Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-08 / 107. szám

Kedd, 1956. május 8. 3 OELMüOYilRQRSZfl G Elutaztak román Szombaton este új színfolt­tal gazdagodott a Hungária: a Szegedi Közlekedési Válla­lat dolgozóinak élüzem-avató ünnepségén résztvevő román vendégek Szeged város veze­tőivel az étteremben szóra­kozó dolgozókkal együtt tán­colták a román párnatáncot. Vasárnap, — a látogatás utolsó napján — délelőtt ven­dégeink megtekintették a szegedi Móra Ferenc Múzeu­mot, este pedig részt vettek a színház ünnepi előadásán: a Bánk bán előadását nézték, meg. S azután a búcsú percei kö­vetkeztek. Vidroin Joan, a Ploesti-i Városi Néptanács elnöke megindultan üzente Szeged dolgozó népének: —' Hét napig voltunk itt, szép városukban — mondot­ta — és élveztük a párt, a ta­nács, Szeged üzemed, s egye­temi dolgozóinak meleg sze­retetét. Több üzemet látogat­tunk meg és tapasztaltuk. hogy a szegedi munkások nagy odaadással dolgoznak és szívügyük a népek közötti ba­rátság. Nem fogjuk soha el­felejteni azt a meleg fogadta­tást, amelyben a szegedi dol­gozók részesítettek bennün­ket május elsején és megkö­szönjük a Csongrád megyei Pártbizottság, a megyei ta­nács, Hódmezővásárhely ve­zetőinek köszöntését. Az itt tanultakat gyakorlatban al­kalmazzuk és elmondjuk a mi munkásainknak, városunk értelmiségeinek, hogyan dol­goznak itt a Tisza partján. Szeged és Ploesti közötti szo­ros kapcsolat nagyobb harci kedvet ad a szocializmus épí­téséhez és elősegíti a sovi­niszta nézetek teljes eloszla­tását. Az elválás nehéz. A szegedi emberek nemcsak a mi barátaink, hanem a Ploes­ti-i munkásoké, akiket mi itt képviselünk. Arra fogunk tö­rekedni. hogy kapcsolataink­ról szóló tervezetet meg is valósítsuk. Szeged dolgozói­nak jókívánságainkat küld- • jük, kívánjuk, hogy az ötéves t tervet sikerrel valósítsák [ meg. f Papp Sándor elvtárs, a l Csongrád megyei Pártbizott- £ ság és a megyei tanács nevé­ben búcsúztatta a kedves vendégeket. Dénes Leó elv­társ, a Városi Tanács VB el­nöke így köszönt el a Ploes­ti-i küldöttség tagjaitól: ' — Jó munkához kezdtünk. Kiszélesítjük baráti kapcso­latainkat és ezáltal munkán­kat sokrétűbbé tesszük. Min­den szegedi dolgozó nevében emelem poharam a három testvérváros, a Ploesti-i olaj­munkások egészségére. Román vendégeink hétfőn reggel utaztak el Szegedről Budapestre, majd onnan es­te Ploestibe. Szeged vezetői most bizottságot alakítanak a három testvérváros közötti megállapodás részleteinek gondos kidolgozására. Hófehérke meséje — színpadon .4 Postás Kultúrotthon- J bari elhalkul a nézőtér zsi- , vaja, felmegy a függöny és ' a színpadon kezdetét veszi ] Hófehérke és a hét törpe ^ régi, kedves meséje. Kislá- ' nyok játsszák a szerepeket. 3 a Dugonics utcai Általános < Iskola növendékei és talán ' éppen a fiatal szereplők 3 kedves, elfogulatlan játéka * teszi olyan emlékezetessé ^ gyermekmese-szerűvé az < előadást. Meghalt Oláh Gyuiáné Oláh Gyuiáné. született leien bekövetkezett haláláig a Auer Hammer Mária elvtárs- Szegedi Ruhagyárban dolgo­nő szombaton este 50 éves ko- zott, mint könyvtáros. Fárad* rában hirtelen elhúnyt. Oláh hatatlan munkájával ő is hoz­Gyuláné elvtársnő 1919-ben zájárult a szocialista kulturá­mint diáklány kapcsolódott lis élet kibontakoztatásához, be a munkásmozgalomba a Szeged város idős munkás­latai bányavidéken. 1924-ben mozgalmi harcosai és fiatal jött Szegedre, s harcos teve- kommunistái Oláh Gyuiáné kenységet vállalt a dolgozó személyében egyik hűséges nők körében. Férjével együtt elvtársukat veszítették cl. hosszú évekig tevékenykedett Temetése „^ dé, ^ fé, né a Fodor utcai epitomunkas bJ otthonban, mint gondnok, órakor lesz az alsóvárosi te­Gláh Gyuiáné elvtársnő hir- mető halottasházából. Persze a bemutatóig tok 1 munkát végeztek a gyere- , kek, a nevelők, a szülők, és ' talán lehetetlen is lenne ) elsorolni mindazok nevét, i akik létrejönni segítették m „ , _ „ „ ezt az előadást. A fö érdem 3 sei vetésiből származó hát- száklevelein kívül 2—4 levele B termésátlagoV három százalékos emeléséért Kapásnövények tavaszi ápolása Kapásnövényeinknél a ké- gezzük, amikor a répának a Telitalálatai" ért el a dohánysikkaszté Horváth László: 12 éri börtönre ítélték Nyolc napig tárgyalta a me- mondani Horváthnak: „Itt az ellenőr". Horváth azonnal le utazott Szegedre, elment az egyik beosztottjához Lengye­lékhez, ahol már jelezték, hogy „baj van". Erre azon­nal visszautazott Szentesre és igyekezett a köztulajdon­ból elsikkasztott pénzből szer­zett értéktárgyait különböző helyekre eldugni. Majd ami­kor meglőtt a kirendeltségre, akkor azonnal letartóztatták. Nyomozás során Horváth László több vezető beosztás­ban lévő becsületes embert megrágalmazott. Azonban a megyei bíróság gondosan megvizsgálta a tényeknek megfelelően a helyzetet és a tárgyalás során kiderült az is, hogy Fokrecz Andrást, a szegedi Totó-iroda volt ve­zetőjét is alaptalanul rágal­mazta. például azzal, hogy a kollektív szelvényekért ki­fizetett pénzt zsebrevágta, vagy manipulált ,a fali totó­val, elsikkasztott több totó­szelvényt. Pokrecz Andrást ezen alaptalan vádak alól felmentették, viszont bűnös­nek mondta ki a bíróság mind Pokreczet. mind pedig Kovács Istvánt, és özv. Var­ga Lajoenét azért, mert uzsorakamatra kölcsön ad­tak pénzt Horváthnak: egy hétre 1000 forint után 100 forint kamatot vettek fel. Ily módon hetenként 500 forin­tot is kerestek fejenként. Horváth az elsikkasztott dohányt eladta a kistrafiko­soknak és ebben igyekezett az egesz sort megnyomtak, minél több dolgozó társát be­vagy 2—3 dobozt pröbakep- vonni. Több százezer forintot pen kivettek a sorból, akkor sikkasztott. de Bukovitz még nem lehetett észrevenni Lászlóval, Kovács Lászlóné­a csalást. val Lengyel Sándornéval Horváth hétfőn, amikor fel- „csak" mintegy 15—20 ezer ébredt telefonon Szentesről forintot osztott meg. Kovács felhívta a szegedi dohányéi- Ferenccel és Bilikevics Zol­osztó kirendeltséget. A tele- tannal vetette fel legtöbb­fonhfvéskor éppen belépett szőr a pénzt a lopott áruért az ellenőr és Bukovitz László és a nagyvonalú totózásba pénztáros csak annyit tudott is bevonta őket. Jellemző gyei bíróság Maróti László tanácsa a dohánysikkasztó Horváth László és bűntársai­nak ügyét, A bűnpedben mintegy 60 tanút hallgattak ki a vádlottakon kívül és az ítélethozatalra hétfőn délután került sor. A tárgyalásokon teljes rész­leteiben feltárult Horváth Iásziló rafinált dohánysik­kasztása, — amelyről a bűn­per tárgyalásának kezdetekor már hírt adtunk lapunkban. Hogyan jöttek rá Horváth aljas üzeimeire? Ez év január 16-án hétfőn reggel Szegedre érkezett Siklósi János a Do­hányértékesítő Vállalat buda­pesti központjának ellenőre. Horváth a megelőző nap Szentesen disznótorban volt s a mulatozás után elaludt, nem jött be munkahelyére. Az ellenőr a hatalmas rak­tárban 'köbözni akarta a kar­tonokat (amelyekben sok do­boz cigaretta van) és a szá­mítások nem voltak pontosak. Létrán felmászott az egész szobát beterítő dobozok fölé, s ott látta, hogy a kartonok mögött két helyen is üreg van. Jobban szemügyre vette a dolgot és kiderült, hogy több millió cigaretta hiány­zik. Horváth László ugyanis úgy állította fel a dobozokat, hogy az kívülről azt a látsza­tot keltse, hogy végig a falig van a sor, viszont belül erős lécekből üreget képzett. Ezeit a lécek megbírtak egy 100 kilós embert is. úgy. hogv ha Horváth aljasságára és kép- » mutatására, hogv miután az * ismert önbetörést elkövette í és emiatt a rendőrség nvo- ' mozást folytatott, a vállalat , központját kérte, hogy segít- [ sen „tisztázni" az ügyet, hi- r szen gyereke van és ártat- ' lan stb. Még azt is elérte a í vállalatnál, hogv amikor ka- f tonai szolgálatra kellet volna ) bevonulnia olyan „jellem- l zést" küldtek Horváthról, hogy a nép és az állam va­gyonát nem lehet másra bízni;. i Ez az aljas, furfangos, évek óta folytatott dohánysikkasz­tás, Horváth László elvete­mült bűncselekménye figyel­meztető legyen minden veze­tő számára: éberen ügyeljünk a nép vagyonára, az ellenőr­zést pontosan és gondosan haltsuk végre Horváth Lász­ló valóban „telitalálatot" ért el: a megyei bíróság 12 évi börtönre ítélte. Bukovitz László 2 évi. Kovács László­nét 1 év 6 hónap, Pokrecz Andrást 1 év 2 hónap, Ko­vács Istvánt és Lengyel Sán­dornét — akit egyébként szabadlábra helyeztek — 1—1 évi. Kovács Ferencet és Bi­[ mindenekelőtt az általános , iskola három nevelőjet, Áb­' rahdm Ferencnét, Révész [ tíélánct és Hajdú Józsefnét r illeti, akik nemcsak éjt ' nappallá téve dolgozták a l mese színpadra vitelén, ha­t nem valóban művészit is ) alkottak. így például feltét- ' <. lenül meg kell említeni a i l balett-betéteket, amelyek < [ Hajdú Józsefné munkáját ' , dicsérik. A szülök, a szülői 1 ^ munkaközösség tagjai áldó- 1 [ zatot nem ismerve segítet- , f tek: ök készítették saját ' költségükön azokat az iga- J zán szép, színes jelmezeket, * amelyekben gyermekeik ' megelevenítették Hófehér- ) ke és a hét törpe meséjét. ' Nem is lehetne megmon- ; dani, hogy a szereplők kö- y rányt idejében végzett gon- van. Az idejében végzett dos növényápolással pótolhat- egyelés igen előnyös. Utána a juk. A borsófélék kapálása répa rohamos fejlődésnek in­zül kit kellene megdicsérni, után most legsürgősebb teen­dőnk a cukor- és ,a takar­mányrépa sarabolása. Ezt a munkát, amint a mag annyira kikelt, hogy a sorok meglátsza­nak, azonnal végezzük el. Egyidejűleg foltozó vetéssel pótoljuk a hiányokat. Ha a talaj felületén nincsenek rö­gök, akkor már az első sara­bolást is gépi. vagy fogatos kapával végezhetjük. A kapa­késeket a soroktól kellő tá­volságban úgy állítsuk be, hogy azok a sárközök és ne a növény sorok felé vágják a földet. Az első kapálást, il­letve sarabolást mindig se­kélyen végezzük. Nagyon vi­dul. Ha az egyelés előtt ré­pabogár kártétele tapasztal­ható a vetésben, permetez­zünk 0.7—1 százalékos bordói leves darsinnal. Bolha kérté­tele esetében pedig poroz­zunk Hungária Matadorral, vagy Agritoxal, és halasszuk el kissé az egyelést, nehogv a répa túlságosan kiritkuljon. Egy élésnél a legerősebb szá­lakat hagyjuk meg és ügyel­jünk arra, hogy egy helyen csak egy répa maradjon. Egyelés után alapos kézi ka­pálást kell végeznünk. A burgonyát, amint a so­rok meglátszanak, azonnal fogatos, vagy gépi kapával já­rassuk meg, a sorolást pedig ( kiemelni, hiszen a hét tör- 3 gyázzunk arra, hogy a fiatal kézi kapával akkor végezzük pét vagy az állatokat alakító kislányok egyformán kedve- ' sek, ügyesek nem is beszélve i a főszereplőkről: Hójehér- I kéről, a királynőről és a ^ királyfiról. S hogy ez meny- ' nyire így van, azt a siker ] bizonyítja, amelyet joggal > aratott a Dugonics utcai ' leányiskola. Éppen a nagy 3 répanövényeket földdel be ne takarjuk. Amikor gépi munkáról be­szélünk, feltételezzük az olyan gépi vetést, ami után traktoros, vagy fogatos kapá­val lehet dolgozni. A múlt években a görbe és rossz csatlakozó sorok gyakran le­...,„,, hetetlenné tették a gépi kapá­sikerre és az érdeklődésre , E áLlami gazdaMf,j való tekintettel 12-én, szóm- ^ szövefckezet; vezetök t baton délután 4 órakor és gem okultak tevaiyi hibák. 13-án, vasarnap delelőtt 10 1 ^^ g , órakor még egy-egy utolsó , l előadást tartanak, olyan elő- i [ adást, amelyre méltán büsz- 1 r kétkedhet mindenki, aki se- , 1 gítette megszólaltatni, még * ( hozzá emlékezetesen ezt a J t mesét. < (a-s) az idén is láthatunk több helyen hasonló, gondatla­nul végzett vetéseket. Ott, ahol gépi, vagy fogatos kapát az előbbi okok miatt nem használhatunk, a sara­bolást kézzel kell végezni. evi, rvovacs rerencet es rai- r < , 7, linkevics Zoltánt 8—8 hóna- ' . J "yenkor jo szolgalatot tesz a - k*' k-J k^ k^ k^ k^ w l-Aíl tAUlrrino pi, özv. Varga Lajosnét Pe­dig 6 hónapi börtönre ítélte a bíróság. A kistrafikosok pénzbüntetést kaptak és köte­lezték őket a kár megtéríté­sére. — A Petőfitelepi Tömör­kény István Művelődési Ott­hon május 9-én, szerda este 7 órai kezdettel zenés klub­estet rendez. kézi tolókapa. Ha elvégeztük az első sa­rabolást és meggyőződtünk, hogy vetésünket nem bántja el, amikor már minden tő ki­kelt. A töltögetést töltő eké­vel két részben végezzük. Az elsőt sekélyen, minél koráb­ban, amint a növény már annyira megerősödött, hogy a töltögetés nem takarja le. a másik töltést pedig teljes magasságra, az első virágzá­sok megjelenésekor adjuk. A kukoricavetést már leg­több helyen elvégeztük. Pár napon belül mindenütt befe­jeződik ez a munka is. Amint, kikel a kukorica, a táblát könnyű fogassal fogasoljuk el. A fogasolás gyors és ol­csó munka, sok kelő gyomot elpusztít, megszünteti a talaj felszínének eltömődését, szét­aprítja a rögöket, tehát a fogasolás felér egy jó ka­pálással. A hiányosan kelt kukorica­vetést beáztatott maggal mi­előbb pótoljuk ki. Nagy ku­kértevő, máris egyelni kell a koricatermésre csak akkor répát. Az egyelést akkor vé­„(Ameggek, ehtiegíjFk . . . hawaii útra meggcJt . . Segítség, amely egy lyukas mogyorót sem ér lydég a múlt héten történt, hogy a Békés-Csongrád me­' * gyei Borforgalmi Vállalat pusztaszeri célgazdaságá­nak címére a kisteleki vasútállomásra egy fogatos lógereb­lye érkezett. A gazdaság dolgozói ennek a gépnek már a múlt évben is nagy híját látták. Nagy Sándor elvtárs, a gazdaság vezetője tehát nem ok nélkül örült, amikor kézhez vette az érkezésről szóló értesítést. Mondta is: komoly segítség lesz nekünk ez a gép. öröme azonban csakhamar lelohadt, ami­kor az állomásról a gazdaság udvarára szállították a gépet, s látta, hogy tulajdonképpen nem is fogatos lógereblyét kap­tr.k, hanem csupán egy géproncsot, melynek mindkét oldalán a kiemelő szerkezet vastag öntvény karja törött. A gép je­lenlegi állapotából ítélve, hosszú időn keresztül a szegedi MEZOSZÖV valamelyik sorsára bízott leiepén lehetett, a kerék-küllők, s a fogak között még most is ott van a tavalyi folyondár és a vadborsó megbarnult szára. A szállító-levélen ez áll; feladó: MEZÖSZÖV, Szeged, Valéria tér 10. szám. A kirendeltség vezetőségének, amint ez a példa mutatja, úgy látszik, nem az a fontos, hogy a rájuk bízott mezőgazdasági gépeket jó állapotban, időben eljut­tassák rendeltetési helyükre, dc célszerűnek tartják, hogy a gondatlanul tönkretett gépeket mielőbb eltávolítsák tele­y ükről. Még akkor is, ha az tekintélyes szállítási költséget, s jelentős munkát igényel. Az ilyen segítség bizony egy lyukas mogyorót sem ér, . — • • tfalkan, méltóságteljesen szól a csengő a virággal díszített folyosókon. Ballag­nak a véndiákok ., > Végetért az utolsó óra, végetért a diákélet. Hármas sorokban, lassú léptekkel, dallal az ajkukon vonulnak. Az első sorban együtt lép velük az osztályfőnökük. A mellette lépegető diák pedig viszi az osztály­naplót. Ruhájuk ünnepélyesen sötét, rajta a búcsúzó diákok ismertetője: a vörösszalagos DISZ-jelvény. Kezükben könyvek és füzetek. A füzeteken virágcsokrok és ajándékok. Szívük­ben pedig egy kis szomorúság .. s Így van ez. Bárhogy tagadja is az ember, búcsúzni mindig nehéz. Mindig bánatos lesz a szív, ha arra gondol, hogy az iskola baráti kö­zösségétől — melyet az együvétarlozás meleg ér­zése oly megszokottá varázsolt — el kell válni és helyébe újat kell választani. Az újnak a vá­rása, az „ezután mi lesz" — gondolata és izgal­ma pedig még akkor is elgondolkoztatja egy kicsit az embert, ha talán még szebbet és job­bat is ígér a holnap. Nehéz elszakadni a meg­szokottól, a mindennapitól, nehéz beleillesz­kedni egy új közösségbe. A búcsúzás pillana­tában mindig közel kerül a múlt, annál is inkább, mert a diákszívekben még benne él a letűnt évek ezernyi vágya, s az iskolapadokban töltött napok sok kedves emléke. f\e vajon végleges elvállást jelent-e a búcsúzás? A középiskolától igen, de a közösségtől nem. A jövendő évek ugyan mindig fátyolt vonnak az egymástól elszakított emberek közé, de nem veszik el azt a célt, amely az egyete­mes közösség célja. Ha száz felé is visz az út, s ha mindenki másutt is áll meg azon, nem sokat jelent. A küzdelmes mának a frontján mindenki együtt dolgozik és ha távol is, de mégis együtt építi magának a holnapot. Az sem igaz, hogy mindent elfeled és el­veszít az ember, ha az iskolából kilép. A sok­sok emlék is megmarad, meg a barátság szálai sem szakadnak meg. És ami mindennél fon­tosabb: megmarad és egy egész életen át ét az, amit az ember tanult. Soha nem vész el a számíthatunk, ha nem elég­szünk meg két-háromszor 1 kapálással, hanem ahányszor csak a föld kigyomosodik, vagy a felszínét az eső össze­tömíti, kapálunk. A kézi ka­pálás sok Időbe kerül. Ezért amikor lehet, használjunk gépi vontatású kultivátort és lókapát. Fontos, hogy növé­azokra, akik az iskolakapun kilépnek, tárt ka­rokkal vár a munka és az élet. S hogy szép r"„. „ , __ , . , . „3 • . ,, _ ' legyen. Ezt a gyakori kapa­lesz-e? - az mtndtg az eletbclepon mukk. ,, . . . . . ' ...Búcsúznak a véndiákok, - hármas so- ldSSal érhetJük eL Az Uycn rokban, lassú léptekkel, dallal az ajkukon. Né­zik őket a kisdiákok, amint ott, a folyosón áll­tudds, amely meg tudja valósítani az ifjúi él- ^ ^ ^ rlJ1L|A,5 JluVc maisat és segíti legyőzni az akadályokat. Mert nvetok'talnváron azokra, akik az iskolnkanim hiténneU tnrt hn- , . ., gyommentes es morzsalékos föld megőrzi víztartalmát, aszály esetén is közepes ter­nak. Ncha büszkén tekintenek rájuk, néha meg mest: ack irigykedve, ök még nem sejtik ebben a kor­ban azt, milyen gyorsan is repül az idő. Tlyénkor az a szokás, hogy a tanár is elbúcsúzik a diáktól. Így illik és helye­sen is van ez így. Én is szeretnek hát valamit mondani ebben az ünnepélyes pillanatban négy­éves, hosszú, kitartó munkának győzelmi ün­nepén. Olyat mondani, ami szép, ami örök és ami érték. Ami erőt ad a csüggedéshen, ami igazán érdemes arra, hogy valaki örökké meg­öl izze a szívében... Gyönyörű zenék, csodá­latos versek forrnak most bennem. Régi isko­lámra gondolok, a tavaszba pompázó büszke hegyekre... Olt látom magamat állni c.z is­kola udvarán hajadonfővel, virágcsokorral, fe­ketében. Egy pillanatra eszembe jutnak az el­múlt idők. megelevenednek a küzdelemmel teli évek, és jellángol bennem a régi vers. A vers, melyet cn is útravalóul kaptam, a nagy költő­nek, Ady Endrének a verse. Zsong bennem, át-átjárja a szívem.. S valahogy úgy érzem, hogy most sem tudnék mondani szebbet tanács­ként és úlravalóként, mint amit mond a költő: Németh József, a Délalföldi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet munkatársa „S én, véndiák, szivem felemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlclkü diák". t/edvcs, ballagó nagydiákok, mindig szerencsével'. — járjatok B. J. Megváltozott a „Szegedi Nagy Irók" előadássorozat sorrendje A TTIT és a Szegedi Tudo­mányegyetem által rendezett „Szegedi Nagy Írók" című előadássorozat eredeti prog­ramja néhány előadó más­irányú elfoglaltsága miatt megváltozott. Ezek szerint a legközelebbi előadás május 15-én. kedden lesz József At­tiláról. Az előadást Bóka László akadémikus tartja, közreműködik Gobbi Hilda, a budapesti Nemzeti Színház és Miklósy György, a szegedi Nemzeti Színház tagja. A to­vábbi előadások sorrendje így alakul: május 22-én Rad­nóti Miklósról Tolnai Gábor akadémikus és május 29-én Móra Ferencről Madácsy László tart előadást,

Next

/
Thumbnails
Contents