Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-03 / 259. szám

Csütörtök. 1955. november S. OELMRGYüRORSZfiG a Kél- ember — egy szövetkezeiben A szövetkezetekben kétféle ember van. Az egyik úgy gondolja: nekem, már min­denem megvan, dolgoztam eleget a nyá­ron, ilyen lucskos időben kár vesződni, earat taposni. Sutús Sándor ilyen ember. Tele már a kamrája, nyugodtan néz a tél elé. Maga 188 munkaegységet, felesége pedig 66-ot teljesített. Négy év alatt — 1851-ben lépett a szövetkezetbe — házat vásárolt nyolc­ezer forintért, majd megrenováltatta úgy, hogy ma testvérek között is megéri a 30 ezer forintot. Jól él, nem cserélne senki­vel a faluban. A másik földszerető ember Magda Imre. Ö tíz hold földdel lépett 1952-ben a szövetkezetbe. 2-15 munkaegységet teljesí­tett felesége pedig 107-et. Harminc ka­csája, négy hízósüldője, sok aprójószágja Van. Ennyit röviden a két emberről. És most halljuk, mit mondanak a szö­vetkezetiek? Vasárnap mintha meggondolta volna magát az őszi idő, tavasziasra fordult. A kora reggeli ködöt hamar szétverte a nap. Magda Imre elsők közt érkezett. Itt már vártuk egynéhányan. Igaz, nem voltak so­kan, de hát a vetést nem lehet vasárnap se halogatni, ö már a régi időkből tudja, amikor még csak tíz holdat mondott ma­gáénak, hogy a föld megkívánja a mun­kát, vasárnap vagy hétköznap is. Apjától maradt rá az örökség és a jótanács: ko­rán vess, ha jó termést akarsz. Annyi be­leszólása van a munkába, mint minden egyszerű szövetkezeti tagnak. Szavára azonban hallgatnak, mert szereti a földet. Haszna sem kevés. A múltkor, amikor a mezőgazdasági kiállításon járt, életében először vette fel tavaly készített ruháját. Ahogy végigsétált a kiállításon, valaki megszólította, mert azt hitte, hogy a mi­nisztériumban dolgozik. Azóta Magda Imre ruháját •^minisztériumi ruhának" becézik. Hogy rászolgált-e erre? 2200 forintba ke­rült. A kívülállók véleménye: Magda Imre és felesége ma szebben öl­tözik, mint bármikor. Mindenük megvan. Tavaly csak úgy ingyen adott oda lányá­nak egy 200 kilón felüli hízót, És mit mondanak Magdáék? A háztájit és a juttatást összeszámítva havonta kétezer forint körül keresnek. Régen, amikor még a feleségével egyült munkálta a tíz holdat, sohasem volt ennyi keresete. A minap átszámolta munkaegy­ségre, mennyi munkát kell a tíz holdon végezni. Még a fa nyesését is beszámította. Hóromszázötven-négyszáz munkaegységnyi kellene. Aztán összeírt minden kiadást, s végeredményképpen kiderült, hogy a havi kereset alig érte el az ezer forintot. Visszamenne-e újra, c-gyénl gazdának? Kézzel-lábbal tiltakozik. A röszkei Lenin TSZ növénytermesztői között a legrosszabb munkás Sutús Sán­dor, aki a feleségével együtt 254 munkaegy­séget teljesített. Azonban az ö havi kere­sete is hajazza az 1700 forintot, pedig jó­néhányszor, a nehezebb munkák idején el­maradozott. Most se jött el a vetéshez, pe­dig jócskán volna mit tenni, mégha va­sárnap van is. Harminc hold kukorica még szedetlen, négy hold cukorrépa és hat hold takarmányrépa még munkáskezet vár. Tudna itt dolgozni asszony is, ember is, csak hát akarni kell. A szövetkezet 452 holdja se nem sok, se nem kevés a 179 tagnak. De ha mindenki Magda Imre módján dolgozna, akkor bi­zony kevés lenne. Pedig Magda Imre híres zenész, azt is tudják róla, hogy szereti a bort. Amikor belépett, őszintén megmondta: "Rám pe­dig hétfőn ne számítsatok". Nos, két kézen meg lehetne számolni, hogyan tartotta be ezt Magda Imre. Az megtörtént, hogy haj­nalban ért haza, de azért hétfőn munká­hoz látott. Ekkor emlékeztették belépése­kor tett nyilatkozatára, ő azonban csak le­gyintett egyet kezével és tovább dolgozott. Ilyen hát, a röszkei Lenin Termelőszö­vetkezet. Vannak benne Magda Imrék és Sutús Sándorok. Az újak — 23-an kérték eddig felvételüket — Mngdáékat akarják utánozni. Mert az igaz.i parasztember — s a többség ilyen a röszkei "Leniné-ben — nemcsak a keresetet nézi, hanem a földet is. Magda Sándor is így beszél: gondolni kell mind a 452 holdra ugyanúgy, mint ré­gen az. én tíz holdamra, mert hát az az enyém is, hogy úgy mondjam, a miénk ... i , i , (förgeteg) Egy lány a Textilművekből Név: Berta Mária, foglal­kozása: lönónő, munkahely: Szegedi Textilmüvek, gyű­rúsfonó. Alapszervezeti DISZ­titkár. Ezeket az adatokat a városi DlSZ-bizottságon az Ifjúsági Akadémia hallgatói­nak névsorán olvashatjuk. Ifjúmunkások és diákok, hi­vatali alkalmazottak és egye­temisták a város legöntuda­tosabb fiataljai. jelentkeztek a most megindult Ifjúsági Akadémiára. Közöttük talál­hatjuk Berta Marit is. m m~ m 4 OTTHON Az új tsz megalakulása és a régi tsz Ez év nyaráig, amíg a Le­nin TSZ meg nem alakult Szatymazon, nem volt vetély­társa a Szabadság Termelő­szövetkezetnek. Talán ez a i— Tóth Mihály elnök tréfás szavaival — „monopoliszti­kus" helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a tagok egy ré­sze nem erőltette meg magát túlságosan a közös gazdaság gyarapításáért. Ha valaki megpendítette előttük, hogy más szövetkezetekben na­gyobb termést arattak, mert korábban vetettek, Zsemberi József és még néhány alapító tagja a Szabadság-nak, azt válaszolta: messziről jött em­ber azt mond, amit akar, ak­kor hiszik el, ha saját sze­mükkel látják. Amióta azonban a Lenin TSZ ebben az esztendőben munkához fogott, a Szabad­6ág-beliek is jobbnn mesfmhereltéh maguliat. A szilárduló fegyelemhez, a nagyobb iparkodáshoz ter­mészetesen lökést adott a pártszervezet megerősödése, de amikor meghallották, ho­gyan haladnak a Lenin TSZ­ben az őszi munkákkal, vég­képp kizökkentek a nyugal­mukból. Teljesen érthető volt ez. hiszen a Lenin TSZ tag­jainak alig volt gazdasági j felszerelése és egy-két fogat­tal is gyorsan, frissen fog­tak hozzá az őszi búza veté­séhez. Ilyenforma hírek szállin­góztak a Lenin TSZ-ből: akik korábban kiléptek a Szabadsóg-ból, . beléptek az új tsz-be és ott most már sokkal odaadóbban dolgoz­tak. mint korábban a Sza­badságban. Egyik napról a másikra as üzemi pártszervezet is létrejött kilenc taggal. Az olyan kom­munisták. mint Bozóki Mi­hályné, vagy Tandari Fe­rencné, rögtön a munka ne­hezét fogták meg és ezzel példát mutattak az ifjú szö­vetkezet több tagjának. Áb­rahám Mihály elvtárs, az el­nök fáradhatatlanul futko­sott'a Lenin TSZ érdekében. Szervezett, agitált, szerződé­seket kötött, földért vereke­dett a tanácsnál, hogy az őszi kenyérgabonát idejében elvethessék. Vásároltak 4000 mázsa istállótrágyát, ennek több mint felét leszántották a búza alá, mert úgy voltak vele, a föld csak úgy terem, ha megkapja a tápanyagot. A terv szerint befejezték már a 17 hold rozs vetését és a harminc holdnyi búza ve­téstervből is csak néhány hold van hátra. Az elnök ezzel kapcsolatban ezt mond­ja: — Most elég rossz idő jár ránk, esik az eső és a feke­te földön nem lehet géppel vetni. Tagjaink azonban megértették, hogy jövőre csak akkor várhatunk jó termést kenyérgabonából, ha egy percig sem várunk tovább a vetéssel. Az őszi búzát éppen ezért novem­ber 7-ig elvetjük, ha minden kötél szakad is. Ha másként nem megy, ak­kor kézzel vetjük el. A Szabadság Termelőszö­vetkezetben is az őszi beta­karításra, a vetésre irányí­totta a pártszervezet a tagok figyelmét és erejét. Emnek köszönhetik, hogy a hatvan holdas búza vetéstervükből már 55 holdat keresztsoro­san elvetettek és emellett a Lenin TSZ-nek is segítettek vetésnél egy fogatos vető­géppel. Befejezték az alma­és a szőlőszüretet is. Jelen­leg mintegy 180 hektó bor fprr a pincéjükban. Súlyos hiba azonban, hogy most, mikor a nagyja dolgon túl vannak, megint engedtek a szorgalomból. Nem követnek el mindent azért, hogy elves­sék a hátra lévő néhány hold búzát. Csányi János növény­termelési brigádvezető tagja a pártnak, november elsején még nem akart dolgozni. Azt mondotta, hogy ő katolikus ember és neki első az ünnep, nem a vetés. Kristóf András párttitkár és Tóth Mihály el­nök mindent elkövetett, hogy megértesse Csányival: bri­gádvezető létére neki kellene példát mutatni a többiek­nek. Csányi János végül iígy volt hajlandó november 1-én is dolgozni, hogy az elnök és a párttit­kár is ott dolgozott vele együtt, A munkafegyelem tehát megint kezd lazulni a Sza­badság TSZ-ben. Ennek leg­főképpen a szüret befejezése az oka. A bor valóságos átok ilyenkor a szövetkezeten, mert az emberek egy része egész nap iszogat és ezért nem lehet velük értelmesen beszélni. Most azonban a pártszervezet jelentős segít­séget nyújt a szövetkezet ve­zetőségének. A párttitkár tü­relmesen elbeszélget azokkal, akik szeretik magukat ki­húzni a munkából. Megma­gyarázza nekik, hogy a bort aztán is meg lehet inni, ami­kor befejezték a vetést, fel­szedték a cukorrépát. Tóth Mihály elnök sokat mérge­lődik egyes tagok érthetet­lensége miatt. Néha bizony kijön a béketűrésből és ke­ményen megmondja a véle­ményét. Természetesen a szö­vetkezet érdekében teszi ezt. Előfordult azonban, hogy a fegyelmezetlen tagok ilyen­kor panaszra mentek a járási pártbizottsághoz azzal, hogy az elnök kiskirályoskodik. Ebben csak annyi az igazság, hogy az elnök szereti a rendet a fegyelmet és azt akarja, hogy a Szabadság TSZ is minél gyorsabban befejezze az őszi munkákat. A Szabadság TSZ minden terményből és termékből tel­jesítette már beadási kötele­zettségét. Csupán a bort és a napraforgót kell még átad­ni az államnak. A tagok nagyjából azt is tudjáik már, mennyi jut egy munkaegy­ségre: egy liter bor, három kiló búza és rozs. 85 deka burgonya. 25 deka alma, 12 deka cukor, negyed kiló sző­lő, 10—15 forint készpénz és egyéb juttatások. Ha azt akarják, hogy jövőre is ilyen, vagy még jobb eredménye­ket érjenek el, akkor no­vember 7-re nekik is feltét­letnül be kell fejezniök a búzavetést, és ugyanolyan fegyelmezetten kell dolgoz­niuk továbbra is, mint a Le­nin TSZ tagjainak. Amíg nem lesznek teljesen rend­ben az őszi munkákkal, ad­dig — hiába sétálnak egye­sek olyan sokat az iroda kö­rül — nem lehet megkezdeni a zárszámadást. így határo­zott a vezetőség, a tagság nagy többsége érdekeinek megfelelően. Marika édesanyja 31 esz­tendeje dolgozik a Szegedi Kenderfonógyárban. A mun­ka ismerete és szeretete köz­napi, megszokott dolog a né­pes Berta-családban. Mégis úgy történt, hogy a legidő­sebb lány, Marika, csak 22 éves korában ment üzembe dolgozni. Nem mintha előbb nem dolgozott volna; 14 esz­tendős korától ő látta el a háztartást. Vigyázott kisebb testvéreire, mosott és főzött, rendben tartotta a házat. S ha a sors úgy hozta, hogy fogytán volt a pénz (a há­ború körüli években ez mind gyakrabban történt így), vál­lalt ő nagymosást is, sőt időnként kijárt Sándorfalvá­ra egy pocakos, dúsgazdag, nagyparaszthoz kukoricát törni, meg kapálni. Ment, ment a munka, de Mari csak nem találta a he­lyét. Egyedül érezte magát, vágyódott a fiatalok társa­sága, az emberek szeretete után. Mamácska mesélt, hogy hát az üzemben így, meg úgy van, ezt csináltuk, új gépet kaptunk, ilyen verseny, meg olyan brigád ... szóval sose fogyott ki a csuda érdekes történetekből. Míg végül Ma­rika nagyot gondolt és egy szép napom elment a munka­közvetítőbe. "Gyárba szeret­nék menni dolgozni!" — hangzott a kérés. Szavai meghallgatásra találtak, ez­zel Berta Mária fiatal életé­nek új szakaszába lépett. A GYÁRBAN A legidősebb Berta-lányt fonóképző tanfolyamra vet­ték fel. Az utasítás szerint azonnal indulnia kellett Bu­dapestre. Mari el is indult a "nagy" útra, és szerencsésen meg is érkezett — Budapest­re, a Lőrinczi Fonóba. Hat hónapig tanulta ott a fomó­szakma minden csínját-bin­ját. Mikor visszakerült Sze­gedre, szinte új emberként, derűlátó munkakedvvel, a huszonegynéhány éves fiatal­ság lelkesedésével állott meg a nemrégen született Textilművek bölcsőjénél, s dolgozott. Dolgozott, amit csak lehetett, leginkább a gépek szerelésénél segédke­zett. S elérkezett a nagy nap, mikor a szakmát tanult lá­nyok első csoportja odaáll­hatott az új gépek mellé. Eb­ben az első csoportban kipi­rult arccal, az öröm izgalmá­val, a vágyakozás utáni be­Pakai Etel boldogsága Pakai Etet évek óta a do­maszéfki Rákóczi Termelő­szövetkezet tagja. Elvált asz­szony, három kicsiny gye­reke van. A háztartási mun­kák és az anyai kötelezettsé­geik ellátása mellett dereka­san kiveszi részét a közösség munkájából. Jelenleg ő a ter­melőszövetkezet teheneinek gondozója. A rábízott munkát a Hegjobb tudása szerint be­sülettel végzi. Szorgalmának meg is lett a szép eredménye. A gazdasági év kezdetétől idáig összesen 741 munkaegy­séget teljesített. Ezért esik neki összesen az eddigi szá­mítások szerint 848 kiló búza, 17 mázsa 53 kiló rois, 317 Veiló árpa, 370 kiló kukorica, 7 mázsa 41 kiló burgonya, 2 mázsa 24 kiló alma, 370 iiter bor, 42 kiló cuikor, készpénz pedig összesen 14 714 forint, ahhoz az 553 forint előleg­hez, amit eddig kapott. A háztáji földjéről nem keve­.sebb, mint 8741 forint értéké terményt takarított be. [ Ha ezeknek a juttatások­nak az értékét összeadjuk, kiderül, hogy Pakai Etel a közösség révén ebben az esz­tendőben nem kevesebb, mint 27 790 forint értékű jö­vedelemhez jutott, s ha ezt az összeget elosztjuk a meg­dolgozott hónapok számával — szinte meglepő az ered­mény — a szorgalmas asz­szcmy havi keresete elérte a 2310 forintot. Ez a rendkívül gazdag jö­vedelem arról tanúskodik, mennyire megbecsülik a ter­melőszövetkezetben a szor­galmasan dolgozó nőket. Fér­fiak, nők egyaránt a végzeit munkájuk arányában része­sülnek a termelőszövetkezet szép jövedelméből. Pakai Etel jó munkájáért az idén olyan szép jövedelemre tett szert, mellyel egyetlen do­maszéki parasztcsalád sem kétkedhet. Az ő példája is megmutatja: milyen jó, i mennyire kifizető a szövetke­I zeti munka. A szegedi járásban a termelők fele nem jelentette eddig az őszi vetést A Csongrád megyei Tanács mezőgazdasági igazgatóságá­hoz érkezett adatok alapján november l-ig a szegedi já­rásban a becslések szerint 80 százalékban vetették el az őszi kenyérgabonát. Az októ­ber 31-i haláridőre a szegedi járás 8429 egyéni termelője fe­jezte be a rozs és a búza vetését. Üllés község terntelői már október 28-án teljesítették kenyérgabonavetési kötele­zettségüket. Pusztamérges község határában szintén el­vetették az őszi kenyérgabo­nát. Ennek ellenére a vetési kötelezettség bejelentését nem mindenki tette még meg a szegedi járásban azok kö­zül, akik valójában pedig be­fejezték a rozs és a búza ve­tését. Bizonyíték erre az is, hogy noha a valóságban már 80 százalékban elvetették a szegedi járásban az őszi ke­nyérgabonát, a vetésbejelentések akut­ján mindössze 44.3 száza­lék mutatható ki. Vasárnap nyílik meg a Kamara Bábszínház Hosszú nyári szünet után vasárnap délután 3 órakor is­mét megnyitja kapuit Szeged gyermekközönsége előtt a Ka­mara Bábszínház. Az eddigi előadásokon sok felejthetetlen órát töltött a gyermekközönség a szülőkkel, nagypapákkal és nagymamákkal együtt. A most bemutatásra kerülő új darab egy székely népmesének báb­színpadra való átdolgozása, cí­me: Tündér Ibrinkó. Az izgal­makban bővelkedő előadás be­mutatja, hogyan győzi le Tün­dér Ibrinkó a gonosz óriáski­rályt és szabadítja meg fogság­ból a kis Ildikót. Az előadások minden szom­bat és vasárnap délután 3 óra­kor kezdődnek. teljesülés melegével, piros­pettyes fejkendöben ott ál­lott Berta Marika is.., Az események most már gyorsan követték egymást. 1950-ben Marika az első ter­melési munkanapon még csak fél-gépen 192 orsóval dolgozott, három évvel ké­sőbb két gépen már 768 or­sónak volt biztoskezű kapi­tánya. Jó munkájára, segítő­készségére, szerény magatar­tására hamar felfigyeltek az üzemben. Elnyerte a sztahá­novista munkás büszke cí­mét, majd pedig a "Könnyű­ipar kiváló dolgozója" meg­tisztelő kitüntetést. Közel há­romnegyed évvel ezelőtt, mint a műhely egyik leg­jobbja elkerült a géptol, s a gyűrűsfonó ^"-műszakjá­nak munkamódszerátadója lett. Berta Mari, aki nem is olyan nagyon régen, még módosabb házaknál nagymo­sást vállalt, ma a dallamosan zakatoló gépek birodalmá­ban száz fiatal munkásnak adja át jól bevált munka­módszereit, az eredményes munka nem is olyan titok­zatos titkait. \ A DISZ-BEN | Mari először idegenkedett a különböző mozgalmi mun­káktól. Ügy érezte, hogy ő ehhez képzetlen, s csak kinevetnék, ha beleszólna a vitákba. Idegenkedése nem jelentett egyet az elzárkó­zással. Megkérték, hogy le­gyen beteglátogató — elvál­lalta. Ezzel közelebb került munkatársaihoz, jobban meg­ismerkedett hétköznapi prob­lémáikkal és örömeikkel. Mikor a műhelyben szak­szervezeti választások voltak, ő lett az űj bizalmi. Szíve­sen segített másoknak, min­denkihez kedves és barátsá­gos volt. Nemcsak az üzem­ben, hanem otthon, a Csong­rádi sugárút és a Nádas utca környékén is, ahol a lakók bizalmából a kis Berta-lánv tanácstag lett. Fogadóórákat tart és intézkedik, vitatkozik, ha kell, és jó szóval magya­ráz. Marika jó termelési és mozgalmi munkájának jutal­maként, munkatársai szere­tete és bizalma eredménye­ként most egy éve megható­i dottan vette át a drága kin­cset jelentő piroskötésű kis könyvecskét. Berta Mária a párt tagja lett. Valamivel később pedig ez egyik DISZ-taggyűlésen a Beloiannisz-műszak díszesei Marikát alapszervezeti tit­kárnak választották. Szereti a DISZ-munkát, örül, ha gondoskodhat a fiatalokról. S közben tanul, képezi má­sát. Most a nyáron a DISZ Központi Vezetőség csopaki vezetőképző táborában tanult két hétig. Jnnen ered életé­nek egvik legszebb élménye is: többedmagával elbeszél­getett Rákosi elvtárssal. • Marika egyre többet akar tudni. Sokat olvas, gyakran iár moziba, vett színházbér­letet és rádiót. Most pedig jelentkezett az Ifjúsági Aka­démiára, hogv megismerked­jen a testvéri Komszomol munkájával, a magyar kom­munista ifjúsági mozgalom harcaival és a DISZ felada­taival. Nem valami egyedül­álló különös ember. Egy a sok közül, munkáslány a Szegedi Textilművekben. Más az élete, mint a régi rend proletárlányainak, mert ő már a szocialista rend ne­veltje. nem amolyan semmi­hPZ sem értő fehércseléd. Ki­váló mi'n>és DTSZ-titkár és kommunista. (sömjén)

Next

/
Thumbnails
Contents