Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-25 / 303. szám

VíMG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! AZ MDF CSONGRADMEGYEI B IZOT IS A G A % A R LAPJ^ XI. évfolyam, 303. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1955. december 25. MAI SZAMUNKBÓL: A PARTHATAROZAT EREDMÉNYES VÉGREHAJTÁSÁVAL IRODALMI ÉLETÜNK FELEMELKEDÉSÉT SZOLGÁLJUK. — HOZZASZÖLASOK A SZEGEDI IRÖCSOPORT KÖZGYŰLÉSÉN (5, oldal) V. CG ondoskodás az emberről Még mindég él emlékezetünkben a múlt amikoris ilyentájt rongyokba bugyolált mezítlábas gyermekek és emberek dideregtek a Csillag téren, a Cserepes soron, várva, hogy felállítják a közkarácsonyfát, s e napokban betévő falatot, lisztutalványt kapnak a város „nagyjai­tól' n gyárosoktól, nagykereskedőktől — a virilisták­tól. Két kiló lisztet családonként! A 20 évvel ezelőtti szegedi újságokból, melyek mindenben kiszolgálták a tőkéseket, a következőket lehet kiböngészni: amíg régen a család minden tagja hozzájutott a munkához, addig ma (1935 — A szer^) a legtöbb munkáscsaládban 2—3 munkanélküli van ..: az éltalános pénztelenség megbénította az üzletek forgalmát, csak a kirakatok előtt ácsorognak az emberek. Altalános pénztelenség, munkanélküliség gyötörte a munkáscsaládokat. A város „nagyjai", a virilisták e napokban két kiló lisztet, avagy tüzelő-utalványt adtak az éhező munkások tízezreinek. Megdöbbentő ez a kép nekünk, akik felszabadulá­sunk óta eltelt 10 esztendő alatt hozzászoktunk a szocia­lizmust építő társadalmi rendszerünk törvényeihez — köztük ahhoz, hogy legfőbb érték az ember. Ma termé­szetesnek vesszük, hogy bölcsődék, orvosi rendelők, üze­mi konyhák, étkezdék és fürdők épülnek. Magunk is munkálkodunk azon, hogy a külvárosok utcái egyre vi­lágosaljbak, szebbek legyenek, hogy út épüljön például a székiháti iskolához Büszkén mondjuk el mindenkinek, hogy az Üjszegedi Kender-Lenszövőben ma már gyö­nyörű ebédlő van. A Szegedi Kenderfonógyárban már költöznek a több millió forint költséggel épített üzem­részbe, ahol tágas, kényelmes munkatermekben egész­ségesebb körülmények között dolgoznak. Minden sze­gedi üzemben találkozunk több olyan dolgozóval, akik maguk, vagy gyermekeik az üzem költségén üdültek. Milyen jó mindezt látni, hallani, tudni. Jó, mert ezek is ékesszólóan bizonyítják: a szocializmus, pártunk célkitűzései, politikája, a dolgozó nép érdekében való. Persze akadnak olyanok is, akik mindent egyszerre akarnak. Türelmetlenek, sokszor túlzottan sokat köve­telnek. Vannak akik elfelejtik, ahhoz, hogy előre ha­ladhassunk, minden lépésért szívósan meg kell küzde­nünk, becsületesen alkotnunk, termelnünk kell. Minden nap egy lépés előre, minden év egy mérföldkő a szocia­-lizmus útján. Ha akadnak még hibák, mert akadnak — hideg a Petőfitelepi orvosi rendelő várószobája, még mindig nem vezették be a vizet a külváros több udva­rába, nem korszerű még a munkaterem, nem világít neonfény, messze kell vinni a gyermeket a bölcsődébe — akkor azon csak úgy tudunk változtatni gyorsan és véglegesen, ha olcsóbban s többet termelünk. Azt min­denki tudja, hogy a haszon mindenkié, a magunké. A nép állama pedig jól gazdálkodik pénzünkkel. Gondol­junk csak mindannyian munkahelyünkre, a városré­szünkre, az utcánkra. Számoljuk össze mi minden léte­sült, épült csupán egy esztendő alatt Ezeket mind ér­tünk, az emberekért tették. És amikor már meggyőződtünk arról, hogyan gon­doskodnak az emberekről, forgassuk vissza az élet ke­rekét 20—25 évvel. Megdöbbentő, lehet hogy hátbor­zongató lesz a visszaemlékezés. Lesz. akinek könny buggyan ki a szeméből, mert éhenpusztult gyermekeire, hozzátartozóira gondol. Miért nem lehetett már akkor Is így gondoskodni a munkásemberekről — kérdezik sokan, A választ mindenki megadhatja önmagának. A város „nagyjai", a munkáselnyomó rendszer virilistái, a munkásban csak a haszonszerzőt látták. Ha kidőlt a sorból, hát kidőlt. Az ő törvényük ez volt: a pénz min­denek fölött. És e napokban, évente egyszer, karácsony­kor, „úri gesztussal" morzsát dobtak a csendőrszuro­nyokkal fékentartott munkásoknak. Morzsát: két kiló lisztet a külvárosok nyomorban élő munkáscsaládjainak, két kilót, mely kevés volt a további élethez, túl sok az éhenhalásihoz. Gondoljunk ma mindezekre szeretteink körében, amikor talán néhányan zsörtölődünk azért, mert az üzem­ben is ugyanazzal a játékkal ajándékozták meg gyer­mekeinket, amellyel mi akartunk nekik kedveskedni. Vagy elfelejtettük talán, hogy negyedszázaddal ezelőtt a betévő falat volt a gondunk, s nem az, kit mivel ajándékozzunk meg? Nem felejtettük el. És soha nem felejthetjük el. Évente egyszer jó ha visszaemlékezünk, mert bármennyire akarjuk is a múlt fájó gyötrelmei ilyenkor karácsony táján úgyis emlékeztetnek. De cz nem is baj. A mérleg a mi oldalunkra billen, s jó ha a gyermekek is tudják milyen volt nekünk szülőknek a régi karácsony. Ujabb üzeirek íeFssíSelték évi tervükei A szegedi üzemek közül egyre több teljesíti évi ter­vét. Ezekben az élenjáró üze­mekben jelentős mennyiségű áru készül az év végéig ter­ven felül. A KENDERFONÓGYAR dolgozói december 21-én, szerdán reggel 6 órakor fo­rintértékben 100.1 százalékra tettek eleget 1955-ös tervük­nek. Körültekintően készül­nek második ötéves tervünk első évének megkezdésére. A VAGÖHÍD dolgozói is eleget tettek évi termelési tervüknek. Az üzem dolgozói vállalták, hogy az év végéig tfzrriUUó forinttal túlteljesí­tik 1955-ös tervüket. fapnisla becsülettel valósítok meg pártiak Központi Vizetőségének novemberi határozatait A megyei pártaktíva ü'ése A Csongrád megyei Párt-végrehajtó­bizottság pénteken hívta össze Hódmező­vásárhelyen, a Petőfi Kultúrházban a me­gyei pártaktíva ülését. A megyei pártak­tíva-ülés napirendjén a Központi Vezető­ség 1955 novemberi határozatának meg­tárgyalása szerepelt. A megye minden ré­széből megjelent aktívák előtt, a megyei aktíva-ülés elnökének. Lövő Ferenc elv­társnak felkérésére, Németh Károly elv­társ, a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára ismertette a megyei pártbizottság beszámolóját. A megyei párf-végrehajlóbizott^ág beszámolója a párt Központi Vezetőségé­nek márciusi határozatát, mik a legfontosabb soronkö­vetkezö feladataink? A novemberi határozat alapján vizsgáljuk meg, ho­gyan alakult megyénkben a politikai és gazdasági hely­zet, hogyan hajtottuk végre Ipar A Központi Vezetőség márciusi határozata után, mint az egész országban a szocialista építőmunkának szinte minden területén, me­gyénkben is fellendülés kö­vetkezett be. Ismeretes, hogy a jobboldali megalkuvó né­zetek milyen súlyos károkat okoztak. Ipari termelésünk az elmúlt évben alapjában véve egyhelyben topogott. Sőt a nehézipar termelése 3.5 szá­zalékkal csökkent, a fegye­lem meglazult. 1954-ben me­gyénk iparában 8 százalék­kal csökkent a termelékeny­ség, 0.8 százalékkal drágáb­ban termeltünk, mint 1953­ban. A márciusi határozat óta az Ipar termelésében megszűnt az egyhelyben to­pogás. Megyénkben az év első tíz hónapjában a minisztéri­umi ipar 101.8, a helyi ipar 104.5, a szövetkezeti ipar 100.5 százalékra teljesítet­te tervét. A megye exportra termelő üzemeinek többsége határ­időre teljesítette, sőt túltel­jesítette tervét. Javult a gyártmányok minősége olyan jelentős üzemekben, mint a Szegedi Ruhagyár, a Szegedi Textilművek, a Csongrádi Bútorgyár. Nem lehetünk megelégedve azonban azzal, hogy egyes üzemek, mint a Makói Gépgyár, a Szegedi Kéziszerszámgyár, a Hódme­zővásárhelyi Harisnyaüzem, a Téglagyári Egyesülés le­maradtak éves tervük telje­sítésével és előreláthatólag adóssággal kezdik az 1956-os évet. A Csongrádmegyei Tég­lagyári Egyesülés ötmillió égetett téglával gyárt keve­sebbet a tervezettnél. Ebből a téglából 230 egyszoba­konyhás lakást lehetne fel­építeni. Egyes cikkféleségek­ből, mint női cipő, konzerv, vágotibaromfi és szelektor, nem teljesítettük még ex­port-terveinket. Az eirnara­dás sürgős megszüntetésére az érintett üzemekben a párt- és gazdasági szervek, a szakszervezettel és a DISZ-el együtt tegyenek célravezető intézkedéseket, hozzanak lét­re újabb ifjúsági export-bri­gádokat, beszéljenek a dol­gozókkal az export-tervek teljesítésének fontosságáról. A márciusi határozat nyo­mán kedvezően alakult a munka termelékenysége és a termékek önköltsége. A munka termelékenysége f 1 százalékkal növekedett, de mindjárt hozzá kell ten­nünk, hegy ez alatta- van az országosan elért növekedés­nek. Az önköltségcsökkentés tervét a tervezett. 0.2 száza­lékkal szemben 2 százalókra teljesítettük. Ezek az ered­mények azért szüle thettel meg, mert az elmúlt időben javult az ipar vezetése, mert a párt márciusban elhatáro­zott politikája a dolgozó nép érdekét szolgáló, egyedül he­lyes politika. Ezért ezt a po­litikát a kommunistákkal együtt egy emberként támo­gatja megyénk ipari mun­kássága, műszaki értelmisé­ge. Ennek legjobb mutatója, hogy a határozat után fel­lendült a munkaverseny. A párt és a Minisztertanács levele után a technikai szín­vonal emelése érdekében 1500 újítási javaslatot ter­jesztettek be a dolgozók, ezek egyharmada ez év vé­géig megvalósításra kerül Meg kell említeni az önkölt­ségcsökkentés, az anyagtaka­rékosság érdekében végzett munka olyan jó példáit, mint a Szegedi Jutagyár, ahol az önköltségcsökkentés érdeké­ben létrahozott brigád mun­kája 440 ezer forintos meg­takarítást eredményezett, vagy a Szegedi Textilműve­ket, ahol a szovjet tapaszta­latok alapján bevezették az Arisztov-rendszerű fonási el­járást, mely azt eredmé­nyezte, hogy javult a fonal minősége és ezzel az eljá­rással évi 4.6 millió forint termelési értéknövekedést ér­tek el. Az eredményekhez kétségkívül hozzájárult me­gyénkben is az ipar párt­irányításának és ellenőrzésé­nek megjavulása. Pártbizott­ságaink, pártszervezeteink különösen Szegeden egyre jobban és hozzáértőbben fog­lalkoznak az ipari termelés kérdéseivel A munka* fegyelemről és takarékos ágról Azonban az elért eredmé­nyek nyomán az ipar számos megyei vezetőjében elbizako­dottságot tapasztalunk. En­nek a következménye is, hogy október és november hó­napokban bizanyosfokú visszaesés következett be az ipar termelésében. Amint a novemberi határo­zat megállapítja: -Amit az ipar terén a márciusi hatá­rozat óta elértünk, még csuk szerény kezdetnek tekint­hető. A nehézségek, amelyek elöltünk állnak, erőnk teljes megfeszítését követelik, meg­nyugvásra semmi okunk nincs*. Az utóbbi hónapodé­ban számos üzemünkben is­mét tapasztaljuk, hogy meg­lazult a munkafegyelem, j emelkedett az önkényes ki­' lépés száma, nagy a munka­' erő-vándorlás. Rövid idő alalt a textiliparban kétsze­resére emelkedett a táppén­Mindez arra zesek száma, mutat, hogy megyénk ipari vezetőinek jelentős része nem fogja keményen a munkafegyel­met, eltűri a lazaságokat, nem tart megfelelő rendet a saját portáján. Ahol nincs szilárd munkafe­gyelem, ott nem megfelelő a párt, a szákszervezet és a DISZ munkája sem. A mun­kafegyelem lazaságának meg­törése elkerülhetetlenül a tervszerű tlenséghez, a terme­lékenység csökkenéséhez, az önköltség növekedéséhez, se­lejtgyártáshoz és anyagpa zarláshoz vezet. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a Hódmezővá­sárhelyi Kötszövőgyárban a kötöttáru szabászoknál a har­madik negyedévben a hulla dék 1426 kilogrammal több volt a megállapított anyag­normánál. A téglagyárnál a nyerstégla gondatlan kezelé­se miatt 423.000 forint anyagi kár keletkezett. Nem meg­felelő az energiával való ta­karékosság. Túl magasak a szénfelhasználás költségei. Emelkedtek a nyersanyag­költségek a Szegedi Kender­fonóban, a Nagylaki Kender­ben és másutt. A fajlagos anyagfelhasználás terén me­gyénk ipari üzemeiben nincs minden rendben. Az anyag­gazdálkodás terén arra kell törekedni, hogy az anyag­kivételezések szigorú bizony­lati rendszerrel történjenek, hogy mindenütt betartsák az anyagnormát, a nyersanyag­és segédanyag tekintetében egyaránt. Megyénkben külö­nös jelentőségre tesz szert az anyaggal való takarékosko­dás, mert könnyűipari üze­meinkben nagymértékben dolgozunk fel importanya­got, mégpedig fát, gyapotot, kendert, selymet, jutát. Az importanyagokkal való gazdálkodás terén, m'rnlen mis területen a legszigo­rúbb takarékosságot Icell megvalósítani megyénk ipari üzemeiben. E téren a legmesszebbmenő kig támogatni kell az olyan kezdeményezéseket, melyek az import nyersanyag hazai származású nyersanyaggal való helyettesítését célozza. Helyes kezdeményezés, hogy a Szegedi Kenderfonó olasz kender helyett hazai kendert használ. A Szegedi Jutaáru­gyár pedig juta helyett ken­der felhasználásával próbál­kozik. A Hódmezővásárhe­lyi Mérleggyár a hídmérle­gek faal&at.részei helyett be­tonlapok alkalmazásét vezeti be. Tovább kell folytatni a Harisnyagyárban, a Kender­fonóban a perion felhaszná­lását. Nagyobb mértékben kel! felhasználni az ilyen irá­nyú munkákban a Szegedi j Egyetem által adott lehető­I ségeket. Az ipar műszaki és i gazdasági vezető'nok. újítók­' nak a tudomány embereivel való együttműködése kon­j krét gyakoríati eredmények­hez vezet. Ennek már van­nak olyan kézzelfogható bi­zonyítékai, mint az Üjszege­di Kender-Lenszövőnek a kémiai tanszókkel való kap* csolata, amely a ponyva im­pregnálásának megjavítását segítette elő, A mű.ezaki színvonal fejlesztéséről Az ipar minden vezetöjé­tői komoly erőfeszítést kő* vetel a műszaki színvonal fejlesztésében előttünk álló feladatok végrehajtása. Is* meretes, hogy az elmúlt években az ipar műszaki színvonalának fejlesztése nem megfelelő ütemben ha­ladt előre. A munka termelékenysé­gének állandó növekedé­sét, amely változatlanul fő feladatunkat jelenti, min­denekelőtt a technika rendszeres fejlesztésével le* het biztosítani Azonban itt sem várhatunk csodáikra. Mindenekelőtt sa­ját erőnkre, meglevő tartalé­kaink feltárására kell fő fi­gyelmünket fordítani. Leg­nagyobb tartalékunkat be­csületes munkásaink, tehet­séges műszaki értelmiségünk lelkes, odaadó munkája ké­pezi. A párt-, a gazdasági, a szakszervezeti és a DISZ­vezetők feladata, hogy ezt a hatalmas tartalékot az ipar­fejlesztés, a népjólét emeléJ sének szolgálatába állítsa. Ennek érdekében mindenekelőtt meg kell szüntetni a szocialista mun­kaverseny még meglévő kampány jellegét, meg kell tisztítani azt bürokratikus vonásaitól. Végre meg kell érteni, hogy a munkaverseny a szocia­lizmus építésének kommu­nista módszere, ezért első­sorban a szakszervezetnek, a versenyszervező munka gazdájának elevenen kell tartani a dolgozókban a ver­seny szellemét, biztosítani keli a verseny nyilvánossá­gát, rendszeres értékelését és azt. hogy a legjobb ered­ményeket elért dolgozók megfelelő megbecsülésben részesüljenek. Nagyobb figyelmet kell fordítani az újítómozgalom­ra, ügyelni kell arra, hogy a legkisebb újításokat is el­bírálják, alkalmazhatóságuk esetén bevezessék és megfe­lelőan díjazzák. Az egyes te­rületeken már bevált, de másutt is alkalmazható újí­tások. jó módszerek elter­jesztése érdekében meg kell szervezni megyénk ipari üze­mei között a jó együttműkö­dést. Azon xs változtatni kell, hogy löbb helyen nincs az üzemekben újítók és sztahá­visták köre, ahol a kiváló dolgozók tapasztalataikat ki­cserélhetrxék, ahol lehetőség kínálkozik arra is, hogy fi­gyelmükrt az üzem előtt álló legfontosabb feladatok megoldására irány'tsuk. Nepv jelentőségű a száz százalékon aló! termriő dol­gozok teljesítésének emelése. Nagy tartalékot jelent az is. ha a leeiebh dolgozók szta­hanovisták rendszeresen át­adták t-pásztó,'-;t-dkat a száz százalékon a'ó! teljesítő mun­kás társaiknak A munkások szakmai to­fFolytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents