Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-08 / 33. szám

Szerda. 1956. február 8. O DELMRGYRRORSZIG A XX. párlkongresszus előestéjén /. Xyikolajer. u .Vsnrj'eliinió Turfoniiinint Akadémiájának levelran Innia. . Az iráayeivek harcos cselekvési programot jelentenek Nekünk, tudomány-os dol­gozóknak a XX. pártkong­resszus terv-direktívái har­cos cselekvési programot je­lentenek. Éppúgy, mint a népgazda­ság többi ágazataiban, a vas­úti szállításban is új rend­szabályok kerülnek beveze­tésre, amelyek teljesen meg­változtatják munkáját. Az atomenergia békés alkalma­zása széleskörű lehetősége­ket teremt a szállítás villa­mosítására. Hatalmas távlatok nyílnak meg a legkorszerűbb mozdo­nyok beállításával kapcso­latban. Vasútvonalainkon új­típusú gőzmozdonyok, villa­mos- és gőzhajtású mozdo­nyok tűnnek fel. Általánossá válik az automatizálás. örömmel láttuk, hogy a terv-direktívákban a tudo­mányos-műszaki munkálatok további kiterjesztését irá­nyozták elő. A Komplex Szál­lítási Problémák Intézeténe: kollektívája kitartóan küzd. a tervezés megjavításáért és a terhek ésszerű elosztásáén a különböző szállítási ágaza­tok között. A terv irányelvei újból fi­gyelmeztetik a tudósokat, hogy fonják szorosabbra kap­csolataikat a termeléssel, hogy végezzenek gyakorlati szempontból céltudatos kuta­tómunkát. Saját munkám­ban is figyelembe veszem ezt az Iránymutatást. Minden erőmet és tudásomat latba­vetem, hogy megtaláljam a legkorszerűbb mozdonytípu­sokat, közrejátsszam beállí­tásukban és megkeressem a meglévő berendezések leg­rnegfelelöbb kihasználásának eszközeil. Boldog leszek, ha munkámmal hozzájárulhatok a nagy feladatok megoldásá­hoz, amelyekért egész szov­jet népünk harcol. Dimilrij Saaxla korira. « Saorirlnntó nrpmürraar . Az előirányzott átalakulások programot adnak minden szovjet művésznek Nagy lelkesedéssel olvas­tam a hatodik ötéves nép­gazdasági terv irányelveiben, hogy az ötéves terv végére legalább évi 120 játékfilm gyártását kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy ránk, zeneszerzőkre is sok, érde­kes és felelősségteljes mun­ka vár. A filmművészetben új lehetőségek nyílnak arra, hogy nagyszerű életünket eleven zenei motívumokban rajzoljuk meg és dalokat ír­junk, amelyeket mindenült énekelnek: Kazahsztán sztyeppéin, Kárpát-Ukrajna falvaiban, a Távol-Keleten, sőt a messzi-messzi Antark­tíszon is. Százhúsz film évente: 120 különféle filmmesét, 120 stí­lust, több száz bonyolult par­tituraoldalt jelent. Remélem, hogy az új filmek sok tehet­séges forgatókönyv-íróval, rendezővel és filmművésszel ismertetnek meg bennünket, fiatal zeneszerzőket hoznak előtérbe, akik tehetségét egyelőre ritkán használják ki a filmművészet alkotó mun­kájában. Hatalmas, ragyogó távlatok nyílnak meg előt­tünk! A terv irányelvei azonban nemcsak a filmművészet te­rületén dolgozó zeneszerzők elé fűznek ki új, nagy fel­adatokat. A hatodik ötéves tervben előimyzott nagysza­bású gazdasági és kulturális átalakulások művészi prog­ramot adnak minden szovjet kulturális dolgozónak, min­den zeneszerzőnek és előadó­művésznek. A szovjet művé­szek kötelessége: mindenkor lépést tartani a korral. „Forduljanak Hozzánk bizalommal.. (Levél.) Mi, a Csongrádmegyei Ál­lami Építőipari Vállalat dol­gozói a múlt évben is min­den igyekezettel azon vol­tunk, hogy környező gépállo­másaink, termelőszövetkeze­teink dolgozóinak jobb mun­kájához tőlünk telhetően minden segítséget megad­junk. Ebből a baráti segítke­zésből különösen vállalatunk gépészeti csoportja vette ki jól a részét. A Röszkei Gép­állomásnak kijavítottunk, tel­jesen új állapotba hoztunk egy tönkrement, korábban kiselejtezett vontató pótko­csit, a nyáron ballongumi­k&t kölcsönöztünk a gabona behordásának meggyorsításá­hoz. robbanómotort, motor­kerékpárt generáloztunk a Röszkei Gépállomásnak. Vállalatunk gépészeli veze­tője szakmai előadást tartott a gépállomás dolgozóinak. A röszkei Lenin Tsz-nek a cu­korrépa betakarításához szál­lító-szalagot kölcsönöztünk, .v kübekházi Sarló-Kalapács és az újszentiváni Szabad Föld Tsz-eknek két darab száz fé­rőhelyes istálló építkezésénél segédkeztünk. A födémszer­kezetek beemelését autóda­rukkal díjtalanul végeztük el. Az üjszegedi Haladás Ter­melőszövetkezetnek motoros szívat tyúkkal segítkeztünk eltávolítani földjeikről a sok eső következtében felszapo­rodott talajvizet. Hogy termelőszövetkeze;e­iiak az új esztendőben még nagyobb, szebb termelési eredményeket érjenek el, hogy még jobban haladhas­sanak előre a fejlődés útján, vállalatunk dolgozói még több segítséget adnak. For­duljanak hát hozzánk biza­lommal a termelőszövetkeze­tek, gépállomások dolgozói. Király Lajos, a Csongrádmegyei Állami Építőipari Válla­lat gépészeti vezetője Az utolsó helyről a negyedik helyre... Jelentés n Dorozsmai Gépállomásról Műanyag formázó gép előállítását kezdték meg nz. orosházi Vasipari Kisipari Szö­vetkezetben. Az első magyar vá­kuum műanyag-présgép terve- J zésében jelentős erdeme van j Lsoinor Ferencnek, a Ksz műve­zetőjének. Ezzel a géppel tetsze­tősebb műanyag közszükségleti cikkeket: gyermekfürdőkádakat, hűtőszekrényeket, bőröndöket ké­szíthetnek. A szövetkezetben minden hónapban gyártanak egy ilyen nagy, mintegy GO.OOO fo­rint értékű gépet. j Nem is olyan régen, egy évvel ezelőtt, a Dorozsmai j Gépállomás utolsó helyen t állt a megye gépállomásai­i nak versenyében. A Dorozs­' mai Gépállomáson akkor még jóformán mindennel baj volt, nemigen akadt munkájuknak olyan területe, ahol ne lett volna komoly hiba. Ma azonban a Dorozsmai Gépállomás negyedik helyen áll a megye gépállomásai között. Hogy ez miképp történt, érdekes és főleg tanulságos végigkísérni. Munkaszervezés Tavaly a munka a Dorozs­mai Gépállomáson jóformán szervezetlenül folyt. Ez leg­főképpen abból adódott, hogy -kapásból" dolgoztak. Nem készítetlek pontos, rész­letes terveket, ami nagyorr sürgős volt, azt csinálták. Jelenleg más a helyzet: ne­gyedévenként tervet készíte­nek, s ezeket a negyedévi terveket, mint például most február 2-án is tették, meg­vitatják, s ott, ahol szüksé­gesnek látják, helyesbítik. Elhatározták, hogy mihelyt a gépeli javítása elkészül és az idő is megfelelő, a gépe­ket kiküldik a földekre. Ezt az elhatározást már tett is követte. A gépekel beindítot­ták és már eddig 15 száza­lékra teljesítették a tavaszi tervüket, holott még a tava­szi kampány meg sem indult. Ezenkívül öt erőgéppel segí­tették a Mórahalmi Gépállo­mást, mert az igen lemaradt az őszi munkákkal. Jelenleg a gépállomáson a téli gépjavítást végzik. Ezen a területen is megmutatko­zik a jó munloaszervezés. A téli gépjavítási tervet eddig dekádról dekádra teljesítet­ték. És szinte biztos, hogy ezután is teljesíteni fogják A műhely dolgozói felaján­lották, hogy február 28-a he­lyett 20-ra befejezik gép­javítási tervüket. És ami fontos: jó minőségben. Hogy ezt a vállalásukat valóra is tudják váltani, arra az a biz­tosíték, hogy a 27 javításra beütemezett gépből eddig 21 elkészült, hat pedig már szétszedett állapotban javí­tás alatt van. Pénz- és anyag­gazdálkodás A rossz munkaszervezés mellett a Dorozsmai Gépál­lomás másik -rákfenéje" a hanyag, tervszerűtlen pénz­gazdálkodás, s az ebből kö­vetkező nem kielégítő anyag­gazdálkodás volt a múltban. Némely anyag, fogyóeszköz, ládaszámra állt a raktárban, másból pedig hiány vol:. Amiből sok volt. azt már nem tudtál; felhasználni, a hiányzó fogyóeszközökre vi­szont nem volt pénzük. En­nek az egyik oka az volt, hogy tavaly a gépállomáson három mérnők dolgozott, akik sokszor egymással el­lentétes intézkedéseket tet­tek, a munka minden terü­letén, az anyagbeszerzésben is. A pénz- és az anyaghiány természetesen kihatással volt a gépjavítási munkákra, sok­szor állniok kellett a dolgo­zóknak, sokszor pedig nem megfelelő módon javította* a gépeket. Jelenleg a pénzügyi gaz­dálkodás jó, pénzügyi tervü­ket nem lépték és nem lépi* túl. Az anyagellátás lei el égi­tő: a műhely dolgozói fenn­akadás nélkül, a legmegfele­lőbb módon javíthatják ki a gépeket. Az anyagellátásban előfordul ugyan most is ki­sebb fennakadás, de ez nem rajtuk múlik. Velőgép-alkat­részt például nem tudtak be­szerezni, de ezeket az alkat­részeket műhelyen belül ál­lították elő és részben mái­be is szerelték a gépekbe. Eiienőrxés A régi hibák betetézője a rossz, egyáltalán nem kö­rültekintő ellenőrzés volt. Előfordult, hogy a cséplőgép­be oda nem való csapágyat tettele, s a gép a nyári mun­kák idején egy egész napra is kiesett a munkából. A mű­helyvezetők felületes ellen­őrzése is hibás ebben. Emel­lett elhanyagolták az ellen­őrzés másik formáját is. Ter­melési értekezleteket nem tartottak rendszeresen, a dolgozók nem tudták elmon­dani panaszaikat. kérelmü­ket, nem tudtak beszélni a. meglévő hibákról. Jelenleg termelési értekez­letet minden hónapbari rend­szeresen tartanak. Ezenkívül tiznaperikónt műhelyértekez­letek is vannak. A műhely* vezető állandóan ott van a gépek között és figyelemmel kíséri, hogy a munka a leg­nagyobb rendben folyjék. A brigádok munkája Hogv a Dorozsmai Gépál­lomás régen az utolsó helyre került, abban része volt an­nak is, hogy a brigádok és a brigádvezetők nem voltak a legmegfelelőbbek. Egyrészt igen kevés volt a párttag, némelyik brigádban egy sem akadt, másrészt a műhely­ben egyesek nem azt a mun­kát végezték, amihez legjob­ban értqttek: szakember-hi­ány volt. A brigádokat átszervezték, új szakemberek is jöttek, ugyanakkor eleget tettek a -megfelelő embert a meg­felelő helyre- elvnek. Három brigádvezetőt leváltottak és helyükbe olyanokat állítot­tak, akik biztos kézzel tud­ják vezetni a munkát. Ismét megalakították az ifjúsági brigádot. A tavalyi tapaszta­lat ugyanis azt mutatta, hogy az ifjúsági brigád teljesítette legjobban a tervét. Január 14-én az üzemi érekezleten az ifjúsági brigád felajánlot­ta. hogy túlteljesíti idei ter­vét. A brigádokban még most sincs elég párttag, de ma már nincsen brigád párt­tag nélkül, mindegyikbe leg­alább kettő jut. A Dorozsmai Gépállomás dolgozói összefogtak, leszá­moltak a maguk által elkö­vetett hibákkal és ahogy rö­vid idő alatt az utolsó hely­ről a negyedik helyre küz­dötték fel magukat, úgy tá­lán még az elsők is lehetnek. (a — s)> „4 tervet dekádról dekádra teljesítjük" A Szegedi Fürdők és Hő­forrás Vállalat mosodai rész­lege az üzemi pártalapszerve­zet vezetőségének újjáválasz­tása tiszteletére felajánlotta, hogy januári tervét 5 száza­lékkal túlteljesíti. Egyben versenyre hívják a vállalat többi részlegét a januári terv minden részlegében való túl­teljesítéséért. A mosodai dolgozók által kezdeményezett verseny eredménnyel járt. A vállalat valamennyi részlege január 30-án, délelőtt 10 órakor tel­jesítette havi teljes termelési tervét. Az egyes részlegek dolgozói közül különösen jó munkát végzett Korpási Jó­zsef, Orsós János. Csányi Já­nos fürdőmester és csoportja, Fodor Magdolna, Varga Sán­dor, a Vadadi mosó-brigád, Zsurkán Ferencné szárító és Apró Ferencné vasaló. Részlegeink dolgozói elha­tározták, hogy a tervet de­kádról dekádra teljesítik, túl­szárnyalják. Sas István Illés bátyánk ]VÍ ikor én tizenhét éves lettem, már öt eszten­deje volt, hogy a feldüborgő testvéri tankok sarkaiból forgatták ki az intennáló­táborcfc kapuit. S a tan­kok nyomán szabad út nyílt velem együtt valamennyi társamnak a legmagasabb posztokig. Emellett az út mellett már- az emberi érde­met mérték a kilométerkö­vek. Ez lett az a szabadság, amelyért annyian vesztek el kötélen, puskacsövek előtt, senyvesztő börtönök alján, vagy kínlódtak puskatusok, rohamkések, drótkorbácsok alatt. S mi. mai fiatalok, velem együtt több millióan úgyszólván olyanképpen kap­tuk ezt a jussot, mint a kis hercegek a koronát. Sokszor azt mondják: meg sem ér­demeljük, mert nemcsak, hogy semmit se tettünk érte jóformán, de még ma is alig­alig becsüljük, nem értékel­jük igazán. S bizony, mi már csakugyan könnyen vesszük az életet... C* gy tizenhét esztendős •"-J ifjúmunkás tetőfedő 1930 júniusában jelentkezett Debrecenben munkára a Balla cégnél. Ez a cég kapta meg akikor Debrecen vala­mennyi középületének tata­rozási munkáját. A fiatal­embert nem akarták fölven­ni egyrészt, mert fiatal volt. másrészt, mert a cseréptető munffifchoz . keveset értett, Akkor bizony nem olyan volt a sorsa a fiataloknak, mint amilyen a mai iparos-tanulo­ké: ott tanultak, ahol tud­tak. Így ő tanonckorábae csal; palafedést végzett. De aztán — bár viszolyogva — mégis csak felvették. Hanem egy tetőfedő sem akarta maga mellé venni, mivel gyakorlatlan volt a cserepe­zésben. Egyedül egy magas, sovány tetőfedő mondta neki: — Jöjjön mellém szaktárs, majd elleszünk mi ketten. Megtanítom én magát, ha valamit nem tud. A fiatalemberke nagyon megörült, hogy akad. aki pártjét fogja, mivelhogy ki­csit félénk gyerek volt. Rá­nézett teháit hirtelen öröm­mel magas, sovány, foga/tlan szaktársára s azt látta, hogy annak szép, sötét, csillogo szeme van, s hogy e szemek­ből értelem és szeretet su­gárzik felé. Mikor padig ne­vetett, egészen fiatalosnak látszott, bár sovány, barna arcán a mosoly sem takarta el a kemény élet nyomait. Beszéde, viselkedése után azonnal megszerette minden ember őt. Így volt vele a mi fiatalemberünk is: első sza­vait hallva mar szívébe fo­gadta. Amint együtt dolgoztak, azt is észrevette, hogy egy kicsit zárkózott ember szak­társa, bái- szakmai dolgok­ban mindig rögtön*kimondja a véleményét. Azt már első találkozásra megmondta, hogy Komócsin Illésnek hív­ják. Később megtudta, hogy a bátyja: Mihály is itt dol­gozik. Mihály mindig ko­moly volt, fekete haját hát­ra fésülte és sötét szeme, barna arca öccséhez hason­lított, csak nem volt olyan sovány és magas növésű. Velük együtt még egy sze­gedi tetőfedő dolgozott: Dé­kány István. A homokkerti iskolán dol­goztak sikkor. A fiatalember először lassabban haladt, de mind többet tanult idősebb szaktársától, aki a hosszabb együttlét után megnyitotta szívét és sokat mesélt néki életéről. C1 gyszer, egyik ebédidő alatt — mivel mindig kettesben voltak, s mivel a fiatalember kíváncsi termé­szetű volt, mint a legtöbb fiatal — azt kérdezte párt­fogójától: — Tessék már mondani Il­lés bátyám, miért van az, hogy még elég fiatal és alig van már foga? Ránézett azzal a sötét sze­mével, amely pillanatok alatt elborult. Sovány, nap­barnított arca — a tetőfedők mindig barnák a naptól, le­vegőtől — elkomolyodott. A fiatalember már meg­bánta, hogy ilyen kérdést tett fel gyerekes kíváncsi­ságból. Hiszen gyanította ő, hogy nem betegség, de nem is valami baleset okozta, hogy Illés bátyja fogai hi­ányzanak. — Tudya József — kezdte, mert ha élénkebb volt, vagy ha, ahogy a fiatalember gon­dolta, jobban átmelegítette a szeretet, mindig így szólította öt —, régen, a kommün alatt verték ki a fogaimat a Horth y -pr ibékefc... A fiatalember ránézett s ő folytatta elbeszélését. Muk­kanni se mert Jósika, titok­zatos volt még akkor neki, hogy mi az a kommün. Any­nyit tudott csak, hogy volt egy forradalom, és akkor t olt a kommünistaság is. — Én ré6ztvettem benne — folytatta Illés bátyja —. Nagykanizsán voltam a vá­rosparancsnok helyettese. A forradalom bukása után el­fogtak, és akkor nagyon meg­kínoztak az ellenforradalmá­rok. összekötöztek tetőtől­talpig, ledobtak a földre s úgy rugdosták, puskatussal verték ki a fogaimat. A szá­mat íelpeckelték és a szám­ba piszkoltak. Azt hittem akkor: elpusztulok. Később, hogy vonatfal vittek, én ki­vetettem magam a WC ab­lakán. Sokáig bujdostam, elfogtak újra. Háromszor si­került megszöknöm a kivég­zés elöl. Meghurcoltál; Haj­máskéren, Zalaegerszegen. Onnan szabadultam ki, ami­kor a szovjet csereképpen kiadta a fogva tartott tisz­teket. De ón itthon marad­tam, mert arra számítottam, hogy vinni kell tovább a kommunista párt célkitűzé­seit. Még ma is sokat zaklat­nak a Horthy-pribékek. 1 gy szólt a történet. Az­tán — amit talán nem is tudott még akkor az_ if­jú munkás — Szegeden nem adtak munkát: ezzel segítet­te elő akarata ellenére a Horthy-rendszer a kommu­nisták működését. Jártaik vá­rosról városra, országrészből országrészbe s több száz olyan ifjúmunkást meg mun­kást neveltek, mint Jóska. Így vették magukra ország­szerte a kommunista párt rá­juk maradt célkitűzéseit. S ezért jöhet ránk akármilyen idő: a magyar nép átvészel mindent, mert a ma­gyar munkásság, a mi népünk fogékony, az évszá­zados forradalmi hagyomá­nyok sosem vesznek ki be­lőle. Mi Rákóczii kurucainak, Petőfi hanVédeimek vagyunk az ivadékai. Így gondolko­zott Komócsin Illés is, akár a bátyja s mint valamennyi kommunista. Minden ebédidő alatt me­sélt is a fiatalembernek az urak és a tőkések viselt dol­gairól, az osztály harcáról ós soíamindenről, amit ma már valamennyi öntudatos dolgo­zónak tudnia kell. Mindez huszonhat eszten­dővel ezelőtt történt. Ma itt fekszik előttem a levél, me­lyet Szabó József tetőfedő írt Mátészalkáról. Felvillan­nak értelmemben a nehéz­kesen, de gazdag stílusban írott sorok: "Azt meg kell hagyni, hogy nagyon szépen és jól dolgozott Illés bátyám. Sem előtte, sem a mai napig olyan szép munkát nem lát­tam ... Sokat tanultam tőle, .a oateVéiTian ma, huszonhat év után is meglátszik a ta* nítása ... Illés bátyámnak köszönhetem, hogy még 1930-ban szervezett dolgozó lettem ... Én példaképnek tekintem ma is szavait és egész viselkedését... Kikí­vánkozott belőlem ezen pár sor, érzem, hogy Illés bá­tyám a felszabadulás után is olyan volt, hogy büszkék lehetünk rá .. Míg élünk, megőrizzük emlékét Komó­csin Illésnek, mint munkás­nak, és mint elvtársnak is...» TVf i, mai tizenhétévesek és mai huszonnégyévc­sek, mit tudjuk azt, hogy mi­lyen kor volt, amelyben Ko­mócsin Illés tanítgatta Sza­bó Józsefet a tetőfedésre, meg az új világ alapozására, mert annak a világnak nem­csak a teteje volt rossz, de a fundamentuma is. Vajon mi tudunk-e olyan fogéko­nyak lenni, mint az ifjú tető­fedő volt — vagy igaz volna, hogy semmi sem érdekel bennünket? Nem, ez nem igaz: hozzánk is meg kell ta­lálni az utat, mint ahogy Il­lés bátyánik megtalálta, mert miránk nagy élet vár még. Nekünk is olyan pár nap alatt egész életre utat s pél­dát mutató embernek kell lenni, mint ő volt, akire hu­szonhat év múltán így em­lékeznek vissza. Mert. ő kommunista volt. Németíi Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents