Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-18 / 297. szám
viwg mmÁm A.Z MDP CSONGRADMEGYEI BIZOTTSÁG A N A K LAPJA XI. évfolyam, 297. szám Ara: 50 fillér MAI SZAMUNKBÓL: A SZEGEDI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ÉS DOLGOZÖ PARASZTOK VEZETNEK A "TISZTA KARTON-MOZGALOMBAN (3. oldal) MI ÜJSAG AZ ORSZÁGBAN? (3. old* SZATVMAZ, AZ ŐSZIBARACK HAZAJA (5. oldalj Vasárnap, 1953. december 18. / II iBdomáay és az ipar A technika világméretekben rohamosan fejlődik és a régi eljárásokat korszerűbbek, haladóbbak váltják fel. Nagyfontosságú feladat hazánkban, hogy tovább haladjunk előre iparunk korszerűsítésében és megszüntessük viszonylagos elmaradásunkat. Az ezzel kapcsolatos tennivalókat nagy alapossággal szabta meg pártunk Központi Vezetősége november 9-től 12-ig tartó ülésének határozata az ipari termelés megjavításáról, a műszaki színvonal növeléséről. Körültekintő és sokrétű munka kell ahhoz, hogy r-űszakilag -kulturáltabba váljék a termelés, új technológiai eljárások szülessenek. A műszakiak és a munkásak együttműködése, alkotó, teremtő készsége a biztosíték arra, hogy iparunk korszerűsítését, az új technika meghonosítását a pártmutatta úton végrehajtjuk. A nagy feladat megoldása azonban megköveteli, hogy a tudomány a gyakorlat segítségére siessen, részt vállaljon iparunk fejlesztésében, amely egyet jelent a termelékenyebb, gazdaságosabb munkával. Őszintén meg kell mondani, eddig nem vettük eléggé figyelembe, hogy Szegeden több olyan egyetemi tanszék működik, amely városunk ipari kérdéseinek megoldásában jó segítséget adhatna. Feltárta ezt a Csongrád megyei Párt-végrehajtóblzottság által Szegeden, december 16-án, pénteken rendezett műszaki tanácskozás is. Az egyetemi tanszékek — amikor az üzemek hozzájuk fordultak, — becsületesen igyekeztek előre vinni egy-egy korszerűsítéssel összefüggő munkát. Gazdagon gyümölcsözött az egyetem és az Újszegedi Kender együttműködése. Az Erőműben a kémiai tanszékkel való kapcsolat nyomán nagy gazdasági hasznot hozott a hűtővíz kondenzátorai vízkővel való lerakodásának megakadályozása. A lehetőségékhez képest azonban kevés az ilyen együttműködés. Oka abban van, hogy maguk az üzemek sem kérték az egyetemi tanszékek segítségét, legfeljebb az elhatározásig jutottak el, de tovább nem. Hónapokkal ezelőtt megjelent egy füzet: „Korszerűsítsük tovább a vasipari üzemeket" címmel. A füzetben a Szegedi Kéziszerszámárugyárról is szó volt. A gyár vezetői maguk írták le, hogy több olyan kérdés van, amely a tudomány dolgozóinak segítségét igényli; például a gyártmányok festésének megjavítása is. Sajnos a Kéziszerszámárugyár nem kereste a kapcsolatot az egyetem illetékes tanszékével. Így megamaradtak pusztán a szavaknál, nem jutottak előre. Más iparágakból is lehetne ilyen példákat sorolni. Követelmény, hogy az üzemek jobban működjenek együtt az egyetem tanszékeivel. Bizonyos, hogy a tudományok emberei szívesen részt vállalnak az egyes kérdések megoldásában. Az ipar fejlesztésében, a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében nem nélkülözhető a szegedi Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége munkája sem. Vannak eredmények már, különösen a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben. Általában azonban sokat lehet és kell tenni az MTESZ kötelékébe tartozó iparági és elméleti tudományos egyesületeknek. Hiba — és ezen is változtatni kell —, hogy az MTESZ munkájában sokan indokolatlanul nem vesznek részt. Az üzemek segítsége is kell ahhoz, hogy a mérnökök, technikusok részt vegyenek az MTESZ munkájában. Helytelen és elítélendő, hogy egyik-másik üzem vezetői lekicsinylően nyilatkoznak az MTESZ-ben való tevékenységről, s úgyszólván elriasztanak egyeseket ettől. Tudomásul kell venni, hogy az MTESZ-ben végzett tevékenység megbecsült társadalmi munka. Az MTESZ munkáját a megyében is elevenné kell tenni. A Szegedi Városi Pártbizottság december G-i ülésén foglalkozott az MTESZ és a TTIT munkájával, s határozatot hozott feladataikról, javaslatokat tett tevékenységük megjavítására. Ennek nyomán az MTESZ intézőbizottsága december 13-án, kedden ülést tartott, ahol több intézkedés született iparunk fejlesztésének elősegítésére. Az összes iparági és elméleti egyesületek munkabizottságot alakítanak. Tennivalójuk az is, hogy az üzemek újítási s minden korszerűsítéssel összefüggő munkáit elősegítsék, ismertessék, s az adottságoknak megfelelően felhasználják a külföldi tapasztalatokat. A különböző iparágak munkabizottságai tanulmányozzák az üzemek technikai berendezését, az ott alkalmazott technológiát, s javaslatot tesznek a helyesebb munkára. Ilyenformán működnek az üzemi patronáló bizottságok. Az MTESZ-szel együtt a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat műszaki szakosztályára is komoly feladat vár a műszaki propaganda terjesztésében. Ismerje meg minél több dolgozó az időszerű műszaki kérdéseket, hogy így is kulturáltabbá váljék. Az ismeretterjesztő előadások feltétele azonban, hogy az üzemek mozgalmi szervei sokkal inkább törődjenek ezzel, elősegítve, minél többen hallgassák meg az előadást. A termelés megjavításáért, az új technika alkalmazásáért folyó munka eddigi eredményei is fényesen igazolják: minden üzemben vannak tartalékok, lehetőségek. Elsősorban tehát ezeket a tartalékokat, lehetőségeket kell kimeríteni. Ezért is szükséges és kívánatos, hogy a tudomány emberei együttműködjenek az üzemekkel, az MTESZ, a TTIT rendszeresen segítse az ipari fejlesztést. Megbecsülés, elismerés jár ezért a szép munkáért. Tudományos kutatók az ipari termelés növeléséért Héfszáz kísérlet — három újítás — többmlllió forint Az egyetem „Béke" épületének alagsori laboratóriumában, ahol egy falitábla ágain úgy száradnak a lombikok, mint a falusi kerítéseken a köcsögök, a fal mellett üvegcsövekből, . lombikokból, pár decis és több literes üvegekből, hűtő és pároló készülékekkel összeforrasztott ormótlan építmény áll. A készülék az Újszegedi KenderLenszövő Vállalat segítségével „épült" föl itt. Az üzemet az indította erre a segítségre, hogy mielőbb megfelelő, olcsó cs mégis minőségi megoldást kapjon a ponyvái; és az esőkabátok impregnálása. És ez a megoldás megszületett. Több mint egy éve, hogy Sípos György és Lestyán János, az Alkalmazott Kémiai Intézet munkatársai nekifogtak a kísérleteknek. Nemegyszer éjjel-nappal dolgoztak — ezt Kiszeli Jenő laboráns bizonyíthatná legkább, aki mindig rendelkezésükre állt, a kísérleteknél éppen úgy, mint a ponyvák mosásában. Mert mosni ls kellett a ponyvákat, hogy kiderüljön: mennyire bírja az impregnáló szer a mosást. Persze, most már mindez a múlté: három impregnáló anyag is bevált. Kísérjük állomásról állomásra a kísérleteket, az impregnáló anyagok születését: Elsőszülött a „hidroplex" — így keresztelték el. Ezzel az anyaggal az eddigi minőségnél jobb vízlepergető hatá3t tudlak elérni. Elsősorban viharkabátok, no meg a kirándulóknak: sátrak impregnálására alkalmas. De ponyvákon is lehet használni, ha azok nincsenek rothadási hatásnak kitéve, mert annak kevésbé áll ellen ez az anyag. Ezzel a szerrel különben a könynyűipari miniszter első helyettesének utasítására már meg is kezdte az üzem többszáz méter anyag próbagyártását. Bölcsejénél ott állt az üzemből Sugár Miklós főmérnök, Bakó László osztályvezető mérnök és Kiss Ferenc technikus is. Másodszülettük ötlete ügy pattant ki, mint a görög mondákban Zeusz fejéből Athéné: Tóth László egyetemi hallgató termelési gyakorlatát végezve a gyárban Széli Tamás segítségével 600 ezer forintós újítást készített: vízlepergető impregnálásra alumíniumszappant... azaz: a drágább szappan helyett olcsóbb zsírsavat alkalmaztak. Januárban már be is vezetik az újítást. Mellesleg egy analitikai módszert is kidolgoztak az alumíniumszappannal impregnált ponyva alumíniumtartalmának — tehát: minőségének —- meghatározására. Harmadik s egyelőre utolsó szülöttük segítségével olcsóbbá tették az impregnálást. Várkonyi Bernát kolloidkémikus kiszámította: melyik lenne az a hazai anyag, amelyik olcsósága mellett tökéletesebben szítoszló s a ponyva nyflásarit jobban tömítő masszájával a legalkalmasabb impregnálásra. Kiderült: a „bentonit" nevű agyagásvány, melyet ugyan ismernek az iparban, de a textilipar még nem alkalmazott. Ezzel — ha az impregnálandó anyagból anynylt termelnek, mint 1954ben — egymilliós megtakarítást lehet elérni. Az Újszegedi Kender-Lenszövő készítményeinek új módszerekkel való impregnálására hozzávetőleg vagy 700 kísérletet végeztek összesen. Harmincasával szállították a különböző anyagokkal kísérletképpen impregnált ponyvákat a gyár MEO laboratóriumába kipróbálásra. Elektromos távmérő és nedvességmérő műszereket készítenek a fizikusok A Kísérleti Fizikai Intézet munkatársai több üzemi technikai probléma megoldásával foglalkoznak. Legszorosabban a Szalámigyárral és az Újszegedi Kender-, Lenszövő Vállalattal tartanak kapcsolatot. Salkovits Endre és munkatársai — amint erről a „Délmagyarország" is hírt adott — a Szalámigyár régi, használhatatlanná vált távhőmérőjét olcsó anyagok, hulladékok felhasználásával üzemképessé tették, bemértek. Jelenleg hasonló eleven mérőeszközöket készítenek a levegő páratartalmának és áramlási sebességének mérésére. Jelentőségük az, hogy lehetővé teszik a rendszeres ellenőrzést és ezáltal a szalámi érésének megfelelő klímát, s így a téli-nyári termelést egyaránt. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnak is folytatnak kísérleteket a fizikusok. Igen nagy jelentősége van annak a kutatásnak, amelyet a munkagépről lefutó áru nedvességének mérésére, megfelelő mérőeszköz készítésére folytatnak. Bizonyos nedvességtartalmon felül ugyanis a raktárban megpenészedne az anyag. Milyen megoldást választanak a nedvesség mérésére? Salkovits elvtárs ismerteti a kísérletekre vonatkozó terveiket: — Célszerűnek látszik, hogy dörzsölési elektromosság alapján oldjuk meg a mérést. Ebben az esetben szigetelt fémgyűrűhöz dörzsölődne a gépről lefutó anyag. A fémgyűrű elektrométerrel állna kapcsolatban, s így az elektrométer jelezné az anyag nedvességtartalmát. Megfelelő beállítással ugyanis, ha kellőkép száraz az anyag, az elektrométer 100 Voltra töltődne fel, ha viszont nagyobb a nedvességtartalom a megengedhetőnél, akkor kevésbé töltődik fel a műszer. De még további megoldások is lehetségesek. Ahhoz, hogy megtalálják a legalkalmasabb megoldást, mielőtt a gyakorlati munkába, a kísérletekbe fognának, átfésülik a szakirodalmat. A műszer kidolgozására alakult bizottságnak a budapesti Textilipari Kutató Intézet és az Országos Műszaki Könyvtár bocsátja rendelkezésére a megfelelő könyvanyagot. Hopp faüÉ a másedik ötéves terv maileziísís ? A Kenderfenégyáar egyik üzemrészében Az ember — ha nem tapasztalná — el sem hinné, hogy a holt anyag is érzékeny. Egyetlen élő sejtje sincs — és mégis! A kíméletlen csepülés, gerebenezés és 'kártolás után a kender például „elfárad", s mielőtt újabb gépek közé eresztenék, kicsit pihentetni kell. A szakemberek már régen megállapították, hogy a nagy tűmczők marcangolása alól kikerülő kender azonnali feldolgozása nem célravezető. A pihentetett kender nem olyan szakadékony és nemcsak a feldolgozást könnyíti meg, hanem. o termelékenység növeléséhez is jelentősen hozzájárul. Eddig is számoltak ezzel a Szegedi Kenderfonógyár előfonójában, de valahogy kisebb jelentőséget tulajdonítottak neki, mint ahogy a jelenlegi és a jövő évi feladatok megkívánják. Azelőtt félvállról vették. Most azonban — hogy a második ötéves terv megkezdésére való Jelkészülés valóban tökéletes legyen — ezt a jelenséget a terv komolyságához mérten bírálták meg. Máris mindent megtettek annak érdekében, hogy az anyag folyamatos pihentetését biztosítani tudják. Szűcs Jenő és Horváth István elvtársak, szintén a jövő esztendőre gondolva, egy igen ügyes kis szerkezetet építettek a nyújtógépekre. Ehhez hasonló a Textilművekben is van — amint arról lapunk korábban beszámolt —, s bár ugyanazt a célt szolgája, a két szerkezet nem azonos, hiszen a gépek sem egyformák. Ez a kis „ellenőr" szalaghiány, vagy szalagszakadás esetén leállítja a gépet. Így nemcsak az „üres-járatot" szünteti meg, hanem a minőségre is vigyáz. Csakhogy a tervezésbe egy kis hiba csúszott, a gyakorlati alkalmazás bizonyos módosításokat kíván. De hogyan? Ügy hírlett, hogy Komáromban van ehhez hasonló készülék. Joó, Ördögh és Zengei elvtársak tapasztalatescre-útjuk alkalmával tanulmányozták a komáromiak hasonló újítását, s visszatérve azonnal hozzáfogtak a hibák felkutatásához. Egyelőre az a feladat, hogy a művezetők tartsák számon ennek a szerkezetnek a működése közben mutatkozó hibáit. Azon túl hogy a szerelők figyelmét ezekre felhívják, rögzítsék a tapasztalatokat. Minden jel arra mutat, hogy a jövő évben már • teljesen megbízhatóak lesznek ezek a készülékek. Más műszáki intézkedést is említhetnénk. Az előfonóban, a gyár egyik üzemrészében azonban egész sereg olyan intézkedést vezettek be a műszaki tennivalók mellett, ami igen figyelemre méltó. Kár volna azt gondolni, hogy csupán a technikában rejlenek azok a lehetőségek, amelyek a termelés emelői lehetnék. A fonodában bebizonyosodott, hogy' néhány munkaszervezés és egyéb elgondolás is igen célravezető lehet. A fonógépek hatásfokának kihasználása lényegesen függ a gépkezelőtől. Egyik gépnél alacsonyabb, másiknál magasabb a hatásfok. Ennek ellenőrzése ezután napi feladat lesz az előfonóban, mert így könnyen és naponta meg lehet állapítani, hogy melyik gépnél, illetve melyik dolgozónál van legnagyobb szükség a művezető és a munkamódszerátadó segítségére. Azt sem hagyták figyelmen kívül, hogy a dolgozó ember is hordoz magában olyan tulajdonságokat, amelyek a termelés növelésének tartalékai lehetnek. Nem új felismerés az, hogy a párosverseny hatalmas lendítőkerék a termelési feladatok megoldásában és túlszárnyalásában. Csakhogy a versenytársak szétszéledték, egyik elment, másik műszakot váltott, s így az egész versenymozgalom elaludt. Götz Gyuláné munkamódszerátadó azonban újra szervezte a versenyt. Már most is mutatkoznak ennek eredményei, hiszen Vecsernyés Mária, Miklós Éva és Széli Józsefné éppen a veiseny hatására értek el kiemelkedő teljesítményt. Mégis az a legbiztatóbb, hogy ezt a versenyt nemcsak az évi terv teljesítésére szervezték, nemcsak egy-két hónapra, hanem az egész jövő esztendőre. .4 régi, szenvedélyes vetélytársak most újra egymásra találtak és a verseny eredményeinek állandó nyilvántartása biztosítja, hogy a jövő cv elején még magasabbra fog szökni a verseny láza. A felajánlások sem tiszavirág életűek, mert valamennyi dolgozó felajánlása átnyúlik a második ötéves terv első évébe is, és ezeknek a felajánlásoknak olyan tartalmuk van, ami akkor is főfeladat lesz. Legtöbben a gubancos orsók, a szalagösszefűzések és a csomós, fonál megszüntetését vállalltyc, — ez pedig a minőségi termelés állandó követelménye. A termelékenység minden tartalékát fel kell most kutatni, úgy mint az előfonóban teszik. Mert második ö'éves tervünk nemcsak a gépeket, a magasabb technikátghanem a dolgozó emberekben rejlő l<mit< pában foglalja. etőségeket is ma-