Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

iDELMQGYfiRORSZIIG 2, Vasárnap, 1956. május 6, Tito elnök nyilatkozata a Monde igazgató-főszerkesztőiének Párizs (MTI) A Monde pénteki számában közli BeuveMéry-nek, a lap igazgató-főszerkesztőjének Tito jugoszláv elnökkel folytatott beszélgetését. Beuve-Méry legelőször is azt kérdezte az elnöktől, hogy vajon azok a változások, amelyek a Szovjetunióban Sztálin halála óta bekövetkeztek, folytatódnak és továbbfejlődnek-e, vagy pedig alapja van annak az aggodalomnak hogy az egyszemelyvezetésből adódó hibák az ujabb kollektív vezetés keretében megismétlődnek majd? Tito válaszában a többi között rámutatott arra, hogy a Szovjetunióban bekövetkezett változások nagy jelentőségűek mind a Szovjetunió, mind pedig a világ többi szocialista országának jövője szempontjából. Az új módszerek alkalmazása a nemzetközi kapcsolatokban ugyanis hozzájárulhat a béke megszilárdításához. Igv vetették fel a kérdést a XX. kongresszuson. Tito ezután az egyszemélyi vezetésből következett hibákról szólva hangsúlyozta, hogy „ez a rendszer nem volt hátrány nélkül magára a Szovjetunióra sem. Éppen ezért — folytatta — . . nem hiszem, hogy újjászülethetne akár egy személy, akár pedig egy kollektíva révén a törekvés arra. amit a nyugaton diktatúrának neveznek. De nyilvánvaló az is. hogy nem könnyű egycsapasra kiküszöbölni a múlt minden következményé); és gyökerestől kitépni bizonyos sztálini módszereket, amelyeket az elmúlt években alkalmaztak. Így például bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a néptömegek megértsek az elmúlt évtizedekben elkövetett tévedések természetét". Tito elnök ezután rámutatott arra. hogy Nyugaton egyesek kételkedve fogadják a jelenlegi fejleményeket, s azt vélik, hogy csupán új taktikáról van szó. F.z teljes mértékben tévedés — mondotta. — A Szovjetunióban végbemenő átalakulás sokkal mélyebb, semhogy csupán taktika lenne. A szocializmus és a szabadság kérdéséről szólva Tito elnök leszögezte, hogy a Szovjetunióban nagv lépést tettek előre a szocialista demokratizálódás útján. A párttagság most már hallathatja bíráló hangját, ami nem volt könnyű Sztálin idejében. Sok változás történik egyéb belső kérdésekben is, igv a többi között a decent.alizálás. valamint a bürokratikus apparátus csökkentése terén. Tudományos, művészeti és irodalmi téren is előrehalad a demokratizálódása Szovjetunióban, valamint a többi szocialista országban. Ez nem könnyű dolog, de máris történtek eiedmények, az egypárti rendszer ellenére is. Nem gondolom — mondotta Tito — cs közülünk senki sem gondolja, hogy egyedül a többpárti rendszer teszi lehelövc a szabad vélemény-nyilvánítást. Tito elnök ezután hangsúlyozta, hogy a szabad vita teljes mértéitben lehetséges a szocialista országokban. Beuve-"léry a továbbialtban feltette a kérdést, hogyan lehetséges összeegyeztetni az emberi jogokat, a szocialista társadalom követelményeivel. Tito elnök erre így válaszolt' a nyugati humanizmus Inkább csak szándék nyilvánítás, összhangban a 'gazdasági rendszerrel. Ezután arról szólott, hogy jelenleg még egyik szocialista országban sem jöttek létre azok az anyagi feltételek, amelyek lehetővé tennék, hogy az egyéneket szükségleteik szerint nem pedig o végzett munka alapján javadalmazzák. „A szocialista perspektíva azonban megvan, Azon az úton haladunk, amely -az embert jogoknak és a társada'OHl jogainak megvalósításához vezet. A nyugati perspektíva nem nyújtja ezt a lehetőséget" • — mondotta Tito. Beuve-Méry ezt köVetően megkérdezte, vajon az elnök véleménye szerint szükség yan-e véres forradalmakra, vagy pedig a fejlődés útja „valamilyen összeolvadáshoz" vezethet a Kelet és a Nyugat között? Tito elnök válaszában kifejtette, hogy véleménye szerint a nyugati országokban vannak olyan tényezők, amelyek kétségtelenül lehetővé teszik majd, hogy ezek az országok könnyebben jussanak el arra a pontra, amelyet egyes elmaradott országok mór elértek, s hogy ezekben az országokban a szocialista átalakulásnak előbb-utóbb szükségszerűen be kell következnie. A Monde igazgató-főszerkesztője megkérdezte, lehet-e egy újabb Internacionálé létrehozására gondolni, amely egyesíthetné a kommunista és a szocialista országokat. Tito elnök azi: felelte, hogy véleménye szerint a tájékoztató iroda feloszlatása után nem lehet szó egy újabb szervezet felállításáról, amely még szélesebb körű és hasonló jellegű lenne. A világhelyzet ugyanis a következő: Keleten vannak szocialista országol., amelyekben kommunisták vannak hatalmon, a nyugati prszágokban pedig vannak kommunista és szocialista pártok. E pártok között lehet megszervezni tanácskozó jellegű találkozókat, akár a nemzetközi helyzet tanulmányozására, akiár a szerzett tapasztalatok kicserélésére. De komoly különbségek vannak e kommunista csoportok között. Más azoknak a kommunistáknak a helyzete, akik hatalmon vannak és megint más azoknak a helyzete, akik a parlamenti úton, vagy más egyéb eszközökkel harcolnak, hogy meghódítsák a többséget. Nem lehet tehát közös Internacionáléba tömöríteni a kommunista pártokat, akár hatalmon vannak, akár nem. Szükséges lesz azonban a kapcsolat e szervezetek között, különösen a keletiek között, hogy összevessék tapasztalataikat. Így pl. el lehet tanulni a Szovjetuniótól, Csehszlovákiától, vagy Jugoszláviától mindazt, ami ott jobb. De azzal a feltétellel, hogy ez szabadon, minden kényszer nélkül történjék. A szocializmus felépítése, egy új szocialista állam megteremtése, számot vetve az illető ország sajátos jellegével, sokkal bonyolultabb, semhogy létezhetnék olyan nemzetközi szervezet, amely képes lenne eldönteni azt, hogy az egyik vagy másik országban mit kell tenni. Magától értetődik ' azonban, hogy szükség van nemzetközi szolidaritásra és hogy kapcsolatokat kell fenntartani a kommunista és szocialista, pártok között, sőt e pártok és a világ minden haladó szervezete között is, hogy eszmecserét folytathassanak a különböző általános jellegű és közös érdekű problémákról, így lehet haladást elérni a világban. Beuve-Méry végül arra vonatkozóan tett fel kérdést, vajon Jugoszlávia gondol-e egy balkáni föderáció létrehozására és ml a véleménye a balkáni paktumról. Tito elnök ezzel kapcsolatban leszögezte: ami az első pontot illeti, ez nem áll szándékunkban. Egy balkáni föderáció egyáltalán nem időszerű. Ilyen politika nem lenne -sem reális, sem hasznos. Ami a balkáni paktumot illeti, továbbra is úgy véljük, hogy el kell mélyíteni a kapcsolatokat Törökországgal és Görögországgal a köztük támadt ellentétek ellenére is. Kapcsolataink Görögországgal nagyon jók és napról napra javulnak. Reméljük, hogy Törökországgal való kapcsolataink ugyancsak a barátsag irányában fognak fejlődni. Tito elnök végül hangoztatta, hogy Jugoszlávia a Görögország és Törökország, közti kapcsolatok megjavítása irányában gyakorol befolyást, e két ország egyébként «teljes mértékben tudatában van annak, hogy kapcsolataik megromlása és felbomlása milyen kárt okozna mindkettőjüknek*-. Szövetkezeti társasházak építéséről hozott rendeletet a Minisztertanács Amerikai kfiliigymioísztéríumi megbízott nyilatkozata Washington (TASZSZ) Mint a Daily News közli, Nicolas, az amerikai külügyminisztérium útlevélosztályának helyettes vezetője a szenátus belbiztonsági kérdésekkel foglalkozó albizottságában felszólalva kijelentette: nagy számban érkezr.ek levelek az amerikai kül jgyminisztériumba, olyan személyektől, akik az Egyesült Államokból a Szovjetunióba akarnak utazni. Ezek a személyek kijelentik, hogy »nem tudják hiztosítani létüket az Egyesült Államokban*-. Nicolas követelte, hogy a külügyminisztérium vesse vizsgálat alá ezeket az embereket, mielőtt kiadja a kiutazásukhoz szükséges útlevelet. A Minisztertanács abból a célból, hogy a dolgozók saját lakáshoz juthassanak, rendeletet hozott a lakóházszövetkezetek szervezéséről szövetkezeti társasházak építéséről. A lakóházszövetkezet a dolgozók önkéntes egyesülése. Célja, hogy az állam által felépített társasházakban a dolgozókat megtakarított pénzük, valamint az állam által nyújtott kölcsön felhasználásával saját lakáshoz juttassa, s gondoskodjék a ház karbantartásáról és tatarozásáról. A rendelet értelmében az állam a népgazdasági tervben évenként meghatározott keretben társasházakat épít, s az ezekben lévő lakásokat kedvezményes vételárért — lakóházszövetkezetek útján — személyi tulajdonba "adja. Az állam a vételár-kedvezményen kívül hosszúlejáratú kölcsönt s egyéb kedvezményeket is biztosít a szövetkezet tagjainak. A szövetkezeti akció keretében a második ötéves terv során egy-, két- és háromszobás komfortos lakások épülnek. A szövetkezeti tagok, — amennyiben vállalt kötelezettségeiknek eleget tesznek — az építési költségből árkedvezményt kapnak. Az egyszobás lakás építési költsége 78.000 forint. Ebbő! az állam 20.000 forint árkedvezményt ad, tehát a szövetkezeti tag a lakásért 58.000 forint vételárat fizet. A kétszobás lakás építési költsége 104.000 forint, kedvezmény 26.000 forint, a fizetendő vételár 78.000 foript. A háromszobás lakás építési költsége 129.000 forint, a kedvezmény 32.000 forint, a fizetendő vételár 97.000 forint. A szövetkezeti tagnak a vételár mintegy harminc százalékát a beköltözés időpontjáig részben készpénzben időtakarékosság), részben havonkénti törlesztéssel (előtörlesztés) kell az Országos Takarékpénztárhoz befizetni. A szobák számától és attól függően, hogy a második ötéves terv ideje alatt melyik évben kíván lakáshoz jutni, állapítják meg, hogy az előre fizetendő összegből mennyit kell a belépés időpontjában és mennyit havonkinti előtörlesztéssel kiegyenlíteni. Az állami kedvezménnyel, az előtörlesztéssel és az előtakarékoásági összeggel csökkentett vételárat 25 év alatt évi 2 százalékos kamattérítéssel, havi részletekben kell törleszteni. A beköltözésig befizetett összeg után a Takarékpénztár évi 2 százalék kamatot térít. A szövetkezeti lakások 15 cvig teljesen adómentesek és az első alkalommal mentesek az örökösödési illeték alól. Ezekre is vonatkoznak általában az 1953. április l-e után épült családi lakóházakra megállapított kedvezmények. A föld alatti munkahelyen dolgozó bányászok és az Építésügyi Minisztérium főfelügyelete alatt álló állami építőipari és épitőanyagipari vállalatoknak azok a munkásai, és a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozók, akik 3 éve megszakítás nélkül az állami iparban dolgoznak, külön kedvezményben is részesülnek. Nagyobb árkedvezményt kapnak (az egyszobás lakásért 47.000, a kétszobásért 62.000, a háromszobásért pedig 77.000 forint kedvezményes vételárat fizetnek), ezenkívül a szövetkezetbe történő felvételtől számított legkésőbb 3 éven belül kell részükre lakást biztosítani. Lakóházszövetkezeteket szervezhetnek üzemek, válla* latok, — a szakszervezeti bizottság közreműködésével (üzemi, szakmai, szövetkezetek), továbbá a tanácsok végrehajtó bizottságai (területi szövetkezetek). A szövetkezetek szervezését a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium engedélyezi. A szövetkezet tagjai munkások, alkalmazottak, szellemi szabadfoglalkozásúak és nyugdíjasok lehetnek. Az állam a szövetkezeti társasházak építésével a dolgozóknak munkahelyükhöz közel kíván megfelelő lakást biztosítani. , A Minisztertanács határozata a dolgozók bejelentéseinek és panaszainak intézéséről A Minisztertanács a Zala megyei Tanács végrehajtó bizottságának jelentése alapján — több más megyei tanács VB-elnökének részvételével — megtárgyalta, hogyan foglalkozik a (negyei tainács végrehajtó bizottsága a dolgozók bejelentéseinek és panaszainak intézésével. A Minisztertanács megállapította, hogy Zala megyében a tanácsok végrehajtó bizottságai és a szakigazgatási szervek a lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló 1954: I. törvény megjelenése óta nagyobb gondot fordítanak a bejelentések és a panaszok intézésére, a törvényt azonban még mindig nem tartják meg elég következetesen. A lakosság bejelentéseit és panaszait gyakran még formálisan, bürokratikuson intézik. A Minisztertanács a Zala megyei Tanács végrehajtó bizottsága jelentésének megvitatása során megállapította, hogy egyes minisztériumok és országos hatáskörű szervek sem minden esetben tartják szem előtt az 1954: I. törvény előírásait a lakosság panaszainak, bejelentéseinek intézéséről. A Minisztertanács azért, hogy az állami szervek gondosabban és gyorsabban intézzék el a dolgozók bejelentéseit és panaszait, s a lakosság bírálatát jobban felhasználják a munka megjavításara, határozatában felhívja a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek vezetőit, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökeit és a szakigazgatási szervek vezetőit, hogy mindennapi munkájukban sokkal inkább támaszkodjanak a lakosság javaslataira é3 észrevételeire. A bejelentések és panaszok gondos vizsgálata, elemzése és általánosítása útján javítsák meg az irányításuk alatt működő szervek munkáját, segítsék elő a bürokratikus munkamódszerek megszüntetését. A bejelentések, a levelek gyors és érdemi elintézésével fűzzék szorosabbra kapcsolatukat a dolgozókkal. A minisztériumok, a tanácsok végrehajtó bizottságai és a tanácsok szakigazgatási szerveinek vezetői rendszeresen kísérjék figyelemmel,, hogy az általuk irányított szervek hogyan intézik a lakosság bejelentéseit és panaszait. Leplezzék le és vonják felelősségre a lélektelen, bürokratikus ügyintézőket, s az ilyen intézkedéseket hozzák nyilvánosságra. A Minisztertanács felhívja a lakosságot, hogy a bejelentések és panaszok gyorsabb elintézése végett elsősorban az intézkedésre jogosult helyi szerveket keressék meg és ha azok nem intézkednek megnyugtató módon, akkor forduljanak a felsőbb szervekhez, Pénteken összeült Párizsban az Atlanti Szövetség Tanácsa. Az „atlanti" külügyminiszterek 1959 óta nem először tartanak most értekezletet. Az alakuló ülést kivéve azonban (alán még sohasem tapasztalt széleskörű érdeklődést ncrn annyira c szövetség jelene, mint inkább jövője keltette. 1950 óta sok víz folyt le a Szajnán és a Themzén. 1950-ben a hidegháború légköre uralkodott. A felkorbácsolt szovjetellenes hisztéria idösza.ka volt ez. Hogy a világ asóta, mekkorát változott, napjaink eseményei (ükrözik a legjobban. NEMZETKÖZI SZEMLE Ma a szovjet vezetők baráti látogatást tettek Angliában — 5 évvel ezelőtt háború dűlt Koreában. A világ változását azonban nemcsak ezen a szembeállításon lehet lemérni. A nemzetközi erőviszonyok alakulása, az egyetemes légkör barátságosabbra fordulása gyökereiben támadta meg az Atlanti Szövetséget, ezt a háborús célzattal létrehozott katonai jellegű tömörülést. ..Veszélye* repedések" „A NATO politikai oldalán veszedelmes repedések látonganak" — írta a napokban a befolyásos Times. Valóban, erről van szó. Arról, liogy az új nemzetközi helyzetben, az új nemzetközi erőviszonyok közepette és ar. új reális és rugalmas szovjet külpolitika hatására az atlanti tagállamok eredendő ellentétei szükségszerűen felszínre kerültek. „A szervezet liárom tagja — állapította mrc a napokban a párizsi Libération —• mégpedig Görögország, Törökország és Nagy-Britannia, vitát folytat Ciprusért. A szt-rvéZCt egész balkáni és közel-keleti szárnya gyakorlatilag szí iesik. A skandináv országok jószomszédi kapcsolatokat létesítenek a Kelettel és a bölcs semlegesség felé hajlanak. Az új nyugat-német hadsereg, amelyről bosszú éveken át azt bizonygatták, hogy a „nyugati védelem" alapvető tényezőjének kell lennie, késéssel lát napvilágot. mivel magában NyugatNémetországban, Adcnauer akarata ellenére, egyre gyakrabban vetik fel a kérdést, szükséges-e ez a hadsereg egyáltalában. A kis Izland elsőnek követelte az amerikai "csapatok kivonását..." Ezek azok a „veszélyes repedések", amelyekről az angol Times beszélt. Ilyen körülmények között nincs mit csodálkozni azon, ha a nyugati országok bizonyos politikai és üzleti köreiben az Atlanti Szövetség céljainak és egész struktúrájának átalakításáról folyik a szó egy idő óta. A Nyugat józanabb körei felmérték, hogy a NATO a változott nemzetközi helyzetben egyre inkább e-ak teher számukra, mégfedig nagyon is költséges teher. Költséges nemcsak a fegyverkezési versenyre fordított összegek tekintetében, politikai értelembén is, meri a NATO hidegháborús léte elfordítja a Nyugattól az úgynevezett cl nem kötelezett államokat. Ezért lehettünk a tanúi az elmúlt hetekben annak a folyamatnak, hogy az Atlanti Tanács ülésszakának közeledtével egyre szaporodtak ez olyan francia, olasz és részben angol sajtóhangok, amelyek azt követelték: a NATO ne a katonai agresszív szempontra, hanem a gazdasági együttműködésre helyezze a jövőben a hangsúlyt.. 4f.ozorrejf.ii5". d<z lis??'v «s> ? A washingtoni politikusok gát-Európában elhangzott bítermészetesen nem tapaszt- rútatokat. Dc nemcsak meg balták fülükre a kezüket, kellett hallani az új követeMeg kellett hallaniok a Nyu- léseket, cselekedni is kellett. Washington is elfogadta tehát az új jelszót: a NATO-t „át kell szervezni". Washingtonban azonban egészen másképp képzelik cl ezt az átszervezést, mint Nyugat-Európában. Csak a eégér átfestésére gondolnak, de a lényegei, az agresszív célkitűzést, s az Egyesült Államok csaknem egyeduralkodó pozícióját tneg akarják őrizni. Amerikai részről tehát olyan javaslatokat vetettek fel az Atlanti Tanács ülésszakának küszöbén, hogy a NATO-ba egyesítsenek valamennyi olyan európai gazdasági szervezetei, amelyben az egyes NATO-tagállamok, az Atlanti Szövetségtől függetlenül részt vesznek. Ennek az amerikai elgondolásnak a hátterében a következő szándékok húzódnak meg: 1. Ezzel a NATO-s „egykézzel" nagyobb irányító szerepet biztosítanának maguknak az atlanti tagallamok fölött, 2. a NATO kebelében összpontosított segélynyújtás esetleg arra késztethetné a semleges, vagy semlegesség felé hajló államokat, hogy a magukévá tegyék az Atlanti Szövetség katonai elképzeléseit. Vagyis a cél, a NATO megmentése még szorosabb amerikai gyámkodás alatt. Mint a Newsweek című amerikai hetilap nyillan meg is irta: Dullesnak -az a készsége, hogy megvitassa a NATO jellegében eszközlcndö módosításokat, csupán csclfogás, amely az Egyesült Államok szövetségescinek megnyugtatását és azt célozza, hogy megakadályozzák az Atlanii Szövetség katonai szerkezetének széthullását.* A jelek arra mutatnak, hogy Dullcs nem egykönnyen tudja elfogadtatni Párizsban elképzeléseit. Az Associatcd Press párizsi tudósítója úgy értesült, hogy Bchvyn Lloyd angol külügyminiszter máris közölte Dullcs-szal, „kormánya szembehelyezkedik a NATO bármiféle olyan kiterjesztésével, hogy a külföldi segély keretében ez a szervezet szolgálja az elmaradt területek érdekeit". Lloyd — az említett tudósítás szerint — azt mondotta Dullesnak, hogy a NATO tagországainak a már meglévő intézmények révén kell megvalósítaniok segélyprogramjukat. „NagyBritannia ezzel az állásfoglalásával — füzle hozzá az AP tudósítója — csatlakozott Pineau francia külügyminiszterhez, aki szerdán kijelentette: Franciaország nem kívánja, hogy a segélyt fegyverkén* használják fel a hidegháborúban". Ali tehát a harc az Atlanti Szövetségen belül. Európa sorsára nézve nem közömbös, liogy melyik álláspont kerekedik felül.