Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

VTL'AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ' • '• í :•""/ ri: . ? • '''sri v c.vtmíí ^ms'tf' • SZEGED VÁROS ÉS A SZEGEDI JÁRÁS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 128. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1956. június 1. Na dálu'dn hárem érolcor Apró Antal elvtárs pártnapot tart a Vásárhelyi Mérleggyár nagy szerelőcsarnokában Apró Antal elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese ma délután három órakor a Mérleggyár nagy szerelőcsarnokában pártnapot tart a hódmezővásárhelyi üzemek, tsz-ek, hivatalok, gépállomások, állami gazdaságok dolgozói részére. Apró elvtárs beszédében a második ötéves terv, valamint a fontosabb bel- és külpolitikai időszerű kérdésekkel foglalkozik. Együtt a dolgozó parasztokkal Már hetek óta népes parasztgyűléséken vitatják meg a pártszervezeték és pártbizottságok a szegedi járásban azoknak a középparasztoknak az ügyét, akiicet annakidején kulákoknak minősítettek, és jogtalanul megsértették. A hiba onnan származott, hogy a párt parasztpolitikáját nem a valóság gondos tanulmányozása alapján, nem a dolgozó parasztokkal közösen hajtottuk végre legtöbb községben, hanem felületesen, szubjektív elgondolások szerint, a kis- és középparaszti tömegektől elzárkózva. A többi között Ásotthalomra is kiszállt 1953 tavaszán az úgynevezett Dancs-brigád és egyik napról a másikra 35—40 középparasztot zárt ki a termelőszövetkezetekből azon a címen, hogy kizsákmányolók, kulékok. így történhetett meg, hogy a falusi dolgozó tömegek kezdtek visszahúzódni a politikai tevékenységtől, keveset törődtek az ország gondjaival és csökkent a termelési kedvük. A párt erejét éppen az mutatja, hogy a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata óta, de különösen mióta a XX. kongresszus élesen feltárta a személyi kultuszból eredő hibákat, nagyon határozottan hozzáfogott a szocialista törvényesség megszilárdításához és ahhoz, hogy a megbántott dolgozó parasztok elfoglalhassák megérdemelt helyüket a falu közéletében és a termelőszövetkezetekben. A párt hívására Röszkén, Balástyán, Mórahalmon és a többi községben olyan nagy tömegek vettek részt, a parasztgyűlésekten és anynyian szólaltak fel a kis- és középparasztok közül, hogy ilyenre már régen nem volt példa a szegedi járásban. Ásotthalmon a múlt héten hét parasztgyűlést szerveztek a kommunisták, egy-egy gyűlésen 70—300-an. jelentek meg és rövid idő alatt alaposan, felelősségteljesen megvitatták az osztályharc jelenlegi, helyi problémáit a XX. kongresszus útmutatása alapján. Megvitatták, hogy kik a tisztességes középparasztok a községben, akiknek barátságára, szövetségére szükség van a szocializmus felépítésében és kik a kizsákmányolók, akik ellen — ha megsértik népköztársaságunk törvényeit — továbbra is következetes osztályharcot kell folytatni. Elmondották az összegyűlt dolgozó parasztok — szinte egymás szavába kapcsolódva —, hogy Szögi Sándor sem volt soha kulák a maga művelte 18 holdján, csupán azért bántak vele úgy, mert nazarénus hitet vall és egyszer olyanokat mondott, hogy a község egyes vezetői megharagudtak rá. Ez,,itörtént a tizenöt holdas C-ardi Imrével és még vagy száz dolgos parasztemberrel Asotthalmon. Mosit valamennyien elégtételt kaptak a falu nyilvánossága előtt. Ez a nyilvánosság ugyanakkor továbbra is elítélte a kulákiokat, Cöndör Pált és ^nég tizenhét-tizennyolc társát, akik tényleg mindig kizsákmányolásból éltek. Mindezt csak a dolgozó parasztok segítségével, az ő meghallgatásukkal tudta elintézni a párt. Mi a magyarázata annak, hogy a járás termelőszövetkezeti tagjai, egyéni gazdái ilyen nagy aktivitással vették részt a kuláklistára tett középparasztok ügyeinek rendezésében? Az, hogy a falvak dolgozó tömegei meglátták, észrevették: a párt nemcsak szavakban, hanem tetteikben is bebizonyította: kész minden erővel a XX. kongresszus szellemében helyreállítani a pártélet lenini szabályait, az állami élet demokratizmusát, továbbá kész biztosítani parasztpolitikájának helyes gyakorlati alkalmazását. A határozott cselekvés, az őszinte beszéd, a következetes politika az oka, hegy szinte ugrásszerűen megnőtt a szegedi járásban is a párt tekintélye, a dolgozó parasztok bizalma a párt iránt. * A hibák gyökeres felszámolásának — ez egészen természetes —, máris mutatkozik a kedvező hatása a tavaszi mezőgazdasági munkákban. A parasztgyűlések nagy eredménye az is, hogy a pártszervezetek vezetői közvetlenül meg tudták magyarázni: a második ötéves terv, a szocializmus alapjainak lerakása nagy feladatokat ró a dolgozó parasztokra, vagyis a termelőszövetkezetek fejlesztésével egyidejűleg szükséges 27 százalékkal emelni a mezőgazdaság terméshozamált. Népnevelő-munka, politikai eszmecsere folyik a parasztgyűléseken, ahol az egyéni gazdálkodók is megértik: az állam messzemenően segíti őket, hogy az eddiginél sokkal többet tudjanak termelni önmaguk és az egész ország hasznára. Nyilván ezeknek a gyűléseknek is közük van ahhoz, hogy jelenleg mindenfelé hajnaltól szürkületig kapálják, permetezik a szőlőt és nagy szorgalommal végzik az egyéb növényápolást. Sokat beszélnek mostanában a dolgozó parasztok a pártról, a párt helyes politikájáról. Helyeslik a párt intézkedéseit és az a véleményük, hogy helyeslésüket az állampolgári , fegyelem példás megtartásával fejezik ki. Ezért most arra van szükség, hogy a községi pártszervezetek és pártbizottságok szigorúan érvényesítsék a kollektív vezetést és mielőtt határozatot hoznak, a pártmunkások és népnevelők segítségével mindenkor hallgassák meg a dolgozó lakosság véleményét. Csak így tudják elkerülni a hibákat, így tudják eredményesen irányítani a község politikáját. Hegedűs András elviárs beszéde bel- és külpolitikánk IdSszerQ kérdéseiről Ahogy a múltban, a jövőben is a munkásosztály helytállása lesz az alapja további fejlődésünknek Munkásgy ülés a Rákosi Mátyás Művekben Hegedűs András elvtárs szerdán az RM Művek munkásgyűlésén, a dolgozók kérdéseire válaszolva bel- és külpolitikánk több fonto6 kérdését ismertette. Bevezetőben arról beszélt, hogy országunkban a XX. kongreszszus hatására a dolgozók sokkal kezdeményezőbben lépnek fel, s mondják el véleményüket fejlődésünk legfontosabb kérdéseiről. Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk azt akarja, hogy ez az egészséges folyamat tovább folytatódjék, s a dolgozók, elsősorban a munkások — ismerve országunk helyzetét — véleményükkel, építő javaslataikkal és bírálataikkal segítsék kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ország fontos kérdéseiről a Központi Vezetőség és a kormány tagjai gyakrabban beszéljenek a dolgozókkal, oszszák meg az ország vezetésének gondját és baját a munkásokkal, a dolgozó parasztokkal és értelmiségiekkel. Az életszínvonal emelésének kérdése Hegedűs elvtárs a továbbiakban az ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vitában felvetődött problémákkal foglalkozott. Sokan felvetik — mondotta —, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók életszínvonalának 25 százalékos emelését? Elérhető-e ez a cél? Az életszínvonal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóereje legalább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt években az egy kertsőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva nem emelkedstt jelentősen. A második ötéves terv előirányzatának ebből a szempontból nagyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók életkörülményeinek megjavításában jelentős lépés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik lefontosabb feltétele a műszaki színvonal fejlesztése. A műszaki színvonal fejlesztésének pedig igen fontos eszköze a beruházások célszerű felhasználása. Sok helyes vélemény és javaslat hangzik el a tervVitában. De a kiindulópont sokszor nem számol a lehetőségekkel. Jó néhányan itt az RM Művekben is úgy vélekednek, mintha a beruházások növelésére korlátlanul lennének lehetőségeink. Igaz, hogy e kívánságok önmagukban legtöbbször jogosak, de ha mindezeket az igényeket kielégítenénk, akkor a nemzeti jövedelem szétosztásában újra aránytalanság keletkezne, túlzottan sokat fordítanánk beruházásokra, és csak keveset lehetne adni az életszínvonal növelésére. Megismétlődne az a hiba, amelyet az 1953 júniusa előtti években követtünk el. Ahhoz, hogy egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak űj gépekre van szükség, hanem talán mindenekelőtt arra, hogy rendet teremtsünk az anyagellátásban. • Külkereskedelmi helyzetünk javítását szolgálja az is, hogy a Minisztertanács elnöksége úgy döntött: jobban be kell vonni termékeik külföldi értékesítésébe az ipari üzemeket és egyes ipari üzemekre rá is bízta termékeik értékesítését. Az anyagellátás hiányosságainak oka az is, hogy sok hiba van még a termelés megszervezésében. S ebben nemcsak az ipari üzemek vezetői a hibásak, hanem a központi irányítás is. A selejt elleni küzdelemben, a minőség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rendszer további megjavítását és egyben a minőségi ellenőrzés megszigorítását. A bérek emelése és az árak csökkentése szállítást hajtsunk végre; amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgozóknak. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonatkozott. Nem tudtuk csökkenteni a hús és a zsír árát. Ennek az oka kézenfekvő. A mezőgazdasági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de althoz még nem elégséges, hogy az árcsökkentés esetén bekövetkező nagyobb fogyasztást is fedezni tudjuk: A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdaaági termelés növelésére, így akarja lehetővé tenni majd hogy a következő években az élelmiszerek árait is csökkenthesse. A dolgozók béremeléséről szólva Hegedűs elvtárs elmondotta, hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében nz alacsonyfizetésű időbéresek alapbérét felemelik havi 650 Ftra — évente 170 millió forintot jelent. Ezt nz intézkedést továbbiak fogják követni. A béremelés összkihatása egy évre 800 millió lesz. Béremelést olyan szakmákban akarunk az idén végrehajtani, amelyekben a bérszínvonal különösen alacsony. A párt és a kormány nagy gondot fordít azonban arra, hogy a 800 millió túlnyomó részét a termelésben részvevő munkások kapják, A lakásellátás Hegedűs elvtárs ezután a túlóráztatások. a hóvégi hajrák káros kihatásairól, majd a dolgozók lakásgondjairól és a kormány lakásépítési terveiről beszélt. A dolgozók életkörülményeinek megjavításában az egyik legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat: a lakáscllátás. A lakáskérdés különösen nagy gondja a városi lakosságnak. Több lakást kell építenünk. 1950-tól 1955-ig mintegy 130.000 lakás épült az országban. A második ötéves tervben pedig, mintegy 200.000 új lakás építése szerepel. A lakásépítkezést olcsóbbá kell tennünk. Ennek legfontosabb feltétele a lakásépltő-ipar korszerűsítése. A lakásépítkezés meggyorsítását kívánta a Minisztertanács elősegíteni azzal is, ltogy állami támogatással lakóházépítő szövetkezetek létesítését kezdeményezte. A lakóház-szövetkezetek a második ötéves terv során mintegy 25.000 lakást fognak felépíteni, sok állami kedvezménnyel. A lakásprobléma megoldására más intézkedéseket is teszünk. A Minisztertanács már másfél éve elrendelte a hivatali helyiségek egy részének lakásokká történő visszaalakítását. A lakáselosztással kapcsolatban a Minisztertanács kötelezte a minisztereket és a tanácsokat arra; hogy a lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül résztvevő dolgozók kapják meg. Intézkedések történnek olyan 14—18 éves fiatalok munkábaállítására és szakmai továbbképzésére, akik az általános iskola elvégzése után nem tanulnak tovább középiskolákban, illetve az MTH iskolákban. Évente mintegy 20.000 ilyen fiatalról van szó. Elhelyezésükről az üzemekben kell gondoskodni olyképpen, hogy csökkentett munkaidővel és ennek megfelelő bérezéssel alkalmazzák őket, A bürokrácia elleni harc A jó minőségű munka igazi megbecsülését csak akkor tudjuk elérni, ha a bérek megállapításánál nagyobb hatáskört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek. A minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni, helyi ismeretekrt van szükség. Hegedűs elvtárs ezután beszédében válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki a múlt hét péntekén tartott megbeszélésen azt Kérdezte a Minisztertanács elnökétől, miként akarja biztosítani a kormány az öreg szakmunkások megfelelő bérezését, azokét, akik normájukat már nem tudják teljesíteni? Hegedűs elvtárs rámutatott, hogy az idős szakmunkásokra nagyobb szaktudást igénylő munkákat kell bízni, messzemenően be kell vonni őket a fiatalok képzésébe, tanfolyamokon oktatóknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szakmunkások panaszkodtak a Minisztertanács elnökének a nyugdíjtörvény fogyatékosságai miatt. — A SZOT elnöksége — mondotta Hegedűs elvtárs — a Minisztertanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évtizedes munkát megfelelően honoráljuk. Az életszínvonal emelésének feltételeiről szólva Hegedűs elvtárs beszélt a munkafegyelemről és a dolgozók helyes elosztásáról. — Sok helyen azt kérdik — folytatta —, milyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalat az előirányzott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezett növelése számára az anyagi feltételek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk ' majd: emeljük a munkabéreket és csökkentjük az árakat. A munkabérek emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meglévő aránytalanságokat és igazságtalanságokat, az árak csökkentésével pedig elérjük, hogy a dolgozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját. A munka termelékenységnek tavalyi növekedése lehetővé tette, hogy olyan árleHegedüs elvtárs azutRft az államapparátus és a gazdasági igazgatás egyszerűsítéséről beszélt. Az állami szervek munkáját sok jogos kritika éri — mondotta. Dolgozóink különösen gyakran bírálják állami szerveink bürokratikus intézkedéseit. A helyi vezetők jogkörének és felelősségének növelését akadályozza tervezésünk, anyaggazdálkodásunk, pénzgazdálkodásunk, statisztikai adatszolgáltatásunk jelenleg még erősen kötött és bonyolult rendszere. A Minisztertanács a műit hét keddjén megtárgyalta az egyszerűsítés további feladatait és célul tűzte kl, hogy e területeken is rendet teremt. De rendkívül fontos az is, hogy a dolgozók és különösen a helyi vezetők, ne általános szólamokkal lépjenek fel a bürokrácia ellen, hanem tegyenek gyakorlati javaslatokat arra, hogyan lehetne egyszerűbben és olcsóbban megoldani a feladatokat, A szocialista törvényességről szólva Hegedűs elvtárs megállapította: a bürokrácia elleni harc mellett az egyik legfontosabb feladat, hogy az állami -szervek minden dolgozóját — bármilyen beosztásban is legyen — törvényeink tiszteletére, a szocialista törvényesség szigorú betartására neveljék. E tekintetben még sok a tennivaló, bár az elmúlt egykét esztendőben sok súlyos hibát jóvátettünk. De nemcsak a hibák kijavítása a feladat, hanem a szocialista törvényesség további megszilárdítása az államapparátus minden láncszemében, s ilyen módon annak biztosítása, hogy törvénytelenségek soha többé elő ne forduljanak. A szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében több intézkedés törtónt. A közelmúltban megjelent a társadalmi tulajdon védelméről szóló törvény módosítása, amelyre a társadalmi tulajdon kisebb, 200 forinton aluli megkárosítását, vagy megrongálását — ha nem ismétlődő esetről van szó — az eddigi büntető eljárás helyett szabálysértési, illetve üzemi, vállalati fegyelmi eljárásra utalja. A Minisztertanács nemrég az Elnöki Tanács elé terjesztett egy olyan törvénytervezetet, amely sok, eddig bűntettnek minősített cselekményt szabálysértésnek minősít. Ilyen ügyekben tehát nem a bíróságok, hanem a tanácsok mellett felállított szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok járnak el a jövőben. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításának módosításai és a társadalmi bíróságok felállítása. A kormány a párt útmutatása alapján mindent elkövet azért, hogy az államigazgatásban a bürokratikus módszerek helyét az ügyek érdemi és gyors elintézése foglalja el, hogy az állami munka minden fokán a kérdések eldöntésénél törvényeink és (Folytatás a 2. oldalon.)