Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-26 / 49. szám

Vasárnap, 1956. február 26. NNMWMNM Az osztályharc néhány kérdéséről Szegeden Az építőmunka hét­köznapjai egyre sűrűbben torkolódnak ünnepnapokba, amikor arról számolhatunk be, hogy győzelmi sorozatunk, ismét jelentős állomásához érkezett. Az eredmények ná­lunk nem jelenthetnek meg­nyugvást — és ez így is van rendjén —, hanem újabb, szi­lárdabb talajt az új, még nagyszerűbb feladatok meg­valósításához nagyobb lelke­sedést a szocializmus építé­séért folytatott munkánkhoz. Ma már sokaknál nem je­lentenek megnyugvást az eredmények, hanem új harc­ra lelkesítenek. De ezt nem általánosíthatjuk 'mindenkire, mert vannak jelei arrnaic, hogy itt-ott gondatlanság, önteltség üti fel a fejét. Le­becsülve az osztályharc r'Vl formáit, nem veszik észre, hogy ellenségeink kör.ébci 1 természetesen nem ókozrwí : megnyugvást sikereink, IV i­nem magasabbra szítják eiJ e­nünk a gyűlölet lángját, nv ís­szóval méginkább nekigyűr­kőznek, hogy ártsanak éípítő munkánknak, gáncsot vesse­nek felemelkedésünknek. Ép­pen ezért nemcsak hafiznos, hanem szükséges is fa'iiívni a fokozottabb éberségre pártszervezeteink, n ninden kommunista figyelmét,­Az osztályharc élese-dik és élesedni fog. „Ilyen vií.zonyok között — mondotta Lenin — nem szabad tűrnünk a lazu­lást, a hanyagságot, ilyen vi­szonyok közt az eddiginél sokkal keményebben kell fel­lépni minden fegyelmezetlen­ség, megalkuvás, pá-.rtszerűt­lenség ellen." Élesedik az osztályharc, s ezért szükség van nálunk továbbra is arra, hogy forradalmi módon dol­gozzunk. Ezt követelik tőlünk feladataink minden párttag­tól, legyen az munkás, vagy vezető. Mit jelent forradalmi módon dolgozni? Semmi eset­re sem azt. hogy dobálódzúnk a „forradalmi" kijelentések­kel. azt sem jelenti, hogy tervszerűtlenül, fejetlenül kapkodjunk és olyan súlyo­kat próbáljunk emelgetni, amihez még nincs elég erőnk. De azt jelenti, hogy követke­zetesen harcoljunk a párt- ós kormányhatározatok meg­valósításáért, terveink teljesí­téséért. És jelenti azt, hogy ne tűrjünk meg semmiféle ellenséges megnyilvánulást, ne legyünk elnézőek a ha­nyagsággal, a hibákkal szem­ben. Megalkuvás nélküli harcos szellem kell, hogy áthassa pártszervezeteinket, minden kommunistát, városunk min­den dolgozóját. Szegeden — mint ezt az utóbbi hónapok jelenségei mutatják — párt­szervezeteink, gazdasági ve­zetőink egy része távoltól sem elégíti ki ezt az igényt. Egyesek, ha valahol hallanak valami hiányosságról, vagy ellenséges kijelentésről, nem­törődöm módon siklanak el mellette, vagy hunynak sze­met. Miért? — tehetjük fel a kérdést. Azért mert egyesek túl kényelmesek ahhoz, hogy szóvá tegyék az észlelt hiá­nyosságot, másoknál viszont az éberség hiányáról van szó, vagy egyszerűen úgy gondoljál; nem az ő dolguk, hogy szóvá tegyék, harcolja­nak a hibák ellen. Vannak, akik azt mond­ják, élesedik az osztályharc, ú.i színtéren, a falun. És úgy tartják — és ez helyes meg­állapítás is —. hogy a terme­lőszövetkezeti mozgalom fej­lesztése nem megy harc nél­kül, az osztályellenség, a ku­lákság mindent elkövet, hogy megakadályozza a fejlődést. Ez így van. De emellett igen káros jelenség megfeledkezni arról, hogy ezek egy része, a városba húzódva — dolgozó parasztnak álcázva magát — üzemekben, vállalatoknál ke­res elhelyezkedést. És mond­juk meg. találnak is. Itt az­tán karöltve az egyéb ellen­séges elemekikel, igyekezne* ártani népi demokráciánk­nak. Észre nem venni, hogy élednek, s reménycsillagot látva az országunk légite­rébe küldött léggömbökben, aktívabb kártevő munkába kezdenek — politikai vaksá­got jielentene. Persze nem valószínű és nem is feltétle­nül (számíthatunk arra, hogy nyülkan lépnek fel a népi de­m- jkratikus hatalom és a szo­ci álista építőmunka ellen. Ez n em véletlen és oka abban a r eélyreható gazdasági- és osz­1 filyváltozásokban keresendő, amelyek országunkban vég­bementek. Az a sorozatos ve­reség, amelyeket rájuk mer­ítünk, arra készteti öl;et, hogy megváltoztassák taktikáju­.kat és leplezett harcukhoz a legkülönfélébb álcázáshoz folyamodjanak. Természete­:sen egyesek attól sem riad­tnak vissza, ha már kialakí­tották maguknak egy válla­latná, vagy intézménynél a kedvező körülményeket, hogy megpróbáljanak nyílt szabo­tázs cselekményt is végrehaj­tani. Mire Irányítja nap­jainkban erőfeszítéseit nz osztályellenség a városban? Elsősorban szocialista építő­munkánkat igyekszik lassí­tani, népgazdasági terveink teljesítését megakadályozni és zavarni a párt- és kor­mányhatározatok megvalósí­tását. Eszközeikben nem vá­logatnak. Persze ügyelnek arra, hogy álcázzák magukat. Megnyergelik a bürokratiz­must. a gondatlanságot, az ébertelenséget. Kihasználják a hiányos ellenőrzést és mé­zes-mázos szavakkal, mások „dicsőítésével", ha kell meg­rágalmazásával, vagy talp­nyalással helyezkednek. Pél­dák sorai bizonyítják, hogy tüzüket a szocialista tulajdon rongálására, államunk meg­károsítására irányítják, befu­rakodva az államgépezetbe, ipari vállalatokhoz, a keres­kedelembe. ellátási intézmé­nyekbe. Itt azután megfelelő légkört teremtve maguk kö­rül fosztogatnák, prédálják az állami és szövetkezeti va­gyont. A kereskedelemben, a vendéglátó iparban becsapjak a fogyasztókat, a raktárak­ban szándékosan előidézik a termékel; romlását. Vajon csak a könnyebb munka ked­véért kérte magát Ferenczi József a Ruhagyár, vagy Erényi volt horthysta őrnagy a Konzervgyár raktárába dolgozni? Következtethet az ember, ha megnézi azt a lis­tát. amelyen a társadalmi tu­lajdon fosztogatóinak neveit olvashatjuk és ahol azt is láthatjuk, hogy nyolcvan szá­zalékuk osztályellenség. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy például Erényi titokban van ott. bár nem tudhatjuk, mi van önéletrajzában. De egy biztos: a Konzervgyár személyzeti vezetője tudja, hogy Erényi nemkívánatos egyén a raktárban. De ez csak anynyit jelent számára, hogy az újságban ..nem nép­szerűsíthető". A Ruhagyár­ban Erdélyi elvtársnő azt mondja: olyan tiszt-féle ez a Ferenczi. Igen, „tiszt-féle", akinek valaha két német vas-­kereszt lógott a nyakában. A hitleri Wermachttól kapta őket. Mégis gyáron kívülinek kellett felhívni a figyelmet: vigyázzanak jebban a Ruha­gyár ráktárára. És ne higgvje senki, hogy csak a kétmíilmekben szerepel a nő. az ital, ame­lyek segítségével az ellenség behálózhat, hatalmába kerít­het valakit. Az ellenség a valóságban is arra törekszik, hogy megtalálja a gyenge jel­leműeket, az erkölcsileg meg­ingaühatókat és fokozatosan lezüllessze őket. Aki pedig erkölcsileg meginog, lezüllik,. az a munka frontján sem állja meg a helyét és különö­sen nem állja és nem állhatja meg helyét vezető beosztás­ban. Vannak vezetők, akik a munkásság harcosának tart­ják magukat, de munkatár­saikat, • környezetüket úgy választják meg', hogy benne egyre több a kétesmultú egyén és egyre ritkább a munkás származású. Polgári, kispolgári az egész környeze­tük. Aki r>edig jól érzi ma­gát a polgári és kispolgári elemek bűvkörében, társasá­ban. annál baj van a mun­kásosztály iránti hűséggel, a párt iránti hűséggel. Baj van akkor is, ha ezt nem ismerte volna még fel. Akkor is hiba van, ha ő maga úgy gondolja és erről meg is van győződve, hogy szüntelenül harcol a feladatok megvalósításáért, a tervek teljesítéséért. Az ilyen vezető legyen bár becsületes szándékú, a körülrajongott légkörben azonban egyszer csak azt kezdi képzelni, hogy a föld már nem a nap körül, hanem ő körülötte forog, hogy az ő munkájában siker sikert követ. Ilyen helyen aztán kialakul a hízelgés légköre, s ennek ellenpólusaként a bírálat el­fojtása. Az ilyen légkörben aztán különösen megbecsülik a simulékony embereket, akik „nem sok vizet zavar­nak". Ezek kapnak prémiu­mot, nyilvános dicséretet, ok­levelet, sőt még egyesek ki­tüntetéseket is. Az ilyen lég­körben kialakíthatja magá­nak az osztályidegen, ellensé­ges elem a sündisznó állást. Itt aztán rövidesen azt ta­pasztalják a munkások, hogy nem tartják sokra a dolgo­zókat, nem becsülik meg a munkáskádereket. Nem, mart az ellenség körömszakadtáig védekezik a munkásosztály előrenyomulásával szemben. És ugyanakkor ..csodák cso­dája" egymás után jönnek a „jobbnál-jobb szakemberei;", levitézlett elemek, .akikből rövid időn belül „nélkülözhe­tetlen" tagjai válnak a válla­latnak. A katonatisztből kez­detben raktári dolgozó lesz, majd raktáros és így tovább. A kuláklányból a legjobb gépíró és egy idő múlva csa!; őrá egyedül lehet bízni a bi­zalmas gépírói munkát. A Belspednél például felvették a Kéziszerszámárugyárból el­bocsájtott fculáklányí. A Pos­taigazgatóságtól mint jó lto­dért kérte ld Almás i Évái, az egykori színház-kávéház volt tulajdonosának leányát a Közalkalmazottak Szakszer­vezete, de ők mikor rájöttek, hogy ki is ez a jó káder, el­bocsájtották. Langmár Bélát, a hírhedt Futura volt igazga­tóját, a Ruhagyárból bocsúj­tották el, de a Terményfor­galmi Vállalat budapesti köz­pontja felvette. Matusovüs Árpádot, a Mezőgazdasági Kísérleti Intézettől elbocs-áj­tották és nem is indokolatla­nul, mégis a halgazdaságnál agronómusnak jelentkezett az előbbi helyről hozott ajánló levéllel, bár soha sem dol­gozott ebben a munkakörben. Még olyan öreg munkásmoz­galmi elvtársak is, mint Krajkó elvtárs, a Cipész Szövetkezet vezetője, megfe­ledkeznek a kötelező éberség­ről. Évek óta van olyan al­kalmazottja a szövetkezetnek, akiről tudják, hogy 150 hol­das kulák leánya és úgy mondják a szövetkezetnél: „Kisfizetésű, de sok pénzt költ. Ezért vált el tőle első férje is — jegyzik meg —. De azért nem veszélyes." Egyesek lúlségosan leegyszerűsítik a dolgot, ha azt hiszik, hogy az emberei; értékeléséhez, elbírálásához teljesen elégséges, ha az il­lető életrajzára támaszkod­nak, vagy ha mások néhány soros ajánló levelet küldenek, vagy esetleg telefonon szól­nak. A közelmúltban például Sas elvtárs, a Gőzfürdő Vál­lalat vezetője is elfogadta a Villamosközlekedési Vállalat főkönyvelőjétől a telefonon közölt véleményt. A főköny­velő telefonon szólt át a vál­lalathoz, nem alkalmazná­nak-e esy kiváló, megbízható gépírónőt, akit náluk a válla­latvezető mellé akartak tit­kárnőnek felvenni, de nin­csen r>á keret. A Gőzfürdőnél kaptak az alkalmon, legalább meg tudják oldani a bizal­mas gépelést. De csakhamar rájöttek, hogy az ajánló sze­reesenmosdatást végzett, s aztán kívül tették a szűrét a megbízható" kuláklány gép­írónőnek. Nem arról- van szó, hogy az osztályidegenek nem dolgoz­hatnak nálunk. Sőt. el is vár­juk, hisz a mi államren­dünkből fakad. hogy min­denkinek van joga a munká­hoz és dolgozhat, de nem minden beosztásban és külö­nösen nem vezető beosztás­ban. Nem engedhetjük meg, hogy bizalmas helyekre, fon­tos vezető posztokra, a ter­melés kulcspozícióiba olyan elemek kerüljenek, akiknek nem szívügyük a szocializ­mus építése, akiket gyűlölet­tel töltenek el eredményein!;. Ezért mélységesen hibás az olyan vállalat vezető és párt­szervezeti vezetőségek tevé­kenysége, akik nemcsak hogy megengedik, hanem elő­segítik., hogy nem megfelelő egyének kerüljenek vezető beosztásba. A Délrost válla­latnál volt alkalmazásban egy Vőneki nevű kulák. Akik emlékeznek a talicskagyáros Vőnekire, azoknak nem kell külön bemutatni. És mi tör­tént. mi nem, egyik napról a másikra az Üjszegedi Ken­der-Lenszövő Vállalatnál megütközéssel vették tudo­másul a munkások, hogy Vő­nek! lesz a fődiszpécserük. Fel is emelték szavukat elle­ne, bár hadakozott érte a gyár főmérnöke és vállalat­vezetője. mégis el kellett, hogy küldjék. Hiába hangsú­lyozta a vállalatvezető, hogy ő személy szerint felelősséget vállal érte. De ezt csak azért mondta, hogy szavát, az osz­tályellenségnek adott szavát ne kelljen visszaszívnia. Nem volt önkritikája ahhoz, hogy elismerje hibáját. Kommu­nista módon dolgozni, ez ke­ménységet, megalkuvás nél­küli harcot követel nemcsak kifelé, hanem a magunk gyengeségeivel, hibáival szemben is. Pcngrácz elvtárs, az Üjszegedi Kender-Len­szövő Vállalat vezetője sem lehet a saját hibáival szem­ben elnéző, megbocsájtó. Szi­lárdan és bátran kell állni a párt által ránk bízott posz­ton, soha meg nem részeged­ve a sikerektől, szem.be száll­va a nehézségekkel, minden lazasággal hiányossággal, csak így vezethet sikerre ügyünk. Sajnos, egyes válla­latvezetői; csak akkor kap­nak észbe, amikor a keblü­kön melengetett kígyót sza­botázs cselekedeteiért, lopás­ért, sikkasztásért le kell tar­tóztatni. Ilyenkor aztán elke­rülhetetlen sokszor, hogy a kígyó a melengetőt is ne rántsa magával. így történt Balla Sándorral a Szegedi Tatarozó és Építő Vállalat re­zetőjével is. Körülrajongták, dicsérték, javasoltak neki, s mire észre vette, szabályta­lanságba rántották bele, ami­ért le kellett, váltani állásá­ból. A korábban úgynevezett ..alapjában véve rendes em­berek" nemcsak kívül kell kerüljenek az üzemen, ha­nem jól megérdemelt bünte­tésüket. is el kell nyetvUök. A szocializmus építé­sének idő-szakában a forra­dalmi törvényesség éle a népgazdaságban garázdálko­dó tolvajok és kártevőik, a társadalmi tulajdon foszto­gatói ellen kell hogy irányul­.ion. Nem engedhetjük meg, liogy minden jött-ment. volt. katonatiszt, levitézlett elem meglopjon bennünket. És az1 sem engedhetjük meg, hogy ezeket bárki is megvédje. A Mezőgazdasági Kísérleti In­tézettől elbocsátották lop-tó miatt Vedres Lászlót, akinek apja horthysta ezredes vo't. Elküldték ugyan, de az inté­zet vezetője és a gazdaság­vezető a munkakönyvben ki­javították az elbocsájtós okát. így aztán ha nem ügyelnek, majd másutt fogadják be ezt a tolvajt. De előfordulnak más esetek is. Dr. Méray László, az Erdőgazdaság jo­gásza különböző kiszállások, mint például „természetvé­delmi kiszállás" címén több ezer forintot vett fel napidíj­ként. A minisztériumtól írás­lreli megrovásban részesítet­ték. Jcgos-e, ha felemelik szavukat ez ellen az Erdőgaz­daság dolgozói? Jogos és he­lyes ha art kiáltják hogv ez nem mehet így tovább. Még jó, hogy meg nem dicsérték a minisztériumtól. Ügj' látszik egyesek képte­lenek arra, hogy az ocsút el tudják különíteni a búzától. Nem látják, hogy hová vezet az ellenséges elemek melen­getése, ismételten nem figyel­nek fel és nem keresik okát annak például, hogy miből származhat egy-két vállalat­nál a szétzüllesztés. Nem ve­szik észre, hogy egyes ele­mek a lopás mellett megkí­sérlik befeketíteni a becsü­letes és értékes dolgozókat. Intrikálnak. rágalmaznak, a gyanakvás és a kölcsönös bi­zalmatlanság légkörét pró­bálják kialakítani. Általában a pletykák formájában nyil­vánulnak meg ezek a züllesz­tési kísérletek. Igaz, a főcin­kcs sokszor háttérben lap­pang és bizonyos rosszindu­latú pletykák bevetésével igyekszik megmérgezni az üzem, vagy intézmény légkö­rét. Sokan nem is gondolnak arra, hogy ezt az ocsmány módszert, a bizalom aláásá­sát, az ellenség használja, hegy lejárássá az áldozatkész aktívák és a becsületes veze­tők tekintélyét. Ezek, akik felnagyítják életünk meglévő hibáit, s nem arra töreksze­nek, hogy minél előbb kikü­szöböljük a hiányosságokat, hanem maguk terjesztik első­sorban a bizalmatlanságot. Ha egy üzemben, egy intéz­ménynél nem bontakozik ki s bátor, őszinte kritika és önkritika, akkor melegágyá­vá válik ez a hely az ilyen elemek bomlasztó munkájá­nak folytatására. Ahol elfojt­ják a kritikát, ahol nem le­het őszintén rámutatni a hi­bákra, és különösen nem azok elkövetőire, ott aztán nem csoda, ha az ellenséges elemek elhintik a burzsoá ideológia magvait. Ml az oka, hol van a gyökere a városunkban élő osztályellenséggel szemben helyenként a most is jelent­kező opportunista engedé­kenységnek? Kétségtelen, a gyökere ennek a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet sajátos társadalmi viszonyaiban van. A többi kö­zött abban is, hogy párt un­írat kispolgári légkör is kör ül veszi, s' hogy ez a légkör be­hatol pártunk egyes szervei­ke. hogy egyes kommunisták, vezetők megtűrik maguk mellett, vezető beosztásban a nem odavaló ellenséges ele­meket. Ezért nagy szüksége van a pártnak arra, hogy kó­vetteezetesen harcoljon az ellenség iránti engedékenység szelleme és minden megnyil­vánulása ellen. És ha kell, "ke­,mény kézzel félre is állítsa o párt politikájának opportu­nista elíerdítőit. Az opportunista megnyil­vánulásoknak -társadalmi alapjuk van. De ez nem je­lenti, hogy hiába való az el­lenük való küzdelem. Ez a tény semmit sem vesz el a hibák elkövetőinek felelőssé­géből. Különösen nem vesz el párttitkáraink. vállalatvezető­ink felelősségéből. Mert a opportunista megalkuvás, akarva, nem akarva, az ellem ségnefe segít. Az éberség hiánya akár közönyből akár elbizakodottságból fakad, mindenképpen az ellenségnek használ. Hogy társadalmi alapjuk van az opportunista megnyilvánulásoknak, ez a tény nem csökkenti, hanem megsokszorozza feladatukat az opportunizmus elleni harc­ban. Éppen ezért következe­tesen kell harcolnunk a szo­cializmus építéséért, a párt és kormány határozatainak megvalósításáért, népünk es­küdt ellenségei ellen] Szünte­lenül fokoznunk kell a kom­munisták, a dolgozók ideoló­giai nevelését, fejlesztenünk kell a politikai látókörüket, és tájékozódó képességüket! A szocializmus építése, n bé­ke megvédése megköveteli el­sősorban a kommunistáktól, de minden dolgozótól hogy félre lökjük a híg liberaliz­must, opportunizmust, a kis­polgári kényelmességet és száműzzük azt a gondolko­dást, hogv ..nem az én dol­gom" a hibák elleni harc. Kommunistának lenni any­PVÍ+ iplo,ryt IV, „„„„„r,^^ lenni. A harcos nélkülözhe­tetlen fegyvere: az éberség. Az éberség védi az épülő szo­cializmust az ellenség táma­dásaitól és saját hibáitól is. Csak ígv állhatunk szilárdan a párt által ránk bízott posz­ton, csak így vezethet sikerre ügyünk. Üdvözöljük Q magyar—szovjef" mezőgazdasági heief Hazánkban a mezőgazda-, ság dolgozói megünneplik a mag.vár—szovjet barátság hó­napját, mert a Szovjetunió mezőgazdasági példaképül szolgál számunkra számta­lan értékes, több évtizedes agro- és zootechnikai tapasz­talataival is. Az idén február 26-tól március 3-ig terjedő héten rendezik meg a ma­gyar—szovjet mezőgazdasági hetet. Az ünnepi hét során a mezőgazdaság dolgozói külö­nös figyelmet fordítanak a. szovjet agro- és zootechnika ismertetésére. Az ünnepség során a megye agronómusai, zootechnikusai, gépészeti szakemberei február 29-én, szerdáin este 8 óraikor ta­pasztalatcsere-értekezletet tartanak Szegeden a TTIT klubhelyiségében. Az érte­kezleten a hosszabb, vagy rövidebb ideig a Szovjetunió-, ban tartózkodó professzorok, tudományos- kutatók mond­ják el tapasztalataikat. Lesz is mit megbeszélniök, hiszen, megyénkben a gépesítés, a. növénytermelés, az állatte­nyésztés, a növényvédelem területén számtalan olyan eredmény van, amelyeket a Szovjetuniótól kaptuk. Szov­jet mintára készült el pél­dául T. V. D. C-os r.égyzetbe­vetőgép a megyénkben is, amely a négyzetes kukorica­vetést és megmunkálást te­szi gyorsabbá, tökéletesebbé. Az őszi szántásokon t-avasz­szal a Willjams-féle simító használatának előnyeit me­gyénkben már jól ismerik es hasznosítják. A terméstfoko­zó szovjet módszerek közül számos tsz, de különösen a székkutasi Schőnherz tudja bizonyítani, hogy a keresztso­ros vetés milyen eredmény­nyel jár. De nemcsak a termelés, ta­lajmegmunkálás, vetés, nö­vényápolás hálás a szovjet példákért, ha-nem a növény­védelem is nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól. A lucerna magtermesztés biz­tonságát szolgáló bogáríogó készülékek is szovjet példa eredményei. Az állattenyésztésben is szovjet példa nyomán értünk e! lényeges eredményeket. A vásárhelyi Dózsa Tsz is bi­zonyíthatja az itatásos bor­júnevelés eredményeit. Me­gyénk több termelőszövetke­zetében lévő szovjet-mintájú fejögépek pedig nemcsak könnyebbé és gyorsabbá te­szi!; a fejést, hanem olcsób­bá is. A mezőgazdasági szakem­berek szép feladata, hogy a ma kezdődő magyar—szovjet mezőgazdasági hét napjai­ban úgy dolgozzanak, hogy felvilágosító és szakmai ta­nácsadó munkájuk eredmé­nye a nagyobb termésered­ményekben mutatkozzék meg. Nóvák Károly megyei föagronómus SÍTVföVYHAZAN ma este 8 órakor műsoros estét rendeznek a dóci kultúresoport vendég­szereplésével. Szigligeti: A ci­gány című népszínművét ját­szák. f - „FARSANG" címmel mű­soros vidám estet rendez ma, vasárnap este 7 órai kezdettel az üjszegedi November 7 mű­velődési otthon. A műsoifian fellépnek a művelődési otthon színjátszói, a Városi Balettiskola növendékei, valamint meghívott nűvészek. CJFAJTA FILMKAZETTA gyártását kezdték meg a Prak­tina fényképezőgépekhez az NDK-ban. A filmkazettában 17 méteres filmtekercset lehet el­helyezni, amely az eddigi 36 he* lyett 400 felvételt tesz lehetővé,

Next

/
Thumbnails
Contents