Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

Vjwg PROLETÁRJAI egyesüljetek! KL MDF CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGÁNAK I * PJ * XII. évfolyam, 32. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. február 7. MAI SZAMUNKBÓL: MUNKABAN AZ UJ VEZETŐSÉG (2. oldal) A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSÉN ELHANGZOTT BESZÁMOLÓ VITAJA (3, oldal) A SEPRÜGYARBAN ÜJ MÓDSZEREKET VEZETNEK BE (3. oldal) Közönségszervezés (S. P.) Már magában az a szó is új. hogy közön­ségszervezés. Régen senki sem törődött azzal, hogy oél­dául a Kenderfonógyár egyik segédmunkása jár-e színházba vagy sem. Ma, a kulturális forradalomnak, az emberekről való sokoldalú gondoskodásnak egyik népszerű vívmánya a közönségszervezés. Idősebbek és fiatalok egyaránt szeretnek szóra­kozni, egyre több ember érdeklődik hazánkban a szín­házak. mozik, hangversenytermek műsorai iránt és keresi fel azokat. Ebből a megnövekedett, s nagyon örvendetes szórakozás utáni vágyból eredő jogos köve­telmények maradéktalan kielégítése éppen a közön­ségszervezésre hárul. De ezen túlmenően a kulturális intézmények ma­ximális látogatottságának elérése érdekében is nagyon sokat tud tenni a közönségszervezés. Ma már ezek az intézmények is — színházak, mozik, kultúrtermek — az állam, a nép tulajdonában, nem néhány kapitalista vállalkozó kezében vannak. Éppen ezért közös érdek, hogy ne félházak, hanem dolgozó népünk tömegei előtt játsszanak a művészek, s peregjen a film. Többek között ebből következik, hogy a közönségszervezésnek megtisztelő feladata szívvel-lélekkel hozzájárulnia an­nak a célnak megvalósulásához, hogy a kultúra és művelődés valamennyi eszköze hazánkban a dolgozó nép valóságos tulajdona legyen. A szervezett jegyellá­tással kell biztosítani, hogy például egy-egy opera előadásait elsősorban azok élvezzék, akik a múltban még csak véletlenül sem juthattak el ilyen helyekre. A közönségszervezés helyzete az egy évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyífva Szegeden lényegesen megja­vult. Eddig soha nem látott méretekben megnöveke­dett a szegedi kulturális intézmények látogatottsága. Ez pedig elsősorban az egyre javuló műsorpolitika és a tudatos közönségszervezés eredményének tulajdo­nítható. Ebben a színházi évadban január végéig a szegedi Nemzeti Színház 255 előadását több mint 130 ezer em­ber látogatta meg. Ez a szám az elmúlt évad azonos időszakához viszonyítva mintegy 25 százalékos emelke­dést jelent. A növekedés túlnyomó többsége a közön­ségszervezők jó munkáját dicséri. Néhány hónappal ezelőtt átszervezték a színház közönségszervezési osztályét. Ez a változás hasznára vált a színháznak, mivel októberről decemberre majd­nem megkétszereződött a nézők száma, s ma már a szegedi Nemzeti Színház — országosan is jelentős — 70 százalékos látogatottsággal büszkélkedhet. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy lényegesen megjavult, rendszereződött a jó kapcsolat az üzemek, hivatalok, iskolák, fegyveres alakulatok és a színház között. Az elmúlt színházi évadhoz viszonyítva a szer­vezett látogatottságot illetően az üzemeknél 21, a fegy­veres alakulatoknál 22 és az iskoláknál 25 százalékos növekedés mutatkozik. S ebben a megduzzadt számban még nincs is benne az az 5 ezer bérlő, akik rendszere­sen megnézik a színház valamennyi bemutatóját. Az üzemi közönségszervezők többsége ma már lel­kiismeretesen. őszinte lelkesedéssel végzi fontos mun­káját. A Szegedi Ruhagyárban Csorba Béláné, az üzem közkedvelt Gizi nénije néha százasával viszi dolgozó társainak a legjobb jegyeket. S egyre több ilyen kö­zönségszervező dolgozik a szegedi üzemekben. Hasonlóan javuló a helyzet a szegedi moziknál is. 1954-ben a „Rokonok" című, akkor új magyar filmet összesen 12 586 szegedi tekintette meg, míg most az „Egy pikoló világos" című filmnek 38 ezer nézője volt. Jelentős növekedés mutatható ki a szovjet filmek lá­togatottságánál is. A „Rómeó és Júlia" című szovjet filmet 14 ezren tekintették meg tőzegeden. Fejlődés mutatkozik az Országos Filharmónia ren­dezvényeinél is. 1954-ben zenekari hangversenyekre szegedi üzemekben álig fogyott el jegy, vagy bérlet. Most a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekar legutóbbi bérleti hangversenysorozatán a bérletek 20 százaléka az üzemi közönségszervezők útján talált gaz­dát. Ez a szám azonban még mindig nagyon alacsony. Javult a közönségszervezés a kultúrotthonokban és az ismeretterjesztő előadásokon is. Különösen sikeres­nek mondható ebből a szempontból a Juhász Gyula Kultúrotthonban „A világtörténelem nagy perei" című előadássorozat és a TTIT irodalmi estjei. Hiba azonban így is akad. Még mindig kevés a_ ténylegesen fizikai dolgozó a szegedi kulturális intéz­mények előadásain. Ennek oka elsősorban az, hogy az üzemi közönségszervezők munkája több helyen csak adminisztratív jellegű — de ez vonatkozik a színház közönségszervezési osztályára is —. s csupán azt nézik, hogyan is növelhetnék az eladott jegyek mennyiségét. Hiányzik munkájukból az egyes színdarabok, előadá­sok eszmei mondanivalójának tudatosítása a dolgozók között. Persze nemegyszer a színház és a mozik hely­telen műsorpolitikája is felelős ezért a távolmaradás­ért, mert nem tartják mindenkor szem előtt a dolgo­zók széles tömegeinek jogos igényeit. A közönségszervezés legfőbb feladata, hogy gon­dos népnevelőként igazítsa útba a dolgozók ezreit a szocialista kultúra megismerése felé. Éppen a közön­ségszervezés segítségével érhetjük el. hogy a kulturális intézmények tulajdonosai is az ország gazejpi — mun­kások. dolgozó parasztok, az értelmiség legjobbjai le­gyenek. Nyilvánvaló az is. hogy a közönségszervezés nem lehet egyedül az ezzel megbízottak munkája. A párt­szervezeteknek, a szakszervezeti és DlSZ-bizottságok­nak is minden segítséget meg kell adniok ahhoz, hogy Szegeden is a dolgozók ezrei élvezzék a szocialista •kultúra valamennyi vívmányát. Szege éle t é b ő vasárnap új termelőszövetkezeti Kitűnően sikerült az ujságirók-írók bálja csoport alakult Szeged-Alsóvároson A Dclmagyarország már korábban hírt adott arról, hogy több dolgozó paraszt kezdeményezésérc Alsóvá­roson előkészítő bizottság alakult egy egyes típusú ter­melőszövetkezeti csoport lét­rehozására. Az előkészítő bi­zottság tagjai és a szövetke­zeti csoportba belépni szán­dékozó dolgozó parasztok va­sárnap délelőtt az MSZT Földműves utcai helyiségé­ben megtartották a tszcs el­ső, alakuló közgyűlését. A je­lenlévő alsóvárosi gazdák kö­zül huszonnyolcan írták alá a belépési nyilatkozatokat. Az első közgyűlésük alkal­mával a csoport tagjai meg­választották a vezetőséget Is. Az. elnöki tisztséggel Király József Bálvány utca 14. szám alatt lakó gazdát bízták meg, az. intéző bizottságba pedig Bozaó János, Bartucz Pálné, Vas Nándor és Komócsin Mi­hály dolgozó parasztokat vá­lasztották be. Az új termelőszövetkezeti csoport tagjai ez alkalommal külön határozatba hozták azt is, hogy a rájuk kötelező alapszabályban megállapított munkák közös végzése mel­lett az adó- és beadási köte­lezettségeiket is közösen tel­jesitik majd a jövőben. Műselyem bányahevederekeh gyáit Üjszegedi Kender-Lenszövő az Az Üjszegedi Kender-Len­szövő Vállalat, dolgozói a Központi Vezetőség novem­beri határozata óta jelentős eredményeket értek el a technikai színvonal emelésé­ben, az elavult technológiai módszerek felszámolásában, a gyártmányok választéká­nak bővítésében. Most ismét nagyon fontos feladatot ol­dottak meg. Újfajta, az eddiginél ol­csóbb, de jobb minőségű bányahevederck gyártás­technológiai módszerének kidolgozásával, szénbányá­szatunk munkáját segítik elő. Ezelőtt, hosszú évek óta, Egyiptomból importált drága pamutból szőtték ezt a szál­lítószalag-anyagot. A műsza­ki dolgozók nemrég azt a fel­adatot kapták, hogy a lénye­gesen olcsóbb hazai alap­anyagból: műselyemfoől gyártsanak bányaheveder­szövetet. Ennek a megoldása bizony nem ment simán. Elkészítet­ték az első müselyem-szöve­tet, a Ruggyantaárugyárban több rétegben bevonták gu­mival, s kiderült, hogy a szállítószalag hajlása közben az anyag könnyen beszakad. Molnár Endre, a nehéz szö­veteket gyártó részleg mű­vezetője, Faragó László gyár­táselőkészítő, Hangyái Ká­roly és még néhány műszaki dolgozó — akik közvetlenül a legtöbbet foglalkoztak ez­zel a kérdéssel — nem nyu­godtak bele a kezdeti siker­telenségbe. Először is megál­lapították, hogy a selyem­szövet túlságos feszessége okoeta a hibát. El kellett te­hát érni, hogy az anyagnak nagyobb nyúlása legyen. Az üzem szakemberei kö­zösen megoldották a felada­tokát. Faragó László mozgó cséppálcák alkalmazásának feltételeit dolgozta ki, Mol­nár Endre kikísérletezte a szövőgép excenterének, irá­nyító- és mellhengerének megfelelő beállítását. Még több más újszerű műszaki intézkedés alkalmazásával a lánefonal nyúlását a vetülé­kének a kétszeresére növel­ték!. Az így készült műselyem­szövet most már nem sza­kad el, enged a szállító­szalag hajlása közben fel­lépő igénybevételnek. Az újfajta bányaheveder­szövetből a gumirozásnál az eddigi öt helyett három ré­teg is elegendő, s a szalag minősége még jobb lesz a pamutszöveténél; elbírja az öt méterről lehulló szénda­rabok ütését és súlyát is. Gyakorlati kipróbálása után az üzemben rátérnek a soro­zatgyártására. Dobó Balázs NAGY VÁRAKOZÁSSAL te­kintettek az újságíró—iró bál elé a szegedi dolgozók. Felszabadu­lásunk óta ez volt az első olyan bál Szegeden, amelyen városunk minden társadalmi rétege — a párt- és tömegszervezetek tag­jai, vezetői, a Délmagyarország szerkesztői, olvasói, gyári mun­kások, parasztok, " professzorok, hivatali dolgozók, diákok kuta­tók, tanárok, kisiparosok — vet­tek részt és jól érezték magukat. Ez a bál azt tükrözte: a Délma­gyarországot, a párt helyi lapját, a Tiszatájat, az üzemi lapokat szeretik városunk dolgozói. A bál hivatalosan 9 órakor kezdődött, de már este 7 órakor nem lehetett üres asztalt találni a Hungária színes lampionokkal, szerpentinekkel, léggömbükkel díszített szép nagytermében. Csillogó estélyi-kisestélyi ruhás asszonyok, lányok, jól öltözött férfiak töltötték meg • termet A szegedi Nemzeti Színház szó­lótáncosai és balettkara „zsúfolt ház" előtt Erkel: Palotásával nyitotta meg a táncot, majd a bál megnyitására ünnepélyes külsőségek között Dénes I.c6 elvtárs adott engedélyt. A Hun* gária zenekara Lakatos Géza ve­zetésével jó talpalávaló csár­dásra zendített; megkezdődött a hál.:: A TÁNCRENDEKBE a már előre bejegyzett táncosok egy­más után keresték fel az asszo­nyokat, lányokat, a láncra fenn­tartott hely azonban szűknek bizonyult. Emelkedett a hangu­lat, amikor a színház művészei színes, változatos műsort mutat­tak be. A művészek szívesen vállalták az ifjúsági üdülő- és vízisporttelep felépítése érdeké* ben rendezett újságíró—író bálon való szereplést, melynek tiszta bevételét a vízi-sporttelep fel* építésére fordítják. A bál váratlan meglepetése a műsor után következett: megje* lent az újságírók—írók és színé* szek által írott és szerkesztett „Szegedi Farsang" című szatiri* kus lap, amely igen népszerűvé vált Két óra körül került sor a bál egyik érdekes eseményére — a szépségverseny eredményének kihirdetésére. A bálkirálynő Ne* mes Sarolta másodéves bölcsész* hallgató lett, aki örömmel vette ót jutalmát: egy pár szegedi pa* puesot, egy üveg pezsgőt és az elsőséget hirdető piros szalagot ö búzta ki a tombola nyerte* szelvényeit. A nyerőszámok tu* lajdonosai értékes tárgyakat: köl­nit, vázát pénztárcát, gyöngy* sort, termoszt, lámpát stb. kap* tak. Mint ahogy a „Szegedi Far* sang" már előre jelezte „várhalé időjárásában": a hangulat va* lóban 4 órakor — a bál befeje* zésekor — érte el tetőfokát. A bál részvevői asztalaiknál ülve maradtak, s amikor már nem szólt a zene, egyik-másik asztal felől mégis vidáman szállt az ének: BEFEJEZÉSÜL pedig hadd. nondjuk el a bál egyik rész* vevőjének, Sziládi Sándor elv* társnak, a MÁV Igazgatóság dol* gozójának, a Délmagyarország le* velezőjének véleményét a bál* ról. ' —" Sok bálon vettem már részt, de ilyen jólsikerült, jól megrendezett bálát még nem lát* lam. Nagyon jól éreztem ma* gam, arra kérem a szegedi új* ságírókat máskor is rendezzenek ebhez hasonló bálát. (Z») Az Atlanii-óceán felől meleghullám íör előre London. Hírügynökségek je* lentései közlik, liogy egyes me­teorológiai állomások szerint úgy látszik: az Atlanti-óceán nyugati partvidéke felől melegbullám tör előre az egész Európát beborító hideg ellen. Vasárnap még egész Európában olyan nagy hideg volt, amelyre 50 éve nem volt példa. A rendelkezésre álló adatok szerint Európában eddig több mint 170 halálos áldozata volt a liidegbullámnak. Az Egyesült Államokban, Cj­Mcxikóban és Texasban erősen lehűlt a hőmérséklet. 5 nap alatt a hideg miatt legalább 20-anéle* tűket vesztettek, Az orvosi parancs elszólította tanilvá­rnjai és tanártársai közül Rózsa Imrét, a Juhász Gyula Általános Iskola idős peda­gógusát. A küzdelmes, harcos hétköznapok orra tanították öt, hogy jó kertésze legyen a nyiladozó, fiatal életeknek. Eddig ápolta, nevelte a nemzedékek hosszú sorát, de most már meg kell állnia, mert nyugtalan-> kodik az öreg szív: sűrűbben és nagyobba­kat dobog a megengedettnél. S hiába, óvni, kímélni kell, ha mégannyira ragaszkodná­nak is hozzá a tanítványok cs a nevelök, akikkel eddig együtt lépett. A kis terem, ahol tanított, most nem a gyermekek lecke-fclmondásálól, hanem a felnőttek búcsúzkodó szavától hangos. A padokban nüntha az egykori tanítványok ülnének a pedagógus-társak személyében, akik sűrün-sűrűn itatják zsebkendőjükbe a búcsúzástól feltörő könnyeket. Rózsa Imre is küszködik az érzések zuhalagával, amelybe belesűrűsödött negyvenhét mun­kás esztendő öröme, bánata. De amikor szólásra emelkedik, szikár alakja a kis pa­dokban ülők jölc magasodik, mintegy Ro­din-szobor. — Valamikor Bukovinában tanítóskod­tam. Esőben, sárban, hóviharban és sötét­ségben vittem a nagylángú fáklyát, hogy bevilágítsam tudással a szegénység világát az úri passziók cs tckozlások világában, űcs ú az iskolától Es mert nagyon akartam, egyre jobban nyíltuk a szemek, s én annak nagyon örül­tem, meg annak is. amikor keserűségem­ben az egyik kis diákom így vígasztalt: „Ha kend meghalna, én úgy rínnék ..." Az emlékezés egy pillanatra megtöri Bózsa Imre hangját, s szemüvegéhez nyúl, hogy az emlékek erösebb látásához kicsit megigazítsa orrán a homályosodó üveget. S mielőtt még folytathatná a megtört mon­datot, a beállt csendbe beledobognak a fo­lyosón a kis cipők kopogásai és a tante­rembe beözönlőnek a legutolsó tanítvá­nyok, a piros-mjakkendös úttörők. — Kedves tanító bácsi! Köszönjük fá­I adózását, szerető szivét, gondos munkál­kodását .., — Ígérjük, hogy belénkoltott reményeit mindannyian beváltjuk, s a tudás lobogó lángját még magasabbra szítjuk ... — Pihenésében eztán is kísérje szélesedő utunkat szive dobbanásával — mondjál: egymás után a nyíló gyermek ajkak, liogy befejezzék Bózsa Imre pedagógus megkez­dett, de megtöri mondatát. S míg kezetfog a megilletődött gyerme* kekkel, jól szemébe néz mindegyiknek; hogy számonkérje majd tőiül: a neki tett utolsó fogadalmakat. Hiszen köztük marad ő, köztük fog élni ezután is minden gondo­latával, s naponta nevükön szólítja őket, mintha számonkérné tőlük a soros felada­tokat, s az aznapi leckéket. Az ismerős ar* cok fel-felbukkannak majd az esztendői: sűrűjéből, hogy végig kisérjék a tanító bú­csit gazdag élete útján. Pályáján a több mint kétezer tanítványj — akik közül már sokan nagyapák, nagy­anyák, vagy boldog édesapák, édesanyák — rámosolyog a tiszaparti szülőváros, Sze­ged lüktető forgatagából. S a legfiatalabb tanítványai is, akiluöl most búcsúzott, sze­retettel emlékeznek rá akkor is, ba dolgo­zatírás előtt kirándulnak a tiszai képek cso­dálására, ahogy arra megtanította őket Bózsa Inue tanító bácsi. Mert nem lehet elfelejteni azt, aki igazította kezünk első mozdulatát, hogy a betűket cs a számokat formásán egymás mellé tudjuk sorakoz­tatni a füzetekben. Nem lehet elfelejteni azt, aki első lépéseinket feszes idegszálával mérte ki, hogy el ne tévedjünk későbben se az ismeretek cs a tudományok renget et gében. ^ - * * Löd j F ere no t

Next

/
Thumbnails
Contents