Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-14 / 38. szám

VILÁG PPÖLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ma délelőtt 10 óraitor kezdődik az SZKP XX. kongresszusa Moszkva. A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió Kommu* nista Pártjának Központi Bizottsága közölte, hogy a kong­resszus február 14-én, kedden délelőtt 10 órakor a nagy Kreml-palota üléstermében nyílik meg. AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSAGANAR LAPJA XII. évfolyam, 38. szám Ára: 50 fillér Kedd, 1956. február 14. A XX. világítótorony (V. M. I.) Az ősi Moszkva falai ismét történelmi jelentőségű események szemtanúi. Ma kezdi meg ülé­sezéseit a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusa, hogy beszámolóival, vitáival és határozataival mutassa a kommunizmus építőinek a soronkövetkező tennivalókat, amely tettek országrészeket formálnak át, sivatagokat alakítanak termővé, folyók irányát vál­toztatják meg, városokat emelnek az őserdőkben. Moszkvára figyelnek ma a murmanszki kikötő dokkjairól, az Amur-menti városok gyáraiból, a szűz­földekről és a Káspi-tíngeri halászhajókról. Az ülés­teremre és a küldöttekre függesztik, tekintetüket gon­dolatban a Kaukázus-környéki tea- és narancskerté­szek, Ukrajna cukor répatermelői, a kárpáti erdészetek favágói, a világ legnagyobb vizierőmű-óriásains'k épí­tői, a bakul, a donyeci szén- és olajbányászok. Együtt dobban a küldöttekkel az ország dolgozóinak szíve, együtt dobban az öntözőművek építőié, a mocsarakat lecsapolóké, a tengerészeké és a katonáké, a sarkkuta­tóké, az ato*i- és a napenergia felhasználásán fárado­zóké. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz­szusa hatalmas világítótorony, amelynek fénye bevilá­gít a világ legtávolabbi zugaiba, az afrikai és az Ama­zonasz-menti őserdők rejtekébe is, megfényesíti a ki­taszított négert bányász arcát s tudva a kongresszus nagyszerű eszméiről, könnyebb lesz az arab teherhordó málhája. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusa fényénél — bár elsősorban a szovjet nép szá­mára világítja meg az előrehaladás útját — világosab­bak lesznek a mi útjaink is. Simább, áttekinthetőbb a célhoz vezető út, könnyebbek az építés, a még boldo­gabb jövő kovácsolásainak tervei. Ezért dobban együtt a magyar nép szíve is Eenin, Sztálin pártja küldöttei­nek, a szovjet nép legjobbjainak szívével. A XX. kongresszust megelőző várakozás világ­szerte jogosan foglalkoztatja a dolgozók százmillióinak érdeklődését. Több mint fél évszázadon keresztül a megelőző tizenkilenc pártkongresszus mutatta — kez­detben Oroszország népeinek, majd hamarosan az egész világ dolgozóinak — a cselekvés útját, derítette fel a felszabadulásért folytatott küzdelem stratégiáját és taktikáját, majd jelölte ki a szocializmus és kom­munizmus építése elveinek megfogalmazásával a bol­dogság elérhető célját. A mi sokat szenvedett népünk, a mi munkásaink és parasztjaink is jórészt ezekből az útmutatásokból tanultait meg, hogy a párt vezetésével mit kell tenni, hpgy végre szabadok legyünk, hogy végre a felemel­kedés, boldogulás útjára lépjünk. A Szovjetunió Kom­munista Pártja első kongresszusai segítették kiková­csolni a világ dolgozóinak első következetesen forradal­mi pártját. Ezek a kongresszusok és a bolsevik párt harcai érttették meg népünk legjobbjaival a forradal­mi marxista párt megteremtésének a szükségességét. E párt, a Magyar Kommunista Párt nélkül lehetetlen lett volna szembeszállni az elnyomó erőkkel, lehetet­len lett volna felkészíteni népünket a felszabadulásért vívott harcra, majd arra, hogy a kapott szabadsággal élni tudjunk. A Szovjetunió Kommunista Pártjának VI. kongresszusa, amely az Októberi Szocialista Forra­dalom stratégiáját és taktikáját kidolgozta, iránymuta­tás volt a magyar nép 1918-as, 1919-es nagyszerű küz­delmei számára is. A Tanácsköztársaság legyőzése után a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusai, amelyek kidol­gozták a szocializmus építésének irányelveit, élesztet­ték népünkben a hitet, hogy számunkra is elérkezik a várva-várt szabadság napja. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XVII. és XVIII. kongresszusa, mint ha­talmas, messze világító világítótorony bevilágított • a magyar fasizmus által teremtett éjszakába. Jelezte en­nek a rettenetes éjszakának a végét, a közeli hajnalt. A XIX. pártkongresszus a nemzetközi helyzet ér­tékelésével, a világmératű békeharcban adott útmuta­tásaival hozzásegítette népünket a fokozott tisztánlá­táshoz, ahhoz, hogy szerepét határozottan és világosan lássa a szocialista táborban. A XIX. kongresszus jut­tatta a mi népünknek is azt a felemelő szerepet, hogy mint „új rohambrigád" folytassa harcát a felemelkedé­sért, példamutatásával elősegítse más népek szabad­ságküzdelmét. A most ülésező XX. pártkongresszus újabb segít­séget nyújt népünik boldogulásáért folytatott harcában. A pártkongresszus anyagaiból egyelőre a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tervezetét ismerjük. „A hato­dik ötéves terv megvalósítása — mint Rákosi elvtárs írja — kiszélesíti az anyagi bázist, amelyre a Szovjet­unió támaszkodik a népi demokratikus országokkal való együttműködésében". A hatedik ötéves terv meg­valósítása, amely a kongresszus útmutatásai nyomán történik, lehetővé teszi, hogy még szorosabbá, még ter­mékenyebbé váljék barátságunk, együttműködésünk a Szovjetunióval. Hatványozottan növelik ezt a segítsé­get a kongresszusnak a közeli napokban nyilvánosságra kerülő többi anyagai, határozatai. A XX. kongresszus nak beláthatatlan jelentősége van népünk számára. Bár ismeretlen előttünk, hogy a huszadik kong­resszus milyen útmutatásokkal járul hozzá a világ né­peinek további harcához, a kötelesség azonban máris nyilvánvaló számunkra. A XX. kongresszus messze vi­lágító fényét a többi között a mi népünk munkájának, harcának kell tovább tükröznie a még felszabadulásu­kért küzdő népek felé. A XX. kongresszus irányelvei­nek gyümölcsöztetése a szocializmus építésének ma­gyarországi gyakorlatában annyit jelent, hogy újabb őrtüzeket gyujtunk, amelyek tovább adva a XX. kong­resszus fényét, megkönnyítik más népek küzdelmét Tetteinkkel, harcainkkal legyünk méltókká erre a hi­vatásra. töltsük be a XIX. kongresszus irányelveinek megfelelően a magyar rohambrigád felemelő hivatását. Szeged és a szegedi járás életéből 7}(fáuicji nap rí)eszkeiL Szombaton az ifjúsági ta­lálkozó alkalmából a nagy havazás ellenére is ünnepi külsőt öltött Deszk község. A főutcán nemzeti színű és vö­rös zászlók hirdették a ma­gyar és délszláv lakta község életében a nagy eseményt. A délutáni órákban megérkez­tek a külföldi fiatalok is. Kallaur Leon a lengyel, Ja;i Pustay a csehszlovák és Po­pescu Gheorghe a román nép fiainak képviseletében előbb Szegedre, majd Deszkre láto­gatott az ifjúsági találkozóra. A külföldi fiatalokat a Deszki Gépállomás dolgozói­nak fuvószenekara a DIVSZ­indulóval fogadta, majd Ma­róti Imre DISZ-titkár kö­szöntötte a kedves vendége­ket. Ezt követően Tix Már­ton párttitkár és Fülöp János, a gépállomás főmérnöke be­mutatta a külföldieknek a gazdagon felszerelt gépállo­mást, ahol a téli javítási munkák már igen előrehala­dott stádiumban vannak. A gépállomás megtekintése után a szomszédos Kossuth Termelőszövetkezetbe láto­gattak a vendégek. Lele Fe­renc, a termelőszövetkezet elnölke üdvözlő szavait Kal­laur Leon. a lengyel ifjúság képviselője köszönte meg a küldöttség nevében, majd Gárdonyi Imre brigádvezető bemutatta a termelőszövetke­zeti gazdaságot, s alapos elemzéssel tájékoztatta a kül­földi vendégeket az elmúit termelési év nagyszerű ered­ményeiről. Az esti kulturális műsor­ral egybekötött ifjúsági nagygyűlésre kicsinek bizo­nyult a kultúrház nagyterme, olyan nagy volt a község dol­gozóinak és ifjainak érdeklő­dése. Itt a magyar és dél­szláv úttörők köszöntötték elsőnek a vendégeket, majd Kucsera Róbert elvtárs, a já­tási DISZ-bizottság képvisele­tében tartott ünnepi beszé­det. Ezt követően egymás­után kértek szót a külföldi fiatalok, akik hangsúlyozták, hogy a testvéri szabad né­peknek és fiaiknak egymásra találását széttéphetetlen kap­csolatok védik a békét rom­boló erőkkel szemben. Mi fiatalok is őrt állunk a béke felett — mondták a külföldi ifjú küldöttek. A nagygyűlés után gazdag kulturális rrlűsor következett, majd reggelig tartó bál, me­lyet a kedves vendégek tisz­teletére rendeztek a deszki DISZ-fiatalok. 2500 új tag Szegeden január 23-tól február 12-ig kölcsönös se­gítő és takarékpénztári tag­szervezési napokat tartottak. Ez idő alatt 2500 új tag lé­pett be a már működő péns< tárakba és 11 új kölcsönSe segítő takarékpénztár ala­kult. Indiai Képzőművészeti Kiállítás nyílt Szegeden Megnyílt a tbc. elleni küzdelemről szóló kiállítás Vasárnap délelőtt a Haza­fias Népfront városi titkár­ságának nagy tet ,nében meg­nyílt a »tbc. elleni küzdelem hete« alkalmából rendezett kiállítás. Vincze Antal elv­társ, a városi tanács végre­hajtó bizottságánaik elnökhe­lyettese nyitotta meg a ki­állítást. Az ünnepélyes megnyitó után sok szegedi dolgozó te­kintette meg a kiállítást. Dr. Nagy László főorvos és a Tüdöbeteggondozó Intézet or­vosai ismertették a kiállítás anyagát a látogatókkal. A kiállítás igen érdekes, szem­léltető tablókkal, modellek­kel, világító táblákkal, fel­vételekkel mutatja be a tu­berkulózis megjelenési for­máit és a tbc. elleni küzde­lem módszereit, műszereit, gyógyszereit. Már az első órákban több száz szegedi dolgozó tekintette meg a ki­állítást. Vasárnap délelőtt a Móra Fe­renc Múzeum képtárában ünne­pélyes keretek között meg­nyílt a Kulimkapcsolatok Inté­zete, a Műcsarnok, a Móra Fe­renc Múzeum és a városi ta­nács rendezésében az Indiai Képzőművészeti Kiállítás. A megnyitón megjelent B. CH. Sa­nyal, az indiai Képzőművészeti Főiskola igazgatója, festőmű­vész és H. A. Gade festőművész, Kádár György, a Képzőművé­szek Szövetségének főtitkára, Telkes György, a városi párt­Y B. kulturális osztályának ve­zetője, Dénes Leó, a városi ta­nács VB. elnöke, Mison Gusz* táv, az I. kerületi Tanács VB. elnöke, valamint a Kullúrkap­csolatok Intézetének és a Mű­csarnoknak munkatársai. Bálint Alajos, a Móra Fprenc Múzeum igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Dénes Leó, a városi tanács VB. elnöke mon­dott megnyitó beszédet. Ezu­tán B. CH. Sanval mondott kö­szöntőt, s beszédében többek kö­zölt ezeket mondotta: „Enged­jék meg, bogv az Indiai Képző­művészeti Kiállítás alkalmából az indiai nép és az indiai mű­vészek üdvözletét tolmácsoljam Önöknek. Bemélem. liogy ezeV a művészeti alkotások hasonló sikert érnek el Szegeden, mint néliány héttel ezelőtt Budapes­ten. Ez a kiállítás nemcsak fes­tett vásznak, faragott kövek, bronz-szobrok gyűjteménye, ha­nem egy olyan kor művészi öröksége, amely egy bizonyos életformát mutat be, ennek megértése hozza közel egymás­hoz a népeket.;; S most itt. Szegeden ebben a gyönyörű sá­rosban mutatjuk be gyűjtemé­nyünket, ahol már háromnapos ill-tartózkodásuk alatt is igen meleg fogadtatásban volt ré­szünk"'. B. CH. Sanyal beszéde után két kis úttörő-pajtás ba* talmas virágcsokrokat adtak át kedves Indiai vendégeinknek. Az ünnepség után B. CII. Sas nyal és II. A. Gade indiai fess tőművészek tartottak tárlatveze* tést, ismertették a kiállításon be* mutatásra került 166 képzőmű­vészei i alkotást, amelyek között barlang festmények, miniatü* rök, festmények és szobrok sze* repelnek. Az Indiai Képzőmű* vészeli Kiállításnak már vasár* nap délután több mint 800 látó* gatója volt. ,.A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás hétfő estig: Erősen felhős idő, sok helyen havazás, élénk észalkkeleti-keleti szél, hófúvások .. •" — hallottuk a rádiókan a vasárnap esti hírek után. Ezt a híradást most leg­alább olyan izgalommal vártuk, mint máskor a totó-híreket. Bizony a va­sárnapról hétfőre virradó éjszaka nem sok jót igért. S valóban az egyre to­vábbtartó hideg mellett belevágott a fekete éjszakába a fergeteges északi szél és a millió fehér szikrát szóró hófúvás. Mi lesz reggel ? Ez az egész éjszaka tartó hózápor hajnalra fehér lepellel borította be Szeged utcáit. A sűrű hópelyhek ma­guk alá temették a villamossíneket, az úttesteket és gyalogjárókat. Mi lesz reggel? Megbénul a közlekedés? Ho­gyan mennek munkába az emberek? Lesz-e friss áru a boltokban? Ilyen, s ehhez hasonló kérdések fog­lalkoztatták az újságírót, mikor hét­főn reggel öt és félhat óra között haj­nali őrjáratra indult a Széchenyi téri Központi Villamosmegálló és a Sztá­lin körúti Központi Autóbuszmegálló közötti rövid útszakaszon. S nem egész harminc perc alatt a jogos kérdések válaszra találtak. Mert amíg városunk lakóinak nagy többsége a nemkívána­tos reggeli felkelés előtt még egyet fordult a jó meleg ágyban, addig... Addig? Nézzük inkább sorjában az esemé­nyeket. Lopó os kalouzok Központi Villamosmegálló. Gyüle­keznek az első utasok. Különösen so­lcan várják a Nagyállomás felé menő kocsit. Sietni kell, nemsokára indul a pesti gyors. A sínek között derékb>i­hajolva középkorú kucsmás férfi la­zítja lapáttal a kézben a sínekre ta­padt hótakarót. Német I. István el­Hétfőn hajnalban történt... lenör hétfőn hajnalban már negyed négykor magárahagyta családját, s fél öttől itt a központi megálló előtt ve­rekszik az egyre jobban terpeszkedő hóval. S nemcsak ő dolgozott így. Teg­nap hajnalban a munkába álló szegedi kalauzok az első fordulóban jegylyu­kasztójukat táskába rakva, lapáttal a kézben verekedték ki szinte méteren­ként a keréknyi helyeket. Hócsatájuk győzelemmel végződött. Egyszerre tünt fel az első kocsi, mind Rókus, mind a Nagyállomás felöl. Megindult a villa­mosközlekedés. Faragó bácsi talpon van A nagy hórengetegben a Széchenyi tér és a Takaréktár utca sarkán Ws tiszta sziget terült el úgy negyed hat felé. A Széchenyi tér 7. számú ház elölt tiszta a gyalogjáró, itt nem kell már bokáigérő hóban taposni az utat. Faragó Ádám házfelügyelő és felesége már négy órakor megjelentek seprűk­kel és lapátokkal az utcán. Faragó bá­csi éppen 39 esztendeje házfelügyelő, s ha egy évben átlagosan 60 havas napot számítunk, ákkor ez azt jelenti, hogy már eddig több mint 2300 alka­lommal jelent meg így a Széchenyi tér sarkán hólapáttal a kezében. A ház még csendes, a lakók alszanak. De nem! A második emeleten az egyik ablak mögött most felgyulladt a vil­lany. Nyugodtan indulhatnak onnan munkába. Faragó bácsi, s a hozzá ha­sonló lelkiismeretes házfelügyelők már rendet teremtették saját portáju­kon. Itt a fr ss <ei . . . Reggelenként sűrűn nyílik az Anna­kúti tejivó ajtaja. Több száz szegedi ember ott fogyassza el rendszeresen reggelijét — tejet, kávét, kakaót. Ugyanilyen forgalomra számíthatott ez az üzem ezen a hófödte reggelen is. A koránkelő személyzet egyre csak ezt találgatta: megjön-e a tej? Megjött. Fél hat előtt néhány perc­cel hirtelen dudálás jelezte, hogy meg­érkezett a Tejipari Vállalat autója. Kiss Antal begyakorlott, ügyes moz­dulatokkal raikta le a kannákat, s Tát­rai István gépkocsivezető teherautója máris indult tovább a következő üz­let felé. S ezen a reggelen is — éppúgy mint bármikor máskor — megkérdezhették a gondos édesanyák: „Mit kérsz kis­fiam, kávét, vagy tejet?" Indui a szőreg' busz „Pintér elvtárs, Szöregre majd én kiviszem a Ikocsit" — mondta Suhajda Imre gépkocsivezető a Központi Autó­buszmegálló indítójának. S olyan fris­sen indult a havas szőregi országút felé, mintha egész éjszaka az igazak álmát aludta volná. Pedig Suhajda Imre gépkocsivezető, Csipak István segédmunkással egész éjszaka ott virrasztott a központi meg­állóban álló nyolc kocsi mellett. A hi­deg időre való tekintettel állandóan já­ratták az autóbuszok motorját, s mi­kor háromnegyed négykor megérke­zett Pintér József indító, büszkén je­lenthették, hogy valamennyi kocsi út­rakészen áll. Itt is minden kalauz ka­pott egy lapátot, majd néhány perc múlva valamennyi autóbusz hosszú ívben megvilágítva és csillogtatva a havas utat, elindult rendeltetési helye felé. Néhány kisebb külterületi zökke­nőktől eltekintve — a nagy hófúvás ellenére is — Szegeden hétfőn hajnal­ban nem bénult meg a közlekedés és a szállítás. Az emberék és a természet ádáz csatáját, mi emberek nyertük meg. (sömjén)

Next

/
Thumbnails
Contents