Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

Kedd, 1955. november 1. 3 DELMÜG YISRORSZRG Tanítók a tanyákon Négy évtized a néppel együtt «Kisivónszék«. így hívják, az állomást, pontosabban a síkságnak azt a pontját, ahol leszállok a kis vonatról. A vasút mellett vezet az országút, szemben áll a nemrégiben tatarozott kis iskolaépület, ahová igyekszem. "•Uralja a vidéket-" — mondanám, ha nem lenne a vidék olyain egyenes. De sehol semmi emelkedő. A látás tanyától tanyáig kalandozik s mindegyik tanya uralja a maga környékét. Ez a szegedi tanyavilág. — Alsóközpont — ahogyan nevezték. Száz évnek előtte puszta mező, Rózsa Sándor lovának lábai dobogtatták, Pálma a magyar Alföldön Az iskola két épületből áll, mindegyikben egy-egy tanterem van, egyikben még a tanítói lakás is. Itt a nagyobbak tanulnak ötödiktől a nyolcadikig, a másikban pedig az alsóbb osztályosok. Azokkal a tanító néni, Vida Lászlóné foglalkozik, míg a nagyobbakkal a férje. — A szüleiket is md tanítottuk — mondják mellesleg a beszélgetés közben. A melléképület ajtójánál embermagasságú pálma melengeti leveleit az őszi napon A tanító néni elmeséli dióhéjban az idevetődött növény élettörténetét: — Mikor kikerültem tanítani, elültettem egy déligyümölcsöt. Abból nőtt ez a pálma. Harminckilenc éve ennek. 33 év egy tanyai isicolánál Bent a teremben ragyogó, kerek szemek, mindegyikben tiszta értelem tüzel. Nagynagy igyekezettel gömbölyítik a betűket a kis kezek, óvatosan simítva az irka lapjait. Egy kisfiú nehezebben ír: balkeze felkötve. Eltörött, de már rövidesen meggyógyul. — Ügylöhet, gyüvő hétön má' lévöszik — mondja a kis szöszke, ahogy szüleitől hallotta. A tanító néni megsimítja a kerek gyerekkoponyót, s kijavítja a beszédet. Harminchárom éve cselekBzi ezt ebben az iskolában. A férje, Vida László, hatvannégy esztendős most, s negyvenöt éve tanít, vagyis mióta kikerült a temesvári tamítókópzőből. E negyvenöt évből harminchármat itt élt le, ebben az iskolában. Tehát mióta megházasodtak. — Először a ruki egyes iskolához kerültem. Akkor még csak az volt ott, s tanyák se voltak úgy. mint ma. Nem szívesen jöttem; gondoltam: egy év múltán visszatérek a városba. Nem j gépészmérnök és egyetemi így történt. i adjunktus, a harmadik pedig — Akkor még óriás puszta j állatorvos lett. Mind házas volt a vidék. Hatalmas gu- j ember már. lyák legeltek rajta. Télidőn az öreg gulyások — kik ta lén még Rózsa Sándorral jár tak valaha — nálam melegedtek az iskolában. Közülük egy öreg szerettette meg velem a pusztát, a tanyavi lágot, aki sokat mesélt a régmúlt időkről, a környékről. Jó magyar nép volt, megszerettem őket" — Akkor messze voltak egymástól az Iskolák, nyolc kilométerre is, de mind legényemberek voltak a tanítók s összejártak. Bebarangolták a pusztát, megismerték, szerelmesei lettek. — A nép is nagyon tudatlan volt még, dehát jó magyar nép volt, nagyon szívesen fogadtak engem, s megszerettem én is őket — meséli tovább Vida László. Az évek súlyától kissé görnyedten ül, deresedő bajusza meg-megremeg. — Az első világháború engem is elragadott innen. Amint leszereltem, megismerkedtem a feleségemmel. Itt találtunk kéttanerős iskolát, s megtelepedtünk. A2óta tanítunk együtt. Mi most már az .unokáinkat" tanítjuk Az emlékek egyre több érzelemmel telítődnek s a tanító ősz feje meg-megrebbem, mintha bólintana szavaihoz. — Olyan jó népet nemigen találni, mint itt az iskolánk körül. Itt éltünk a néppel együtt. Nagy esemény nem játszódott le az életünkben, nem is vágyódtunk el. Mi most már az -"unokáinkat" tanítjuk: akik most a kezünk alatt nőnek, azoknak a szülei is mihozzánk jártak. Közben három fiúgyermeküket is fölnevelték: közülük , Vel együtt egyik erdőfőmérnök, másik Most érdemes élni — Ügy érzem, hogy most már mink talán el ls végeztük volna a dolgunkat — zengenek csöndesen, szerényen a szavak a tanító száján —, bár én nagyon szeretem a tánítóst, s úgy érzem, el is tudom végezni. Sajnálom, hogy most már megöregedtem. Aztán az iskolára fordul figyelme s hozzáteszi: — Most szépen újjárenoválták. de már azt csak az utódom tudja élvezni. Elfogódottan érzem magam. s szívemből kívánom: minél több esztendeig nyújtson örömöt az újjászületett iskola neki. Most, mikor úgy érzi, hogy érdemes tovább tanítani, élni, új nemzedékeket nevelni. A fiaial tanítónemzedéknek Aztán a fiatal nemzedéknek üzen Vida László, végiggondolva negyvenöt év keserves-gyönyörű munkáién. — Nagyon szeretnék a fiatal tanítógenerációval beszélni, s elmesélni nekik a tanyai élet szépségeit, mert tudom, hogy nagyon húzódoznak a tanyától. S végül kis elgondolkodás után derűre nyíló arccal csak annyit mond: « — Ügy érzem, nem hiába éltem, mert nagyon sok tudást átadtam az elmaradott népnek; Aztán kis szünetet tart, s még hozzá teszi: — Csak az a kór, hogy nem taníthatok már újabb harminchárom évig itt. Amit akkor nagyon szerettem volna elmondani, hadd írjam ide végső szavaknak: nem hiába élt Vida László, boldog ember, ki annyit tett; a népért — akivel együtt élte ' le életét —. mint ő feleségéA kommunista erkölcsről lesz előadás ma az Ifjúsági Akadémián Az Ifjúsági Akadémia második előadása ma este 7 órakor lesz a DISZ Városi Bizottsága székházának nagytermében, a Dózsa György utcában. Az előadást ládányi Benedek elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi VégrchajtéblTottságá nak első titkára tartja "A kommunista erkölcs-" címmel. November 6-án díszünnepély lesz a szegedi Nemzeti Színházban H Városi Tanács Végrehajtó bizottságának felhívása o Soqallal rendelkező mezőgazdasági lermelőKtiÖz Azok a termelők, akik a városban mások részére fuvarozási munkát vállalnak és vetéstervüket nem teljesítették, amíg ezen kötelezettségüknek eleget nem tesznek, fuvarozást nem vállalhatnak. A fenti rendelkezés végrehajtását ellenőriztetem, annak megszegőível szemben az eljárást megindítom. VB-elnök Ma ül fi sí tart V a Termelőszövetkezeti Tanács A Termelőszövetkezeti Tanács november elsején ülést tart. Az ülésen Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára beszámol a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, a termelőszövetkezetek soron lévő feladatairól. Az MDP Szeged Városi Végrehajtóbizottsága, a Városi Tanács és az MSZT városi titkársága közös rendezésében november G-án este 7 órai kezdette! dlszünnepély lesz a szegedi Nemzeti Színházban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának tiszteletére. Ünnepi beszédet mond Komócsin Zoltán elvtárs, az MDP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség agit.-prop. osztályénak vezetője. Az ünnepély második részében művészi műsor következik, a színház zenekarának, színművészeinek és balett-táncosainak részvételével. A begyűjtés? miniszter rendlelete a kukoricahcgyűjtés egyes kérdéseinek szabályozásáról Németh Ferenc Biológiai ankétot rendeznek Szegeden a pedagógusok részére A Pedagógiai Tudományos Intézet és az Oktatásügyi Minisztérium november 3-án, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel a Radnóti Miklós Gimnázium biológiai előadótermében biológiai ankétot rendez gyában szerzett tapasztalataikról számolnak be és a Pedagógiai Tudományos Intézet által készített biológiai tanterv-tervezetet vitatják meg. A nevelök ezen az ankéton a Pedagógiai Tudományos IntéII kenyérgabonavetés teljesítésének bejelentéséről Felhívom a termelök figyelmét, hogy az őszi kenyérgabonavetés befejezésének határideje lejárt. Köteles mindenki kenyérgabonáját sürgősen elvetni és a teljesítést az Illetékes kerületi tanácsoknál azonnal bejelenteni. A bejelentés elmulasztása kihágást képez, 1000 forintig terjedhető bírsággal büntethető. VB.-elnök Az ankéton a meghívott pe- zet tantervkészítő munkáját sedagógusok a biológia tantár-' gítik elő. . ORSZÁGOS szarvasmarhatenyésztési tanácskozást rendez november 25-én és 26-án az Országház kongresszusi termében a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok . Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia. CSONGRÁD MEGYEBEN az ősz folyamán 189 hektár területet fásítanak. A kukorica és a napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezéshez közeledik. Ezért a begyűjtési miniszter a törés és szedés megkezdésére elrendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátralékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica- és a napraforgótörés végső határidejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határidejét követő három napon belUI nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek, beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukorica-értékesítési szerződésben vállalt kukorica étadását is. A kukorica átvételével kapcsolatban több helyen tapasztalható torlódás a termelőket akadályozza a sürgős őszi munkák elvégzésében. A begyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vétcljegyzésc és ellenértékének készpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát. ha vállalják az állani iránti kötelezettség teljesítéséhez szükséges kukoricamennyiségnek 1956. január 15-ig való tárolását s ezt legkésőbb a törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulákok és notórius nemteljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vételjegyzett és kifizetett kukorica az állam tulajdona azt a termelő fokozott gonddal köteles kezelni, mennyiségileg és minőségileg hiánytalanul megőrizni és — az átvevő-telep öt nappal előbb küldött értesítése alapján — az átvevő-telepre beszállítani. II M'nisz'ertáitács határozata a sroctálista munifaversenvben leuiobb eredményt elér! Ipari Janu ó mézelek jutalmazásáról A Minisztertanács a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért ipari tanulóintézetek jutalmazására határozatot hozott. A határozat szerint a Minisztertanács a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért, vas-, építőée bányaipari, valamint a traktoros-gépészképző tanulóintézeteket vándorzászlóval, oklevéllel és pénzjutalommal jutalmazza. A vándorzászló elnevezése ,.A Minisztertanács és a DISZ KV vörös vándorzászlaja". Az oklevél elnevezése: „A Minisztertanács és a DISZ KV okleve'e". A szocialista munkaversenyben I. helyezést elért intézetek kapják ,.A Minisztertanács és a DISZ KV vörös vándorzászlajá"-t, ezenfelül elnyerik „A Minisztertanács és a DISZ KV oklevelé"-t és pénzjutalomban is részesülnek. A II. és III. helyezettek elnyerik A Minisztertanács és a DISZ KV oklevelé"-t és pénzjutalomban részesülnek. Az I. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 20 ezer, a II. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 10 ezer, a III. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb hatezer forint pénzjutalomban részesítendők. „A Minisztertanács és a DISZ KV vörös vándor zászlajá"-t, a kitüntető okleveleket. valamint a pénzjutalmakat évenkint egyszer, a tanév végén kell a szocialista munkaversenyben kitűnt ipari tanulóintézeteknek átadni. A részletes feltételeket a Munkaerőtartalékok Hivatalánalc elnöke állapítja mea. Erzsi fonólány volt a Szegedi Kendergyárban. Szégyenlős, csendesszavú bakfisként került oda Kübekházáról. Édesanyja még úgy gondolkodik a világról, hogy az isten formálta ilyenné kifürkészhetetlen szándékkal, édesapja viszont már a termelőszövetkezetben birkózik a természettel, hogy kiadja végre mérhetetlen kincsét. Az iparkodást hazulról hózta magával Erzsi. Ügyes volt a keze, mint a halcsík. Nem beszélte el soha az időt, hanem némán vigyázta gépének minden rezzenését, hogy megismerje és engedelmes jószággá idomítsa. A legügyesebb társnőitől egykettőre eltanulta a szakma leghasznosabb fogásait és ezzel győzött: tagja lehetett a dolgozók pártjának. Ettől kezdve keskeny, finomvonalú arcán sűrűbben virágzott a mosoly, amely még bocsánatkérőn hatott, de egyúttal önbizalmának sarj adását ls mutatta. Ezzel a nyiladozó életvággyal vitték el két esztendeje egyik szegedi vállalathoz irodai alkalmazásba, mivelhogy a friss ero mindenütt olyan kapós. Erzsi nem értette egészen miért kellett otthagynia a kezéhez szoktatott szövőgépet, mégis szívesen fogta meg a ceruzát, mert úgy volt vele, hogy a párt nem akar neki rosszat. Az irodában másmilyen emiberek vették körül, de azok is párttagok voltak többnyire és türelemmel tanítgatták, hogy az eleinte bonyolultnak látszó adminisztrációban el tudjon igazodni. F.-né, a párttitkár tréfált néha vele, azt mondta, hogy alighanem a padlásra jár fel mosolyogni, hiszen, ha nem így lenne, sűrűbben megajándékozna valakit egy jóízű kacagással. Azután azt is mondták az elvtársak, hogy nem áll jól neki a komolyság, mert a szeme akkor is nevet, ha nem akarja. Ezt már csakugyan nem lehetett kibirnj és ErÁ párt közbenjárására zsi lassacskán jókedélyű nagylánnyá formálódott. Nem Járt haza KUbekházára. mert az túlságosan nagy adó lett volna. Egy idősebb házaspárnál lakott. Tudott sütni, főzni, édesanyja még gyermekkorában megtanította rá, de ilyesmivel most alig kellett törődnie, mert a házinéni mindent készen rakott eléje. Ráadásul^ nem lehet tudni hogyan — megismerkedett egy újszegedl fiúval, aki szívesen hazakísérgette egyik nap úgy, mint a másik nap. Eleinte csak azt érezték, hogy jobban repül az idő, ha együtt vannak, és elmesélik egymásnak életük folyását. Később viszont már el sem tudták'képzelni az ekéket egymás nélkül. Józsi, az egyszerű munkásfiú egy kora-tavaszi délután végre megemberelte magát és elég esetlenül eldadogta a szerelemre érett Erzsinek, hogy feleségül venné, ha... A lány nem szólt, csak a szeme ragyogott fényesebben és pirulva a fiú mellére buktatta a fejét. S a vállalathoz másnap úgy ment be. hogy a boldogság tüze lángot fogott az arcán. A párttitkár már ismerte az okot és gratulált neki. Most már csak az esküvő volt hátra és Erzsi májusban asszony lett annak rendje-módja szerint. Pár hétig nem volt semmi baj. Erzsi pontosan fogott munkához, kiegyensúlyozott komolyságot lehetett látni rajta. Délután fél 5-kor pontosan jött érte a férje és együtt mentek haza Üjszegedre. mivel Józsi szüleinél laktak egy picinykó kis házban. Hanem egyszer kisírt szemmel jött a munkába. F.-né arra kérte, mondjon el mindent, hátha tud segíteni a pártszervezet, de Erzsi csak legyintett és megint belefogott a pityergésbe. Egyre csak azt hajtogatta, hogy ő nem így gondolta az egészet, de most mér mindegy, úgysem lehet rajta segíteni. Néhány nap múlva pedig azzal jött be reggel, hogy ő otthagyja az urát, akármi történik is. A vállalat pártvezetősége ekkor már kötelességének érezte, hogy komolyan utánanézzen a dolognak, mert az mégis csak furcsa, hogy egy hónap múltával ez a csendes, komoly asszonyka szakítani akar a férjével, akit szeret, s aki viszontszereti. & párttitkár, meg a vállalatvezető egy este elindultak Üjszegedre. A villamostól gyalogoltak legalább húsz percig, mire Erzsiékhez értek. Közben arról beszélgettek, hogy innen éppen elég bejárni minden reggel a hivatalba. Arra természetesen gondolni sem mertek, hogy a hosszú út is egyik oka az új asszony nagy keserűségének. A picike kis házban azután tövlről-hegyire megtudtak mindent. Józsi, a férj, mindent megcsinál a feleségének: vizet hoz neki, tűzrevalót készít, begyújt, krumplit hámoz. Egyszóval azt sem tudja, miben lelje Erzsinek a kedvét. Ketten 1700—1800 forintot keresnek, tehát jól futja, amire kell. Józsi anyja bőbeszédű, szelíd nénike. Minden második szava az. hogy csak >-a kis ményének« jó legyen, ők már meglesznek az apjukommal akárhogy. Kicsit szűk a hely, alig férnek el négyen a két liliputi szobácskában, de hát nem lehet házat építeni egycsapásra. A fiataloknak keresztül kellett járniok az >K>regek« szobáján. Erzsi, akinek lánykorában minden kényeimet megadott odahaza édesanyja, Szegeden a házinénije, sehogysem tudott megbékélni ezzel. Az apósa már azt is mondta neki, hogy párttag létére jobban illene tudnia, mi az élet. Ez persze túlzás volt. Nem vették figyelembe, hogy Erzsi mégis csak gyerek, aki még a békától, az egértől, a sötétségtől is fél. Amikor este hazatért a hivatalból, panaszkodott, hogy fáradt. Próbálták megértetni vele, hogy mások is ugyanannyit gyalogolnak, akik Szegedre járnak dolgozni, de Erzsi erre rögtön sírvafakadt, alig lehetett megbékíteni. A helyzet két hét leforgása alatt annyira elmérgesedett, hogy — bár Józsi egy rossz szóval sem vétett neki soha — ott akarta hagyni mindenestől. Ott is hagyta volna, ha a pártszervezet nem segít. F.-né azonban szigorúan elővette Erzsit. Enyhén megszidta, majd magyarázni kezdte neki, hogy az az út, amelyikre meggondolatlanul rá akar lépni, okvetlenül rosszba viszi. Aki munkájával lett érdemes a párttagságra, az nem eshet kétségbe ilyen semmiségek miatt. Amikor feltette neki a kérdést, hogy mi lesz akkor, ha jönnek a gyerekek, Erzsi már nevetett a könnyein keresztül. Kezdte megérteni, hogy akikor is helyt kell majd állnia, nem lehet azt mondani, hogy fürössze, nevelje a gyerekeket, aki akarja. Tőle azt várja a párt, hogy éppen olyan példás családanya legyen, mint amilyen jeles munkásnak bizonyult. Valósággal úgy kellett belerázni Erzsit az életbe. De azóta megint frissen, vidáman iár be a munkahelyére — végleg egyensúlyba jött önmagával. Kicsit pirul a történtek miatt, de hálás a párt közbenjárásáért, hiszen azóta még jobban szeretik egymást, nincs semmi baj közöttük és a lakást is elkülönítették. F.-né, a vállalat párttitkára azóta is többször meglátogatja őket és boldog, hogy Erzsinek új év után kisbabája les^.