Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-04 / 30. szám

^imrüRöRSZBG Szombat, 1956. február 4. N. A Bulganyin és Dwight D. Eisenhower üzenetváltása (Folytatás az első oldalról) hatalmas változás történnék, nem csupán a mi kapcsolatainkban, hanem az egész világon is, ha haladéktalanul intézkedéseket foganatosítanánk Németország szabad újraegyesítésére a biztonság keretein belül; ha teljesítenék a háború alatt lett ígéretünket; tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy megválaszthassák azt a kormányformát, amelyben élni fognak; ha intézkedéseket tennénk országainknak a felügyelet számára történő olyan kölcsönös megnyitására, hogy fi váratlan támadás lehetősége megszűnjék, s ha a fegyverzet csökkentése gyakorlatilag megvalósíthatóvá válnék azzal, hogy a felszabadult termelőerőket az emberiség életkörülményeinek megjavítására használják fel. Gondolja el ezenkívül azt is, hogy a felhalmozódott bizalmatlanság és félreértés eltűnnék, ha népeink szabad hír- és tájékoztatás-, látogatás- és eszmecserét folytathatnának. Ezek mindazon kérdések, amelyeket ön és én Genfben együttesen megvitattunk. Ezek azon végcélok, amelyekhez országom hű marad, s amelyek felé mi bármely pillanatban készek vágjunk haladni a megbékélés szellemében. Az ön levele alapján remélhetcm-e, hogy ön szintén e nemes céloknak szenteli magát? Várom, az ön nézeteinek további kifejtését. Őszinte híve: D. Dwight F.isenhowcr 1956. január 27. Nyikolaj A. Bulganyin őexcellenciájinak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsa elnökének MOSZKVA N. A. Bulganyin válasza Eisenhower elnök január 27-i üzenetére Tisztelt Elnök Ürt Január 27-i üzenetének, amely annyira baráti hangnemben íródott, feltétlenül fel kellett keltenie bennem azoknak az őszinte és nyílt beszélgetéseknek emlékét, amelyeket mi és kollégáink íélesztendővel ezelőtt Genfben folytattunk. Ha különböző álláspontokon vagyunk is, az ilyen viták, amennyiben jóakarat és az egymás megértésére irányuló törekvés nyilvánul meg, elősegítik a bizalom szilárdulását, a baráti kapcsolatok keletkezését. örömet okozott nekem, hogy ön egyetért azzal, hogy a mostani nemzetközi helyzet megköveteli minden államtól és elsősorban a béke fn a népek biztonsága szavatolásáért különösen felelős nagyhatalmaktól, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek elő tudják segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közti bizalom és együttműködés szilárdulását. Megelégedésemre szolgált, hogy ön egyetért azzal, hogy a népeink közli történelmi barátság olyan alapot nyújt, amelyen jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni országaink között. Minthogy ez az alap megvan, én és kollégáim nem sokkal azután, hogy népcink az új esztendő beköszöntését megünnepelték, elhatároztuk, javasoljuk önnek, gondoljuk át együtt azokat a konkrét lépéseket, amelyek lehetővé tennék az országaink közti kapcsolatok lényeges megjavítását. Ennek során szem előtt tartottuk, hogy az egész világ békéjének sorsa nagy mértékben attól függ, hogyan alakulnak kapcsolataink. Ügy véltük és úgy véljük, hogy eljött az ideje országaink barátsági és együttműködési szerződése megkötésének. Ez fontos lépés lenne a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésében, és egyben elősegítené a kapcsolatok megjavítását az önök és a mi barátaink között a nemzetközi porondon. Csak sajnálhatjuk, hogy javaslatunk nem talált kedvező fogadtatásra. Amennyire megérthettem, Ont az zavarja, hogy az általunk javasolt szerződéstervezet bizonyos mértékben ismétli az ENSZ alapokmányának bizonyos kikötéseit. Ezen alapokmány alatt pedig ott vannak országaink aláírásai. Ez a körülmény azonban, úgy hisszük, nemhogy nem akadályozza, hanem ellenkezőleg. kedvez a szerződés megkötésének. Az ENSZ alapokmányának megléte egyáltalán nem zárja ki a szervezet tagjai közti, az alapokmány elvein alapuló kétoldalú szerződések kötésének lehetőségét. Hiszen az ENSZ alapokmánya egyenesen kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak meg kell teremteniük „azokat a feltételeket, amelyek mellett az Igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból credo kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható". Az Egyesült Államok, éppúgy. mint sok más állam, az ENSZ megalakulása után számos két- valamint sokoldalú szerződést és megállapodást írt alá. Ennek kapcsán sohasem vonták és nem is vonhatták kétségbe a szuverén államoknak azt a vitathatatlan jogát, hogy a béke érdekében bárminő olyan szerződést és megállapodást kössenek, amely szabályozza más országokhoz fűződő kapcsolataikat. Feltétlenül tekintetbe kell venni azt is, hogy az ENSZ alapokmánya ncm lehet elég hatékony, ha a világ két legnagyobb hatalma — a Szovjetunió és az Egyesült Álla* mok — ncm rendezi kapcsolatait. Az alapokmány hatékonyabb lehet abban az esetben. ha e két ország együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tűzött célok elérésében. Ügy gondolom, hogy ön egyetért ezzel. Amennyire megérthettem, önben némi kétséget ébreszt az a körülmény, hogy "kétoldalú* szerződés kötését javasoljuk, míg az ENSZ alapokmánya "sok ország közti szerződés*, ön egyetért azonban azzal, hogy a világ két legerősebb hatalma barátsági és együttműködési szerződésének megkötése hatalmas mértékben megjavítaná a nemzetközi helyzetet. Mi viszont hajlandók vagyunk ugyanilyen szerződéseket kötni más államokkal, köztük Angliával és Franciaországgal is. Végül, érvényben marad az a javaslat, hogy kössön szerződést a két államcsoport: a NATO tagjai és a varsói szerződés aláírói. ön joggal jegyzi meg üzenetében, hogy az egész világ békéjének megteremtésében a tetteknek van jelentőségük, nem pedig a szavaknak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötése a legfontosabb konkrét tettek egyike volna e téren, minthogy országaink a szerződéstervezetben előirányzott legfontosabb kötelezettségek vállalásával megszilárdítanák a bizalmat és megnyugvást hoznának az egész nemzetközi helyzetben. Ez azt jelentené, hogy országaink nem szorítkoznak a barátkozás óhaját emlegető szóbeli nyilatkozatokra, henem megkezdik vállalt kötelezettségeik gyakorlati teljesítését. Egyben megjegyzendő, hogy a genfi értekezlet után történtek már ebben az irányban olyan fontos lépések, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. Ilymódon nehéz egyetérteni azzal az állítással. hogy a Genf utáni időszak nem igazolta a népek reményeit. A szovjet kormány a maga részéről már több olyan intézkedést tett, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget és szilárdítsák az államok közti bizalmat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a Szovjetunió 1955-ben 640.000 fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát; 1956-ban 1955-höz viszonyítva, 9.6 milliárd rubellel csökkenti katonai célokat szolgáló előirányzatait; a Szovjetunió lemondott Finnországban a porkkala-uddi katonai támaszpontról, amely Idegen állam területén fekvő utolsó támaszpontja volt; a Szovjetunió kezdeményező lépést tett az osztrák államszerződés megkötését illetően és ez arra vezetett, hogy minden külföldi csapatot kivontak Ausztria területéről és Ausztria kötelezettséget vállalt, hogy állandó semlegességi politikát folytat. Ismeretesek a Szovjetuniónak más olyan lépései Is, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közti kapcsolatok javítására irányulnak. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy más államok is alátámaszthatnák kijelentéseiket határozott teltekkel. Egyébként, ha őszinte akarok lenni, Elnök tJr, akkor meg kell mondanom, hogy egyes nagyhatalmak nemcsak hogy nem tettek hasonló lépéseket, hanem ellenkezőleg, nem keveset tesznek a nemzetközi feszültség fokozására. Genfi találkozásunk kedvező eredményei ellenére egyes nyugati hatalmak, köztük az Egyesült Államok, katonai előirányzatai nemcsak hogy nem csökkennek, de még növekednek is. Növekszik az idegen területen lévő amerikai katonai támaszpontok száma is, ráadásul ezeket a támaszpontokat főképp a Szovjetunió mentén lévő térségekben helyezik el. Megértheti, hogy ez szükségképpen teljesen érthető aggodalmakat kelt a szovjet népben az Egyesült Államok szándékai iránt. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az Egyesült Államok egyes vezető személyiségei annak ellenére, hogy a genfi értekezleten ml, Elnök Ür, kölcsönös békeszerető nyilatkozatokat tettünk. továbbra is olyan kijelentéseket tesznek, amelyeket egyáltalában nem lehet a "genfi szellemmel* összhangban lévőnek nevezni. Ismeretes például, hogy az Egyesült Államokban nemrég nyilatkozat hangzott el. amely helyeselte azt a politikát, amely az országot a "háború küszöbén* tartja. Fel kell hívni a figyelmet a NATO néhány katonai vezetőjének harcias kijelentésére is. Ezek a vezetők nyíltan a további fegyverkezési hajszát és azt követelték, hogy a NATO csapatainál atomfegyverkészleteket halmozzanak fel és nem riadtak vissza attól, hogy e fegyver bevetésével fenyegetőznek. Amikor az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötését javasoljuk, abból indulunk ki, hogy e szerződés megkötése és az országaink közötti viszony megjavítása megkönnyítené a fegyverzet és a fegyveres erők lényeges csökkentése megvalósításának lehetőségét. Meg lehetne például állapodni az öt hatalom fegyveres erőinek arra a színvonalra való csökkentésében, amellyel annakidején mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió egyetértett. Ezt elősegítené az atomfegyverről szóló megállapodás is, amelynek betiltását a népek követelik. Könnyebbé válna a megfelelő nemzetközi ellenőrzés létesítésének megoldása is. Üzenetében ön ismét felhívta a figyelmet a katonai értesülés-cserére és a «nyí!t égről* szóló javaslatára, amely utóbbi szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok területét megfelelően amerikai és szovjet repülőgépek repülnék át légifényképezés céljából. Nekem és kollégáimnak már lehetőségünk volt véleményt mondani erről a javaslatról. Ügy véljük, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben és tőképp a teljesen korlátlan fegyverkezési hajsza közepette az ilyen repülések nemcsak hogy nem szabadítanák meg a népeket az új háború miatti aggodalomtól, hanem ellenkezlőleg: fokoznák ezt az aggodalmat és a kölcsönös gyanakvást. ítélje meg ön. Elnök Ür: mit tennének az Ön országának katonai vezetői, ha jelentenék nekik, hogy a légi felvételek szerint a szomszédnak több repülőtere van? Valószínűleg megparancsolnák, hogy haladéktalanul növeljék repülőtereik számát. Természetes, hogy a mi katonai vezetőink hasonló esetben ugyanígy járnának eL Nem nehéz megérteni, hogy ez további fegyverkezési hajszát ered menvezne. Más volna a helyzet, ha megállapodnánk a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésében. Akkor a megfelelő ellenőrzés — amelynek módszereiben meg lehetne állapodni — indokolt és szükséges volna. Azt is látni kell, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok azon kötelezettségvállalása, hogy egymás között minden vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel oldanak meg, s amely kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy elvetik egymás között az erő vagy az erővel való fenyegetés alkalmazását, beleértve az atom- és hidrogénfegyvert, valóban megnyugvást vinne a nemzetközi helyzetbe és kedvezőbb feltételeket teremtene a többi rendezetlen nemzetközi prolémában való megállapodás számára. Ilymódon az Egyesült Államok és a Szovjetunió barátsági és együttműködési szerződésének megkötése azt jelentené, hogy valóban tehetünk valamit, mint ön üzenetében mondja, "amivel megyőzzük a világot, nincsenek agresszív céljaink egymás ellen*. Ami az ön üzenetében érintett konkrét nemzetközi problémákat illeti, továbbra is meggyőződésem, hogy azok közül a leszerelés problémája mellett az európai biztonság szavatolásának problémája a legfontosabb. A Szovjetunió kormánya 1955 őszén a külügyminiszterek genfi értekezletén e probléma megoldására több konkrét javaslatot tett. A szovjet kormány, mint eddig is, úgy véli, hogy az európai biztonság hatékony szavatolásának feladatát legjobban az egységes, általános európai kollektív biztonsági rendszer megalakításának alapján lehet megoldani. Javaslatainkban egyúttal elébe mentünk sok fontos kérdést Illetően a három nyugati hatalom kívánságainak s figyelembe vettük az erre vonatkozó konkrét eszméket, amelyeket a nyugati hatalmak képviselői genfi találkozásunk idején kifejtettek. A szovjet kormánynak az európai biztonság szavatolásáról szóló javaslatai figyelembe veszik azt a rendkívül fontos szerepet, amelyet az Amerikai Egyesült Államok az európai ügyek eldöntésében betölt. A három hatalom kormánya azonban nem értett egyet javaslatainkkal és olyan tervet állított vele szembe, amely a militarizmus egész Németországban való feltámasztására vezet és ráadásul előírja, hogy az egyesített Németország csatlakozik a njugati hatalmak által alakitett katonai tömbhöz. Könynjen megérthető, hogy ez a terv nem jelentheti az igazi európai biztonság biztosítása kérdése megoldásának és a német kérdés rendezésének az alapját. Mivel Európában a háború utáni időszakban két, különböző társadalmi és gazdasáfejlődő német állam keletkezett és szilárdult meg, az egységes Németországnak mint békeszerető és demokratikus államnak a megteremtéset, természetesen nem lehet megoldani anélkül, hogy maguk a németek, — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — ne érjenek el erre vonatkozó megállapodást. Egyúttal meggyőződésem, hogy a szovjet—amerikai viszony rendezése többi között a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötése, rendkívül kedvező jelentőségű yolna a német kérdés megoldásához szükséges feltételek megteremtése szempontjából. Ami önnek azt a megjegyzését illeti, hogy a népeknek joguk van megvalósítaniok azt a kormány formát, amelyben élni akarnak, meg kell mondanom, a Szovjetunió mindig ahhoz az elvhez tartotta cs most is ahhoz tartja magát, hogy az állam belső rendje — népének belügye. Elvárjuk, hogy ez fogja vezérelni nemzetközi kapcsolataiban a többi hatalmat is. ön üzenetében a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének fontos problémáját is érinti. E kapcsolatok jelentőségét illetően teljesen egyetértünk önnel. Éppen ezért a Szovjetunió tavaly ősszel, a külügyminiszterek értekezletén, olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyeknek célja a normális kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődését akadályozó sorompók eltávolítása, valamint a kulturális, a tudományos, a művészeti, a sportérintkezések, az idegenforgalom, stb. kiterjesztése. Valamennyien megelégedéssel állapítottuk meg, hogy ebben a kérdésben az értekezleten bizonyos ~ megegyezés rajzolódott ki. Az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak küldöttsége azonban az utolsó pillanatban olyan követeléseket támasztott, amelyek ellentétben álltak azokkal az irányelvekkel, amelyeket mi önnel, Eden úrral és Faure úiral külügyminisztereinknek adtunk. A szovjet kormány nem fogadhatta el ezeket az új követeléseket, mert ezek szuverén államok belügyeibe való nyílt beavatkozást írtak elő. Sajnos, a szovjet kormánynak az országaink közötti kapcsolatok a többi között a küldöttség-csere fejlesztésére irányuló gyakorlati intézkedései amerikai részröi komoly akadályokba ütköznek. Hiszem, hogy közös erőfeszítésekkel sikerül megszüntetnünk az úgynevezett „vasfüggönyt" és sikerül megteremtenünk az országaink állampolgárai közötti személyes kapcsolatok széleskörű fejlesztésének feltételeit. Szeretnék hangot adni ama reményemnek, hogy ön osztja ezt a véleményt. Az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötése e kérdésben is kétségtelenül igen pozitív jelentőségű volna. Ez az a néhány elgondolás, amelyet ki akartam fejteni önnek, tisztelt Elnök Ür, azokkal a megjegyzésekkel kapcsolatban, amelyeket ön üzenetében tett. Nagyon szeretném, ha ezek az elgondolások segítenének megvilágítani azt a jelentőséget, amelyet én és kollégáim a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződése megkötésének tulajdonítunk. Mi készek vagyunk a legfigyelmesebben megvizsgálni az ön minden megjegyzéséi, melyet a szerződéstervezet egyik vagy másik tételéver kapcsolatban szükségesnek tart megtenni. Várom erről a kérdésről az ön további elgondolásait, őszinte megbecsüléssel: N. BULGANYIN 1956. február 1. Őexcellenciája Dwight D. Eisenhowernck. az Amerikai Egyesült Államok elnökének. WASHINGTON. Arúcsereforgalmi megállapodás Magyarország és a Szovje un ó Közölt A közelmúltban folytatott kereskedelmi tárgyalások eredményeként 1956. február 3-án Budapesten aláírták az 1956. évi magyar—szovjet kölcsönös árucsereforgalmat szabályozó jegyzőkönyvet. A kölcsönös szállítások az 1955. évhez képest jelentősen emelkednek. A Szovjetunió Magyarország részére gyapotot, kokszot, vasércet, ferro-ötvözeteket, faféleségeket, nyersfoszfátot, ipari berendezéseket., mezőgazdasági gépeket, gépkocsikat, golyóscsapágyat és más, a magyar népgazdaság számára szükséges árukat szállít. Magyarország a Szovjetuniónak tengeri és folyami hajókat, emelő- és szállítóberendezéseket, vasúti gördülő anyagot, ipari berendezések néhány fajtáját szöveteket és más árukat szállít. A jegyzőkönyvet magyar részről Háy László külkereskedelmi miniszter, szovjet részről Ny. P. Mojszejenko, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseletének vezetője írta alá. Rövid külpolitikai hírek gi rendszerű és különféle úton Párizs (MTI). Az Humanité jelenti, hogy a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága kijelölte azokat a küldötteket, akik a Szovjetunió Kommunista Tártjának XX. kongresszusán a pártot képviselik majd. A küldöttség tagjai: Maurice Thorez, Jacques Duclos, Georges Cogniot és Pierre Úoize. • Prága (TASZSZ). A Csehszlovák Távirati Iroda jelentése szerint I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, a varsói szerződés tagállamai egyesitett fegyveres erőinek főparancsnoka csütörtökön elutazott Csehszlovákiából. • Bonn (ADA). A nyugatnémet nagykövetség első csoportja csütörtökön a Szovjetunióba utazott — jelenti az AP amerikai hírügynökség. Ez a csoport 20 diplomatából és tisztviselőből áll. * Párizs (MTI). Az algériai nemzetgyűlés ama muzulmán képviselőinek küldöttsége, akik az ágynevezett hatvanegyek csoportjá-hoz tartoztak — ezek foglaltak állást a Soustelle-félo integrációs terv ellen — határozatot nyújtott át Catroux tábornoknak. .4 határozatban felszólítják, hogy keressen olyan megoldást az algériai kérdésbenj amely számot vet az algériai muzulmán lakosság nemzeti követeléseivel. * Párizs (MTI). A saar-vidéki parlament az.on ismeretes határozatával kapcsolatban, amely a Sanr-vidék politikai és gazda* sági csatlakozását ajánlja Nyu* gat-Némctországhoz, Pineau fran* cia külügyminiszter nyilatkozat tot adott ki. A francia kormány — mondja a nyilatkozat — nem foglalhat el olyan megoldást, amely nem számol Franciaország lényeges gazdasági érdekeivel. — A Nemzetközi Nőnapra a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége kiadásában gondos összeállítású műsorfüzet jelent meg. A terjedelmes kiadvány több verset, egyfelvonásos színművet, dalt, koreográfiát és müsortanácsadót tartalmaz. Hasonló terjedelmű műsorfüzet jelem meg a Magyar—Szovjet Barátság Hónapjára az MSZT és a Népművészeti Tntézv szerkesztésében. A műsorfüzet tizenkét orosz és szovjet egyfelvonásos színművet, szatirikus jelenetet közöl