Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 3. szám

DELmTüRORSZAR Szerda, 1956. Január 4. Könyvespolc az új esztendőre A könyvesboltok kirakatai csak a Magyar Századok cimű előtt megállunk, s végig futtat- sorozatban jelent meg. Ez a juk tekintetünk a címeken, könyv Annyi a könyv, s olyan sokfé­le, hogy választani is nehéz kö­zülük. A karácsonyi könyvvá­sárra, s az új évre számtalan regény, verseskötet, tudomá Déryné emlékezései címmel került a könyvkereske­(fCtl néni 5 fouMfa Somogyi utca 19. Az ud­varban balra van egy kopott ajtó: itt lakik özvegy Gál An­talnó. Ismeretlenül kopogok be hozzá — csak anynyit tu­dok róla, hogy 50 forintos Az embereken múlik nyos munka, ideológiai mű, sok ££ ^AZ^l nk ^ I™*"*' 10 -f konyv-ujdonsag jelont meg. \a- , ^ g yaj te i&S! ?«! szeretettel a fíatal _ i, • ,,, i •• , , , J'ei uugvuuu szereieuei a natai peltany könyvet ujev. ajandé- Ubf,rfaB Rózáról ia? & ha a kul, a lapozgassuk yeg.g okét ^ ,J2uetek, emberek uta­münk yCn mCg SZe" zas°k érdekességeire hivatkoz­v nánk csak, édeskeveset monda­I——————— | nánk a könyvről. Hiszen min­Jókal válogatott mfivel | dennél sokkal meghatóbb a szí­nészi pálya a művészet szünte­három kötete: a válogatott el- len, s akadályokat nem ismerő beszélések. Közel kilencven el- szeretete, az a ragaszkodás, ame­beszélést tartalmaz a három kö- ]>et Déryné emlékezéseiből is­• " .. .., , , merünk meg. Az igen szép kiál­»et, együtt tobb mint ezernyolc- li(:UŰ k5nyv m-sodik U5teténck •záz oldalon. A „kedves, öreg végén e hőskor színészeinek, mesemondó" tolta nyomán színházainak képtárát is megta­hicgclevenednek a múlt idők, a láljuk, ennek előtte pedig az magyar szabadságharc győzel- emlékiratba^ szereplő nevessé­mcinck és bukásának napjai a gek: színészek, írók, mecénások, tsataképek epizódjaiból; s az zenészek, s mások névsorát, azt megelőző idők A nagyenyedi életadatait, hasonlóképpen az két fűzfa, vagy A debreceni emlékezésekben előforduló t— lunátikus sorailiól a deákok ked- azokban az időkben játszott — yes, hangulatos, humoros életé- szinművek & . opcrik címtárát vei. A mult idok napjait lapoz- .,,,,, gatvn, az emlékeket keresve szerzo,k megjelölésével. Váli Mari A kortárs visszaemlékezései < mindenkor különös érdeklődés­I Emlékeim Jókai Mórról | re tarthatnak számot Déryné emlékezéseihez hasonlóan a című életírása akad kezünkbe, s m.,t egy dnrabját mutatja az. elbeszélések után egy-egy _ ^ jóyal k5zc,„bbi darabjó, pillantásra az írónak is az éle- _ Dutkn ÁkoJ könyve; tébe, s szívébe látunk, amellett, hogy a kort, s több jeles alak- | A holnap városa ját is megismerhetjük. Közöt- ——————— tük pedig elsősorban a fiatal Nagyvárad életéről Ady Endre Petőfit. A könyv szcmclvényes váradi újságíróskodása, Juhász kiadás, mintegy harmadát öleli Gyula tanárkodása idején. Nem föl Vúli Mari emlékiratainak. S részletes életrajz ez a könyv t— egyben cz az emlékiratok első s amennyiben mégis az: a kiadása is, mivel Jókay-Ihász könyvet Író költő, Dutka Ákos Miklós — akire Váli Mari vég- életrajzának részlete --; hanem rendeletileg hagyta kéziratait, emlékek; személyes élmények megbízva a kiadással — csak csokra, mely azon túl, hogy jel­1954-ben adta át az , emlékező-; lemző, hangulatos és gazdag acket a Szépirodalmi Könyv- körképe a városnak és életének, kiadónak,-mikor már az emlék- egy-egy találkozás során1 ked­iratban szereplő személyek el- ves, emberi képiét fest Adyról, távoztak az élők sorábóL Juhászról, vagy akár Karinthy­Jókai felcsóge e- Laborfalvy ről, Kosztolányiról is. Róza — kapcsán a színészélet- Néhány könyv ez csupán a be is bepillantást nyerhetünk a sokszáz közük A választék en­könyvből. Ha azonban a ma- nél jóval bőségesebb. De ha ez gyar színészetnek ezt —• s a évi könyvespolcunkra válogatott még ezt az időt is megelőző — könyveinkből bármelyik is meg­hőskorát jobban meg kívánjuk nyerte a közönség tetszését, ér­ismerni, akkor fel kell lapoz- dcklődést támasztott maga nunk egy másik kétkötetes iránt, akkor elértük célunkat, munkát, amely Váli Mari em- Jó olvasást! ' húzták ki. ! — Boldog új évet — kö­szöntök be. — Legyen az új esztendőben még sokszor sze­rencséje. — Taj,. köszönöm szépen, foglaljon helyet. Bizony nagy boldogság köszöntött rám. Helyet foglalunk. Aztán egy-két kérdésre ömlik Gál néniből a szó. A nyeremény fölötti öröm még az állandó betegségét is — amelyről so­kat panaszkodik — elhesse­geti: mintha nem is 75 esz­tendő nyomná a hófehér hajú asszonyt. — Az első világháború el­vitte a férjem. Hadiözvegy vagyok. Nem mentem férj­hez, szolgáltam sők-sok esz­tendőn át. Évek óta itt lakom ebben a kis szobában. Az­előtt a nehéz világban majd­nem mindig volt sorsjegyem. Sose nyertem. Most mindig jegyzek békekölcsönt. S látja: nyertem. Először nem is hit­tem el Képzelheti, mikor odaadtam egy ismerősömnek a kötvényem és aztán mond­ták., hogy 10 ezer forinttal húzták ki, örömömben nem is tudtam hova tettem a köt­vényem, pedig ott volt a sze­mem előtt. Persze csak a fe­lét kaptam a 10 ezer forint­nak, mert 50 forintos kötvé­nyem volt. Már vettem új paplant, nézze — mutat az ágyán fekvő csomagra. — I Nagyon beosztom majd a , pénzt. Igazán, itt az egész házban mindenki megmondja, jobb helyre nem is jöhetett volna, öreg napjaimra lesz új ruhám, cipőm, kabátom... Azt hiszem ennék nemcsak Gál néni -r-, mirulenki örül M. T. lékirataihoz hasonlóan ugyan­N. P, ICA Nagyon szeretne hinni bennetek, „ szilaj fiúk, húszévesék. A szemében kis szomorú tüzek mesélik: volt egy csábító tavasz, s azóta érett csókjáért üget testvér húgát sem féltő sok kamasz, hogy kapualjban őz-testét elejtsék, a hidegfényű csillagok alatt. Nagyon szeretne hinni bennetek, szilaj fiúk, húszévesék. Nagyálmú lelkét szétterítené — mint kendőjét, a sokvirágosat ^ a pelyhes állú egy-legény elé, kit nem rumok és fröccsök gyújtanak szerelmes szóra hétvégek után, mikor a gyárak mind elalszanak. Nagyon szeretne hinni bennetek^ szilaj fiúk, húszévesék, akikre hallgat mindenféle gép, az öntőtégely forró, híg vasa, vágók, reszeldk, villanyvezeték s megannyi más: az életünk maga, mely fölemelte hozzátok a nőt az emberségtek felerészeként. Nagyon szeretne hinni bennetek, szilaj fiúk, húszévesek, kik annyi szépet hordoztok belül, hogy emberebbé váló lelketek már nem maradhat merítetlenül egy kézfogásban sem; a tenyerék erei, mint a drót az áramot, úgy viszik tiszta simulásukat. Nagyon szeretne hinni bennetek, szilaj fiúk, húszévesek. Figyeljétek meg szeme kék egét: felhők, villámók rejtik ott maguk s szerelmes nézés, bánat menedék; — s mert nagyon-nagyon kell kiáltanuk, velük kiáltok, húszéves fiúlc! Lődi Ferenc Műktidik a Sfromboli vulkán Az AFP jelenti, hogy a Szi­cíliától északra fekvő Stromboli sziget vulkánja hétfőre virradó­an kitört. A vulkán északnyu­gati kráteréből ömlik a láva, A MÁV Vezérigazgatósága közli, hogy a Budapest—Szeged között közlekedő, a Nyugati Pályaudvarról 7.40 órakor induló M. 702-es, ellenkező irányból ide 22.30 órakor ér­kező M. 701-es gyorsmotor­vonat közlekedését megszün­teti. AZ EGYIK NAP, amikor leszállt az este, a szerkesztő­ségi szobábah többen beszél­gettünk a technikáról. Volt ott kiváló újító főművezető és főmérnök. Mindannyian elmondották hasznos gondo­lataikat. Szerény emberek­hez illően magukról keveset beszéltek, saját hagy eredmé­nyeikről csak többszöri kérés után voltak hajlandók né­hány tőmondatban szólni. S a kis „értekezlet", vagy talán helyesebben a baráti eszme­csere egyik nagy igazsága ez volt: az embereken múlik, hogy a réginél jobb technika legyen. Az is benne van eb­ben, az is értendő itt, hogy a» új technikához olyan em­berek kellenek, akik tudnak vele bánni. Mert ugye hiába a legnagyszerűbb újítás, az új gép,' ha az ember nem lesz úrrá rajta, közvetlenül ott a munkateremben. Minderre — bizonyításként — vázlatosan álljon itt egy gyári újítás történetének né­hány mozzanata. Még ősz volt, lombjukat hullatták a fák, amikor a Sze­gedi Ruhagyárban „haditaná­csot" tartott Szabó Sándor j főmérnök, Szabó Imre, a mű­: szerész műhely művezetője i és Dékány Lajos a könnyű­ipar kiváló újítója, műsze­rész. Azt tervezgették, hogyan lehetne egy olyan gépet szer­keszteni, amelyik az adott anyagot — például a nadrá­got — egyidőben varrja és eltisztázza. A varrást és az eltisztázást két művelettel vé­gezték. S a merész kis cso­port semmi szakirodalomra nem támaszkodhatott, mert olyan gép — amilyet őt akar­tak — még nincs munkában. Legalább is gondos nyomozás után így tudják a Ruhagyár­ban. MIT TETTEK, mit tehet­tek? Terveztek, „egyeztették" az elgondolásokat. Teltek a napok és a bátor kezdemé­nyezők — maguk mondották •el a „vallatás" után —, hogy még éjszaka is az az „okos masina" foglalkoztatta őket. Nem tágítottak, pö'dig volt oljlan idő, hogy hirtelenjében úgy látszott, megrekedtek. De ha nem is beszéltek róla, a tetteik mutatták, amit így lehet megfogalmazni: „raj­tunk múlik, hogy meg legyen az újfajta varrógép." Egy használaton kívüli öreg varrógéppel kezdtek próbál­kozni, hogy megfelelő átala­kítással elkészüljön az „új­szülött". A szerkezet terve a fejekből papírra is került, majd következett a kivitele­zés. Üggyel-bajjal járt ez és gondokkal. A műszerészek, élükön Dékány Lajossal, az­után Lőrincz János és Hetesi István napi munkaidejük le­telte után ott maradtak a | műhelyben. A gépet állították j össze. I Hetek iramodtak el, mint íürgelábú csikók, mire elké­szült a gép. Felvitték a 4-es terembe. Volt nézője, hisz még ilyen „masinát" senki nem látott. Kezdődött a pró­ba, persze nem a legnagyobb fordulatszámmal. A gépet percenkénti 1250 fordulatra állították, mert járódni kell, illeszkedni az alkatrészeknek. Ma már percenként körülbe­lül 1450 fordulattal működik a gép. Sikerült a merész terv; nő a termelékenység, csök­ken az önköltség. Elkészüli még egy másik gép is. szintén házilag.' Ezt a Budapesti Ru­hagyárba küldték, hogy ott is alaposan kipróbálják. Maga az egész szerkezet, összeállí­tás találmánynak is számít. Szabó Sándor főmérnök és Dékány Lajos 'kiváló újító azt mondotta: — Ne higyjék, hogy az eredmény csak azokat illeti, akik a gépet kigondolták, megszerkesztették. Nagy ré­sze van a sikerben annak a két fiatal munkásnőnek, aki a gép mellett dolgozik. Az ő szorgalmuk, akaratuk nélkül holt dolog marad a gép. Tökéletesen igazuk van. A két fiatal leány: Rácz Gizella és Masánszki Irén a gép meg­születésétől kezdve kitartott az űj módon való munka mel­lett. Ma már egyre jobban mestereivé válnak a gép ke­zelésének. A GÉP TERVEZŐI na­ponként ellátogatnak a két lányhoz, figyelik a munkát. Az egyik délután Dékány La­jossal indultunk a terembe a géphez, amely valójában em­berek akaratára lett „okossá". Nyilasi elvtárs, a főművezető és Baktai Bálintné művezető az érdeklődésre azt is mond­ta, örülnek, hogy az.ő mun­katermükben alkalmazzák a gépet. Dicséretükre váljék, ők sem riadtak meg az újtól, pe­dig az átszervezést jelentett a munkában. — Most ki dolgozik a gép mellett? — kérdezzük. — Délelőtt Rácz Gizi volt ott, most meg Masánszki Irén — és mutatja karjával, hogy •hol, melyik gépnél ül a lány; Masánszki Irén hajában fehér szalag, feje kicsit meg­buktatva. Figyel és fürge mozdulattal húzza az anyagot az újfajta varrógépen. Hogy beszélni tudjunk vele, Baktai Bálintné ül a helyére. Meg­tudjuk aztán Masánszki Ilo­nától, hogy 1955 elején került a gyárba, a tanuló szalagba. Igyezett, szorgalmas volt. — Az ember csak úgy tud haladni —, ha maga is akar­ja. A tanuló szalagból ebbe a terembe kerültem. Kezdetben bizony kicsit szokatlan volt, de most már „belejövök", — Na és hogy tetszik az új gép, milyen a munka vele? Kicsit gondolkozik, majd elsorolja, hogy az első napok a gép mellett bizony fárasz­tóak voltak. Miért? Azért, mert két tűvel és négy cérna­szállal dolgozik és érdekes a szálak befűzése is szakadás esetén. Szóval figyelni kell, s magában véve már ez is fá­rasztó. — Egyszer felvillant ben­nem, hogy más munkakörbe kérem magam. Ez elmúlt és itt maradtam ennél a gépnél. Megszerettem. Igaz, az első napokban kisebb alakítgatá­sekat kellett végezni rajta. De ugye nem mehet minden egyszerre?! Masánszki Irén is DISZ-tag. A napi tervet pedig nemcsak teljesítik, hanem túlszárnyal­ják az új géppel is. Elisme­réssel beszél Rácz Gizella és Masánszki Irén munkájáról az üzem vezetősége. A főművezető újságolta, hogy Masánszki Irén meny­asszony. Azóta már meg is volt az esküvője. Férje szin­tén a Ruhagyárban dolgozik, a 8-as terembea Váradi Be­nőnek hívják. I^psánszk) Irén, illetve Váradi Benőné most néhány nap szabadságát tölti. Bizonyos, hogy azért' eszé­be jut a gyár, a gép, s beszél is róla. Mert hiszen ő is ré­szese a .merész emberek" si­kerének. Annak, hogy a ki­gondolt és életrehívott gép az ember segítőtársa a munká­ban. Morvay Sándor I Heinrich Heine eddig találták meg a Leningrád (TASZSZ). A lenin­grádi egyetem tudományos köz­leményének legújabb kötete kö­zölte Heinrich Heine eddig is­meretlen kéziratait. Különösen értékes a „Gcrmania — Téli mese" című híres költemény negyedik fejezetében lévő né­hány versszak kéziratos válto­zata. A Szaltikov-Scsedrin könyv­tár kézirattárában megtalálták ircinrich Heine négy leve­lét. A levelek Téophile Gau­ismeretlen kéziratait Szovjetunióban tier francia íróhoz; Liszt Fe« renchez, Michel Lévy francia könyvkiadóhoz és Marié Escu* dicr zenckritikushoz és kiadó* hoz szólnak. MINIATŰR hűtőberendezés sek gyártását kezdték meg a Szovjetunióban. A hűtőszekré­nyekbe villanymotort szerel­nek. A kis hűtők befogadóké­pessége 10—16 literes és belső hőmérsékletük mínusz 4 fok» Orvostudomány és a vallás A marxista lilozófla-konferen- „betekkel folytatott kérlelhe­da első évfolyamának hallgatói ... . , .. . , közül néhány orvos, s az Or- tétlen harc közben fejlodott és vostudományi Egyetem egyes fejlődik tovább. Az orvostudo­hallgatói a tudomány és a vat- múny k;tartó küzdelemmel tör­lás „megbékélését" lehetőnek J . ,. , tartják. A felvetett problémák te meg — es küzdi le ma is a helyes tisztázásához (L. O. Ka- kapitalista országokban — a ÍÍÍESÍL.Hkí^Sffi vallásos elképzelések védelme­kandidátusa) cikkével szeretnénk hozzájárulni. L Az orvostudomány: tudomá­nyos ismeretek és gyakorlati in­tézkedések rendszere, amely­nek feladata az ember egészsé­gének megóvása, illetve a be­tegségek megelőzése és gyógyí­tása. Az orvostudomány fejlődé­sének útja — mint más tudo­mányágaké is — hosszú és ne­| héz volt. A fejlődés nem kevés j balsikerrel járt, de az elért ered­; mények, vívmányai messze fe­lülmúlták azokat. A modern or­| vostudomány egyre mélyebbre hatol be az emberi szervezet tit­kaiba és egyre hatékonyabba*: segít az emberi élet megóvásá­i ban és meghosszabbításában. Az orvostudomány története , azonban távolról sem csupán bi­1 zonyos ismeretek és gyakorlati tapasztalatok felhalmozódásának története. Az orvostudomány a betegségek keletkezéséről, okai­ról és lényegéről kitalált, tudo­mányellenes vallásos-idealista zőinck makacs ellenállását. A vallás sok évszázadon át saját javára fordílotta az embe­rek tudatlanságát, azt, hogy nem ismerték például a fertőző* betegségek, a járványos megbe­tegedések, az ideg- és elmezava­rok és más jelenségek okait, azt állítva, hogy létezik egy isten, aki büntetést ró az emberekre elkövetett vétkeikért és hogy „isten akaratával" szembesze­gülni merőben céltalan dolog. A papság „istentelennek" és „ör­dögidnek bélyegezte az orvos­tudományt, amely a különböző jelenségek igazi, tudományos magyarázatát és a betegségek elhárításának módszereit kutat­ta, az orvosokat pedig „istenká­romlóknak" és „hitszegőknek". Az egyház sok olyan nagy gon­dolkodót ölt meg vagy üldözött könyörtelenül egész életén át, aki a természettudományok vagy az orvostudomány legjobb, leghaladóbb képviselői közé tartozott és akire ma az egész tudományos világ büszke. dolgozók körében; a vallásos el­képzelések védelmezői már nem mutathatják ki nyíltan a tudo­mányos — köztük az orvostudo­mány iránti gyűlöletüket. Ezért a vallásos nézetek mai hirdetői mindenképpen a tudomány és vallás „megbékélésének" elvét képviselik. Példa erre az Amerikai Egye­sült Államokból Nyugat-Némct­orszúgba importált úgynevezett „keresztény tudomány"; amely azt igyekszik elhitetni, hogy a betegségeket gyógyszer helyett bibliai idézetekkel lehet meg­gyógyítani. A nyugatberlini la* pókban megjelent egy közle­mény, amely a többi között szó­szerint azt mondja: „A keresz­tény tudomány képviselője a huszadik század orvosa, aki gyógyszer és anyagi beavatko­zás nélkül gyógyít". A betegségeket tudományosan kell megállapítani Tudás és hit Minthogy az orvostudomány lenlősen megnövelték ennek a területén elért eredmények jc- tudományágnak a tekintélyét a Az ;,isten akaratáról" szóló tanok és a „csodálatos" felgyó­gyulásokról szóló legendák ter­jesztése a vallás hívei által meg­nehezíti a betegségek korszerű gyógyítását és átfogó megelőző rendszabályok bevezetését a la­kosság egészségének megóvása érdekében. Gyakorta megtörté­nik, bogv vallásos előítéletek befolyása alatt álló emberek, akiknek naiv, n tudományos fel­ismerésekkel szöges ellentétben álló elképzeléseik vannak az cinberi test funkcióiról, a beteg­ségek okairól és a gyógyszerek hatásáról, nem igényelnek ide­jében orvosi kezelést, nem ve­tik alá magukat kórházi ápolás­nak és kivonják magukat a be­tegség megelőzését szolgáló ol­tások alól. Pedig az orvostudo­mány fejlődése során bizonysá­gát szolgáltatta anhak, hogy a betegségek okairól kiagyalt val­lásos nézetek minden alapot nélkülöznek. Az orvostudo­mány megállapította a betegsé­gek természetes keletkezését; felderítette sok betegség okait és hatékony szereket adott a kezelő orvosok kezébe a beteg­ségek leküzdéséhez. Az ember mindaddig egészsé­ges, amíg szervezetében az élet­tani funkciók — légzés, emész­tés, vérkeringés, anyagcsere éa az ideg-elme folyamatok nor­málisan mennek végbe. A be­tegség nem más, mint az ezek­ben a folyamatokban keletke­zett zavar. A fiziológusok és orvosok az emberi test funkciói­nak beható vizsgálata során megismerték az emberi szerve­zetben, szöveteiben és sejtjei­ben végbemenő legfinomabb fo­lyamatokat. Ezzel lehetővé vált; hogy aktívan befolyásolják szá­mos betegség gyógyítását, illet­ve a betegség megelőzését (Folytatjuk)t *

Next

/
Thumbnails
Contents