Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-30 / 126. szám

.7 Szerda, 1956. május 30. • IMIHIM IIUIIB. II — DELMOGYSRORSZÍG Pá r télét Növeljük tovább a bizalmat Ahol az emberek háromszar is szétnéznek, maguk körül, mielőtt szándékuk szerint beszélnének, ott rendszerint még mindig tenyészik a hízelgés, a talpnyalás, a gyanaíkvás, az ijesztgetés. Amelyik gyűlésen csak bólintás és hümmögés követi a beszámolót, ott baj van a szókimondás szabadságával, ott fejbeütöttek egy-két olyan felszólalót, aki jóhiszeműségében elfelejtette selyempapírba csomagolni bíráló észrevételeit. S hogy baj van, ezt nem lehet mellébeszéléssel eltussolni, hogy "kérem elvtársak, nálunk senki nem fojtja el a bírálatot*. Hiszen tudott dolog, hogy a bírálat közvetlen elfojtása helyett gyakoribb az elhallgattatás rafináltabb módja, amikor derült égből villámcsapásként, vagyis a bírálat elhangzása utáni napokban, hetekben váratlanul éri a jószándékú embert valamilyen bántalom, t, i -i Vannak még ilyen esetek a XX. kongresszus után is? Aki úgy képzeli, hogy a helyes, elvi-politikai iránymutatás úgy szünteti meg a szocialista törvényesség megsértését, a "csak hódolat illet meg, nem bírálat* áporodott levegőjét, mint ahogy a tetőfedő szünteti meg az eső becsorgását a lakásba >—, az nem nézi tárgyilagosan a valóságot. Azt letagadni nem lehet, mert mindenki láthatja, aki eldobja szemellenzőjét, hogy a párt következetes harcának — 1ÉT53 júniusa óta — szépen érik a gyümölcse. Nemcsak a pártgyűléseken változott eleven, alkotó vitává a korábbi kínos és nyomasztó csend, hanem hasznosabbnál hasztsosabb javaslatok hangzanak <A a második ötéves terv irányelveinek megvitatására összehívott értekezleteken is. Nemcsak a tanácstagok fogadóórái élénkülnek napról napra, hanem a pártszervezetekhez, a pártbizottságokhoz is növekvő bizalommal fordulnak az állampolgárok. Előttünk fekszik egy levél, Módra Ferencné, Dorozsmai út 10. szám alatt lakó kétcsaládos anya mondja el benne: "Nem vagyok párttag és ezért sokáig úgy éreztem, hogy ellenszenves vagyok a rendszernek. Most meggyőződtem arról, hogy igen nagyot tévedtem. Kedves elvtársaim, ha valakinek baja, panasza van, forduljon bizalommal a párthoz, a tanácshoz? mindenütt szíves meghallgatásra talál*. Ez a bizalom tette lehetővé, hogy <a párt lezárja a sorompót Csizik Ferenc üllési tanácselnök pöffeszkedése előtt: ez a bizalom hozta magával, hogy a szocializmus sorsáért aggódó emberek Szegeden is egyre bátrabban kritizálják szokat a hibákat, amelyek nehezítik közös dolgainkat. De ezek csak kezdeti eredmények a párt és a tömegek közötti kapcsolat igazi megteremtéséhez, a dolgozók bizalma megnöveléséhez, a nép alkotó taezdeményeeése teljes kibontakozásához. Nem szabad, nem lehet megállni, tovább keli menni, mert előfordul ma ás, hogy egyes vezető elvtársak pápús'kodnak. irtóznak a bajok őszinte feltárásától, saját elképzeléseiket próbálják ráerőszakolni az objektív valóságra, és azt hiszik, hogy egyedül tőlük függ az üzem, a gazdaság, a hivatal fejlődése. Ez a felfogás élesen szembenáll a kollektív vezetéssel és mint tudjuk, nagyon sokat ártott a párt vezető szerepének, tekintélyének. Ez a felfogás ckozta legfőképpen, hogy a tömegek egy részében ijesztő közöny kezdett meggyökeresedni: "csináljátok, ahogy akarjátok*. Nincs annál lesújtóbb kritika a pártszervezet munkájára nézve, ha így nyilatkoznak a dolgozók, ha nem jelennek meg a fontos értekezleteken. ha azt is magukba rekesztik, ami feltétlenül kikívánkozik belőlük. A párti tagok felelősek elsősorban azért, hogy mindenütt megszűnjék az önkényeskedés, a hízelgés, a dolgozók jogainak lebecsülése, vagy kigúnyolása. A Szegedi Posta volt DISZ-titkára, Székely Imre, az egyik gyűlésen neheztelésének adott kifejezést azért, mert az igazgatóság vezetője nem támogatta eléggé a DISZ-szervezetet. A gyűlésen nem történt semmi különös, csendben, békességben végetért, de másnap széleskörű nyomozás indult a postán Székely Imre ügyében, akire hamarosan rá is bizonyítottak néhány szabálytalanságot. A DISZ-titkár elismerte, hogy komoly mulasztást követett el, hanyagul számolta el a benzinfogyasztást és egy alkalommal Kecskemétre is elment a Posta motorkerékpárján engedély nélkül. Kifogásolta ugyanakkor, hogy mindezt korábban is tudták róla, mégsem szóltak neki. Ez igaz is. A postaigazgatóságon — amikor a városi DISZ-bizottság is belenézett az ügybe — azt mondták a vezetők: "Mi már jóideje figyeltük, mit művel Székely*. Tehát figyelték, mint egy megátalkodott ellenséget, de nem szóltak neki, hadd csinálja azt, amit nem szabad, legalább biztosan kitöri a nyakát. De hol van itt az elvtársi felelősség az emberekért. Megfeledkeztek talán arról, hogy figyelmeztessék, neveljék ezt a f iatal családos embert? Nem. Sőt tudatosan feje fölé akasztották Damoklesz kardját, hogy legyen kéznél arra az esetre, ha Székely bírálni meri majd a "felsöbbséget*. Embertelen számításuk bevált: Székely Imre gyanútlanul megmondta, hogy kevesli a politikai segítséget a fiataloknak és másnap — szinte gombnyomásra — megindult ellene a szakmai vizsgálat, amelynek eredménye — nyilván előre tudták, mi lesz az eredménye — a fegyelmi úton való azonnali elbocsátás lett. Sajos, az ilyen jelenség még nem olyan, mint a fehér holló. A dolgozók bizalma ezért sokszor megrendül, még mindig sokan vannak, akik visszahúzódnak a nyilvános vitáktól és csak egymás között sugdossák, hogy "szólj igazat, betörik a fejed*. A vezetők pedig ahelyett, hogy felszisszennének és levonnak a megfelelő tanulságot, a régi szöveget szajkózzák: "Mindent megteszünk a magunk részéről, de dolgozóink passzívak és sok közöttük a reákeiós*. Hát persze. Ez a legkényelmesebb álláspont. Ezzel el lehet tussolni a politikai tömegmunkát, az emberek nevelését. Az egyik építőipari szövetkezeti dolgozó azzal a panasszal ment a városi párt-végrehajtóbizottsághoz, hogy nem jól számolták el neki a munkabérét. Helyesen tette, hogy odament. Ez egyrészt szintén azt mutatja, hogy az emberek bizalma fokozódik a párt iránt, másrészt azonban azt is mutatja, 'hogy a szövetkezet vezetősége nem orvosolta kielégítően a panaszt. A pártbizottság behívta a szövetkezet elnökét is, majd a megbeszélés során kitűnt: igaza van az építőmunkásnak, mert a normás "eltévesztette a számolást*. A szövetkezet elnöke párttag, maga is kétkezi munkás volt, mégis neheztelt azért, mert "mindjárt a pártbizottságra szaladtak ahelyett, hogy őneki tették volna szóvá a sérelmet*. Pedig nem neheztelnie kellene, hanem a pártszervezettel vállvetve erélyesein hozzá kellene látni az olyan légkör megteremtéséhez, amelyben a szövetkezet dolgozói bátran, mindenik i előtt szóvá merik tenni jogos panaszaikat. A bizalom légkörének megteremtése, a dolgozókkal való szorosabb együttműködés az egyik legégetőbb tennivalója minden szegedi pártszervezetnek. Lehet kimutatásokat gyártani, ütemterveket készíteni, jelentéseket írni, fél éjszakákat beszélni a párt tömegkapcsolatának erősítéséről — ez csak kiirakatpolitika lesz mindaddig, amíg a dolgozók nem mernek nyilatkozni. Frázisokkal, hangzatos felszólalásokkal még nem lesz szaporább és vidámabb a munka egyetlen üzemben sem. Arra van szükség, hogy a kommunisták, a párt-, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusok ne csak szavakban, hanem cselekedeteikben. intézkedéseikben is juttassák kifejezésre a XX. kongresszus szellemét. Magatartásuk legyen szerényebb, közvetlenebb, barátságosabb, türelmesebb, hallgassák meg, amit a dolgozók, a tervek végrehajtói indítványoznak. Tanuljanak tőlük, mérlegeljék alaposan a jószándékú, párt06 bírálatot még akkor is, ha olykor saját helytelennek bizonyult álláspontjukat kell feladni. Ne féltsék saját tekintélyüket, mert a kommunisták tekintélye csak akkor nő meg igazán, ha megtanulják becsülni a tömegeket, ha nem félnek beismerni tévedéseiket. Ha erre törekednek a szegedi pártszervezetek minden erővel és eszközzel, akkor könynyebb lesz a munkafegyelmet megerősíteni, a tervéket teljesíteni, mert a dolgozók egyakarattal küzdenek érte. Nagy István PályázaH felhívás A DISZ Szeged Városi Végrehajtóbizottsága, Szeged Megyei Jogú Városi Tanács és a Magyar Rádió szegedi és Szeged környéki fiatalok számára pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy a Szegeden készítendő nagy egy-^ órás rádióműsor — a „Kirándulás" — elkészítésének munkájában, mivel ez a műsor fiatalokról, Szegedről, Szegeden készült, részt vegyenek a szegedi fiatalok is. A pályázat címe: Szegedi történet. A pályázók feldolgozhatnak tetszés szerinti formában (vers, novella, jelenet, riport, csasztuska, stb.) minden témát, amely véleményünk szerint valamilyen területen képet ad a mai Szegedről és a szegedi fiatalok életéről. A hagyományok és a hagyományok ápolása, Szeged múltja, jelene, jövője, valamelyik üzem vagy tsz élete, jellegzetes szegedi történetek, színház, kultúrcsoport, munka, sport, szereiem, tanulás, szórakozás, mindmind a pályázat témáját képezhetik. A pályázók lehetőleg egy-egy kis epizódot ragadjanak csak meg és ne kíséreljenek meg összefüggő képet adni a mai Szegedről. A pályázat terjedelme legfeljebb négy gépelt oldal. A pályázat határideje: 1956. június 10. A legjobb dolgozatokat pénz- és könyvjutalommal díjazzák, ezenkívül a legsikerültebb pályaművek szerzői mint munkatársak részt vesznek a „Kirándulás" című műsor szerkesztésében. A pályázatokat — gépelve, vagy olvasható kézírással — a DISZ Városi Végrehajtóbizottságához kell határidőre eljuttatni (Szeged, Sztálin sétány 7.). A pályázaton részt vehet egyénileg és csoportosan minden szegedi és Szeged környéki fiatal. Egy pályázó természetesen több pályaművel is Indulhat. A pályázaton név, cím, munkahely, illetőleg iskola nev, címe pontosan feltüntetendő, Viía a második ötéves terv irányelveiről Mezőgazdasági kérdések a tervjavaslatban Dr. Senorjai Ferenc elvtárs, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatójának felszólalása a városi pártbizottság második ötéves tervjavaslat-tanácskozásán. AZ IRÁNYELVEK SZERINT az ország szántóterületét 150 ezer katasztrális holddal kell növelni. Ez valószínűleg csak az abszolút rét- és legelőterületek feltörésével volna teljesíthető, tekintve, hogy egyéb szántóművelésbe vonható területünk már csak nagyon kismértékben van. Az abszolút rét- és legelőterületnek a feltörése hátráltatná az állattenyésztés fejlődését, ugyanakkor nem növelné az országos átlagtermések növelését sem, így nem látom indokoltnak a szántóterületnek ilyen módon való és ilyen mértékű növelését. Az említett rét- és legelőterületek feltörése azonban az esetekben lehet helyes, ha azokon öntözéses termelés fog folyni, vagy pedig lápi legelőknek vízrendezéssel való szántóföldi kultúrába viteléről van szó. A terv a szálastakarmány termőterületét 1,066.000 katasztrális holdról 1,125.000 katasztrális holdra növeli. Ez a növekiedés alig haladja meg az 5 százalékot. Ez a kismérvű szálastakarmánytermőterület növekedés nem biztosítja véleményem szerint a tervezett állatállománytól megkívánt állati termékek termelését sem, de semmiesetre sem lehet alapja a korszerű talajerőgazdálkodás által megkívánt állatlétszámnak. Az évelő pillangósok termőterülete a terv szerint 33 százalékkal nagyobbodik. Ez első pillantásra soknak látszik, de ha közelebbről megnézzük: kevés. Jelenleg ugyanis olyan kicsi az évelő pillangósok területe, hogyannak 33 százalékos növekedése még mindig igen kevés lesz. Véleményem szerint célszerű lenne, ha a terv előírná, hogy a második ötéves terv végére az össz-szántóterületnek 10 százalékán évelő pillangós takarmánynövényeket (lucerna, lóhere, baltacin), vagy ennek füves keverékét termesszünk. NEM LÁTOK TISZTA KÉPET a talajjavítás területén. A terv előírja: kereken,egymillió katasztrális hold gyenge termőképességű, szikes, savanyú és homoktalaj javítását, illetve zöldtrágyázását kell elvégezni. Először is a tartós kémiai talajjavítást (digózás, meszezés, lignitezés stb.) nem lehet egy kalap alá vonni a zöldtrágyázással elért, pár évre szóló termőeröfokozással: kívánatos volna pontosan megjelölni, hogy mennyi külön a szikes és külön a savanyú talaj, mely javításra kerül és külön feltüntetni, hogy az ötéves terv végére mekkora terület vonódik be forgó szerint rendszeres zöldtrágyázásba, mert tudvalevő, hogy egyszeri zöldtrágyázás csak pár évig hat. Nem látom a tervezetben a tárolás fontosságának megfelelő hangsúlyozását és erre megfelelő beruházás biztosítását. Mindannyian jól tudjuk, hogy nem elég a terményéket megtermeszteni, azt megfelelően tárolni is kell. Megállapíthatjuk, hogy e téren igen nagy a hiányosság. Rengeteg termény megy tönkre magtár-góré híján. Elemi követelménynek tartom, hogy az ötéves terv végére minden gazdaság megfelelő tárolóhellyel, magtárral, góréval, gépszínnel stb. rendelkezzék. A tervezett nagy termések kialakításához alapvető kelléknek tartom a szarvasmarha-állomány fokozottabb emelését, a több és jobb minőségű istállótrágya termelésének biztosítása érdekében. A lóállomány pedig csak olyan mértékben csökkentessék, amilyen mértékben a gép munkáját helyettesíteni tudja. AMI A FŰSZERPAPRIKA termesztését, mint szegedi specialitást illeti, meg kell ennek a termesztési ágnak a nagyüzemi átszervezését rfldanu/nk. Ennek követelményei a következők: a melegagyi palántanevelés fokozatos bevezetése, a palántázás gépesítése, a palántázógép használata mellett a nagyüzemi termesztés érdekében a helyrevetés nagyobb arányú kiterjesztése, a vállalat tároló kapacitásának növelése, vagy a szocialista szektoroknál megfelelő tároló pajták építése. Ez utóbbi egyben lehetőségnyújtás is a szocialista szektoroknak arra, hogy a termést csöves-, fél- vagy késztermék alakjában' adhassák á't. Ezáltal a tsz-tagok téli fogalkoztatottsága biztosítva lenne. Termékeny kapcsolatok Á munkás-paraszt szövetség fontosságáról, hasznosságáról mindenki tud beszélni, de hogy valójában hogy él ez a szövetség, és milyen hasznot mutat a hétköznapok tükrében, azt már kevesebben tudják. Érdemes hát egy-egy példával megmutatni a munkásság és parasztság szövetségének, barátságának tanújelét. A Szegedi Szalámigyár negyedik éve patronálja a forráskúti Petőfi Termelőszövetkezetet. Az elmúlt években a gyár, meg a szövetkezet kapcsolata egyre szorosabbá vált. Jól ismerik egymás munkáját, gondjait, örömeit, hiszen _ állandó kapcsolat van köztük: vagy a gyárból mennek ki megnézni a szövetkezet munkáját, vagy forráskútról- jönnek be Szegedre. Persze, ez a kapcsolat nemcsak „nézés"-ből áll, mert így nem sokat érne, hanem egymás megsegítéséből. Mostanában — hogy a csoport megerősödött — apróbb segítségekről lehet csak beszélni. Permetezőgépek kijavításáról, lakatosmunkákról, melyeket vagy kint, Forráskúton, vagy bent az üzemben végeznek el a Szalámigyár lakatosai. Nyáron a malacoknak moslékot visznek — és általában minden segítséget megadnak a szövetkezetnek. Ha az ember Borús Ferenccel, a Szalámigyár párttitkárával beszél ezekről a dolgokról, a a patronálásról, a Petőfi Tszröl, csakhamar furcsán érzi magát, mert nem tudja, hogy most a gyár, vagy a szövetkezet tagjával beszél, annyira ismeri az általuk patronált szövetkezet'munkáját. Természetesen nem ő az egyedüli, aki tudja, mi történik Forráskúton. Vannak a gyárban például olyan vezetők, akik jól értenek az állatok neveléséhez, így Nagy Mihály, aki ért a juhtartáshoz, juhtenyésztéshez, és eze'k az emberek segítik — nemcsak tanácsokkal! — a Petőfi Tsz-t. Egymás rendezvényeire, nagyobb gyűléseire is eljárnak, hogy megismerjék, illetve, hogy benne éljenek egymás életében. A Szalámigyár kultúresoportja ki szokott járni Forráskútra, műsort ad a szövetkezet dolgozóinak. A Petőfi Tsz közvetett úton segíti a szalámigyáriakat. Elsősorban azzal, hogy a beadási kötelezettségüket túlteljesítik, több gyapjút, több sertést adnak be, amely utóbbi, például, közvetlen hasznára váli'k a gyárnak, Most folyik a patronálási szerződés elkészítése. Mostmár látszik, hogy a szövetkezetnek milyen segítségre lesz szüksége, hogy a beadásnak milyen mértékben tud majd eleget tenni. Ha az évről évre újra és újra megkötött szerződés még nem is készült el, azért „szerződésen kívül is" törődnek egymással, látogatják egymást. Egy baj van csupán, hogy a szövetkezet, meg a gyár is féligmeddig idénymunkát végez: télen a gyárban folyik a munka, nyáron a szövetkezetben, télen a gyáriak nem érnek rá, nyáron a szövetkezet-beliek, de azért nem kell félteni őket, megtalálják útját-módját, hogy az évek múlásával mind jobb és jobb barátság szövődjék a gyár és a Petőfi Tsz dolgozói között. (andrás) Ifjúsági Dalosünnepély lesz Szegeden A Szeged Városi Tanács VB oktatási osztálya Ifjúsági Dalosünnepélyt rendez június 2-án. szombaton délután 5 órakor az újszegedi szabadtéri színpadon. Bevezető beszédet mond Mison Gusztáv elvtárs az I. kerületi tanács VB elnöke. A dalosünnepélyein közreműködnek a szegedi középés általános iskolák énekkarai és a szegedi Szabad Ifjúság Művészegyüttes vegyeskara. Művészeti vezető dr. Szeghy Endre a Pedagógiai Főiskola ének és zene tanszékének vezetője. Az Ifjúsági Dalosünnepély kiemelkedő száma lesz a 2500 tagú összkar bemutatkozása, amelvet Szócsi József és Waldmann József vezényelnek. Jegyek az általános iskolák énekszakos nevelőinél kaphatók. — Az autóbusz menetrendet most állították össze külön kötetben. A 432 oldal terjedelmű színes fényképekkel tarkított könyv 5 táj szerint ismerteti a távolsági járatokat. Az autóbusz menetrend június 3-án jelenik meg és az IBUSZ, a MÁV, az Utasellátó Vállalat és a MÁVAUT elárusító helyein szerezhetők be. Géoi szabás A Szabóipari Szövetkezet Francia utcai részlegén Ottiií: Sándor és Bitó György szabászok géppel szabják a szH végeket. Képünkön látható kisebbik gépet ez év eleién sáralta a szövetkezet 7 cs félezer forintért. Minőké', j) milliméteres pontossággal szabja az anyagot. Szabó Fercr.c MEO-s éppen ezt ellenőrzi