Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-19 / 93. szám

CsfltBrtök, 1956. április 19. 3 DELMRGYDRORSZaG Á fiatalok és a szakma löbh időt szakmunka* aggódik mestersége jövőjé­ért. Siratják a szakmát és korholják a fiatalokat. „Ki­kezdik" a szakmunkáskép­zés mai formáját és fölemle­getik a régit — ahogyan ők tanultak. — Az egészen más vcát! Minket nem kényeztettek el, nekünk nem udvarolt a mes­ter. A mai fiataloknak meg tálcán viheti az ember a tu­dását — a felelet ennyi: „Nekem mondja?" Szóval — szerintük — ha elmennek ők, az „utolsó mo­hikánok" — befellegzett va­lamennyi szakmának: nem lesz itt többé se jó ács, se jó lakatos, se jó fonó, se semmi. Csupa kontár széde­leg majd a gépek és munka­padok mellett. A sokat átkozott inaséve­ket most egyszeriben más szemmel nézik, csak azért, hogy mindezt bebizonyítsák. — Ezeket a fiatalokat nem társ." — Meg az, hogy én nemcsak reszelni, kalapálni tanítom őket, hanem rászo­rítom valamennyit a komoly, önálló munkára. Tessék elvé­gezni egy generálozóst! Meg­csinálják tisztességesen. Ha valahol elakadnak, jönnek hozzám- Feri bácsi, hogy van cz? De én utánuk is nézek! Minden csavart, minden ap­ró alkatrészt megvizsgálok, ha kész a munka. Kitűnő emberek a fia In lok ! Akiben egy kis akarat van, abból nem lesz rosszabb la­katos, mint a mester, ha tő­rödnek vele. Hát én is azt rr.orMom, hogy utánpótlás­gond csak ott van, ahol a fia­tal szakmunkások, meg az öreg mesterek nem értik meg egymást. — Én számtalanszor vol­tam távol az üzemből hosz­szabb időre is, de itt egyszer­. , , . , ., - sem volt fönnakadás, meg­ugy neveltek, mint minket, igényesebb munkát is. Gyor-, ^ ínáltak az én gyerekeim Mi két évig csa-k az ágy alá san haladnak nála a fiata- mjndent becsülettel lok. Nem becsüli le őket, szép, önálló feladatokat ad nekik és állandóan figyeli, ellenőrzi munkájukat. Az üzemben ezt mondják: „Nagyon tudnak a gyere­kei . .." Ugyan, mi lehet ennek a titka? — Az, hogy itt nincs ti­tok — mondja Marton elv­gondol egyet és már a ne­gyedik, ötödik munkaterem­ben van. Mégis, szép, okos szóval, törődő neveléssel na­gyon sokra lehet menni a fiatalokkal. Nagyon sok mú­lik rajtunk. Van olyan üzem­vezető, aki szereti, ha a fia­talok szóvátesznek valami szakmába vágó problémát, de olyan is akad, aki.üldözi a „tudákoskodó" fiatalokat. Marton Ferenc csoportve­zető keze alatt is egész sereg fiatal dolgozik. Csupán egy idősebb ember van a csoport­jában. Ö nevelte bele vala­mennyiőjüket a szakmába és jólesik neki a dicséret, amit a fiataljaiért naponta „bezsebelhet". Juhász Péter, Juhász István, Veszprémi György, Péter Imre a leg­jobb lakatos szakmunkások közé tartozik. Itt tanult Szaulik György is, aki a fi­nomító osztály csoportveze­tője lett. Oficír János csak másfél éve van a keze alatt, mégis el tudja végezni a leg­való edényt hordtuk, ők meg egyszerre kész íhesterek, csak úgy „befutnak" a szakmába. És rettentő oko­sak! Hát ez a panasz sum­mája. Csupán a% n szerencse, hogy az öregek között sem egyöntetű ez a vélemény. Többen vannak olyanok", akik azt mondják: „A fiata­lok olyan mesterek lesznek, amilyenekké neveljük őket.­Annyit fognak tudni, ameny­r.ylt rájuk testálunk!" A szárazfonóban Papp Fe­rire is ráütötték a belyeget: „Ebből se lesz semmi". Zen­gei bácsi keze alatt mégis kitűnő munkás lett belőle a kártolóban. Rácz Máriára a vizesfonóban vetettek ke­íesztet: nagyszájú, kötekedő, sokat hiányzik és nem fogé­kony a szakma iránt. A kár­tolóban nem vették át ezt a szólamot, s lám itt semmi baj nincs vele, szépen dolgozik ős jól halad. Pedig a kárto­ionak nincsen semmi vará­zsa. A kenderfonóban ettől az üzemrésztől idegenked­nek leginkább a dolgozók. Papp Feri, meg Rácz Mária mégis erősen ragaszkodik ehhez a munkahelyhez. Hogy miért? Mondja meg az egyik fiatal, Rácz Mária: — Másként bánnak itt ve­jünk. Szívesen tanítanak bennünket. Amott bizalmat­nnkodta-k és gépet sem igen bíztak ránk. Zengei -bácsi arról neveze­tes, hogy szereti maga köré gyűjteni a fiatalokat, közel tud férkőzni hozzájuk, törő­dik gondjaikkal, megérti őket. Megigazítja kezükben t- szerszámot, növeli önbi­zalmukat. És büszke a fiatal­jaira! Egyáltalán nem aggódik szakmája jövőjéért, el­lenkezőleg: úgy ítéli meg: hogy a mostani fiata­lok nagyobb szakmai mű­veltségre tesznek szert. — Nekem hat elemível kellett idáig elvergődnöm, ők iskolázottak és ehhez jön még a mi szaktudásunk. Itt dolgozik mellettem Mészáros Dezső elvtárs. Ha én egyszer nyugdíjba megyek, nyugod­tan rábízom az üzemrészt, mert én a tudásomból sem­mit sem viszek magammal, mindent őrá hagyok, meg a többi fiatalra. Mészáros elvtárs is jelen van a beszélgetésnél és ki­egészíti az öreg lakatos sza­vait: — Én Zengei bácsinak kö­szönhetem, hogy olyan szé­pen tudtam haladni a szak­mában, mert áliandóan raj­tam volt a szeme. Neki kö­szönhetem, hogy technikum­ba járok, mivel ő sarkallt állandóan. Vannak üregek. akik úgy ülnek a tudásukon, mint kotló a tojáson. Félté­kenyek a fiatalokra. Közben pedig sírnak-rínak a szak­mun-kás-utánpótlás miatt. Én azt mondom: Kevesebb sí­lást, több segítséget, na­gyobb bizalmat! Tudom, hogy egyik-másik fiatallal, valóban semmire se megy az ember. Itt az osztályon dol­gozik például Széli Veron­ka. Ha meghallja, hogy nó­táznak a katonák az utcán, már az ablakban csimpasz­kodik. Nem törődik azzal, hogy a gazdátlanul hagyott gép közben összetörhet. Csak Ezek szerint hát nincsen semmi baj a szakmával? Ebben a két üzemrészben nincsen. De ha itt-ott mégis volna ok az aggodalomra, öregeknek és fiataloknak egyaránt mutatja a járható utat ez a két üzemrész és ez a két idős lakatos. (—w —n) Vasárnap tizenegy tanácstagot választanak Szegeden Városunk tizenegy válasz- Rókusi Művelődési Ottti'on­tókerületében vasárnap üj ban illetve az Üj-Petőfitel -pi Választásokra kerül sor. Az Általános Iskolában lesz. Á utóbbi időben ugyanis több III. kerületben két jelöltre városi és kerületi választóké- szavaznak a vélasztópolgá­rületben a tanácstag el-költö- rak: a 28-as és az 52-es kör­zése a városból, lemondása, zetben. A kerület lakosai a visszahívása, vagy egyéb jelöltgyűlésen Markos Ká­okok következtében szüksé- rolyt, illetve Molnár Mihályt gessé vált, hogy a kerület la- javasolták tanácstagnak. A kossága másik tanácstagot válasszon. Városi tanácstagnak a 37­es választókerületben Móricz Bélánét, a 85-ösben Kuszin Miklóst, a 147-es keiületben ,„„... . pedig Fogas Jánosnét jelól- Ma aZ NlfÚltH VenfleglOD5n ték a Hazafias Népfront­szavazásra a Hámán Kató utcai MNDSZ helyiségben, iltetve a mihályteleki iskolá­ban kerül sor. bizottságok javaslatára a la­kosok. Az említett választó­kerületek dolgozói a Mérey utcai Közgazdasági Techni­kumban, a Köztisztasági Vál­lalat kultúrtermében, illetve az Űj-Petőfitelepi Iskolában szavaznak majd vasárnap. Az I. kerületi Tanács terü­letén négy választókerület lakói adják szavazatukat az új tanácstagokra. A Ságvári Endre Gimnáziumban, (volt Szakérettségis Kollégium Április 4 útja) a 15 és a 18-as választókerület dolgozói, a Mérey utcai Közgazdasági Technikumban a 36-os. ' az Üjszegedi Általános Iskolá­ban pedig a 69-es választó­kerület lakói szavaznak a Hazafias Népfront jelöltjeire. A II. kerületben a 32 és a 49­es választókerület jelölt uj tanácstagot: Papp Sándort és Eperjesi Júliát. Az itteni vá­lasztók szavazóhelyisége a rendezik meg a vacsoraversenyt A Vendéglátó Vállalat — amint ezt már a „üélma­gyarország" hírül adta — sorozatosan, minden csü­törtökön más-más szegedi vendéglőben rendezi meg az úgynevezett magyaros vacsoraversenyt, amelyen különböző magyaros étele­ket mutatnak be. Ezek az ételek aztán továbbra is az étrenden maradnak. A Szegedi Vendéglátó Vállalat ma az Alföldi Vendéglőben este 7 órai kezdettel ren­dezi meg a magyaros va­csoraversenyt. A bemuta­tandó ételek igen olcsóak. Az esten fellép Szegedi An­tal népdalénckes is. Gyorsítsuk meg a napraforgó és a zab vetését Az utóbbi napokban azt tapasztalhattuk a szegedi járás községeiben, hogy az egyénileg dolgozó parasz­tok, de néhány termelőszö­vetkezet is, mint például a domaszéki Rákóczi, vagy a bordányi Dús Kalász Ter­melőszövetkezet alaposan lemaradt a napraforgó és a zab vetésével. A zab vetésére az idö már túlságosan előrehala­dott. Ezért a dombos, ma­gasfekvésíí homokos terü­leteken már nem célszerű zabot vetni, ellenben az alacsony, vizesebb termé­szetű földeken még nincs késő a zab vetésére. A leg­több helyen tehát még ko­moly lehetőségek vannak arra, hogy teljesítsük tava­szi zabvetési terveinket is. Nem várakozhatunk tovább a napraforgó vetésével. Minden nap késedelem termésveszteséget, időki­esést jelenthet. Szegedi sikerek az országos szakiskolai Bartók-versenyen Bartók Béla születésének 75. évfordulója alkalmából nagyszabású és az ország minden zeneiskolai és zene­művészeti szakiskolai növen­dékét érintő emlékverseny megrendezését rendelte el a Népművelési Minisztérium. A verseny lebonyolításá­nak különböző állomásai voltak: a zeneiskolai helyi döntő'k, a szakiskolai helyi döntők, a körzeti zeneiskolai döntők és végül az országos szakiskolai döntők, melyet a budapesti Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola rendezett, ahol a budapesti, miskolci, győri, debreceni, pécsi és szegedi zeneművészeti szak­iskolák legjobb növendékei mutatták be tudásukat és mérték össze erejüket a Ze­neművészeti Főiskola taná­raiból alakult bírálóbizottsá­gok előtt. A szegedi Zeneművészeti Szakiskola 22 növendékét nevezte be erre a versenyre, akik közül 15-en kaptak igen értékes helyezést. I. díjat nyertek: Bodó Ár­pád (zongora), Ábrahám László (kürt). II. díjat nyertek: Ábrahám Mária (gordonka), Borbély András (klarinét), Meszlényi László (oboa), Nagy Imre (oboa), Négyesi György (he­gedű). Homoki Endre (klari­nét), Kedves Tamás (gordon­ka), Veréb Imre (fagot). III. díjat nyertek: Csonka Zoltán (hegedű), Felletár Bé­la (klarinét), Nagyiván Már­ta (klarinét), Négyesi János (hegedű), Sípos Károly (fa­got). Kollár. Pálné Megbeszélést tartottak a kerületi Hazafias Hépfront-bizottságsk vezetői Kedden délután a Hazafias Népfront városi titkárságán megbeszélést tartottak a Ha­zafias Népfront kerületi bi­zottságainak pártcsoport-ve­zetői. elnökei, elnökhelyette­sei. Elmúlt negyedévi mun­kájukat értékelték. Különö­sen eredményes munkát vég­zett a III. kerületi Hazafias Népfront-bizottság: több tár­sadalmi munkára mozgósítot­ták a lakosságot, segítették a tanácsok munkáját, elő­adásokat szerveztek, s más egyéb feladatokat végeztek el. Hasonló eredményekről számoltak be az I. kerületi Hazafias Népfront-bizottság vezetői. A II. kerületben is igyekeztek a népfront-bi­zottság tagjait aktivizálni, hogy résztvegyenek külön­böző megmozdulásokban — fásításban, a tanácstagi foga­dóórák megszervezésében stb. Általában úgy értékelhető a kerületi népfront-bizottságok ez évi munkája, hogy bizo­nyos mértékben fokozódott az aktivitás. Ez azonban még kevés. Több önálló kezdemé­nyezésre van szükség. Legközelebbi feladatként a május l-re való felkészülést tűzték ki a népfront-bizott­ságok vezetői: mozgósítsák a lakosságot, hogy díszítsék fel házaikat s részt vegyenek az ünnepi megmozdulások­ban. Azonkívül elősegítik a faültetés társadalmi munká­ját, a vízi-sporttelep felépí­tését s egyéb fontos akció­feladatokat. A szegedi kereskedelem május l-re készül Május elsején, a ' nagy nemzetközi munkásünnepen háromnapos munkaszünet lesz. Az ünnepekre gondosan felkészül a szegedi kereske­delem is. A Szegedi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat már megkezdte az intéz­kedéseket, hogy 'a zavarta­lan hús-ellátást május l-re biztosítsa. A szegedi üzemek o vállalathoz mihamarább jelentsék be hús-igényeiket, hogy azokat a lehetőségek­hez mérten ki tudják elégí­teni. A Szegedi Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat, a Vendéglátó Vállalat és a földművesszövetkezetek má­jus elsején Üjszegedeh kü­lönböző helyeken árusítanak bort, sört, a lacikonyfiákban friss sülteket, pecsenyét, főtt kolbászt, s egyéb ételfélesé­geket. Újszegeden szódavi­zes üvegeket is cserélnek majd május elsején. A háromnapos ünnepre való tekintettel hétfőn és szerdán az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnak mintegy 20, a földművesszö­vebkezeteknek mintegy 10 — főleg külvárosi — boltja reg­gel 7-től a délelőtt folyamán nyitva tart. Jó! haladnak a tavaszi munkákkal a gyáiaréti Komszomo! Tsz-ben A gyáiaréti Komszomol Tsz-nek a hóolvadás után 150 katasztrális hold termő­földjét öntötte el a talajvíz. Már-már úgy látszott, hogy ez a károsodás nagymérték­ben késteti majd a szövetke­zet tagjait a tavaszi vetési munkák végzésében. Azon­ban nem így történt. A Kom­szomol Tsz szorgalmas tagjai összefogtak, időben kiitiszlí­tották a csatornákat, leeresz­tették földjeikről a vizet. Ahol csatornákkal nem lelhe­tett elvezetni a vizet, ott mo­toros szivattyúkkal szabadí­tották ki földet a pusztító víz alól. Így sikerült elérni, hogy a tsz tagjai időben hoz­záfoghattak a tavaszi vetés­hez. A cukorrépa- és a takar­mányrépa-föld azonban las­san száradt. A vezetőség elő­ször halogatni akarta a ré­pavetést, de a tagok: közül sokan azzal a helyes javas­lattal álltak elő. hogy ne vár­janak a száradásra, hanem vessenek ott. ahol lehet. E javaslatot tett követte Ápri­lis 10-ig az eredetileg háztáji földnek szánt területeken el­vetettek 40 katasztrális hold cukorrépát, 8 hold takar­mányrépát, 2 hold borsót. 10 hold zabot, ugyancsak 10 hold lucernát és kiraktak 2 hold hagymát is. Eddig már 80 katasztrális holdon az őszi kalászosok fejtrágyázását be­fejezték. Nemcsak a szántóföldi, de a kertészeti munkacsapatok is jól haladnak a munkával. A melegágyi karalábé egy ré­szét már piacra vitték, most javában ültetik a melegágy­ban nevelt káposztafélék pa­lántáit is. GYURIS JÓZSEF Bemutató ötvenféle különleges húskészítményből Az elmúlt napokban a Szegedi Szalámigyár Budapesten nagy sikert aratott különleges hús­készítményeinek bemutatásával. Április 20-án és 21-én, pénteken és szombaton ezt a bemutatót Szegeden, a 143-as Csemegebolt­ban (Vörös Csillag-mozival szem­ben) tartják meg. Ebből az al­kalomból mintegy ötvenféle kü­lönleges húskészítményt árusí­tanak a boltban. A bemutató iránt nagy az érdeklődés. LENIN arcképét megraj­zolni nehéz. Külsejét egé­szen elborítják a szavai, mint a halat a pikkely. Egyszerű volt és közvetlen, mint min­den, amit mondott. Lenin heroizmusából telje­sen hiányzik a külső ragyo­gás. Heroizrnusa az Oroszor­szágban nem ritka szerény aszkéta-hősiesség, mely azok­nak a becsületes orosz intel­lektuel forradalmároknak a tulajdonsága, akik rendíthe­tetlenül hisznek abban, hogy a szociális igazság megvaló­sítható a földön. Lenin he­roizrnusa annak az ember­nek a heroizrnusa, aki a vi­GORKIJ - LENINRŐL — Jó, hogy eljött! Maga ugye szereti a verekedést? Itt nagy csetepaté lesz. Én nem ilyennek képzel­tem Lenint. Valami hiány­zott belőle számomra. Racs­csol, kezét a hóna alá dugja és karját kifeszítve áll. És egészbenvéve, valahogy túl­ságosan egyszerű, nem érez benne az ember semmit a »vezér«-ből. * És egyszerre, mint a mesé­ben, itt vagyak az Oroszor­ki szavaikból, mint a nagy nyomás alatt álló víz a régi tűzoltócsőből. ÉS IME, Vladimír Iljics gyors léptekkel a pódium-. a sietett és raccsolva mondta: "Elvtársak!- Ügy éreztem, hogy rosszul beszél, de már egy pillanat múlva engem is, mint a többieket "lenyűgö­zött* beszéde. Először éle­Iág minden öröméről lem^n- szági Szociáldemokrata Párt temben hallottam, hogy a dott, az emberek boldogsá­gáért való nehéz munka ked­véért. • Mindaddig nem találkoz­tam Leninnel, írásait sem ol­vastam annyira, amennyire kellett volna. De az, amit ol­vastam és még inkább a Le­nint személyesen ismerő elv­társak lelkes nyilatkozatai, (nagyon vonzottak hozzá. Mi­kór bemutattak neki, erő­sen megszorította a kezemet, figyelmesen rámnézett és régi ismerős hangján, tréfá­san mondotta: kongresszusán. Persze, hogy politika legbonyolultabb kér­ürmep volt ez. déseiről ilyen egyszerűen le­De ünnepélyes hangulatom het beszélni. Ez a szónok csak az első ülésig tartott — nem próbált szép frázisokat amíg ki nem tört' a vita a szerkeszteni, de minden szo­kérdéséről, A nak csodálatos könnyedséggel vita vadsága hideg zuhany- a legpontosabb értelmét ad­ként zúdult rám, nemcsak azért, mert éreztem, hogy milyen élesen szakadt a párt reformistákra és forradalmá­rokra — ezt már 1903 óta tudtam —, hanem azért is, mert láttam, hogy mennyire gyűlölik a reformisták- Le­nint. Ez a gyűlölet átjárta ta. Nagyon nehéz megraj­zolni azt a mély benyomást, amit a szónoklata tett. Előrenyújtott keze és kissé felemelt tenyere, mely mint­ha minden szót mérlegre tett volna, visszautasítva az el­lenfél frázisait, nyomós r­vekkel helyettesítve azokat. beszédeiket és úgy buggyant bizonyítékokkal, hogy a mun­kásosztálynak joga és köte­lessége saját útján és nem a liberális burzsoázia mögött, sőt nem is vele egy sorban haladni — mindez rendkí­vüli volt és mindezt Lenin valahogy nem a saját nevé­ben, de tényleg a történelem akaratából mondotta. Beszé­dének tömörsége, befejezett­sége, közvetlensége és ereje, ő maga ott a pódiumon — mindez olyan volt, mint va­lami klasszikus mű: minden a helyén benne és semmi se fölösleges, semmi cicoma és ha van is, nem látszik, mert annyira természetes és szük­séges, mint az arcon a két szem, a kézen az öt ujj. • ...AZ INGERÜLTSÉG, a gúny, a gyűlölet gonosz, for­ró szele fújt a teremben, szá­zak szeme különbözőképpen tükrözte vissza Vladimír Il­jics alakját. Nem látszott rajta, hogy az ellenséges ki­rohanások izgatják, hévvel beszélt, de nyomatékkal, nyugodtan. Néhány nap múl­va megtudtam, hogy mibe került neki ez a külső nyu­galom. Az volt a benyomásom, hogy Iljics ereje, harciassá­gg, önbizalma a kongresszus minden napjával nő, hogy napról napra keményebben csengenek a beszédei s a kongresszus bolsevik részé­nek hangulata napról napra határozottabbá, szigorúbbá válik. Néhány munkás, aki most látta először Lenint, a Hyde­parkban Leninnek a kong­resszuson tanúsított viselke­déséről beszélgetett. Valame­lyik a következő jellemző szavakat mondotta: — Nem tudom, lehet, hogy itt Európában a munkások­nak vaa még más ilyen okos emberük is, Bebel vagy más valaki. De, hogy volna még egy olyan, akit én azonnal így megszeretnék, azt nem hiszem! Egy másik munkás moso­lyogva hozzáfűzte: — Ez a ml emberünk! — Plechánov is a mi em­berünk — hangzott az ellen­vetés. A felelet fején találta a szöget. — Plechánov tanítónk és amellett úr, de Lenin: vezé­rünk és elvtársunk,

Next

/
Thumbnails
Contents