Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-17 / 41. szám

ISlMQGYBRORSZRG Péi'tek. 1936. fobraár 17. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának február 16-i, délelőtti iitese (Folytatás az első oMa.lról.) A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának február 16-i délelőtti ülése A. I. Kiriesenkó elnökletével nyílt meg. A kongresszus meghallgatta a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. Az előadó A. B. Arisztov, elmondotta, hogy a kongresszusra ezerhárómszázötvenöt szavazati joggal és 81 tanácskozási joggal rendelkező küldöttet választottak meg. A XX. kongresszusra 77 küldöttel többet választottak meg, mint az előzőre, mert növekedett a párt tagjainak a száma. A XX. kongresszuson sokkal több, közvetlenül a termelésben foglalkoztatott küldött vett részt, mtot a XIX. pártkongresszuson. A munkásküldöttek száma 2.7-szer, a kolhozparasztoké kétszer annyi, mint az előző kongresszuson volt. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a mandátumvizsgáló bizottság beszámolóját. Az elnök ezután átadta a szót Boleslaw Bierutnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, akit a küldöttek meleg fogadtatásban részesítettek. Bierut a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a lengyel munkásosztály és a lengyel nép forró üdvözletét tolmácsolta az SZKP XX. kongresszusának. Elmondta, hogy évről évre erősödnek a közös forradalmi harcnak, az eszmei közösségnek, a barátságnak és a testvériségnek a szálai, amelyek a lengyel munkásosztályt és pártját félévszázadon keresztül elszakíthatatIanul összefűzték az SZKPVEL. — Ha ma — jelentette ki Bierut — az SZKP XX. kongresszusán, az egész világ dolgozói előtt beszélhetünk eredményeinkről és a népi Lengyelország fejlődésének megkapó távlatairól — ipari termelésének ötszörös növekedéséről, a népgazdaság valamennyi területének egyre nagyobb sikereiről, az egészségvédelem, a közoktatás és a kulturális építés gyorsütemű fejlődéséről, az általános életszínvonal emelkedésről —, akkor ezt nagyrészt önöknek, szovjet barátainknak és testvéreinknek köszönhetjük. A szovjet nép hősi harcának példamutatásával, nagyszerű eredményeivel a szocializmus építésének nagy munkájára és nz egyetemes béke megszilárdítására lelkesíti a lengyel munkások, parasztok sok milliós tömegeit és az értelmiséget. Bierut a továbbiakban kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja példát mutat a marxizmus— leninizmus mindenekfelett diadalmaskodó ideológiájának mély elvi alapokon álló fejlesztésére, példa- és mintakép minden kommunista és munkáspárt számára a gyakorlati pártmunkában, amelynek célja még jobban megerősíteni a tömegekhez fűződő állandó kapcsolatot, még behatóbban megismerni a nép szükségleteit és érzéseit, még odaadóbban gondoskodni az emberekről, még magasabbra emelni annak a harcnak pártvezetését, amelyet a dolgozók a szocializmus felépítéséért és a világ békéjéért vívnak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Hruscsov elvtárs előadói beszédében kifejtett megkapó munkaprogramja — mondotta Bierut — újabb hatalmas lelkesedést vált ki országunk dolgozóiban, elő fogja mozdítani a békeszerető erők továJbbi aktivizálódását az egész világon. Mélységes meggyőződésünk. hogy a XX. kongreszszus hatalmas ösztönzője lesz a Szovjetunió és valamennyi szocialista nemzet további virágzásának, hatalmas ösztönzője lesz egész táborunk további tömörülésének és egységének, a békéért küzdő valamennyi nép szolidaritása erősítésének, a haladás és a szocializmus erői további növekedésének. Bierut a kongresszus küldötteinek viharos tapsa közepette éltette a nagy Szovjetuniót, a béke és az igazságosság támaszát az egész világon, a Szovjetunió Kommunista Pártját, a világ dolgozóinak vezérlő csillagát. Komoly mórlék ben megnő vek edetl a Szovjetunió és az egész szocialista tábor nemzetközi tekintélye A Szovjetunió külpolitikája az egész világ rokonszenvét élvezi A Csehszlovák Kommunista Párt nevében A. Novotny, a Központi Bizottság első titkára üdvözölte a kongresszust. A küldöttek őt is meleg fogadtatásban részesítették. A csehszlovák nép forró testvéri üdvözletét és őszinte barátságát tolmácsolta a Szovjetunió népeinek. Az SZKP XX. kongreszszusa — mondotta Novotny — olyan időszakban ült öszsze, amikor a Szovjetunió és a vele együtt haladó országok, a demokratikus tábor országai komoly eredményeket értek el a népek békéjéért vívott harcban; amikor a kommunizmus halhatatlan •szméi világszerte győzelmesen utat törnek maguknak. A Kommunista Párt vehette szovjet népnek bátor gazdasági fejlesztési tervei végrehajtásáért vívott harca élénk visszhangot keltett Csehszlovákia dolgozó tömegeiben. A szovjet népnek a nehézipar további fejlesztésére és a korszerű technikának az egész népgazdaságban való meghonosítására irányuló erőfeszítéseit, azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel megoldja a mezőgazdasági termelés lényeges fokozásának feladatát, országunkban nagy figyelemmel fogadták, mivel ezek megmutatják, hogyan lehet biztosítani a gazdaság fejlesztését nálunk is és megteremteni ilymódon az előfeltételeket a nép életszínvonalának szakadatlan emeléséhez. Népünik most kezdi végrehajtani második ötéves tervét. A dolgozók állandóan fokozódó kezdeményező-készsége és a kitűzött feladatok megvalósítására irányuló eltökéltsége záloga annak, hogy az elkövetkező öt évfolyamán a népi demokratikus Csehszlovákia megteszi a következő lépést a szocializmus győzelme felé. A. Novotny ezután a béke megszilárdításáért küzdő, békeszerető szovjet külpolitika hatalmas jelentőségéről beszélt. A Szovjetunió javaslatait a népek széles körben támogatják, a békés egymás mellett élés eszméje mélyen gyökeret vert minden nép tudatában és a nemzetközi viszonyok egyik legfontosabb tényezőjévé vált — mondotta. A Szovjetunió külpolitikája — hangsúlyozta a továbbiakban — az egész világ népeinek nagy rokonszenvét élvezi, mivel megfelel a népek legfontosabb létérdekeinek. A csehszlovák nép történelme tapasztalatain meggyőződött róla, mit jelent számunkra a barátság ós a szövetség a Szovjetunióval és egész szívéből kijelenti: -A Szovjetunióval — mindörökre !«< Büszkék vagyunk, hogy vállvetve a Szovjetunióval, cselekvően elősegítjük a béke erőinek diadalát a háború sötét erői felett. A kongresszus küldöttei viharos tapssal fogadták A. Novotny befejező szavait, amelyekben a kommunizmust építő nagy szovjet népet és a Szovjetunió hősi Kommunista Pártját éltette. Ezután tovább folytatódott a vita az SZKP Központi Bizottságának beszámolója felett. Elsőnek A. N. Larionov (rjazani terület) szólalt fel. majd Sz. Babajev (Turkmén pártszervezet) kapott szót. A következő felszólaló I. V. Kapitamov (moszkvai pártszervezet) volt. Utána K. G. Piszin * (altáji pártszervezet) emelkedett szólásra, majd M. A. Szuszlov mondott beszédet. — Lenin arra tanított — mondotta —, hogy a párt politikája csak akkor vezethet sikerre, ha számításba veszi az adott időszak követelményeit, ha a párt gondosain íigyel az élet szavára. Ha ebből a szempontból szemügyre vesszük a beszámolási időszakot, elmondhatjuk, hogy ezekben az években a párt — élén a Központi Bizottsággal — különösen közel állott az élethez, a néphez, különös éleslátással értékelte a belső és külső helyzetet, híven megragadta az idő megérett szükségleteit, alkotó módon állt hozzá mind a gazdasági, mind a politikai kérdések megoldásához. M. A. Szuszlov beszédének jelentős részében a tartós békéért, a szocializmusért vívott harc kérdéseivel foglalkozott. Megállapította, hogy ezen a téren a párt aktív vezető erőként működött, igyekezett a gyakorlatban, konkréten megszervezni mindazoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyektől a béke sorsa függ. A Szovjetunió és a többi békeszerető erő tevékeny harca két fontos eredményre vezetett. Hosszú évek óta először, elértük a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését. A .második eredmény az, hogy a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek állásai jelentősen megszilárdultak. Komoly mértékben megnövekedett a Szovjetunió és az egészi szocialista tábor nemzetközi tekintélye és befolyása. Ugyanakikor az imperialista tábor pozíciói jelentékenyen meggyengültek. A béke ügye méginkább megerősödött az utóbbi időben, amikor kibővültek a Szovjetunió és a békeszerető ázsiai államok baráti kapcsolatai. Megnövekedtek a béke erői magukban a kapitalista országokban is. Ezt mutatják például a nemrég lezajlott franciaországi választások eredményei. Helytelen lenne azonban, ha megelégednénk az elért eredményekkel — hangsúlyozta M. A. Szuszlov —. A népek békeharcát magasabb fokra emelhetjük és kell is emelnünk, különös tekintettel a hidegháború megújítására irányuló kísérletékre, amelyekkel bizonyos nyugati körök próbálkoznak. Rendkívül nagyjelentőségűek — folytatta M. A. Szuszlov — a mai nemzetközi fejlődés elvi kérdései, amelyekkel Hruscsov elvtárs beszámolója foglalkozott: a két rendszer békés egymás mellett élésének kérdése, a háború elháríthatóságának kérdése a jelenlegi időszakban a szocializmusba való átmenet formáinak kérdése a különböző országokban és a szociáldemokrata pártokhoz való viszony kérdése. Ezeknek a kérdéseknek megvilágítása Hruscsov elvtárs beszámolójában konkrét példát nyújt a marxizmus—leninizmus nagy tanításainak alkotó alkalmazására és továbbfejlesztésére. Hruscsov elvtárs a mai nemzetközi helyzet és az elmúlt időszakban lejátszódott világtörténelmi jelentőségű változások marxista értékelésére, a pártunk, a testvéri kommunista pártok és az egész nemzetközi munkásmozgalom által felhalmozott új tapasztalatok általáryDsítására támaszkodva meggyőző választ adott a minden ország népeit foglalkoztató létfontosságú kérdésekre. M. A. Szuszlov a továbbiakban arról beszélt, hogy a párt szervező munkáját az új feladatok színvonalára kell emelni. Megállapította, hogy a XIX. kongresszusig jelentős kárt okozott a pártmunkában a személyi kultusznak a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen elmélete és gyakorlata. Az SZKP XX. kongresszusának délelőtti ülésén felszólal;: A. I. Kiriesenkó. A Központi Bizottság beszámolója — mondotta — mély elvi tartalomról tanúskodik, tudományosan indokolja meg a jelenlegi történelmi körülmények között végzett kommunista építőmunka legfontosabb kérdéseit. A beszámoló önkritikusan értékeli a Központi Bizottság tevékenységét, feltárja munkánk fogyatékosságait, és megmutatja e fogyatékosságok megszüntetésének útjait. Kiriesenkó elvtárs a XIX. pártkongresszus óta végzett munka eredményeit értékelve megállapította, hogy az elmúlt időszakban még szorosabb lett a párt és a nép egysége, megerősödtek népünk olyan csodálatos erői, mint a munkásosztály és a parasztság,/ szövetsége, a szovjet népek nagy barátsága, méginkább megszilárdult a gazdaság szocialista rendszere, emelkedett a szovjet emberek életének anyagi és kulturális színvonala. Kiriesenkó elvtárs beszélt Szovjet-Ukrajna dolgozóinak azokról a munkasikereiről, amelyekkel az SZKP XX. kongresszusát köszöntötték. Ukrajna adja most a Szovjetunióban termelt szén 32 százalékát, a nyersvasnak majdnem felét, a vasérc 60, az acél cs hengereltáru 37 százalékát. Az ipari termelésnek az 5. ötéves tervben előirányzott színvonalát a köztársaság 4 év alatt teljesítette. Ukrajna kolhozparasztjai, gépkezelői és szovhoz-dolgozói az SZKP Központi Bizottságának 1955. januári teljes ülésén kitűzött feladatokat valóraváltva rohamosan növelték a legfontosabb rttezőgí-zdasági növények termelését — hangsúlyozta Kiriesenkó elvtárs. — A köztársaságban tavaly túlteljesítették a szemestermény-termelés, a napraforgó, a zöldségfélék és más mezőgazdasági növények termelésének tervét. Ukrajna kolhozai és szovhozai minden eddiginél jobb eredményi értek el a cukorrépa-termelésben. A szemestermények bruttó termelésének növekedése lehetővé tette, hogy Ukrajna több mint 160 millió pud gabonát adjon be terven felül. A hatodik ölére* tervben tovább olylatódík az Ukrán SZSZK gazdasági és kulturális virágzása . Kiriesenkó elvtárs az ukrán nép kultúrájának virágzásáró' szólva a többi között a következő példát említette meg: Ukrajnában ma minden tízezer lakosból 180 tanul főiskolán és technikumokban, azaz több mint bármely tőkés országban. A hatodik ötéves tervben — jelentette ki A. I. Kiriesenkó — hatalmas mértékben továbbfejlődnek az Ukrán SZSZK termelő erői. Jelentékenyen növekszik a széntermelés, a vasgyártás, az acélgyártás, a hengereltáru és más nehézipari cikkek gyártása. A köztársaság az ötéves terv során új nagy nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari vállalatokkal, új villamoserőművekkel gazdagszik. Ukrajnában a gabonatermelés 1960-ban eléri majd a 2.1 milliárd pudot. A felszólaló beszélt azokról a nagy feladatokról is, amelyek a hűs- és tejtermelés növelésében hárulnak a köztársaságra. A kolhozok és szovhozok elhatározták, hogy a határidőnél 2—3 évvel előbb érik el a Központi Bizottság 1955 januári teljes ülésén 1960-ra kitűzött állati termék termelési mennyiséget; tejből és sertéshúsból 1957-ben, a többi állati termékből pedig 1958-ban. A hús- és tejtermelés növelésében — mondotta A. I. Kiriesenkó — döntő jelentőségű a takarmány. Ezért a köztársaság kolhozai és szovhezai az idén körülbelül egymillió hektárral növelik a kukorica vetésterületét. Ez a vetésterület ezzel meghaladja majd a 7 millió hektárt. Más takarmánytermelési intézkedéseket is terveznek. Kiriesenkó elvtárs nagy figyelmet fordított a szocialista verseny fejlesztésére. Hangoztatta, hogy célszerű a köztársaságok szocialista versenyének megszervezése. Ezt sok kolhozparaszt, szovhozés gépállomási dolgozó kívánja. Ukrajna például versenyezhetne az OSZSZSZK-val. mint a legnagyobb köztársasággal, a többi között a lehető legtöbb állati termék termeléséért. A. I. Kiriesenkó egyúttal megjegyezte, hogy a mezőgazdasági termelési verseny szervezésében még sok a lényeges fogyatékosság: sok esetben észlelhető a sablcnosság, a formalizmus, a kampányszerűség. A versenyre — hangsúlyozta a szónok — most komoly figyelmet kellfordítani. A párt-, a szovjet- és a gazdasági szervezetek sok vezetője — mondotta Kiriesenkó — még nem tartja döntő fontosságú párt és állami kötelességének, hogy meghonosítsa a termelésbon az élenjáró tapasztalatokat. Pedig enélkül nem lendíthetjük fel gazdaságunkat. El kell érnünk — amint ezt I/enin követelte —, hogy a követendő példát mindenütt széles körben meghonosítsák és az kötelezővé váljék. Ukrajna kommunistái és az egész ukrán nép — mondotta végezetül Kiriesenkó elvtárs — egységesen helyeslik az SZKP Központi Bizottságának irányvonalát és tevékenységét. Szovjet-Ukrajna dolgozói jól tudják: hatalmas feladatok állnak előttünk, nem kímélik majd erejüket, hogy becsülettel dolgozzanak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa ha* tározatalnak megvalósításán. Átedták a Lenin-rendet K. i. Vorosifovnak Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének ülésén M. P. Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese átnyújtotta K. J. Vorosifovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnöké* nek a Lenin-rendet, az „Arany* csillag" érmet és a Szovjetunió hőse címről szóló okiratot K, J. Vorosilovot n szovjet állam védelmében szerzett kiváló ér* demeiórt tüntették ki. 1/ önyveni hőse, igaz! II...W ]lds0j a szociális mozgalom" — írja Heine „Lutezia" című könyve 185á-es kiadásának előszavában. De a szociális mozgalom, a régi világ széttürese egy új világ utáni szenvedélyes vágyakozás a fő mondanivalója Heinrich Heine egész életművének is. Tovább latolt minden kortárs írónál: Heine a kommunizmus győzelmét hirdette. Száz éve halolt, s száz éve igyekszik elhallgatni, elferdíteni, lekicsinyelni a polgári irodalomtörténet. Ábrándos idilljeiért, romantikus szerelmi rajongásaiért becsülik; forradalmi, politikai jelentőségéről, költészetének egyetemes jellegéről nem beszélnek. Korának legnagyobb hatású költője volt. A magyar irodalom legnagyobbjai is tanítómesterüknek tekintették. Petőfi 1845-ben állandóan magánál hordta költeményeit, egy ik legkedvesebb írójának tartotta. Arany János lángésznek nevezte, s Ady és József Attila is lelkesen íoglaltak állást Heine mellett. S ő is szerette a magyarokat. Lelkesedett és teljes szívvel aggódott a magyar szabadságharcért. s egy magávalHEINE rugadó, drámai hatású versben siratja el a magyar szabadság bukását- (1849 októberében). Ismerte és nagyra értékelte Petőfi költői tehetségét is. Kcrtbeny Károly, egy Németországban utazgató magyar író olvas fel neki németül Petőfi-verseket és 49 nyarán megküldi Petőfifordításait is. Heine Kertbcnybez írt levelében így méltatja Petőfit: „ön nagy örömet okozott nekem könyvével... Petőfi olyan költő, aki csak Burnshöz és Berangerhez hasonlítható.. ., olyan megdöbbentően egészséges és egyszerű egy betegesen és agyafúrtan modoros társadalom közepette, hogy Németországban nem találom párját; ilyen természetes hangot én magam is csak ritkán tudok megütni..." Heine és Petőfi kapcsolata, a 19. század két legnagyobb, legforradalmibb költőjének egymás iránti érdeklődése és lisztelete nagyszerű tanúbizonysága unnak, hogy az emberiség haladásáért küzdők csuk közös úton haladhatnak, s az igazi hazaszeretet nem- választja el, hanem összeköti a különböző népek fiait. A nagy költők mindig időszerűek, s Heine is mindig az, de most mégis különös időszerűsége van egész életművének. Heine a német egység szenvedélyes, lankadatlan hirdetője és harcosa, meggyőződéssel hirdette, hogy az apró államocskákra széttagolt Németország képtelen a fejlődésre, csak hz egységes ország tudja széttörni a feudalizmus bilincseit és tud rálépni u modern túrsudalmi fejlődés útjára. A német nép szabadságának és egységének gondolata összeforrt Heine életművében. Az „Útirajzok", „Németország, téli mese" című művei nemcsak az apró kis feudális német úllamocskúk maró szatírái, a kispolgári ízlés és babonás korlátoltság kipcllcngérczései, hanem a német nép és táj szeretetének ragyogó vallomása és a német jövő perspektíváinak művészi megrajzolása is. Heine tisztábban látott minden költő kortársánál, s ennek az az oka, hogy megismerte a tudományos szocializmus tanításait. Közeli barátságba ke-1 rült Marx-szal és Elgels-szel, együtt dolgoztak az Üj Rajnai I jsúgnál, s ebben az időben Heine Marxnak olvasta fel először verseit, s Marx tanácsai; ötletei érleltek meg a költőben sok nagy költeményt, ö a ka* pilalizmus ellentmondásainak, n tőkés kizsákmányolásnak, s az érlelő polgári demokratikus; sőt legjobb verseiben o proletár forradalom lehetőségének első költői megszólaltatója. Heine úgy indult, mint a polgárság haladó törekvéscinek a hordozója, de azt is tisztán látja, hogyan változott út a polgárság haladó osztályból reakciós osz* tállyá. Ugyunakkor látja azt is, hogy csak a kommunizmus hozhatja meg az új, erkölcsösebb világrendet. A Békc-Világtanács határoza* tot hozott, hogy 1956. február 17-én, a haladó emberiség ün* nepelje meg az emberi haladás nagy költője, Heinrich Ilcine halálának századik évfordulóját; j^ji, magyarok, különös tzes retellel gondolunk rá, i népünk szabadságának lelkes harcosát, az emberi gondolat nagy zászlóvivőjét szeretjük benne. (o. te]