Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-16 / 40. szám

VLLÁG PROLETÁRJA! EGYESULJETEKÍ AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTS A G A N A K LAPJA XII. évfolyam, 40. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. február 16. MAI SZAMUNKBÓL: FRANCIA—MAROKKÓI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDTEK PARIZSBAN (2. oldal) A RUHAGYÁRBAN ÜNNEPI MŰSZAKOT TARTANAK AZ SZKP XX. KONGRESSZUSA TISZTELETÉRE (3, oldal) NAGYOBB GONDDAL Régi, de azért ma is igaz szólás-mondás: az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Vonatkozik ez azokra a vállalásokra is, amelyeket Szeged üzemeiben tettek a technika korszerűsítésére, a termelékenyebb, gazda­ságosabb és minőségben jobb munkára. Ismeretes, hogy városunk üzemei, a Szegedi Ruhagyár kezdemé­nyezéséhez csatlakoztak, s felajánlást tettek az első negyedévi feladatok jó végrehajtására. Az elmúlt hó­nap sikerei is arra mutatnak, hogy képesek vagyunk a szocialista kötelezettség-vállalás végrehajtására, sőt még többre is. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az üzemekben nagyobb gonddal törődjenek a szocialista munkaversennyel, amelynek szerepe van abban, hogy Szeged ipara az utóbbi időben igen jelentősen előre­lépett. A kollektív vállalás megvalósítása kétségtelenül egyes emberek munkáján alapszik. A kollektív válla­lás is ebből adódóan csak úgy lehet valóság, ha abból Iki-ki vállalja a maga posztjára eső részt. A Szegedi Erőműben például az egyének odaadó munkájával si­került túlteljesíteni januárban a vállalás esedékes ré­szét. nem húsz, hanem 25 tonna szenet takarítottak meg. S az üzemekben általában megvannak a dolgo­zók egyéni vállalásai, és számos dolgozó, vagy üzem­rész párosversenybe is lépett egymással. Nincs azon­ban minden rendjén itt sem. Több helyen — például az Üjszegedi Kender-Lenszövőben, vagy a Textdlmú­vekben is — megtörtént, hogy nem kellőképpen segí­tett megtenni az egyéni vállalást a szakszervezeti bi­zalmi, vagy a művezető egyes dolgozóknak. -Futósza­lagon* készült el több embernek az egyéni vállalása. Ez azt eredményezi, hogy nem is éreznek felelősséget végrehajtásukért. Egyes emberek pedig úgy véleked­nek a versenyszervezés bürokratizmusa, lélektelensége miatt: -Tettem én is felajánlást, de hát alaposan át sem gondolhattam, hisz jóformán nem hallgattak meg*. Az ilyen tarthatatlan módszerekkel véglegesen szakí­tani kell. A versenyszervezés meggyőző, felvilágosító munkával oda irányuljon, hogy az egyéni vállalások alapját képezzék a kollektív félájártlás végrehajtásá­nak. Természetesen külön-külön kell foglalkozni és gondosan minden versenyzővel. A verseny eredménye nyilvánvalóan a munka megjavításához vezet. Az anyaggal való takarékosság, a minőség javítása, a termelékenység növelése, az ön­költség csökkentése a legszemélyesebb érdek. Haszna közvetve és közvetlenül is megmutatkozik. Az üzemek­ben azonban nem elég csupán a verseny jelentőségé­ről beszélni, hanem ezzel együtt az is kell, hogy a ve­zetők megteremtsék a verseny, a jó munka megfelelő műszaki és szervezési előfeltételeit. Nagyobb figyelmet kell fordítani mind a kollektív, mind az egyéni vállalások értékelésére. Ennek jó meg­teremtése elsősorban a vezetők dolga, nekik kell in­tézkedéseket tenni ezért. Tudja és ismerje meg min­den munkás, hogyan teljesítették a vállalás esedékes részét. Az üzemekben értékelik! és nyilvánosságra hoz­zák a dekádok, vagy a hónap mennyiségi tervteljesí­tését. A baj az, hogy nem vizsgálják: a vállalás telje­sítése — természetesen együtt a tervteljesítéssel — milyen eredményt mutat. Pedig az üzemrészekben sze­retnék tudni, teljesítették-e a vállalást, vagy sem. Mert ennek alapján javíthatnának a munkán. Hogy az egyes emberek is felelősséget érezzenek felajánlásuk teljesítéséért, értékelni kell azt. Kevésbé van ez így és inkább csak azt vizsgálják és hozzák nyilvánosságra az üzemekben, hogy egyes dolgozók hogyan teljesítet­ték a normát; vállalásukról nem esik szó. , A terv törvény és annak minden mutatóját telje­síteni toell. Gyakorlattá kell tenni az üzemekben, hogy ne csak a terv mennyiségi teljesítését hozzák nyilvá­nosságra, hanem az agitáció különböző módszereivel tudassák például az anyagfelhasználás, a termelékeny­ség-növelés, a minőség helyzetét is a tervezetthez és a vállaláshoz viszonyítva. Ilyenformán tájékozottak lesz­nek a dolgozók az üzem sok fontos kérdéséről, ame­lyek fontos tényezők mind a versenyben, mind a vál­lalás teljesítésében. A szocialista verseny nem öncél, hanem azt ered­ményezi, hogy nagyobb eredményeket hoz a munka, • amelynek alapján — és csakis a termelékenyebb, gaz­daságosabb munka alapján — tovább javíthatjuk az életkörülményeket. Ez pedig minden ember legszemé­lyesebb érdeke. Éppen ezért az üzemek pártszerveze­tei rendszeresen adjanak útmutatást a szakszerveze­teknek, hogy a verseny igazi gazdájává váljanak. Nem kevesebbről, mint a munka további sikereiről, az életszínvonal további növelése feltételeinek megterem­téséről van szó. A Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének eredményei a kommunizmus útján tett újabb óriási lépésről tanúskodnak As SZKP XX. kongresszusa február 15-i, délelőtti ülése1 Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa szerdán folytatta munkáját. A délelőtti ülésen, amelyen I. V. Kapitanov elvtárs elnö­költ, az SZKP Központi Re­víziós Bizottságának elnöke, P. G. Moszkatov elvtárs elő­terjesztette a bizottság jelen­tését. Az előadó a párt költségve­tésének állapotát jellemezve rámutatott, hogy az eszközök zömét pártpropagandára és agitációra, a pártkáderek képzésére és átképzésére, a pártkönyvtárak fenntartására fordítják. Évente 50 000 pro­pagandista nyer átképzést csupán helyi rövid tanfolya­mokon és szemináriumokon. 149 000 ember, ezenbelül 80 ezer párttag. 33 000 Komszo­mol-tag és 36 000 pártonkí­vüli elvtárs tanul a marxiz­mus—leninizmus egyetemei­nek 288 esti tagozatán. A XIX, pártkongresszus óta több mint 34 000 pártmunkást képeztek ki a területi és ha­tárterületi pártbizottságok pártiskoláiban és egyéves tanfolyamain, valamint az SZKP Központi Bizottságá­nak pártfőiskoléján és a tár­sadalomtudományi akadé­mián. Moszkatov elvtárs kitért arra, hogyan vizsgálják meg a pártszervek a dolgozók le­veleit és panaszait. Hangoz­tatta. hogy a pártszervek kez­denek nagyobb figyelmet for­dítani erre, operatívabban old­• ják meg a levelekben és pa­naszokban felvetett kérdése­ket. Az előadó a továbbiakban megjegyezte, hogy az utolsó két évben a pártellenőrző bi­zottság jelentősen megjaví­totta a párttagok bejelentései­nek megvizsgálását és a sze­mélyi ügyek elbírálását. A pértellenőrző bizottság megszüntette azokat a hiá­nyosságokat, amelyeket an­nakidején a Központi Bizott­ság felfedett; ezek közé tar­tozott például, hogy egyes esetekben a párttagok sze­mélyi ügyeit nem az ő jelen­létükben vizsgálták meg, vagy pedig a bizottság lét­száma nem volt teljes egyes ügyek elbírálásánál. Pártunk — mondotta befe­jezésül Moszkatov elvtárs — még összeforrottabban és esz­meileg edzettebben érkezett el XX. kongresszusához. Nem kétséges, hogy a kongresszus valamennyi határozatát aktí­van és harcosan fogja végre­hajtani az egész párt, az egész munkásosztály, a kol­hozparasztság és a népi ér­telmiség nagy hazánk továb­bi felvirágoztatása érdeké­ben. A kongresszus ezután át­tért az SZKP Központi Bi­zottsága és a Központi Re­viziós Bizottság beszámoló­jának megvitatására. Az SZKP Központi Bizottsága és a Körponti Revíziós Bizottság beszámolójának vitája J. A. Furceva elvtársnő (moszkvai városi pártszerve­zet) kapta meg a szót. A Központi Bizottság veze­tésével végrehajtott nagysza­bású politikai és gazdasági intézkedések — mondotta — még jobban megerősítették a szocialista rendet, még job­ban megszilárdították a mun­kásosztály és a parasztság szövetségét, a Szovjetunió népeinek barátságát. Furceva elvtársnő a moszk­vai városi pártszervezet te­vékenységét jellemző, ékesen szóló tényeket sorolt fel. A város ipara határidő előtt teljesítette 5. ötéves tervét, s terven felül több mint 18 milliárd rubel értékű termé­ket állított elő. Az ipari termelés színvo­nala a változatlanul maradt termelési területen 69 száza­lékkal, a munka termelé­kenysége pedig 47.6 száza­lókkal emelkedett. A főváros ipara még nagy tartalékokkal rendelkezik), A moszkvai városi pártszerve­zet ezért azt a feladatot tűz­te ki, hogy a legközelebbi években a rendelkezésre álló gyártási területen hozzávető­leg kétszeresére kell emelni az ipari termelést. Ezt új, tökéletesebb gyártási eljá­rások alkalmazásával és az üzemi termelés jobb meg­szervezésével kell biztosí­tani. Furceva felszólalásának je­lentős részében a lakásépítés kérdéseivel foglalkozott. Az elmúlt 5 év leforgása alatt Moszkvában 4,305.000 négy­zetméter lakóterület épült. A városban azonban továbbra is komoly a lakásprobléma. A hatodik ötéves tervben 9 millió négyzetméter lakóte­rületet, 200 iskolaépületet, 17 ezer ágy elhelyezésére alkal­mas kórházakat, összesen 22 ezer személy befogadóképes­ségű filmszínházakat stb. szándékoznak építeni. Az a megtisztelő feladat hárul a fővárosi építőkre, építészekre és szobrászok­ra. hogy Moszkvában fel­építsék Vlagyimir Iljics Leninnek, a szovjet állam és a Kommunista Párt megalapítójának pompás emlékművét: a szovjetek palotáját. Hatalmas városrendezési munkálatokat terveznek. Kü­lönös figyelemre érdemes a Sztavropol—Moszkva gázve­zeték építése, amelyet már ebben az évben be kell fe­jezni. Furceva befejezésül el­mondotta hogy a moszkvai pártszervezet a XX. párt­kongresszus napjaiban ösz­szeforrottabb, mint valaha, tömörül a Kommunista Párt lenini Központi Bizottsága köré. A kommunisták és a főváros összes dolgozói ere­jüket és energiájukat nem kímélve küzdenek «a hatodik ötéves tervben kitűzött fel­adatok megoldásáért. Ezután A. I. Kiricsenko emelkedett szólásra, akit a jelenlevők melegen fogad­tak. Beszéde elején megvon­ta azoknak az eredmények­nek mérlegét, amelyeket a párt a XIX. kongresszus óta ért el, majd rátért az Ukrán SZSZK gazdasági és kultu­rális építésének kérdéseire. A következő felszólaló F. R. Kozlov (leningrádi párt­szervezet), rámutatott azok­nak a határozatoknak óriási jelentőségére, amelyeket az SZKP Központi Bizottságá­nak teljes ülésein az utóbbi időben hoztak, a párt külö­nös gonddal fordult a nehéz­ipar mindenirányú fejlesz­tése felé. A párt Központi Bizottsága idejekorán meg­világította és visszaverte azoknak az álközgazdászok­nak jobboldali opportunista elméleteit, akik a nehézipar fejlesztési ütemének lassítá­sát javasolták. Kozlov a leningrádi párt­szervezet nevében hálás kö­szönetet mondott az SZKP Központi Bizottságának az­ért, hogy leleplezte Beriját és cinkostársait, a nép es­küdt ellenségeit. Ezek az el­lenségek a leningrádi párt­szervezet meggyengítése és kádereinek befeketítése cél­jából összetákolták az úgy­nevezett »leningrádi ügyet*, kárt okoztál: pártunknál:. Berija bűnös tevékenységé­nek leleplezésével a Központi Bizottság érvénytelenítette a leningrádi pártszervezetet ok nélkül ért vádat, elősegítette a párttagok aktív közremű­ködését a kommunista építés feladatainak eredményes megoldásában. A leningrá­diak lelkesedéssel dolgoztak, a párt által kitűzött felada­tok megoldásán — mondotta a továbbiakban a szónok —. Leningrád és a leningrádi terület ipara eredményesen befejezte az ötödik ötéves tervet. Ez alatt az idő alatt az ipar összes termelése 87 százalékkal növekedett. A gyárak az élenjáró technika legjobb vívmányainak szín­vonalán álló készülékek és mechanizmusok százainak gyártására rendezkedtek be. Kozlov elvtárs a leningrádi ipar további fejlődésével fog­lalkozva, megállapította, hogy pontosabban meg kell szabni a legfontosabb iparágak pro­filját. Véleménye szerint Le­ningrádban nem célszerű fej­leszteni a fémigényes és aránylag egyszerű készítmé­nyek gyártását. A miniszté­riumoknak gondoskodniok kel! a vállalatok profiljának megőrzéséről. N. Sz. Patolicsev (a Bje­lorusz SZSZK pártszervezete) arról beszélt, hogy orszá­gunk politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének ered­ményei a kommunizmus út­ján tett újabb óriási lépés­ről tanúskodnak. Ezeket a sikereket a párt Központi Bi­zottságának fáradhatatlan le­ninien elvhú és kollektív munkája révén értük el. Mi, kommunisták, minden erőnk­kel támogatjuk, helyeseljük ezt a pártvonalat és azt kí­vánjuk, hogy lenini Központi Bizottságunk a párt és a szovjet állam irányításának nagy és bonyolult munkájá­ban továbbra is úgy dolgoz­zék, mint most, elvhűen és kollektíven. nagy munkát végzett so­rainak bővítése és tömöríté­se céljából, a gazdasági és a kulturális építés irányítása színvonalának emelése céljá­ból s ért is el bizonyos ered­ményeket, Az ipar határidő előtt be­fejezte ötéves tervét. A termelés 5 év alatt több mint kétszeresére emelke­dett. Nagyot fejlődött a gép- és a szerszámgép­gyártás. Jelentősen megnövekedett a burgonya, a zöldségfélék, a tej, a hús és különösein a kender termelése. A köztár­saság körlübelül két év alatt teljesíti az ötéves tervnek azt az előirányzatát, hogy a kol­hozokban meg kell kétsze­rezni a hús és a tej terme­lését. A szónok érdekes ada­tokat közölt a mezőgazdasági artelek fejlődéséről: Bjelo­russziában 1955-ben 650 kol­hoz jövedelme egy-két millió rubel között, 110 kolhoz jö­vedelme 2—3 millió rubel között, 64 kolhoz jövedelme 3—5 millió rubel között és 12 kolhoz jövedelme 5—16 millió rubel között mozgott. Patolicsev elvtárs felhívta a figyelmet az> állami terv­bizottság és a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztéri­uma munkájának hibáira, s megállapította, hogy azok a népgazdasági ágak fejlődésé­nek megtervezésénél rosszul veszik figyelembe a külön-, böző vidékek sajátosságait — a Szovjetunió Kommunista Pártja a Xl'X. pártkomgresz­szus és a XX. pártkongresz­szus közt eltelt időben esz­meileg megedződött és meg­erősödött — mondta J. E. Kalnberzin (a Lett SZSZK pártszervezete). — Megnöve­kedett a pártszervezetek szervező szerepe a szovjet nép valamennyi feladatának megoldásában. Kalnberzin elvtárs megál­lapította, hogy a Lettország Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága a nehézipar fejlesztésére irányítja fő fi­gyelmét. Miiközben a köztár­saság ipari termelése 5 év alatt egészében 90 százalék­kal nőtt, a nehézipar meg­kétszerezte, a gépgyártás pe­dig 2.7-szeresére növelte ter­melését. Gyors ütemben fej­lődik tovább a könnyúipar is. Az elmúlt 5 évben 73 új vállalatot építettek a köz­társaságban. Lettországban jelentősen megszilárdult a kolhozrend­szer. Emelkedett a kolhozta­gok jövedelme. Nem kevés gazdaság ért el kitűnő ered­ményeket. Emellett azonban számos mezőgazdasági ág to­vábbra is elmaradt. Az utóbbi időben a köztársaságban csökkent a tej-, hús- és sza­mesterménytermelés. A Lettország Kommunista Párí­jának Központi Bizottsága és a köztársaság miniszterta­nácsa a mezőgazdaságot az egyes kerületek és kolhozok sajátosságainak elmélyült ta­nulmányozása nélkül irányí­totta. Bjelorusszia pártszervezete (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents