Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-17 / 91. szám

VTLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKJ AZ MDF CSONGRÁD MEGYE] BIZOTTS A G A N A K LAPJA XII. évfolyam, 91. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. április 17. MAI SZAMUNKBÓL: RÉSZLEGES ÁRLESZÁLLÍTÁS KÍNABAN (2. oldal) NAGYSIKERŰ DRAMAI EST SZEGEDEN (2. oldal) MÁJUS 1 ELŐTT — AZ ÜJSZEGEDI LIGETBEN (3. oldal) SAJNALATOS FÉLREÉRTÉS (3. oldal) s. T/n 4 párt vezető szerveinek tekintélye A szegedi és a szegedi járási pártértekezlet egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a XX. kongreszszus útmutatásainak megfelelően minden lehető eszközzel növelni kell pártunknak és vezető szerveinek egységét, összeforrottságát és tekintélyét. Ehhez tovább kell küzdeni a kollektív vezetés érvényesüléséért, még szorosabbra kell fűzni a párt és a dolgozók kapcsolatát. Pártunkban — Lenin szavaival élve — korunk eszét, becsületét és lelkiismeretét látják a dolgozó emberek tömegei. A pártban látják kipróbált vezetőjüket a szocializmus felépítéséért folytatott nagy munkában. Ezt a bizalmat cselekedeteivel és helyes politikájával vívta ki a Magyar Dolgozók Pártja, azzal, hogy mindenkor híven szolgálta és szolgálja annak a népnek az érdekeit, amely szülte, bölccsé, hatalmassá nevelte. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy pártunk a dolgozó tömegek érdekében végzett önfeláldozó munkája közben olykor hibákat is követett el. Az a foritos — így fogják fel Szegeden is a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak —, hogy a párt mindig idejében és bátran feltárta az elkövetett hibákat, s utána nagyon felelősségteljesen megjelölte a helyes elvi és gyakorlati irányvonalat. így cselekedett a párt, a párt Központi Vezetősége akkor is, amikor 1953 júniusában felismerte a személyi kultuszból eredő hibákat, s azonnal következetes harcot kezdett a kollektív vezetés megvalósításáért. Vannak Szegeden is olyanok, akik a párt önkritikáját gyengeségnek igyekeznek feltüntetni, és lenézően, nem egy esetben gúnyosan beszélnek a párt hősi harcairól, elévülhetetlen érdemeiről. Ezeknek az embereknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy aláássák a pártnak és vezető szerveinek tekintélyét, megbontsák ideológiai és szervezeti egységét. A Köztisztasági Vállalatnál az egyik könyvelő már odáig vetemedett, hogy gyalázkodó hangon beszélt a pártról, meg akarta zavarni a párttagok és a pártonkívülie'k tisztánlátását. Minden párttagnak elsőrendű kötelessége, hogy a legerélyesebben visszautasítsa a rosszindulatú és ellenséges megíiyilviumiásokat, hogy megvédje a pártot minden aljas támadással szemben. A párt becsületének megvédelmezése egyáltalán nem mond ellent annak a lenini elvnek, hogy állandóan fejleszteni és bátorítani kell a dolgozók alkotó bírálatát, amely arra irányul, hogy megszüntessük politikai és gazdásági életünk fogyatékosságait. Nyilvánvaló: a pártnak elengedhetetlenül szüksége van a tömegek bírálatára, de csak az olyan bírálatokra, amelyek segítik célkitűzéseink megvalósítását. A Központi Vezetőség, valamint a párt helyi vezető szervei nagyon sokat tanultak a XX. kongresszustól, az SZKP Központi Bizottságától. Megtanulták, hogyan kell elvi alapon, operatívan, minél tökéletesebben megoldani az állami és a pártmunkával összefüggő bonyolult kérdéseket. Ez lehetővé teszi a párt vezető szerveinek vezetési stílusában és módszerében még észlelhető hibák megszüntetését, ez biztosítja a párttagok és a pártonkívüliek aktivitásának fokozódását. Persze, nem mondhatjuk, hogy a pártépítő munkában már minden a legnagyobb rendben van. Bár a kollektív vezetés mindjobban érvényesül és a pártszervezetek általában helyesen, idejében tűzik ki a sajátos, időbeni feladatokat, néhol még fellelhető a bürokratizmus. Péter Szilveszter elvtárs, a Textilművek pártbizottságának titkára arról beszélt a szegedi pártértekezleten: „Beterveztük, hogy ebben az évben 50 új tagot veszünk fel a párt soraiba". Ez azt mutatja, hogy a Textilművekben a párt taglétszámának növelésére is éppen olyan gépies tervet készítenek, mint — mondjuk — az anyagtakarékosságra, jóllehet, az emberek kommunistává nevelése sokkal körültekintőbb, bonyolultabb munkát követel. Előre betervezni a párttagok számának növelését — ez azzal a veszéllyel jár, hogy a „tervteljesítés" érdekében nem nézik meg alaposan, ki mennyire érdemelte ki társadalmi és termelőmunkájával a nagy megtiszteltetést. Könnyen bekerülhetnek a pártba olyan elemek is, akiknek már a puszta jelenléte is csökkenti a párt tekintélyét a dolgozók szemében. A pártszervezetek ezért inkább arra törekedjenek, hogy alaposan tanulmányozzák saját területüket, figyeljenek a tömegek véleményére és ennek alapján döntsenek bármilyen kérdésben. Nagyon fontos feltétele ez annak, hogy pártunkat mélyen tiszteljék, szeressék az emberek és a párt összpontosítani tudja a dolgozók erőfeszítéseit a legfontosabb feladatok elvégzésére. Azokra a párttagokra és pártonkívüliekre támaszkodjunk a párt vezető szerepének biztosításában, tekintélyének növelésében, akik mindig szivvel-lélekkel harcoltak a párt helyes politikájának végrehajtásáért; akiknek bármikor a párt becsületének megvédése volt a legfontosabb; akik ragaszkodnak a párthoz, mint győzelmeink szervezőjéhez. Az olyan elvtársak segítségét kell kérni a pártelienes megnyilvánulások leleplezéséhez, mint Héjjá Jánosét, a Jutaárugyár pártszervezetének tagjáét, aki már nyugdíjba ment ugyan, de mégis mindenütt ott van, ahol a párt célkitűzéseinek megmagyarázására, a dolgozók mozgósítására van szükség. Minél magasabb színvonalra emeljük a kollektív vezetést, minél jobban kifejlesztjük a segítőszándékú bírálatot, annál több lesz a harcos, a párt védelmére bármikor kész kommunisták és pártorikívüliek száma, akik tisztelik a leninizmus szellemében munkálkodó Központi Vezetőséget és a választott helyi vezető szerveket. Ez pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a párt helyesen lássa meg azt. amit dolgozó nép kíván és eredményesen vezesse a jólét növekedéséért folytatott munkát. A Sándorfalvi Gépállomáson Eus István traktoros brigádja 15 százalékos túlteljesítéssel köszönti május 1-ét Valóságos kis Balaton volt Sándorfalva, meg Algyő határa a múltkor. Már csak így mondjuk: a múltkor. Részben a feltört talajvíz, leginkább azonban a hirtelen olvadás következtében született „tenger" borította az őszi vetéseknek mintegy 40 százalékát; de nemcsak a vetéseket, hanem a csupasz szántásokat és az ősszel szántatlanul maradt területeket is. Sok sándorfalvi gazda már teljesen lemondott az idei aratásról, mégis most bizakodva tekintenek a nyári betakarítás elé: lesz búza és lesz aratás. Ctt, ahol egy hónappal ezelőtt még méteres víz borította a földet, ma szántanak, vetnek, boronálnak. Kiknek köszönhető ez? Sándorfalván nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy az idei kenyeret a helybeli gépállomás dolgozói mentették meg. Persze a sikerhez a Szegedi Vízügyi Igazgatóság szakembereinek az irányítása, meg a helyi lakosság segítsége is hozzájárult. A gépállomásiak átlagosan három-négy géppel dolgozva 1700 óra alatt 320.000 köbméter vizet szívattak le a földekről és ezzel mintegy 4000 holdat mentesítettek a hóiétól. Április 12-én hírt adtunk arról, hogy a tavaszi tervek teljesítésének legutóbbi értékelése szerint a Sándorfalvi Gépállomás országosan első lett és az ország legszebb eredményekkel dicsekedhető traktoros brigádja is ezen a gépállomáson van. Vannak, akik ezzel az értékeléssel nem értenek egyet (Németh József elvtárs, a gépállomás igazgatója is szerénykedik), mert — mint mondják — a gépállomás csak globálisan áll jól a tavaszi tervek teljesítésében. a talajmunkákkal sok gépállomásnak mögötte van. Ez ugyan igaz, de vajon szánthatnának-e és vethetnének-e ma a sándorfalvi traktorosok, ha előbb idejében fej nem szabadították volna területüket a víz alól? De elárulhatjuk azt is, hogy a Sándorfalvi Gépállomás szállító gépei 1602 óra alatt 3600 tonna istállótrágyát hordtak szarvasba a télen, s a tavasszal. Ha az eredményeket a párt határozatainak tükrében vizsgáljuk, (márpedig úgy kell vizsgálnunk), megállapíthatjuk, hogy bizony a legutóbbi értékelés reális, mert a sándorfalviak tetteikkel jelentősen elősegítették nemcsak az idei termésátlagok növelését, hanem a jövő évieket is. Hogy a jó hírnevét meg tudja-e tartósan őrizni a gépállomás, ez más kérdés. Reméljük! Sándorfalván ugyanis egész esztendőn át egészséges verseny folyik. Nemcsak Németh József igazgató, Németh László párttitkár, Détár Károly főmezőgazdász és Puskás József főgépész tartják napirenden a versenyt (ők személyesen patronálnak egy-egy brigádot, főképpen politikai és szakmai segítséget nyújtanak), hanem az egyes brigádok, sőt az egyes dolgozók is lelkesen versenyeznek a több termésért, a magasabb fizetésért, a megbecsülésért. Bús István elvtárs, a hirtelen országos hírűvé vált Minőségibrigád vezetője, amikor meghallotta a nagyszerű hírt, a brigád tagjaival megbeszélve, a traktoristák nevében felajánlást telt május 1 tiszteletére. Azt. mondotta: a Minőségibrigád május 1-ét tavaszi tervének 15 százalékos túlteljesítésével köszönti, miközben 2.5 százalékos üzemanyag megtakarítást ér el. És a traktoristák igyekeznek is ezt az eredményt elérni, mert tavaszi tervük teljesítésében már 110 százalékkal dicsekedhetnek. Háprajzi gyűjtést indít a járási tanács A Szegedi Járási Tanács népművelési csoportja néprajzi gyűjtési és feldolgozási munkákat szervez. A gyűjtő és feldolgozó munkák májusban kezdődnek. Tápén —aihol elsőnek indulnak meg e munkálatok — egy munkaközösség összegyűjti és megírja a falu néprajzát. A további tervekben szerepel a dorozsmai és a Balástya környéki hagyományok összegyűjtése. Algyőn a vesszőhúzás és a (halász-emlékek. Sándorfalván a dohánykertészet hagyományai, Kübekházán pedig a csipkekészítés régi es feledésbe merült (hagyományainak a feldolgozása. A néprajzi gyűjtő és feldolgozó munkákat munkacsoportok végzik az Egyetemi Néprajzi Intézet irányításával. A fiatalok kulturális versenyének bemutatói Szombaton délután és vasárnap egész nap folytak Szegeden a Ságvári Endre kulturális seregszemle bemutatói. A Juhász Gyula Művelődési Otthonban mutatkoztak be az Erdészeti Technikum színjátszói. szavalói, énekesei; a Szegedi Szalámigyér táncosai, a Közgazdasági Technikum statisztikai tagozatának énekesei, táncosai és a Juihász Gyula Művelődési Otthon „Bartók Béla" kórusa. Az Erdészeti Technikum nemrég alakult színjátszó csoportja figyelemre méltó eredménnyel matatta be Füssy József „Hajnalvárók" című egyfelvonásosát. Szerepüket különösen Tóth Katalin és Fehér Sándor oldották meg sikeresen. A tánccsoporton nagyon meglátszott, (hogy kevés próbával készült a bemutatóra. Az egyéni versenyszámokiban Tóth Katalin a „Jere hozzám" című népballada szép tolmácsolásával emelkedett ki. Megérdemelt sikert aratott a Szegedi Szalámigyár tánccsoportja, különösen a pott sok tapsot. Kálmán Jánosné énekszámaival szép sikert aratott, többek között a Pillangókisasszony nagyáriájával. A „Bartók Béla" kórus bemutatkozása az együttes komoly felkészüléséről tanúskodik, mely Kertész Lajos karnagy munkáját dicséri. A Közgazdasági Technikum statisztikai tagozata énekkara és tánccsoportja kicsit több felkészüléssel srép eredményt érthetett volna el. A fiatal együttes azonban így is érdemlegeset produkált, különösen az énekkar. A Gorkij Művelődési Otthonban a Szegedi Cipőgyár, az Építőipari Technikum es a Textilművek színjátszói versengtek az elsőségért. .-I Szegedi Cipőgyár öntevékeny művészeti együttese talán a legfiatalabb a szegedi üzemek közül. Lelkes munkájukon azonban máris meglátszik az a törekvés, mely végül a legjobbak közé is juttathatja a kulturális csoportot. Az Építőipari Technikum színjátszói Csehov: „Rendjel" című egyfelvon; osát vitt ok „Hajtai nagy döbbentős" ka- színpadra eredményesen. Az egyéni számok közül Lovas Erzsébet Móra Ferenc „A hegedű" című versét tolmácsolta komoly sikerrel. A Textilmüvek színjátszócsoportjától a vártnál kevesebbet kaptunk. Szobkó: „A második front mögött" című drámájából készült egyfelvonásosát mutatták be. A szombati bemutatók azt bizonyítják, hogy ifjúságunk megértette a kulturális seregszemle nagyszerű célkitűzését. A verseny résztvevői erejükhöz mérten sokat tettek eddig a seregszemle sikeréért, azonban annál kevesebbet a DISZ városi végrehajtó bizottsága és a tanács népművelési osztálya. A bíráló-bizottság sem volt teljes, sőt délután fél 4 órakor, a kezdés időpontjakor még senki sem tudta, hogy kik is legyenek a bíráló-bizottság tagjai. Mindennek az a tanulsága, hogy a DISZ városi bizottságának és a Városi Tanács népművelési osztályának sokkal jobb. lelkiismeretesebb munkát kell végezni a kultúrverseny sikeréért a jövőben. Embone — parányi kis francia halásztelep az Atlanti-óceán partján. A tengerbe benyúló fövenyes földnyelven mindössze hét laposletejű kunyhó sorakozik. A sziklás, szakadékos parton sárgás-zöld rekettyebokrok tarkáinak szerte. Rendszerint hűvös, nyirkos a vidék. S mikor 1942 egyik őszi. reggelén a felhők közölt néhány percre kibukkant a nap, úgy látszott, mintha még egyszer emlékezetébe akarná vésni az embereknek a táj minden szépségét. Azon a reggelen motorkerékpár dübörgött végig az úton. Német katona ült rajta. A katona egy ív papirt hozott csupán — 3 kiürítési parancsot, amely egyszerre elvett a lakosságtól mindent: kenyerét, hazáját, a szegényes, szűkös boldogságot. — Mindössze egy órát adnak indulásig! — szólt a harmadik házból egy félkarú öreg halász, az összegyűlt falubelieknek. — Katonai támaszpontot akarnak ide építeni a nácik! Az asszonyok kezüket tördelték, a férfiak komoran dugtál; öldüket zsebükbe. .4 gyerekek kérdő tekintettel vizsgáltál; a felnőttek arcát. Aztán lassan elszéledtek. ... Minden kunyhó elölt egy kis kétkerekű taliga áll. Máskor ezeken szokták behordani a városba az osztrigát. Most az asztalokat, székeket hordják ki rájuk. Végre elkészülnek a rakodással. .4 félkarú öreg kijön a házból, odatámaszkodik az ajtófélfához és hosszan néz a távolba. Előtte nyújtózik az óceán. Ügy néz rá most, mint ahogy a parasztul, szoktak véAZ ARCKÉP Vlagyimir Iljics Lenin, az emberiség nagy géniusza, a kommunista párt és a szovjet úllam vezére és megalapítója születésének 86. évfordulójára emlékezik a világ április 22-én. gignézni a mezőn. Aztán ismét az ajtóhoz megy; megáll a fal hasadékaiból kinőtt folyondár mellett. A sűrű zöld lomb között halványrózsaszínű virágok cs bimbók pöttyöznek. Futva érkezik a házhoz egy fiú. — Pierre! Jönnek a németek! — a gyerek a faluba vezető útra mutogat. Az öreg előveszi a kését. Sietős mozdulatokkal sorba vagdossa le a folyondárról a virágokat és bimbókat. „Ezeknek ne virágozzál". A levagdosott virágokat óvatosan összegyűjti és egy fekete kendőbe köti, amit épp az előbb vett le a szoba falán függő arcképről. Az arcképet és a kendőbe csavart virágokat hóna alá csapja, balkarja csonkjával odaszorít/a törzséhez. A kitűzött óra elérkezett. Embone utolsó órája . . . •4; öreg Pierre kunyhója előtt gyülekeznek a szomszédok is a maguk taligájával. /I németek már meg is érkezteií. Huszonötén vannak. Nyakukat nyújtva szívják a cigarettát cs kíváncsian tekintgetnek be az ablakokon. A csoportból kilép egy hadnagy és odamegy a halászokhoz. — Talán ideje lenne elindulnotok, mi öreg? Amaz, mintha nem is hallaná, csak néz. A hadnagy most megismétli az előbbit franciául is. Pierre azonban tekintetre sem méltatja; elindul a taligája leié. Eg és zen lassan, tudja, mihelyt ő megindul, a többiek is megindulnak utána. .4 hadnagy vizsla szemmel figyeli az öreg minden lépését. Kissé zavarban van, tahin mivel meg túl fiatal az ilyen operációkhoz. Alig 19 éves. Amikor az öreg halász lehajol a taliga rúdjához, a hóna alól kicsúszik a kép és a kendőbe bugyolált virág. A kis hadnagy, aki úgy gondolja, liugy jelen helyzetben igazán helyénvaló a segítség, ugrik is mindjárt és fölemeli, /ls öreg gyorsan el akarja venni tőle, de a hadnagy csak a kis bátyút nyújtja feléje. Es az arckép ... Kezével maga elé tartva, zavart mosolygással nézegeti. végül. papája, igen? kérdezi meg Az öreg halász csak hallgat, elnéz a hadnagy mellett; e szavaknál azonban hirtelen kiderül az arca: — Igen, — ó a mi apánk! Pierre visszakapja az arcképet. Nagy lendülettel kezdi tolni a taligát, s utána néhány lépésre sorha megindul a többi is. Nemsokára elnyeli őket a köd. A kép Lenint ábrázolta.