Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-07 / 287. szám

1958. dccwnbcr 7» 9 OÉLMflfYBRQRSZBG Ahol jövendő házaink építőköveit gyártják Téli látogatás a téglagyárban I szegetfi I. SZ. I november Ttalaarárban elsejével ————1 áttértek a téli gyártásra. Aki isinerős a téglagyártásban, az talán egy kissé csodálkozik ezen, s azt fcérdi: hogyan oldják meg, hogy a fagy ne repessze szét a száradásra kitett nyerstéglá­tok? A kérdés jogosult, hi­szen a téglagyártás köztudo­másúan idényjellegű iparág, ami azzal függ össze, hogy a nyerstéglák víztelenítésének máig is legolcsóbb és ezért legcélszerűbb módja: a sza­badban történő szárítás. A tégla-szükséglet azonban nö­vekszik, az ország gyár- és lakásépítkezései mind több és több téglát igényelnek — így azután meg kellett találni azt a módszert, amely a gyártási idénynek a téli idő­szakra való kiterjesztését is lehetővé teszi. A megoldás: a müszárítő, vagyis a zárt he­lyen, meleg levegővel történő mesterséges száritáa. A téli idényben természe­tesen kisebb a gyár kapaci­tása, hiszen a szabad levegő által átjárt szinekbe jóval több nyerstégla fér, mint a műszárító kamráiba. Ilyen­formán az I. sz. Téglagyár a nyári két műszak helyett most csak egy műszakban dolgozik, s a nyári idényben elért téglamennyiségnek kö­rülbelül a felét tudja legyár­tani. A teljesítmény tehát kisebb — de már magában véve annak, hogy a gyártás folyik tovább, s a dolgozók­nak nem kell idénymunká­soknak érezniök magukat, számottevő jelentősége van. Nam ÍS Biliül ebben a I gyárban még kézi vetéssel folyt a munka. Hol vagyunk ma 'már ettől! Ke­vés olyan folyamata van ma már a gyártásnak, amely ne volna gépesítve Igaz: a re­gálozás, azaz a föld és az agyag kibányászása még kézi erővel folyik. De a kitermelt anyagot már drótkötéllel vontatott csillék szállítják fel a keverőhöz, a nyersgyártást pedig teljes egészében gépi uton végzik. A darálószerű szerkezetbe felül beöntik az agyagot és a földet, amely ezután végighalad a törőhen­görek között és a keverőn, onnan bekerül a présbe, hogy végül a vágógépből már kész nyerstéglák formájában csússzék ki. Az elszedő mun­kások egy liftszerűen mozgó szerkezet polcaira rakják a gépből kikerülő téglát — a polcokat síneken gördülő to­lókocsikan továbbítják; így kerül a nyerstégla a műszá­rító zárt kamráiba, ahol mesterséges melegítés és ál­landó gőz-elvezetés segítségé­vel gyorsított ütemben szaba­dítják meg víztartalmától. A kamrákból már egyenesen az égetőkemencékbe hordják a téglát. Aránylag itt tapad hozzá a legtöbb kézi munka, hiszen mind a berakodást, mind a kihordást emberi erő­vel végzik. A regálozás mel­lett ez a téglagyártás legne­hezebb, legnagyobb erőfeszí­tést és edzettséget igénylő munkafolyamata. Milyen problémákkal kell megküzdenie a téli téglagyár­tásnak? Az első feladat az őszi idény végén felhalmozó­dott, s a szabadban száradó nyerstégla megóvása volt az első téli fagyoktól. Csaknem kétszázezer nyerstéglát kel­lett megvédeni — de sikerült. A hosszúkás szinekben felra­kott téglakupacok között füs­tölő-anyagot tároltak, ügye­letes szolgálattal figyeltették az időjárásjelentést, s vala­hányszor a fagy beállt, füstö­léssel tartották a talajmenti hőmérsékletet megfelelő szin­ten. Ma mér túl vannak a veszélyen: a szinekben tárolt téglák annyira kiszáradtak, hogy nem fenyegeti őket a szétrepedés. Most ezeket a téglákat is fokról fokra be­hordják a kemencébe, s a szárító kamrákból kikerülő új szállítmányokkal együtt égetik ki. Jó is, hogy az őszről ma­radt téglát elfiordjék, mert kell a hely. Agyag és föld ke­rül most ide a szinek alé. A téli „regálozás" egyik célja ugyanis: tartalékok felhal­mozása a tav' zra, amikor az esős időjárás hosszú hetekre is megakaszthatja a nyers­anyag kitermelését. Mert lücskos földet nerri lehet bá­nyászni. Fagyos földet azon­ban igen — s itt csak azt az egyet kell megoldani, hogy a keverőnél melegvizet enged­jenek hozzá: hogy felenged­jen és a gép megfelelő masz­szává tudja kikeverni. Fontos részel a selejt ello­a gyártásnak ni harc. Bár ! a műszárító­vagy más okok következté­ben is sok tégla repedezhet szét. A kemencében ismét arra kell vigyázni, hogy a legszárazabb nyerstéglák ke­rüljenek alulra. Így azután a kemencében felrakott tégla­sorok alsó rétegeit alkotja a műszárítóból kikerülő nyers­tégla, a szabadból behordott rakományok pedig csak en­nek tetején kapnak helyet. Mindez, s különösen a tüze­lés nagy szakértelmet igé­nyel, nehogy a túlgyors ége­tés megrepessze a téglát. Su­lyok Ferenc égetőmester azonban érti a mesterségét; mint a téglagyártás régi szak. emberének mér sok tíz, sőt százmillió tégla került ki a keze alól Jtlesfi érzés I fokról fokra látni: hogyan gépe­1 n. ban kisebb a veszteség, mint a természetes száradásnál, ahol az időjárás nagy káro­kat okozhat, ez a művelet nagy elővigyázatot igényel, mert a túlgyors melegítés, sitik ezt az ősrégi iparágat. Épp ezért szemet szúr az a hihetetlenül fáradságos munlka, amellyel az udvarról talicskán szállít­ják fel a szenet a kemence padlására, a tüzelő lyukak­hoz. A feljáró ilyenkor, ned­ves késő őszi napokon, már csúszós Is, a megrakott ta­licska pedig nehéz: három tüdő is kevés volna annak, aki nap-nap után talicskara­kományok százait tolja fel ezen az emelkedőn. Meghall­gattuk és feljegyeztük Jakus István szénhordó napszámos jogos panaszát. Arról van szó, hogy a norma a nyári hónapok alapján van megál­lapítva, holott télen a saén átnedvesedik és ezért sokkal nehezebb. Vagy a normát kellene felülvizsgálni, vagy esetleg egy talicskahúzó se­gédmunkást a szénhordó napszámos mellé beállítani, mert bizony, ha ilyen felté­telek mellett tartani akarja a nyári keresetét, előbb­utóbb kidől. Az is segítség volna, ha a közönséges ku­bikos talicska helyett golyós­csapágyas gumikerekű ta­licskát kapna, ami valamivel könnyebbé tenné ezt az izom­és tüdő kimerítő munkát. A legjobb persze az volna, ha ezt a munkamozzanatot is gépesítenék. ...Folyik a téli gyártás a téglagyárban. A novemberi tervvel néhény napot ugyan elmaradtak, de bíznak benne, hogy hamarosan utolérik ma­gukat, s az első próbahetek után a gyár teljes kapacitás­sal ontja a téglát a jövő esz­tendő építkezéseihez. (e--r) .JAJ DE POMPÁS, JAJ DE JÓ - ITTEN JÁRT A TÉLAPÓ Télapó házikója Nem a mesében, nem valahol a messze ismeretlenben, itt Szegeden épült fel az el­múlt héten Télapó házikója. Nem is házikó, pici kunyhó inkább. Zsuppfedelét vastagon puha fehér hó takarja, ereszéről óriási jég­csapok csüngenek. Es a házikó telistele van mindenféle jóval, amit csak egy gyerek megkívánhat. Óriási halmokban áll ott a szaloncukor, a csokoládé, a sztaniolba csomagolt finom zserbó-szeletek, a krémmel töltött suhajdák, csizmák, papucsok csokiból, fonott teli Kosa­rak, szívek virgáccsal és krampusszal. A Télapó persze nem volt otthon talál­ható egész héten, mert hiszen nagyon sok dolga akadt az ajándékozás előkészítésében. Ünnepe előtti napon azonban házikójában töltötte a délutánt. Vendégeket fogadott; Sok-sok szegedi gyerek látogatta meg, 5 el­beszélgetett velük és mindnek egy-egy kis ajándékcsomagot adott át. Azóta Télapó már visszaköltözött igazi birodalmába. A házikója azonban még itt van. Aki nem hiszi, nézze meg a Lenin ut­cai Csemege-boltban. Ott építette a kedves, ötletes kis kunyhót Szabó Béla, a Csemege boltok ügyes kirakat­rendezője, akinek ízléses kirakataiban már máskor is gyönyörködött a szegedi vásárló közönség; , (— csontos —) Télapó-a Liget vendéglőbea Tegnap délután a Liget-vendéglöben „ismeretlen" vendégek érkeztek: apró négy­nyolc éves és még ennél is fiatalabb gyí* mekek foglaltak helyet a nagyteremben­A Vendéglátó Vállalat Szakszervezete és MNDSZ-csoportja vendégelte meg a vál­lalat dolgozóinak gyermekeit. A vendéglő fenyőgallyal feldíszített emeleti termében gyülekeztek a gyermekek, ahol az MNDSZ bábcsoportja szórakoztatta őket. Azután következett a nagy meglepetés. Megjelent a Télapó és meghívta a 240 gyermeket, hogy legyenek vendégel. Lett is erre nagy öröm. A földszinti terem asztalain már gőzölgött a finom kakaó, illatozott a briós. A gyermeksereg jóétvággyal evett, de félszemmel mind a Télapót figyelte; kíváncsian várták, vajon mit kapnak még tőle. S nem is maradt el az ajándék. A TéU apó puttonyában bőven volt labda, baba, autó, könyv és még ki tudná elsorolni, mennyi érdekes dolog. Cukorka, csokoládé is jutott a jó gyermekeknek. A kis vendégek boldogan hagyták él a Liget-vendéglőt és szeretettel gondoltak a jó Télapóra, aki ilyen szép, felejthetetlen estét szerzett nekik. Télapó az óvodában Jaj "de pompás, 'faj de jó — itten járt a Télapó!" — ezt csiri­pelik a cérnavékony gyermekhangok már vagy huszadszor a Ju­hász Gyula utcai óvo­dában. Pedig még ide nem is érkezett meg hosszú útjáról a de­' cemberi tél fehérsza­kállú hírnöke. Kicsi­nyek és nagyobbak leplezetlen izgalommal i készülődnek a régen ' várt vendég fogadásá­; ra. Egyre csak az aj­| tót lesik, mikor hallat­j szik már a hosszú ván­' dorbot kopogáSa. mi­kor bukkan fel az aj­tónyílásban a díszes piros kucsma. Az igaz, hogy leg­többjüket már előző este otthonában jelk§­reste a „maszek" Tél­apó, de most közös iz­galommal várják a „kollektív" Tétapó ajándékát. Csak jön­ne már!! — ezt kiáltja valamennyi csillogó Begyűjtési miniszteri utasítás kény ér gabona •felesleg felvásárlásáról A termelőszövetkezetek idei jó kenyérgabona-termé­*óből feleslegek maradtak a termelőszövetkezetek magtá­raiban. A termelőszövetke­zeti tagság is munkaegység­részesedésben, a szükségle­teket meghaladó mennyisé­get kapott kenyérgabonából. Az állami gazdaságok dol­gozói és a gépállomások traktorosai prémium címén és munkaegység után jelen­tős, a szükségleteiket meg­haladó gabonafelesleget gyűj­töttek. össze A begyűjtési miniszter most megjelent utasítása a termelőszövetkezeteknek, a termelőszövetkezeti ta­goknak. állami gazdasági és gépállomási dolgozók­nak lehetővé teszi, hogy kenyérgabona-feleslegeiket jó áron, jelentős kedvez­ményekkel értékesíthes­sék Az eladási feltételek sze­rint a készpénzért átadott búzáért az átvevőtelepek 280, rozsért 260 forintot fi­zetnek mázsánként. A zárolt forgalmú ipar­cikkek fogyasztói áron tör­ténő juttatása esetén a fel­vásárlási ár búzánál 200 Ft, rozsnál 240 Ft mázsánként. Az igénybevehető iparcik­kek és azok juttatási aránya: 50 kg kenyérgabona el­adása után 1000 db tégla. ,200 kg kenyérgabona ele adása után 1 köbméter fe­nyőgömbrúd. 250 kg kenyérgabona el­adása után 1000 db cserép. 250 kg kenyérgabona el­adása után (100 négyzetmé­ter) 600 db pala. Ezer kg kenyérgabona el­adása után 1 köbméter fe­nyőfűrészáru, vagy 1 köbmé­ter bárdöltfa. Az állami gazdasági és gépállomási dolgozóknak: 1500 kg kenyérgabona el­adása után 1 db motorke­rékpár. Termelőszövetkezeti tagok­nak: 1200 kg kenyérgabona el­adása esetén 1 db motorke­rékpár. A termelők a szabadfelvá­sárlás keretében eladott minden mázsa kenyérga­bona után 20 kg korpát igényelhetnek. A kenyérgabonát az álla­mi felvásárlótelepek ve­szik át. Budapest, 1955. december 5. (MTI) ÖT MAZSA GABONÁT vont el a beadási kötelezettség elől ez év nyarán Csikós Fe­renc dóci (Rózsa Ferenc u. 17.) lakos azzal, hogy a ga­bonát Kistelekre vitte és meg­őrőltette anélkül, hogy beadá­sát rendezte volna. A kukori­cabeadás alól pedig azáltal vonta ki ttiagát, hogy négy mázsát Szegeden eladott. A járásbíróság 4 hónapi börtön­re ítélte. Bábszínház az utcán Gyerekek és felnőttek 3 tömege állta el tegnap } este a Lenin utcát, a , Gyermekruházati Bolt ' előtt. Kíváncsiságból mi J is közéjük álltunk, hogy ^ vajon mi vonzotta ide az j embereket? .4 Ruházati 3 Bolt kirakata előtt piros- J függönyös bábszínpad , állt. A színpad előtt gye- 3 rekiómeg zsibongott. Ró- J szempár, ezt kocogtat­ják türelmetlenül a piciny öklök, ezt dalol­ják a fel-feltörö sóha­jocskák. De nicsak, mit lát­nak szemeink? Nyílik az ajtó — amelyet majdnem, hogy besze­gez 145 szempár fi­gyelő pillantása —, s megjelenik csillogó­villogó. hópelyhektöl ragyogó piros kucsmá­ban, hatalmas, jól meg­rakott puttonyától meggörnyedt háttal, vándorbottal a kezé­ben, a jó gyerekek iránti őszinte szere­tettel a szívében a kedves Télapó. Egy pillanatra be­köszönt az eljogúdott­ság és csodálkozás csendje. Majd megtöri ezt — mély hangjá­val, amilyen mély hangja csak lehet a fiatal Kereszthegyi Irén óvónéninek, — a Télapó köszöntése: Szervusztok gyere­kek!" S e két szó elég is ahhoz, hogy Rácz Lacika, az eddig visz­s zaj ojtott izgalom fel­szabadult örömével négykézláb közelítse meg a csodálatos kin­cseket tartalmazó pi­ros puttonyt, s hogy Ráth Pistike és Végh Lacika, a két örökös rosszcsont kölyök kör­be ugrálja a Télapót. Most az egyszer az óvónénik sem olyan szigorúak, mint más­kor, hiszen ez az őszinte öröm rossza­sága. S kőében a Télapó szorgalmasan teljesíti kötelességét. Minden­kihez van mondaniva­lója. Tudja, hogy ki a jó gyerek, s ki a rossz. Széli Margiikát kor­holja, Dudás Rézit di­cséri tanulságos szá­vaival. Ezalatt a put­tonyból előkerül a sok­sok piros cipellő, telis­tele finom csokoládé­val, szaloncukorral. Csendesedik az őrömteli zsibaj, hiszen telistele a sok gyerek­száj. A kipirult arcok pirossága helyenként keveredik az elkent csokoládé maszatossá­gával. ízlik a gyere­keknek? Micsoda kér­dés. persze, hogy ízlik. Mit majszolsz pici kis­lány? — kérdezzük Dudás Rézit. Kétszer is ismételve ezt feleli: „Szalorinaclikrot!" Búcsúzik a Télapó. A boldog gyerekek csoportostól kikísérik az ajtóig, őszintén és tiszta szívből kíván­nak neki szerencsés jő utat. Rácz Lacika huncut mosollyal bú­csúzóul ezt kéri: „Ked­ves jó Télapó, ha ha­zamégy, légy szíves kérd meg a Nyárapót, hogy máskor g is hoz­zon nekünk csokoiá­détr (sómjén) videsen három csengetés hangzott, aztán szétnyílt a függöny, s megjelent 3 szemünk előtt Mackó Muki s ruhákat rázva az ablak- • ban. Nemsokára a szom- 3 szédasszony is előkerült: 1 Nyúl anyó. s egy kis tré- í cseles után, melyet inkább 3 kezeivel és füleivel vég- ] zett, 6 is hozzákezdett a , nagytakarításhoz. Kitere- ' gette a ruhákat, aztán 3 porolót hozott elő, s hip- s hop kiporolta. Ezután kő- j vetkezett még csak a mó- 3 ka: Nyúl anyó tapsifüles ' pályását ringatva előhozta 3 a karján... s De mi már nem vártunk j tovább. Láthattuk, hogy 3 az utcai bábszínpad nagy J sikert ért el a gyermekek , és szüleik előtt. 3 nf 3 FÉNYKEPEZÖGEP nagy­ságú rádiót szerkesztettek a budapesti Fénycső KTSZ dol­gozói. Az új törperádiő, amely­nek súlya alig egy kiló, közép­hullámon hat-nyolc külföldi ál­lomást is vesz. Tőangiwiemj előtt Látogatás a Móra Ferenc Kultúrotthonban -[Meglett férfiak. Fiatalab- A ka'/nagy — Becsky Ba- mányként ezeket az eintékeket, W vannak közöttük, lázs, egyébként a Fény egészen fiatalok nincsenek de többségükben javakorabe- szöv dolgozója, — aki most is itt. A női karban már akad liek, s olyanok, akik már — itt, a Móra Ferenc Kultúrott- egy-kettő. A fiatalok bizonv bár creppet sem „öregek" hon énekkarát, más napokon még mindig elengedik a fülük mert fiatalnak érzik magukat pedig zenekarát formálja mellett e szép dalokat, húzó­— megették a kenyerük javát, hangzásában, művészetében, doznák az énekkartól. Szeren­Zengó-bongó mély hangok. S már nem „mai gyerek" a han- cséré a vonószenekartól nem, eneklik: g0k és hangjegyek világában, hiszen ott meg csupa egészen „Házam volt, elégett, ezt bánom, A Szegedi Dalárdában nevel- fiatal zenész van. Valahol te­szöiöm volt, elpusztult, sajnálom, kedett, onnan hozta útravaló- hát már ismét megfogant ez Lovam volt, ellopták az is tör, u! az énekszóból erőt merítő a zene. Rózsám volt. elvitték, ez megöl. dojgozó emberek daliamszere­Amiőta az én rózsám elveszett, tétét. Mindazt a nagyszerű _ r­szomorúan töltöm az életemet, harmóniát, amit csak a dolgos s a kar másik fele: a nők, meg ^^^".siírLe'nfnt'zbral.- emberek fülükben, hangsza- a vonószenekar? Hangver­tagjaik kozt. lelkükben építet- senyre. Mert hangversenyük Éneklik a hajdani ősök, a bo- tek ki csendülő és konduló, lesz december 10-én, szomba­lyongó szegénylegények kese- szélesen, mélyen zengő és ma- ton este fél 8-kor, itt a felső­ríi panaszdaiáf Bartók Béla Kasra szárnyaló hangokkal városi Móra Ferenc Kultúrott­szerelmes-szenvedélyes hang- maguknak, mintegy vágyaik- hon nagytermében. Akkor majd jaival. kai habarcsolva egymásba, s mindannyian meghallgathatjuk 'A kar másik fele a másik megálmodva a „kinti világ' — őket; akiket csak érdekel mind­nemet öleli fel. Velük együtt az élet harmóniáját vele. Míg- az a szép dallam, amit hosszú vannak vagy ötvenen, de a nem elérkezett a inai világ. évszázadok termettek, mint a nők most nincsenek itt « pró- , Nem Becsky Balázs az egye- barlangok a cseppköveket, s bán. A férfiak mély figyelem- °uh, mások is vannak itt a amely dallamok Bartók Béla mel merülnek a hangokat rej- aatardaból, mely valamikor lelkében, kottát író keze nyo­tő kottákba, s átélik a harmó- Bartok jelenletében, az ő mű- mán keltek új életre, s most niát jelentő jeleket. Valalmi- vevel hangversenyezett a vá- új erőre találva áradóan, meg­lyen tekintély,' nyugodt ma- ™sban. Emlékeznek még a szabadultan zengenek it:, a gabiztosság ül tartásukon, reS' énekesek. Sajnos fiatalok nagy magyar muzsikusra, - --- - akik meghallgathatnák, Bartók Bélára emlékezve. llíire is készül ez az éneket komolyan vevő férfinép, arckifejezésükben, figyelmük- „.,.,, ... - .,- , ben, amint fgy halkan elzen- őrizhetnék célt ado hagyo­gik-zümmögik az öreg, ősrégi lehelctű, népből fakadó nótá­kat Becsky Balázs vezénylő­eligazító mozdulatai szerint. Meghallgatják utasításait is, amint mondjsj: „Lépni, lépni bangról-hangra" — azián egy ! keveset tréfálkoznak egymá­' son, majd fljfent dalolni kez­denek, (németh) Kisteleki diákok panasza Levelet kapott szerkesztősé- tás után gabonát raktároztak günk a Kisteleki Állami Álla- és azóta még nem ürítették k' lános Gimnázium tanulóitól. Kérik az „ékeseket, intéz ­A diakok elpanaszoltak, hogv ... , , , 7 az általános iskolának van kedJel1ek mielőbb, szabadítsák egy nagy és szép tornaterme. ftI a tornatermei, mert szerei­A tornaterembe azonban ara- nének íornáztii.

Next

/
Thumbnails
Contents