Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-19 / 93. szám

VlLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKJ AZ MDP CSONGHAÜMEGYE1 BIZOTTSÁG A N AK LAPJA XII. évfolyam, 93. szám Ara: 50 fillcr Csütörtök, 1956. április 19. Az HDP Központi Vezetőségének üdvözlete az Indiai Kommunista Párt IV. kongresszusához Indiai Kommunista Párt Központi Bizottságának, Delhi Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége forró testvéri üdvözletét küldi az Indiai Kommunista Párt IV. kongresszusának. Teljes sikert kívánunk in­diai testvérpártunknak ab­ban a harcban, amelyet a marxizmus—leoinizmus szel­lemében, a munkásosztály és a dolgozó parasztság életkö­rülményeinek megjavításá­ért, a demokratikus szabad­ságjogok védelméért, Ázsia és a világ békéjének megőr­zéséért folytat. Kívánjuk, hogy kongresz­szusuk eredményes és jó munkát végerzen. Forró kommunista üdvöz­lettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Sok kicsi sokra megy Még mindig tapasztalható egyes üzemekben, hogy "•nagyvonalúan* kezelik, a nép-vagyonát, s nem ritkán hallható: »mit számít ez a kicsi*. Egy régi magyar közmondás arra figyelmeztet, hogy aki nem tudja megbecsülni a kicsit, az a sokat nem érdemli. Szeged üzemeiben még mindig nem becsülik kellőképp a ta­karékos dolgozót, nem törődnek eleget a takarékos­sággal, az anyag sokszor nem is rejtett utakon eltű­nik, tűzre kerül. A Szegedi Falemezgyárban hosszú ideig nem hasznosították például a rönkvégeket, a fur­nirdarabokat. Ezzel szemben importáltunk falemezből készült gyümölcsös kosarakat. Drága pénzt adtunk azért, amit helyileg is meg tudtunk volna csinálni. Ma már a Seprűgyárban és a Hangszerkészítő Vállalatnál felhasználják a fahulladékot, s abból zöldségféléknek és gyümölcsöknek készítenek kosarat. Üj korongbal­tát szereltek be például a Falemezgyárban, ezzel nem­csak a termelékenységet növelik, hanem tetemes ön­költségcsökkentést — anyagmegtak'arítást érnek el. Vehetünk más példákat is, melyek mind azt bizo­nyítják, van még tennivaló bőven. A Szegedi Seprű­gyárban nemrég alakult egy brigád, amely a hulladé­kot ellenőrzi, s ebből kiválogatja a még felhasználható anyagot. Itt is elhangzott a következő kijelentés: mit számít az a pár szál. A sok kicsi sokra megy, s a Sep­rűgyárban naponta mintegy 10 kilónyi anyagot taka­rítanak meg a brigád megalakulása óta. Különösen takarékoskodnunk kell a külföldről be­hozott nyersanyagokkal — bőrrel, gyapottal. Ezt sem a vállalat vezetői, sem a pártszervezeték nem vették még elég komolyan. A szegedi cipőgyárakban egész té­len például bőrhulladékkal fűtöttek, mondva: olcsób­ban jövünk ki így, mintha eladjuk. Mit számít az a negyven fillér? Nagyon sokat! A bőrhulladékból, talp­hulladékból cipősarkok, esetleg gyermekszandálok ké­szíthetők. A Hulladékfeldolgozó Vállalat nagyon jól fel tudja használni sarkok készítésére. Több csökkent munkaképességű ember munkáját tudjuk így biztosí­tani, s emellett az eddig füstként levegőbe kerülő bőr pénzzé válik. Vlagyimir Iljics Lenin a moszkvai tanács 1921. feb­ruári teljes ülésén mondott beszédében a többi között így nyilatkozott: »A gazdasági munkában — még ha ez egyáltalán nem megfelelő szó is — bizonyos "fu­karságra* van szükség*. Arról van itt szó, hogy le kell szállítani az improduktív tevékenységre fordított ki­adásokat. az igazgatási költségeket, csökkenteni kell az apparátust, meg kell javítani a munkát. Arról van szó: takarékoskodjunk, mert az a szocialista termelés egyik legfontosabb minőségi mutatójában, az önkölt­ség csökkenésében tükröződik. Ha az éves vállalásokat nézzük Szeged üzemeinél, azt kell megállapítani: még mindig nem elég "fuka­rok* gazdasági vezetőink, hisz olyan minimális önkölt­ségcsökkentést vállaltak, melyeket a dolgozók már az első negyedévben teljesítettek, túlteljesítettek.' Mindez azt is tükrözi az óvatos vállalások mellett, hogy na­gyon sok lehetőség van még a takarékosságra. Csak egy példát erre: az építkezési vállalatok sokszor két­szer is felvonulnak egy-egy építkezéshez, avagy hosz­szú ideig otthagyják az állványokat az építkezés be­fejezése után is. A DÁV távvezeték-szerelői pedig Mezőhegyesnél a kidöntött póznákon hagyták a szige­telő porcelánokat, s azokat gondatlan gyermekek már szétverték. Lehetne sorolni tovább a példákat, melyek mind azt bizonyítanák, hogy egy kis körültekintéssel százakat, sőt ezreket lehetne megtakarítani. A pártszervezetek hívják fel a dolgozók figyelmét az anyagtakarékosságra, mutassanak rá, hogy az ön­költség csökkentése mit eredményezhet. Nem árt, ha minden dolgozó tudja, hogy a vallalat vezetői a dol­gozók igényeinek kielégítésére — orvosi rendelő bőví­tésére, fürdő létesítésére st&. — felhasználhatják a ter­vezett önköltségcsökkentésen felüli pénzösszeget, vagyis hiteiként előre felvehetik azt, s megkezdhetik az építkezést. Ezeknek a tudatosítása minden bizony­nyal segíti a takarékosságot, s kevesebben lesznek azok, akik nem becsülik meg a kicsit, akik még ma is úgy gondolkodnak: ahol bőségesen van, nem számít az egy-két. darab. A szakszervezetek, különösen pedig a DISZ, karolja fel a jó kezdeményezéseket, s ahol erre mód van, alakuljanak brigádok a takarékosság el­lenőrzésére. Újítóink nézzenek körül, s újításaikkal se­gítsék a takarékosságot! Ha a mindennapi életben méltón megbecsülik a takarékos embert, akkor az üzemekben százszorosan megbecsülendő az, akii "fu­kar* a nép vagyonával. Dobi István üdvözlő távirata a Szir Köztársaság elnökéhez önagyméltósága Sukri Koualli vözletemel és a szír nép boldo­Űrnak, a Szír Köztársaság elnö- gulására irányuló legjobb kíván­kcncli! ságaimat. A Szír Köztársaság nemzeti Dobi István, ünnepe alkalmából kérem Excel- a Magyar Népköztársaság Icnciádat, fogadja szívélyes üd- Elnöki Tanácsának elnöke Bylpyin és Hruscsov elvtárs Angliába érkezett N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Miniszteri anácsúnak elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének tagja az „Ordzsonikidze" cirkáló fedélzetén április 18-án délelőtt Portsmouthba érkezett. Az „Ordzsonikidze" cirkálót és a kíséretében lévő „Szmotrjas­csij" és „Szoversennij" torpedó­rombolókat délelőtt 9 órakor a nyílt tengeren a „Vigo" angol torpedoromholó fogadta. 13-szo­ros sortűz dördült el: a „Vigo" torpedóromboló így üdvözölte Kotov ellentengernagvot, a szov­jet hadihajóraj parancsnokát. A szovjet hadihajók válaszoltak az üdvözlésre. A szovjet hadihajók a „Vigo" kíséretében befutottak Portsmouthba, Nagy-Britannia fontos haditengerészeti . támasz­pontjára. Az „Ordzsonikidze" cirkáló és a kíséretében lévő hajók 10 óra 40 perckor elérték a portsmouthi kikötő külső révpartját, üdvöz­letük jeléül 21-szer dördültek a szovjet hadihajók ágyúi. A parti erődből díszsortűz válaszolt. Ezt követte a szovjet hadihajók 19­szeres díszsortüze: ezzel üdvö­zölték Sir George Creasey ten­gernagyot, a portsmouthi hadi­tengerészeti támaszpont pa­rancsnokát. A parti erődök vi­szonozták a díszsortüzet. Az „Ordzsonikidze" cirkáló a portsmouthi kikötő déli részé­hen fekvő vasúti rakfiprt mel­lett horgonyzott le. Itt gyűltek össze a hivatalos személyiségek Bulganyin és Hruscsov fogadá­sára. A szovjet vezető férfiak köszönetet mondtak Kotov cl­lentengernagynak, a szovjet ha­dihajóraj parancsnokának, majd a szőnyeggel borított hajópallón végighaladva partraszálltak. 11 óra 40 perckor, amikor N. A. Bulganyin parlralépett, 19 ágyú­lövés dördült, el tiszteletére a közelben álló „Bulwark" angol repii lőgépany aha jóról. A szovjet vendégeket a rak­parton Lord Cilcennin angol ten­gerészeti miniszter, Lord Rca­ding külügyi államminiszter, Sir George Creasey tengernagy, a portsmouthi haditengerészeli támaszpont parancsnoka és Sir William lla'yter moszkvai angol nagykövet üdvözölte. Szovjet részről jelen voltak: N. A. Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek első helyetlese, J. A. Malik londoni szovjet nagykövet. Bulganyin. Hruscsov és kísé­retük elhaladt a rakparton fel­sorakozott angol haditengerésze­ti egység díszarcvonala előtt A zenekar katonai indulót játszolt. A portsmouthi kikötő partjain sok ezer főnyi közönség gyűlt össze és melegen, barátságos ki­áltásokkal üdvözölte a szovjet vendégeket. A szovjet vendégek és kísére­tük Portsmouthból vonaton utaz­tak tovább Londonba. Bulganyin és Hruscsov elv­társ — mint az AFP hírügynök­ség jelenti — magyarországi idő­számítás szerint délután 15.15 órakor megérkezett a londoni Victoria-pályaudvarra. • Creasey tengernagy, a ports­mouthi haditengerészeti támasz­pont parancsnoka, miután elkí­sérte a szovjet vendégeket, visz­szalért az „Ordzsonikidze" cir­kálóra. Induló hangjai közben Creasey tengernagy elhaladt a hadihajó fedélzetén felsorakozott szovjet tengerészek sorfala előtt. Creasey tengernagyot Kotov ellentengernagy, a szovjet hadi­hajóraj parancsnoka kísérte. A szovjet vezetők fogadá­sára ezrek gyűltek össze Londonban a Victoria-pálya­udvar előtti téren. N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és kísérőik a pe­ronra léptek, ahol Sir An- londoni diplomáciai testület thony Eden, Nagy-Britannia doyenje, a Szovjetunió nagy­miniszterelnöke, Selwyn Lloyd külügyminiszter, Pre­bensen norvég nagykövet, a britanniai nagykövetségének képviselői fogadták az érke­zőket. Anlhony Eden üdvözlő beszéde Anthonv Eden angol mi­niszterelnök a következő üd­vözlő beszédet mondotta: Örömmel üdvözlöm Angli­ában Bulganyin urat, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökét és Hruscsov urat, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének tagját. Lá­togatásukkal annak a meghí­vásnak tesznek eleget, ame­lyet a kormányfők genfi ta­lálkozója alkalmával adtam át vendégeinknek. Azóta sok esemény történt a nemzet­közi porondon. Meggyőződé­sem szerint azonban, vendé­geink egyetértenek velem abban, látogatásukkal alkal­munk nyílik, hogy az angol —szovjet viszonyra, továbbá az egész világ békéjére és virágzására vonatkozólag sok kérdésben megbeszélést foly­tassunk Bulganyinnal és Hruscsovval. Ez az első eset, hogy a Szovjetunió vezetői Ang­liába látogatnak. Midőn üdvözlöm őket, kifejezem reményemet, hogy tevé­kenységünkkel és döntése­inkkel megjavítjuk orszá­gaink és népeink viszo­nyát. IV. A. Bulganyin válaszbeszédc N. A. Bulganyin a követ­kező válaszbeszédet mondot­ta: Tisztelt Miniszterelnök Űr, Uraim! Sir Anthony Eden szíves meghívására érkeztünk nagyszerű országukba. Angol földre lépve tolmá­csoljuk a szovjet nép, a szov­jet kormány és a magunk forró üdvözletét őfelsége kormányának és Nagy-Bri­tannia népének. A szovjet nép nagy meg­becsüléssel viseltetik a brit nép iránt, nagyra értékeli kultúráját, kiváló tudomá­nyos és technikai vívmá­nyait. A szovjet emberek élénken emlékeznek harci barátságunkra, amely a múlt háború idején, a közös ellen­ség ellen vívott küzdelem kemény esztendőiben állott fenn. A szovjet kormány baráti kapcsolatok megteremtésére törekszik Angliával, hasonló­képpen az Egyesült Államok­kal, Franciaországgal és a többi országgal. Népeink érdekei és az egyetemes béke megszilár­dításának ügye megköve­teli országaink kapcsola­tainak megjavítását. Az utóbbi időben történtek bizonyos erőfeszítések ebben az irányban, de még nagy és talán nem könnyű út áll előt­tünk, amelyen végig kell ha­ladnunk. Országaink társadalmi és politikai rendszere különbö­ző. Mégis, ha józan ésszel belátjuk, hogy egy bolygón kell élnünk, az államrend különbö­zősége nem akadályozhatja, hogy jószernszéd okként él­jünk, tevékenyen együttmű­ködjünk és megjavítsuk kap­csolatainkat. Mindkét ország érdekében helyre kell állítanunk a szé­leskörű kölcsönös gazdasági kapcsolatokat, ki kell bőví­tenünk kereskedelmi kapcso­latainkat és meg kell szaré veznünk tapasztalataink H értesüléseink kölcsönös kiese* rélését a technika, a tudo­mány és a kultúra különböző területein elért eredménye­inkre vonatkozólag. Mindebben mi az államok békés egymás mellett élése és együttműködése elveinek gyakorlati megvalósítását lát* juks A Szovjetunió békeszerető ország. Népünknek életbevá­gó érdeke, hogy háború so­hase szakítsa meg békés épf­tőmunkáját. Ezért a béke fenntartásá­ért és megszilárdításáért folytatott harc államunk külpolitikájának alapja. Nem kétséges, hogy a brit nép is, amely szintén érezte a pusztító háború borzalmait és nyomorúságát, békében és biztonságban akar élni. A szovjet nép és a brit nép lángoló béketörekvése a háború megakadályozásá­ban és a fegyverkezési ver­seny beszüntetésében szilárd alapja lehet annak, hogy erősítsük és fejlesszük or­szágaink barátságát és együtt­működését. Reméljük, hogy itteni lá­togatásunk és személyes kap­csolataink az önök országa* nak államiéi-fiaival, elősegí­tik majd a nemzetközi fe­szültség enyhítésének ügyét, Nagy-Britannia és a Szovjet­unió jobb kölcsönös megérté­sének megteremtését és kap­csolatainak további javulá­sát. A Minisztertanács határosain as állami erőből épülő lakások elosstásának rendjéről , Államunk mind nagyobb anyagi erőt fordít a dolgo­zók lakásigényeinek kielégí­tésére. Az idén állami erőből csaknem kétszer annyi lakás épül, mint tavaly. A Minisz­tertanács azért, hogy az ál­lami erőből épülő lakásokat elsősorban a termelésben közvetlenül részvevő munká­sok és műszakiak kapják, a nagyüzemi dolgozóknak több lakás jusson és megnövelje a lakások elosztásában a ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gainak jogait, a lakáselosztás eddigi rendszerét a követke­zők szerint megváltoztatja: 1. Az állami erőforrás­ból épülő összes lakások kétharmadát a termelés­ben részvevő munkások­nak és a termelést közvet­lenül irányító műszakiak­nak kell juttatni. A fennmaradó lakásokat kell felosztani a többi igényjogo­sult között. A fenti arányok biztosí­tása érdekében a Szénbányá­szati Minisztérium, a Kohó­és Gépipari Minisztérium, a Vegyipari és Energiaügyi Mi­nisztérium, az Építésügyi Mi­nisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, az Élelmiszeripari Miniszté­rium, a Földművelésügyi Mi­nisztérium és az Állami Gaz­daságok Minisztériuma a rendelkezésükre bocsátott la­kások legalább 85 százalékát üzemi munkásoknak és a termelést közvetlenül irá­nyító műszakiaknak juttassa. A szénbányászati minisz­ter, a vegyipari- és energia­ügyi miniszter, a kohó- és gépipari miniszter, az építés­ügyi miniszter, a közlekedés­és postaügyi miniszter és a könnyűipari miniszter a ré­szére biztosított lakásoknak legalább a felét, az irányítá­sa alatt álló nagyüzemeknek bocsássa rendelkezésérc. Ezeket a lakásokat a szak­szervezeti bizottságok meg­hallgatásával a nagyüze­mek igazgatói a leginkább rászoruló és munkájuk alapján legérdemesebb dol­gozóknak juttassák. A többi lakás felett a ren­delkezési jog a minisztert il­leti meg. A fővárosi (megyei jogú városi) kerületek és a városi tanácsok végrehajtó bizott­ságai a szolgálati lakások ki­utalásakor ellenőrizzék, hogy a juttatások a lakásügyi jog­szabályoknak megfeleljenek. A végrehajtó bizottság az esetleg tapasztalt visszássá­gokról az illetékes minisz­tert, vagy az állami ellenőr­zés miniszterét tájékoztassa. A szolgálati lakások kiutalá­sáról a yégrehajtó bizottság időnként tanácsülésen szá­moljon be. 2. A tanácsok végrehajtó bizottságai részére több áíla­mi erőből épülő lakás felelt kell rendelkezési jogot bizto­sítani. Mar az idén az Épí­tésügyi Minisztérium lakás­építési igazgatósága lebonyo­lításában Budapesten épülő lakások 40 százalékának szét­osztása felett a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottsága, illetve a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai ren­delkeznek. A következő évektől kezd­ve a vidéki városokban épülő lakásokból is többet kell a tanácsok végrehajtó bizott­ságai rendelkezésére adni. A tanácsok végrehajtó bi­zottságai a rendelkezésük­re bocsátott lakások leg­alább kétharmadát üzemi munkásoknak és a terme­lést közvetlenül irányító műszakiaknak utalják ki. 3. Főbérleti (társbérleti) la­kással rendelkező dolgozók új lakás kiutalásában csak úgy részesülhetnek, ha régi fő­bérleti (társbérleti) lakásu­kat a tanács végrehajtó bi­zottsága — szolgálati lakás esetén az erre illetékes álla­mi szerv — rendelkezésére bocsátják. 4. Budapesten 1956-ban a hivatalok jobb és célszerűbb elhelyezésével 1500 lakást kell a lakosság részére fel­szabadítani. 5. Jelen határozat rendel­kezéseit az 1956. évben el­osztásra kerülő lakásoknál már alkalmazni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents