Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

Kedd, 1956. február 1. n OElWWIMJKffl A pártnak kell meghatározni a népművelési munka tartalmát és fő irányelveit A megyei pártbizottság pénteki ülésén elhangzott beszámoló vitája A külügyminisztérium közleménye Lapunk vasárnapi számában közöl­tük a Csongrád megyei Pártbizottság pénteki ülésén elhangzott beszámolót, amely megyénk kulturális helyzetét értékelte. A beszámolót a pártbizott­ság tagjai és a meghívottak megvitat­ták, majd a pártbizottság megfelelő határozatot hozott. Ez alkalommal a vi­ta során elhangzott hozzászólásokat ismertetjük. A« iMneretlepjeszlés egyik módja: a műszaki könyviárak fejlesztése, olvasoltsúgiik növelése Az első felszólaló Pintéi­Antal elvtárs, az SZMT tagja volt és arról beszéLt, hogy a munkásosztály rétegeződése üzemeinkben megtalálható, hiszen a szakképzett munká­sok mellett alacsonyabb mű­veltségüek ls vannak. Egyik tontos feladat, hogy a mun­kások műveltségi színvona­lát egy szintre emeljük; ezál­tal természetesen az egész munkásosztály kulturális színvonala nö. Az üzemi kul­túráiét irányításáról megálla­pította, hogy sok a gazda. A szakszervezet, a DISZ, a vál­lalat vezetőség is a Icultúr­munka irányitójának tekinti magát. A Csongrádi Bútor­gyár igazgatója pékiául pen­getős zenekart a'kiar létre­hozni, holott a meglevő szimfonikus zenekart kellene megerősítenie. A továbbiak­ban javasolta, hogy meg kei­lene szervezni a szakszerve­zeti megyei könyvtárat és a területi könyvtárakat. Ezzel a szakkönyvek olvasottsága emelkedve. nyitja a legfontosabb problé­mákra. A folyóiratot azok­ból az írásokból szerkeszti meg, amilyenek éppen beér­keznek. Ez helytelen, mert a Tiszatájnak is elő kell segí­tenie a párt előtt álló politi­kai feladatok megoldását. A tújsziuház több clöndá»t tartson vidéken Farkas István elvtárs, a Sze­gedi Járási Tanács elnöke fel­szólalásában bírálta a népműve­lési szerveket, akik helytelenül foglalkoznak a népi együttesek­megszüntették a dolgozók üze- kel. A tápéi együttesről elmon­rni oktatását. E hiámy pótlása dotta, hbgy a községben nincs érdekében most nagy gon- kultúrház ós az együttes lassan dot. fordítanak az ismeretter- már a községbűi is kiszorul. A j esz tő előadások megszerve- szíiíházak munkájával kapcsola­zésére. Céljuk az, hogy meg- tosan rámutatott arra, hogy a szerettetik a dolgozókkal ez tájszínházi előadások száma na­ismeretterjesztő előadásokat, gyon kevés, több előadást kell Pintér elvtárs arról is szólt, hogy a hivatásos művészek sok esetben nem azt nézik, hogyan segíthetnék az önte­vékeny kultúresoportokat, hanem segítség helyett ok­tatni akarnak és a "fizetsé­get* tartják elsőrendűnek. Ezt a nézetet meg kell vál­toztatni, s akkor a kultúr­csoportok szívesen fogadják a hivatásos művészek út­mutatásait. Kovács Józsefné, a Szegcdi Kenderfonógyár üzemi bi­zottságának elnöke helytele­nítette, hogy 3 évvel ezelőtt A továbbiakban javasolta a műszaki könyvtárak fejlesz­tését. olvasottságának növe­vidéken tartani. Szólt a kultúr­házak helyzetéről is. Mórahalom dolgozói öntevékenyen rendbe­lését, hiszen ez is az isme- hozták kulturházukat, de a járás retterjesztés egyik formája. A filharmónia helyi szerveinek egyes vezelői — a kispolgári ízlés táplálói szólalása elején a megyei la­több községében elhanyagolt ál­lapotban vannak. A helybeliek­nek kell mindenből otthonná.ten­niök a népművelés házát. A továbbiakban elmondotta, hogy a járás hat községében pok kulturális rovatainak nincs villany és e helyeken a hiányo6 munkájáról szólt, filmvetítést csak két vándormozi Megállapította, hogy a la- látja el. Ennek a problémának a póknak többet kell foglalkoz- megoldására a járási tanács Csen­niok a tömegkultúra problé- gelc és Pusztaszer népművelési máivaJ, a szovjet irodalom és művészet ismertetésével. Nagy elvtárs bírálta a «Ti­házút villannyal látja el és olt inár filmet vetíthetnek. Más községekben is megoldható ez, szatáj" című szegedi irodai- hiszen agregátor és filmvetítőgép mi folyóirat szerkesztőbizott­ságát tervszerűtlen munká­vásárlása nem kerül túl sokba. S akkor valamennyi község dol­Osváth Béla elvtárs, a . TTIT megyei titkára felszó­lalásában hangsúlyozta, hogy nem akármilyen kultúra keli, hanem csak olyan, amely a párt előtt álló poli­tikai feladatok megoldását segíti élő. Hogy est elérhes­sük, fel kell venni a harcot az olyan nézetek ellen, ame­lyei: kétségbevonják a párt kultúrmunkát irányító szere­pét. — A megyében mindenek­előtt az Országos Filharmó­nia helyi szerveinek egyes vezetői táplálják a kispolgári ízlést — állapította meg —. A szegedi műsoriroda veze­tője például azt vallja, hogy a munkásokat csak a vicc­őzön érdekli. Ezért adtar. Makói Járási Pártbizottság első jelentették megyénk kultúréícté elő például olyan rossz mű- titkára felszólalása elején a köz- ben. Megállapította, hogy ez az sorokat Szegeden, mint a ségi népművelési otthonokról irányzat felülről indult el, hi­-<ViccöZön*. vagy a «Fele is szólott és elmondotta: az ottho- szen a párt márciusi határozata tréfa" címűek. A Filharmó- nok raktárnak való felhasználása elolt az általános paraszti igény jáért. A szerkesztőbizottság gozó parasztsága megtekinthetné az ösztönösség elvét vallja, a szórakoztató, tanító és nevelő az írók figyelmét nem irá- filmeket. A fialal pedagógusok Ismerkedjenek meg a népművelési mnnka fontosságával flctényi Józsefné elvtársnő, a amelyek a jobboldali elhajlást niának a közönséget a ko­moly zene megszerettetésérc kell nevelnie és ezért a Fil­harmónia előadásai műsor­tervét mutassa be az illeté­kes népművelési szervnek. semmiképpen sem segíti elő, kielégítése volt a fontos, hogv a dolgozók megszeressék. , , Marosleién például még mindig , A továbbiakban arról beszelt, . I»r\rrs r n nurrmuirnliiL • ntnnlr/.knn gabona van a népművelési ott- hogy a "opmuveles. munkában honban. Kevés a járás területén ua**°n fontos, a kul""™'» cf.tö" a raktárhelyiség, s ezért építeni együttműködése; hogy rossz és igénytelen mű- kell, mert nem lehet sokáig azt pcldauI az lfjusag ncv,clesc ®f sorszámok ne kerülhessenek csinálni, hogv n népművelési fpM nemzet ugye, tehát az if­olthonoknt vegyük igénybe rak- J"su«OTt j» fölnőttek is felelősek, tárnak " népművelési szervek igen sok TI ." . helyen ncm idcarják megérteni Hctényine elvtursnő azt _ azt, hogy a népműveléshez, a elmondotta, hogy a fialni peda- n£,p nevcl0sóhez az ifjúság is gógusok nem foglalkoznak meg- ]lozzátartozik, tehát a népműve­feleloen n népművelési munka- lés; szerv.ck az ifjúságért is fclc­Ennck okat ubban lalJa> lösek. Valamennyi szervnek hogy már az egyetemen és a cgvüu kpU műku,|ni az0rt> hogy ió.skolan sem ismertetik meg a ^^ tegyék a népművelési fiatal pedagógusokkal a népmu- otülonokat ,-,s az vonzza a fiata­clőadásra A továbbiakban Osváth elvtárs arról szólt, meg kell javítani a szovjet és népide­nnokratikus filmnek, színdara­bok propagandáját. — Az ismeretterjeszitő elő­adásokra is a közönség igé­nyeinek válogatás nélküli ki­elégítése voK a jellemző állapította meg a továbbiak- velési munka fontosságát. A ta- lokat 0s az idősebbeket egyaránt, ban a TTIT munkájáról pasztalat azt mutatja, hogy azok- ];;tn)ftctle még azt is hogy- a szólva Osváth elvtárs —. ban a községekben, mint pél- mágodik ötévcs tcrv során" új Ennek magyarázatát a ké- dául Földeák és Apátfalva, ahol n6ptm-ívciés! ollilon nem ,-.püi nyelemben és a szűklátökö- a pedagógusok kiveszik részüket m(,gy,'.nki)cn tehát a helyi lé­vőségben kereshetjük. Csu- a népművelési munka irányító- hetös6gck fcíhasználásávai kell lián tudományos ismeretter- súból, komoly eredményeket le- a/t mPg0](]anii hogy m;nden köz­ié c c rni. ségben legyen otthon, hogy min­Felszólolt az ülésen Szalontól icsztő előadásokat tartót tünk, a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatos Józscf, a' mogyci ,anács VB dcn közsígbcn s*jek (* olöadásokat. elhanyagoltuk Most megfelelően foglalko­zunk a tsz-előadássorozatok megszervezésével, hogy a Társulat ezzel is segíthesse a szövetkezeti mozgalom erő­södését. A továbbiakban arról szólt, hogy az üzeméi: jó részében lebecsülik az ismeretterjesz­tő munka fontosságát. A népművelési osztályúnak veze- sak legyenek a művelődés tője. Vizsgálta azokat az okokat, hónai. A szakszervezetek e?»yik íő feladata : a munkásosztály ku lurális hagyományainak ápolása A vitában felszólalt Dcncs ban az egész gazdasági és kultu­Leó elvtárs, a Szegcdi Városi rúlis életet a munkásosztály él­Tanács VB elnöke, aki foglal- csapata, a pórt irányítja, tehát Szegedi Textilművekben kozott a népművészeti munka a népművelési és más müvé­például megkötötték a szo- több kérdésével, s megemlítette, szelj kérdésekkel foglalkozó szer­hogv Szegeden művésztelepet veknek el kell fogadniok azt, akarnak létrehozni. hogy a párt határozza meg te­Ezután Ladányi Benedek elv- vékcnyscgüket. A pártnak kell társ, n Szegedi Városi Pártbizott- meghatározni az egész népmű­ság első titkára szólalt íel. La- velési munka tartalmát és főbb dányi elvtárs arról beszélt, hogy irányelveit a népművelési munkában mu- A továbbiakban arról szólt, A következő felszólaló tatkozó jobboldali elhajlás min- hogy az egész művészeti élet­Nagy Pál elvtárs, a Délma- denckelőtt a pártosság, a párt- ben, az egyas művészeti al­„yarország szerkesztöbizott- vezetés tagadásában mutatkozott, kotásokban Kifejezésre kell -igének vezetője vett. Fel- vagy mutatkozik meg. Hazánk- jutniok azoknak az elveknek, cialista szerződést az elő­adások megtartására, de csak kettőt tarthatták meg. mert más alkalmakkor mindig ér­tekezletekre, fointosabb el­foglaltságokra hivatkoztak a szakszervezeti vezetők. amelyeket a szocializmus épí­tése megkövetel. A paraszti élet ábrázolása fontos, de nagy hiba, hogy a munkás­élet ábrázolása az irodalom­ban, a képzőművészetben stb. nagyon hiányos. A munkás­élet ábrázolását kell előtérbe állítani, mert nem szabad el­felejteni azt, hogy az ország vezető erejének, a munkás­osztálynak, a munkásélet áb­rázolásának helyt kell kap­nia az egész művészeti élet­ben. Ezzel kapcsolatban álla­pította meg Ladányi elvtárs azt is: a szakszervezeteknek az üzemekben egyik fő fel­adatuk, hogy a munkásosz­tály kulturális hagyomá­nyait ápolják és terjesszék. A munkás-kórusok, a szavaló­versenyek, a munkás-képző­művészet hagyományait fel kell tárni és erre építve kell termékenyebbé tenni a most kibontakozó kutúréletet. Az ismeretterjesztés mun­kájáról szólva megállapította: nagyon fontos az, hogy az értelmiség tagjai előadásokat tartsanak az üzemekben. Amellett, hogy a munkások ismerete ezzel nő, a munká­sok hatnak az értelmiségi előadók gondolkodására. Te­hát lényegében megteremtő­dik a kapcsolat a munkás­osztály és az értelmiség kö­zött. És ez a kapcsolat mind­kettőre jótékony hatással van. Beszélt Ladányi elvtárs a szegedi kultúrtermek helyze­téről is. Igen fontosnak tar­totta azt, hogy az egyes üze­mek megfelelő beruházások­kal ezeket a termeket kibő­vítsék és hogy a munkások kulb-életet éljenek és válja­~al: ezek a termek az üzemi munkások igazi otthonaivá. A könyviárak bflyzeie A következő felszólaló Kirschner Márton, a Megyei Könyvtár vezetője volt, aki elmondotta, hogy a szóbeli propaganda lemaradt az írá­sos propaganda mögött. Ezt úgy oldják meg, hogy kapcso­latot teremtenek a népműve­lési otthonokkal, tömegszer­vezetekkel és közösen könyv­ankétokat tartanak. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a nemzetiségi te­rületek könyv-ellátottságát jávítani kell. Eddig kevés gondot fordítottunk e prob­lémára. A minisztérium is a meglévő könyvállományt helytelenül osztja el. Olyan helyekre is küldött nemzeti­ségi nyelvű könyveket, mint például Hódmezővásárhelyre, ahol nem szükséges, de más­hova nem, ahol e műveket ol­vasnák. Kirschner elvtárs megállapította azt is, hogy egyes községi tanácsok, váro­s: és járási tanácsok a köz­ségfejlesztési alapból a könyvtárak fejlesztésére is fordítanak pénzt. Ez igen he­lyes, mert ezzel a könyvek állományát bővíteni tudják^. Zombori János, a Szegedi Kéziszerszámgyár igazgatója a megyei üzemi kórus-mozga­lom helyzetéről szólt, majd Török István, a megyei ta­nács VB-elnökhelyettese szó­lalt fel ós a népművelési munka löbb ágát érintette felszólalásában. Ezek közül igen fontos az a megállapítá­sa, hogy a zenekultúra prob­lémáját addig nem lehet meg­oldani, amíg az üzemek, a vállalatok csak a zeneisko­lákról várják az utánpótlást. A zenei képzésnek az a ré­sze, amely a munkás-zeneka­rokra épült, evekkel ezelőtt megszűnt, oktatás sem volt. Az utánpótlás kinevelése azonban nemcsak a zeneisko­lák. feladata, hanem a nép­művelési szerveknek meg kell oldani az iskolán kívüli zenei képzést is. A hozzászólásokra Varga Kovács János elvtárs, a vég­rehajtóbizottság népművelési és köznevelési felelőse vála­szolt, majd a pártbizottság a beszámolóban és a vitában el­hangzott problémák alapján határozatokat hozott a kul­túrmunka további javítására, Az Amerikai Egyesült Ál­lamok külügyminisztériuma 1956. február 3-án a Magyar Népköztársaság washingtoni követségének minősíthetet­len hangú jegyzéket nyúj­tott át, amelyben tiltakozik a nemrégiben idegen hata­lomnak végzett kémkedésért elítélt magyar állampolgárok ügyében. A jegyzéket, rágalmazó, a magyar népet és kormányát mélyen sértő hangja, a ma-? gyar belügyekbe való durva beavatkozása miatt a Ma-» gyar Népköztársaság Külügy-? minisztériuma a kormány-? hoz nem továbbította, hanem az Amerikai Egyesült Álla­mok budapesti követségének: visszaküldte. | A hatodik szovjet ötéves terv számaiból SZÉNTERMELÉS 1913 !|108 9 milliót 1935 , 1960 végére az SZKP Köz­ponti Bizottságának a Szov­jetunió hatodik népgazdaság fejlesztési ötéves tervéről szóló tervezete 593 millió tonnában irányozza elő az évi széntermelést. Ez a meny­593milliö tonna .1960 nyiség az 1955. évi termelési volumen 152 százaléka. összehasonlításként említ-; sük meg. hogy hazánk szén­bányáinak termelése 1955-ben 22.3 millió tonna volt.:: A Seprűgyárban új módszereket vezetnek be z export áruk gyártásában Hosszú időn keresztül gondot okozott külkereskedelmi képvi­seletünknek a magyar seprű el­adása. Hiába kötötték remekbe a szegedi seprűkötők a váloga­tott cirokszalmát, egy szépség­hibán nem tudtak segíteni. A külföldiek igen válogatós em­berek és nem tetszett nekik, hogy o seprűnyél ncm fehér, hanem olyan, mint a hükkfa ter­mészetes színe. Így aztán csak fitymálták és kevesebbet ígér­tek érte, mert volt miben válo­gatni. Próbáltak ezen segíteni úgy, hogy szép külföldi Iákból csináltak nyelet a szegedi sep­rűkbe, dc cz semmiképpen sem mutatkozott kiadósnak. A fehérítés? eljárás haszna Mit lehetett tenni? A barna, foltos és gyakran penészes seprű­nyeleket meg kellett fehéríteni. Ez volt az egyetlen megoldás ah­hoz, hogy az önköltség lénye­ges növelése nélkül is export­képes legyen a magyar seprű. Dani János, Kővári Imre és az­tán Vúrkonyi Bernát, az egye­lem. természettudományi karúnak kutatója, összedugták a fejüket és igen rövid időn belül kidol­gozták a feliéritési eljárást. Csu­pán egy hiba volt kezdetben: cz az eljárás nyolcvan fillérrel nyomta meg minden darab sep­rű önköltségét. Tehát ncm mesz­szc jutottak eleinte a kiindulási ponttól! De ncm azért fogtak hozzá, hogy ez kedvüket szegje a to­vábbi kísérletezésben. Ma már ott tartanak, hogy alig tíz fillér esik egy-egy snprűnyél fehérí­tésére és a Seprűgyár rögtönzött kis „vegykonyhájában" láOO da­rabol fehérítenek meg naponta. Nngv gőz van ebben a kis helyi­ségben, amikor kiszedik a sep­rflnvclekct a „fürdőből". Hamarosan báromezer nyelet is tetszetős fehérre tudnak „va­rázsolni", — még akkor is, ha ellepte azt a fekete penész — és ezzel a termelés szükségletét majdnem teljesen kielégítik. így már sokkal versenyképesebb lesz a szegcdi seprű a svájci, az észa­ki és a tengerentúli piacokon is cs mintegy két deviza forinttal többet fizetnek érte a külföldi kereskedők. A kii földi fqénv kielégítéséért A külkereskedelmi vállalat mar jól ismeri a külföldiek ízlését és ez exportra is termelő üzemek­kel mindig közlik tapasztalatu­kat. A nyugati és északi vevők nagyon szeretik a fehér ímt Nemcsak ahhoz ragaszkodnak} hogy a scprűnyél fehér legyen? hanem a vesszőből font cikkeket is csak úgy kedvelik. A számi? tások szerint évi egymillió fo? rintot jelentene az, ha ezt az igényüket ki tudnánk elégíteni.­Ezért vált fontos népgazdasági érdekké ennek a feladatnak a megoldása. A Seprűgyár egye? lőre ncm foglalkozik vesszőárú készíté'sével. Kővári Imre mű? szaki vezető mégis úgy döntött? hogy két társával kidolgozza a fűzfavessző gyorsabb hámozású? nak cs fehérítésének eljárását is? ősszel, amikor a hajlékony vessző beérik, nincs idő arraj bogy mindről lehúzzak a bún? csot. Később pedig már órák? hosszat főzni kell, mert külön? ben nem válik lc róla. így vi? szont a vessző megbarnul, s ezért nem kapkodnak a küllői? di vevők. Rokon ez a feladat az előbbivel, — de azonos eljárás nem lenne célravezető, ezért er? re is új módszert kellett kidol­gozni. A főzés ideje egvhatodára csökkent, s a fehérítés színe per­cek alatt megtörténik már, mert a gondos kísérletezésekkel iga? zolt számítások itt is beváltak. A „cirok szőkítése" Kővári elvtárs mutatott egy olasz seprűt és azt mondta: — Lám, ezzel kell nekünk ver? senyezni! Gyönyörű cirokszalmából kö­tötték ezt a seprűt. Egyetlen szál sincs benne, amelyiknek u színe elütne a másiktól. A mi eirokszalmúnkat pedig úgy, ahogy az üzembe kerül, mellé: se lehet állítani. Rozsdás, vö­rös és fekete szálak vannak ben­ne, s ugyancsak meg kell váló? gntni, mielőtt feldolgozzák. De nem azért van olyan nagy gyakorlata a fehérítésben ennek a kis brigádnak, hogy ezzel ne számoljon. Már folynak a kísér­letek a cirokszalma „kiszőkitc­senek" gyakorlati megoldására is. Ez ncm olyan egyszerű do­log, mint a másik két feladat, mert a eirokszálaknt vékony cel­tulóid réteg védi és ha ezt meg­támadja a vegyszer — veszít az anyag a rugalmasságúból. Min­denesetre már vannak biztató jelek. Mutatnak is „kiszakított" anyagot, csak még elégedetlenek yr, eredménnyel. Nagy lépést jelentenek ezek a módszerek a hazai anyagok ex­port-képes és gazdaságos feldol­gozásában és közelebb visznek bennünket ahhoz, hogv a külföl­di piacokon jól álljuk a versenvt? t—u ~B)

Next

/
Thumbnails
Contents