Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-18 / 92. szám

Szerda. 1956. április 18. BiijuraRORszaG Pá rtélet A Szegedi Kéziszerszámgyár pártszervezetének munkája a XX. kongresszus fényében Üzemi pártszervezetünk termelési ér­vezetősége és tagsága gondo­san tanulmányozta az SZKP XX. kongresszusának anya­gát és abból fontos következ­tetéseket vont le a pártmun­ka irányítására, szervezésére vonatkozóan, nem kevésbé a gazdaságvezetésre, a terme­lés ellenőrzésére és elősegíté­sére nézve. A mi pártunk Központi Vezetőségének ez év március 12-í ülése is leszö­gezte: az agitációs és propa­gandamunkát úgy kell vé­gezni, hogy az a párt politi­kájának népszerűsítése mel­lett a helyes munkamódsze­rek, haladó tapasztalatok, új ismeretek elterjesztésével közvetlenül segítse elő a párt ér. az ország előtt álló gazda­sági feladatok * megvalósítá­sát. Pártszervezetünk és gaz­dasági vezetésünk munkájá­ban — nyugodtan mondhat­juk — mind fellelhetők azok a hibák, amelyekre nyomaté­kosan felhívta figyelmünket a XX. pártkongresszus. A hibák mindenekelőtt a pártvezetőségből eredtek. Párvezctöségünk mindenek­előtt ott követett el komoly mulasztást, hogy nem alkal­ihazta a bírálat és az önbí­lat fegyverét. Abban a tudat­ban élt: nincs szükség, hogy a pártvezetőségben is bírál­juk egymást. Arra vártunk, hogy a taggyűlés elvégzi ezt helyettünk. A XX. kongresz­szus után ezen a helyzeten már sikerült változtatnunk, aminek látható eredményei is vannak. Egyrészt javul a szakszervezetben, a DISZ­ben folyó társadalmi munka, másrészt párttagságunk kö­rében is szépen fejlődik az építő kritika és önkritika. Az elvtársak bátran merik bí­rálni a párt- vagy a gazda­ságvezetés munkáját. Ha ők bírálatot kapnak, azt nem­csak szóban fogadják el, ha­nem meg is javítják a mun­kájukat. Például Nagy Zol­tán elvtárs, az egyik párt­bizalmink mintegy fél évvel ezelőtt úgy vélekedett, hogy a pártcsoport-ülések rend­szeres megtartásából még nem lesz tervteljesítés. Ma már megváltozott Nagy elv­társnak ez a véleménye, s ő maga is tapasztalja, hogy az üzemrészek pártcsoportjai nagyban elősegítik a fogyaté­kosságok felszámolását, ered­ményesebbé teszik a mun­kát. Nagy elvtárs ma már az élenjáró pártbizalmiak közé tartozik. Nagyban akadályozza pártszervezetünk és az üzem­vezetőség munkáját, hogy az értekezletek és ülésezések tömkelege miatt nem kielé­gítő a termelés pártellenőrzé­se, irányítása. A múlt héten például én, mint a pártszer­vezet titkára. mindennap voltam valamilyen értekezle­ten, de volt olyan nap is. amikor két értekezleten kel­lett volna megjelennem. Emellett természetesen párt­ós szakmai tanfolyamokat is kell vezetnem. Nem egy eset­ben megtörténik, hogy a szakmai tanfolyamokat más­más napokra kell áttenni a különböző értekezletek mi­att. Ehhez még hozzájönnek az igazgató, a főmérnök, vagy a műszaki vezetők által időnkint tartott értekezletek, amelyek fontosak a termelés problémáinak megtárgyalá­sa miatt. A tömegszerveze­teknek szintén vannak ren­dezvényei. Ezen az állapoton leltétlenül változtatni kell. Egyúttal el kell érnünk azt is, hogy a legszükségesebb értekezletek valójában olya­nok legyenek, hogy lendüle­tet adjanak a pártmunkának és a termelésnek. Különösen nagy a termelési értekezletek jelentősége. Ezeknek az ér­tekezleteknek üzemünkben mégsem volt gazdája, a sok bába között elveszett a gyer­mek. A termelési osztály ké­szített egy irányelvet, ezt a művezetők felolvasták a dol­gozók között és ezzel elinté­zettnek vették a dolgot. Az üzemi bizottság most már rájött, hogy a tcrme.lési ér­tekezletekre nagyobb gondot kell fordítani és a legutóbbi üzemi bizottsági ülésen már ízt beszéltük meg, hogy mi­iú'cn módszerekkel tesszük operatívvá a tekezleteket. Fel kell vennünk a harcot a bürokratizmus el­len is. Felsőbb szerveink igen nagyszámú utasítást, rendel­kezést, határozatot küldenek hozzánk, de a mi üzemünk­ben is tömegével születnek ezek az irományok. A leg­gyakrabban azonban a hatá­rozat bekerül a fiókok mé­lyére, ahonnan csak elsár­gulva, leporosodva kerül elő. A határozatban foglalt fel­adatok végrehajtására és ellenőrzésére már nem fordí­tottunk kellő gondot. A párt­vezetőség például határoza­tot hozott, hogy a DlSZ-fia­talok között energia-takaré­kossági brigádot hoz létre. Ez a brigád meg is alakult, a működését azonban senki nem ellenőrizte. Ennek az lett a (következménye, hogy a brigád szétzilálódott és a határozatból bürokrácia lett. F.hhez hasonló példát többet is tudnánk felhozni. Mulasztás tapasztalható nálunk a káderek nevelésé­ben is. Nem fektettünk kellő súlyt elvtársaink politikai, szakmai műveltségének fej­lesztésére. Vannak olyan párt- és gazdasági vezetők, akik 6—8 éve funkcióban vannak, mint például Szép Lajos ÜB-elnök, Bajusz Jó­zsef pártvezetőségi tag és mások. Mégsem tudtuk éve­ken keresztül elérni, hogy ezek az elvtársak elvégezzék az általános iskolát. Ez a hi­ányosság természetesen ma­gával hozza, hogy dolgozó­ink egy része nem érez sze­mélyes felelősséget a terme­lés gyakorlati kérdéseinek megoldásáért. Szakmai kul­túrájuk alacsony, emiatt nem tudnak eredményes harcot vívni. a termelékeny­ség emelése, a technika fej­lesztése, az önköltség és a selejt csökkentése érdeké­ben. Politikai tisztánlátás hiányában gyakran úgy fog­ják fel, hogy a politikai munkának is és a gazdasági munkának is külön útja van, vagyis nem értik, hogy a ket­tő elválaszthatatlan egymás­tól. Pártszervezetünknek az a feladata: a párttagokon túl, a pártonkívüli dolgozók­kal is megértesse, hogy gaz­dasági sikereink a dolgozók alkotó- és kezdeményező­készségének teljes kibonta­kozásától függ. A XX. kong­resszus megmutatta azt az utat, amelyen a mi üzemi alap­szervezetünknek is haladnia kell; megmutatta azt, hogy fel kell számolnunk a hízel­kedők, talpnyalók csoport­ját, s olyan nevelőmunkát kell végeznünk, hogy kiala­kuljon és megszilárduljon üzemünkben is a dolgozók cselekvési egysége. Csak ez biztosítja termelési és ex­port-terveink sikeres teljesí­tését. Vörös János a Kéziszerszámgyár párttitkára Radnóti Gimnázium tanulóinak nagv sikere a kultúrverscny vasárnapi bemutatóján A Ságvári Endre kulturális seregszemle vasárnapi verse­nyén mutatkozott be a Ju­hász Gyula Művelődési Ott­honban a szegedi közönség előtt a Radnóti gimnázium öntevékeny művészeti cso­portja. Erről a bemutatko­zásról el lehet mondani min­den jót: kezdve a gimnázium tanulóinak és tanárainak lel­kes felkészülésétől egész a közönségszervezésig. A gim­názium diákjai személyesen hívták meg a szegedi üzemek dolgozóinak képvislőit, akik nagy számmal részt is vettek a közönség soraiban. Shakespeare: Sok hűhó semmiért című vígjátékából három jelenetet és az Othel­lo-ból mutattak be részlete­ket a színjátszók. Horesnyi László, Cserháti János és a darab többi szereplői mara­dandó élményt nyújtottak alakításukkal a nagyszámú közönségnek. A gimnázium 60 tagú szavaló-kórusa Vö­rösmarty „Löszt Ferenchez'' című versét adta elő szép sikerrel. A nagy munkában Tihanyi Nándor, dr. Stachó Lajos. Kocsis István. Miháika György és Kálmán László ta­nárok működtek eredménye­sen közre. Vörösmarty, József Attila, Majakovszkij, Juhász Gyula, Radnóti Miklós és Babits köl­tészetéből adtak elő egy-egy gyöngyszemet a gimnázium legkitűnőbb szavalói. Sikeres volt Kanyó Zoltán Babits „Húsvét előtt" című versé­nek tolmácsolása is. Nagyfa­lusi Tibor megrázó erővel ad­ta elő József Attila „Kései sirató" című versét. A bemutató nagy sikere mögött azt kell látnunk, hogy a Ságvári Endre kuüturáslis seregszemle kapcsán még jobban megszerették a gim­názium tanulói is az irodal­mat és a színművészetek -Az előadott művek kiválasztása jól tükrözte a 'gimnázium diákjainak és tanárainak po­litikai felkészültségét és a művészeti munka iránti jó ízlést. A bemutatkozáson el­ért komoly siker nem utolsó­sorban a gimnázium párt­szervezetének is köszönhető, hiszen Tihanyi Nándor párt­titkár rendszeresen résztvett az együttes próbáin, s taná­csaival segítette a vasárnapi bemutatkozás komoly sike­rét. /lasztién is tattasz ttan A narancssárga szirmú, meg apró fehérvirágú és zöldlevelű vadnövények nemhiába virítanak az ó-töl­tés tövén, a valamikori sza­bályozatlan Tisza ma már bemunkált árterületén. Ta­vaszvan, tagadhatatlan. Rösz­ke alatt, ahol 100 éve még zabolátlan örvények kava­rogtak vadul, s két hónappal ezelőtt is 150 hold őszi szán­tást, meg vetést látszott el­hódítani a talajvíz és hólé, ma mozgalmas a határ. Per­sze, imitt-amott sáros még a föld, bar teteje morzsalé­kos az áldott szelektől, lop­kodva itt-ott a partosabbját, vetik már a parasztok. De menjünk közalebb. A dülőutakon. mint a csont, clyan kemény a föld, míg az őszi szántások helyén, ahol zöld búza díszeleg, torkáig süpped a csizma. Üggyel-bajjal, de sok türe­lemmel és kevés haraggal Csordás József, Fodor Imre, meg Csonka Ferenc a búza mellett zabot vetnek lovas géppel, szomszédságukban Grdögh József a búzát boro­nálja, tőlük balra, kissé tá­volabb meg a cukorrépa magját teszik földbe ugyan­csak lovas vetőgéppel a Le­nin Tsz tagjai. Szokatlan ez Röszkén. A Lenin Termelő­szövetkezet már évek óta fő­képpen modern gépekkel szokott vetni. Most nem te­heti a sár miatt. Szükség törvényt bont — szokták mondani, és ez igaz. A tsz­tagok helyesen teszik, hogy nem várnak tovább. Nemcsak itt a Bodom-táblán, hanem másutt is munkálkod­nak a tsz-tagok teljes lendü­lettel. A 19 hold gyümölcsös­ben jelenleg is permetez két munkacsapat, amelynek tag­jai már befejezték a szőlő­nyitást. A fák tisztogatása­val, metszésével és a téli permetezéssel is büszkén dicsekedhetnek. Papp And­rást, Kószó Jánost, Tóth Jó­zsefet, Bödő Jánost és a töb­bieket dicséret illeti ezekért a munkákért. Móra Illés, Szűcs Lajos, id. Császár Vin­ce, Gregus István, Szécsi La­jos és rajtuk kívül még vagy 15 férfi fákat termel ki. Az asszonyok, meg mintegy negyvenen 1.500 négyzetméter területen ágyásokat készítenek a fű­szerpaprika-palántáknak. Hat idősebb asszony pedig a ve­tőburgonyát válogatja, mert arra is sor kerül hamarosarv Közöttük van a termelőszö­vetkezet párttitkára is, Kal­már Jánosné elvársnő. A látszat azt kelti, mintha Röszkén hiába volna gépál­lomás, mert a termelőszövet­kezetben jelenleg csak egyet­len traktor szánt. A valóság azonban az, hogy a termelő­szövetkezet növénytermelő brigádjai, meg a gépállomás ide beosztott traktoros bri­gádja között az utóbbi idő­ben szoros kapcsolat fejlő­dött ki. A tél 'folyamán a gépállomás vontatói mintegy 5.000 mázsa istállótrágyái hordtak ki a Lenin Tsz föld­jére. Volt olyan nap, amikor 5 vontató is hordta a trá­gyát. A tsz-tagok a kihordott trágyával megterítettek 15 holdat, a megmaradt 35 hold-, ra valót pedig szarvasba rakták. — Mi azonban nemcsak a munkában, hanem a szóra­kozásban is, és nemcsak a hozzánk beosztott, vagy a ré­gi traktorosokkal tartunk kapcsolatot, hanem többi­ekkel is. A legutóbbi tsz-bál­ba ezért is hívtuk meg név­szerint Papp Szilvesztert, Varga Józsefet és két fiatal traktoristát, akiknek a neve nem is jut eszembe, mert új emberek a gépállomáson. Persze, többen is eljöttek és együtt szóra­koztak a tsz-fiatalokkal — mondja Szabó Gizella, a Le­nin Tsz mezőgazdásza. Vörös Lajos elvtárs, a Röszkei Gépállomás párttit­kára meg azt újságolja, hogy az utóbbi időben már nem­csak a párttaggyűlésekre hívják meg kölcsönösen egy­mást a gépállomás és a tsz pártvezetői, hanem olykor­olykor a vezetőségi ülésekre is. — Nagyon fontosnak tar« tom — mondotta Vörös elv­társ —, hogy a két alapszer­vezet vezetői kölcsönösen lá­togassák a taggyűléseket. Ma eddig nem is akadt olyan termelőszövetkezeti problé­ma, amely kizárólag csak kommunistákra tartozott volna, a kölcsönös látogatás már csak azért is feltétlenül helyes és hasznos, mert ahol csak kommunisták vannafi, ott a bírálat is sokkal szigo­rúbb, meggondoltabb és en­nélfogva hatásosabb is. A termelőszövetkezeti párttit­kár és tsz-elnök bírálata, amely a gépállomási párt­szervezet taggyűlésén hang­zik el, vagy fordítva, ezért eredményes. A termelőszövetkezethez beosztott traktoros-brigád tagjai — Miskolczi István traktorost leszámítva, aki most is a tsz-ben van — je­lenleg Gencsháton dolgoz­nak, segítenek a rizsföld elő­készítésében. Amint az idő megengedi és szükség less munkájukra a tsz-ben is, azonnal visszajönnek. A tsz-tagok várják őket. Z. B. a iádagyári fiaialak május l-re készülnek A Ládagyár DISZ-fiataljai komoly munkával készülnek május 1. méltó megünneplé­sére. Tanulmányozzák a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának anyagát. Üzemükre, munká­jukra vonatkoztatva vitatják meg az egyes kérdéseket. Különösen a termelés kérdé­sével foglalkoznak, mert ezen a téren sok javítani­való van. A vállalat január­ban és februárban nem tel­jesítette tervét, s a lemara­dást még nem sikerült meg­szüntetni. Fiataljaink ezért elhatározták, hogy csatlakoz­nak a ruhagyári fiatalok versenyfelhívásához, s május 1-ét nemcsak az első negyed­évi terv-lemaradásnak beho­zásával, hanem a „Tanulj tóbb munkaműveletet" moz­galom kiszélesítésével is kö­szöntik. Dobay Bél» .A legjobb öntöde: a szegedi ;,A legjobb öntödének a máso- ban a Munka Vasöntödében ér­dik ötéves terv első évében el- tckeliék a március hónapban ért eredményeiért" — ez a fel- végzett munkát. Vállalatunk lett írás áll azon a serlegen, melyet az első. vállalatunk kapott első negyed- Természetcsen még sok tenni­évi jó munkájáért. Vállalatunk a valónk van, elsősorban a műin Szegcdi Vasötöde versenybe áll kavédelcm terén. A balesetek az Erősáramú Berendezési Igaz- száma emelkedett Ez abból adó­galósághoz tartozó öntödékkel, dolt, hogy dolgozóink nem kellő A munkát minden hónapban ér- körültekintéssel végzik mun-i tékclik. Április lá-én Komárom- kájukat Pálly Lajos Dér Endre előadása a Textilipari Technikumban A DISZ irodalmi szakkör két éve működik iskolánk­ban, de valóságos élet csak most, az 1955—56-os- tanév­ben kezdődött. A szakkör­vezető tanár, Solti Jenőné komoly és érdekes témákat gyűjtött össze a szakkör fog­lalkozásaira. Április 14-én, szombaton délután Dér Endre József At­tila-díjas szegedi író látoga­tott el hozzánk. Nagy izga­lommal vártuk az íróval való találkozást. Dér Endre be­szélt irodalmi munkásságá­ról, írótársairól, s főleg nagy örömmel és szívesen beszélt a Szovjetunióban való két­hetes tartózkodásáról. Ezúton, is megköszönjük Dér Endré­nek ezt az élményekben gaz­dag délutánt. Czeigcr Marianna, a Textilipari Technikum tanulója C ándorfalván mindig a ° földdel volt a baj. Nem azért, mintha rossz föld vol­>-a. Mindig kevés volt. A múltról nem is érdemes be­szélni, bár ennek a terület­nek is megvan a maga tör­ténete: hogy királyi birtok volt a XII század végéig, aztán főúri családoké, ké­sőbb Szeged pusztája, utána a szegedi bég tímárbirtoka, a török után megint' szegedi bérlet, majd grófi birtok, ho­vatovább a génnai betéti társaságnak zálogosították el, amelytől a Pallaviciniek kezébe került, s 1897-ben Pallavicini Sándor őrgróf a víz által elpusztult Algyő la­kóival népesítette be több-ke­vesebb sikerrel. Erről csak két számot: a gróf által ide­telepített 588 lakosból a kö­vetkező évre csak 74 maradt meg. Akkor is a föld: a grófi föld miatt volt a baj. lVIa körülbelül hétezer la­* kosa van a községnek, s — a tanácsiak számítása szerint — több mint tizenegy és félezer hold a területe. A gabona mellett e hatezer holdnál Is nagyobb szántó­terület 26 százaléka kukori­cát terem. Van aztán szőlő és gyümölcs is — ez utóbbi ir.kább csak köztesként. Per­sze, nemcsak földdel foglal­koznak, van itt helyiipar; a KÖZSEGRE Sándorfalván kevés a föld seprűs háziipari szövetkezet és a kisipari szövetkezetek (a háziiparnak országos hírű népiegyüttese is van). A gazdálkodás ezen a terü­leten a szövetkezet és az egyéniek között így oszlik meg:' 1400 egyéni gazdaság van és egy szövetkezet, a Rózsa Ferenc Tsz, közel 800 hold földön, 145 taggal. Miből áll a szövetkezet gazdasága, mit milyen ará­nyokban termelnek? Néhány jellemző szám: biixa: 164 hold, kukorica: 96 hold, lierefü: 97 hold, rizs: 50 hold, kaszáló: 38 hold, árpa: 28 liold, és így tovább: olailen, nap­raforgó, repce, zab, fűszer­paprika kisebb tételekben. Van nyolc hold újonnan te­lepített vegyes gyümölcsö­sük és három és fél hold öntözéses konyhakertésze­tük JA. ­Legtöbb jövedelmet a nö­vénytermelésből náluk, a nagyüzem' gazdaságban nem ít kukorica, hanem a cukor­répa (78.739 forintot és 47 mázsa cukrot) és a kender (47.437 forintot) hozott. Az állattenyésztés jó há­rom és félszázezres bevételé­nek jelentős részét a juhte­nyésztés származtatta. Egye­dül a gyapjúból közel 60 ezer forint jövedelem folyt be. De a tej, a szerződéses marha­és sertéshízlalás, a baromfi és a méz sem volt mellékes. Tavaly öt holdas halastavat is építetiek, ezentúl innen is hasznuk lesz. De a mellék-üzemágak, a daráló, a fűrésztelep, a ko­vács- és bognárrészleg is szaporítja a jövedelmet. A munkát pedig, egy vontató és egy háromtonnás teherautó könnyíti meg. Eddig tehát minden renben van. De most tagyüic fel a kérdést; hogy. állnak a szövetkezeti fej­lesztéssel? — Zökkenő van — vála­szolják —. mert nem aka­runk úgy járni, hogy ne le­gyen elég a föld. Ú s Deák Mihály, a tsz párttitkára, már sorol­ja is az adatokat. Hogy a nö­vénytermelési brigádnál egy főre 1 hold 400 négyszögöl kukorica, 249 négyszögöl cu­korrépa, 208 négyszögöl bur­gonya és ugyanennyi napra­forgó, 415 négyszögöl kender stb. jut megmunkálásra. Majd úgy is megnézzük, hogy egy-egy családra mek­kora terület jut egy-egy nö­vényből. Csak keveslik. Ha megfordítva számoljuk: az összes földterületet eloszt­juk annyi felé, ahány tagja van a tsz-nek, akkor egy emberre 5—5 és fél hold jut. Ezt a helyzetet végülis a kö­vetkező adatokkal világít­ják meg: februárban 22 új tagja lett a tsz-nek, ezek összesen 26 és fél holdat hoz­tak be. Ebből a háztájira kimegy 22 hold. Alikor mi marad? Hanem van egy megoldás. A Földművelésügyi Minisz­tériumtól függ, illetve attól, hogy milyen gyorsan jut megegyezésre két osztály, vagy főosztály: a termelő­szövetkezeteké és a kísérleti gazdaságoké. Ugyanis a Ró­zsa Ferenc Tsz kiigényelte a tervek szerint feioszló Al­győi Tangazdaság ötszáztíz holdját, s felszereléseit. Ker­tészete hatalmasra nőne, s földterülete is, tehát „nyúj­tózhatna", ameddig csak tud. Márpedig ezt meg kellene valahogy oldani, hiszen ők legalább a tervezett 51 forint 8 filléres munkaegységre jutó értéket akarják megad­ni ősszel a tagoknak. Meg aztán furcsa is az: nap mint nap jönnek az asszonyok, s r.em tudnak nekik elég mun­kát adni, amikor követelik. Igaz az is: amit csak lehet, a gépállomás segítségével' végeznek el. os, osztályvezető elv­társak, tanácsok és mindenki: hogyan tehetnénk hamar valamit, hogv aztán új tagokkal is továbbfejlőd­hessen ez a tsz? Németh Fcrcnc Nc

Next

/
Thumbnails
Contents