Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-11 / 9. szám

VILÁG mammi egyesüljetek! AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGANAK LAPJA Szerda, 1956. január 11. XII. évfolyam, 9. szám MAI SZAMUNKBÓL: HALLÓ ITT ALGYÖ... MILLIOMOS ÜJLTAS IRODALMI MELLÉKLET (5. oldal) (3. oldal) (4. oldal) Ara: 50 fillér J Gépállomásaink fontos feladatairól Mi újság a termelőszövetkezetekben? Pártunk Központi Vezetőségének a technika fej­lesztéséről szóló novemberi határozata gépállomásaink elé is megnövekedett feladatokat állít. Nem kevesebb­ről, mint arról van szó, hogy az új esztenőben a terme­lőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, de egész mezőgazdaságunkban is tovább (kell emelni a gépi mun­ka technikai színvonalát, biztosítani az erő- és munka­gépek kapacitásának teljes kihasználását. A párthatározat maradéktalan teljesítésére való felkészülésnek most van az ideje. A téli gépjavítások kifogástalan elvégzésétől is nagymértékben függ: to­vább emelkednek-e mezőgazdasági termésátlagaink, tudjuk-e biztosítani a további három százalékos ter­mésemelkedést az új esztendőben. Pártunk és (kormá­nyunk nemcsak újabb feladatokat állított gépállomá­saink elé, hanem messzemenően gondoskodott afelől is, hogy a lehetőségek biztosítva legyenek a feladatok tel­jesítéséhez. Teljes mértékben megszüntették az évek óta minden téli javításkor előforduló alkatrészhiányt, nagymértékben felemelték a gépállomási dolgozók, el­sősorban a traktoristák fizetését, s munkájuk után szá­mos olyan juttatásban részesítik őket, melyeket nem kaptak ezelőtt. A szegedi járás gépállomásain az elmúlt években gyakori eset volt az, hogy számos gépet nem tudtak határidőre kijavítani, alkatrészhiány miatt. Most bár­melyik gépállomási vezetőtől érdeklődhetünk az anyag­ellátás iránt, mindegyik ez válaszolja: bár kisebb hibáik még előfordulnak, de ami kell a munkánkhoz, azt meg­kapjuk. Ezek után most már a gépállomási dolgozókon, az igazgatóságokon és a gépállomási kommunistákon van a sor. A róluk és munkájukról való tökéletes gondos­kodásra azzal kell felelniök, hogy minden traktort, az összes munkagépeket a (kombájnoktól kezdve az utolsó tárcsáig, magtakaró-boronáig a legjobb tudásuk, lelki­ismeretük szerint javítsanak ki. Pártunk és kormá­nyunk elvárja tőlük, hogy a következő tavaszon már véletlenül se forduljanak elő olyan esetek, mint ami­lyent például tavaly a baktói Felszabadulás Tsz föld­jén láttunk, hogy a Dorozsmai Gépállomás egyik „ki­javított" erőgépe röviddel a munkábaállás után elrom­lott, napokra használhatatlanná vált, míg végülis sike­rült újra megindítani. Az eddig gépjavítási munkák eredményei azt mu­tatják: traktoristáink, gépállomási vezetőink jól meg­értették a novemberi párthatározat teljesítéséből rájuk eső feladataikat. Á javítási ütemterveknek megfelelően mindenütt időben megkezdték a gépjavításokat, sok helyen, mint például Mórahalmon és Kiskundorozsmán is a dolgozók lelkes munkafelajánlást tettek, hogy gé­peiket jóval a határidő előtt javítják ki, s teljes fele­lősséget vállalták a munka kifogástalan minőségéért. Dorozsmán Kálmán István erőgépjavító brigádja és Móra Mihály munkagépes brigádjának tagjai a munka kezdetén tíznapos tervelőnyt ígértek, vállalásukat azon­ban már eddig is túlteljesítették. Az utóbbi tíz nap alatt mindkét brigád 150 százalékos tervteljesítést ért el. A téli gépjavítások végzése mellett azonban járá­sunk gépállomásainak még egy másik igen nagy fel­adatuk is van. A sok őszi eső miatt a legtöbb helyen, mint például Röszke, Deszk és Sándorfalva határában is az őszi méiyszántási terveket csak részben tudták teljesíteni. A mostanában igen gyakori erős éjszakai fagyok a legtöbb helyen már felszárították a sarat. Itt az utolsó alkalom tehát ahhoz, hogy a szegedi járás minden gépállomása pótolja lemaradását addig, míg be nem következik az igazi tél. A Sándorfalvi Gépállomás a téli gépjavítási mun­kákban jelenleg a második helyen halad a megyében. Az őszi szántási tervének teljesítésében viszont még alig érte el a 70 százalékot. Az tehát a feladat, hogy a kijavított gépek a műhelyből ne a színekbe kerülje­nek, hanem késedelem nélkül induljanak ki a határ­ba, ahol szükséges, minden tavaszi vetés alá kerülő földet szántsanak le. Gépállomásainknak van most még egy másik fel­adatuk is, melyről szintén nem szabad megfeledkez­niük. Ahol csak a legkisebb mértékben is szükség van erre, adjanak segítséget a tsz-eknek saját gépeik, mun­kaeszközeik kijavításához. Tudvalevően még nagyon kevés termelőszövetkezet rendelkezik megfelelő, javító­és szerelőműhellyel, emiatt nemritkán nagy nehézsé gekbe ütközik a szövetkezeti gépek kijavítása. Gépál­lomásainknak viszont megvan a módjuk ahhoz, hogy még tavaszi munkák megkezdése előtt ezeket a gépe­ket is közös erővel kijavíthassák. Ezzel méginkább tel­jesül Minisztertanácsunknak az a határozata, mely a gépállomások vezetőségeit teljes mértékben felelősse teszi a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödésé­ért, termésátlagaik állandó emeléséért. Augusztus óta hatvanegy dolgozó paraszt lépett az üjszegedi Szabadság Tsz-be Tavaszra már melegágyban nevelik a paprikapalántákat a Táncsics Tsz-ben Azon az emlékezetes au­gusztusi estén, amikor ta­valy megalakult az üjszegedi Szabadság Termelőszövetke­zet, még csak 12-en voltak együtt, ketten másnap csat­lakoztak hozzájuk. Akkori­ban Újszegeden sokan úgy vélekedtek, többen még az öregebb Haladás Tsz tagjai közül is: nemigen lesz élet­képes ez a csoport. Nincse­nek a nagyüzemi gazdálko­dáshoz szükséges eszközeik, épületeik, s mint volt kisker­tészeiknek, földjük is kevés van. Az idő azonban csakha­mar igazolta azokat, akik azt mondták: lesz mindenünk a csoportban, ami kel'l, mert akarjuk, hogy legyen. Az új szövetkezeti tagok a meg­alakulás után körülnéztek saját portájukon, hogy mi­ből mit adhatnának a kö­zösbe, s hogyan alapozhat­nák meg gazdaságukat a legrövidebb idő alatt. Elő­ször is állami segítség nélkül felépítettek egy 80 férőhe­lyes sertéshizlaldát, s tíz hí­zónaki valót nyolmban vásá­roltak is, hogy ne álljon üre­sen az épület. A tíz hizó mellé nemsokára újabb húsz darab híznivaló is beköltözik az épületbe, amint Bóka Pál elvtárs, a tavalyi kiskertész­ből lett elnök mondja. A sertéshizlalda építésének befejezése után egy négytagú üvegház felépítéséhez kezd­tek. Az új nagy gazdasági lé­tesítmény már szépen emel­kedik egy régi, tönkrement üvegház romjainak helyén. Már csak az üvegezési mun­ka és a fűtéshez szükséges kazán hiányzik. Az üvegezést megcsinálják a tsz-tagok, a gőzkazánt pedig a Szegedi Vízművek dolgozói adják. Az üjszegedi kiskertészek közül sokan csakhamar felfi­gyeltek az alapító tagság lel­kes munkájára. Szinte tö­megesen keresték fel a tsz vezetőségét, hogy ők is sze­retnének belépni. A tsz ala­pítói szívesen fogadták a je­lentkezőket, hiszen az új közös gazdaság megalapítá­sához rengeteg munkáskézre van szükség. Ma már 14 he­lyett 75 tagot számlálnak a Szabadság Tsz-ben. Amint gyarapszik a tagság, úgy vállalkoznak egyre me­részebb tervek megvalósítá­sára. A négyrészes üvegházat még építik. Ha elkészül, muskátlikat és ciklámeneket nevelnek majd benne. Ezt az épületet tehát lefoglalja a virágtermelés. De szükség van egy másik üvegházra is, melyben korai zöldségfélék termelésével foglalkoznak majd. Ezt az úgynevezett blokkházat, mely egyelőre még csak száz négyzetméter nagyságú lesz, már meg is tervezték, s legkésőbb ta­vaszra, vagy nyár elejére hozzá is lábnak a felépítésé­hez. Ebben az évben több mint egymillió léglát készítenek a tápéi Ady Tsz téglagyárában Mint ismeretes, a tápéi Ady Endre Termelőszövetke­zetnek már évek óta van egy téglagyára, melyben minden szezon idején a szö­vetkezeti tagok több száz­ezer kézzel vert téglát ké­szítettek. A szövetkezet ve­zetősége nemrégen elhatá­rozta, hogy a kézi téglakészí­tésre alkalmas gyárat gépe­sítik s ezzel az üzem terme­lését nagymértékiben fokozni tudják. A szőregi téglagyárban már hosszú idő óta haszná­laton kívül van egy gép­Az illetékes tanácsi tel, sőt egy hónappal is nö­velhetik a paprika tenyész­idejét, s ez szerényen szá­mítva is azt jelenti, hogy. a melegágyban nevelt palán­tákból lett paprikatöveikről egy szedéssel, jobb időjárás mellett pedig két szedéssel is több termést takaríthat­nak be. Ez pedig a jövedel­met katasztrális holdankinf legalább ezer forinttal emeli. A Táncsics Tsz módszerét nyugodtan ajánlhatjuk más termelőszövetkezeteknek, ahol szintén foglalkoznak paprikatermeléssel. Nem jár­hatnak vele rosszul. dt taq.L(Lq, uqxl.. Nemrégiben az alsóvárosi Üj Étet Termelőszövetkezet vezetősége számítást tett ar­és minisztériumi szervek ról, mennyi szervestrágyára A Ságvári-telepi Táncsics Termelőszövetkezet eddig még minden esztendőben foglalkozott paprikatermelés­sel. Érdemes is volt, mert mindig jó hasznot hozott a paprika a házhoz. Hiba csu­pán az volt, hogy eddig nem­igen tudtak magasabb ter­méseredményeket elérni, mint a környékbeli egyénileg dolgozó parasztok. A szövet­kezet vezetősége és a tagság most ezen a bajon is segít. A fűtőházi dolgozók segítsé­gével a tél idején meglévő anyagból 400 darab meleg­ágyi ablakkeretet készítenek, s rátérnek a paprikapalánta melegágyi nevelésére. Ennek eredményeként néhány hét­közbenjárására és intézkedé­sére ezt a gépegységet most megkapta a tápéi Ady Endre Termelőszövetkezet. A gépek felszerelését még a tavasz beállta előtt teljesen befeje­zik, hogy a szezon kezdetére készen álljon, kezdhesse a munkát. lenne szükség évente ahhoz, hogy a földek talajerő-érté­két, termőképességét állan­dóan magas szinten tudják tartani. A számításból kide­rült, hogy az évi szükséglet kereken 60 vagon lenne. Mi­A szövetkezet vezetőségé- titán azonban a guzdasag nek tervei szerint ebben az esztendőben már több mint egymilliónyi jóminőségű tég­lát készítenek majd itt. A készárut elsősorban a sze­gedi járásbeli testvérszövet­kezeteknek adják el. A Deszki Gépállomás gépjavítási versenyre hívja megye összes gépállomásait A Sándorfalvi Gépállomás novemberben téli gépjavítási versenyre hívta az Árpád­halmi Gépállomás dolgozóit, most a Deszki Gépállomás dolgozói Csongrád megye összes gépállomásait ver­senyre hívják a téli gépjaví­tás határidőre és kifogásta­lan minőségiben való elvég­zése érdekében. A deszkiek többek között a következő­ket vállalták: A javítási költségek csök­kentése érdekében a hibás és kopott gépi alkatrészeket a gépállomás saját műhelyé­ben újítják fel és ezzel az erő- és munkagépek javítá­sára előirányzott költségből mintegy tízezer forintot ta­kar ítanak meg; a verseny­szellem további szélesítésé­vel elérik, hogy a javítási tervbe beállított és jóváha­gyobb munkaidőből ezer órát megtakarítanak, ami min­egy négyezer forint önkölt­ségcsökkentést eredményez. Vállalták azt is, hogy a ja­vításra kerülő gépalkatrészek mosásához felhasznált üzem­anyagot a mosás után több­ször leszűrik, hogy az újból felhasználható legyen és ez­zel a téli gépjavítás időtar- _ tarna alatt 400 kiló üzem- munkáik ideje, meg is lesz a anyagot takarítanak meg. húsz vagonnal még nem rendelkezik elég nagy állatállománnyal, a kö­zösből mindössze csak húsz vagonnal tudnák egyelőre biztosítani. Negyven vagon lenne tehát az a trágya­menyiség, amit meg kellene vásárolni. Ez igen nagy ki­adást jelentene a szövetke­zetnek. A vezetőség az ügyet a közgyűlés elé vitte. A tagsag segített a problémán. A tsz tagjai felajánlották a közgyű­lésen, hogy addig, mig a kö­zös jószágállomány kellő lét­számra fel nem szaporodik, a háztáji gazdaságokból évente összesen húsz vagon trágyát visznek közös szántóterüle­tekre. Így most már csupán csak húsz vagont kell meg­vásárolni a szövetkezetnek. Amióta hidegebbre fordult az idő, a szövetkezet fogatai hordják is szünet nélkül ki a háztáji gazdaságokból a trágyát a szövetkezet föld­jeire. Ügy számítják, hogy mire elérkezik a tavaszi A Dorozsmai út 32 szám alatti lakásán leg­többször otthon találni. Ha néha-néha kijön az udvarra, önkéntelenül is a gyár felé tekint, s könnyek csillognak sze­mében. A gyár felé, melyben 28 évet dolgo­zott egyfolytában, egy gépnél. A copsolóban, vagy ahogy ma mond­ják, a vetülékcsévelöbcn második otthonát találta meg. Cgy hozzánött a gyár szivéhez, mint va­lamikor a férje, akit ha­lála után hosszú hete­kig siratott. S milyen jó volt, hogy volt a copso­ló. ahol minden bújára, bajára vigasztalást talált. Most nyugdíjas. De­cember 31-én búcsú nél '•'"ti jött el a gyártól Cgy gondolta, majd a vezetőség-újjáválasztó taggyűlésen elbúcsúzik az igazgatótól, a munka­társaktól. Január 3-án fel is szólalt. Így kezdte: r-. Ne haragudjatok Egy nyugdíjas munkásnő rám, hogy el sem kö­szöntem Nagyon so­kat köszönhetek ennek a gyárnak .. -. Ti talán nem is tudjátok, hogy itt töltöttem el életem ts most pártunk, kormá­nyunk jóvoltából mint nyugdíjas, munhásem­berhez méltóan élhetek... S nem megyek el tőle­tek. bejárok hozzátok ... Elcsuklott a hangja, hönnyek buggyantak ki szeméből, s a tervezett mondanivalóból csupán ennyi hangzott még el: Nagyon jól tudom. mit köszönhetek Nagyon sokat akart még elmondani Vida Pálné, azt, hogy apja 50 évig dolgozott a Ser­'•shízlalóban, kapott ok­levelet és öt aranyat. Amikor ncm bírta a munkát, elküldték s évente egyszer gondoltak csak rá, karácsom/kor: két kiló liszttel, fél kiló cukorral és egy pakli dohánnyal. Es ő, aki 28 évet dolgozott a Juta­árugyárban, most 600 forinton felüli nyugdíjat kap. össze akarta ha­sonlítani a két életet, fel akarta hívni a fiatalok figyelmét a múltra, biz­tatni akarta őket a jobb munkára. De nem sike­rült, annyira elérzéke­nyült, hogxj szólni sem tudott. Eltelt már egy hét, de ha a gyár fúj, mindig megdobban a szíve. Ne­héz megválni az üzemtől annak, aki 49-ben él­munkás, 52-ben sztaha­novista. 53-ban pedig a Könnyűipar Kiváló Dol­gozója lett. ötvenhat eves már, de fiatalnak érzi magát, s ott szeret­ne dolgozni az elsők közt, az első sorokban. Dehát a szem Igen, u szem. Ha jobb szemét befogja, a ballal már alig lát. Amikor még a tőké­sé volt a gyár, ki törő­dött a jó világítással?'. Ez elvitte az egyik sze­mét. Talán még nem is tudják a gyárban, mert nem mondta el senkinek, nehogy sajnálkozzanak rajta. Most itthon van. He­tekig búsult, s még ma is ritkán megy ki mű­szakváltás idején az ut­cára. De ha meglát s n lakit munkatársai közül ez az első szava: — Hogy dolgozik a gé­pem? Sajátjának érzi a gyá­rat, a gépet, az orszá got. Nem tud munka nélkül maradni, s be­szélni akar mindenkinek az életéről, örömérői A könny a szemében az örömet tükrözte, bár ezt nehéz Vida Pálnénak szóban elmondani. De akarja. Akarja, hogy Gyulatelepen, ahol min­den asszony ismerős, megtudják milyen egy becsületes munkásember élete. Nem az utcára lö­kik a gyárból, hanem pénzt adnak a kezébe élete végéig, hónapról hónapra. • — Higyje el elvtárs, nagyon sok ez, amit én kapok. Még ha tiz évig dolgoztam volna érte, akkor is sok lenne. Csak ezt megérhette volna szegény uram ... — újra a múlt. a régi munkás­élet, apja sorsa jut eszé­be. Most békebizottságot szervez. Párttag, a szive nem hagyja nyugton, dolgo zni, küzdeni akar az első sorokban, — o békéért. (t)

Next

/
Thumbnails
Contents