Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-25 / 48. szám

vnfe wcmmi EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSONGKA DMEGYE1 BIZOTTSAGA NAK LAPJA XII. évfolyam, 48. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1956. február 25. Az MDP Központi Vezetőségének üdvözlő távirata Villiam Z. Foster elvtárshoz William Z. Foster elvtársnak, az Amerikai Egyesült Áh hunok Kommunista Pártja elnökének NEW YORK Kedves Foster Elvtárs! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében meleg elvtársi szeretettel köszöntjük önt 75. születésnapja alkalmából. Kívánunk, önnek kedves Foster elvtárs, sok erőt, jó egészséget, hogy még hosszéi ideig sikerrel munkálkodhasson az Amerikai Egyesűit. Államok Kommunista Pártja vezetésé' ben, — az amerikai dolgozó nép boldog jövőjéért, a népek közötti barátságért cs a tartós béliéért. Forró elvtársi üdvözlettel: A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETÖSEGE fl Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkájáról és a következő határozatot hozza: A kongresszus teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját; Jóváhagyja a Központi Bizottságnak a beszámolóban foglalt javaslatait és következtetéseit. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak lenini politikája, valamint a szovjet népnek valamennyi szocialista országgal való szoros együttműködésében végzett hősi munkája eredményeképpen óriási sikerek születtek a kommunizmusnak országunkban való felépítéséért és a világ békéjéért vívott harcban. A kongresszus lelkesen helyesli az SZKP Központi Bizottságának a beszámolóban felölelt időszakban az ipar és a mezőgazdaság területén tett helyes és időszerű intézkedéseit, amelyek biztosították hazánk hatalmának további gyarapodását, a szocialista gazdaság új, nagyarányú fejlődését és a szovjet nép jólétének jelentős emelkedését. A kongresszus hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bizottságának sikeres tevékenysége a marxista—leninista elmélet alkotó alkalmazásán, a kollektív vezetés és a párton belüli demokrácia lenini elveinek szigorú megtartásán a párt és a ncp elszakíthatatlan kapcsolataira vonatkozó lenini útmutatások maradéktalan végrehajtásán alapult. A párt ezekben az években magasra emelte a halhatatlan Lenin nagy zászlaját. I. A kongresszus megállapítja, hogy a beszámolási időszakot a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése jellemzi, valamint az, bogy a nc azetközi küzdőtéren reális távlatok nyíltak a béke megszilárdítására. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal és a többi ncpi demokratikus országgal kellő időben számos külpolitikai intézkedést tett a béke és a biztonság megerősítésére. Ezeket az intézkedéseket valamennyi békeszerető erő tevékenyen támogatta. Az események menete szemléltetően mutatja, hogy a nemzetközi fejlődésben gyökeres változások mentek végbe a szocializmus állásainak megerősödése irányában. Korunknak az a legfontosabb vonása, liogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világrendszerré vált s a kapitalizmus erőtlennek bizonyult e világtörténelmi folyamat megakadályozására. A Szovjetunióban, valamint a Kínai Népköztársaságban. a Lengyel Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Népköztársaságban, a Koinán Népköztársaságban, a Bolgár Népköztársaságban, az Albán Népköztársaságban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Mongol Népköztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban folytatódik a nagyarányú gazdasági és kulturális fejlődés, növekszik a dolgozók jóléte, erősödik a népek erkölcsi-poiitikai egysége és összeforroltsága a kommunista és munkáspártok körül, a népek által szabadon választott kormányok körül. Jelentős eredményeket ért el a szocialista építésben Jugoszlávia is. A szocialista úton haladó országok gazdasági fejlődése egészséges alapon, az egyenjogú együttműködésnek és a testvéri kölcsönös segítségnek mind nagyobb megerősödése alapján megy végbe. A kapitalista világban — amelynek övezete nagymértékben megszűkült — a helyzetet a mélyreható ellentétek további fokozódása jellemzi. A kapitalista országok a háború utáni évtizedben a termelés bizonyos mérvű növekedését érték el olyan tényezők igénybevételével, mint a gazdaság militarizálása és a fegyverkezési hajsza, a külső gazdasági terjeszkedés fokozása, az állótöke felújítása és a dolgozók kizsákmányolásának hallatlan fokozása, dc ez a növekedés nem stabilizálta a kapitalizmus gazdaságát. Sőt ellenkezőleg, a tőkés gazdaság még ingatagabbá vált. A kapitalista rendszer általános válsága tovább mélyül. A kapitalizmus legmélyebb ellentéte — a modern termelőerők és a kapitalista termelési viszonyok ellentéte — tovább éleződik; mélyülnek az ellentétek az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért küzdő kapitalista országok között; növekszenek és elmélyülnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály kizsákmányolásának tokozása, a drágaság növekedése, a katonai célokat szolgáló adók nagymérvű emelkedése, a számos tőkés Országban jelentkező krónikus munkanélküliség süllyeszti a dolgozók életszínvonalát; erősödik a munkásosztály és a néptömegek liarca jogaikért és létérdekeikért. A kapitalizmus állandóan újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad. Ebben a helyzetben világosan kirajzolódott a nemzetközi események fejlődésének két cllenctes fő iránya. Egyrészről: az imperialista hatalmak, élükön a reakciós amerikai körökkel, röviddel a háború befejezése után „eröpolitikába" kezdtek, amely e hatalmak legagreszszívabb elemeinek azt a törekvését tükrözi, hogy elnyomják a munkás-, a demokratikus- és a nemzeti felszabadító mozgalmat, aláássák a szocializmus táborát és megteremtsék a maguk világuralmát. E politika a gyakorlatban féktelen fegyverkezési hajszát jelent; jelenti továbbá amerikai katonai támaszpontok létesítését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén, valamint a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív tömbök öszszetokolását, az úgynevezett ..hidegháború" megindítását a szocialista államok ellen, üj véres háborúk előkészítését. Másrészről: mindinkább növekszenek és gyarapodnak azok az erők, amelyek a világ küzdőterén a tartós békéért és a népek biztonságáért szállnak síkra. Ezek az erők tevékeny harcot indítanak a háborús veszély ellen, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok békés együttműködéséért. Döntő jelentőségű ebben a szocializmus nemzetközi táborának állandó erősödése; cz a tábor egyre növekvő befolyással van a világesemények menetére. A béke erői jelentősen megsokszorozódtak, mert a világ küzdőterén megjelent az európai és ázsiai békeszerető országok csoportja, ezek az államok külpolitikájuk elvévé tették, hegy távol maradnak a katonai tömböktől. Ilymódon hatalmas „békeövezet" jött létre, ameiy magában foglalja Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista békeszerető államait egyaránt és a földkerekség lakosságának több mint a felét öleli fel. A háborút követő időszak világtörténelmi jelentőségű eseménye az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása. A gyarmati és a félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcát a legutóbbi évtized alatt nagy győzelmek koronázták: a gyarmati és a félgyarmati függőségből több mint 1 milliárd 200 millió ember, a földkerekség lakosságának majdnem fele szabadult ki. Napirenden van a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Bekövetkezett a világtörténelem új korszaka, amelyet a nagy I/enin előre látott, amikor a Kelet népei mind tevékenyebben vesznek részt az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok új, hatalmas tényezőivé válnak. A háborús veszély elleni küzdelem legtevékenyebb és legkövetkezetesebb harcosainak a kommunista pártok bizonyultak, ezek küzdenek a béke fenntartásáért, a dolgozók érdekeiért és országuk nemzeti függetlenségéért vívott harc sűrűjében. Egyúttal sok más társadalmi csoport is háborúellenes álláspontot foglal cl. A béke megszilárdítása szempontjából igen fontos, hogy a háborút ellenző összes erők egységfrontban tevékenykedjenek és nem lankadó erőfeszítéssel küzdjenek a béke fenntartásáért. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a munkásmozgalom kettészakadásának megszüntetése, valamint a gyakorlati érintkezés megteremtése a kommunista pártok és a szocialisták, s a többi olyan párt között, amely valóban védelmezni akarja a békét, harcolni akar az imperialista elnyomás ellen, védelmezni akarja népei nemzeti érdekeit, a demokráciát és a függetlenséget. A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának békeszerető külpolitikáját. amelynek révén a nemzetközi feszültség enyhítésében, a béke megszilárdításában és a demokratikus erők állásainak megerősítésében nagy sikerek születtek. A párt XX. kongresszusa teljesen helyesnek tartja a Központi Bizottságnak és a szovjet kormánynak azt a vonalát, amely arra irányul, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve alapján javítsa a kapcsolatokat az összes országgal, megszilárdítsa a bizalmat és fejlessze az együttműködést. Ebben nagy szerepet játszhat a nemzetközi kapcsolatok ismeretes öt elve, amelyet sok állam és a társadalom széles rétegei ismernek cl — a területi épség és a szuverénitás kölcsönös tiszteletbentartása, a meg nem támadás, a be nem avatkozás egymás belügyeibe, az államok kapcsolatainak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a békés egymás mellett clés és a gazdasági együttműködés. Ezek az elvek a jelenlegi viszonyok között a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak legjobb megfogalmazását jelentik és alapját alkothatják az egész földkerekség államai tartós, békés kapcsolatainak. Az élet mindenben igazolta, hogy helyesek és időszerűek a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak és más békeszerető államoknak a leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyver betiltására, az európai kollektív biztonság biztosítására és az ázsiai kollektív biztonság biztosítására irányuló javaslatai — ezen igen fontos problémáknak a megoldása megteremti a tartós és szilárd béke alapját és elősegíti más fontos rendezetlen problémák, köztük a német kérdés megoldását. Óriási jelentőségű lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából, ha megteremtődnének a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, a világ két legnagyobb halalmának, valamint a Szovjetuniónak és Angliának, meg Franciaországnak tartós baráti kapcsolatai. A XX. kongresszus időszerűnek és helyesnek tartja a Szovjetunió e célból tett intézkedéseit és ezeket teljes egészében jóváhagyja. Az európai népek tartós békéjének és biztonságának biztosítása megköveteli a Szovjetunió és a nyugat-európai országok kapcsolatainak további megjavítását. A Szovjetuniónak, éppúgy. mint Nagy-Britanniának. Franciaországnak, Olaszországnak, akárcsak Lengyelországnak, Csehszlovákiának. Jugoszláviának, Svédországnak, Finnországnak. Norvégiának, Görögországnak. Ausztriának és minden európai országnak létérdeke, hogy megakadályozza az új háború kitörését Európában, amelynek területén vívták az első és a második világháború döntő ütközeteit. Létérdeke ez a német népnek is. Ilymódon az új háborús összeütközések megakadályozásáért vívott harc közös érdekei Európa minden államát és népét egyesítik. A jelenlegi nemzetközi helyzetben kiemelkedő szerep illeti meg a Szovjetunió és a keleti országok barátságának és együttműködésének kibővítését és megszilárdítását, A XX. kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít e feladat megoldásának, s helyesli, liogy az utóbbi időben az Indiai Köztársasággal, valamint Burmával, Afganisztánnal és Egyiptommal jó, baráti kapcsolatok alakultak ki. A béke és a demokrácia megerősítésével összhangban van az arab országok népeinek az a mind jobban kibontakozó törekvése, hogy megvédik és megszilárdítják nemzett függetlenségüket. A XX. kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetuniónak majdnem valamennyi szomszédos országgal baráti, jószomszédi kapcsolatai létesültek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunio és Irán, a Szovjetunió és Törökország, valamint a Szovjetunió és Pakisztán normális kapcsolatai megfelelnének ezen országok létérdekeinek, a béke ügye és a népek biztonsága érdekeinek. Az országok közötti együttműködés alapjainak kibővítésében nagy szerepre hivatott a nemzetközi kereskedelem és a kulturális kapcsolatok fejlesztése. A XX. kongresszus megállapítja, hogy most különösen nagyjelentőséguek a jelenlegi nemzetközi fejlődés olyan lényeges elvi kérdései, mint a két rendszer békés egymás mellett élese, a jelen korszakban a háborúk megakadályozásának lehetősége és az egyes országok szocializmusra való áttérésének formái. A Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad. A kommunista társadalom építését vezető pártunk erélyesen sikraszáll a háború szítása ellen. A párt abból a megingathatatlan lenini útmutatásból indul ki. hogy új társadalmi rendszer megteremtése egyik, vagy másik országban — ez minden ország népének belügye. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebb elismerésre talál. A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak é3 a többi békeszerető országnak, minden ország széles néptömegeinek legfontosabb feladata a tartós béke megőrzése és megszilárdítása: «az új háború és az új agresszió elhárítása. A jelenlegi nemzetközi körülmények között létrejöttek a reális lehetőségek ahhoz, hogy nc engedjük meg, hogy az imperializmus agresszív erői belesodorják a népeket új háborúkba, amelyek a iiaditechnika mai .színvonalán mérhetetlen szerencsétlenséggel és rombolással sújtanák a népeket. A földkerekségen ina már a tőkés rendszer nem egyedül létezik. Hatalmas, békeszerető szocialista tábor van, amely a békeszerető erők szempontjából az agresszió elhárításának nem csupán erkölcsi, hanem anyagi eszközeivel is rendelkezik. Ezenkívül van egy nagy több száz milliós lakosságú államcsoport, olyan államok csoportja, amely tevékenyen sikraszáll a háború ellen. Létezik a béke híveinek erős népi mozgalma. Óriási erővé vált a tőkés országokban a munkásmozgalom. Ilyen körülmények között természetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy ameddig az imperializmus létezik, megmarad a háborúk kirobbanásának gazdasági alapja is. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. Amíg a földkerekségen megmarad a kapitalizmus, addig a kapitalista monopoltőkc érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is háborús kalandokra és agresszióra törekszenek és megpróbálhatnak háborút kirobbantani. De a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Nagy társadalmi és politikai erők vannak ma, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz hogy ne engedjék meg azt, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki, ha pedig az imperialisták háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítőén visszaverjék az agresszorokat, meghiúsítsák kalandor-terveiket. Ehhez az kell, liogy a háború ellen síkraszálló összes erők éberek és harerakészek legyenek, egységfrontban tevékenykedjenek és lankadatlanul harcoljanak a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Az a tény, hogy a nemzetközi küzdőtéren mélyreható történelmi változások mentek végbe a szocializmus javára, új távlatokat nyit meg az országoknak a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérését illetően. A Szovjetunió Kommunista Pártja abból a lenini tételből indul ki, hogy „minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen, vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen, vagy oiyan ütemének", (I.enih művei, 23. kötet, 66. oldal, magyarul.) A szocializmus útján haladó valamennyi ország fejlődésének történelmi tapasztalatai teljes mértékben megerősítették ezt a lcnink tételt. A társadalom szocialista alapon való átalakításának szovjet formája mellett itt van a népi demokratikus forma is. Ez tíz év alatt minden vonatkozásban kiállta a próbát és teljesen bevált. A népi demokratikus államokban az, egyes országok körülménycinek megfelelően szintén számos árnyalatot és különbséget találunk. Sok sajátszerűséget kölcsönöz a szocialista építés formáinak a Kínai Népköztársaság, amelynek gazdasági élete a forradalom győzelme előtt rendkívül elmaradott, félfeudális és félgyarmati jellegű volt. A ncpi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok kivívása alapján a magánipar és a magánkereskedelem békés átalakításának és a szocialista gazdasági élet szerves részévé való fokozatos átváltoztatásának politikáját folytatja. Egészen törvényszerű, hogy ezentúl mind változatosabbak lesznek a szocializmusra való áttérés formái az egyes országokban. Emellett a szocializmusra való áttérés formái megvalósításának nem minden körülmények között kell feltétlenül polgárháborúval összekapcsolódnia. A leninizmus azt tanítja, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat. Dc a szocializmusra való áttérésért vívott osztályharc élességének kisebb vagy nagyobb foka. az ciőszak alkalmazása, vagy nem alkalmazása ennél az áttérésnél nemcsak a proletariátustól függ. hanem attól is. hogy milyen fokú ellenállást tanúsítanak a kizsákmányolók a dolgozók túlnyomó többségének akaratával szemben, alkalmaz-e erőszakot maga a kizsákmányolók osztálya, Nem kétséges, hogy számos kapitalista országban, ahol a kapitalizmus még erős, ahol óriási katonai és rend(Folytatás a 2. oldalon.)