Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-03 / 284. szám

Saombat. 1955. december 3. OÉIMHOYBRORSZBG M MC7A 1^1 U Jín fl I UöNFfKENCIA A művesetők felelőssége az önköltség csökkentésében Nagy fontosságú a terme- anyag, bér, javítóműhelyi lés költségeinek, a termékek szolgáltatás és egyéb kötó­önköltségének csökkentése, ség merült fel egyik, vagy Most és a következő évben másik üzemrésziben is nagy gondot kell fordí- Lényegében tehát arról tani a terv mennyiségi telje- van szó, hogy minden ter­sítésével együtt az önköltség meló üzemrészben (beleért ­csökkentésére. Nyugodtan ve a javító-műhelyt és a állíthatjuk, hogy az önkölt- TMK-t is) felmerülő összes ségcsökkentésben saját por- közvetett költségek az üzem­tankon is találunk éppen részek tevékenységének meg­elég tennivalót. Az önköltségcsökkentés nem kizárólag a műszaki dolgozók ügye, feladata és kötelessége, hanem minden dolgozóé a saját munkaterü­letén. Az önköltség alakulásának oroszlánrésze a termelő üzemrészekben dől el. Eb­ből következik, hogy az önköltségcsökkentés leg­főbb őreinek a műszaki dolgozóknak kell lenniök. Különösen azoknak, akiktől — beosztásra való tekintet nélkül — függ az anyagok­kal, bérekkel és egyéb esz­közökkel való gazdálkodás. A műszaki dolgozók a ter­melés zavartalanságának biz­tosításával együtt fordítsa­nak nagyobb gondot az ön­költségcsökkentés lehetősé­geire. Melyek ezek a lehető­ségek? Egyik oldalon leg­döntőbb az alapanyaggal, a pamut­tal való takarékoskodás, az anyagkihozatali százalék növelése. Fontos a fonalak minőségé­nek állandó javítása, a se­lejtes termékek lehető leg­kisebbre való leszorítása. De nem kevésbé lényeges a munkafegyelem megszilárdí­tása, az állóórák csökkenté­se, a törzsgárda kialakítása, a dolgozók beosztásának ál­landósítása és szakmai szín­vonalának emelése. Az önköltségcsökkentés másik döntő területe a közvetett költségekkel való takarékoskodás. Ide tar­toznak a különböző segéd­és üzemanyagok, fűtő­anyag, villany, tartalék-al­katrészek, fogyóeszközök stb. Elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy üzemünk egyes termelési részlegeinek, üzem­részeinek vezetői saját ma­guk irányítsák a rájuk bízott terület önköltségének alaku­lását, rendszeresen beszá­moljanak arról a vállalat igazgatójának, főmérnökének és főkönyvelőjének. A köz­vetett költségekkel való gaz­dálkodás ellenőrzését minisz­tertanácsi határozat alapján az ország valamennyi ipar­vállalatára nézve kötelezővé tették. üzemünk számviteli gár­dája, de különösen a ter­melési könyvelők csoport­ja alaposan felkészült, hogy a vonatkozó rendel­kezéseknek megfelelően minden lehető segítséget megadjon a vállalat mű­szaki dolgozóinak; főműve­zetőinek, művezetőinek, hogy a vezetésükre bízott terület költségeinek ala­kulását részletesen ellen­őrizhessék. A negyedik negyedévtől kez­dődően rátértünk a tevé­kenységi költségcsoportom­ként! könyvelésre. Ez az új eljárás éppen az említett köz­vetett termelési költségek alakulását rögzíti ikülön-kü­lön az egyes üzemrészekben. Ennek segítségével nemcsak azt tudják megállapítani, hogy az üzemrész közvetett anyagfelhasználása, bére és egyéb költsége hogyan ala­kul, hanem legelsősorban azt: az üzemrész egyes tevékeny­sége mibe kerül. Megállapít­ható például, hogy a terme­lő-berendezések üzembentar­tása. vagy karbantartása és javítása mennyi költséget emésztett fel. Kimutatható ezen belül az is. hogy pél­dául a termelőberendezés üzembentartásához mennyi A zavartalan munkáért ^^ * J^V**** A Szegedi Ládagyár dolgo­zói nem egyszer kérkedhettek már azzal, hogy jó újítások­kal segítik a termelés növe­lését. Most sincs ebben hiba. Virág Istvánt és Peleskei Bá­lintot már régóta foglalkoz­tatja egy kérdés. Mindketten köszörűsök az üzemben, s így alkalmuk vam megfigyelni, hogy a körfűrész rendes fo­gazása rendkívül módon igényire veszi A MEGHAJTÓ MOTORT és a motor csapágyait. Gya­kori a csapágycsere a körfű­résznél. Hogyan lehetne ezen segí­teni?! Gondolkodtak rajta. Megpróbáltak más fogprofilt alkalmazni. Az eredmény nem változott. Üj javaslatot tettek, s a gyakorlatban al­kalmazták, és jelentős ered­mény született. A lóerő fel­használás ötven százalékra csökkent, a gépek élettarta­ma jelentősen megnöveke­dett, s minőségileg is kifogás­talan lett a gépek működése. De nemcsak a gépek élet­tartamának növelésére, ha­nem az emberi munka meg­könnyítésére is tettek javas- lenti az is. hogy az anyag alá latot a Szegedi Ládagyár doi- beton-alátéteket tesznek. Bz­gozói. Nagy Endre és Vajda László sokat gondolkozott már azon, hogyan lehetne az anyagmozgatók munkáját megkönnyíteni. Eddig ugyan­is az volt a helyzet, hogy az iparvágányon megraktak fá­val egy kocsit, s art hat em­ber tolta fel az emelkedőre. Most Nagy és Vajda elvtárs kidolgozott egy ÖTLETES SZERKEZETET, amely önműködően felhúzza a fával megrakott kocsit zz emelkedőre. Ezek az ötletek mind a munka megkönnyítését, mind Kell is ez, hogy alaposan fel­készülhessenek a Szegedi Lá­dagyár dolgozói a második ötéves tervre. Az újításokon kívül-másban is megmutat­kozik ez a felkészülés. Még ebben az évben elkészül két szárító kamra, amely a kö­vetkező negyedévben már dolgozik is. A két sztoító KELLEMES MEGLEPETÉS felelően vannak csoportosít va. Szükséges, hogy az üzemrészek felelős vezetői az egyes időszakok, hónapok tényszámainak kézhezvétele után részben az előző idő­szak tényszámával, részben a tény időszak tervszámával végezzenek összehasonlítást Ilyenformán meg lehet keresni azokat a tevékenységi csoportokat, s ezen belül azokat a költ­ségeket, amelyek az egyes tevékenységek költségei­nek alakulását az előző időszakkal, a tervvel szem­ben megváltoztatták. Ilyen részletes munka mellett válnak majd igazán gaz­dáivá üzemrészeiknek a művezetők. Az egyes- üzemrészekben az önköltségcsökkentésért aján­latos tevékenységi költségcso­port felelősöket kijelölni. Ilyen például a fogyóeszköz felhasználásának felelőse, akinek kötelessége a tervszá­mot ezen a területen megtar­tani. Október elejétől a külön­böző anyagkivételezések al­kalmával már maguk a mű­vezetők írják rá az anyag­kivételezési jegyre a tevé­kenységi költségcsoportok számát, jelzését. Az ismer­kedés kezdete tehát már megtörtént, Szükséges azonban, hogy az üzemrészenként máris rendelkezésre álló űj tevé­vékenységenkénti kimuta­tásokat az üzemrészek ve­zetői lelkiismeretesen ta­nulmányozzák. Az önköltségcsökkentés le­hetőségei adva vannak. Ké­szen áll az a segédlet is, amelynek felhasználásával ellenőrizhetik a műszaki dol­gozók az önköltség alakulá­sát. Ha azonban a műszakiak nem élnek ezzel az egyéb­ként kötelezően előírt lehe­tőséggel, akkor a számviteli dolgozók munkája egyenlő a rendelet sematikus végrehaj­tásával, s az általuk készí­tett kimutatások csak bü­rokratikus aktahalmazt je­lentenek, Hogy ez ne így le- _ Arne MatUon ^ - Egy CJTÍPÜSÜ PARKETT-GYA­gyen, elsősorban a musza- nyaron át táncolt" című svéd LÜGEPET szerkesztettek kiak munkájától, kezdeme-, fjlm rendezőjének „Salka Csehszlovákiában. Agépsú­nyezesetoi iugg. | Valka" című új filmje az íz- lya alig haladja meg a 40 kilo­Gáspár Béla, ! landi nép életéből meríti té- grammot. A géppel óránként a Szegedi Textilművek máját. A film a napokban 90 négyzetméternyi könyvelési osztályvezetője Párizsban kerül bemutatásra, lehet meggyalulni. által a fa minőségét óvják meg. Ezek az apróbb mozzana­tok. melyek a következő ne­gyedévre való felkészülés jegyében születtek meg a Szegedi Lódagyárban. A má­sodik ötéves terv első ne­gyedéve tervfelbontásáról azonban nem beszélhetünk, mert mind a mai napig még keretszámokban sem tudják, mit ír elő a Szegedi Láda­gyár dolgozói számára. Pedig bizony jó volna már tudni, hogy mire készüljenek fel. Nemcsak ebben hibás a Budapesti Ládaipari Vállalat, a termelés növelését jelentik. Iianem abban is. hogy helyte­len hangulat uralkodott egyes művezetők között. Miről van szó? A Láda ipari Vállalat egyik vezető munkatársa augusztus 24-én írt egy levelet a Szege­di Ládagyár vezetőségének. Idézünk egy részt a levélből: „Utasításunk kiadásakor, mint abból kitűnik, kihang­kamra üzembe helyezése súlyoztuk, hogy a tűzifa ter nagymértékben elősegíti a minőségi munka javítását. Ugyancsak a második ötéves tervre való felkészülést je­Sok szegedi bosszankodott egy évvel ezelőtt, amikor lát­ta, hogy a MÁV Igazgatóság Sztálin körúti oldalán végig feltörik a járdát. Kifogásol­ták, hogy az új járdát miért éppen itt készítették. Min­denki tudta, nem egy helyen sokkal rosszabb az aszfalt. Utólag eláruljuk, hogy „téve­désből" javították ki itt a járdát, a munka csak a WC körül volt eredetileg tervbe­véve. Szerencsére azonban előre nem látott meglepetés tör­tént: Szeged Budapestről autóbuszokat kapott. Az autóbuszállomáet pedig ép­pen ide helyezték az újjáépí­tett aszfaltjárda mellé. — Miért bontják, már me­gint fel az aszfaltot? — kér­dezte az egyik szemlélődő ember a munkavezetőtől. Az tréfásan válaszolt: — Most nem a DÁV, nem is a Gázművek bontják... — Hát ki? — A Villamosvasút. Űj vá­róhelyiséget építünk ide. Ez meglepetés, ' méghozzá kellemes meglepetés volt. Rá­adásul egy hónappal később, szerdán már ott is állt a szép kék-sárga váróhelyiség és a kocsifordítók melegedője az autóbuszmegállónál. Ezért valóban érdemes csíkot vágni az aszfaltba. A szegediek sok rosszat mondtak már a Villamosva­Telt, múlt az idő, s kedden sutról. Nehogy azt higgyék délben megint fejcsóválva álltaik meg többen az autó­buszmegállónál: az új járdát nagy kopácsolások közepette bundakabátos férfiak törték fel. azonban a Villamosvasút dol­gozói, hogy a jót nem látják még. Dehogyisnem! Es most köszönik ezt az igazán kelle­mes meglepetést. M. T. fl Homokkitermeli) leliesifetfe évi tervét A Szegedi Homokkiter­incki Vállalat dolgozói no­vember 28-án eleget tettek évi tervüknek. Az évközben több nehézséggel kellett meg­küzdeniök és a vezetők, a munkások derekasan helyt­álltak. Jól és időben biztosí­totta a vállalat az építkezé­sekhez nélkülözhetetlen cs szükséges homokmennyisé­geket. Az évi terv határidő előtti teljesítése még jobb munká­ra serkenti a Homokkiter­melő Vállalat dolgozóit. melésére és anyagtérre meg­tervezett létszám láda terme­lésre nem fordítható .. Volt rá eset, hogy AZ EGYIK MUNKAHELYEN kevesebb ember is el tudta volna végezni a munkát, és egy másik munkahelyre pe­dig nagyon kellett volna em­ber. Igen ám, de a művezetők kézael-lábbal ragaszkodtak a hozzájuk beosztott emberek­hez és nem akartak senkit elengedni, mondván, ha az embereimből adok, akkor nem lesz meg a normaóra és nem kapok prémiumot. Egy­ben hivatkoztak az előbb már említett rendeletre is. Hely­telen, a rendelet holt betűi­hez való szolgai ragaszkodás, amikor az nem szükséges. Gyakran előfordul, hogy egy ideig egy helyerr - több emberre van szükség, . mint amennyit a rendelet előír, másik helyen pedig kevesebb ember is el tudná a munkát végezni. Ez annál is inkább előfordul, mert az anyag sem egyformán érkezik. Ilyenkor természetesen át lőhet ideig­óráig csoportosítani az embe­reket. Az üzemi pártvezetőség el­beszélgetett a művezetőkkel és megmagyarázta, miért kell egyszer-egyszer egyik helyről elvenni embereket; hogy ez nem jelent mást, mint a Lá­dagyár munkájának zavarta­lan biztosítását, s ebből még nem éri a művezetőket anya­gi károsodás. \ Készülnek a Szegedi Láda­gyár dolgozói a második öt­éves terv első évére. De ered­ményesebb lenne ez a felké­szülés, ha a Ládaipari Köz­pont megküldené az üzem dolgozóinak legalább a keret­számot. hogy mit, és mennyit kell termelniük a második parkettát I ötéves terv első negyedében. (b. }.) Vasárnap: fémgyűjtő nap Az eddigi t'émgyüjtő l«ú* napok legjobb gyűjtői » közép- és általános isko­lák fiataljaiból kerültek ki, A szegedi DlSZ-bizottsáe vezetésével most vasárnap Szeged város fiataljai fém­gyűjtő napot rendeznek a> városban. A lelkes fiatalok felke­resik majd mindazokat a helyeket, ahol még sok fémhulladékot lehet talál­ni. Feladatuk, hogy össze­gyűjtsék a pincékben, a padlásokon, a kamrák rej­tekében és egyéb helyeken a vas- és fémhulladékot. A két vasgyűjtésben élenjáró iskola, a Juhász Gyula és a Mérey utcai Altalános Iskola mellett már sok általános iskola vau, mely dicséretes mun­kát végzett a fémgyűjtési versenyben. A móravárosi 28 mázsa, a rókusi 24 má­zsa, a Szilién sugárúti 17 mázsa, a Csongrádi sugár­úti 15 mázsa, az Árpád téri és a Gutenberg utcai 14—14 mázsa, a Dugonics és a Dózsa György iskola 13—13 mázsa vasat gyűj­tött össze. A többi iskolák tanulói is csatlakoztak a 10 kilo­grammos mozgalomhoz, dc azok még nem értek el ilyen szép eredményeket. A Madách utcai, a Mátyás téri, a Földműves utcai Általános Iskolák — me­lyek a legutóbbi fémgyűjtó hónapban elsők között jár­tak eddig — csak 1000 ki­logramm körüli mennyisé­get gyűjtöttek. Vannak olyan iskolák is, mint pél­dául a Hattyas-sori, Ság­vári-telepi, valamint az Algyői üti iskola, melynek tanulói semmi vashulladé­kot nem gyűjtöttek. A vasárnapi fémgyűjté napon Szeged fiataljai te­gyenek eleget becsületbeli kötelességüknek és sok vas- és fémhulladék gyűj­tésével járuljanak hozzá a fémgyűjtő hónap siker-i­hez. Babérkoszorú „A néma tevent éneit" A Kamaraszínházban teg•> nap este ünnepelték meg a színészek a közönséggel A néma levente ötvenedik elő­adását. A második jelvonást követő szünetben Tasnády Lajos, a második kerületi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára babérkoszorút nyújtott át Horváth Jenőnek, a nagysikerű darab rendező­jének. A szereplők ugyanak­kor különféle ajándékokat kaptak a színháztól. Ebből az alkalomból a si­keres színdarab további elő­adásaihoz magunk részéről további sikeréket kívánunk a színészeknek s azt kívánjuk, j hogy — o színdarab szövege szerint: „Az idő múlását még sokáig állja A néma levente szép históriája!" 20. Bikácsi szeme megrebbent és vál­lára tette kezét. — Te Pista. Három hete határoz­tuk el, hogy lesz valamiféle kultúr­csoportunk is. Meglett az alakuló gyűlés, megvan a jegyzőkönyv, de aztán semmi.;: — Nem is lesz semmi, mert sen­ki sem tud semmit. Botfülűekkel hogy csináljak én valamit. — Mondta Pis­ta s belül ijedten várta, mi lesz. Mert az az igazság, hogy nem tudja, miként hasznosítsa ő tudományát a csoport indításában. Egyedül ő értett a zenéhez, rá várt volna a feladat, hogy1 valami énekkart szervezzen, vagy csasztuska brigádot, vagy amit tudna. Bikácsi nyomban válaszolt. — Sok is volt ez neked, belátom. Nem vagy képzett zenész, ezért jobb lesz nekünk a kézilabdacsapat. Majd keresek valakit, aki a dalárdát ta­nítsa. Vannak ott jóhangú emberek is. nemcsak botfülűek. — Tette hoz­zá szigorúan. Pista most azt gondolta, sértődöt­ten és lehangoltan, hogy akkor miért bízott meg engem a szervezéssel. Annyira rá volt írva ábmzatára ez a kérdés, hogy Bikácsi egyszeribe fel­kacagott. — Tudom, mi rágja a májadat. Megbíztalak. Dedig tudtam, hogv nem mégy veie semmire. — Aztán elkomolyodva mondta: — Csak azért tettem, hátha tévedek. Meg próbára tettelek. De most már beláthatod, hogy nem elég valamit mondani, nincs annak hitele, hacsak nem áll a szakmai tudás megette. Evvel el is váltak s Pista szégyen­kezve ballagott hazafelé. Mert Biká­csi nyersen megmondta, hogy az ő res zeneszerző. Ez más. a déről min­denki tudja, hogy ez ő. Ült és ült és nem csinált semmit. A félhomályban olyan volt, mint egy csínytevésért bezárt gyerek. Lám, — gondolta minden átmenet nélkül, — ezt nem lehet pénzért megvenni. Ezt a tudást. Mégegyszer elolvasta a gondosan kicirkalmazott első oldal feliratát. nagyratartott zeneszerzői tudása az majd lassan kettétépte, az egész fü­első gyakorlati feladatnál megbukott. Nehéz volt ezt elviselni. Otthon bevonult az üres műhely­be és elővette a beporosodott kotta­füzetet. De annyira tele volt belső fájdalommal és elégedetlenséggel, hogy csak éppen kinyitotta a füzetet. — „Hervadó rózsák. — Operettlibret­tó. Irta Nagy D. István". Érezte, hogy már a felirattal va­lami baj van. Olyan édeskés, meg romlott szagú s az a nagy dé betű. Ügy képzelte, érdekessé kell tenni nevét, annyi Tóth, Kovács, Nagy sza­zetet. Aztán ledobta a padlóra és meggyújtotta. Égett a librettó. Anya jött be ekkor és ijedten ki­áltott rá. — Megbolondultál? Felgyújtod a házat. Pista komoran nézte a lángokat és nem engedte, hogy anyja eloltsa. Mikor elégett, kijelentette, hogy soha többé nem néz kottára. Ott­hagyta Anyát és bent a szobában elővette a harmonikát. Evvel is le­hetne valamit csinálni. De sajnálta ladgál a világhan ..D. Nagv", A hí- a szép szerszámot, tényleg nagy mar­haság lenne elpusztítani. — De ön­marcangoló kedvében minél nagyobb fájdalmat akart magának okozni. Giza kezdettől fogva figyelte, mit csinál bátyja és mikor annak arca egyre sötétebbre vált, ösztönösen szólt rá. — Játsszál valamit Pityu, olyan régen nem volt a kezedben. — Pista rá sem i-ézett, de a harmonikát le­tette az asztalra. Olyan elhagyatott volt ebben a pillanatban, hogy Giza szíve sajgott bele. Szegény, mennyire szereti Máriát. Pista felemelte fejét és zavaros pillantása beleesett Giza tiszta sze­mébe. ebbe a kék tóba. Mint egy rossz varjú. Lassan hozzálépett es felemelte húga állát. — Milyen tiszta a szemed. Nem is tudtam. — Mormolta szinte öntu­datlanul, maid hevesen felkiáltott: — Ugye milyen hitvány fráter vagyok én? — S arcát kezébe takar­va elfordult. Giza, a jó lélek, könnyes szemmel ölelte meg. — Csak tovább, nem lesz semmi baj. — Lehelte bátyja fülébe. — Hagyjál. — Mondta Pista és szerette volna, ha megszűnik min­den. De a fájdalom, melyet a mélyen megsebzett hiúság és öncsalás oko­zott. lassan elcsitult benne. Giza to­vább suttogott. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents