Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-25 / 122. szám

Péntek, 1956. május 25. OllMPGYORORSZAD A második ötéves íerv szegedi létesííményeiből Épül a kenyérgyár Azt mondja Tímár elvtárs, a Városi Tanács élelmiszeripari csoportjának szakelőadója, hogy az új ötéves tervben épülő kenyérgyár Szeged büszkesége lesz. Ezt a kijelentést nyilvánvalóan némi „élelmiszeripari öntudat" fűti, de ez mit sem von le az épükenyérgyár jelentőségéből. Azt hiszem, a gyár valódi jelentőségének bemutatására elég két közlést idéznem. Az első Nóvák elvtársnak, az élelmiszeripari szakcsoport vezetőjének következő beismerése: — Igaza volt a lakosságnak, amikor panaszkodott a kenyérellátás miatt. Nagy problémát okozott nekünk a sütőüzemek régről örökölt, elhanyagolt állapota. (Részünkről megjegyzendő, hogy az elhanyagoltság gyökeres felszámolására mindeddig, tehát a kenyérgyár építéséig megfelelő lépés nem történt s ez súlyosbítja a helyzetet.) Azután még szaporítja a bajt — folytatta Nóvák elvtárs —, hogy 1955. február 1-én le kellett állítani a Nemestakács utcai elavult nyolckemencés üzemet, amelyben már valósággal életveszélyes volt dolgozni, Milyen a kenyferszüKséglet ? A második magyarázat néhány számadat a város kenyér- és péksütemény-szükségletéről, illetőleg ellátásáról. Így áll jelenleg a helyzet: általában három és fél, szombaton pedig öt-hat vagon (egy vagon = száz mázsa) a város lakosságának kenyérszükséglete és hatvan-hetvenezer póksütemény fogy naponta. Az épülő kenyérgyár ennek a kenyérszükségletnek a felét tudná fedezni. Tehermentesítenének egy sor kisebb sütödét, mindenütt még nagyobb gondot lehetne fordítani a minőségre, a munkakörülmények javulnának. Talán elég is ennyi indokul. S most vessünk egy pillantást a jövőbe. Ha az új kenyérgyár már működni fog, csak kenyeret készít. Ezáltal felszabadul néhány kisebb üzem, ahol teljesen — mint például a Boros József utcai, vagy a Petőfi sugárúti •—, vagy részben — így a Gyöngytyúk és Tavasz utcai sütödekiben — külöinféle péksüteményeket: szegedi vágoltat, búzacipót, kiflit, zsömlét, perecet, stb. készítenek. Vagyis a kenyérgyár üzembeállításával profilírozzák az üzemeket a minőségileg jobb, eredményesebb munkáért, a vásárló közönség kívánságainak tökéletesebb kielégítéséért. I Tető alá kerül-e léire ? Felismerve azt, hogy milyen fontos és sürgős Szegeden a kenyérgyár létesítése, még az idén, a második ötéves terv első esztendejében hozzálátnak az építkezéshez, s a tervek szerint jövőre: 1957. novemberére kell elkészülni a modern, teljesen gépesített kelesztő kamrákkal és gőzkemencékkel ellátott gyárnak, összesen 4 millió hatszázezer forintos beruházással, amely összegből közel másfélmilliót még az idén kívánnak beépíteni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a tél beállta előtt tető alá tudják hozni az építkezést. S ez nemcsak a kenyérgyár felépítése szempontjából. hanem az Építőipari Vállalat szakmunkásainak téli munkalehetőséggel való ellátása szempontjából is hasznos és szükséges. Kérdés tehát, hogy tető alá tudják-e hozni télig a kenyérgyárat? A vélemények különbözők: az építtetőket kétségek veszik körül, az építők többkevesebb hittel -ígérik és biztosítják, hogy minden rendben lesz. Borbély elvtárs, a Sütőipari Vállalat műszaki ellenőre például így ecseteli a helyzetet: — Teljesen elhanyagolt munkahely. Kidobtak oda húsz-huszonöt tanulót, akik most kezdik a gyakorlati, munkát. Folyton fel kell bontani, amit falaznak, hogy kijavítsák. Megkezdődött az alapozás is, de most meg a kubikosokat elvitték Bajára. Semmiképpen sem látom biztosítottnak, hogy az idén mennyiségben és minőségben megfelelően beépítsék a másfélmilliót, s ha ez nem sikerül, kétlem, hogy 1957 utolján működni fog a gyár. Első a lakásépítés Hogy mindjárt egy ellenvéleményt is lássunk, hallgassuk meg Kiss elvtársat, a főépítésvezetőt. — A kenyérgyárnál elsősorban ipari tanulókat foglalkoztatunk. A fölvonulási épületeket és a portásépületet már fölfalazták. Most hni elsősorban a lakásépítést szorgalmazzuk. Télen foglalkoznunk inkább a kenyérgyárral, a Szentháromság utcai bérházzal és más épületekkel. Az a célunk, hogy addigra tető alá hozzuk a kenyérgyárat és remélhetőleg ez sikerülni is fog. Végül kimentem a helyszínre is, a Tolbuchin sugárúti régi Rózsa-malom mögötti területre, ahol a kenyérgyár épül. Előbb még fényképészt is akartam vinni magammal, de egyelőre kár lett volna fárasztani. A gyár alapjai, a portaépület falai és a felvonulási épületek állnak. A bekötőút még ma sincs meg, pedig a felvonulási költségesei ,s az új bekötőúton történő szállításra kalkulálták, amint megtudtuk a Sütőipari Vállalatnál. Öh, tervszerűség! Még mindig vannak, akik előbb költöztetik fel a harmadik emeletre a lakót, mintsem a lépcsőházat megépítik. Elképzeltem, amint Takács építésvezető felvázolta a terepen, hol épül a liszt-szitáló torony, hogy fest majd a serleg-akna, milyenek lesznek a háromhajós gyárépület pillérei és hol áll a két szolgálati lakás. Amint megtudtam, közel háromezer előregyártott elemet építenek be itt. De tető alá kerül-e decemberre? Az építésvezető szerint feltétlenül. Egyelőre ugyan nem sok bíztató jele látszik ennek, de lehet. S különben: ők felelősek érte, és a tervfegyelem be nem tartása súlyos vétség. Hát egyelőre kénytelenek vagyunk ebben, illetőleg ígéreteikben bízni. Mert az idei lakások után a jövőre kenyérgyár is kell. (—h —c) TAPASZTALATCSERE Szeged több üzemében beszélnek a tapasztalatcsere kiszélesítéséről s egyre jobban sürgetik az újítások kicserélését. Szeged üzemei közül a Jutaárugyárban mondható elfogadhatónak a tapasztalatcsere-mozgalom. Az üzem újítási előadója ez évben mintegy 15 újítást küldött el a különböző textilüzemekhez, mintegy tíz ezek közül a Szegedi Kenderfonó és az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalathoz került. A Jutafonó ez évben 19 javaslatot kapott más üzemek újítóitól. Különösen megnövekedett a tapasztalatcserére elküldött újítások száma, amióta újítási feladattervét elküldte más üzemeknek is a Szegedi Jutaárugyár. Januárban és februárban kettő, márciusban öt, áprilisban pedig tíz tapasztalatcsereként küldött újítás érkezett a vállalathoz. Ezek között több olyan is szerepel, amely a bevezetés után komoly megtakarítást jelent majd. A termelés növekedését segítik elő azok a tapasztalatcsereként beküldött újítások, melyek mér a feladattervre érkeztek. Nagylakról például Hidvégd Ferenc elküldte az általa készített előfonógép elektromos beállító berendezés rajzát, s javasolta, hogy azt használják fel. A kísérletként elfogadott javaslat máris arra enged következtetni, hogy az alkalmazható és segíteni fogja a termeles növekedését. Hidvégi Ferenc újítása Nagylakon is bevezetésre kerülhetne, ellenben ott nem fordítottak erre gondot, s arra számítanak: majd, ha beválik a Szegedi Ju*aárugyárban, akkor mi is bevezetjük. Az elmúlt napokban igen figyelemre méltó kezdeményezés történt. Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat főmérnöke és a pártbizottság titkára felikereste a Szegedi Jutaárugyárat, s ott megszemlélte az újításokat. Javasolták, hogy a két üzem fűzze szorosabbra a kapcsolatokat, s alakítsanak egy komplex-brigádot az azonos problémák megoldására. Az első kezdeményezést minden bizonnyal több is követi majd. Ezek az üzemek közötti komplex-brigádok elősegítik majd a jobb (kapcsolatot, s megszűnik az az elgondolás, pasztaiható: küszködjenek ök is a problémákkal, gondolkozzanak. A tapasztalatcsere szélesebb körű kibontakozásának egyik előfeltétele az újítások kicserélése, kisgépesítési, mechanizálási és automatizálási kísérletek kölcsönös megoldása, s azok iminél szélesebb körű bevezetése. Ezenkívül természetesen hasznos lenne nagyon, ha az üzemek dolgozói és gazdasági vezetői is kölcsönösen látogatásokat tennének, s javaslataikkal segítenék más üzemek problémáinak megoldását. A kezdeti lépés megtörtént. S az üzemek vezetői, nem utolsósorban pedig a pártbizottságok és pártszervezetek szorgalmazzák, hogy necsak az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat és a Jutaárugyár között jöjjön létre ilyen elvtársi segítség, hanem valamennyi szegedi * textilüzem bekapcsolódjon e nemes mozgalomba, s kölcsönös segítségnyújtással. a tapasztalatcsere-mozgalom kiszélesítésével segítsék elő a termelés emelését, az önköltség csökkentését: .— a termelékenyAz állattenyésztés szép eredményei a dorozsmai József Attila Tsz-ben amely sajnos még mindig ta- ség növekedését. A szegedi énekkari élet a fejlődés útján A dorozsmai József Attila Termelőszövetkezetben Bodor Mihály elvtárs, az állattenyésztési brigád vezetője szép eredménnyel dicsekedhet. Akárkivel áll szóba az ember, ha az állatokra terelődik a szó, mindjárt lelkesedéssel mondogatják, hogy milyen nagyon szépek a lovak, a tehenek, no meg a sertéseik is. Mindezt nemcsak a tagság mondja, elmondhatja az is, aki végigjárja az Istállókat. Monostori Károly bácsit mindenki szereti, mindenki dicséri, ügyet, lelkiismeretem, hozzáért ő embernek mondják. S hogy valóban az, az a gondozására bízott állatokról, a lovakról is meglátszik. Ö maga azt mondja: „Az állat nem tudja mondani, hogy éhes, hogy szomjas, de megmutatja". A József Attila Tsz lovai nagyon is megmutatják, hogy jól gondjukat viseli: munka után, mikor kifogták őiket a hámból, még játszani is van kedvük. Monostori Károly bácsi legfőképpen a jó takarmányozással éri el ezt az eredményt, pedig a takarmányból még meg is szokott takarítani. Jól ért ahhoz, hogyan kell feljavítani egy-egy leromlott állatot. A termelőszövetkezetnek jelenleg 19 lova van. Ezt a számot az elkövetkezendőkben csökkenteni akarják. Teherautót akarnak venni, amire nagy szükségük van és amely jobban segíti őket a munkájukban. Számbelileg sertésből van legtöbb a szövetkezetben — 220 darab, vegyesen yorksíri és berksíri sertések. Bodnár Sándor bácsi, meg a veje, Körmendi Sándor visel rájuk gondot. Bodnár bácsi gazdag tapasztalatokra nézhet vissza; c« meg ii I át szik a gondjaira bízott állatokon. A sertések számát ebben a gazdasági évben nem akarják növelni. Csökkenteni akarják az anyakocák számát és csak tisztafajú állatokat akarnak tovább tenyészteni. „Kevesebb, de jobb" — ez az elvük. Gondot fordítanak arra is. hogy minél több törzskönyvezett állatuk legyen. Rengeteg malacuk van, vagy LÁNYOMNAK Hirtelen érkeztél, mintha vonattal jöttél volna. A napokat számoltuk nyugodtan, s egyszer csak feldübörögtél és Édesanyád elindult elébed. Hogy mentem volna véle! Am erőtlen mosollyal arcán intett, visszatartott. Én meg szorogva és megilletődve oly izgalomban vártalak, mint régen őt vártam az első találkozóra... És megérkeztél, élesen sípolva. Nekem a telefon csengette jöttöd. Mentem hozzátok futva, kucsma nélkül, egész utamon töprengtem, először mit is mondjak Néked? ... S nem mondtam semmit. Ilyen apád van... Mennyi mindent tervez! Egy versre is fogadkozott magában, olyan versre, mely jöttödet köszönti, igazi, nagy költői alkotásra. Megtréfáltad apádat, megelőztél, s a vers, a vers... Na, majd megírjuk együtt ... Kis piros arcodat hoztam magamban az úton, ahogy jöttem, bandukoltam a téli ködben az idegen város hideg utcáján. És mint ismerősök, az emberek mind reámmosolyogtak, s a szívemet valami sosem érzett nagy-nagy boldogság járta át, feloldta szorongásom ... Olyan szép élni, érzem, egy szállal megint több köt a világhoz!... Későre jár, de még kerül az álom. Kis versfoszlányok lebegnek agyamban, és számítom, pelenka mennyi kell maja? Füzetlapok előttem, teleírva, egy megkezdett levél a nagymamának, s pár csonika verssor... Melyiket csináljam? Sétálok föl-le, gondokba merülve, munkátlanul. Csak Te jársz az eszemben. Betöltse egészen, dolgozni sem engedsz. Pedig ha tudnád, mennyi is a gondja egy háromórás, újdonsült apának!... petrovacz istván nyolcvanat most a napokban osztottak szét-a tagság között. A takarmánnyal a télen volt egy kis baj, de ügyesek voltak, utána jártak, s a honvédségtől kaptak moslékot, ezzel pótolták a hiányt. A József Attila Tsz-nek nagy büszkesége a tehenészete. Huszonegy tehenük van és az istállóátlaguk hónapok óta első a járásban: 8.6 liter jelenleg. Januárban még Gyálarét volt az első, de azóta fokozatosan túlhaladták. Ennek legfőbb oka a jó taharmányoaám. E hónap elején fogyott el a siló, addig tartott, márpedig a jó tejhozamhoz a nedvdús takarmány talán a legfontosabb. Egy hétig nem volt csak zöldtakarmányunk, ezalatt mutatkozott is valami visszaesés, de ez egészen kevés: istálló viszonylatban 3— 4 liter. A tehenész. Nagy Sándor elvtárs, igen szakképzett és lelkes ember. Olyan szépen, tisztán fejnek, hogy szinte még az istállóból elviszik a tejet a vásárlók, vannak olyanok, akik Szegedről járnak ki hozzájuk tejért. A jó takarmányozást állandóan szem előtt tartják, most kaptak cukorgyárból melaszt, a szecskát ezzel a melasszal pácolják, amit az állatok szeretnek, s ami tejhozamukat is növeli. A József Attila Termelőszövetkezetben — amint ez az elmondottakból következik — nagy gondot fordítanak a takarmányra, ez jó eredményeik oka, A hat meglévő milógBdör mellé még kettőt csinálnak, sőt egy harmadikat is terveznek, egy töksilót a birkák számára. Különben maga a silózás most kezdődött meg náluk. A meglévő 15 hold vöröshere és ?.7 bőid zöldhere mellé még újabb tíz holdat vetettek, és így biztosítják hereszükségletüket. A szemestakarmányt darálójuk biztosítja, két darálójuk van, az egész községnek ők végzik el a darálási munkát, s így a munka fejében többek között megkapják a kellő mennyiségű szemestakarmányt is. Az állattenyésztésben elért jó eredmények másik oka az emberekben, a gondozókban keresendő, akik szeretik csinálni ezt a munkát. Az egész tagság a maga gondjának, öröméneik érzi az állattenyésztéssel járó problémákat. Ez talán a harmadik ok, és ez a három ok eredményezi azt, hogy a József Attila Termelőszövetkezetben nincs említésre méltó baj az állattenyésztés körül. (a^-s) SZEGED ÉNEKKARI ÉLETE a felszabadulás után addig soha nem látott színvonalon állt. Ezt könnyein lemérhettük az évenként ismétlődő kultúrversenyek alkalmával. 1950-ben Szeged 28 üzemi és öntevékeny énekkara vett részt a versenyben. Néhány év múlva azonban egy kezünkön összeszámolhattuk működő énekkarainkat. Egy év óta azonban énekkaraink mind számban, mind minőségben ismét sokat fejlődtek. 13 üzemi és öntevékeny énekkar működik városunkban. Iskolai kórusaink — élén a Pedagógiai Főiskola énekkarával •— harmincnál többen jelentkeztek az évenként megismétlődő ifjúsági dalosünnepélyre, melyet az űjszegedi szabadtéri színpadon rendez a Megyei Jogú Városi Tanács oktatási osztálya. Nemrég alakiult hat középiskolai énekkar 400 taggal. Kiemelkedő művészeti életünkben a Szabad Ifjúság Művészegyüttes újbóli létrehozása. Ez év április hónapjában három újabb üzem jelentette be, hogy énekkart kíván létrehozni. A Kéziszerszámárugyár énekkara már működik is. A Szövetkezeti Bizottság felhívására az igen jól működő központi kóruson kívül több üzemrészleg énekes-brigádokat szervez. Némelyik már énekkar szamba vehető. Sajnos sok hiba is mutatkozik az előrehaladás útján. Kéthetenkint karvezetői értekezletet hív össze a népművelési osztály, továbbképzési és szervezési céllal, de ezeken sek karvezető egyáltalán nem jelenik meg. A szegedi kórus-élet erőpróbáját bizonyította Bartók Béla emlékére rendezett Szegedi Zenei Hét, amely kórushangversennyel zárult. Üzemi és iskolai énekkaraink teljes estét betöltő hangversenyeiről nem számolt be mindig a »Délmagyarország«, így a mozgalom eredményei nem hatnak lelkesedéssel a többi kultúresoportokra. GYAKRAN ELŐFORDULÓ HIBA, hogy üzemi énekkart abból az alkalomból és csak az utolsó percben hívják életre, ha két hét múlva már szerepelnie kell. Művészeti hiba is gátolja az előrehaladást, mert karvezetőink vagy kényelmi szempontból, vagy az üzemi kultúrfelelösök mii-" sorsürgetése miatt elhanyagolják a hangképzést és a kottaolvasás gyakorlását. Pedig az ugrásszerű fejlődést hozhatna a tanításban és színvonalasabb előadásokat biztosítani, másrészt nem közömbös, hogy hangversenyt látogató közönségünk évenként hogyan növekszik, éppen ennek folytán is, hogy zenei alappal hallgatja az előadásokat. A hibák csak addig zavarják az előrehaladást/míg nem igyekszünk azokat kiküszöbölni. A szegedi kórus-élet — mint tömegmozgalom — újra kezd éledni. Van is Szegeden sok élenjáró üzemi énekkar: a MÁV, a DAV és a Szövetkezeti Bizottság Központi Vegyeskara országos viszonylatban is ismert kórusok. A Magyar Rádió szívesen közölne a szegedi kórusok életéből többször ismertetési, ha levelezés útján a Magyar Rádió Tömegzenei Osztályát értesítenék a munkáról, sőt a Rádió felajánlotta, hogy olyan kórusmüveket, melyeknek betanulása valamilyen szempontból nehézségbe ütközik, levélben való megkeresés után hanglemez műsorukba beiktatják. A Rádió Tömegzenei Osztálya május 19- és 20-án Szegeden vette fel a következő kórusok műsorát: MÁV, Szövetkezeti Énekkar, Pedagógiai Főiskola, Zeneművészeti Szakiskola, Szabad Ifjúság Művészegyüttes, Tanítónőképző, Ságvári Gimnázium, Vasútforgalmi Technikum, Főiskolai Gyakorló Általános Iskola, Tudományegyetem. ZENEI TÖMEGMOZGALMUNK Szegeden fejlődik. Ila kórusainkban több fiatal venne részt, újra életerőssé és színvonalassá válhatna az énekkari élet. Azok, akik évtizedekkel ezelőtt daloltak, ma is szívesen vesznek részt benne, de a fejlődés megköveteli, hogy űj erőkkel szélesebb alapon induljon el zenei életünknek ez a fontos mozgató ereje, az énekkari tömegmozgalom. Szécsi József zenei szakreferens — Az IBUSZ tájékoztató füzetet adott ki, amely részletesen ismerteti a hétvégi különvonatok idei programját. A közeljövőben ugyancsak füzet alakban bocsátják a közönség rendelkezésére a külföldi társasutazások részletes adatait. — A Fáklya-moziban 25-én nyílik meg a kerthelyiség. Előadások kezdete 6 és 8 órakor, a második előadás jó idő esetén a kerthelyiségben. — Sarkadi Imre Kossuthdíjas író, a Körhinta című film történetének szerzője is szerepel az Ünnepi Könyvhét szegedi megnyitóján, június 4-én, hétfőn este a színházban, ahol előadást tart az ünnepi alkalomból. — A Szegedi Jutaárugyárba második ötéves tervünk első beruházásaként megérkezett egy univerzális marógép, mellyel mindenféle marást el tudnak végezni a műhely dolgozói,