Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-07 / 287. szám

mmmm AZ MDP CSONGRADMEGYEI BIZOTTSAGANAK LAPJA XI. évfolyam, 287. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1955. december 7. MAI SZAMUNKBÓL: A BEGYŰJTÉSI MINISZTER RENDELETE A BORBEGYUJTÉS EGYES KÉRDÉSEINEK SZABÁLYOZÁSÁRÓL (4. oldal) TÉLAPÓ AZ OVODAKBAN (3, oldal) A jövő évi jé termésért Az esős ősz miatt jóval később értek be kapás­növényeink, emiatt késett a gabonavetés és az őszi mélyszántás munkája is. A kenyérgabona vetéstervek teljesítéséért folytatott harc a szegedi járásban lénye­gében befejeződött. Néhány község kivételével min­den falu teljesítette, sőt túlteljesítette búza- és rozs­vetési tervét. Nagy és nehéz munka volt ez, de meg­érte a fáradságot. Szeged és a járás dolgozó paraszt­sága, termelőszövetkezetei megtették, amit népünk jo­gosan elvárt tőlük. A vetés befejezésével azonban még nincs vége az idei mezőgazdasági munkáknak. Az utolsó barázdafenékig teljesíteni kell az őszi mély­szántási terveket is. Az idő most kedvezőre fordult. A' esfpős éjjeli fa­•gyok felszárították a sáros földeket. A letakarított kukoricatarlók, répa- és burgonyaföldek várják az ekéket. A mélyszántási tervek teljesítésével már az 1956-os termelési terveink tejesítéséhez járulunk hozzá. Jövő esztendei népgazdasági tervünk, vagyis második ötéves tervünk első esztendeje azt a feladatot állítja mezőgazdasági termelésünk elé, hogy újabb há­rom százalékkal emeljük termésátlagainkat. Az őszi mélyszántás tehát első szakasza annak a nagy mun­kának, mellyel "Hetosítjuk tavaszi vetésű növényeink­ből a jó termést. Az őszi mélyszántás termést növelő hatása isme­retes. Ha csupán csak kétmázsás terméstöbbletre szá­mítunk is az őszi szántásba vetett kukoricánál, akikor mindenki számára világos: milyen vétek a szántást tavaszra hagyni a mélyszántásra alkalmas talajokon. Ha tavaszra a szegedi járásban mindenütt őszi mély­szántásba vetnék a kukoricát, ez szerényen számítva is kedvező időjárás mellett mintegy 65—70 ezer mázsa terméstöbbletet jelentene. Az őszi mélyszántási tervek teljesítése különösen nagy felelősséget ró a gépállomásokra. Ismeretes, hogy ebben a hónapban a gépállomási gépek, traktorok húsz százalékát kell kijavítani, ugyanakkor még a tél beállta előtt végezni kell a mélyszántással is. A mély­szántási tervek teljesítésével csak az a gépállomás bir­kózhat meg eredményesen, ahol ezt a két munkát jól összehangolják. A következő napokban a szegedi já­rás gépállomási vezetőinek intézkedni kell afelől, hogy bent a gépállomáson csak a javítás alatt lévő gépek álljanak, a többiek pedig a lehetőség szerint két mű­szakban szántsanak. A már kijavított gépeket is azonnal irányítsák oda, ahol még mindig sok a munka. Mert szántani való bőven van. A deszki Táncsics Ter­melőszövetkezetnek például még egy barázdafenéknyi mélyszántása sincs. A deszki Kossuth TSZ-ben mint­egy 150 hold föld vár még mélyszántásra. Az algyői Üj Élet Termelőszövetkezetben 243 holdon van még hátra a mélyszántás, a sándorfalvi Rózsa Ferenc TSZ­ben még 180 hold hiányzik a tervből. De sok még a szántanivaló a gyálaréti Komszomol, vagy az újszent­iváni Szabad Föld Termelőszövetkezetek földjein is. Az őszi mélyszántási tervek teljesítéséhez elég traktor, igaerő áll rendelkezésünkre, csak jól ki kell használni az adott lehetőséíjpket. Helyes az. ha a gép­állomások vezetői azokat a traktorosokat, kiknek gé­pei javításban vannak, a jelenleg munkában lévő gé­pekhez éjjeli műszakra osztják be. A szegedi járás és Szeged dolgozó parasztjai kö­zül már nagyon sokan ismerik a gépi munka előnyét s az egyéni gazdák is szívesen veszik igénybe mély­szántáskor a gépállomások gépeit. A gépi mélyszán­tás az állam segítségének egyik formája ahhoz, hogy az egyénileg dolgozó parasztok is többet termeljenek. Ezért fontos, hogy gépállomásaink a szövetkezeti mun­kák elvégzése mellett most az egyéni gazdáknak is a lehető legnagyobb segítséget nyújtsák az őszi mély­szántás gyors befejezéséhez. Az őszi mélyszántási terv teljesítésévél azonban nem lehet csak a gépállomásokra várni Községi taná­csaink vezetői — mint ahogy a vetés idején tették — minden igaerőt mozgósítsanak a mélyszántásra. A munka lendületes végzése közben — bármeny­nyire szorít is a cipő bennünket — egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a minőségről. Igaz, hogy a rend­kívül esős ősz miatt a talajviszonyok nem mindenütt kedvezőek, de annak semmi akadálya nincs, hogy a szántás megfelelő mélységű legyen, és hogy ne marad­janak vakbarázdák, s hogy alkalmazzák az előhántós ekéket. Tudjuk, hogy az őszi mélyszántásnak is csak akkor van jelentősége, ha nagy gondot fordítunk a minőségre. Így számíthatunk jelentős terméstöbbletre. Gépállomási mezőgazdászaink lelkiismeretesen őrköd­jenek a munka minősége felett, de őrködjenek ter­melőszövetkezeti vezetőink is. Minden traktorostól meg kell követelni a becsületes, jó munkát, de ugyanakkor minden szükségest biztosítani kell részükre ahhoz, hogy feladataikat, terveiket teljesíteni tudják. Trakto­ristáink joggal kívánják, hogy megbecsüljék munká­jukat, ellátásukról messzemenően gondoskodjanak. Terjedjen ki ez a gondoskodás a meleg ruháklkai való ellátástól a szükséges védőitalok, állandó meleg éte­lek biztosításáig. Érezze minden traktoros, hogy szá­mítanak rá, megbecsülik, vigyáznak egészségére. Mindenkinek, akinek csak része van az őszi mély­szántás nagy munkájában, tudnia kell: amint növek­szik ezekben a napokban, hetekben a felszántott hol­dak száma, úgy fizet a jövő esztendőben a föld mind jobban és jobban fáradságunkért Termelőszövetkezeteink életéből A Táncsics TSZ győzött a szegedi termelőszövetkezetek őszi versenyében A Szegedi Városi Tanács mezőgazdasági osztálya a na­pokban értékelte a szegedi termelőszövetkezetek között folyó őszi munkaverseny eredményeit. Az értékelő bizottság jog­gal ítélte oda a verseny győztese címet, s az első he­lyezést a ságvári telepi Táncsics Termelőszövetkezet tagságának, akik a kedve­zőtlen időjárás ellenére is nagy szorgalommal végezték az őszi mezőgazdasági mun­kákat. A burgonyaszedést már szeptember 20-án befejez­ték. Október 20-ára 60 holdnyi kukoricatermésük betakarítását is elvégez­ték. A szegedi határban elsőnek takarították be földjeikről a kukoricaszárat. Az őszi ke­nyérgabona vetéssel is a szö­vetkezetek közül az elsők voltak. A szövetkezet veze­tősége jól megszervezte a munkát Ennek köszönhető, hogy a tsz gazdag paprika­termését még a komolyabb esőzés beállta előtt biztos helyre tehették. Amíg mun­ka volt kint a határban, a tsz tagjai hétköznap, ünne­pen egyaránt dolgoztak. Szeptember 28-án már jelen­tették a Táncsics TSZ tagjai, hogy a 30 hold őszi árpa ve­téssel is elkészültek, öszi takarmányvetési tervüket már szeptember 25-én telje­sítették. Búzából 95 hold vetési kö­telezettsége volt a szövet­kezetnek, november 10-ig azonban 100 katasztrális holdat vetettek el. A jó munkaszervezés követ­keztében a vetési és betaka­rítási munkákat kellő idő­ben sokkal kisebb fáradság­gal tudták elvégezni, nem kellett a munkaegységeket feleslegesen felhasználni. Ugyancsak a jó munkaszer­vezésnek és a tagság szorgal­mas munkájának eredmé­nye, hogy a búzsavetés a tervezett helyre kerülhetett, nem kellett a rossz idő miatt a gazdaság földjeinek vetési sorrendjét megbontani. A növénytermelési brigád tag­jainak arra is volt idejük, hogy a kenyérgabonával be­vetésre kerülő földeket mű­trágyázzák. A szövetkezet a tavalyi esztendő eredményei­hez képest az idén sokkal szebb, gazdagabb gyümölcs­termést takarított be. A gyü­mölcstermés betakarítási munkáit jól megszervezte a vezetőség. Időben értékesít­hették a különböző gyümölcs­féléket, s ez lényegesen emelte a tsz évi jövedelmét. Az értékelő bizottság a verseny második helyezését megérdemelten a A Táncsics TSZ tagjai után a Dózsa TSZ tagjai vetettek először a szegedi határban. 23 hold őszi ár­pájukat október 10-ig és tíz hold őszi takarmány­keveréküket október 20-ig elvetették. Ebben a hagyományosan megrendezett őszi verseny­ben a Haladás TSZ a har­madik, az Alkotmány TSZ a negyedik, a Felszabadulás Termelőszövetkezet az ötö­dik helyezést érte el. A ver­seny utolsó helyezettje az alsóvárosi Új Élet TSZ lett. A betakarítási munkák meg­gyorsítására az Üj Élet TSZ vezetősége többszöri sürge­tés ellenére sem fordított kellő gondot. A tsz tagsága hosszú időn keresztül a ház­táji földek betakarításával foglalkozott, s ez rossz kiha­tással volt a közös munkára. Az őszi árpa vetéstervét 72 holdon november 31-én fe­jezte be. Ez jó eredménynek számít, a búzavetéshez azon­ban későn fogtak hozzá. A kukoricaszedés után nem fordítottak kellő gon­dot a szár le takarítására, s az esős idők beálltával sokkal több nehézséggel, sok munkaegység felhasz­nálásával végezték el ezt a munkát. A fűszerpaprika betakarítá­sát a tsz-ek közül utolsónak fejezték be. Még a legna­gyobb munkaszezon idején is megtörtént, hogy a tagok egy része, különösen szom­bati napokon, nem jelent meg a közös munkában, ez­zel akadályozták, illetve hát-, ráitatták a tsz-ben dolgozó traktoristák munkáját is. Az Üj Élet TSZ tagsága minden bizonnyal levonja e verseny tanulságait, s harcot indíta­nak a munkafegyelem teljes megszilárdításáért, 55 forint 31 fillér munkTaegységenként a baktói Felszabadulás TSZ-ben Á szegedi termelőszövetke­zetek közül az Üj Élet, a Táncsics és a Dózsa után a baktói Felszabadulás TSZ­ben is befejeződött a zár­számadás nagy munkája. A szegedi szövetkezetek között egész esztendőben nagy versengés volt azért: a gazdasági év befejeztével hol lesz nagyobb a tagok jöve­delme, s hol gyarapodik leg­többet a közös szövetkezeti vagyon. A zárszámadások eddigi munkája bebizonyí­totta: ebben a versenyben a baktói Felszabadulás TSZ tagsága lett az első. A bak­tóiak jó fejhosszal megelőz­ték az alsóvárosi Űj Élet TSZ tagjait is, akik — mint ahogy beszámolt már erről a „Dél­magyarország" — 50 forint 50 fillér értékű terményt és készpénzt vittek haza a zár­számadás után megdolgozott munkaegységeikre. A baktói Felszabadulás Termelőszövetkezetnek az idén szépen gyarapodott a közös vagyona is. A fel nem osztható szövetkezeti alap értéke most már megközelíti az 1 millió forintot. Valaki mondhatná talán azt is, hogy azért osztanak most sok mindent a Felszabadulás TSZ-ben, mert bizonyosan keveset ruháztak be az el­múlt esztendőben. Az ilyen vád méltatlanul érné a Fel­szabadulás TSZ tagságát, mert bizony az újszegedi Ha­ladás TSZ után ők építettek legtöbbet a nyáron. Hetven­ezer forintos, saját erejükből történő beruházásból felépí­tették a szövetkezet új ko­vács- és bognár-műhelyét. Ugyanakkor 126 ezer forin­tos beruházással elkészült az új 1800 férőhelyes baromfi­ház, s építettek még egy öt vagonos kukoricagórét is. Eh­hez is mindössze csak 4500 forint állami hitelt kaptak, holott az új góré tízezer fo­rintba került. Az 5500 forint különbözetet a tsz ugyancsak a saját zsebéből fizette meg. Érdemes leirni, mennyi minden jut itt egy-egy mun­kaegységre. Többek között a munkaegységeik után a Fel­szabadulás TSZ tagjai kap­nak 3 kiló 56 deka búzát, 1 kiló 20 deka árpát, 4 kiló 49 deka kukoricát, 95 deka sza­lastakarmányt, 1 kiló 20 deka burgonyát, 2 kiló takarmány­répát, 2 kiló alomszalmát, 25 deka rizst és még 25 deka cukrot is. A munkaegységek értékein felül még 81180 fo­rint prémiumot is szétoszta­nak a tagok között. A szövetkezet vezetősége a zárszámadás készítésekor nem feledkezett meg a föld­járadék fizetéséről sem, Azoknak a dolgozó parasz­toknak, akik annakidején földdel léptek a szövetkezet­be, földjük minden aranyko­ronája után most 1 kiló 03 deka búzát és 2 forint 78 fil­lér készpénzt osztanak. Hogy milyen szép jövede­lemre tettek szert az idén a baktói Felszabadulás TSZ tagjai, lemérhetjük abból is, hogy a tsz-ben számos tag, illetve család van. mint pél­dául Szabó D. Ferencék is, kik csak hántolt rizsből két mázsa körül kapnak most. Megkezdi működését Berlinben a „magyarok hazatérését elősegítő bizottság" Dózsa Termelőszövetkezet tagságának juttatta. A Dózsa TSZ vezetősége is felkészült az őszi nagy mezőgazdasági munkákra, azonban munká­jukba helyenként hibák is becsúsztak. Hiba volt pél­dául, hogy a rizs aratásának megkezdése előtt nem fe­jezték be a kukoricaszedést, s emiatt elhúzódott a kuko­ricatörés munkája. A rizs­aratást jó időben megkezd­ték, azonban a cséplésnél ke­vés gondot fordítottak a szemveszteség csökkenté­sére. A Berlinben megalakult „ma­gyarok hazatérését elősegítő bizottság" levéllel fordult a Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériumához, amely­ben kifejezésre juttatta, hogy munkálkodni kíván a hazájuk­tól elszakadt, az Elnöki Ta­nács 11/1955. törvényerejű rendelet alapján amnesztiában részesített magyar állampolgá­rok visszatérése érdekében. Illetékes magyar szervek a bi­zottság működéséhez hozzájá­rulásukat adták. Az alábbiakban ismertetjük a „magyarok hazatérését előse­gítő bizottság" levelét: rA' Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának, BUDAPEST Ml, külföldön élő és az am­nesztia során hazánkba visz­szatért magyarok, örömmel és megelégedéssel vettük tudomá­sul a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 11/1955. sz. törvényerejű rendeletét, amely büntetlenséget biztosit azon magyarok számára, akik a második világháború kap­csán, vagy később meggondo­latlanul, vagy a törvényeket megsértve elhagyták az orszá­got és nem tértek vissza hazá­jukba. Az emigrációban módunkban volt látni az elmúlt évek so­rán, hogy magyar honfitársa­ink a legnagyobb nélkülözések és bizonytalanság között él­nek. Honfitársaink közül sok olyannal találkoztunk, akik szívesen hazatértek volna ha­zájukba, de a megfélemlítő propaganda hatása alatt nem mertek, félve a felelősségrevo­nástól. Módunk volt arról is meggyőződni hogy igen sok olyan magyar él emigrációban Európában és Amerikában, akit megtévesztettek, félreve­zettek, aki becsületes, jó ma­gyar hazafi és helye Magyar­országon lenne. Meggyőződésünk, hogy ha­zafias kötelességünket teljesít­jük, mikor szándékunkban áll Nyugaton élő magyar honfi­társaink hazatérésének előse­gítése, támogatása. Meggyő­ződésünk, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya nagylelkűen megbocsátva a korábban elkövetett bűnöket, őszintén és komolyan akarja a szétszóródott magyarságot ha­zájába visszavezetni és ennek érdekében kész a hazatérők­nek az amnesztia mellett a szükséges támogatást meg­adni, hogy képességeiknek megfelelően mielőbb elhelyez­kedhessenek és résztvehesse­nek az ország munkájában. Éppen ezért elhatároztuk, hogy csekély erőnket e magasztos cél szolgálatába kívánjuk ál­lítani, hogy elősegítsük hon­fitársaink visszatérését sze­retett hazánkba. Kérjük a Magyar Népköz­társaság Külügyminisztériu­mát, eszközölje ki a Magyar Népköztársaság illetékes szer­veinek hozzájárulását ahhoz, hogy Berlinben „magyarok ha­zatérését elősegítő bizottság"­ot hozzunk létre. Szentiványi Béla professzor, a berlini Humbold Egyetem finnugor tanszékének vezetője, Barta Lajos újságíró, Földes Papp Károly, a „Magyar Menekültügyi Iroda" volt munkatársa, a magyar református egyetemes konvent munkatársa, Korcsog Mihály volt idegenlégionárius, marós Berlin, 1955. november 20. HÁROM GÉPÁLLOMÁS AZ ÜJ BÉREZÉSI REND­teljesitette eddig a megyében SZER bevezetése után a Rósz­ez évi összes traktor-munka- kei Gépállomás dolrozói közül tervét: az arpadhalmi, a kis- is igen sok traktor, , lé,j [,e a teleki és a morahalmi. helyi Lenin TSZ-be.' A

Next

/
Thumbnails
Contents