Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1956. február IS. OELMRGYBRORSZftG Az SZKP XX. kongresszusa előestéjén A csőfúrógép tengelye nyolc éj félméter hosszú. Bármilyen szilárdan is építették be a szerszámgépbe, rezgését nem lehet végleg megszüntetni. Ezért a kések hamar eltörnek és az alkatrészek megmunkálásának üteme is lassúbbá válik. Meg kell változtatni a kés geometriáját, - gondolta magában Georgij Alijcv, a kislini gépgyár esztergályosa. Alijev és váltótársa, Georgij Kuznyecov már régóta versenyeznek egymással, versengésüket az egész kollektíva figyelemmel kíséri. A két vetélytárs először másodperceket, majd perceket takarított meg, s ma már ott tart, hogy a normát 150 százalékra teljesíti. Ez jelentős sikernek számít. De, ami az elsőséget illeti, ezt sohasem tudták eldönteni; helyesebben, amint az üzemben tréfásan megjegyezték, mindig holtversenyben győznek. A két barát mesterségbeli tudása és kitartása teljesen egyformaAlijevben lassan érlelődött meg az újítás gondolata, Kuznyecov tanácsát is kikérte. A fiatal esztergályosnak eddig nem volt módjában mérnöki ismereteket szerezni, de azért magabiztosan haladt a célja felé. Elvtársai segítségével az összes számításokat befejezte, sőt a kísérleti mintadarab is elkészült. Csak ki kellett próbálni. Erre egyik este került sor. A második műszakban Kuznyecov állt a gébnél. Talán reggelre halassza a kés kipróbálását? Nem! Alijev egy percig sem habozott, átadta a kést váltótársának. — Próbáld (ki. Én majd nézem, hogyan válik be. A műszak végén a gyári folyosó falán megjelent a „villám", amely hírül adta a kollektívának, hogy Kuznyecov esztergályos 200 százalékra teljesítette normáját. Miközben munkatársai a kezét szorongatták, Kuznyecov csak ennyit mondott: — Nem az én érdemem, a kés Alijev ötlete! Részlet Raszul Rza „Szovjet jellem" cimü tárcájából Szovjet embereik... Kovács vagy tudós, kolhozparaszt vagy bányász, gépgyártó vagy orvos, világosan látja, mit kell tenni, hogy az SZKP XX. kongresszusának irányelvei megvalósuljanak. A nyilvánosságra hozott történelmi jelentőségű dokumentum nagy érdeklődést keltett a szovjet emberek millióinak körében. A népgazdaság valamennyi ágának fellendülését jelentő számok, szárnyat adnak képzeletüknek: látják a térképen az új ipari területek gócait, az új gyárak, vízierőművek, a bányák, az évszázados szűzföldekből kihasított és a korszerű földművelés számára meghódított végtelen mezők körvonalait. Meglesz! Mindazt, amit a párt kitűzött, megcsináljuk! A szovjet emberek ígérete egy a tettel. Századunk hősei ök... Szovjet embereit. A felelősök felelőtlensége egy lakás ügyében Egy kommunista újtelepes Uj kombinátok a Szovjetunióban Az országban mintegy 80 nagy textilüzemet rekonstruálnak, illetőleg építenek, A Kamisínban Bamaulban, Kamszkban és Herszonfcan épülő hatalmas pamutipari kombinátok ruhaanyagokat, velvetet, flanellt, szatént, tarkánszőtt sottisanyagot gyártanak majd. 1956-ban üzembehelyezik a ikrasznodari fésűsfonó szóvökombinát második egysegét, befejezik a pavlovszki, jposzadi gyapjúfoínógy áiépítését, átadják rendeltetésüknek a krasznojarszki selyemkombinát első 200 szövőgépét. ATTŰL TARTOTT Nyikolaj Kulikov, hogy hirtelen elhatározása rosszul esik majd anyjának, s most, ahogy hazaért a kerületi pártbizottságról, egyre azon törte a fejét, hogyan is fogjon a beszélgetéshez ... Vacsora után anya és fia a díványra telepedtek. — Moszkvából már több ezren indultak Kazahsztánba és az Altáj-vidókre — kezdte Nyikolaj. — Éppen tegnap kísértem ki az állomásra két barátomat. — Kik voltak azok? — érdeklődött anyja. — Viktor Szmimov és Borisz Kuznyecov. Ügy döntöttem, én is elmegyek a szűzföldekre — tette hozzá határozott hangon . Kis ideig hallgatott az anya, mintha a szavak között válogatna, aztán így szélt: — Néhány hete csak, hogy megkaptuk az új lakást, mennyi utánjárás, vesződség, mennyi költség fekszik benne. itt van az új berendezés és most tessék, fogod a sapkádat, aztán gyerünk a sztyeppére.. . Nyikolaj felállt, lassan végig lépkedett a szobán, aztán visszafordult és szembenézett anyjával. — Ne haragudjál, mama, de nem maradhatok itthon semmiképp, magad is beláthatod. Én — kommunista vagyok... Az anya felkelt, fiához lépett és szó nélkül átölelte... . .1953 UTOLSO NAPJAIBAN indult útnak Nyikolaj Kulikov Kazahsztán felé. Nem először mondott búcsút anyjának hosszabb időre. Első ízben 1942-ben, amikor a haza fölött a háború vihara dúlt. A repülőiskola befejezése után Nyikolaj elindult a ftontra. A fiatal repülő Sztálingrád környékén kezdte és Berlin felett fejezte be a légi harcokat. Harci hőstetteiért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Nyikolaj Kulikov most a szúzföldek meghódítására indult. ... Hideg, decemberi nap volt. Metsző szél vágott az ember arcába, fáradhatatlanul kavarta, hordta a havat. A szosznovi szovhoz főutcáján gyors léptekkel haladt Nyikolaj Kulikov és barátja, Adzsam Juszupov. . — No, Adzsam — szól Kulikov — most még bejáratjuk az utolsó két traktort és aztán hozzáfoghatunk az újévi készülődéshez. — Talán elhalaszthatnánk ezt a kettőt már, egészen átjárt a hideg. — Nem lehet. Jobb, ha ma bevégezzük — válaszolt Nyikolaj, — ha túl vagyunk a dolgon, nyugodtabb a pihenés. A GÉPJAVÍTÁSOK BEFEJEZÉSE Kulikov életének egy fontos eseményével esett egybe: most egy éve, hogy megérkezett a kusztanaji sztyeppékre. Lakásába érve, Nyikolaj gyorsan bekapcsolta a villanyrezsót, hogy a borotválkozáshoz vizet melegítsen. Mikor végzett a borotválkozással, bekapcsolta a rádiót, aztán hozzálátott, hogy rendbehozza egyszerű legénylakását. — Jó lenne már egy kis szabadságot vennem. Éppen ideje volna, hogy Lenocskát és anyámat is idehozzam. Megvan mindenem, de mégis kényelmetlen az agglegényélet — tűnődött Nyikolaj mosolyogva, majd meggyújtotta az asztali lámpát és hozzáfogott levelet írni egyik barátjának. A fény bevilágította életvidám arcát. „Egy évvel ezelőtt elhagyatott, puszta sztyeppére érkeztünk — írta a levélben. — Mindjárt az első napon fölsorakozott a hóval fedett síkságon a sátortábor. Azóta ezen a tágas pusztaságon egész falu nőtt ki emeletes lakóházakkal, iskolával, kórházzal, klubbal, boltokkal. Még sok másról írt Nyikolaj Kulikov, de arról még csak említést sem tett, hogy vezető beosztásba akarták helyezni, de ő csalt megmaradt a traktor kormánykerekénél. Arról sem írt, hogy tavasztól őszig majdnem két évi normáját teljesítette. A Haza kitüntetett védője, a Kusztanajterület hírneves traktorosa most a XX. pártkongresszus előestéjén szavát adta, hogy 1956-ban legalább 1.800 hektár földet művel meg. Periszkóp a szerszámgépen A LENINGRÁDI KIROV GYÁRBAN minden elragadtatásba ejti a látogatót és a tapasztalatlan szem nemigen veszi észre azokat az apró hibákat, amelyek esetleg fékezik a termelés növelését. A gyár egyik üzemrészében rögtön magára hívja a figyelmet a karusszel-gép, rajta a munkadarabbal. A hatalmas forgó tárcsa együtt mozog a rajta álló munkással, akinek az a feladata, hogy figyelemmel kísérje a megmunkálás minőségét. Ebből a célból állandóan le kell hajolnia, hogy belenézhessen a munkadarab belsejébe. Ez bizony elég fárasztó, s a gép teljesítményét azért nem lehet fokozni. mert a munkavédelmi szabályok nem engedik meg, hogy teljes sebességre kapcsolják. Hogyan lehetne mégis megkönnyíteni és ugyanakkor termékenyebbé tenni a munkát? Ezen törte a fejét a gyár ismert újító-esztergályosa. a kommunista Leonyid Laletyin. AZ ÜJITONAK nem sikerült egykönnyen megoldania a problémát. Számtalan kísérletet végzett, mielőtt elkészült az első elfogadható szerkezet. Elég bonyolult volt. A szánhoz acélcsövet erősítenek, amelyben két lencse és egy prizma van. A gépkezelő munkás ezen a „periszkópon" át láthf a forgó tárcsára erősítr munkadarab esztergálandó -jlületét. 1 Mikor azonban ezt a tartozékot rászerelték a karuszszelgépre, a vezérlőasztalnál ülő munkás látta ugyan, hogyan esztergályozza a munkadarab belsejében a kés a hornyot, de a rossz megvilágítás miatt nem tudta megállapítani a megmunkálás minőségét. Amikor Laletyin megállapította a hibákat, ki is javította azokat. Villamoslampákat szerelt fel és nagy obb fényerősségű objektívet. EZ A KÉSZÜLÉK'nem az egyetlen találmánya. Laletyin állandóan kísérletezik, újít. Jelenleg is igein érdekes kérdés foglalkoztatja. Aki járt már duzzasztógátak építésénél, az látta, hogyan sülylyed bele az acélcölöp vibrálva néhány perc alatt a földbe. Laletyin azt találta ki, hogy a vibrációs módszert meghonosítja az esztergálásban is. A préslégkalapácsba véső helyett különleges szerkezetű kést erősített és az egészet rászerelte a szerszámgép szánjára. Búgni kezdett a gép motorja, kopogott a sűrített levegős szerszám. Az eredmény felülmúlt minden várakozást; a vibráló kés játszi könnyedséggel behatolt az acél-munkadarabba. A Szeged. Katona József utca 36/b. számú ház özv. Burghardt Józsefné tulajdona. A főépületben három szoba van; ebben lakik a házigazda és idős anyja. Közvetlenül a főépület mellé mar régen egy kis egyszobás, előszobás lakást építettek. Ebben lakott évek óta Kovácsházi József szíjgyártó-segéd. Lakbért nem fizetett, mert a ssoba járandósága roll, mivel mint segéd Burghardtné szíjgyártó-műhelyében dolgozott, aki férje után — a törvények szerint — gyakorolhatja az ipart. A múlt evoen Kovácsházi József gondolt egyet, s hátatfordítva a magán-kisiparnak, a Sütőipari Vállalathoz ment dolgozni. Ekkor — mivel huszonnyolc esztendős — menyasszonyával elhatározták, hogy összeházasodnak. Így Kovácsházi az illetékes III. kerületi Tanácstól kiigényelte a lakást, amelyben évek óta járandóságként lakott. 1955. augusztus 10-én a III. kerületi Tanács határozatot hozott, a kérelmet jogosnak találta és kiutalta a lakást a fiatalembernek. A házigazda azonban ebbe nem nyugodott bele és fellebbezést adott be a városi tanács város- és községgazdálkodási osztályához. Tán lehet, a házigazda fejében ilyen gondolat is megfordult: -Ha már nem dolgozik nálam Kovácsházi, akkor a házamban se lakjon*. A városj és községgazdálkodási Osztály helyesen járt el, s 1955. szeptember 3-án a lakást ismét Kovácsházinak juttatták, ítélték oda. Idézünk a határozatból: - ... a fenti határozat ellen a 11/1953. M. T. 31. paragrafusa 5. bekezdése értelmében további jogorvoslatnak helye nincs*. Nos, ezek után azt gondolhatnánk, most már minden rendben van a lakás ügyében. Korántsem így történt, s ezután kezdődött csak a bonyodalom. Vegyük csak sorjában: Kovácsházi József zsebében a megnyugtató tanácsi határozattal, nősülni akart, de menyasszonya, beteg lett, kórházba került, s elmaradt az esküvő. Közben a fiatalember Lajos nevú testvére leszerelt a honvédségtől. De hol lesz lakásuk Szegeden? — ez volt a kérdés. József azt mondta testvérének: »A kis lakásom szívesen megosztom veled és családoddal*. Oda is költözött így Lajos —• akinek foglalkozása lakatos és fűtő — feleségével és 16 hónapos gyermekével. így négyüknek ad otthont a kis lakás. A lélektelenség, felelőtlenség, a papü'os-munka "eredményeként- 1S56. január 16-án a III. kerületi Tanács ismét kiutalta azt a lakást, amelyet korábban Kovácsházi Józsefnek. Kiutalta, mégpedig Matasevits Gusztáváé Marx tér 8. szám alatti lakosnak. Az asszony megkapta a kiutalást, érthetően be akart költözni. Kezdődött a nyugtalanság, per-patvar, viszály. Kovácsházi József a III. kerületi Tanács újabb döntését megfellebbezte a városi tanács város- és községgazdálkodási osztályához. Itt is az történt, hogy nem tudta a balhé*, mit csinál a jobb. A fellebbezést elutasították, a lakást Matasevitsnének ítélték. Ismét odaírták a határozathoz a bűvös szavakat, — akárcsak Kovácsházi József ügyében — agyoncsapva veie előbbi határozatukat: «A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs-. Sőt ezt is: "Nyolc napon belül hagyják el a lakást, mert különben karhatalommal fogjuk kiköltöztetni". Közölték, hogy szükség-lakásról is gondoskodnak. A határozat indokául a város- és községgazdálkodási osztály ezt hozta fel: Kovácsházi nem foglalta el a lakást. Tehát nem lakik benne, s üresen áll. Aztán: a bérleti díjat sem fizette. Érdekes, logikátlan dolog: ha egyszer valaki nem lakik egy lakásban, miért követelnek tőle lakbért?! Eddig röviden a történet. Arra int, hogy a tanácsnak sokkal nagyobb figyelemmel, s lelkiismeretesen kell törődni az emberek ügyével. S nem lehet nyakló nélkül, az élettől elvonatkoztatott határozatokat hozni. Nyilvánvaló, Kovácsházi Józseféket mindenképpen, törvényesen megilleti a lakás. Ez ellen igazán és valóban fellebbezésnek helye nincs! Morvay Sándor Hindu festőművészek látogatása Szegeden Az indiai képzőművészeti kiállítása mai megnyitójára tegnap Szegedre érkeztek B. Sanyal és H. A. Gade hindu festőművészek. A Műcsarnok képviseletében velük jött Steiner Zsuzsa is, aki a nagyszabású szegedi kiállítást rendezte. A kiváló hindu festőművészek baráti látogatást tettek Dánes Leó elvtársnál, a Megyei Jogú Városi Tanács elnökénél és ellátogattak Kódmezővásárhelyre a nagyhírű Majolikagyór megtekintésére. NEMZETKÖZI SZEMLE Szavak és tettek „Gyakran mondottam és újból ismétlem: nincs semmi, amit ne tennénk meg az egész világ igazságú? békéjének előmozdításáért. Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak. nem csupán a szavak". Ezeket a sorokat nagytekintélyű személyiség vetette papírra. Maga Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke irta Bulganyin aívtórsnak január 27-i válaszlevelében. Vaíi igaz, hegy az amerikai elnök nem először beszélt kormányának hő békevágyáról. Amit pedig a szavak és a tettek viszonyáról mondott — azzal csak mélységcsen egyet lehet érteni. Kégi igazság: a szavak próbája — a telt. Nem is akarjuk most vitatni az Egyesült Államok elnökének jóhiszeműségét. Hiszen néhány hétlel ezelőtt nem Eisenhower elnök, hanem „csupán" külügyminisztere, John Eoster Dulles jelölte meg az amerikai diplomáciai „művészet" alfáját és ómegáját abban, hogy a világét állandóan a „háború szakadékának szélén" kell tartani. Ez a kijelentése világszerte magasra korbácsolta a felháborodás hullámait. Dehát nem az elnök, hanem „csupán" a külügyminiszter beszélt ,.a szakadékpolitikáról". Tény, hogy amikor a viharos nemzetközi tiltakozás miatt már az amerikai vezető körökben ls aggódni kezdtek — Eisenhower elnök határozottan kijelentette, hogy — ő nem is olvasta külügyminiszterének nyilatkozatát. Az, elnök csupán annyit fűzött a dologhoz, hogy ..Dulles a legjobb külügyminiszter, akit valal — ismeri". No, és persze azt is lehetne mondani a . haláltánc-diplomáciájának" meghirdetéséről, liogy ezek — csak szavak. S amint tudjuk. nem a szavak, hanem a tettek számítanak. A tettek. Nemrégiben Eisenhower elnök javaslatára az, amerikai kongresszus újabb ez,er millió dollárral felemelte a már anuíg.vis csillagászati számokat érő katonai költségvetést. Dehát csak kellett valamilyen határozott választ adni arra a vésztjósló „vörös manőverre", hogy 640 ezer fővel csökkentették a szovjet fegyveres erők létszámát és 9.600 millió rubellel alacsonyabbra szabták meg a katonai előirányzatokat? Es mi mindenre telik a felemelt amerikai katonai költségvetésből? Még léggömbökre is. ... Léggömbök. Oh, milyen kedves! Gyermekkorunk szívet-melegitő emlékeit idéző, színes, könnyed, lebbenő jószágot. A Vároliget jut eszünkbe, a mutatványos bódék. Szinte nyelvünkön érezzük az olvadó vattacukor édes ízét. Milyen békés hangulat! He álljunk meg! Hiszen csak nem foglalkoznak ilyen játszi dolgokkal a Pentagonban? Nem. persze, hogy nem játszanak. Halálosan komoly dologról van szó. 1956. január 18án a szlovákiai I.cvoca közelében egy csehszlovák utasszállító repülőgép összeütközött egy amerikai léggömbbel. A gép lezuhant — 22 ember életét vesztette. 22-en meghallak — 22 család gyászol. Ez, nem játék, — ez gyilkosság! Es egyazon helyről parancsolták útjára azokat a léggömböket is. amelyek két magyar pilóta halálát okozták. 1600 köbméter robbanógáz emeli magasba a léggömbök több mázsás terhét. A ballonok drága műszaki- felszerelést, bonyolult gépezeteket hordoznak. Egy-egy ilyen ballon hozzávetőlegesen ötvenezer amerikai dollárba kerül. Dehát mire való mindez,, miért veri magút az. amerikai kormány ilyen nagy költségekbe? Oh, semmi az egész! — „légköri megfigyelések" a geofizikai év keretében — mondják az ócánon túli feladók. A washingtoni külügyminisztérium szívivője a napokban közölte: „Az Egyesült Államok légiereje még a múlt hónapban bejelentette, hogy fokozottabb ütemben hajtja végre azt a programját, amelynek keretében tudományos légkürkutatási célokból, műszerekkel ellátott léggömböket eresztenek fel nagy "tá gasságba. Ezt a. programot a nemzetközi geofizikai év keretében folytatják". Ig.v az amerikai külügyminisztérium. De csakhamar rájöttek, bogy a légierők „tudományos tevékenysége" mögül (álságosán kilátszik a lóláb. Ezért nagysictve nyilatkozott az amerikai meteorológiai intézet is. Február 5-én bejelentette, hogy megkezdte ,.a felsőbb-légrétegek tanulmányozását". Ara az amerikai hivatalos körök mindmáig melyen hallgatnak arról, miért érdeklődnek olyan szenvedélyesen éppen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok területe felett húzódó légrétegek iránt. Csak sajnálni lehet, hogy a komoly tudományos múltra visszatekintő amerikai meteorológiai intézetre ilyen gyászos szerepet osztottak ki ebben a csúnya játékban. De sem a hírhedt Szabad Európa rádió cégére, sem pedig a „meteorológiai" spanyollal nem rejtheti el a gyilkos léggömbök igazi feladóit. A hazug embert hamarabb utóiérik, mint a sánta kutyát, — tartja a régi és bölcs közmondás. Ez történt most a meteorológusok hátamögé húzódó léggömb-eregclőkkel. Csütörtökön a szovjet külügyminisztérium sajtóértekezletet rendezett, ahol bemutattak több tucat szovjet terület felett elfogott amerikai léggömböt, műszaki felszerelésével együtt. Az ott összegyűlt több mint 100 szovjet és nyngati újságíró saját szemével győződhetett meg arról, hogy a léggömbökön nyoma sincs olyan berendezésnek, amclylyel megfigyelhető lenne a légnyomás, a hőmérséklet és a levegő nedvességtartalma. Ezzel szemben mindazok az eszközök megtalálhatók, amelyek segítségével rádióval irányított légi fényképezés révén felderítést lehet végezni. A sajtótudósítók arról is meggyőződhettek, hogy a léggömbök és berendezésük az Egyesült Államokban készültek. Szétpukkant a hazugság-léggömb ... Nem csoda hát, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok erélyes tiltakozása és a nemzetközi közvélemény növekvő felháborodása hatására az amerikai külügyminisztérium kezd visszakozót fújni. A legújabb nyugati jelentések szerint Washingtonban bejelentették. hogy „egyelőre beszüntetik" a léggömbök küldését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok területe fölé. Az ilyesfajta tettek, mint az amerikai léggömb-akció, semmiképpen sem az amerikai kormány „hő békevágyáról" tanúskodnak. Ez ugyanúgy provokáció tettekben, mint az amerikai Külügyminiszternek a „szakadék-politikáról" szóló nyilatkozata — szavakban. Ha az amerikai külpolitika irányítói el akarják kerülni, hogy a világ közvéleménye ilyen összefüggésben lássa a washingtoni szavak és tettek egységét, akkor le kell vonniok a csúfos l-udarcba fulladt léggömbakciójuk tanulságait. KÖVES TIBOR