Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-24 / 302. szám

Szombat, 1955. december 24. A párthatározat eredményes végrehajtásával irodalmi életünk felemelkedését szolgáljuk A szegedi írócsoport közgyűlése 3 OflMBt YBRORSZIG Tegnap este 7 órai kezdettel a TTIT Horváth Mihály utcai klubhelyiségében a Magyar Írók Szövetsége szegedi csoportja közgyűlést tartott, amelyen megtárgyalták a Köz­ponti Vezetőségnek az irodalmi életben tapasztalható jobb­osait jelenségekről szóló határozatát. A közgyűlésen meg­jelent Forgó Lászlómé elvtársnő, a Csongrád megyei Párt­végrehajtóbizottság agit.-prop. osztályának vezetője, Ladá­nyi Benedek elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság első titkára, Vereska András elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizott­ság másodtitkára, Balogh István elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság titkára, Simon Béla elvtárs a Szegedi Városi Párt-végrehajtóbizottság agit.-prop. osztályának vezetője, Telkes György elvtárs, a Szegedi Városi Párt-végrehajtóbi­zottság kulturális osztályának vezetője, Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács VB-elnöke. Résztvett a tanácskozáson Földes Mihály elvtárs, az író­szövetség vidéki titkára és megjelentek két vidéki írócso­port küldöttei, a debreceni és a győri írók képviselői is. A közgyűlést Petrovácz István elvtárs, az írócsoport titkára nyitotta meg, majd Dénes Leó elvtárs ismertette a városi tanács és az írócsoport irodalmi pályázatának ered­ményét. Ezután Székely Lajos elvtárs, az írócsoport vezető­ségi tagja mondott beszámolót. A beszámoló a többi között a 'következőket tartalmazta: — Irodalmunk jelentős si­kereket könyveilletett el a felszabadulás óta. A szocia­lizmus építésének ügye, mai életünk szépsége, gazdagsá­ga, konfliktusai megihlettek sok tehetséges írót, hogy el­mélyülten, az igazságnak, a való élet igazi tendenciáinak megfelelően ábrázolják né­pünk munkáját, harcát, örö­mét, nehézségeit. E sikerekre azonban az utóbbi években árnyékot ve­tett számos írónk útvesztése, amely a párt, a dolgozó nép ügyétől való elidegenedés­ben, majd gyáva opportuniz­musban, pesszimizmusban jutott kifejezésre, és végül néhány írónál jobboldali, pártellenes frakciózássé fa­jult. Ez tette szükségessé, hogy a párt Központi Vezetősége a közelmúltban nyilvános­ságra hozott határozatában behatóan elemezze az irodal­mi életünkben mutatkozó jobboldali jelenségeket és egyben megjelölje a legfon­tosabb teendőket szocialista­realista irodalmunk kibonta­kozása érdekében. Az írók egy része nem tud­ta, nem akarta megérteni a márciusi határozat szüksé­gességét, sorsdöntő jelentő­ségét, tudatosan visszautasította azt és így végzetesen elmaradt a dolgozóktól. A párthatározat részletesen elemzi ezeket az irodalmunk továbbfejlődését, sőt elért eredményeinket ve­szélyeztető jelenségeket. Al­talános hiányként utal arra, hogy kevés mű mutatja be méltóan munkásosztályunk életét; a parasztságról szóló írások jórészt a szocialista úttól idegen, kistulajdonosi felfogást tükrözik és erősítik az olvasókban egyes írók. A sematizmus elleni harc ürü­gyén életünk burzsoó-szem­léletú eltorzításának hibájá­ba estek, és mindezt, mint valami újat, az élet felületes és elnagyolt ábrázolási mód­ja feletti diadalt ünnepelték. S ezzel teret hódított az ön­célú költészet, az álforradal­mi demagógia, a cinikus hi­tetlenség, amely sokszor két­értelmű, vagy félreérthetet­len szimbolikában jelentke­zett. Székely elvtárs ezután Benjámin László néhány jobboldali versét elemezte, majd az Irodalmi Újság "öregek és fiatalok* vitájá­ról szólt és így folytatta: A párthatározat különösen kiemeli Déry, Zelk és Aczél felelősségét a súlyos helyzet kialakulásában. Tévedés volna ugyanis azt hinni, hogy e jobboldali hibákban megrekedt irók csupán egyes írásaikban hirdették opportunista né­zeteiket. A párthatározat külön utal az írószövetség pártszerveze­tének november 10-i taggyű­lésére, ahol egyes írók nyílt támadásba mentek át a párt és a népi demokrác'a ellen. S ez már több, mint iro­dalmi kérdés. Ez már pár­tunk általános politikájának kétségbevonósa, destruálósa. S mi több, mindezt a dol­gozó népre való hivatkozás­sal tették. Nálunk a párt és a dolgo­zó nép ügye egy ée osztha­tatlan. Aki a dolgozó népet akarja őszintén szolgálná, az a pártot szolgálja. Aki segít a pártnak, a dolgozók ügyét viszi előre. Aki gáncsot pró­bál vetni a párt ügyének, a népet hátráltatja boldogulá­sában. Vajon mit gondolnak jobb­oldali íróink? Hogy alkalmi kirándulásaik a nép körébe — eligazítják, őket egész helyzetünk helyes értékelé­sében? Vajon azit hitték, hogy a hibák rágalmazásig való felnagyítása, öncélú ismétel­getése, tollhegyen történő körülhordozása segít a hibák kiküszöbölésében? Maguk a dolgozók mondanak nemet e kérdésekre. Számukra saját életük cáfolhatatlan és hite­lességben felülmúlhatatlan tanulsága bizonyítja, hogy életünkben nő a fény és fogy az árnyék, nem ma­gától persze, de alkotó ke­zünk és elménk nyomán. Erre figyelmeztetnek a munkások, akik az ország gazdáiként nem mennek el szó nélkül az irodalom fo­gyatékosságai mellett. Székely elvtárs ezzel kap­csolatban idézett azoknak az ankétoknak a felszólalásai­ból, melyeken a szegedi dol­gozók a KV irodalommal kapcsolatos határozatát vi­tatták meg. De a jobboldali írók nem­csak az öntudatos dolgozók véleményét, kívánságait be­csülték le, nemcsak szembe­fordultak a párttal, de meg is rágalmazták az irodalom, a kultúra pártirányítását. »Az irodalom szabadsága* jelszó a párt- és állami szervek befeketítésének gyászos lobogójává lett. Az irodalmi, művészeti éle­tet mindenekelőtt eszmékkel, elvi útmutatással, a helyte­len nézetek elleni követke­zetes harccal kell irányítani, de a párt irodalompolitiká­jának gyakorlati rendszabá­lyait egyszerűen és sommá­san "adminisztratív módsze­reknek* bélyegezni, egyet jelent a párt- és az állami irányítás szinte leplezetlen tagadásával. Csak a leghaladóbb esz­mék, a marxizmus—leniniz­mus eszméi teszik lehetővé, hogy helyesen és alkotóan sajátítsuk el a múlt nagy és ellentmondásos haladó örök­ségét, csak ez ad kulcsot a a jelen feladatainak megol­dásához és szellemi fegyvert, szerszámot a jövő kimunká­lásához. így van ez az élet minden területén, így van az irodalomban is. És ez a se­matizmus elleni harc fő kér­dése is. Aki a sematizmus orvosságának a földhözra­gadt, nyűglődő, sajátsütetű elméletecskéken kotló, hite­vesztett írói magatartást véli, az poros pókhálóval kuru­zsol. Az orvosság a fokozottabb eszmeiség, a forró pártos­ság, a mélyebb átéltség. De vessük tekintetünket a szegedi, a tiszatáji irodalom­ra. Vajon hogyan áll a mi házun;ktája? Bizony megkell mondanunk, hogy nálunk is feltörtek itt-ott a zavaros vi­zek. A mi íróink is gyakran elrejtették tollúkat, ha a munkásokról, tsz-parasztok­ról, a pártról, mai öletünk száz izgató és lelkesítő, szí­vet dobogtató és izmot fel­ajzó, az építők szeretetére s a kártevők, kútmérgezők gyűlöletére ösztönző jelenete kínálkozott témául. Volt bi­zonyos tanácstalanság, inga­dozás közöttük. Ezt elősegí­tette elég nagy tájékozatlan­ságunk is a fővárosi irodal­mi életet illetően. Mégis! A szegedi írócsoport soha­sem árult egy gyékényen azokkal, akik cl akarták posványosítani egész Iro­dalmunkat. A szegedi írók már hetekkel ezelőtt elítélték a fővárosi írók egy részének káros, jobboldali tevékenységét és magatartását. Meggyőződés­sel sorakoztak fel a párt cél­kitűzésednek. politikájának, irodalompolitikájának vég­rehajtására. S ha szándékuk csak ritkán érlelődött is iro­dalmi alkotássá, nem mehe­tünk el szó nélkül például Lődi elvtárs harcos Írásai mellett. Korántsem hibátla­nok Lődi irodalmi problémá­inkhoz kapcsolódó versei, de csatáiban az a fontos, hogy jó fegyver legyen kéznél, még ha nem is csillog min­den alkatrésze. Különös fi­gyelmet érdemel Lődi elv­társ ma megjelent költe­ménye a DélmagyaTország­ban. Hogy a szegedi és tiszatáji írók nem estek olyan súlyos hibákba, mint a náluk jóval nevezetesebb fővárosiak kö­zül számosan, annak több oka lehet, de a főok nyilván­való: Szegeden az írócsoport a városi pártszervek segítsé­gével már a tél végén és a tavasz folyamán frontális táraadásba ment át a vi­ták egész sorában a jobb­oldali, antimarxista néze­tek ellen. Különösen kiemelkedő jelen­tősége volt „A költészet va­rázsa" című esztétikai tanul­mány magasszínvonalú, har­cos vitájánál;. Ebből követke*. zett, hogy amikor a fővárosi irodalmi életben egyes írók tevékenysége frakciózásig fa­jult, Szegedről már nemigen jutottak erősítéshez. Ellenke­zőleg, itt a jobboldali politi­kai-esztétikai hadállások jó­része — legalábbis a nyílt po­zíciók — már megsemmisül­tek, vagy meggyengültek. Nagy hiba volt részünkről, hogy nem használtuk ki elég­gé korábbi sikereinket és — bár erre minden lehetőségünk megvolt, — nem avaükoztuk bele teljes aktivitással az or­szágos jellegű, nagyfontossá­gú ideológiai harcba az ősz folyamán. Nem ismertük fel eléggé a helyzetet, saját he­lyünket és felelősségünket sem. De mulasztásainkból sokat jó­vátehetünk a párthatározat eredményes végrehajtásá­val. Senki se ringassa azonban illúziókban magát, hosszú, állhatatos, nagy tisztánlátást és tudást igénylő feladatról van szó, mikor irodalmi éle­tünk megtisztítását, felemelés sét tűzzük ki célul. A szegedi csoportban is van teendő bőven. Különösen egy­két egészen fiatal költőnkön látszik még ma is, hogy távol állnak igazi költői, írói per­spektívájuk felismerésétől. Nemcsak egyes hibás néze­teikben, de egész magatartá­sukban kifejezésre jut, hogy politikai, eszmei tekintetben ingatag talajon állnak. A mindent lefitymáló nagyképű­ség, a kispolgári én-kultusz, a koravén tudákosság, a tu­dás alapos elsajátítása helyett rossz tanácsadó és úgy vonz­zák a hibás ideológiai, eszté­tikai nézeteket, mint a mág­nes a vasat. Viszont az író­csoport vezetőinek s az idő­sebb íróknak jóval több, ala­posabb és színvonalasabb se­gítséget kell adni a fiatalabb írók számára. Székely Lajos elvtárs be­számolója után határozati ja­vaslatot terjesztett elő, majd vita következett. A határo­zati javaslat és a vita ismer­tetésére visszatérünk. Az idő pénz Beszélgetések a munkáról a Vosön'Sdében Délidőt jeleznek a Vasöntödében. A nagy csarnok jobboldali hajójában Czombos Károly fiatal munkás még egyet-kettőt simít a formán, aztán felegyenesedik Vala­honnan középtájról füttyentenek is neki társai, hogy jöj­jön már ebédelni. De abban a pillanatban odavezetnek hozzá egy újságírót, aki a munkája iránt érdeklődik. A fiatalember siet, de azért néhány mondatot „megereszt". Géza bácsi tanítványa — Hát először nem nagyon ment — kezd beszélni —, az­tán odatettek Géza bácsi mel­lé. Megjegyzendő: a Géza bá­csi is elég fiatalember, in­kább munkája és tapasztala­tai alapján „bácsi". Tehát folytassuk: — Géza bácsi meg tréfásan azt is mondta: ha nem dol­gozol ügy, mint én. kapsz két akkora „átszállót", hogy... Itt egy pillanatra megéli Czombos Károly, föltekint a nagy csarnok ventillátorára, nyel egyet, aztán így folytat­ja: —... hát én aztán neki­gyűrkőztem. Annyira, hogy úgy dolgoztam, mint ő. Szó­val most már jobban megy a munka, ezerkétszázat keres­tem két hónapja is. A múlt hónapban vizsont csak nyol­cat. mert gépen dolgoztam, s azt nem szeretem .;. Ekkor ismét füttyentettek a társak, hogy siessen, s ab­bamarad a beszélgetés. Az újságíró továbbmegy, közben azt is megtudja, hogy a fiata­lok általában nem szívesen dolgoznak a formázógéppel. Holott a gépnél kisebb a se­lejt-lehetőség, s több forma készül. A DISZ-lilkár Tépai András arról neve­zetes, hogy Igen jól kihasz­nálja a munkaidejét. A fize­tésében ez úgy mutatkozik, hogy a múlt hónapban 1430 forintot keresett, pedig há­rom napig hiányzott: Buda­pesten volt értekezlete. — Napi 60—70 forintot meg lehet keresni , ha jól használja idejét az ember. Reggel hatkor előkészítem a mintákat, dolgozok nyolcig. Akkor tíz percet szánok a reggelire, aztán délig megál­lás nélkül dolgozom, lehető­leg nem megyek el sehová. Húsz perc az ebédidő, utána megint munkához látok s csak fél három előtt öt-tíz perccel fejezem be. A selejtre is nagyon kell vigyáznom, hi­szen most motorházmagokat készítek, s ez nagyon kényes munka. Dehát a DlSZ-titkár nem hagyhatja magát. Beszéltünk a munkamorálról Miután a felkeresett két fiatal dolgozót — egyet, aki jól kihasználja az idejét, s egy másikat, akinél hibák mutatkoztak azelőtt — az új­ságíró tovább megy Kánai József művezetőig. Beszéljen ő is, hiszen nap mint nap látja, ki hogyan használja ki az idejét, s így bizonyára gondolkozott a különbségek okain is. — Két forrásból származ­tatom a különbségeket — mondja a művezető — melyeik közül elsőként az alaptech­nológia nem teljes ismeretét említhetem. Aki nincs telje­sen tisztában az alaptechno­íógiával, több időt fordít a javításokra is. De ha tovább kutatjuk az okokat, elérke­zünk a második forráshoz és szükségessé válik, hogy be­széljünk a munkamoréiról is. Aki többször megszakítja, aki kedvetlenül végzi a mun­kát, az nem is használja ki jól az idejét. Sele|tklállfté«oii, tanfolyamok — Több fiatal dolgozó van nálunk — folytatja a műve­zető —, aki a szüleivel lakik, akit a szülei ellátnak, 6 akik éppen ezért — bár jól jön a* ezerkétszáz — az sem baj, ha hétszázat keres. Másréaal több paraszti életmódot foly­tató munkásunk is van, akik csak télre jönnek üzembe. Ezek aztán otthon maradnak disznót vágni, nem törődnek a kieső termeléssel és pénz­zel. A munkamorál javítására rendszeresen rendezünk se­lejtkiállításokat, ahol megje­löljük a selejtgyártó neve és a selejt szülőoka mellett a kijavítás módját is. Ami pe­dig az alaptechnológia isme­retét illeti, éppen most hatá­roztuk el, hogy műszaki to­vábbképző és öntőoklevelesf­tő tanfolyamokat indítunk 1956-ban. Az ebédidő végét jelzik a nagy csarnókban. o dolgo­zók visszatérnek félbenhagy ott munkáikhoz. Egyesek sietnek, hogy minden pil lanatot jól kihasználjanak, mert „az idő pénz". Mások tréfálkozva, beszélgetve, a „csikkek" utolsó szippantásait ' élvezve sétálgatnak helyük­re. Hogy 'ki sietett, ki ténfergett, rendszerint az elszámoló cédulán s a fizetésben mutat kozik meg legbeszédesebben számukra. De az üzem szá mára a terv teljesítésében. És ezekért szükséges az, hogy ni inden dolgozó jól kihasználja munkaidejét. (németh) A Ruhagyár is befejezte éves tervét A Szegedi Ruhagyár dol­gozói csütörtökön este 8 óra­kor befejezték 1955-ös évi tervüket. Tegnap már az évi terv túlteljesítéséért dolgoz­tak. Büszkén jelentették azt is. hogy cxportteljesítésl ter­vüket is befejezték december 23-án, 16 órakor. Az üzem dolgozói vállalták, hogy az év végéig 7 millió 500 ezer forint értékű tervtúlteljesítést érnek el. Megindu't a lucerna és vöröshere vetőmagcseréje A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározat többek közt előírja a takarmánynö­vények, elsősorban a pillan­gós virágú lucerna és vörös­here fokozott termelését. A Földművelésügyi Minisz­térium gondoskodott arról, hogy a termelőknél levő nyers vetőmagot a termény­forgalmi vállalatok begyűjtő telepei a termelők kívánsá­gára átcseréljék, jóminöségű. káros gyomoktól mentes, fémzárolt vetőmagra. A 88 százalékos tisztaságú lucerna és vöröshere vető­magért mázsánkint 82 kiló fémzárolt vetőmagot adnak. A nyers vetőmagot kicserélés végett folyamatosan, de leg­később 1956. február 15-ig le­het a legközelebbi átvevő te­lephelyen átadni. A termelő­szövetkezetek és egyéni ter­melők az átadott nyers lucer­na és vöröshere vetőmag minden kilója után 3 forint tisztítási költséget tartoznak a terménybegyüjtő telepek részére a fémzárolt vetőmag átvételével egyidejűleg kész­pénzben befizetni. Más költ­séget felszámítani nem lehet. Hírek a Szovjetunióból "VARRATLAN RUHÁK* Lvov. A helyi áruház vá­sárlói gyakran látogatják meg az áruház ruhaosztá­lyát. A vásárlók itt fölpró­báihatjók az előre összefér­celt ruhát. A szabó meg­nézi és megjegyzi a ruhán a kívánt változtatásokat. Öt nap múlva pedig a vásárló megkapja a kész ruhát. Igen népszerűek a csak kiszabott női ruhák is. A "varratlan ruhák* osztálya havonta 60—65 000 rubel ér­tékű árut ad el. Mindig sok a vásárló és igen jól véle­kednek a vásárolt árukról. Ez év tizenegy hónapja alatt az áruház 160 millió rubel értékű árut adott el. SEGÍTSÉG A "TÉLI* HALASZOKNAK A kolhozok halászai télen sem pihennek. A befagyott tavakon és folyókon kis lé­keket vágnak és így halász­nak. A Roszpottrebszojuz és az Orosz Szövetségi Köztársa­ság többi kereskedelmi szer­vei árukat küldenek a télen is dolgozó halászoknak. Töb­bek között 15.000 vattabélé­ses ruhát és mintegy 5000 pár gumicsizmát küldenek a vidékekre. Eddig a halász kolhozoknak 600 tonna ben­zint, hálóköteleket, akkumu­látorokat és autógumilkat küldtek. ÜJ MINTAJÜ SZÖVETEK Riga. A "Rigas Audum* selyemszövő kombinátban sok újfajta szövet gyártását kezdték meg. Ebben az év­ben több mint 200 űj min­tát terveztek. Ebben az évben a kombi­nát 20 újfajta selyem- és kreppanvag gyártását kezdte meg Az újfajta textilanya­gok műselymet is tartalmaz­nak. Ez tartósabbá és ke­vésbé gyürhetővé teszi a szöveteket. Luikina vegyész­mérnök vezetésével a gyár laboratóriumában új minták kísérletei folynak. Az új minták érdekessége, hogy a mintákat bronzporral nyom­ják rá a kész szövetre. A szövet így igen mutatós. Ilyen módszerrel már több­fajta szövetet is gyártanak. Az év kezdete óta a gyár munkásai 700.000 méterrel több szövetet adtak az or­szágnak, mint az elmúlt év­ben. Leninabad. A leninabadi selyemszövő kombinát új­fajta szövetek gyártását kezdte meg. Az újfajta szö­vetek mintapéldányait elő­zőleg egy kiállításon mutat­ták be a vásárlóknak. Csak az olyan szövetfajták gyár­tását kezdték meg, amelyek a vásárlók ízlését és igényeit kielégítették. Igy megkezd­ték az új mintájú nehézse­lyem szövetek gyártását. E szövetet fel lehet használni női kosztümök és tavaszi ka­bátok készítésére. A vásár­lók igen jól vélekednek a műselyemföoálból készült úgynevezett *ukrán«, *molo­gyozsnij*, *mecsta* krepp­anyagokról, valamint az új­fajta kreppszatén anyagok­ról. E szövetek szemre épp olyanok, mint a gyapjúszö­vetek. 1956-ban a kombinát ter­melése 26 százalékkal emel­kedik. MINIATŰR HŰTŐBERENDEZÉS Leningrád. Üjtípusú hűtő­szekrények gyártását kezd­ték meg. E hűtőszekrények­be korszerű villanymotort szereltek be. Ugyancsak el­készültek a miniatűr villa­mos hűtőszekrények tervei is. A kis háztartásokban jól alkalmazható hűtőszekrények 10 és 16 liter befogadóképes­ségűek A belső hőmérséklet mínusz 4 és plusz 1 fok kö­zött van. A leningrádi "Metalliszt­kooperator* szövetkezet már hozzálátott a miniatűr hűtő­szekrények gyártásához.

Next

/
Thumbnails
Contents