Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-22 / 96. szám

A halhatatlan Lenin nagy zászlaja alatt Henri Barbusse: LENINRŐL Lenini kikiáltja a szovjet hatalmat. — V. Szeröv fcstőmű vész festménye. LENIN VELÜNK VAN! ALEKSZEJ SZURKOV: Mindörökre Lenin szfve dobban. Zakatol a forradalom mellkasában. (V. Majakovszkij) LENIN SZIVE!... Forró szeretettel dobogott a dolgozó népért és ádáz gyűlöletet érzett az ellenséggel szemben. Befogadta az egész emberiség bánatát és örömét s jutott benne hely arra is, hogy meghatóan gondoskodjék arról az öreg parasztról, aki Moszkvába érkezett szemüvegért. Lenin a gondolat éles reflektorával hatolt be a múlt titkaiba és fellebbentette a jövő fátylát. Gyűlölt mindent, ami élettelen, sablonos, hanyatló. Marx tanítása mindenható, mert igaz — mondotta Lenin. És azért jgaz, mert ez a tanítás élő, minden új forradalmi ütközettel fejlődik, gazdagodik, tökéletesedik, magába szívja a nép tapasztalatait és bölcsességét. A munkások és a parasztok Iljicsnek hívták. Így csak nagyon közelálló, kedves emberekhez fordulnak. Alekszej Makszimovics Gorkij megkérdezte egyszer egy szormovói munkástól, hogy mit gondol Leninről. — Egyszerű. Egyszerű, mint az igazság — felelte a munkás. 1920 áprilisában, amikor Vlagyimir Iljics 50. életévét betöltötte, a moszkvai pártbizottságon ünnepséget rendeztek. Lenin csak az üdvözlő beszédek elhangzása után volt hajlandó elmenni az ünnepségre. Amint megérkezett, mindenekelőtt megköszönte az egybegyűlteknek, hogy "megkímélték a jubileumi beszédek meghallgatásától*. Azután arról szólt, milyen veszélyes a kommunistákra nézve az elbizakodottság, ha megszédülnek a sikerektől. — Befejezésül azt kívánom — mondotta —, hogy pártunkat semmi szín alatt se juttassuk egy elbizakodott párt helyzetébe. A KOMMUNISTA PART hű a lenini hagyományokhoz, a mindenekfelett győzedelmeskedő marxi—lenini tanítás vezérli, nem fél a harc nehézségeitől, nem szédül meg a sikerektől. Politikáját a nép jólétéről való gondoskodás hatja át. A párt és Központi Bizottsága kollektív bölcsességében a lenini bölcsesség és előrelátás nyilvánul meg. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve képezi a Kommunista Párt és a szovjet kormány külpolitikájának alapját. Volt idő, amikor az . imperialistáknak viszonylag könynyen sikerült háborút kirobbantaniok. Akkor a Szovjetunió még az egyetlen szocialista ország volt a világon, a többi ország békeszerető erői Irta: Sz. Garbuzov pedig gyengék, elszigeteltek voltak. Jelenleg gyökeresen megváltozott a helyzet a földtekén. A második világháborúban a Szovjetunió és a többi demokratikus erők szétzúzták a hitleri Németországot és az imperialista Japánt. A második világháború után a szocializmus kilépett egy ország határai közül és világrendszerré vált. Megszületett a hatalmas szocialista tábor, élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Már átfogja az emberiség egyharmadát és a világ ipari termelésének egyharmadát állítja elő. Amint Lenin előre látta, az imperializmus gyarmati rendszere széthull. Az utóbbi tíz év alatt több mint egymilliárd-kétszázmillió ember — a földkerekség lakosságának csaknem fele szabadult fel a gyarmati és a félgyarmati függőség alól. A kapitalista országokban is tömörülnek a béke erői, mind tevékenyebben, szervezettebben lépnek fel. A Szovjetunió egész külpolitikája ennek a nemes célnak az elérésére irányul, így akarja a nép, így tanította Lenin. Vlagyimir Iljics a Krasznaja Presznya munkásaihoz intézett egyik beszédében ezt mondotta: — Nagy háborúba kezdtünk, amelyet nem egyhamar fejezünk be: Ez — a munkáshadsereg vértelen harca... a felvilágosult, derűs, jóllakott és egészséges Oroszországért... Olvassuk a Kommunista Párt XX. kongresszusának anyagait, határozatait és minden sorából látjuk, hogy megvalósul Lenin álma a felvilágosult, derűs, egészséges Oroszországról. Az ötéves terv során a munkások és a tisztviselők reálbére 30 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme pedig 40 százalékkal növekszik. Megrövidül a munkanap, emelkedik az alacsonyabb bérkategóriákba tartozók munkabére, rendezik a nyugdíjakat, házakat építenek az aggok részére. Városban és falun egyaránt megvalósítják az általános középiskolai oktatást. Bővül az óvodák és a bölcsődék hálózata, növelik a szülési szabadságot. HONNÉT MERÍTI a szovjet állam az anyagi eszközöket a nép jobb életére irányuló Szociális, kulturális intézkedések ezen gigászi programjának megvalósításához? Az alapvető forrás — a szocialista ipar és mezőgazdaságból eredő jövedelem. Jövőnk, boldogságunk — a mi kezünkben van. Minél eredményesebben dolgozik minden kollektíva — teljesítve a terveket, mozgósítva a belső tartalékokat —, annál hamarabb érjük el az általános bőséget. A szocialista verseny lenini eszméje él a szovjet népben. A tömegek által elsajátított eszme pedig — hatalmas erő. Lenin velünk van! Ott van a nép cselekedeteiben és gondolataiban, a Kommunista Párt bölcsességéiben. A lenini gondolat évtizedeket élt át és századokig él. Lenin a millióknak adta szívét és a milliók őt hordozzák szivükben! Lenin a Komszomol III. Kongresszusán. T enin, „minden oroszok cárjának" leg^ nagyobb ellensége, száműzetése és üldöztetése közben egy pillanatra sem feledkezett meg hozzátartozóiról. Melegen érdeklődött sorsuk iránt. Ez különösen anyjára vonatkozik. A messze távolból állandóan tanácsókat ad anyjának: hogyan rendezkedjék be, ha új varosba kerül, hogyan válassza ki új tartózkodása helyét, amelyet a gyermekei sorsát megosztó idős asszonynak bizony gyetkran kellett változtatnia. Megdorgálta anyját, mert nem kíméli erejét, kéri, hogy többet pihenjen és többet törődjön az egészségével. Aggódva érdéklődik, elég meleg van-e anyja lakásában, azt tanácsolja, állítson be szobájába kis vaskályhát. „Itt ezt. gyakran csinálják... írja Párizsból Szibériában is ezt csináltuk". Mária Alekszandrovnának akik abban az időben, amikor fia először tartózkodott hosszabb ideig külföldön, már elmúlt hetven esztendős — valóban nem volt könnyű élete. Gyermekeit, (a legidősebbet a cári hóhérok felakasztották) — fiait, leányait, vejét — egymás után tartóztatták le, zárták börtönbe, száműzték Szibériába, vagy távoli kormányzóságokba. Gyakran fordult elő, hogy hosszabb ideig teljesen egyedül maradt. Abban a korban, amikor más aszszony már zavartalan nyugalomban tölti életét gyermekei és unokái körében, kénytelen volt órák hosszat fegyházparancsnokok várószobáiban ülni„ várva a percet, hogy valamelyik gyermekét láthassa... Mária Al&kszandrovna állandóan reszketett gyermekei sorsáért. Talán az 1901es év volt számára a legsúlyosabb. Vlagyimir — emigrációban, Mária leánya és veje, Jelizarov — börtönben, Anna leánya, hogy hasonló sorsra ne jusson, külföldre menekül, kisebbik fia Dmitrij, az egyik vidéki egyetemi városban él, mivel Moszkvában és Pétervárott v tilos tartózkodnia. A levelék, amelyeket az anya ebben az időben írt fiának, nem maradtak fenn. (Vlagyimir Iljics, épp úgy, mint elvtársai és rokonai, betartotta a konspiráció szabályait, amelyek tiltották a magánlevelek megőrzését.) E „veszedelmes nihilista" neve Európa „demokratikus" kormányainak feketelistáin mindenütt az elsők között szerepel; a legkisebb vigyázatlanság súlyos károkat okozhatott volna az egész szervezetnek (amelyet Iljics mindennél jobban szeretett). Anyjának írt leveleiben tükröződik a világ minden részében szétszórt hozzátartozói sorsáért érzett aggodalom. Minden sorából gyengéd együttérzés csendül ki az anyai szív szenvedése iránt. Ebben az időben Lenin élete eszmei tartalomban gazdag, de anyagilag rencfkívül súlyos volt. Ez Szibériából való visszatérését 'követő emigrációjának első időszaka. Lenin még nem szokta meg az emigráció körülményeit. Münchenben, ahol először letelepedett, az üldözöttnek nem volt olyan könnyű élete, mint másutt, ahol már voltak emigráns koloniák. Ez egybe esett azzal az időszakkal, amikor Lenin már véglegesen kidolgozta a következetes marxizmusért folytatott nagy harcának első döntő tervét, amikor megkezdte a bolsevikok eljövendő acélgárdájának összekovácsolását, amikor megszületett benne a „hivatásos forradalmárok" szervezete megalakításának eszméje... Látszólag rendes, hétköznapi életet élt, de közben határozott léptekkel haladt történelemformáló útján. Jóllehet minden figyelmét a politikai problémákra összpontosította, mégis talált időt és szavakat arra, hogy anyját vigasztalja. Igyekezett mindig újabb érveket találni, hogy meggyőzze anyját: helyzetük nem is olyan tragikus. Gyakran sikerült enyhítenie az idős asszony fájdalmát, aki hősiesen viselte a csapásokat, alki kénytelen volt ide-oda vándorolni a hatalmas országban, ahol húsz esztendő múlva mindenfelé szobrot emelték fiának.. -. 1/lagyimir Iljics szűkös körülmények között élt. Csak ritkán, igen rendszertelenül, s kizárólag akkor, amikor a legszorongatottabb helyzetben volt, kapott pénzt a párttól és apróbb összegéket édesanyjától, aki mint néviskolai igazgató özvegye csak ikis nyugdíjat élvezett. Egyébként a megélhetéséhez szükséges anyagi eszközöket saját munkájával kereste meg... Tartózkodási helyénék gyakori változtaLENIN tása különböző eseményeiket vont magit után, ezek az események előre nem látott kiadásokkal jártak és szinte lehetetlenné tették, hogy takarékoskodjék. Szibériáról és Susenszkoje faluról, amelyet tréfásan „Su-su-su"-nak nevezen, most nem beszé* lünk. Csak az európa/i városokról esik itt szó. Külföldön töltött élete nem egyéb, mint költözködések sorozata egyik helyről a má* sikra... Lenin a városokat a nagy ügy ér* dekeinek szempontjából vizsgálva értékeli: megkönnyíti-e valamelyik városban való tartózkodása a legközelebb álló feladatdk gyakorlati megválót ítását? .\. Lenin persze ezeket a városokat esztéti* Ími szempontból vs tudta értékelni. Igen olcnlc, maradandó benyomást keltett benne Párizs „pokoli" ucai forgalma (1910ben!).. Nagyon tetszett neki a párizsialt fesztelen viselkedése, amelyet összehasonll* tott a „pétcrváriaJc kényeskedésével és merevségével". Általában nagy élvezetet talált az utaziísban és Mária nővérének azt tanácsolja, utazzék külföldre: az utazás felüdít, felráz majd..." De a kényszerű cs túlságosán gyakori utazások elvesztik varázsukat, s egy alkalommal így sóhajt fel: „Vajon milyen otthon a tavasz a Volgán?" Lenin elcg rit* Icán szórakozott. És ez érthető is. Viszont nagyon szeretett múzeumba járni és jó zenét hallgatni. Néha elmegy a moziba is, feltéve, hogy a zsebe megengedi ezt a fényűzést. De a mozijárásban nem sok élvezetet talál, rájön, hogy csalk ostoba filmeket játszanak. Mellesleg megjegyezzük, hogy lesújtó véle* ménye csak bizonyos francia filmekre vonatkozott, nem pedig a filmművészetre általában, amelynek újjászületését az orosz mesterek ke* zén Lenin előre megjósolta... Különösen sétálni szeretett Lenin. Ezt tartotta a legkitűnőbb szórakozásnak és DÍhenésnek. Séta 1közben közelebb került a termé* szethez és az em* berekhez. a séta friss erőt adott neki a szakadat* len munkához. Gyalog, vagy kerékpáron járta a termé* szetet. A kerékpár nem drága, ha az ember ért hozzá, hogy kell megjavítani: „Már Nadja kerékpárját használom." Felesége, Krupszkája kerékpárját ugyanis egy aVmalommal 1910-ben elütötte egy autó, és Lenin csak annak köszönhette megmenekülé* sét, hogy gyorsan leugrott a gépről. Az autó valamilyen grófé volt, aki sokáig csökönyösiködött és nem akarta a kötelező kártérítést megfizetni. ^enin szeretett megpihenni a természet ölén. A pihenés erősítő eszköz, amely helyreállítja erőnlcet a lehető legtermékenyebb munkához. A pihenés formáinak megvá'ogatásához azonban érteni kell. Lenin a természettel való csillapító, megnyugtató érintkezést szerette legjobban és ajánlotta mindenkinek. „Itt csodálatos a pihenés, fürdés, séta, magány, semmittevés. A magány és a semmittevés mindennél többet ér" — írja 1907-ben a finnországi Stirsuddenából. Bárhol is tartózkodik, feleségével együtt nagy kirándulásokat tesz. Svájcban megmássza az Alpokat, Galíciában a Tátrát, Münchenben, Londonban. Párizsban szorgalmasan látogatja a környéket. Számos genfi és szibériai levél tanúsítja, mi* lyen élvezettel gyönyörködött a természet szépségeiben, mennyire felfrissítette a természettel való érintkezés. Amikor Szibériában élt, naponta több kilométernyi utat tett meg gyalog, csak azért, hogy folyóvízben fürödhessen. De, mint tudjvik, sétái főként tanulmányi célokat szolgáltak. Amikor az agrárkérdésnek ez az elmélyült tudósa a nagy városok környékén a falvakat látogatta, tulajdonképpen érintkezést keresett a falu lakóival, s így próbált közvetlen benyomásokat szerezni a paraszti életről Kirándulásaiban Lenint néha egészen határozott célok vezették... A 'kettesben, vagy több elvtárs társaságában tett sétáik gyakran rendkívül fonos „tanácskozások" jellegét öltötték magukra. Mindez Lenin egyik erényéről tanúskodik: kiválóan értett ahhoz, hogy minden körülmények között célszerűen kihasználja a helyet és a legalkalmasabb időpontot.«< Hol a fenyőfák ágaira dér fll, Hol a tetőkőn fagy s zúzmara kékül, Hol tisztább a szem s a szó melegebb, A nagy város közepére szentélyül Emelt a nép gránitból sírhelyet. KOve alatt hűs, enyhetadó árnyak Az enyészettel bátran szembeszállnak, Mert így akarta s akarja a nép, A gránitkockák őrzik, mint a várak, A halhatalan férfi tetemét. Egy-egy villamos száguld el robogva, A Kreml tornyában éjfélt üt az óra, Az éji ködben holdsugár lebeg, S a vörös zü3zló, mint a harci nóta, Száll, suhog Iljics sírhelye felett. A sarki jégen, szürke bányaraélyen, A harcmezőn, véres csaták hevében. Míg repülőnk a kék magosba' ring, Búban, örömben, győzelem tüzében — Leninhez visznek minket álmaink. Egyesült benne minden sokszorozva — Emberek, folyók, óceánok sorsa, Végtelen rónák, rétek, ligetek. Az orosz föld attól a naptól fogva Halhatalan, mikor ő született, Gurszky István fordítása