Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-08 / 58. szám

OE LMH6TIIR ORSZBG A szarvasmarhatenyésztés helyzete a szegedi járásban Csütörtök. 1956. március 8. Az elmúlt esztendőben a szegedi járásban számos termelőszövetkezet szép eredményt ért el az állattenyésztésben. Ahol nagyobb volt az állattenyésztés haszna, ott nagyobb volt a tagok egy munkaegységre eső részesedése is. Ezért az idén törődjünk még többet takarmánytermelési terveink teljesítésével, különös gondot fordítsunk kukoricatermő területeink növelésére. n•/. 1955. évi júniusi párthatározat feladatul adta egész mezőgazdaságunknak, a szegedi járás tsz-einek ls, hogy a bőséges kenyérellátás mellett biztosítsák az ország zavartalan hús-, zsír- és tejtermékekkel való ellátását. Különösen nagymértékben kell fejlesztenünk — a határozat értelmében — szarvasmarha állományunkat. A szegedi járás termelőszövetkezeteinek szarvasmarhaállománya a múlt évben — a korábbi esztendőkhöz viszonyítva — sokat fejlődött. Míg 1P55 elején minden száz hold közös szántóterületre 11.1 darab szarvasmarha jutott, ez a szám az év végére megközelítette a 12 darabot. A szarvasmarha-állomány fejlődésen belül azonban elmaradtunk a tehén-állomány fejlesztésével. A szarvasmarha-állomány gyarapításában — gyengébb adottságaik ellenére — a homoki termelőszövetkezetek nagyobb fejlődést értek el a fekete földi tsz-eknél. A hemokos területeken Razdólkedó szövetkezetekben ma már minden száz katasztrális hold'közös szántóra 13.3 daíub szarvasmarha jut. míg a fekete földi szövetkezetokben csak 9,6. A homoki szövetkezetekben a fejőstehenek aránya is jobb. Ezekben 5.7, a fekete földiekben csak 3.4 darab „fejőstehén-sűrűség" van száz katasztrális holdanként. Számos szövetkezetben meg• történik, hogy emelik a szarvasmarha-állományt, s ugyanakkor a tehenek száma csökken. Ilyen hibákat találunk jelenleg a sövényházi Petőfi Termelőszövetkezetben és a kiskúndorozsmat József Attila Tsz-ben is, ahol az év elején meglévő 48 százalékos tehénállományt az év végére 39 százalékra akarták csökkenteni azáltal, hogy míg a közös szarvasmarha-állományt gyarapítják, nem fordítanak gondot a fejőstehenek szaporítására. Feladatunk, hogy ebben nz esztendőben a tehénállomány minőségét a lehető legnagyobb mértékben javítsuk. Ennek ellenére találkozunk olyan esetekkel, hogy egyes szövetkezetek a tenyésztésre és tejtermelésre alkalmatlan jószágaikat nem akarják kicserélni. Számos szövetkezeti vezető úgy akarja a takarmány-problémát megoldani, hogy kiselejtezésre ítélnek olyan jószágokat is, amelyek kellő takarmányozás mellett minden tekintetben megfelelnek a követelményeknek. Különösen gyors ütemben kell előre haladnunk szarvasmarha- és ezen belül tehénállományunk fejlesztésével a városhoz közelfekvő feketeföldi tsz-ekben. Ha ezt elmulasztják ezek a szövetkezetek, továbbra is megfosztják magukat attól a gazdag jövedelemtől, amelyet a jó tejértékesítési lehetőség biztosítana. A múlt esztendőben a járás termelőszövetkezetei közül tej-termelésben kiemelkedő eredményt ért el a deszki Táncsics Tsz, ahol a tehenek évi tejtermelése elérte a 2.515 litert. A dorozsmai József Attila Tsz-ben 2450, a gyálaréti Komszomol Tsz-ben 2238 liter tej volt az évi fejési átlag Ezekkel az eredményekkel szemben vannak olyan szövetkezetek is, amelyek tejtermelés tekintetében még a járási átlagnak is lóval alatta maradtak. A sándorfalvi Rózsa Ferenc Tsz-ben csak 1631 liter, a szőregi Petőfi Tsz-ben mindössze 1479 liter volt az év" tehenenkénti fejési átlag. Ezek a lemaradó tsz-ek nemcsak a megfelelő takarmányozást mulasztják cl, de nem gondoskodnak az állatállomány minőségi javításáról sem. A kevés tejet adó öreg tehenek helyett nem állítanak be jói tejelő fiatal jószágokat, ugyanakkor elhanyagolják a szántóföldi takarmánytermelést, halogatják a zöld futószalag bevezetését. Kevés abrak-takarmányt termelnek, s arra sem fordítanak kellő gondot, hogy a rendelkezésükre álló takarmányokat ízletesen elkészítve kapják az állatok. Agronómusaink elnézik. (hogy a takarmányok legjavát; a lucernát, hereszénát, s a szemes tenriényeket leginkább a lovaknak adják, pedig ezeket a takarmányokat legjobban a tehénállománnyal lehetne hasznosíttatni. Sok szövetkezetben ma még elhanyagolják a borjúnevelést. Enél'kül pedig nem lehet magas tormelékenységú, fajtiszta tenyészállatokat nevelni. A növendék-állatok silány takarmányozása miatt a domaszéki Rákóczi Termelőszövetkezetben, a zákányszéki SOROK Petőfi és az (Illési Vörös Csillag Tsz-ekben a tél idején több borjú elpusztult. Feladatunk, hogy a takarmányozási normák megjavításával megakadályozzuk a további | elhullásokat, s szarvasmarha-1 állományunkat többi jószá- j gainkhoz hasonlóan sikeresen ! átteleltessük. Csökkentenünk i kell a nem termelő állatott; abrakját, s az ebből származó I felesleget a vemhes tehenek- ' rfek, növendék-állatoknak adjuk. Sok termelőszövetkezetben tovább kell javítani a takarmányozás módszerét is. Biztosítani kell. hogy a szecs- i kázás és a pácolás a takar- ] mány felhasználása előtt leg- j alább 24 órával megtörténjék, j Számos termelőszövetke-: zetben elhanyagolták eddig a bikanevelést, tinóhízlalást, s nem tartanak igás ökröket. Az ökörtartás viszonylag olcsó. Az ökör kevesebb, gyengébb takarmánnyal is jól megél, klöregedés esetéin pedig kis feljavítással jó vágómarhaként értékesíthetjük. Állattenyésztésünk, különösen szarvasmarha-állományunk erőteljes fejlesztéséhez minden lehetőségünk megvan. A nagyüzemi állattenyésztési viszonyok között mód van rá, hogy az állattenyésztéssel járó munkákat gépesítsük, s növeljük a felhasznált takarmányok értékesítési fokát. A most készülő termelési tervekben különös gondot kell fordítani szarvasmarha- és egész állatálldinányunk ütemes növelésére. Gondolkodni kell mindenütt a szövetkezeti tehenészetekben az egyedi takarmányozás bevezetéséről, s a szopós borjak itatásos neveléséről. Az Idén a tavalyinál lényegesen nagyobb gondot kell fordítani takarmány-termelésünkre. Növeljük az egy számosállatra eső szálas- és' abraktákarmány-készleteket, s a földek jobb kihasználásával a takarmánytermő területeket is. Mindezeitanek a hasznos útmutatásoknak a figyelembevételével elérhetjük, hogy szövetkezeteink az idén a múlt évihez képest sakkal nagyobb mértékben növelhetik az állattenyésztésből származó jövedelmüket, s ezzel emelkedik az egy munkaegységre jutó osztalék értéke is. Ez pedig egész termelőszövetkezeti tagságunk még jobb életét, boldogulását segíti elő. Török István, a Szegedi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője EGY VERSRE* jajgatás és könyörgés nélkül, „CSUPA SEB VAGYOK ANYÁM, csupa zúzódás, csupa elveszettség"—írja Juhász Ferenc legújabb, az „Üj Hang" februári számában megjelent versében, amelynek már címe sem mindennapi: „Vers négy hangra, jajgatásra és könyörgésre, átoktalanul". Tehát Juhász Ferenc jajgat és könyörög. Miért? Ez az a kérdés, amire talán nehezebb választ adni, mint megérteni magát a verset. A „Sántha család", az „Apám" költője 1956-ban jajgat és könyörög, tele van sebbel, „csupa elveszettség". Első hallásra szinte hihetetlennek hangzik, de ő maga mondja, tehát el kell hinnünk. Szeretjük Juhász Ferenc korábbi verseit, becsüljük nem mindennapi tehetségét, amellyel méltán érdemelte ki népünk egyik legnagyobb elismerését, a Kossuth-díjat. Ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy mélységesen elítéljük mostani tévelygését, amelyből nem -tglál — s talán nem is keres — kiutat. Legutóbbi verseskötete, a „Virágok hatalma" már magán hordta sz útkeresés közben eltévedt költő lelki válságának sok 'lelét. Akkor az irodalmunk sorsát — és benne Juhász Ferenc sorsát is — szívén viselő kritikusok féltéssel-telt hangon siettek az eltévedt költő seg/tségére. Sajnos, mint utóbb kiderült, nem sok eredménnyel. Alig telt el két hónap a „Virágok hatálma" megjelenése óta és Juhász Ferenc most is „jajgat és könyörög". LASSAN KEZD K1RATZOLÖDNI egy kép Juhász Ferencről az olvasóközönség körében s meg kell mondjuk — ez a kép nem a leghizelgőbb rá nézve. Ezzel azonban ő — ügy látszik — ném sokat törődik, hiszen tisztában van vele. Éppen Oj Hang" ja-, nuári számában jelent meg egy egyetemi hallgató levele, amelyben a többi között a következőket ' olvashattuk: „Juhász Ferenc Idbontakozo, erőteljes költészete nagyon érdekel bennünket, de — őszintén szólva — egyre kevésbé értjük meg verseit. A decemberi számban megjelent „Virágok hatalma" már nemcsak a klasszikus formáktól szakad el (ami-, mint költői törekvés, egyébként elfogadható). hanem tartalmában is elfordul az emberi világtól. a mindennapi emberde jajgatás és könyörgés nélkül, - SZINTÉN ÁTOKTALANUL tői", S ha ez a megállapít.ís állt a „Virágok hratálmá"-ra, százszorosan áll új versére.: . Valami nagy-nagy elesettség érződik a költeményből. Juhász Ferenc szerint a világ így, párosult-hién/ok összessége, egymásrautalt vágyakozás. csillag és ember, halak és lángok lüktető lánca, rab-fönnmaradás." Sötétnél sötétebb képek vonulnak el a szemünk előtt a versben. „Vacog a semmi", s a semmi ben megjelenünk, mi az emberek, eképp: „csak mi sírhatunk. halandóbb részei a semminek, akiket a lét kitett, mint egynapos, vak kutyakölyköket a könyörtelen gazda a csontosodó hidegre és mászkálnak rogyadozva forró hasért, piros csöcsért". Ebben a rideg világban forognak „tébolyult szemgolyók, kristály-oltárokkal, ezüst páfrányokkal szimatolva, aranybölénycsordákkal zokogva, részeg csődör-istenekkel nyihogva". Ez az a világ, amelytől Juhász Ferenc kétségoeesetten elfordul ós ígv kiált fel: „Ö, én nem tudok élni ilyen elveszetten!" AZ ILYEN VILAGTÖL minden józan, becsületes ember elfordul, nem csoda, hogy elfordul Juhász FOrenc is. De itt álljunk meg! Ilyen e valóságban a világ? Ilyén rideg, kegyetlen és sötét a mi világunk? Nem, nem és százszor nem! Ez ellen tiltakozunk teljes erőnkkel, ez ellen tiltakozunk minden becsületes ember nevében, aki azon munkálkodik, hogy egyre teljesebbé, egyre melegebbé, egyre szebbé tegye a világot. Nem állítjuk egyetlen percig sem, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaánban élünk, de állítjuk, hogy 'némcsajc a „szerelem és az érdek" köt össze bennünket, s amikor este megvetjük az ágyunkat, nem panaszkodunk, hogy ugyanazt tesszük,' amit a „szomszéd bankigazgató cselédje". A mi világunkban nincs már bankigazgató-cseléd viszony, de ha volna, azért harcolnánk, hogy ne legyen. Nem érezzük, hogy cselédek vagyunk, amikor megvetjük az ágyunkat, mert a magunkét vetjük meg. Azt hiszem ez az a hatalmas különbség Juhász Ferenc versének világa és a való élet között. Ezért érezzük idegennek minden szavát, ezért cseng fülünkben hamisan a költő „jajgatása". Juhász Ferenc tehát elfordult a világtól, elfordult az emberektől — magára maradt. És magában sem talál menedéket („mert nem tudok éh magamba remélni, önmagámért se halni, se élni'), a végső összeomlás előtt áll. Hógy jutott ide. milyen tekergős tév-ösvényeket kellett megjárnia addig, amíg elju* tott ehhez a „semmi'-viláirhoz? Keressük a magyarázatot, mert nem akarjuk elveszíteni Juhász Ferencet. Kik /ölték meg benne az emberekben való hitet, ki az a „Ragyogó-Rabló, ájtatos Rühesség, szédületes-fenntről ballagó Ékesség" és a többiek, a „fölcicomázott Ravatal", a „mohó Dög", az „arany-perec szarvú, rútpofájú Ördög", a „Fekete Kos", a „szikrázóBún", a „tüskés, véres kopoltyúkkal szörcsögő, s emberhúst nyeldeklő kövér Hal", a „telhetetlen-Átok", a „settenkedő-Hívás", a „rejtelmesSzó", a „csalfa, édes-Báránysírás", a „mi-szívünket gyer. tyávaí-Kormozó. TeljességetDúló", „Hiány okat-Hozó"? Kik és mik ezek a borzalmak, amelyek árnyékként táncolják be a költő éjszakáit, táncolnak ,.mulatva" „gyötrelmes" álmában? Megmondjuk őszintén: úgy érezzük, hogy nem értjük ezekét a borzalmas képeket. De azt is1 megmondjuk: félünk. ha értenénk, még sokkal inkább el kellene marasztalnunk azt a tehetséges, fiatal költőt, akinek ígéretes szép tehetsége Igaz örömmel töltötte el szívünket. Juhász Ferencen múlik, hogy kiirtsa magából ezeket a gyötrelmes látomásokat és emberként nézzen az emberi világraj Ebben Az' esetben biztosan visszakapná elveszett hitét az emberekben, a világban, s olvasót örömmel szorítanak meg kezét minden egyes versének olvasása utón. SEGÍTENI KELL Juhász Ferencnek megtalálnia az elvesztett útirányt, de — véleményünk szerint — semmiképpen sem azzal, hogy sötét, pesszimista verselt válogatás nélkül megjelentetik az „Űj Hangban". Még egy kérdés az „Üj Hang" szerkesztőségéhez: mit jelentett a Párthatározat után a „Virágok hatalma". és mit jelenít az SZKP XX. kongresszusa után a „Vers négy hangra, jaJgRtásra és könyörgésre, átoktalanul"? • GursZky István Diplomával a zsebében lépett ki az iskolából 1931-ben egy fiatal tanító. De az állam csak diplomát adott neki —, állást már nem. Csak tanfelügyelői engedéllyel taníthatott évekig Szőregen —, persze csak úgy magánszorgalomból, fizetés nélkül. S a fiatal tanító az idősebb kollégák emberszeretetére szorult: így kapott négy éven át Bálint Ödöntől ebédkosztat és havi tíz pengőt. 1935-től lépett Török Imre a pedagógusi ranglétra legalacsonyabb fokéra, míg végre 1040ben eljutott a véglegesítésig... — Látja, elvtárs — fordul felém Török Imre —, ez ad nekem erőt a munkához. Itt nőttem fel, Itt tanítóskodtam. Negyvenkilencben itt lettem igazgató. Láttam, hogy élt régen a nép és hogy élhet most. Valamikor 4—3 fiatal jutott innen a városi iskolába. Most meg százan végeztéik vagy tanulnak a különböző középiskolákban... — köztük Török Imre négy gyereke közül kettő: egyik a Radnóti Gimnáziumban. másik a Tanítóképzőben Szegeden. * Csak most említem, amit már az elején el kellett volna mondanom: Török Imre deszki iskolaigazgató népnevelő-munkájaval tizenkilenc dolgozó parasztot győzött meg a közös gazdálkodás helyességéről... — Huszonegyet — javít Török elvtárs, mikor erről beszélgetünk —. Varga Pista bácsi a fiával, meg kilenc holddal tegnapelőtt lépett be"h Kossut liba. Az újságíró örömmel igazítja kl a tizenkilencet 21-re. Bizony, nem minden népnevelő, nem minden pedagógus dicsekedhet iljíen eredménnyel Csongrád megyében! Pedig nincs ebben semmi varázslat, csak akarat, lelkesedés, meggyőzőTörök Imr<=> des%^ iskolaicrcrcicrtó: A népnevelőnek hinnie kell a nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűségében dés. dolgozni-akarás és hivatásszeretet. — A tanítónak együtt kell élnie a néppel. Nemcsak a gyermekokkel az iskolában, hanem mindenkivel a faluban. Mi nemcsak az osztályteremben vagyunk nevelők, hanem mindenütt. < S igaz is: Török Imre mindenkit ismer a faluban, minden családot — gondjával, örömével együtt. S őt is ismerik és szeretik az emberek, akik valamikor nála tanulták a betűvetést s most fiaik-lányaik járnak ugyanabba az iskolába. — Az élet megtanított rá, hogy csak, az igazat mondjam s a magam életével példázzam a meggyőződésemet. Apám, Török Mihály, nyolcvan éves. De még jól bírja magát. Tavaly 342 munkaegységet szerzett az újszeged! Haladásban. Az apósom. Siklós Antal 272 munkaegység után kapott részesedést a deszki Kossuthban. Pedig ö is 78 éves már. A múlt, meg az ő mostani sorsuk meggyőzött engem a szövetkezeti mozgalom jövőjéről. S úgy érzem, nyugodtan állhatok az emberek elé és beszélhetek nekik a íküzös gazdálkodásról. Valóban: az utóbbi időben ugyancsak fellendült Deszken a szövetkezeti mozgalom. A "Kossuth* cgvegy gyűlésén mindig akad 5—6 új belépő. Tavaly 78-án voltak, most meg 150-en. ötven nő és száz férfi. És ennek a fellendülésnek részese, mozgatója Török Imre elvtárs is... * A módszerről beszélgetünk, arról, a -hogyan—ról; hogyan agitál a szövetkezet mellett Török Imre? Milyen érvekkel hadakozik a megcsontosodott, avult nézetek, elvek ellen? — Jómagam úgy tartom, hogy minden falusi pedagógusnak hinnie kell a nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűségében. De nemcsak hinni kell; meg is kell ismerkednie a termelőszövetkezet felépítésével, alapszabályéval, a helyi szövetkezeteik belső életével, munkájával és eredményeivel. A pedagógus, a nevelő talán mindenkinél jobban ismeri az embert. És sokszor mélyebbre lát másnál a lélek titkaiba is. Néki egy a fontos: az ejnberek boldogulása. Enhek megvalósítására szenteli életét, munkáját, minden fáradozását. De nemcsak írni-olvasni kell megtanítani az embereket. Nemcsak a költészet remekelt és a tudományos kutatások eredményeit kell megismertetni velük, hanem minden erővel a helyes, a gyümölcsöző útra kell vezetnie őket. Üj életformát kell adni nekik; olyan életformát, mely nemcsak a boldogulásnak, a jobbnak és a könynyebbnek alapja, hanem az új kultúrának, a szebb, a boldogabb jövőnek is. — Akivel én beszéltem, még egy se mondta, hogy kár volt belépni n szövetkezetbe. Bár volt, aki attól félt — mint Bovics Illés —. hegy öregségére egyedül marad. Elmondtam néki, hógy a Kossuthban az idősebb tagokbóL alakítottak egy brigádot. Az öregek aztán a házkörüli könnyebb munkákban dolgoznak és ezért kapják a munkaegységet. özv. Minyó Sándopénak hozzánk jár a gyereke. Itt a szülő s a nevelő, az egyénileg dolgozó ember és a népnevelő kapcsolata erősítette meg azt az elhatározást, hogy Minyó Sándorné kilenc hold földjével előbb belépett az I. típusú Békébe, majd onnan a Kossuthba ment dolgozni. De nem volt könnyű Fehér András hat- és Kovács Péter nyolcholdas dolgozó parasztot sem meggyőzni arról, hogy a iközös gazdálkodás útját válassza. íme egy néhány ember a huszonegy közül. S mennyi szó, mennyi fáradság, mennyi érv és hány gondolat eredménye ez a számi Török Imre szerény ember. Mondja csak', hogy ez lényegében nem is az ő érdeme, hanem a helyi pártbizottságé, a nevélőtestületé, meg a többi elvtársaké... No de azért az egyes ember is számít valamit, ugye Török elvtárs?! Méghozzá nem is keveset, amint az eredmények mutatják! * Persze van még munka bőven. S a türelem, mely Török elvtárs népnevelő-munkájának egyik fő erénye, nyilván ezután hoz új s uj gyümölcsöket. Itt van mindjárt Bugyi István és Csikós Mihály esete. Sokat beszélgettek eddig velük, de még nem tudta a két dolgozó paraszt rászánni magát, hogy belépjen a közösbe. Am Török elvtárs nem adja fel a reményt s a község vezetőivel együtt bízik abban, hogy Bugyi István és Csikós Mihály is a helyes utat választja ... Régi anekdóta a községben an-i nak a népnevelőnek esete, aki átküldte fiát a szomszédban lakó egyik dolgozó paraszthoz azzal; hogy vidd át ezt a belépési nyilatkozatot és kérdezd meg a Pista bácsit, belép, vagy nem lép be? — Sokat és sokszor kell beszélni az emberekkel. Nem szabad sajnálni az időt s a fáradságot — mondja Török elvtárs —. Az ötperces munkának nincá értelme. Inkább ne is csinálja az ember ... Igen, csak így lehet dolgozni; ilyen szívósan, ilyen kitartással. S Török Imre tudja, hogy nagyon sokszor kell elmondania még az embereknek, hogy a -Kossuth— bon rövidesen kétszáz férőhelyes istállót építenek, meg, hogy huszonhét holdas halastavat is létesítenek: azt, hogy miért termelnek majd munkaigényesebb növényeket és hogy mit Jelent a gépi munka. De tudja, hogy'érdemes meggyőzni az embereket az igazságról, a Ijoldogabb jövőről. • Most itt ül velem szemben a negyvennyolc éves, szemüveges ember, aki ingyen tanított a Horthy-időkben, de most ő az új élet élharcosa s mosolyában benne van a megváltozott életű emberek akarata, lelkesedése. Az, ami már magában hordozza a jövőt, a szebb, a boldogabb életet... (papp)