Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

6 Vasárnap, 1955. november 13. Szeged kulturális helyzetéről tárgyalt a Városi Tanács ^J^HT d11U,tón. a Városl Tanács epületének nagy ta-[ság tevékenységéről beszá- I lett. Komolyan harcoltak a hnü^fr „ ? tanácstagok és a meghívottak, Imolva elmondotta, hogy a bi- 'jobboldali jelenségek ellen is. hogy megtárgyaljak Szeged kulturális helyzetét. Dénes Leó - - - elvtárs a végrehajtó bizottság elnöke nyitotta meg az ülést, és ismertette a jelenlegi küi- és belpolitikai, valamint a várospolitikai helyzetet, és beszámolt a megelőző tanácsülésen hozott határozatok végrehajtásáról. Ezután került sor Tombácz Imre elnökhelyettes beszámolójára. Tombácz Imre elvtárs beszámolója Tombácz Imre beszámolója elején a nemzetközi helyzet kedvező alakulásáról beszélt, Majd Tombácz Imre elvtárs ismertette a kulturális élet további erősítését célzó, naameiynek egyik ismérve a ; gyobbrészt általános feladatomindinkább gyarapodó nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakulása —, majd arról beszélt, hogy az ellenséges tevékenység a kulturális munkában milyen élesen jelentkezett. A jobboldali elhajlás hatása érvényesült a város kulturális életében is — állapította meg —, s így a kultúrmunka nem szolgálta megfelelően a szocialista szellemű nevelést. A kultúrcsoportok műsorában elvtelen, silány művek is szerepeltek, a könyvtárak lemondtak a politikai irodalom terjesztésének egyik fontos mód járói: a politikai művek ajánlásáról. A jobbodat! nózoiek elleni harc A képzűművészet területén a tavaszi tárlat jelezte a káros nézetek hatását. De a nemrég megrendezett őszi tárlaton már megmutatkoztak a jobboldali nézetek ellen folytatott harc eredményei — hangsúlyozta Tombácz Imre. Figyelemreméltó fejlődés történt a kultúrotthonck és a kultúresoportok műsorpolitikai megjelölő határozati javaslatot, a művészeti szövetségek munkájára, az ifjúság kulturális nevelésére és a kulturális tömegmunkára vonatkozóan. Ezután Lődi Ferenc, a népművelési állandó bizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról. A népművelési állandó b zoifság szerepe Lődi elvtárs előzetesen megállapította, hogy íróink némelyike a köznapi dolgoktól nem akar messzire látni, s hogy az ilyen perspektívátlanság ellen harcolnunk kell. Majd az állandó bizottzottsógnak kezdeményező szerepe volt az elmúlt félévben a színház műsorpolitikájának megvitatásában, hasonlóképpen a Tiszatájban megjelent antimarxista tanulmány elítélő értékelésében. A Péter László József Attila tanulmányával foglalkozó vitát is az állandó bizottság kezdeményezte. A munka fogyatékosságai között a népművelési osztály munkájáról való felületes ismeretet és véleményt, valamint azt említette Lődi elvtárs, hogy nem törődtek eleget a perifériák kulturális kérdéseivel. Azt is javasolta Lődi elvtárs, hogy a kerületek kulturális életének fellendítésére állítsák vissza a kerületi tanácsok népművelési előadóinak státusát. A tanács e bejelentést határozati javaslattá nyilvánította. Végezetül bejelentette, hogy Szádeczky Kardos Samu egyetemi tanár és Bálint Alajos múzeunvgazgató részéről javaslat érkezett be egy múzeumi és történelmi, illetőleg régészeti folyóirat indítására. Hozzászólások Elsőnek id. Simon Béla szólalt fel, s javasolta, hogy helyes szervezéssel szerepeltessék a zenekarokat — például a közalkalmazottakét — a dolgozók, üzemi munkások között. Hasonlóképpen javasolta azt is, hogy a szegedi moziüzemek kezelését kájában cs színvonalában is. .vegye át a megyétől a város. Jó hatással volt a kultúrotthonok munkájára, hogy létrejött a kultúrotthonok igazgatóinak munkaközössége. A filmszínházak műsora is javult az utóbbi időben, s eredményt jelentenek az ifjúsági matinék is, bár előfordul, hogy ezeken a matinékon nem mindig ifjúsági filmedet vetítenek. Hasonlóképpen javulóban van a színházi bérletezés is, amely nem a legnagyobb siker jegyében indult. A zenei élet erősítésére pedig létrejött a Bartók Béla filharmóni<kus zenekar. Ezután az irodalmi élet értékelésére tért át a beszámoló. A szegedi írók — mondta — helyesen értékelték a márciusi határozatot és jó irányban fejlödnek. Az Irodalmi Üjságban folyt antimarxista vita nem befolyásolta őket. Kudarcot vallott az az ankét is, amelyet szeptember végén ezzel a vitával kapcsolatosan rendeztek Szegeden az Irodalmi Üjság matinéján szereplő pesti írók. Maga a matiné is a szegedi dolgozók rosszalását vonat maga után az előadott művek pesszimizmusa, kispolgári nézetei miatt. Éppen ezek miatt ja Hévizi Jánosné a szovjet kultúra népszerűsítésében látott hiányosságokat. Felvetette azt a problémát, hogy az általános iskolából kikerült, rossz eredménnyel végzett tanúlókat nem veszik föl semmilyen további tanulást biztosító iskolába, viszont fiatal koruk miatt még segédmunkásnak sem alkalmazzák őket. Nagygyörgy Mária véleménye szerint a mozik műsorpolitikáját addig is irányítania kell a városi tanácsnak, amíg azok a megye kezében vannak. Megemlítette, hogy még mindig több kultúrházban van gabona, s a Terményforgalmi Vállalat nem gondozza rendesen, őrletni sem először a kultúrotthonokból szállítja el a gabonát. A következő felszólaló Kántor Gabriella volt, aki elmondta, hogy az Üttörőházban komoly gondot okoz a helyiségek hiánya, kevés száma. Emiatt az Üttörőház kulturális osztályának több szakköre kénytelen volt beszüntetni foglalkozásait. Segítséget kért ebben az ügyben, és felvetette az Üttörőház tágasabb belterületi elí««nHto T^mb-w helyezésének kérdését. Nagy vaslom - mondta Tombácz ^ fl tanácsvállalat0k védőruhával való ellátásával és az elvtárs, — hogy a tanács fejezze ki rosszalását az irodalmi matiné miatt. Ismereítetieszlés problémái Az ismeretterjesztő munka kérdéseivel foglalkozva említést tett arról Tombácz elvtárs, hogy a K. V. márciusi határozata előtti időben hiányoztak a politikai tárgyú előadások. A jelenlegi ismeretterjesztő munkával kapcsolatban hiányolta, hogy a nemzetközi helyzetről még mindig nem tartanak elegendő előadást, s nem szolgálja az ismeretterjesztő munka még ma sem megfelelően a műszaki továbbképzést. A könyvtárakban javult a politikai munka a márciust [ megelőző időkhöz képest. De I a Somogyi és az Egyetemi Könyvtárnak még hatékonyobban kell segítenie az üzemi könyvtárakat. A kulturális élet elemzése után ismertette a beszámoló azokat a beruházásokat, amelyekkel a Múzeum és a Somogyi Könyvtár bővítését végezték. Még ebben az évben tatarozzák a Nemzeti Színházat. A Rókusi, Petőfi- és Ságvári telepi, valamint a November 7. Kultúrotthonokra, a Városi Balettiskolára és a Filharmonikus zenekarra is jelentős összeget fordít a tanács. Végezetül arra a megállapításra jutott, hogy az emiitett eredmények ellenére a kultúrmunka még mimdig e vállalatokra vonatkozó pénzügyi tervekkel foglalkozott, majd azt javasolta, hogy a város belterületén az zésében nagyobb tervszerűséget érvényesítsen a tanács, hogy a városkép szebb legyen. Martonyi János egyetemi tanár az ismeretterjesztő munka kérdései kapcsán a szabadegyetemről beszélt és javasolta, hasson pda a végrehajtóbizottság, hogy a tanácsi dolgozók és a tanácstagok minél nagyobb számmal látogassák a szabadegyetem jogi fakultását, amely a tanácsi munkával sokat foglalkozik. Kifejezte azt a véleményét is. hogy fontosnak tartja az iskolai kultúrmunkát az ízlés kifejlesztése szempontjából, valamint azt, hogy az iskolások gondozzák műemlékeinket. Az Írócsoport az olvasók támogjiását béri Dér Endre a szegedi írócsoport nevében elmondta, hogy az írók elítélik a köznapi bajokban való öncélú turkálást és a kispolgári dekadens pesszimizmust, és harcolni kívánnak ezek ellen a jelenségek ellen, de ebben az olvasók támogatását kérik. Telkes György elvtárs, a Városi Párt-végrehajtóbizottság kulturális osztályának vezetője megállapította, hogy a választások óta sokat javult a végrehajtóbizottság kulturális munkája; politikusabb „Helyesnek tartom — mondotta —, hogy a népművelési osztály intenzívebben foglalkozik a művészeti szövetségekkel, mert e szervek tevékenysége komoly hatással van a kulturális tömegmunkára. Az viszont helytelen, hogy a tömegkulturális tevékenységhez viszonyítva túl sokat foglalkozik ezzel." Majd arra tért ki, hogy az értelmiségnek sokkal több helyet kell adni a kultúra terjesztésében. „Ez — jelentette ki — megkönnyítené munkánkat az irodalmi, színművészeti, képzőművészeti stb. területen is." Halmai Béláné elmondotta, hogy a Juhász Gyula Kultúrházban az utóbbi időben milyen jelentősen javult az össztáncok színvonala. Lőkös Zoltánné a Szabad Ifjúság művészegyüttes megalakulásáról szólt, s fölemlítette, hogy az együttesnek nincs rendes próbahelye. Javasolta, hogy a múzeum is többet tegyen az ifjúság kulturális neveléséért, tartsanak különböző ifjúsági rétegeknek bemutató előadásokat. Néhány részletkérdéssel foglalkozó, az elhangzottakhoz csatlakozó felszólalás után Lődi Ferenc, az állandó bizottság titkára emelkedett ismételten szólásra, kérve, hogy á kerületi tanácsok fokozottabban segítsék a Somogyi Könyvtár fiókkönyvtárait. Valamint azt, hogy az egyetemi ifjúság rendszeres színházlátogatásának biztosítására vezessenek be egyetemi színházbérleteket is az ifjúsági bérletezés mintájára. Majd Korek József, a népművelési osztály vezetője foglalkozott az elhangzott problémákkal. Nagyobb népművelési aktivahálózatol Tombácz Imre elnökhelyettes válaszolt a felszólalóknak, összefoglalva a vitát. Felhívta a figyelmet a népművelési aktívahálózat nagy jelentőségére, a jó aktívahálózat kialakításának fontosságára. Arra is figyelmeztette a népművelés munkásait, hogy az említett eredményekkel az ideológiai harc korántsem szűnt meg. Lacsán Mihályné zárta be a vitát s átadta a szót az űj tanácstagok mandátumait vizsgáló bizottságnak, amelynek beszámolója után — miután a tanács hitelesítette a mandátumokat — közérdekű beszámolók és bejelentések következtek más tárgyakban. A munkásmozgalom régi harcosaínak megbecsülése Mindannyiónk szivét megérintette a meghatódottság, mikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékünnepén Ladányi Benedek elvtárs, a MDP Szegedi Városi Bizottságának első titkára átadta a munkásmozgalom két régi harcosának az Elnöki Tanács által adományozott „Szocialista Munkáért Érdemérem" kitüntetést. Komóetin Antal elvtárt Sokan ismerik Szegeden, győzelmébe vetett hit 1éiíSr 1944 októbere óta egyike ját. azoknak, akik a fölszabadult ' Ez a kis kör harcos emibeváros életének hol ezen, hol azon a területén segítették szívós munkával a párt politikájának, a szocialista építés ügyének előrehaladását. Az első kommunista pártszervezetek munkájának megindulásánál, a demokratikus rendőrség megalakulásánál, s sorra tovább, mindenütt ott volt, ahova a párt hívta, ahol a felszabadult nép, a munkásosztály ügyéért harcra, kemény, meg nem alkuvó kiállásra volt szükség. Ez a szilárd elvhűség az illegális pártmunka évtizedes tapasztalataiból táplálkozott. Mikor a Horthy-terror legvadabb óveit élte Szegeden, a Komócsin- s még néhány család ápolta a hősi, proletárdiktatúra hagyományait, az illegális munka nehéz és veszélyes útján juttatta a dolgozókhoz a Szovjetunió életéről szóló híreket, tartotta ébren a legszilárdabban a proleitárforradalom reket nevelt, akik ma az ország életének sokszor döntő posztjain állnak helyt —, ez a kis kör Juhász Gyulával éd József Attilával ismertette meg a Munkásotthon köré csoportosult szervezett munkásokat —, ez a kis. kör a szociáldemokrata pártvezetés munkásáruló politikájának réseit kihasználva a legnehezebb körülmények között is talált módot ennek a politikának leleplezésére, a forradalmi szellem ébrentartására. Rendületlen hit, a párt izzó szeretete, a munkásosztály ügyével való önfeláldozó teljes azonulás kellett ehhez azokban a nehéz időkben. Régi munkásmozgalmi harcosok. s azok is, akik a felszabadulás után ismerkedve meg a párt tanításaival, céljaival és politikájával, a felszabadulás után lettek a párt munkásai —, ezért köszöntötték szeretettel a november 7-i ünnepségen Komócsin Antal elvtársat. Tombáe* Imréné elvíártnS — Gérard Philipe, a neves francia filmszínész elhatározta — amint a Mein Film című lap írja —, hogy három év múlva áttér a rendezésre, felhagy a filmszínészséggel. Gérard Philipe most következő filmjéhez, a Till Eulenüzletek és hivatalok elhelye- Spiegelhez készülődik. — Bertold Brecht, az ismert német költő és író nemrégiben színdarabot irt — a világhírű cseh szatirikus regény, a „Svejk" ötlete alapján — a "Második világháború Svejkje* címmel. Hatvanhat évvel ezelőtt meghalt egy munkás. Hat gyermeket hagyott itt özvegy asszonyának. A legnagyobb tizenhat éves volt, a legkisebb négy. Az asszony minden reggel kiporciózta a kenyérét, s munkába ment. — A nagyobbak sokszor elették előlem a kenyeret s én napokat sírtam a konyhaajtónak dőlve, míg a szomszédasszony, aki szintén özvegy, öreg munkásasszony volt — meg nem szánt,. — így kezdődött az életem — mondja Tombácz Imréné elvtársnő, az őszbe-hajlott munkásasszony. Sűrű az emlék s tele van szenvedéssel. — Sose értettem meg, hogy miért keli a szegénynek anynyit szenvedni, s mikor az első uram odamaradt az első világháborúban, nyakunkba szakadt a hadiözvegyek sorsa, ajk'kor találkoztam először a munkásmozgalommal. Azóta vagyok a párt — felszabadulás előtt a szociáldemokrata párt tagja. — Napszájnosmuinkás voltam. Hol itt dolgoztam, hol ott, s egész életemben keserűen gondoltam a testvéreimre s a magam keserű gyerekkorára. Talán ez az oka, hogy mikor a mozgalom gyereknyaraltatási akciója folyt minden nyáron ott dolgoztam a gyerekek közt. Az úlszegedi Tiszaparton a füzesek közt építettünk deszkabarako-t, itt nyaraltak a szervezett munkások gyerekei. Azalatt a hat év alatt, míg a nyaraltatás volt, sehol sem vállaltam munkát, pedig kellett volna a pénz, de nem birtam otthagyni a gyerekeket. — Persze más mozgalmi munkát is végeztem. Űjságterjesztés, a munkásdalkör szervezése, asszonycsoportok létrehozása — mikor mi kellett —. Emlékszem, egy családból, ha jól emlékszem Bálóéktól, három leány is járt a munkásdalárdába, s az anyjuk csak akkor engedte el őket, ha mindig írást adtam, hogy velem voltak. Megelevenedik Tombácz néni szavaiból a múlt. De van a jelenről is szava. Könny önti el a szemét, elcsuklik a hangja, mikor mondja: — Csak az fáj, hogy szív* trombózisom van. Nem tudok dolgozni, most, mikor minden kézre annyira szükség volna! Ahogy beszél, eszembe jutnak a fiatalok. Fiatalok, akik nem dacolnak rendőrrel, úri hatalommal évtizedeken át, akik készen kapták nzt, amiért évtizedeken át küszködtek az ilyen kemény, izzószí vű munkásasszony ok. Szeretném őket ideültetni, szembe ezzel a munkában megbetegedett, de hajlithatatian munkásasszonnyal, aki a szívével érzi a történelmet, osztálya, népe ügyét — tanuljanak töle hitet, elszántságot, hűséget és akaratot. Igaz emberséget. (sz — g —) 4. Gizában a kétségbeesés és a harag hullámai csaptak össze, ahogy Anyát nézte. Kétségbeesett a boldogtalan otthon miatt és Anya élete haragot váltott ki belőle. — Lém. ilyenné kell válnom egyszer, mondta ónmagának. A jóság nem elegendő, pedig Anya mindig jó volt. Itt ül és odabent a szobában marja egymást az a két ember, akiknek odaadta szeretetét. akikért igy elfogyott, s akiket már nem tud semmi bajtól megmenteni. Az asszonyok élete a családban ki van szolgáltatva a férfiak akaratának. — Giza bármennyire is imádta bátyját, józan leány volt s a maga életét nem Anya módiára akarta leélni. — „Leélni! Nem. élni, úgy. hogy mindenben én is ott legyek és büszkén állhassak oda akárki elé. Főleg önmagam elé." — Könynyeivel küzködve csakhamar elilantak belőle ezek a fájó gondolatok. — Anya! — Suttogta és nagy szeretettel ölelte át. — Ne sírj, a sírás semmire sem jó. — Hiszen te sírsz, te oktondi. — Bizony, nehéz ez nekem. — Mondta Anya, s Pistára gondolt, akit mindig előbbre helyezett lányánál és ezért most roppant elégedetlenül rázta meg fejét. — Mindig rosszul csináltam ... most sem tehetett mást, mint tiltakozóan emelte fel fejét. ..Anya, szegény csak mondja a magáét, de megy tovább az útján. Ő már nem lehet másmilyen, de én? Én adtam a pénzt Pistának s mire kellett... Istenem, mit lehetne tenni?" Csendben ültek, sokáig. Mindketten a szobában zajló eseaz iskolában, hanem értelmes embernek. Te afféle úrimódon akarsz lebzselni, dehát nincs miből. Az uraknak volt, ha te ezt nem veszed észbe, hülyébb vagy a hülyénél. Csak rángasd a képedet, te, azt mondom az én kenyeremet nem eszed tovább. Hiába akartam, hogy keress munkát, akadt elég, de persze a nagyságos ményeket hallgatták tulajdonképpen, úrnak csak íróasztal kellett volna. Keménynek kel1 lenni- önzőnek, a nem "fog"át "elég" széles réte~ j gyerekek Jiálátlanok. geket. ' Giza már sokszor hallotta ezt, ezek a felrémlő gondolatok, kimondott szavak, csak mintegy ködön ét voltak jelen. Háttalfordulva ültek s úgy tettek, mintha nem hallanák Apát Az asztalos hálóingben, papucsban és egészbenvéve valami fenyegető magatartással állt fia előtt és nagyon megfontoltan beszélt. Arca szokatlanul sápadt volt. — Letagadod minden rosszaságodat, hát legyen. Ez nem változtat azon, hogy csirkefogó vagy. Becsületes emlberek voltak őseid, mindanynyian kisiparosok. Te vagy az egyetlen, aki érettségiig vitte, s mi lett belőled. Nem úrnak tanítanak most vagy egy vállalatvezetőség. Mit tudsz? Sommit. Mert az élethez nem elegendő a földrajz, meg a kémia, ahhoz másegyéb is kell. Szeretni a munkát. Ha tavasszal elmégy az Útépítőhöz, ma már nem itt lennél. Akiről látják, hogy elvégzi a dolgát, előre megy. — Azt hiszed, ezt a kis házat, meg ezeket a bútorokat öt perc alatt kerestem? Harminc esztendő alatt. — Felneveltelek benneteket. nem kis pénzbe került... Ma már nem vagyok elég erős, mindennap kevesebben akarják velem végeztetni a munkát... Láthatod, hogy úgy beszélek veled, mint a felnőttel Emlékeztetlek arra is, hogy hatvan éves vagyok. Későn iöttetek a világra. mikor már nem is reméltük. Azt hittük, ti vagytok a mi életünk öröme, a kárpótlás. Szép kárpótlás. Az elfojtott indulattól végül ;9 köhögési rohamba esett s régóta kínzó asztmája fojtogatta ismét. Szíve is egyre rendetlenebből vert. le kellett ülnie, mert lába egyszerre reszketni kezdett. — Homályosan azt képzelte, hogy a fia ezekre az emberi szavakra, melyekből száműzte az apa tartózkodását, majd megindul és valami történik. Valami jó. amire számított, hogy történik. Ifjabb Nagy fejében ezernyi ellenérv hemzsegett. Vádolni, becsmérelni. kioktatni, de megölelni is szerette volna Apját. Persze mindez egyszerre nem ment. Hevesen felugrott és végül is a rosszabbik énje tört utat. — Nem azért tanultam, hogy bemenjek műhelybe, azt el tudja végezni akármelyik link, aki elég marha, hogy lehúzassa magáról olcsón a bőrét. Csak dumálnak, dumálnak, semmi sem igaz az egészből. — Miből nem igaz!? — Hadova az egész. Itt vagyok én, élő példa. Hol van az a nagy lehetőség, amiről préd " 'nak? Nincs íróasztal a számomra, egyszerűen nincs, (Folytatjuk^