Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-16 / 244. szám

Vasárnap, 1955. október 16. Az ember úrrá lett az anyagon — A perionfonál újfajta cérnázása a Hálógyárban — 3 DELMBGYBRORSZBG Á Szegedi Hálógyárban a cérnázógép körül állunk. Az ezüstös fényű, villanó per­Iont ccrnázzák; fonalszálakat egyesítenek és sodornak ösz­sze. A cérnázógép orsói és a perlőin — a szintétikus mű­anyag — *futtatása« nem is egyszer gondot, bajt, vagy éppen bosszúságot okozott Arkauer Tibornak, a gyár veíetöjének, Schmidt Emil gyártásvezetőnek, Károlyi István művezetőnek és azok­nak a munkásnöknek, akik a géppel bántak. — Már öngyilkosok is akar­tunk lenni miatta — jegyzi meg Arkauer Tibor moso­lyogva. Persze ez a kijelen­tés csupán tréfa, de egyben azt is summázza, hogy nem kevés nyugtalan percet, félórát okozott az öreg Arundel gyártmányú gyűrűs cérnázó­gép. Egy jó evvel ezelőtt az Üjszegedi Kender-Lenszövő­ből került az Arundel a Há­lógyárba. Az újszegedieknek nem volt szükségük a gépre, s különböző véleményeik vol­tak róla, "Ócskavasnak jó ez már csaik... Jól lehet még használni, csak meg kell egy kicsit javítani*. Megtörtént ez is, újjászületett a gép. Megpróbálták rajta a per­Ion cérnázását. A műanyag azonban — amely makacsabb és szilajabb a betöretlen fia­tal csikóknál — nem enge­delmeskedett. Változásokat kellett alkalmazni a techno­lógiában. A következetes munka nyomában sikerrel cérnázhatták a periont. Per­sze, amíg ez megtörtént, több mindent kellett tenni; ku­tatni, kísérletezni. A cérnázás folyamata bár tökéletesedett, még sem volt kielégítő. Nem azért, mert az öreg Arundel­gépnél sok hulladók keletkezett. Ha naponként 25—30 kiló per­Iont cérnáztak, akkor a hul­ladék 2—2.5 kilót tett kl. Ez naponként 200—250 forint veszteséget jelentett, növelte az önköltséget. Tudni kell itt azt is, hogy a perlon-fonál­nál keletkezett hulladékot fo­nálkészítéshez már nem le­het felhasználni, nem lehet szétbontani és visszakeverni, mint például a pamuthulla­dékot. A hulladékkéipződés abból adódott, hogy a perion alap­fonalain (az alapfonalakat sodorják össze cérnává) sza­bad szemmel alig látható csomók voltak. A cérnázás folyamatában a csomóknál szinte robbanás-szerűen el­szakadt a szál, összetekere­dett és egymásután megállí­totta az orsókat. Az alapfo­nál gyakori szakadása rend­kívül sok munkát adott a cérnázógépet kezelőknek ls. Ezzel együtt kisebbítette a gép termelését, termelékeny­ségét, hiszen állásidő volt. Ez károsan befolyásolta a cér­názók munkáját. Világosan állt a szálszaka­dás, a hulladékképződés oka. De ott volt a nagy kérdés, hogyan, milyen módon le­hetne a cérnázás folyamatá­ban olyan változást létre­hozni, amely megszüntetné a bajt. Schmidt Emilnek volt egy gondolata, amely a tech­nológia egy részének megvál­toztatására irányult. Aztán közösen ő, Arkauer Ti­bor és Károlyi István kísér­letezéshez fogott. Figyelmü­ket arra összpontosították, hogy az alapfonál vezetésé­nek más módját találják meg. Ebben látták a gyakori szálszakadások, a hulladók­képződés megszüntetésének fő módját. Az elképzelést, amely az emberi agyakban, meg részben papíron is meg­volt, a gyakorlatba ültették át. Először az öreg Arundel­gép egy részére alkalmazták. Az első próba, majd a főpró­ba is sikerült. Az újítást al­kalmazták a cérnázógép egyik oldalára. Itt is bebizo­nyosodott az elgondolás gya­korlati kivitelezésének he­lyessége. Ma már a cérnázó­gép az újítással végzi mun­káját. Nem bonyolult a cér­názási folyamatban a válto­zás. Uvegrács, illetve üveg­rudak közbeiktatásával az or­só elejéről előre, felfelé ve­zetik az alapfonalat. Koráb­ban az orsó alsó részéről hát­rafelé vezették a fonalat. A találékony, ügyes megoldás nagyban csökkenti a szélsza­kadást, a hulladékképződést. Ha naponként 25—30 kiló periont cémáznak, akkor a hulladék naponként általá­ban egy kiló — korábban 2— 2.5 kiló volt. Naponként így több mint 100 forint értékű anyagot takarítanak meg. Sorra-rendre magyarázza Arkauer Tibor és Schmidt Emil az Arundel-gépnél vég­rehajtott módosítást. Öröm az számukra is, hogy mun­kájuk, tevékenységük nem volt hiábavaló. Jó érzés látni, tudni, hogy a munkaidő alatt jóval kevesebbet állnak az orsók, mint megelőzően. Kü­lönben a cérnázás folyamatá­ban végrehajtott ilyenfajta módosítás egyedülálló az or­szágban. Jelentőségére mulat az is, hogy a Hálógyárban, ahol csak egy kis cérnázógép működik — naponként több mint száz forint megtakarí­tást hoz. Az újítók arra a kérdésre, hogy mennyibe került az újítás alkalmazása, a következőket mondják: — Csupán az üvegrudak ke­rültek pénzbe; összesen majd­nem 150 forintba. A többi dol­got az újítás megvalósításához házilag teremtettük meg. — Akkor már meg is térült az üvegrudak ára — állapítjuk meg. Nem késik erre a válasz: — Igen, már a második na­pon kamatozott a „befektetés". Dolgozik az új cérnázó gép, pörögnek az orsók, csillog-villog a perion. Nem' szakad a fonál a szemmel alig látható csomóknál, mert biztosítja ezt a napokban gya­korlatba átültetett helyes mód­szer. A cérnizógépnél Koponovits Antalné dolgozik. Nem kell kapkodnia, — nem pattog szét a fonál. Tőle is kérdezzük, ta­pasztalja-e munkájában az újí­tás alkalmazásának hasznossá­gát. Igy válaszol: Tapasztaltam. Százszor jobb most már a gép mellett, mint régen. Aztán, mivel jóval keve­sebb a szálszakadás, folyama­tosan dolgozik a gép, s így több a napi keresetem is. S cérnázzák a periont. Az ember úrrá lett az anyagon. ( morvay) Á rádió közvetítést ad a szegedi nyilvános „Zenés fejtörőről" Az Országos Filharmónia újabb három bérleti előadást rendez Szegeden, a Nemzeti Színházban. Az első előadás október 24-én délután fél 6 és este fél 9-kor „Elő zenés fej­törő" címmel. Ezt az előadást a Filharmónia a Magyar Rá­dióval közösen rendezi, s így most a nagy nyilvánosság előtt is bemutatkozik a rádió közkedvelt vasárnap délelőtti „Zenés fejtörő" műsora. A fej­törőt összeállította és vezeti Gál György Sándor, a kitűnő zeneesztéta, a Magyar Rádió munkatársa. A műsorban közreműködik: Simándy József Kossuth-díjas és Gencsy Sári, az Állami Ope­Új tanácstagokat jelöltek a I. kerületben Szeged Város Tanácsa az 1955. évi 8. számú törvény­erejű rendelet alapján az I. kerületi Tanács 8., 24. és 34. választókerületében a meg­üresedett kerületi tanácstagi helyek betöltésére új válasz­tást tűzött ki. A múlt napokban a Haza­fias Népfront javaslatára megalakultak a fenti körze­tekben a kerületi választási­és szavazatszedő bizottságok. Október 10., 11. és 12-én a három körzetben Szeged dol­gozói megmutatták, hogy nem közömbös számukra, kik képviselik őket a tanácsban. A három választókerület vá­lasztópolgárai a jelölőgyúlé­seken olyan küldötteket je­löltek, akik szívvel-lélekkel a lakosság érdekeiben fára­doznak, az ő ügyüket képvi­selik. A 34. választókörzet jelölő­gyűlésén elmondták a válasz­tók, hogy Frányó Ferencet, a Juhász Gyula Általános Is­kola igazgatóját kívánják je­lölni. Elmondták, hogy Frá­nyó elvtárs gyermekeiket a munkára, hazaszeretetre, a dolgozó nép iránti húségre és a szülők iránti tiszteletre ne­veli, j., 1 . A 24. választókerület jelö­lőgyúlésén egyhangúan Gyi­kó Józsefet, a Kertészeti Vál­lalat dolgozóját jelölték. A 8. választókerületben Meskál Sándornéra, a Folto­zó KSZ ügyvezetőjére szavaz­tak egyhangúan. Meskál Sán­dornét régóta ismerik a vá­lasztók, hiszen ő volt az, aki mint MNDSZ-asszony a leg­nehezebb időkben is ott volt, ahol segíteni kellett. Mindhárom jelölőgyúlésen a választók nagy része részt­vett, és hozzászólásaikkal megerősítették a jelölést. El­mondták, hogy október 23-án egy emberként szavaznak a Hazafias Népfront jelöltjeire. A jelölőgyúléseken a jelölő­gyűlések elnökei tájékoztat­ták a választókat, hogy a választás október 23-án reg­gel 7 órától este 8 óráig tart. A 34-es körzet lakói a Gu­tenberg utcai Altalános Fiú­iskolában, a 24-es körzet la­kói az Ady téri Egyetemen és a 8-as választókörzet la­kói az Árpád téri Általános iskolában szavaznak. Korek Józsefné, az I. kerületi Tanács vb, titkára, raház művészei, Schneider Hédy zongoraművész és a Bu­dapesti MAV Szimfonikus Ze­nekar, Lukács Miklós vezény­letével. Az előadás érdekessége, hogy a zenés fejtörő helyes megfejtői között még az elő­adás helyszínén két rádiót, két villanyvasalót, négy hangle­mezt és 25 értékes könyvet sor­solnak ki. A nyilvános zenés­fejtörő iránt máris nagy az ér­deklődés, az Országos Filhar­mónia szegedi kirendeltségét egyre-másra keresik fel a bér­letigénylök. Ugyanebben a bérletsorozat­ban még két előadást hallgat­hatnak meg a bérlettulajodono­sok. November 21-én „A Kék Duna keringőtől — a Kék Rap­szódiáig" címmel szimfónikus tánczene-est lesz a Budapesti MAV Szimfónikus Zenekar és a Magyar Rádió Tánczenekar szólistáinak közreműködésével. A műsorban fellépnek Neményi Lili, Fáy Erzsi, Hajdú István zongoraművész és Bókay Csa­ba hegedűművész. A műsorszá­mok között különösen érdekes­nek ígérkezik Strauss Kék Du­na keringője, az Indián szerel­mi dal, Fischer: Az Alpoktól délre című müve és Gershwin zeneszámai (Porggy and Bess és a Kék Rapszódia). A bérlet utolsó előadásá­nak címe „Ki mit szeret" lesz. Közreműködik Székely Mihály kétszeres Kossuth­díjas, kiváló művész, Berei Mária, Házy Erzsébet, Lóránt György és Reményi Sándor. A Budapesti MÁV Szimfóni­kus Zenekart Lukács Miklós vezényli, összekötő szöveget mond Balassa Imre. Ez az előadás december 12-én lesz a szegedi Nemzeti Színház­ban. Az Országos Filharmóniá­nak ez az új bérletsorozata nagy eseményt jelent Szeged zenei életében és a város ze­neszerető közönsége nagy érdeklődéssel és szeretettel várja a különlegesen szépnek és színvonalasnak Ígérkező zenei esteket* HÍKtK== Csizmák a járda fölött » A szó szoros értelmében » j fönn akadt a szeme a já- ' i rókelőknek azon a csiz- t £ mafüzéren, mely az utca ) . fölött, pontosan a cégtábla , t és a villanyoszlop közé "ki- < f feszített kötélen sorako- ; , zott a Széchenyi tér déli < 1 oldalán lévő cipőbolt elölt ^ ( szombat délelőtt. Alatta J , jöttek, s mentek a falu- i t siak, kik Újszeged felöl ' [ érkeztek a piacra. A csiz- 3 r mafüzér jó reklámnak bi- ) k zonyult, s az utca forgal- , C mát a boltba terelte. Tíz 3 £ óra tájban, hogy arra jár- J tunk, a bolt vezetője hír- . I telenében tizenkét blók- J [ kot számolt elénk, ame- ) . lyen csizma szerepelt. Az- ^ l óta biztos még több pár ' (is elkelt. Jó reklámot esi- 3 , náltak maguknak a felső- 3 t rakozott csizmák az utca [ fölött. ) — A Szegedi Tudomány­egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Kara Tudományos Bi­zottsága előadássorozatot ren­dez. Az előadássorozat kere­tében október 20-án délután 5 órakor az Állam- és Jog­tudományi Kar IV. számú tantermében (Sztálin körút 50. I. emelet) dr. Bónis György egyetemi tanár *A magyar köztársasági mozga­lom 1911—1914-ig* címmel tart előadást. Érdeklődőket szívesen lát a Tudományos Bizottság. — A léha asszony című új szovjet filmről — amely nemsokára Szegeden is be­mutatásra kerül — világ­szerte nagy elismeréssel nyi­latkozott a sajtó a velencei filmfesztivál filmjeiről írott tudósításában. A New York Herald Tribüné többek kö­zött azt írta, hogy "A XVI. velencei filmfesztiválon ed­dig bemutatott filmek közül *A léha asszony" című szov­jet film meglepően művészi kifejező-eszközei a legna­gyobb sikert aratták*. — Fürdőt, mosdót építenek a Szegedi Tömegcikk KSZ­ben. A munkálatokhoz még e hónapban hozzákezdenek. — Frltz Rucker 23-i sze­gedi vendégszereplését előbbi időpontra tette az Országos Filharmónia a Zenekonzer­vatóriumban hirdetett bérle­tes zene-est sorozat kereté­ben. A művész október 19-én szerepel Szegeden. A Filhar­mónia kéri, hogy bérleteiket mielőbb váltsák ki a jegytu­lajdonosok. — Larsán Mihályné, a Városi Béksbizottság titkára — aki nemrég tért vissza a Német Demokratikus Köz­társaságban tett útjáról — élménybeszámolót tart októ­ber 19-én, szerdán délután fél 5 órai kezdettel a Városi Békebizottság nagytermében (Széchenyi tér 11). Minden érdeklődőt szívesen lát a Vá­rosi Békebizottság. — Az írószövetség szegedi csoportjának szokásos keddi vitaestjén 18-án, kedden este 7 órakor Halász Előd egye­temi tanár tart vitaindító előadást a Tiszatáj új szá­máról. A vitaest az Ismeret­terjesztő Társulat Horváth Mihály utca 3. szám alatti klubjában lesz a II. emele­ten. Nyílt levél Magyarország határain kívül tartózkodó honfitársainkhoz Amikor búcsút mondtunk egymásnak, ezzel indította­tok útnak: Jrjátok meg az igazságot/" és mi így válaszol­tunk: „Megírjuk, mindent megírunk". Tele voltatok kétséggel és reménykedéssel, félelemmel és sajnálattal. TJjra és újra szátokra tolakodtak a szavak, amelyekkel vissza akartatok tartani minket, a szavak, melyeket innen-onnan szedtetek fel és amelyek hitelességében ti sem biztatok, de az ellenkező­jét sem mertétek hinni. Kétség a fülbesúgók Magyarország­ra szórt rágalmaival szemben és kétség a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa amnesziiatörvényével szemben. De egyúttal reménykedés is. hogy hátha mégis nekünk van iga­zunk, amikor véget vetünk önkéntes számkivetettségünknek és amikor bízunk a magyar nép államában. A félelem azon­ban ott tartott benneteket és ránk bíztátok, hogy „derítsük fel a terepet". Mondtátok, hogy írjunk, de féltetek, hogy nem lesz módunkban levelet küldeni nektek. Nem egy közületek már megkapta személyes, névre szóló üzenetünket, de úgy érezzük, — ez nem elég. Világgá kell kiáltanunk, hogy min­den határainkon kívülre szakadt magyar fülében ott vissz­hangozzék a szó: idegenből — hazakerültünk végre. Hányó­dó, kallódó, mindenki prédájából, senki gyermekéből. az egyik napról a másikra tengődő, hazátlan vándorból egy fejlődésére és új éleiére büszke ország egyenjogú polgáraivá lettünk. Bevalljuk: a főlényes legyintés, mellyel aggályaitokra feleltünk, gúnyos mosoly, amellyel a ránkváró borzalmak meséit fogadtuk, az ellenérvek és a honfitársainktól érkezett magyarországi levelek, amelyeket a jó- és rosszhiszemű ta­nácsokkal szegeztünk szembe — csak félig-meddig voltak őszinték. Bennünk is fel-fel rémlett a gondolat, hogy ml lesz, ha mégis...? Es most, immár túl az utazás, a határátlépés, az első órák és napok izgalmain, úgy, ahogy ígértük, megírjuk az igazságot. Megírhatjuk. Hogy mennyire megírhatjuk, azt ott, az idegenben talán meg sem érthetitek igazán. Az első perc­ben éreztük a haza gondoskodását. A határ átlépése után könnyeiken keresztül mosolygó hozzátartozóink vártak ben­nünket. Már az első nap birtokunkban volt a személyi iga­zolványunk és munkakönyvünk. Munkatábor helyett képessé­geinknek megfelelő munkát kaptunk és néhány napon belül aktív dolgozói lettünk hazánknak. Semmi egyebet nem kíván a magyar állam tőlünk, mint odaadó, szorgalmas munkát és azt boldogan teljesítjük. Egy hajdani elmaradt agrárországban, amelyen a háború ezer sebet ejtett — még a magyar nép történelmében példát­lan fejlődés után is rengeteg tennivaló akad és ebben ránk is számítanak. Honfitársaink! Most már nem lehet okotok a kételkedés­re, a habozásra. A magyar nép, a magyar állam, a haza vár benneteket. Megbocsát, támogat, becsületes munkát kér és biztosít nekünk és nektek, valamennyi külföldre szakadt, megtévedt, de becsületes magyarnak. Franciaországból hazatért: Markovits Vera s. k. a Hun­garotex mérnöke. Ausztriából hazatért: Barsi Erzsébet s. k- a buda­pesti Vas utcai szülészeti kli­nika ápolónője. Olaszországból hazatért: Babicsek Antal s. k. a Soly­mári Cipész Kisipari Szövet­kezet dolgozója. Belgiumból hazatért: Tuboly Ottó s. k. segédmun­kás, Petőmihályfa. Belgiumból hazatért: Laboranovits Katalin s. k. háziipari szövetkezeti dolgozó. Olaszországból hazatért: Juhász Imre s. k. a Makói Gépgyár dolgozója, a helyi Vasas labdarugó csapat edzője. Franciaországból hazatért; Jovi Béla s. k. volt légiós, a MAVAUT szerelő-lakatosa, Pécsvárad. Ausztriából hazatért: Nesz Ferenc s. k. egyénileg dolgozó paraszt, Villánykövesd. Szíriából hazatért: Neubach György s. k. ipari tanuló, Budapest. Nyugat-Németországból ha­zatért: Vágó Pál s. k. a budapesti Klement Gottwald-gyár dolgo­zója. Befejeződön a magvar—'ugoszláv S?3t*rügvi fövegvesbizoiiság VI. ülésszaka A Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság kor­mánya között a határinciden­sek megelőzésének és kivizs­gálásának tárgyában 1953. au­gusztus 28-án Baján megkö­tött egyezmény értelmében a magyar—jugoszláv határügyi fővegyesbizottság 1955. ok­tóber 10-től 14-ig Osijekon megtartotta VI. rendes üléssza­kát. A fővegyesbizottság megál­lapította, hogy a magyar—jugo­szláv határon az V. és VI. ülésszak közötti időben javult a helyzet és teljes egyetértés­ben elhatározta, hogy megteszi a helyzet további javulásához szükséges intézkedéseket. AZ EROS esőzések követ­keztében Nyugat-Boszniában. Kosznovo és Metóhia autonom területen és Macedóniában több folyó kilépett medréből. Az árvíz nagy anyagi károkat okozott és emberáldozatokat is követelt. rÁZ OKTOBER1 termelési ér­tekezleteken 494 építő- és épi­töanyagipari dolgozó kapja meg másodszor a „szakma ki­váló dolgozója" kitüntetést, s az ezzel járó egy havi kerese­tének megfelelő pénzjutalmat. A Szabad Ifjúság Művészegyüttes megalakulása Pénteken este fél 6-kor a DISZ-bizottság tanácskozó termében lelkes csoport gyűlt össze, hogy újjáalakítsák Szegeden a Szabad Ifjúság Művészegyüttest, amely négy-öt év­vel ezelőtt már fennállt, s nagy sikerrel mű­ködött. Az együttes pár év előtti munkájáról beszéltek a művészegyüttes régi tagjai elöljá­rójában. Majd dr. Lőkös Zoltánná, a DISZ Városi Bizottság nevében ismertette a mű­vészegyüttes céljait, lehetőségeit; mindazt, amit várnak az együttestől, s mindazt, amit adni tudnak a sikeres munka kifejlesztéséhez. Biztosította a fiatalokat a párt- és a DISZ­bizottság támogatásáról és hangoztatta, hogy bár a művészegyüttes perspektívái is igen szépek, sok komoly munkát kell kifejteni a sikerért. A beszámoló után következő felszólaláso­kat Korek József, a városi tanács népművelési osztályának vezetője nyitotta meg és biztosí­totta az együttes tagjait, hogy a legnagyobb szeretettel nyújt majd a népművelési osztály segítséget munkájukhoz, s egyúttal sok sikert kívánt. • - 'Az gswities mjreészeü w&zatője <k­Szeghv Endre, a Pedagógiai Főiskola ének­zene tanszékének vezetője lesz, rajia kívül Erdős János, Ujj József és Szalatsy István vesznek részt az együttes művészeti oktatá­sában. A művészegyüttes újjáalakulásával kap­csolatban a DISZ városi végrehajtóbizottsága és a városi tanács népművelési osztálya a következő felhívást bocsátotta ki: "Az együttes vezetői és tagjai felhívás­sal fordulnak a város ifjúságához, üzemi fiatalokhoz, paraszt fiatalokhoz, középisko­lásokhoz és egyetemistákhoz, hogy jelent­kezzenek az ifjúsági művészegyüttesbe. Jelenkezni lehet: az énekkarba október 20-án és 21-én, a tánckarba október 24-én, a zenekarba ok­tóber 25-én délután 5 órakor a DISZ Vá­rosi Bizottsága Sztálin sétány 7. szám alatti helyiségében. Diszisták, fiatalok! Jelenliezzetek minél többen az ifjúsági művészegyüttesbe. A régi tagok és az együttes vezetői szeretet­tet, várnak benneteket.

Next

/
Thumbnails
Contents