Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-02 / 28. szám

Csütörtök, 1956. február 2. Új termelőszövetkezeti csoportok alakulnak Alsóvároson és Újszegeden Mozgolódnak már a felsővárosiak is 3 OELMRIYBRQRG7BG Vasárnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy Szeged­Alsóvároson több dolgozó pa­raszt kezdeményezésére rövi­desen új l-es típusú termelő­szövetkezeti csoport alakul. Az azóta eltelt néhány nap alatt az előkészítő bizottság­nál és a városi tanács mező­gazdasági osztályánál számos egyéni gazda jelentkezett. Valamennyien kérték felvé­telüket ebbe az új termelő­szövetkezeti csoportba. A csoport alakuló közgyűlése vasárnap déletőtt lesz a Földműves utcai MSZT-he­lyiségben. A belépési nyilat­kozatokat eddig már 23 alsó­városi dolgozó paraszt írta alá. Közöttük többen vannak olyanok is, mint például Ko­mócsin Mihály alsóvárosi egyéni gazda, aki egyedül 13 katasztrális hold földet visz a csoportba. Király János négy holddal, Bozsó János pedig 14 holddal lép be az új szövetkezeti csoportba. Ennek az új termelőszövet­kezeti csoportnak a megala­kulását rendikívül nagy fi­gyelemmel kísérik az alsóvá­rosiak. S máris nagyon so­kan vannak olyanok, akik ugyan még nem szánták, rá magukat a belépési nyilat­kozat aláírására, de már erő­sen gondolkodnak ezen, s közel állnak hozzá. Az új termelőszövetkezeti csoportot alapító gazdák vasárnapi el­ső közgyűlésükön szívesen látnak, s fogadnak minden alsóvárosi gazdatársukat. Ké­rik őket, hogy közülük mi­nél többen vegyenek részt ezen a közgyűlésen. Bizo­nyára szép számmal lesznek olyanok, akiknek ez az ala­kuló közgyűlés nagy segítsé­get nyújt majd a döntésben. Már a közeli napokban úi l-es tipusú lerme őszöveit ezeli copori alakul Újszegeden is Itt is szinte napról napra szaporodik azoknak az egyé­nileg dolgozó parasztoknak, tekintélyes kiskertészeknek a száma, akik már aláírták a belépési nyilatkozatot. Vasár­nap még csak 9-en voltak, szerdán délben pedig már 17-en. Ennek a 17 kertész embernek, egyéni gazdának összesen 42 hold saját földje van. Ez a terület már alkal­mas arra, hogy a tulajdono­sok egy nagyon szép s az egyéni munkánál sokkal job­ban jövedelmező kertgazda­ságot alakítsanak ki rajta. Nem lehetetlen azoniban, hogy a holdak száma rövid időn belül még a százat is meghaladja, s rohamosan to­vább nő a tagok létszáma is. Az alsóvárosi és az újsze­ged i hírek hallatára mozgo ódás tapasz>alhotó a felsőváros dolgozó parasztok körében is. Már itt ds sok olyan egyéni gazda van, aki elmondotta, hogy ha szó lesz arról, hogy a felsővárosi részen is új ter­melőszövetkezeti csoport ala­kul, maga is szívesen egész földterületével belépne oda. Ezek a nagyszerű kezde­ményezések és szép eredmé­nyek Alsóvároson és Újsze­geden is a dolgozó parasztok egyedüli és önkéntes kezde­ményezésére születtek. Mind azt mutatják ezek: u szegcdi egyéni gazdák előtt is mind­inkább megvilágosodik a szö­vetkezeti gazdálkodás mér­hetetlen fölénye az egyéni termeléssel szemben. A szö­vetkezés olyan előnyökhöz juttatja az embereket, melye­ket az egyéni gazdálkodással egyáltalán nem biztosíthat­nak, maguknak. Kövessék hát minél többen a kezdeménye­zőket, éljen minden dolgozó paraszt az új esztendőben az­zal a nagyszerű lehetőségek­kel, melyeket államunk biz­tosít számukra a szövetkezeti gazdálkodás keretem belül. Négy és fél millió forintos beruházás szőlőtelepítésre A lombhullás után a tél be­álltával nagy munkához fog­tak a Csongrád—Békés me­gyei Bor-forgalmi Vállalat szőlőtermelő célgazdaságai­nak dolgozói. A tavaszi rügy­fakadás beálltáig összesen nem kevesebb, 152 kataszt­rális hold föld talaját kellett nekik előkészíteniük szőlőül­tetésre, s addig még az olt­ványokat is ki kell ültet­ni ök. Tavaszig 42 katasztrális holddal bővítik a pusztamér­gesi célgazdaság szőlőtelepét is. Ennek a gazdaságnak szép gyümölcsöskertje is van. 42 hold új telepítésű rizling és kadar mellé még 7 és fél hold gyümölcsöst is telepítenek. A pusztaszeri célgazda­ság szőlőtelepe 21 katasztrá­lis holddal és 6 és félhold új telepítésű gyümölcsössel bővül. Csórván 22 hold sző­lőt ültetnek, az üllési cél­gazdaságban pedig 18-at. összesen a többi célgazda­ságókkal együtt tehát 152 hold szőlőt és 14 hold gyü­mölcsöst telepítenek ezekben a hónapokban. Csongrád megye elsősor­ban a szegedi járás szőlő­termelő célgazdaságainak bő­vítésére államunk 4 és fél­millió forintot költ ebben az esztendőben. Jövőre és ötéves tervünk többi éveiben azonban újabb, sokkal nagyobb mé­retű szőlő és gyümölcsös telepítésére kerül sor. Mint Varga Béla elvtárs, a Csongrád—Békés megyei Borforgalmi Vállalat főagro­nórrmsa elmondja, az előze­tes tervek szerint 1960-ig a vállalat területén, főiként a szegedi járásban mintegy tízezer katasztrális hold új szőlőt telepítenek. A telepí­téseknél teljes mértékben alkalmazzák a szőlőtermelés Szovjetunióból származó nagyüzemi tapasztalatait. Bgyhoktáros táblákat alakí­tanak ki, s a területeket ügynevezett -kordon* műve­lésre rendezik be. Ennek a művelésnek az a lényege, hogy betonoszlopokra alacso­nyan húzódó alumínium drótszálakat feszítenek ki a szőlősor felett, s karó helyett ezekre a drótszá­lakra futtatják fel a sző­lővesszőket. Ezzel nagy értékű szőlőkaró­aijyagot takarítanak meg. A safltosorcéBal ,140 centiméte­res távolságra ültetik egy­mástól, s így lehetővé vá­lik a szőlőtermelés teljes gépesítése. A talajmúvelést, a permetezést, a szüreten és metszésen kívül minden munkát gépekkel végeznek. Ezeknek a nagyszerű ter­veknek a megvalósításával teljesen új arculatot öltenek Dél-Alföldünk szőlő- és gyü­mölcstermelő vidékei. A szőlőtermelő célgazda­ságokra nemcsak a telepí­tésekben vár nagy feladat, hanem a szőlőtermelés nagy­üzemi módszereinek széles­körű elterjesztésében is. Me­gyénkben, de különösen a szegedi járásban máris na­gyon sok szőlőtermesztéssel foglalkozó termelőszövetke­zet van. Ezek a termelőszö­vetkezetek — és azok is, melyek még ezután alakul­nak meg — az állami gazda­ságoktól kell, hogy elsajátít­sák a szőlő- és bortermelés nagyüzemi módszereit. A Csongrád—Békés me­gyei Borforgakm Vállalat telepei az elmúlt évek során kikí­sérletezték azt is: melyek azok a szőlőfajták, ame­lyek vidékünkön a legna­gyobb, a legjobb minőségű termést adják, így az idén is már, de a jövő esztendőikben is a kü­lönböző tájak talajviszo­nyainak megfelelően elsősor­ban rizlinget, kövidlnkát, kadart és izsáki sárfehéret telepítenek. Az idei beruházások szám­adataiból és a jövő évek nagyszerű terveiből méltán következtethetünk arra, hogy dél-alföldi boraink mennyi­sége, minősége nemsokára megközelíti majd országo­san ismert bortermő vidéke­ink terméseredményeit, s a minőséget is. Búcsú az iskolától Tegnap délelőtt megható ünnepség színhelye volt a Juhász Gyula Általános Is­i kóla egyik tanterme. Itt bú­csúztatták Rózsa Imre peda­gógust, aki negyvenhét esz­tendőt át istápolója, nevelője volt a gyermekeknek. A kis házi ünnepséget Frányó Fe­renc elvtárs, az iskola igaz­gatója nyitotta meg. Ez alka­lommal megjelent a Városi Párt-végrehajtóbizottság kul­turális osztályának képvise­letében Hevesi János elvtárs, aki köszöntő szavai után fel­olvasta Balogh István elvtárs­nak, a Városi Pártbizottság titkárának, az egykori diád­nak levelét. Balogh elvtárs köszöntötte volt tanítóját, aki már az 1920-as években is gondját viselte a munkások gyermekeinek. A kis ünnepségen megje­lent és üdvözölte a búcsúzó Rózsa Imrét Hámori Ede elvtárs, az I. kerületi Tanács oktatási osztálya és Zolnai Árpád elvtárs, a Megyei Jo­gú Városi Tanács oktatási osztálya képviselője is. A Szülői Munkaközösség, a Pe­dagógus Szakszervezet, az iskola nevelőtestülete és az úttörők kedves ajándékokkal halmozták el Rózsa Imre elv­társat, a derekasan helytálló pedagógust. Ujabb segífsrg a rsiladíház építőknek A családiház építés előse­gítésére az Építésügyi Minisz­térium az elmúlt években több különböző lakóház tí­pustervét dolgozta ki. A ter­veket az építtetők rendek'ezé­sére bocsátotta, akiknek csak a nyomdai költségeket kellett megtéríteni. Az Építésügyi Minisztérium az idén további segítséget nyújt a családiház építőknek. A megyei építőipari vállala­tok a vasbeton födémgeren­dákat és tetőszerkezeteket te­lepükön az építők rendelkezé­sére bocsátják és vállalják ezeknek — a lakosság köré­ben még nem eléggé ismert — szerkezeteknek a helyszín­re szállítását és szakszerű el­helyezését. A megyei építő­ipari vállalatok rendelkeznek emelőgépekkel is, így a csa­ládiház építők a gépek segít­ségével könnyen elhelyezhe­tik és felállíthatják a vasbe­ton-elemeket, födémeket és tetőszerkezeteket. "V. ­Jegyzet a tárgyalóteremből A nevelés hiánya I/" iskorúak bírósága. Nem komor tekintetű bírák ülnek a székekben. Az ügyész sem babrálja idegesen töl­tőtollat, amikor a vádlottak beszélnek. Nem olyan sú­lyosak a bíró szavai, hisz jóformán gyerekek állnak, a bíróság előtt. A nevelő, a fi­gyelmeztető szó többet hasz­nál? ezeknél az alig felcsepe­redett ifjaknál, mint a hi­vatalos hang. A bíró mellett egy tanárnő és egy MNDSZ­tag ül. ök a tanácsadók. Az élet tapasztalatait tolmácsol­ják a bíróságnak. Két fiatal legény ügyét tárgyalja a kiskorúak bíró­sága. Néhány hónappal ez­előtt betöltötték ugyan 18. évüket, amikor azonban az eset történt, még kiskorúak voltak. A teremben tanúk; szülők és ismerősök. M. Ernő és S. Imre az egyik gépállomás traktor­segédvezetői voltak. A múlt év januárjában néhány fia­tallal azt a feladatot kapták, hogy takarítsák ki a raktár padlását Sz. József felügye­lete mellett. Munkaközben az egyik gyerek eltalálta, hogy a kis szelektorok szíjai jók derékszíjnak is. Egymás­után próbálták fel a szíjakat. Ernő vérszemet kapva a sze­metesvödör fenekére tett egy másfélméteres szíjat és lehozta a padlásról. A másik fiú, Imre ruhája alatt vitte le a szíjat. Ernőnél a lopott szíjat meglátta András bá­csi, az öreg raktárnok, s visszavitette vele. Imre azon­ban hazacsempészte. Másnap Ernőt megszólí­totta munkatársa, Sz. József. — Emőkém, tennél egy szívességet — mondotta hal­kan, s közben körülnézett, nem hallja-e valaki. — Mit, Jóska bátyám — húzta fel szemöldökét a fiú. — Tudod, ha mész a rak­tárba rendet csinálni, jó len­ne, hogyha ' két golyós­csapágyat hoznál. Nem ár­tana, ha pár porlasztót is cuffolnál az öregtől. Sohse tudjuk, mikor lehet rá szük­ségünk .., IVlotorzúgás és zümmögés jelezte, hogy valahol gépeik járnak, A gépállomá­son a téli nagyjavítás folyt. — Gyere Ernő, segíts ta­karítani — szólította meg a fiút András bácsi. — Mehetek, ugye nem so­káig kellek, • csak délig érek rá. — Nem fiain, csak egy-két órát. Az öreg raktáros megma­gyarázta Ernőnek, mit hová tegyen és otthagyta. Becso­szogott a raktál- irodájába. A polcokon katonás rendben sorakoztak a különféle gép­alkatrészek. Már éppen nyúl­ni akart Ernő az egyik go­lyóscsapágy után, amikor az öreg lépteit haliotfa. Meg­szégyenülve gondolt arra, milyen cselekedetre vállalko­zott. *Csak nem helyes, ha meglopjuk a gépállomást* — morfondírozott magában. Édesapja a második világ­háborúból nem tért haza. Édesanyja — aki még 1948­ban meghalt — óva intette őt: «Fiam, ne vedd el a má­sét soha*. Meg is fogadta akkoriban. De heten voltak testvérek s a kisfiút a test­vérek nevelték. Tizenkét éves lehetett, amikor az egyik el­hagyott tanyába négy kisko­rúval betörtek. Már ak'kor volt a fiatalkorúak bírósága előtt. El is ítélték, de egy évi próbaidőt kapott. Bátyja, aki akkoriban nősült, magá­hoz vette és megígérte a bí­róságnak, hogy vigyáz rá, s felneveli... Üjra csend ült a raktárra. Az öreg az irodában beszél­getett valakivel. — Talán nem vagy gyáva Ernő?! — vélte hallani Sz. József hangját. A traktoros ugyanis ezt szokta mondani, ha Ernő valamihez félve nyúl. Pillanat alatt elfelejtette a gépállomást, a bátyját, el­homályosult édesanyja arca emlékezetében. A csapágyak mintha húznák. Körülnézett. Még most is hallotta And­rás bácsi vitatkozását. Gyor­san a polchoz lépett, két go­lyóscsapé gyat, porlasztót es más apróbb gépalkatrészeket tett az egyik zsákra, össze­fogta, s az ajtóhoz sietett. A lopott holmit az udvaron álló rossz traktor alá dugta. — Tudtam, hogy ügyes vagy Ernőkém ... hehehe — dicsérte meg este a trakto­ros. Nyomatékul ogy barac­kot nyomott Ernő fejére. \ bíró tekintete kutatóan mélyed Ernő arcába. — Nem hallottál még a társadalmi tulajdon védelmé* ről? — De, hallottam — mond­ja Ernő. Látszik arcán, na­gyon-nagyon szégyelli, hogy így történt. Sz. Józsefet az­óta leleplezték. Saját motor­kerékpárjába szerelte be a csapágyakat, a gépalkatrésze­ket is szintén egyéni célok­ra használta fel. Majd ren­des bíróság előtt felel tet­téért. Az ügyész vádbeszédében rámutat a nevelés hiányára.; Ernőt testvérei nevelték, majd bátyja. Az édesanyát, aki becsületességre akarta fiát nevelni, nem tudták pó­tolni. A gépállomáson hét­próbás* személyhez osztot* ták be. Ott nem tanult jót, csak rosszat. Ugyancsak nevelési hiba következménye Imre esetet*. Az anya nem ellenőrizte fiát, hogy kikkel barátkozik, így történt, hogy meglopta a társadalmat. A beszéd után feláll az egyik tanú, a gépállomás ki­küldötte: — Nagy hibát követtünk él — kezdi —, nem neveltük a fiúkat. A gépállomás ne­vében kérem a bíróságot, hogy vegye tekintetbe a fiúk sorsának körülményéit. A gépállomás egyébként úgy határozott, hogy M. Ernőt visszaveszi. Szívemen vise­lem Ernő sorsát, így a neve­lését személy szerint válla­lom. 13 ár perc múlva kihirdt­1 tik az ítéletet. M. Er­nőt és S. Imrét a kiskorúak bírósága, mivel az ellopott tárgyak megkerültek, bírói megrovásban részesíti. Csu­pán a bűnügyi költségele megfizetésére kötelezi. Két könnycsepp csillog Ernő szemében. A megbá­nás és a szégyen könnye, Imre lesüti fejét. Egyévi bör­tönt is kaphattak volna ezérl a bűncselekményért a ren­des bíróságtól. Érzik, tudj ják ebben a pillanatban: be­csületes életet kell élniök, hogy soha többé ne kerül­jenek a bíróság elé... (KMI Tury Mária kiállítása Szegeden Április, rtli Április, Minden csínyre friss! Faun-bokájú. vad suhanc, üjra itt suhansz! ... TÖTH ÁRPÁD e tavaszt köszöntő bájos sorai jutottak eszünkbe, azon a verőfényes januári vasárnapon, amikor Tury Mária kiállítását meg­tekintettük. A szegedi szár­mazású fiatal művésznő szé­lesen, gyorsan futó ecsettel festett képeiből az élmények és benyomások frissen áradó gazdagsága sugárzik. Minden érdekli: a természet játékos­kedvő távaszi berzenkedése, a parkok lamfohullajtó őszi bá­gyadtsága, a behavazott vá­ros hideg téli csendje és a nyár ruhát *nem tűrő mezte­len fülledtsége, — egyaránt. De a társadalom, az ember, a közvetlen családi környe­zete és saját élete iránti ér­deklődés sem kevésbé tükrö­ződik munkáiból. Tury Mária főiskolai tanul­mányait 1953-ban fejezte be Budapesten. A kiállításon fo­tóban látható „Semmelweis Ignác" című diplomamunká­jával szerezte meg oklevelét és azóta országos jellegű tár­latokon vett részt. Művészi tevékenysége mellett rajz­pedagógiai munkát is végez. Az Iparművészeti Főiskola alakrajzi osztályán mint ta­nársegéd működik. Itt bemu­tatott gyűjteményes anyagát tavaly a budapesti Fényes Adolf-teremben állította ki először, majd ezt követően az év végén Hódmezővásárhe­lyen. Mesterei Domanovszky, Kcnecsni és Szőnyi István voltak. A művészi pályája elején álló tehetséges Tury Mária kifejezésmódja nem­csak tematikailag, de műfaji­lag is sokrétű és változatos. Hasonló szeretettel veszi ke­zébe az egyszerű ceruzát, vagy festésre alkalmas ecse­tet, mindig arra tördkedve, egymásbaomló tónusaiban hogy a valóságból művészi benne rezeg a táj hangulata, módon emelje ki az élmény- Realista, egészséges látása szerűt, a lényegest, a mara- friss, széles festőiségbe olvad dandó mondanivalót. fel, kerüli a részletek túlzott EGYIK — TALÁN — LÉG- megmunkálását, bár rajztu­MEGRAGADÖBB hatású al- dasa' formaérzéke szembetu­kotása az „Olvasó lány" cí- ?0/E könnyed szépségű mű­mű képe, melynek nyílószép- ^J1*51 a ..Zugliget'• es a ,Fu­ségú, értelmes tekintetű ábrá vwAwtnrfnveí zoltja a maga telt kedvessé­gében, űjtípusú fiatalságun varosok" című vízfestményei tetszettek legjobban. A rajzi finomságok odaadó tiszteletét kát testesíti meg. A portré mutató ceruzavázlataiban is egyszerű és világos, a forrná- inkább a tónusos, festői ha­kat összefogóan és elevenen tásra törekszik. Bár néhány kezeli, különös gondot for- lapján, például a zsenge fács­dítva az arc lelkitartalmának kákát ábrázoló „Gyümölcsös" és a kezek kifejezőerejének Clmu rajzán a tisztán futó vo­jellemző visszaadására Fi- nalak lebilincselő egyszerűsé­gyelemre méltó az Egészség- §e érvényesül, ügyi Minisztérium megbizá- TURY MARIA SZULÖVA­sából készült „Orvos az ROSABAN, Szegeden is be­üzemben" című munkája is. mutatott első gyűjteményes melyből mai életünk munkást kiállítása arról győz meg ben­óvó emberszeretete árad. nunket, hogy tiszaparti váro­Rendkívül hangulatos a szí- sunk nem szegény a tehstsé­nek és formák puha átmene- 8es új generáció dolgában tét mutató „Estefelé" című sem- Megújhodott képzőmű­műve, melyet családias me- vészetünk friss lombokat haj­legséggel és lírai gyöngédség- tó ágait olyan innen származó gel tölt meg. Hol féltenyér- fiatal kertészek is ápolják, nyi, hol ennél nagyobb mére- mint a szegedi Tury Mária, tű léleskelemző önarcképeiben akinek bizakodó, örömteli, arra törekszik, hog? mindjob- derűs képei valóban a költő ban megismerje önmagát, ki- táncoslábú, kócos „Aprilis"-út mutassa, feltárja bensőjének, idézik fel bennünk, amely a az emberi léleknek valóságot mezőn és a városon végigfut­tükröző funkcióját. Hangula- va- felhős-napos huncut tától függően ezek a lelki-fel- kedvvel a szíwid'tó tavaszt vételek egyszer a töprengően hozza, kereső, máskor az ujjongóan Sre'esí Zoltán magára talált művészt mutat- ——— ják be, á tartalomnak megfe­lelő nyugodt vagy szenvedé­lyes e'őadásmódban. Üde hatású akvarelljeiben a természet folytonos válto­zása. a hangulat varázsa tük­röződik, melynek múló és visszahozhatatlan perceit a hófehér lapokon művészi mó­don ragadja meg. Festői problémáiban, ezüstös szür­kéiben, meleg kékjeiben, tompa vöröseiben, lágyan előzhessék. — A Gyálaréíi Községi Ta ­nács felhívja R'egeí-Mi­hálytelek és Rőszke egyéni dolgozó parasztjait, hogy a Gyálarét község területén lé­vő szántás- és búzaterületük­ről sürgősen vezessék le az eső- és vadvizeket, hegy az ebből eredő károkat meg-

Next

/
Thumbnails
Contents