Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

Szerda, 1956. április 4. 8 Pártélet A kollektív vezetés visszaadta több dolgozó paraszt becsületét Kübekházán KÖNNYEBB ELRONTANI valamit, mint utána helyrehozni. Így van ez mindenféle dologban, s még jobban így van a politikában, az emberek életében. Az emberek lelke nem kovácsoltvas, amelynek nem árt, ha ütik-verik, hanem nagyon is érzékeny valami, amelyben sokáig nyomot hagy a legkisebb bántalom és igazságtalanság. Kübekházán is sok embert megbántottak régebben, s a pártbizottság most azon dolgozik, hogy helyrehozza azt, amit évekkel ezelőtt elrontottak a község ügyetlen, önkényeskedő vezetői. A párt mindig hangoztatta, magyarázta, hogy falusi politikáját milyen módon kell alkalmazni a gyakorlati életben. A Központi Vezetőség határozatai mindig világosan leszögezték, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakításáért nagy körültekintéssel, az élet alapos tanulmányozása alapján, a dolgozó parasztok szakadatlan megnyerésével kell munkálkodni. A párt kezdettől fogva nagyon aláhúzta, mennyire fontos vigyázni arra, hogy a kulákok korlátozását célzó intézkedések nehogy a középparasztokat érjék, mert azok becsületesen dolgozó emberek, akik nélkül nem lehet a szocializmust felépíteni. Kübekházán mégsem így dolgozott hosszú ideig a pártszervezet és a tanács, jóllehet, ebben hibásak a járási szervek is. Ma már a XX. kongresszus fényében nagyon is jól látjuk, hogy a kollektív pártvezetés hiánya milyen sokat ártott a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének, s milyen fájdalmas károk származtak egyes emberek önkényeskedéséböl és politikai butaságából. Kübekházán soha nem nézték meg körültekintő felelősséggel, kik a dolgozó parasztok ellenségei, kizsákmányolók hanem kényelmesen és mechanikusan kuláknak minősítették azokat az embereket is, akik tisztességüknél, munkájuknál, tekintélyüknél fogva kedvezően befolyásoltak a falu közvéleményét, termelési eredményeit. Több középparaszt — mint Szűcs József, Németh József, vagy Szűcs Mátyás — felismerte a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségét a többtermelésben, beléptek a Sarló-Kalapács Tsz-be és példájukat igen sokan követték. Mivel azonban a pártszervezet választott vezetősége helyett az élettől teljesen elszakadt egy-két rövidlátó bürokrata intézkedett, (Szőlő János párttitkár, Mász Ilona, községi tanácselnök, Dadai Ferenc, a járási tanács tszszervezője) 1953 tavaszán a legjobban dolgozó tsz-tagok egy részét kizárták a SarlóKalapács-ból azon a címen, hogy kulákok. A szövetkezet', tagok között voltak ugyan néhányan, akik középparasztellenes hangokat ütöttek meg, de a többség nem akarta kizárni éppen azokat, akik a legodaadóbban dolgoztak a közös gazdaság gyarapításáért. Dehát ahol nincs kollektív vezetés, ott az a jellemző, hogy nem veszik figyelembe a tömegek véleményét. Így történt meg, hogy Szűcs Mátyás elvtársat és társait ellenségnek bélyegezték, kizárták a termelőszövetkezetből és még a községből is elüldözték. NEHOGY AZT HIGYJE azonban valaki, hogy itt csupán politikai analfabétizmusról volt szó. A kiskirálykodás Kübekházán is kitenyésztette a beképzeltséget, a hízelgést, a tapnyalást, s ezt azok használták ki leghamarabb, akik csakugyan mindig kizsákmányolók voltak. Nem véletlen, hogy a község igazi kizsákmányolóit — mint Lengi Miklósnét, idős Lengi Ferencet és másokat nem tartottak kuláknak. — Voltak akik mindig kitapintották a párttitkár és tanácselnök gyengéit. Elismerőleg nyilatkoztak a helytelen intézkedéseikről, hízelegtek nekik. Ezért a hála nem is maradt el. Jóllehet, a Lengl-familia tagjait is ezért nem sorolták a kulákok közé, noha mindenki tudta Kübekházán, hogy állandóan két-három bérest tartottak és uras életmódjuk a dolgozók verejtékére épült. Talán mondani sem kell, hogy az ilyen alávalóságok mindjobban elszigetelték a pártszervezetet, a falu népétől, sőt egyesek féltek megmondani véleményüket. Ezen a nyilvánvalóan tűrhetetlen helyzeten szükségszerűen változtatni kellett. A párt felismerte, hogy falusi munkára jólképzett elvtársakat kell küldeni, akik a marxizmus—leninizmus tanításait helyesen alkalmazzák a mindennapok gyakorlatában. A múlt év őszén így ment vissza a községbe Zsótér András elvtárs is, aki hoszszabb ideig dolgozott Szegeden az egyik vállalatnál. A helybeli kommunisták megválasztották a községi pártbizottság titkárának. Zsótér elvtárs kübekházai, amíg odahaza volt, jól ismerte, hogy ki kicsoda, de most még alaposabban tanulmányozni kezdte a község hangulatát, felforgatott életét. Hamarosan rájött: nagyon sok szégyenletes dolog történt a községben, s az összes bajok lényegében abból származnak, hogy a pártszervezetben soha nem érvényesült a kollektív vezetés, egy-két <-"ber dirigált, egyáltalán nem törődve a tömegek véleményével. Megtudta, hogy amikor Szűcs Mátyást és társait kuláknak minősítették és kizárták a termelőszövetkezetből, utána a többi középparaszt is aggódni kezdett: "Ha azokat kitették, miránk is ugyanez a sors vár*. Nem volt nehéz ezután levonni azt a következtetést, hogy a Nagy Imreféle jobboldali politika után 1953 őszén legtöbben azért hagyták ott a Sarló-Kalapács Tsz-t, mert korábban olyan galádul bántak el ázokkal, akik erejüket, tudásukat adták a közös gazdaságért. A KÖZSÉGI PÁRTBIZOTTSÁG késedelem nélkül hozzáfogott a hibák helyrehozásához. Zsótér elvtárssal az élen, abból az elvből indult ki, hogy meg kell hallgatni az embereket, s a véleményükön kell minden intézkedésnek alapulnia. A pártbizottságot ebben a törekvésében megerősítette az SZKP XX. kongresszusa, ahol mélyen elítélték a személyi kultuszt és a kollektív vezetés fejlesztésében jelölték meg a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésének útját. Ezért mintegy három héttel ezelőtt kibővített pártvégrehajtóbizottsági ülést tartottak, ahova meghívtak több pártonkívüli tanácstagot is. Az ülés célja az volt, hogy a falu közvéleményére támaszkodva tisztázza: kártevő-e, ellensége-e Kübekházán Németh József, Szűcs József, Németh Pál, Tóth Antal, Szűcs Mátyás, Kiss Balázs, Dóró Ignác és a többi. A pártonkívülieket nem nagyon kellett kéretni. Kunszabó András, Puskás István, Török Mihály, Nacsa József szívesen elmondották meglátásaikat, különösen amikor láttáit, hogy a pártbizottsági tagok minden véleményt alaposan figyelembe vesznek és mérlegelnek. Nem véletlen tehát, hogy a párt parasztpolitikája ezen a pártbizottsági ülésen jutott helyesen kifejezésre. A tények mindig makacs dolgok, nem lehet velük vitába szállni. Márpedig tények bizonyították, hogy az említett középparasztokkal nagyon sok jogtalanságot követtek el. Németh Józsefet például azért minősítették kuláknak 1953 elején, mert cselédet tartott. Csak ilyen szűkszavú volt az indokolás, de ez úgylátszik éppen elég volt ahhoz, hogy megkeserítsék egy család életét. Igaz, hogy Németh Józsefnek volt alkalmazottja, nem is tagad* la soha. A háborúban súlyos sebet kapott a lábán, s amikor hazajött, egy ideig képtelen volt megművelni kilenc és félhold földjét. Bement a községházára, hogy fogadhat-e valakit, aki törődik a gazdaságával. Azt mondták neki, hogy annak nincs semmi akadálya. Amikor meggyógyult a lába, nem alkalmazott többé senkit (mint ahogy azelőtt sem alkalmazott) és később nyugodt lelkiismerettel lépett be a Sarló-Kalapács Tsz-be. Nem csoda, hogy késszúrásként érte a hír, hogy ő kizsákmányoló, s ezért kizárják a szövetkezetből. Nem volt maradása a faluban sem, el kellett mennie máshová dolgozni, hogy családját eltartsa, pedig nagyonnagyon sajnálta otthagyni a földművelést. Most, hogy visszakapta a becsületét, odahaza gazdálkodik egyénileg — őszre akar újra belépni a termelőszövetkezetbe. Csúful bántak el az egykori "vezetők* Szűcs Mátyással is. Tagja volt a pártnak, s mint kommunista, kötelességének tartotta, hogy az elsők között lépjen be a Sarló-Kalapács-ba. Nagy kedvvel és szorgalommal dolgozott, kivívta a tagság elismerését. Egyszercsak behívatta Szőlő János községi párttitkár és azt mondta neki "Te kuláik vagy, add ide a párttagsági könyved!* Szűcs Mátyás fájó szívvel odaadta, és megkérdezte, hogy a szövetkezetből kizárják-e? Azt a választ kapta, hogy erről szó sincs, dolgozzék csak nyugodtan. Hazudtak neki. 1953. tavaszán többedmagával kizárták mint osztályellenséget s egyéb híján azt fogták rá, hogy kártevő szándékkal csekélyen vetette el a tsz egyik földjén a kukoricát. Neki is mennie kellett a faluból, de nem nyugodott bele a dologba. Bement a Szegedi Járási Pártbizottságra és a legőszintébben elmondta, hogy milyen volt és milyen az ő gazdasági helyzete. A járási pártbizottság megállapította. hogy Szűcs Mátyás semmiképpen sem kulák, hanem becsületes középparaszt, akire szükség van a pártban. Párttagságát tehát meghagyták. A járási pártbizottság azonban azt már nem akadályozta meg, hogy kizárják a termelőszövetkezetből, s ez is a lélektelen, bürokratikus intézkedésre vall. Ma már ismét a Sarló Kalapács-ban dolgozik Szűcs elvtárs, az eddiginél is nagyobb szorgalommal. Az a véleménye: ha őt és társait nem zárták volna ki, akkor 1953. őszén nem fordítanak olyan sokan hátat a termelőszövetkezetnek. Szűcs Mátyás nem okol senkit a rajta esett sérelmekért, szavaiból azonban érződik, hogy sebei még nem gyógyultak be teljesen. De rendületlenül bízik a pártban, mert látja, hogy a községi pártbizottság most már helyesen dolgozik és mindent elkövet azért, hogy a dolgozó parasztság növelni tudja a terméshozamot. s ezáltal emelkedjék a jóléte. VALÓBAN IGY DOLGOZIK most a községi pártbizottság. Ez a magyarázata annak, hogy Szűcs József szintén visszalépett már a termelőszövetkezetbe, noha annakidején őt is ellenségnek bélyegezték. Az édesapja 1945 óta párttag, 13 hold földön gazdálkodtak. Mint példamutató állampolgár, később ő is kiérdemelte a tagjelöltséget. Mász Ilona, az akkori tanácselnök volt az egyik ajánlója, sőt azt javaisolta neki, hogy szervezze meg az Üj Élet Termelőcsoportot. Dehogyis gondolt Szűcs József arra, hogy ugyanaz a Mász Ilona egyik napról a másikra azt fogja rá, hogy kizsákmányoló. Pedig így történt. Szűcs elvtárs édesapja idős ember lévén, alkalmazottat fogadott arra a?, időre, amíg a fia katona volt, A község yezetői ezt megtudták, s a körülmények figyelmen kívül hagyásával lélektelenül rásütötték egy dolgos parasztcsaládra a kizsákmányolás Kain-bélyegét. Tanulságképpen meg kell még emlékeznünk Kiss Balázsék kálváriájáról is. Szerény, dolgos, jóravaló ember az idős Kiss Balázs. Mint mondani szokás, nem vét a légynek sem. Amikor közölték vele, hogy a helyi kisistenek akaratából ő is kuláknak van minősítve, némán tudomásul vette. Gondolkodott ugyan azon, hogy vajon miért kulák ő, hiszen csak 13 hold földje van 182 aranykorona tiszta jövedelemmel, s mindig annyit dolgozott, hogy majd belefulladt. Azonfelül nem érezte ő magát jól soha a dologtalan zsírosparasztok között, a fia is olyan ember lányát vette feleségül, aki cseléd volt világéletében, leánya is hasonló fiatalemberhez ment férjhez. Mégis belenyugodott mindenbe, tűrte a zaklatásokat. Egyszer bement hozzájuk a rendőr és kifogásolta, hogy az istállóból aznap nem vitték ki a trágyát. Megbüntették. Más alkalommal a kút melletti kacsaúsztatóra azt mondták, hogy fertőzést okozó szennyvízgyűjtő. Megbüntették. Ismét jöttek, s azon akadtak fel, hogy nincs tisztára seperve az udvar. Ezért is megbüntették. Két alkalommal is lecsukták, mondvacsinált „bűncselekmény" miatt, közben a felesége otthon már halni készült, annyira kimerült a dologban. Mégsem volt jó soha semmi. A pártbizottság most nekik is elégtételt adott, s ez őszinte boldogságot jelent számukra. Még nem merik azonban bátran, kiönteni a szívüket. A sok nyilvánvaló igazságtalanság ellenére is azt mondják, hogy ők nem okolják az akkori vezetőket. A pártbizottság tagjai úgy tudják eloszlatni Kiss Balázsék félénkségét és bizonytalanságát. ha kimennek hozzájuk, ha beszélgetnek velük a párt politikájáról, amit durván és önkényesen megsértettek egyesek a községben. JÓTÉKONY HATASA volt Kübekházán annak, hogy a kollektív pártvezetés elégtételt adott a megbántottaknak, és ügyel a törvényesség szigorú megtartása fölött. Mivel Szűcs Mátyás és társai visszamentek a Sarló Kalapács TSZ-be, több középparaszt ment utánuk. Visszament a közös gazdaságba az 1953 őszén kilépett tizenhárom holdas Hegyes András, a kilenc holdas Huszár Péter, a tizenhárom holdas Szirovicza Ferencné. Az új belépők között van a nyolc holdas Kása Tóth Mihály, a kilenc holdas Hegyes János és más középparasztok. Az emberek látják és helyeslik ezeket az igazságos intézkedéseket. Egyrészük azonban még kétkedve csóválja a fejét. Azt mondják: mi a biztosíték arra, hogy egy idő múlva nem .zárnak ki bennünket megint a termelőszövetkezetből? Ezek az aggodalmak nem alapnélküliek. A tudatlansággal párosult rosszindulat szelleme még ma is kisért a községben. Nemrégen a Sarló Kalapács közgyűlésén Balázs József olyan hangot ütött meg felszólalásában, hogy „nálunk nincs szükség középparasztra". Szűcs Mátyás elvtárs ebből nem csinált magának problémát, mert tudja, hogy a pártnak éppen ellenkező az álláspontja. De vannak, akik úgy tesznek: „Látjátok, már megint kezdik." Nos, erre azt lehet felelni, hogy sem Kübekházán, sem máshol nem kezdhet többé senki olyan demagógiát, amely akadályozza falun a szocializmus építését, amely ellentétes a párt célkitűzéseivel. Erre az a legfőbb biztosíték, hogy a községi pártbizottságban mostmár nem egy ember dönt soha semmilyen kérdésben, hanem a lakosság meghallgatásával a legjobb kommunistákból megválasztott kollektíva. Q Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, Minisztertanácsának ás a Magvar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének, A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. Moszkva Hazánk szabadságának 11. évfordulóján a magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége szívből jövő forró testvéri üdvözletét küldi a bős szovjet népnek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. 1915. április 4-ével a magyar nép történetének új, ragyogó fejezete kezdődött. Minden év csak erősíti bennünk a hála és odaadás érzését nagy barátunk, a szovjet nép iránt, mely példátlan hősiességgel és áldozatokkal szétverte a fasiszta agressziót és e harcokban hazánkat is felszabadította. Évről évre erősödik, szilárdul országaink és népeink barátsága, együttműködése, kölcsönös segítsége. A nagy szovjet nép, az üzemek és földek dolgozói, a szovjet értelmiség, a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya testvéri segítséget nyújtva rendelkezésünkre bocsátja mindazokat a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat, vívmányokat, amelyeket a tudományos, gazdasági és kulturális téren elért. Mindez termékenyítőleg hat arra a nagyszerű munkára, amelyet népünk folytat hazánk szocialista építéséért. A magyar dolgozó nép új erőt és lelkesedést merít a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkájából s azokból a hatalmas célkitűzésekből, amelyeket a hatodik ötéves népgazdasági fejlesztési terv irányelvei tartalmaznak. E» a kongresszus további tettekre serkenti dolgozóinkat, a Szocialista Magyarország felépítéséért folytatott harcban. Mély meggyőződésünk, hogy sikereinknek és győzelmeinknek a jövőben csakúgy, mint az elmúlt évek során — legfontosabb alapja, hogy tovább mélyítsük és még bensőségesebbé tegyük barátságunkat és kapcsolatainkat a testvéri szovjet néppel, a szocializmus hatalmas táborával, minden néppel, amely a társadalmi haladásért, a béke megőrzéséért küzd. Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép rtiegbonthatatlan örök barátsága! Éljen hazánk felszabadítója, a kommunizmust cpítö nagy szovjet nép, a szabadság. a béke és az emberi haladás zászlóvivője! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Magyar kulturális küldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Külföldi Kulturális Kapcsolatok Társasága (Voksz) meghívására kedden 8 tagú magyar kulturális küldöttség utazott a Szovjetunióba. A küldöttség vezetője Erdey-Grúz Tibor akadémikus, öktatásüavi miniszter. Vállalták — teljesítették Ujszegedi Kender-Lenszövő Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói felszabadulásunk ünnepére készülve kiváló eredményeket értek el, különösen a Rödermozga lomban. Sokan vállaltaik a száz százalék alatt teljesítők segítését. Az üzem vezetői az ünnepi műszak alatt legjobb eredményt elérők között 11 ezer forint értékű jutalmat osztottak ki. A megj utalmazottak között számos olyan dolgozót találunk, akik eddig a helytelen versenyszervezés következtében nem kaphattak jutalmat. Kispéter Ilona például most 200 forint jutalmat kapott, pedig januárban, sőt februárban sem érte el teljesítménye a száz százalékot. Vállalása a száz százalék meghaladása volt. Az ünnepi műszak utolsó napjaiban már 117 százalékot teljesített. A kopszolóban Sári Margit januárban még csak 85 százaléknál tartott. Munkatársai segítése nyomán az április 4-i versenyben jóval túlhaladta a száz százalékot, teljesítménye 110 százalék. Sorolhatnánk tovább azoknak a nevét, aklik pénzjutalomban részesültek. Mindez annak köszönhető, hogy a műszakiak biztosították azokat az előfeltételeket, melyek a kiváló eredmények eléréséhez vezettek. Több műszaki ezért megkapta a "Szakma kiváló dolgozója* jelvényt. Balogh Dezső, a szövődé osztályvezetője, Juhász Gyula segédművezető, Frányó József, a stoppoló vezetője és Hegybeli Mihály, a stoppoló főművezetője felszabadulásunk 11. évfordulója alkalmára rendezett ünnepi műszak során lett a "Szakma kiválója*. Szegedi Kenderlonógyár A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói 107 százalékra lelNagy István jesítették küogramart-tervü, ket. az ünnepi műszakban. Egész idő alatt egyetlen minőségi reklamációjuk sem volt. Értékelték az üzemben a műhelyrészek közötti termelékenységi versenyt. A cérnázó osztályé lett az elsőség, ahol munkaátszervezés folytán négy fővel csökkentett létszám mellett 5 kilogrammal emelkedett az egy főre eső termelés a múlt év negyedik negyedéhez képest. Az ünnepi műszakban az újítók is jól dolgoztak. A kitűzött 300 forintos céljutalmat a Jedlik ifjúsági újítóbrigád nyerte el hulladékszárítási újításáért. Második helyre egy idős dolgozó nő, Czuth Józsefné került, aki a szalagképző gépre munkavédelmi célt szolgáló újítási javaslatot nyújtott be. Czuthnénak ez a második újítása. Szegedi Falemezgyár A Szegedi Falemezgyár fa rost üzeméhez a dolgozók által régen várt import-gép — a korongbalta — kedden megérkezett Szegedre. A gép felállítása több mint egy hónapot vesz igénybe. Május közepén már mű'ködik az új gép. Segítségével a Falemezgyár dolgozói első negyedévi lemaradásukat könnyebben behozhatják a második negyedév végére. Szegedi Jutalonógyár A Szegedi Jutafonógyárban megjutalmazták az ünnepi műszak legjobb dolgozóit. Ökrös Istvánná szövőnő, az üzem többszörösen kitüntetett munkásnője, a *Szocialista munkáért" érdemérmet nyerte el. Hárman kaptak *A szakma kiváló dolgozója" kitüntetést, egyhavi keresetükkel együtt. Márta Jánosné, Gulyás Mihályné szövőnők és Varró Anna varrónő érdemelte ki ezt a jutalmazást. Még 40 dolgozó kapott kisebb-nagyobb ajándékot az ünnepi műszakban elért jó eredményéért,