Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1956. január 1. 4­OELMBGYBRORSZBG TERVEINK AZ ÚJ ÉVRE H Végetért az 1955-ös esztendő. Amikor a •naptár utolsó lapjait téptük le, mindany­nyian számbavettük, mit is hozott szá­munkra az óesztendő. S arra is gondoltunk, amit az új évtől várunk, a tervekre, a kicsi és nagy elgondolásokra, amelyeket ebben az esztendőben akaruiik megvalósítani. RUBANYI VILMOS KARMESTER: Munkások, parasztok, tudósok, művészek gondoltak ezekben a napokban e tervekre, arra, hogy mit vár tőlük az ország és Sze­ged dolgozó népe. Értelmiségi JCít éo • ik Jf <*& • A „Délmagyarország" két év- isonlítást. 1935, a felszabadulás ötéves tervünket előkészítő év. .. , ... „. „ dolgozók folyama van dőttünk. Váloga- 'előtti békeévek egyike, s a gaz- A néhány kiragadott esemény üyen terveiből gyűjtöttünk össze egy cso- tás n,lm , „fc Me fl ,£,( d i v&M már *flfc megcáfolhatatlanul bizonyltja, , , érdemes a szocializmusért, a ota­evjolyamba, s tegyünk összeha- a körülményeli. 1955 második tos jövőért dolgozni. korra valót. 1956 merész tervek megvalósításának esziiende.e lesz Talán nincs is Szegeden egyetlen olyan színházláto­gató sem, aki ne ismerné Rubányi Vilmos nevét. Hányszor vártuk szinte lé­legzetünket is visszafojtva, hogy magasba lendüljön a karmesteri pálca, s a szín­ház nézőterének levegője megteljen Puccini, Verdi g a többi nagy zeneszerző csodá­latos muzsikájával. A zene­kart irányító dirigensi pálca tulajdonosa Rubányi Vilmos, a szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója, a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekar eünökMkarnagya. Most megtérjük a kiváló muzsikust, hogy nyilatkoz­zon a Délmagyarország ol­vasóinak 1956. évi terveiről. — Az új esztendő etképee­léseim szerint a merész zs­nei tervek megvalósulásának esztendeje lesz.. A Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekarral 10 koncertet aka­rok tartani. Az 1955. évi ta­pasztalatok megmutatták, hogy a kiváló szólisták és ved ég-karmesterek szere­peltetése nagy népszerűség­nek öi-vend a szegedi zenera­jongók körében. Úgy terve­zem, hogy a hangversenyso­rozat alkalmából többek kö­zött meghívjuk Szegedre Fischer Annié zongoramű­vésznőt, Zathureczky Ede hegedűművészt, valamint Feremcsik János és Somogyi László karnagyokat. Az évad utolsó koncertjén Beethoven: IX. szimfóniáját szeretném megszólaltatni, de itt még kórusgondokkal küzdünk. Ha ez a kérdés sikeresen meg­oldódna, akkor oratóriumo­kat is tudnánk előadni. Ah­hoz, hogy a Filharmonikus Zenekarral kapcsolatos ter­veim a közönség és a zene­kar közös érdekeinek meg­felelően megvalósuljanak, szükséges, hogy kedvező anyagi támogatást kapjunk a városi tanácstól A szegedi Nemzeti Szín­ház opera-együttese február elején bemutatja Verdi: Ál­arcosbál című operáját. Szor­galmas próbákkal készülünk a bemutatóra, hiszem, hogy zeneileg vérbeli olasz elő­adást tudunk nyújtani. Feb­ruár második felében kerül sor a Traviata felújítására. Az 1955—56-os színházi évad utolsó operabemutatója úgy április elején a "Hegyek al­ján" című régen hallott ope­ra lesz. A következő évadot Dvorzsák: Ruszalika című operájának magyarországi ősbemutatójával kezdjük. A jó előadás érdekében Duka Antatné igazgatóval és Ádám Ottó főrendezővel csehszlovákiai tanulmány­utat tervezünk. Már a közel­jövőben több népszerű ope­rahangversenyt is rendezünk a szegedi színház művészei­nek közreműködésével és nyáron a szabadtéri színpa­don a »Cigányszerelem« be­mutatását akarjuk sikeresen megvalósítani. KORMOS LAJOS SZÍNMŰVÉSZ: Hiszek az új esztendő terveinek sikerében A színész is tervez. Most nem a reflektorok vakító fé­nyében áll, nincsen rajta fes­ték és paróka, hanem ott ül a színház társalgójában, csal: úgy egyszerűen "civilben", s előre tekint bizakodva az esztendő fordulóján. Kormos Lajos, a szegedi Nemzeti Színház művésze, úgy is mint színész, úgy is mint Jy családos ember terveit mond­ja el: — "Boldog új évet kívá­nok" — ezt a rövid monda­tot oly sokszor halljuk és mondjuk, mikor az ó-eszten­dő búcsúzik és az új eszten­dő érkezik. Bizony sok-sok éven keresztül, a felszaba­dulás előtt ez a kívánság minden reális alapot nélkü­lözött. Most, a nagy társa­dalmi átalakulások jegyében, a második ötéves terv indu­lásakor már nyugodtan mondhatjuk: "boldog új évetV —, hiszen tudjuk, hogy mit hoz a jövő, s ezért lehet előrelátóan tervezni. — Az 1956-os év, minit a második ötéves terv rajtjá­nak esztendeje, minden ma­gyar embert, így minket, mű­vészeiket is megnövekedett feladatok elé állít. A színész is résztvesz a terv végrehaj­tásában, mikor segíti pártun­kat és kormányunkat dolgo­zó népünk szocialista tuda­tának formálásában. Mikor a színpadon pozitív hőst ál­lítunk a néző elé, akkor pél­dát statuálunk, ha meg ne­gatív figurát, akkor leleple­zünk és éberségre serken­tünk. — Az új esztendőben első szerepem Sartre: Tisztesség­tudó utcalány című színmű­vében egy amerikai szenátor lesz. Ezen a báránybőrbe bújtatott farkason keresztül leleplezzük a faji kérdés ve­szett hisztériáját, az impe­rialisták ezzel kapcsolatos politikáját. — S tervezni nemcsak mint színész, hanem mint magánember is tudok. Tu­dok előre gondoskodni gyer­mekem jövőjéről. Most érett­ségiző fiam nyomdokomba akar lépni, a színész mester­séget választja hivatásul. Szeretném, ha neki adhat­nám majd át helyemet, s tu­dom, hogy neki már nem kell olyan göröngyös úton járnia, mint amilyenen mi mentünk régen, vidéki színé­szek. — Hiszek és merek tervez­ni 1956-ra, mert bízom aa új esztendő terveinek sikeré­ben, eredményeiben, békéjé­ben. SZELESI ZOLTÁN MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ: Szeretném a képzőművészet és a dolgozók kapcsolatát tovább mélyíteni A szegedi festők és grafi­kusok fiatal istápolóját, a Móra Ferenc Múzeum tehet­séges műtörténészét, Szeles! Zoltánt kerestük fel, hogy beszéljen nekünk néhány szót jövő évi terveiről. — Az 1956-os esztendő számomra is azt jelenti, amit országunk, dolgozó népünk számára jelent: egy újabb öt évre szóló több, jobb, szer­vezettebb munkát kitűző és megvalósító munkaciklus el­ső esztendőjét. Mindez gyö­nyörű dolog. Érdemes érié élni, megfeszíteni erőmet, ér­telmemet, szívemet. Mun­kám célját egy mondatban kifejezve: szeretném a kö­zönség és a képzőművészet közti szoros kapcsolat meg­VINCZE ANDRÁS IRÖ: teremtésének rám eső, "köz­vetítő" feladatát fontosko­dás és tolakodás nélkül mindjobban betölteni. Ebben az esztendőben tervbe vet­tem, hogy a múzeum képző­művészeti gyűjteményének teljes, revizionális számba­vételét befejezem, és a kép­tár meglévő állandó kiállí­tási anyagát szobrokkal, gra­fikákkal, továbbá régi kül­földi festményekkel akarom gazdagítani. A műcsarnok it­teni tárlatai mellett, két he­lyi vonatkozású kiállítást van szándékomban szegedi festők műveiből megrendezni (Hódi Géza 1881—1942 és Dinnyés Ferenc 1886). Főleg a megye területére szorítkozó művé­szettörténeti krónikám in­tenzívebb folytatása mellett "Szeged képzőművészete az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság idején", "Károlyi Lajos művészete" és "A Ti­szatáj festészete" című ta­nulmányokon dolgozom. Az utóbbi sok szép- képpel, al­bumszerű formában fog meg­jelenni. Ezenkívül természe­tesen több népszerűsítő és kritikai cikk megírását ter­vezem, mely a haladó ha­gyományokkal és a mai sze­gedi képzőművészek munkái­val, eredményeivel foglalko­zik. Mindemellett szeretnék az MDP marxista—leninista Esti Egyetem szorgalmas hallgatója és végezetül, de nem utolsósorban, jó család­apa is lenni. Egy regényen és egy drámán dolgozom Vincze Andrást, a Dunán­túlról származó írót jól is­merik már a szegediek. A Tiszatáj-ban megjelent no­vellái, versei és a "Délma­gyarország"-ban, "Viharsa­rok—ban folyamatosan kö­zölt regénye, a "Tékozló if­júság" joggal vonják figyel­münket az íróra. A fiatal­ság körében máris nagy ér­deklődés nyilvánul meg a "Tékozló ifjúság" iránt, s ezért Ikerestük fel az író", hogy beszéljen készülő mun­káiról. terveiről. — Két nagy és hosszadal­mas munkán dolgozom. Az egyik a Tiszatáji Magvető részére tervezett családregé­nyem: Az úrréti emberek. Másik munkám egy dráma, Juhász Gyula utolsó éveiről. Mindkettővel túljutottam már az anyaggyűjtésen,­rendszerezésen: írom. A munkásmozgalmi pályázaton nyertes Karó című novellám "Az úrréti emberek"-ből a földosztás jelenete. Több részlete készen van már, de sajnos, időhiány miatt nem tudok elég jól haladni a re­génnyel. Így vagyek a Ju­hász-drámával is, bár ez utóbbit februárra elkészítem, s akikor nekilátunk Springer Mártával, a szegedi Nemzeti Színház dramaturgjával a színpadra vitelezés megbe­1935. 1955 szélésóhez. Remélem, hogy 1956-ban az én drámám is műsorra tűzheti a szegedi Nemzeti Színház. — Nagyobb írásaimmal párhuzamosan kisebb léleg­zetű elbeszéléseket is írok, főleg szegedi emberekről, akik mai életüket kiteljesí­tették. Tervezek egy szerel­mi tárgyú kisregényt is, a "Tékozló ifjúság« párját,! mondhatnám ellentétét. Az | erős és-valóban hősi lendü-, lettel élő fiatalok regénye | lesz ez. Sokat tervezek, azt hiszem, meg tudom írni i mind, j Január 3. „Széchenyi tér keleti sarok, huxus-fa 1. Ez volt január l-ig a címe Kinka Antal kocsimo­sónak. Hét álló esztendeig lakott a belváros­ban', szemben a törvényszék épületével Egy buxus-fa lehajló ágai alatt húzódott meg télen, fagyban, csőben, sárban. Január l-6n bűnbe esett, azóta a rendőrségi fogda lakója". Január 19. „Pár nappal ezelőtt a városi adóhivatal végrehajtói jelentek meg a Vásárhelyi sugár­úton és mintegy 70 háznál zálogoltak ... 1930­ban a város négy méter szélességben kiaszfal­tozta a Vásárhelyi sugárút gyalogjáróit, csator­nahálózat készült és a házak előtt kocsibejáró­kat csináltak. Mindez a Vásárhelyi sugárúti ház és telek tulajdonosok költségére épült, meg­kérdezésük nélkül. Ezer pengőtől háromezer pengőig terjedő összeg jutott egy-egy háztulaj­donosra'. Április 25. „Csütörtökön szigorú adóvégrehajtás kezdődik Szegeden. Az adóhivatal a legköze­lebbi napokra kétezer árverést és 17 ezer zálo­golást tűzött ki"< Júnlns 9. „A törpebirtokos, cseléd, arató, summás, vagy mezőgazdasági munkás cvi keresete alig éri el a kétszáz pengőt. Ennek természetes kö­vetkezménye az általános parasztnyomor és a kulturális elcsettség", Június 25. „A falu ipara ma teljesen kipusztulóban van. A gazdavilág szegénysége és a súlyos köz­terhek agyonnyomják. Az üllő és a kalapács ma nem zengi a munka bájos danáját, csend honol a kisműhelyek környékén és az éhség kopogtat együtemű rémes muzsikát a valami­kor népes és derűs műhelyek kapuin". Július 3. Január 3. „Egy esztendeje annak, hogy Forró Já­nos belépett a szegcdi Táncsics Tsz-be. Föld­nélkftl állt be a nagy család, de vitte becsüle­tességét, szakértelmét és szorgalmát... Pár hó­nappal ezelőtt — a zárszámadás után — meg­született a család elhatározása: veszünk egy házat. Találtok megfelelőt a Szőregi úton. Meg­vették 17 ezer forintért". Február 27. „A tanácstagok többsége nemcsak meg­hallgatja a lakosok panaszát, javaslatát, beje­lentését, honem személyesen is eljár illetékes helyeken az ügyekben. így elkészült Újszege­den négy közkifolyó, a Somogyi utcában meg­nyílt a tejivó. Rövidesen elkészül 200 ezer fo­rintos költséggel • Temesvári körút aszfalt bur­kolata". Április 8. "A Gőzfűrészben az Államosítás óta majdnem egymillió forintot fordítottak a mun­kások egészségvédelmére, munkakörülményei megjavítására. Kultúrterem, meleg zuhany­fürdő, öltöző, a meleg- és védőruhák százai, tolóajtóval ellátott fűrészcsarnok, új áramfej­lesztő telep, az üzem viz- és villanyhálózatának bővítése, — jelzik nagyvonalakban az eredmé­nyeket". Április 10. „Ünnepélyes keretek között kezdte meg a termelést Szegeden és az ország új üzeme: a Farostlemezgyár... Az ország első farostlemez­gyárában évenként mintegy 1500 tonna rost­lemez készül". Május 28. „A sándorfalvi iskolás gyerekek a nyári szünidőben szüleik mellett keményen dolgoz­nak. Közvetlenül a vizsgált után 120 első osz­tályos növendéket vittek el libapásztornak kü­lönféle tanyákra. A nagyobbak sertést, borjút őriznek, knnászok, gulyások lesznek. A szün­idő nem jelent szórakozást számukra", Július 13. „Hazánk felszabadulásának 10. évfordu­lójára kezdeményezett begyűjtési versenyben megyeszerte az elsők lettek a gyálarétick. A falu egyéni gazdái közül nagyon sokan már mindenből teljesítették beadási kötelezettségü­ket". Július 1. „Százhúsz állás nyílik meg a tanügyi pályán a fiatalok előtt. Igen jellemző a hely­zetre, hogy a pályázók száma az állások szá­mát sokszorosan túlhaladja. Értesülésünk sze­rint eddig több mint tízezer pályázatot nyújtot­tak be az állásokra, ami azt jelenti, hogy kere­ken százszor annyi az állásnélküli tanító és ta­nítónő, mint a betöltendő hely", Október 24. „Nem tudni, mit hoz a tél, de már most 2215 munkanélkülit tart nyilván a munkaköz­vetítő. Ebben a számban nincs benne a szent­mihályteleki és a tanyai munkanélküli Ínsége­sek száma", November 14. „Leírhatatlan az a nyomorúság, amely­ben a magyar földmunkás-családok élnek, és ha sürgősen nem érkezik számukra segítség, megakadálvozhalatlaii a pusztulásuk. Száz gye­reket kérdeztünk meg, hogy mit reggelizett. Száz közül csak heten kaptak reggelire tejel, vagy kávét. A többi lebbencslevest, vagy ke­nyeret früstökölt... Nálunk van állatvédelem, madárvédelem, gyümülcsvédelem, árvédelem is, csak gyermekvédelem nincs". „Az általános iskolások nyári vakációz­latására a városi tanács mintegy GO ezer forin­tot biztosított. Ebben természetesen még nincs benne a gyermekek élelmezése és az egyéb költ­ségek. Ezekkel együtt a nyaraltatás költsége több mint százezer forintra rug", Augusztus 17. „Amikor megkezdődött a művezetőképző iskola az Ojszegedi Kender-Lenszövőben, a régi mesterek csak kézlegyintéssel értékelték a női munkásokat. Nem volt könnyű az új női se­gédmestereknek. Szakképzettségük azonban te­kintélyt szerzett nekik. Beckcr Gézánéból rövid idő alatt művezető lett, s mér kétszer kapott sztahénovista oklevelet". Augusztus 20 Pénteken délelőtt a Váro6i Tanács ün­nepélyes körülmények között adta át az újonnan épült Marx-téri lakóház 42 elkészült lakását.. i Az új lakók nagy örömmel fo­gadták államunk segítségét. A kijelölt la­kásokba a jövő hétfőn kezdődik a beköltö­zés. Szeptember 8. „A Szegcdi Paprikafeldolgozóban eddig is Igen szép bölcsőde működött. Az idén amire megkezdődik a termelés, már lesz szcp nap­közi otthonos óvoda is. Az új napközis óvoda mintegy 600 ezer forintos köllséggcl épül". A munkások és a műszakiak együtt végrehajtják a feladatokat Üzemünk fennállása óta a minőség megjavítása okozta a legnagyobb gondot a veze­tőknek és dolgozóknak. A Szovjetuniótól tapasztalatcse­reképpen 1955-ben átvettük az Arisztov-féle fonási eljá­rást, amelynek segítségévei fonalaink egyenletessége több mint 20 százalékkal javult. Második ötéves tervünk el­ső éve további megfeszített munkát követel üzemünk minden dolgozójától. Mert egyrészt rövidebb szálhosszú­ságú, másrészt gyengébb mi­nőségű gyapot feldolgozására kötelez bennünket munkánk minőségének további javítá­sával. Növelni kell termelé­kenységünket és tovább kell csökkenteni önköltségünket. Ezen feladatok megoldása elősegítéséért üzemünkben egy műszaki-gazdasági veze­tőkből álló brigád alakult. A brigád szisztematikus mód­szerrel felülvizsgálja a terv­fejezetek végrehajtásához szükséges legkisebb elemeket is. amelyek a termelés eme­lésére, a nyers- és segéd­anyagokkal való takarékos­kodásra, munkaszervezésre, vonatkoznak. Vállaltuk, hogy ennek a munkának sikeres végrehajtásával második öt­éves tervünk végére 25 száza­lékos termelékenység emel­kedést érünk el Az év elején felújítjuk az üzemekben jól bevált Zsé­dely-mozgalmat, valamint az anyagfakarékossági mozgal­mat is, melyek már eddig is szép sikerre vezettek. A műszaki fejlesztésben legel­sőrendű feladatunknak tart­juk egész tisztítóberendezé­sünk munkájának megjavítá­sát és automatizálását, nyúj­tógépeink minőségének to­vábbi javítását. Igyekszünk megtalálni azt a lehetőséget, amellyel rövidebb szálhosszú­ságú pamut feldolgozását Is jól biztosíthatjuk. Most indí­tottuk meg egy komplex­brigád szervezését, amely a Textilipari Műszaki Tudomá­nyos Egyesület keretén belül üzemünk műszaki vezetőin kívül bevonná a munkájába a Tudományegyetem Kémiai Tanszékének dolgozóit is. Cél olyan eljárás kidolgozása, amely a hazai alapanyagból import pamut nyersanyagunk pótlását biztosítaná. Feladataink tehát vannak bőségesen. Hiszem, hogy eze­ket és még ezeknél többet is meg fogunk oldani. Meg azért, mert Szeged textilipari üzemeiben odaadó, lelkes munkások vannak, lelkes és hozzáértő műszaki gárda dol­gozik. A munkások és a mű­szakiak együtt, összefogva a feladatokat végre akarják és végre is tudják hajtani. Nagy Sándor a Szegedi Textilművek főmérnöke

Next

/
Thumbnails
Contents