Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-28 / 24. szám

Szombat, 1856. január 28. OELMflfYJIRORSZflG Rendet a Háziipari Szövetkezetben! Hozzászólás a „Délmagyarország" cikkéhez A január 27-én megjelent cikkel teljes egészében egyetértünk. Örömmel vettük, hogy a pártsajtó foglalkozott szövetkezetünk helyzetével. Igen helyes a cikk címe is: „Rendet a Háziipari Szövetkezetben!" örömmel fogadjuk a sajtó igazságos bírálatát, sokat tanulunk belőle és ezután éberebben hajtjuk végre a párt és kormány határozatait. Van azonban még egy igen súlyos hiba, ami sok esetben elkedvetlenít bennünket. Jogos kritikánkat a szövetkezet magasabb gazdasági szervei nemegyszer figyelmen kívül hagyják. A szövetkezeti forma a szocialista szektor megerősítését jelenti. Különösen a háziipari szövetkezetekre vonatkozik ez, ahol csökkentett munkaképességűek is dolgoznak. A szövetkezet ennek ellenérc igen nagy lehetőséget nyújtott számos osztályidegen személynek is, akik kezdetben meghúzódva dolgoztak. A jobboldali nézetek gyakorlati megnyilvánulása meghízlalta őket és cgg-cgy területen komoly jogot biztosítottak maguknak. Így nemegyszer elnyomták a becsületes, csökkentett munkaképességű dolgozókat, s ha ez simán nem ment, még burkolt erőszakhoz is folyamodtak. Szerintünk is tarthatatlan az, hogy a Háziipari Szövetkezet levitézlett horthysta katonatisztek, volt nagykereskedők, gyárosok és nagyságos aszszonyok jótékony egyesülete legyen. Sajnos, nálunk ez fennáll. Egyetlen becsületes, nagycsaládos dolgozó sem tudott olyan összeghez és termelőeszközhöz jutni, mint a cikkben említett személyek, akik egykönnyen előrántottak tízezer forintot, vagy annál többet is egy-egy termelőeszközre. Igen érdekes jelenség, hogy ha véletlenül a szövetkezetben nemrég megalakult fiatal pártszervezet tagjai felemlítették az osztályidegenek tűrhetlen magatartását, akkor nem egy esetben a szövetkezet legbelsőbb gazdasági szerve is azon a véleményen volt, hogy a munkához minA kulturális munka helyzete az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál Vasárnap dálelőtt a „Déínngvarország" szerkesz őségé fogadást tart a Magvar Sajtó Napja alkalmából A Magyar Sajtó Napja alkalmából január 29-én délelőtt 10 órakor az MSZT klubhelyiségében (Szeged, Horváth Mihály utca 3.) a „Délmagyarország" szerkesztősége fogadást tart. A „Démagyarország" olvasóinak, levelezőinek, munkatársainak e baráti találkozóján a szerkesztőség értékes ajándékkal jutalmazza meg a legjobb levelezőket. A meghívókat a meghívottak hozzák magukkal. Kézikönyv a magyar költészet gyöngyszemeiből Minden ötvenedik vásárló szabadon választott jutalomkönyveket kap „Hazádnak rendületlenül" címmel nemrég jelentetett meg az Ifjúsági Könyvkiadó egy kis antológiát „A Magyar Költészet Gyöngyszemei" sorozatban. A finom papírra nyomott, kisalakú, több mint háromszázötven oldalas versgyűjtemény a magyar költészet négyszáz esztendejét — költőinket Bornemisza Pétertől Simon Istvánig — mutatja be kétszázharminc versen keresztül. Hogy csak néhány ismerős verset említsünk, szerepel a kötetben Balassi Bálint „Búcsúja hazájától", vagy „Borivóknak való" költeménye, s a híres Rákóczi-nóta is. Csokonai Vitéz Mihálytól egyebek között „Az estve" című örökszép költemény, Berzsenyi dübörgő sorai „A magyarokhoz" — mindkettő: a „Forr a világ bús tengere, ó magyar!" s a „Romlásnak indult hajdan erős magyar!" kezdetű is —; aztán Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata, „Liszt Ferenchez" címzett verse, a „Gondolatok a könyvtárban", a „Vén cigány" és az „Előszó", Petőfitől az „Egy gondolat bánt engemet" vagy a „Beszél a fákkal a bús őszi szél", a „Nemzeti dal" és „A XIX. század költőihez". Tompa Mihály ismert verse „A gólyához", utána Arany János szép költeményei és balladái között válogathatunk: itt van „A walesi bárdok" vagy a „Szondi két apródja", aztán „A régi panasz" és a „Kozmopolita költészet". Vajda Jánosnak „A virrasztók", Reviczky Gyulának „Március tizenötödikén" című versét is megtalálhatjuk a kötetben. Ady Endrétől a „Magyar jakobinus dala", „Csák Máté földjén", „Üj tavaszi seregszemle", „A mesebeli János", „Hunn, új legenda" és „Az Idő rostájában" olvasható többek között, Babits Mihálytól a „Petőfi koszorúi", Kosztolányitól az „Életre-halálra", Juhász Gyula, „A Munkásotthon homlokára", Tóth Árpád „Álarcosan" című versei. József Attila verseiből egészen gazdag gyűjteményt tartalmaz a kötet — köztük a „Favágó", az „Eszmélet", a ..Hazám" stb., — Illyés Gyulától pedig öt szép költeményt. Radnóti Miklós legszebb verseit is megtaláljuk itt, köztük a „Levél a hitveshez" címűt. A mai költők közül Zelk Zoltán, Benjámin László, Kónya Lajos, Kuczka Péter, Nagy László, Juhász Ferenc és Simon István szerepel a kötetben. De az említett költőkön és verseken kívül másoktól és más költeményeket is megtalálhatunk még a könyvben. Nagy szolgálatot tett azzal kétségtelenül az Ifjúsági Könyvkiadó, hogy a magyar költészet legszebb verseiből összeállította ezt a gazdag gyűjteményt, és megjelentette tízezer példányban. Mindenkinek könnyen hozzáférhető (ára is olcsó, mindössze 7 forint 50 fillér fűzve, és kötve 12 forint). Az Állami Könyvterjesztő Vállalat most még azzal toldja meg ezt a kedvezményt — amint a szegedi Lenin utcai könyvesboltban megtudtuk —, hogy minden ötvenedik példányhoz egy húszforintos könyvutalványt is mellékelnek. Ezt az utalványt aztán azonnal beválthatja a szerencsés ötvenedik vásárló saját tetszése szerint a könyvesboltban. denkinek joga van. Ezek a személyek azonban, noha joguk van a munkához, nem igyekeztek a magasépítő vál- | lalathoz, az útépítő vállalathoz, vagy valamelyik olyan üzembe, ahol csak munka árán juthattak volna jövedelemhez. A különböző pozíciókba beférkőzött barátaikon keresztül mindig megtalálták a módot arra, hogy könnyű és tiszta munkához, nagy összegekhez jussanak. Számtalan esetben félrevezették a szövetkezet munkásokból álló vezetőségét és magát a fiatal pártszervezetet is. A tegnapi szabad pártnapunkon a felszólalásokból megállapítottuk, hogy a jelenlegi állapot tűrhetetlen, azért is, mert a pártalapszervezet felhívására az utóbbi időben felfigyeltünk ezekre a jelenségekre. A jobboldali nézeteken nevelkedő és busás keresettől kövérre hízott személyek lenézik a szövetkezet egyszerű dolgozóit, sőt pozíció- ' juknál fogva nemegyszer megfélemlítik, vagy elűzik 1 munkakörükből, j Ezután nyitott szemmel fogunk járni és ígérjük, hogy a pártszervezet és a vezetőség segítségével rövid időn belül rendet teremtünk szövetkezetünkben. Mi bízunk abban, hogy igazunkat a part segítségével valóra tudjuk váltani. Petróczki István Brandstein Magda Mari Péterné Msn'sük meg vetéseinket a vadvizek pusztításaitél! A sok őszi cs téli esőzés következtében szántóföldjeinken túl magasra emel, kedett a talajvíz szintje, öszi gabonavetéscink jelentős része — különösen az alacsony fekvésű területeken — víz alá került. Üjesztendei kenyér- és takarmánygabona termésünket komoly veszély fenyegeti. A talajvizek kivakítják, ligetessé teszik gabonatábláinkat. Sok száz és ezer mázsa termésveszteségre számíthatunk, ha nem látunk hozzá sürgősen a felszaporodott talaj- és esővizek leeresztéséhez. Az utóbbi határjárásunk alkalmával tapasztaltul;, hogy a földek között húzódó vadvízlevezető csatornák nagyobb része eltömődött, és sok helyen ennek következtében kerültek nagy területű vetések víz alá. Ezt egy percig sem nézhetjük tétlenül tovább. Termelőszövetkezeti tagok, egyéni gazdák, gépállomási és állami gazdasági dolgozók mindenütt fogjanak össze s tisztítsák ki a csatornákat. Községi tanácsaink, falusi pártszervezeteink kommunistái legyenek mindenütt a kezdeményezők ebben a munkában. Szervezzenek brigádokat, s alaposan vizsgálják végig a falu határát, s mentsenek meg minden talpalatnyi vejést a kipusztulástól, mert népünknek minden szem búzára, árpára szüksége van. AZ ÜJSZEGEDI Kcndcr-I.cnszövő Vállalat színjátszói, zenészei, táncosai és énekesei szép múltra tekinthetnek vissza. 1948tól 1953-ig kisebb zökkenőktől eltekintve egyre jobban fejlődött a fiatalok kulturális ténykedése. A belső, gyári szerepléseken kívül jutott idő a külső, meghívásos szereplésekre is. A környező községek és más üzemek dolgozói előtt nem egyszer csillogtatták tudásukat, a viszonlmegbívások sorában pedig az Üjszegedi Kender-Lenszövő dolgozóit szórakoztatták a kübekházi és más öntevékeny csoportok. Ez azonban a múlté. Néhány kisebb szereplést kivéve, az Üjszegedi Kender-Lenszövőben megállt az öntevékeny csoportok munkája jórészt azért, inert egymást váltották a kullúrfelelősök. Jelenleg is huzamos idő óta betegeskedik már Bálint Lúszlóné. Helyettesei viszont nem nagyon versengenek betölteni feladatkörét. Pedig lehetne. Az utóbbi időben a mindenkori kultúrfelclősök például csak a fiatal és új színjátszókért lelkesedtek. Elfelejtkeztek az „öregek"-ről, Csókási Mihályról, Bárdos Éváról és a többiekről. Bárdos Évát egyetemi tanulmányai miatt felejtették el, s azóta sem kereste fel senki. Pedig szívesen résztvenne a kulturális munkában is. Bárdos Éva elv társnő szerint azonban más ok is van, ami miatt ő sem igyekezett keresni a „kultúrosok"-k'al a kapcsolatot. Például az, hogy Révész Mihály, a volt kultúrfelelős sokszor megengedte magának is, meg a szereplőknek is az Italozást a szereplések előtt és után. Ebből nem egyszer támadt a helyszínen civakodás, nézeteltérés a szesztől és a dicsőségtől ittas vezetők és a szereplők egynémelyike közölt. Egyes esetekben méltatlanul bánnak az üzemben a kultúra munkásaival. Előfordult, | hogy a lehetőségeken belül az i üzem vezetősége nem keresett olyan megoldást egyes szerep- ! léknek, hogy a termelési munka mellett aktívan működhessenek a kulturális csoportokban. Ebbűi következik az is, hogy a kulturális munkával szemben egyoldalúan csak a sportot, a futballt támogatták — sokszor agyontámogallák — az illetékcsek minden tekintetben. A KULTURÁLIS MUNKA hibái abban keresendők, liogy a DISZ- és a szakszervezet nem értik meg egymást, mert mind- j egyik a maga javára akarja; fordítani a rendezvények bevételét. Nemrég például a DISZ zászlóavatási ünnepséget nem segítette a szakszervezet, azért, mert nem látta annak anyagi hasznát. Nagy kár, hogy egyes tömegszervezetek elsősorban | anyagi hasznot akarnak húzni nz üzemi kulturális munkából. Pedig elsősorban azt kellene látniok, hogy a művelt munkás kultúráltabban dolgozik a termelőmunkában. Csókási Mihály művezető a „legöregebb" és a legjobb színjátszók közé tartozik, ha mégoly ritkán vállal is szerepet. Nem az az ember ő, aki a magasabb beosztás miatt húzódozott volna vissza a kulturális élettől, mint egyesek. Vőneki Antal anyag- és áruforgalmi csoportvezető például már régóta begubódzott a családi élet meleg, álomba ringató fészkébe. Pedig 1948-ban, segédmunkás korában a jó színjátszók közé tartozott. Azóta „kiöregedett" e harmincéves fiatalember; egykét évig támogatta a sportosokat. de ma már semmilyen kulturális munkája nincs az üzemben. Ügy látszik, ez nem is hiányzik sem neki, sem másoknak. A kullúrfelelősök ne csináljanak primadonnákat egyes szereplőkből a többiek rovására. Az ilyen dédclgctésekből nő ki az olyan magatartás, mint Farkas László vagyonőré. Farkas László — aki egyébkent kitűnő zenész — egyszer azonban nem kapott meg 50 forint jogos fellépti dijat és ezért kilenc hónap óta nem muzsikál az üzemieknek. A SPORTOSOK havi 60-70 órát fordítanak a gyáron kívüli hivatalos ügyekre, szereplésekre. A szakszervezeti és kulturális ügyvitelre viszont 10—12 órára nyílik kifelé a gyár kapuja. Látszólag a kettő közt nagy az aránytalanság. Csakhogy a gyáron belüli kulturális munkára havi 100 „hivatalos" óránál is több esik, amikoris a próbákra és egyéb rendezvényekre a termelési folyamat megszakításával mennek el az érdekelt szereplők. Ehhez a száz „hivatalos" órához végj ük még hozzá a munka után végzett kulturális foglalatosságokat, s rögtön megnő az arány a „kultúrosok" javára. A sok „hivatalos" és nem hivatalos óra eltöltése és összeadása még nem szüli meg az igazi kulturális életet az Üjszegedi Kender-Lenszövőben. Az üzemi pártbizottság igen sokat foglalkozik üzemi dolgozók kulturális igényeinek kielégítésével. A lehetőségen belül támogatja az öntevékeny esőportok munkáját. Az utóbbi időben azonban kicsit levette szemét a kultúrvczctőkről. A beteg Bálintné elvtársnő helyett erőskezű helyettesről kellett volna gondoskodnia, hogy egy ember kiesése miatt ne álljon meg, ne döcögjön az üzem kulturális munkája. Azonban a DISZ is felébredhetett volna, mert az ő kötelessége is kiterjed erre a területre. A DISZ-bizottság szervezőtitkárának, Halász Károly mérnök elvtársnak viszont nem derogál a DISZ-bcn végzendő munka huszonhat éves kora ellenére, csak a szakmai elefántcsont-toronyba való visszahúzódás. Az ilyen és ebhez hasonló magatartásból következik, hogy sántikál a kulturális munka az Üjszegedi Kender-Lenszövőben, ahol pedig kiváló múltra tekinthetnek vissza a fiatalok. A KULTURÁLIS MUNKA nagyon igényes, sok figyelmet követel magának, de ugyanakkor nem kevesebb körültekintést és ellenőrzést is. Éppen ezért nem feledkezhetünk meg a kulturális élet veteránjairól, akik sok tapasztalatot tartogatnak a tarsolyukban. Igényeljék ezeket a tapasztalatokat a legifjabb kulturális munkások. Az üzemi pártbizottság segítségével a DISZ-nek kell rendet teremtenie, hogy ne maradjon kihasználatlanul egyetlen óra sem, amit a magunk és dolgozó társaink művelődésére fordítunk. Mindenekelőtt elevenítsék fel az öntevékeny csoportok a környező falvak színjátszóival és más szereplőivel a kapcsolatot a munkás-paraszt szövetség jegyében, hogy « kölcsönös meghívásokkal és igényes műsorokkal szórakoztassák és neveljék az üzemek éi falvak dolgozóit. Lődi Ferenc Szeged az első a nagyvárosok közötti begyűjtési versenyben A Begyűjtési Minisztérium értékelése alapján az ország megyei jogú városai között a múlt évi begyűjtési versenyben Szeged a legjobbat, Miskolcot megelőzve az első helyre került. A Begyűjtési Minisztérium vámdorzászlaját és az «•zel járó 35 ezer forint pénzjutalmat — melyet városfejlesztési alapra fordítanak — ma délben 12 órakor adják át a Begyűjtési Minisztérium küldöttei a Szegedi Városi Tanács végrehajtó bizottságának. Az ünnepi gyűlést 12 órai kezdettel a városi tanács nagytermében tartják meg. — A Micsurin Agrártudományi Egyesület szegedi csoportjának kertészeti szakosztálya ma, szombaton délután 6 órai kezdettel előadást tart az Egyesület Horváth Mihály utca 3. szám alatti előadótermében. Előadást tart: Novotny János tudományos főmunkatárs a szobanövények téli és tavaszi ápolásáról. Az előadás után bemutatásra kerülnek az ismertebb szobanövények. Minden tagot és érdeklődőt szívesen látnak. — A Szegcdi Egyetemi Könyvtár Kiadványai sorozatban most jelent meg Péter László >-Mészöly Gedeon munkássága* című bibliográfiája. A bibliográfia elé bevezetőt írt dr. Baróti Dezső, a Szegedi Tudományegyetem rektora. — A Szegcdi Tudományegyetem Marxizmus—Leninizmus Tanszélkéül (Ady tér 2. III. emelet) «Magyar munkásmozgalom története- kiállítás nyílt. Látogatási idő (vasárnap kivételével) reggel 8-tól délután 5 óráig. Csoportos látogatásokat előre be kell jelenteni a Marxizmus— Leninizmus Tanszéken. i A z asszony, akiről sürgős rl| portot kellett írnom, az egyik krimi szanatóriumban üdült. Arról volt híres, hogy már j egymillió méter szövetet szőtt és a szovjet „milliomosok" gyű\ lésén megfogadta: a legközeleb• bi években annyi szövetet ad a „A MILLIOMOSNÖ" népgazdaságnak, amennyi cg y! millió szovjet asszony számára elegendő. Kimentem a moszkvai repülőtérre, megváltottam a jegyet és az alumínium hágcsón felmentem a tágas cs világos utasszállító gépbe. A felszállást megelőző percekben bement a pilótafülkébe egy nő. Remekül szabott csőköpenyt, s magassarkú körömcipőt viselt. Külsejéből Ítélve színésznő lehetett. — Most repül először? — kérdezte a melletlem ülő szemüveges, komoly férji. — Nem, már régebben is repültem — válaszoltam. — Nekem ez az első repülöutam — mondta. — A jó öreg vasúti kocsit azért többre tartom a repülőgépnél. — ízlés és idő dolga — jegyeztem meg. Szomszédom zsebeiből narancsokat rakott át aktatáskájába, s közben megjegyezte: — Azt mondják, hogy ha narancsot eszik az ember, jobban birja a légörvényeket. .. Á pilótafülkéből kijött egy magas férji. A polgári légijlotiá egyenruháját viselte. Nyílván pilóta volt. — Lám, az ilyen komoly pilóták — suttogta szomszédom az egyenruhás férfi felé intve, *— bizalmat keltenek bennem. Ugye, az a lakkcipös nő, aki az előbb bement a pilótafülkébe, minden bizonnyal a felesége? ... — Valószínűleg — válaszoltam. A repülőgép a beton-kifulóra gördült és a magasba emelkedett. Betekintettem a vezetőfülkébe és észrevettem, hogy az asszony ül a kormánynál. Szarvasbőrkesztyűs keze nyugodtan pihent a kormányon, a lábpedálon meg-meg mozdult a „körömcipő". — Nos, mi újság? — kérdezte szomszédom, amikor visszaültem a helyemre. — Az asszony vezeti a gépet, akit az imént láttunk. Pilúlanö, ő a gép parancsnoka — válaszoltam. — 0 vezeti a gépet?! — kiáltotta rémülten a szomszédom. Bólintottam. — Miért nem szólt erről korábban, a repülőtéren? Hirtelen felugrott, hogy mit akart tenni, azt nem tudom, de én a magasságmérőre mutattam. — Késő, már 850 méteren vagyunk. — S50 méter! — hüledezett a szomszédom. — Dehát, miért ilyen izgatott? — kérdeztem. — A nők vonatokat, villamosokat, gépkocsikat vezetnek, s ez nem nyugtalanítja Unt. Hát akkor most miért olyan izgatott? — A repülőgép az más — suttogta, félénk tekintetet vetve a szárny jelé, amely előtt a sebesen forgó légcsavar ezüst korongnak tűnt a reggeli napsütésben. MPslefclé megérkeztünk. A repülőtéren különös módon fogadták a gépet. A repülőtér parancsnoka virágcsokrot nyújtott át a vezetőfülkéből kiszálló pilótanőnek és Moszkvából érkezett üdvözlőtáviralot olvasott fel. Az újságban most azt írhatnánk, hogy .,Natalja Alekszejevna Zajceva a tudósítónkkal folytatott beszélgetésében kijelentette ..." A hivatalos interjúi azonban nem történt meg. Egyszerűen odamentem a pilótanőhöz és megkérdeztem: miért kapott e látszólag közönséges repülőút után virágcsokrot? — Nagy napom van ma — jelelte. — Ezzel az úttal értem el az első millió kilométert cs kezdtem meg • a másodikat. A hír gyorsan elterjedt az utasok között. Közköltségen hatalmas rózsacsokrot vettünk és átadtuk a „milliomosnőnek". A nap már lebukott a látóhatár mögött, amikor gépkocsink megállt a szanatórium kapujában, ahol tudomásom szerint a híres szövőnő töltötte szabadságát. A főorvos, akinél kérdezősködtem, sajnálattal tárta szét a kezét: — Bizony nem tudok segíteni, már elutazott. Éjszaka felhívtam a szerkesztőséget és jelentettem, hogy a .,tcxtil-milliomosnö" elhagyta a szanatóriumot, közöltem továbbá, hogy viszont én egy „milliomos pilótanő" gépén repültem. — Az s" lenne rossz, ha róla írna — mondta a szerkesztő. C lám. itt van olvasóim előtt a riport Natalja Alekszejevna Zajceváról, olyan tiport, amelyet maga az élet diktált. L. KOROBOV