Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

Vasárnap, 1955. október 9. 5 DELMOGYORORSZtS A vontatók egyhangú berregéssel húzták maguk után az öblös iorkú lövegeket a kora őszi délelőttön. Makó felől jöttek fel a deszki országúton, és mind közelebb dübörögtek Szőreg házaihoz. A vezető ülésben borostás arcú katonák ültek, egykedvűen jogva a lánctalpas vontató botkormányát. Szemük az utat kémlelte, majd oldalt az út mellett húzódó eperfákon túl a jó fekete földet, amelyen megszűnt most minden mozgás, gazdáik a falvakba húzódtak védett helyre, mint vihar elől a madarak. Az út megtört és a kanyaron túl a távolban mint két egymás mellé rajzolt felkiáltó jel emelkedtek a szürke ég felé a szegedi fogadalmi templom tornyai. Valamivel közelebb mint hoszszú földbe szúrt bot füst nélkül, hidegen nyúltak magasba a szöregi téglagyárak kéményei. Az oszlop közepe táján haladt az a vontató, amelyen Anton Szemjonovics ült. Azzal a megszokott kissé görnyedt test tartással vezette a gépet, ahogy évek hosszú során át megszokta. Arca olajosan fénylett, szeme egykedvűen kémlelte az utat, vagy az út mellett két oldalt húzódó érett kukorica, és répa táblákat. Mind ez olyan ismerős volt, és még is ismeretlen, idegen. Anton Szemjonovics traktoros volt még a háború ki nem tört, végeláthatatlan búza és kukoricatáblák művelője és tulajdonosa. Most meg itt ez a sok keskeny sárga szalagocska, ahogy végével kiér az országútra, olyan furcsának. idegenszerűnek tűnt neki. Elmosolyodott, — Ha nem volna a tengeriszár elég hosszú, azt gondolnám, törpe országba járok — gondolta. Aztán a szelíd felhőkkel telehintett égre tekintett. Felette vadlibák húztak délre, nyakukat hosszan előre nyújtva. A katona haza gondolt. Az otthonra, a háború előtti szép napokra, évekre, a családra és valahogy ebben a békés menetben úgy tűnt, mintha nem is volna háború. Mintha ezek a dohogó acélmasinák nem is ágyút vontatnának, hanem ötös ekét, vagy zsákokkal megrakott szekeret. És ott az előtte lévő vontatón mintha öccse, Szerjózsa ülne, az a vidám, mindig tettre kész fiú. Ugyan mi lehet vele? Hol jár, a front mely szakaszán üti, üldözi a fasisztákat — tette fel a kérdést magának Anton Szemjonovics. — Talán már nem is él... három év nagy idő, különösen a háborúban. Ennyi ideje, hogy nem találkoztak, aztán mindkettőjüket elnyelte a háború forgataga. Elhessegette magától ezt a gondolatot. Nem! Nem lehet, hogy Szerjózsa meghalt volna. Az a kedves, leleményes fickó nem halhatott meg. Haza rnenek majd, ha vége lesz ennek az átkozott háborúnak, aztán — a fegyverből szerszámot csinálnak, és újból támadnak, de most már a termelésben vívják a csatát. Ott lesz Szerjózsa is, versenyre kelnek traktoraikkal ... Az lesz ám a verseny, igazi nagy hajrá. Nagyobb versenyt rendeznek Szerjózsa meg ő traktorral, mint most a németek páncélossal. Ettől a gondolattól úgy felvidult, hogy hangosan kacagni kezdett. Milyen jóízű, milyen szívből jövően tudott kacagni, ha arra gondolt, hogy egyszer ismét béke lesz, hogy egyszer még erről az idegen földről is kiűzik a fasiszta hordát, és Berlinben ütik le tüzet okádó sárkány fejét. gondolataiból a motorzörejen átszűrődő. jól ismert hang, fegyver kattogás ütötte meg a fülét. Minden idegszálával figyelt. A lövések megismétlődtek, és a géppisztolyok csattogásába géppuska is bele ugatott. Semmi kétség. Ott a faluban harc folyt. Arcán megkeményedtek a vonások, az előbbi kedves gondolatok elröppenték, helyüket a rideg valóság tudata foglalta el — háború volt. Anton Szemjonovics tovább figyelt, de a fegyver ropogás megszűnt. Biztosan valami német hátvéd rakoncátlankodott, de már el is intézték a mieink — gondolta megnyugodva. A vontatók lánctalpai már Szőreg házai közt harapták a métereket. Bekanyarodtak a főútra, majd a parancsnok megállást rendelt el. A motorok leálltak, és valami furcsa süket csend telepedett a környékre. Anton Szemjonovics lemászott az ülésről és szokásához híven megvizsgálta a vontatót, minden rendben van-e. IDEGEN FOLD Távolabb, a falu nyugati határa felől sebesülteket hoztak hordágyon, és letették egy kis téren. A katona arra indult, de maga sem tudta megmagyarázni, miért olyan szorongó, kellemetlen érzés vett rajta erőt. Szinte gépiesen emelgette lábát, ahogy közeledett a sebesültek felé. Az egyik hordágyat szoros embergyűrű vette körül. Ő is oda tartott. Hangjából izgalom csendült ki, ahogyan kérdezte. Mi történt elvtársak! Nem halt meg talán valaki? Még nem, de ez a szegény fiatal gyerek nagyon a végét járja, mondta egy negyven év körüli szakaszvezető. — Válasza egykedvű volt, érezni lehetett belőle, hogy a háborúban eddig átért borzalmak fásultá tették minden iránt, nem rendítette már meg semmi, bármit is látott, vagy élt át. — Szeme végig siklott a haldokló kedves, fiatal arcán. Még élhetett volna — gondolta. — Olyan fiatal volt. Az élet szépsége még csak ezután tárult volna ki előtte — a háború után., A haldokló görcsösen markolta a hordágy szélét, mintha távozni akaró életét szorítaná, markolná, amely őt ilyen fiatalon elakarja hagyni, és viruló ifjúságát az álnok sötét halálnak prédául dobni. Egy dús, makrancos szőke hajfürt homlokára hullott, szemét becsukta, száját keményen összeszorította, s egyre nehezebben lélegzett. Az orvos reménytelen mozdulattal takarta reá köpenyét. Anton Szemjonovics széttolta az előtte állókat és odalépett a hordágyhoz. Ahogy a sebesültre pillantott, még a szívverése is megállt egy pillanatra. Mintha kővé dermedt volna. Keze tehetetlenül lógott teste mellett, nyelvét mintha mázsás kő terhe szorította volna le. Azán felengedett a dermedtség, hogy helyet adjon az emberfeletti mély fájdalomnak, ami egyetlen szóban, mint orkán tört fel a katona melléből. Szerjózsa!.,, Szerjózsa!.., Drága testvérem! í etérdelt a sebesült mellé, átölelte vállát és úgy szólongatta. A körülötte állók megrendülten nézték a két testvér tragikus találkozását. Az előbb még egykedvűen áldtogáló szakaszvezető elfordult, a szenvedések által megkérgesedett, elfásult, lelke mélyéből feltört a mély emberi érzés, és szemébe két forró könycseppet sajtolt. A haldokló mintha megérezte volna a testvér közelségét, egy egészen rövid időre visszatért szemébe az élet fénye. Rátekintett a mellette térdelő bátyjára, arcán halvány mosoly, a felismerés boldog mosolya futott át. Alig hallhatóan suttogta: Anton... Kedves Bátyám... Ha... haza jutsz... mond meg az édesanyámnak ... idegen földön haltam meg... vigyél földet... A mondatot már nem tudta befejezni, feje félrebillent, szeme lezárult örökre. A másik férfi ott térdelt az oly régen keresett és a most megtalált testvér mellett. Nem tudta, nem bírta elengedni a vállát. Szólogatta, becézte, kérlelte, hátha még egyszer megszólal, mond vagy üzen valamit az élőknek, az otthoniaknak. De a keskeny ajkak szorosan egymásra zárultak. Nem válaszolt a testvér egyetlen kérdésére sem többé. Anton felemelkedett. Tekintete bajtársai feje felett a távolba révedt. Gondolata messze szállt... haza. A békés kis !kolhoz házba, ahol felnőttek, ahol megismerték, és megszerették a munkát, az életet, ahol oly boldogok voltak. Maga előtt látta azt az őszülő hajú, kedves kolhoz paraszt asszonyt, az édesanyjukat, amint búcsúztatta őket, amikor a haza hívó szavára mind a ketten bevonultak. Nem sírt, csák magához ölelte fiait, szorításában biztatás, féltés, szeretet sűrűsödött. Erre gondolt most Anton Szemjonovics, és mintha az anyja előtte állna, alig hallhatóan mondta. Anyám... tudod-e, hogy már csak egy fiad van? A másik... a kedvenced, meghalt nagy hazánkért, idegen földön.., Aztán, mintha gonosz, rossz álomból ébredne, fátyolos hangon szólt a körülállókhoz. Hol temetitek el?.-.. A szakaszvezető lépett előre. Ott... arra — mutatott egy irányba —ott temetik el a többi elesettet is. Oda visszük. Anton egy lépést sem tágított öccse melől. Utolsó útjára kisérte szeretett testvérét. Belül valami tüzelt, háborgott benne. Szeretet és gyűlölet vihara tombolt lelkében. Ezerszer is feltette a kérdést. Miért!? Miért kellett meghallnia, távol a hazától, a falutól, szülői háztól, idegenben. Kiért áldozta fel viruló életét, a Szovjet Hazától sok száz kilométerre. Ment, ment leszegett fejjel, a maga bánatával és gondolataival. Észre sem vette, hogy a temetésre mások is elmentek, hogy akikért életét áldozta Szergej Szemjonovics, azok is halottjuknak tekintik. Nem látta, hogy Szerjózsa, az ő testvére nemcsak a szovjet haza halottja, hanem a szöregi magyar és délszláv parasztoké is. Minél vastagabban fedte a fiatál katona testét a föld, annál jóbban lángolt lelkében a harag. A tátongó sírgödörről a távolabb álló parasztokra tévedt tekintete. Agyán vadul cikkázott át a gondolat. Miattuk!... Miattuk kellett az öcsémnék meghalni! ök az okai! Hogy ők élhessenek, azért halt meg Szerjózsa. Mintha belülről valami azt harsogta volna: — Hát igazság ez?!... A z elkeseredés szinte elvakultá tette. Már-már megmozdult, hogy elkergesse a hívatlan gyászolókat, amikor egy ötven év körüli feketekendős asszony bizonytalan léptekkel megindult egyenesen felé. Kezében fehér őszi rózsa csokor volt, napégette ráncos arcán könycseppék gurultak végig. A katonák szótlanul utat engedtek neki. A frissen domborodó sirhoz ment, ráncos, reszkető kezével lyukat vájt a rögök között és bele helyezte a virágcsokrot. Aztán felállt, összekulcsolta a kezét, imát mormolt, Anton számára érthetetlen nyelven, majd lassan visszament övéihez, és együtt elhagyták a temetőt. A katona valami furcsa, zavart érzéssel nézett a távozók után. A harag, gyűlölet, amely az előbb lobbot vetett lelkében, az egyszerű, sötétruhás emberek iránt, lassan kialudt. Géppisztolyát markoló keze tehetetlenül csúszott le a fegyver kopott tusájáról. Nem, nem ezek az okai... Nézd milyen fáradtan, a sok kemény munkától hajlotton lépkednek! Ezék egy élet javarészét igába hajtva töltötték el! Miért okolod őket?... — Súgta valami belső hang. — Az öcséd meghalt, de nem miattuk, hanem érettük! Azért, hogy ezen az idegen földön ők is szabadok lehessenek, hogy úgy éljenek, mint ti odahaza... Az igazi ellenség, az közös velük, de az már a Tiszánál fut! Fél az erődtől!... Menj utána, és Szerjózsa helyett is fogd a fegyvert, pusztítsd, míg lesz belőlük. Kiegyenesedett. Már csak egyedül állt a sírhalom mellett. Lassan megnyugodott, sötét gondolatai elszálltak. Üj érzés lopakodott szivébe. Az erősnek, hatalmasnak a nyugalma. De a gyűlölet azok ellen, akik ennek az idegen földnek kirablói, és öccse halálának okozói — még magasabbra csapott. Letérdelt a sír mellé, olajos kezével egy papírba csomagolt 'kendőt vett elő, arcán halovány mosoly futott át, ahogy nézte, aztán lassan, óvatosan, mintha nem a/camá még mozdulatával sem zavarni a temető csendjét, szétterítette. Onnan, ahová, az a magyar asszony tette a virágot az előbb, egy fényes fekete rögöt emelt fel, és a kendő közepére helyezte, gondosan összehajtotta a csücskét és a belső zsebébe, a szive fölé tette, az idegen földet. Aztán felemelkedett, még egy pillantást vetett a frissen hantolt sírra, és kemény léptei hamarosan elhaltak. Elment, hogy hatalmas erejével — melyet milliós és millió szovjet katona erős karja és lángoló hazaszeretete sokszorozott meg és tett olyan ret tentővé — befejezze azt, amit öccse csak megkezdett, szabadságot hozzon a magyar népnek. Molnár István fhdgy. 1955. OKTÓBER 9, VASARNAP IDOJARASJELENTÉS Várható időjárás vasárnap estig: Felhős, hűvös idő, több helyen, főként délen még eső. Élénk északi-északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 14—17 fok kőzött. MOZI Szabadság: Vasárnap fél 4, háromnegyed 6 és 8: hétköznap háromnegyed 6 és 8: KI a legjobb ember? — Csehszlovák film (ma utoljára); hétfőtől: Mexikói lány. (október 12-lg). Vörös Csillag: Vasárnap fél 4, háromnegyed 6 és 8; hétköznap háromnegved 6 és 8: Kutyatejiiek. — Csehszlovák film (október 12lg>; Fáklya: ma 5 és 8: Táncmester. — Szovjet film (ma utoljára); héfőtől háromnegyed 6 és 8: Sevillai borbély. — Olasz operafllm (október 12-ig); Matinék: ma délelőtt fél 11-kor a Vörös Csillag-moziban: A kis Muck története, fél 11-kor a Fáklya-moziban: Gyarmat a föld alatt. Későnjövök csak a híradó utáni szünetben mehetnek be a nézőtérre, NEMZETI SZfNHAZ Ma délután 3: Warrenné mestersége. — Szigligeti bérlet (I). Este fél 8: A szellstyel asszonyok. — Bérletszünet; Hétfőn nincs előadás; 11-én, 7: A szellstyet asszonyok. — Somlay bérlet (1). 12-én, 7: A szellstyel asszonyok. — Erkel bérlet (1). 13-án, 7: Warrenné mestersége. — Madách bérlet (1). KAMARA SZÍNHÁZ (Postás Kultúrotthon. Vásárhelyi sugárút 21.) Ma délután 3 és este fél 8-kor, szerdán és pénteken este fél 8kor: A Néma Levente, MUZEUM Fehértó élővilága (Kultúrpalota, Roosewelt tér). Múzeumi Képtár (Horváth Mihály utcai üvegcsarnok) hétfő kivételésel mindennap délelőlt 10 órától délután 6 óráig. KÖNYVTARAK Somogyi Könyvtár: Kölcsönzés hétköznaponként 13-18 óráig. Olvasóterem és kutatószoba nyitva vasárnap kivételével 10-19 oraig. Iljúsági kölcsönző (Takaréktár u. 8.) kölcsönzési szolgálat 12-16 óráig. Egyetemi Könyvtár: Olvasóterem: hétfőn 2 órától háromnegyed 9-ig, keddtől szombatig: 10 órától háromnegyed 9-ig, vasárnap: 9 órátói háromnegyed l-ig. Kölcsönzés: hétfőn 2 órától háromnegyed 8-ig; keddtől péntekig 12 órától háromnegyed 6-ig, szombaton 10 órától háromnegyed l-ig. Kutatószoba: délelőtt I0-töl este 6-lg nyitva; Járási: Sztálin krt. 54. Kölcsönzés szerda kivételével minden hétköznap délután 3-6 óráig, szombaton délelőtt 10—1 óráig, délután 2-6 óráig. Gorkij Könyvtár: Hétfőn; szerdán, pénteken: 8-12-tg, 13— 17-lgj kedden, csütörtökön: 10—12-lg és 13—19 óráig, szombaton 8-tól 13 óráig van nyitva; Juhász Gyula Kultúrház Könyvtára: Nyitva hétfőn, szerdán; szombaton 14-19 óráig, kedden és pénteken 14—18 óráig. ALLATORVOSI INSPEKCIŐS SZOLGALAT Szeged város területére 1955. október 8-tól 15-!g este 18.00 h-tól reggel 06.00 h-ig (vasárnap nappal Is) kizárólag elsősegély és nehézellés esetére inspekclós dr. Farkas Dezső állami állatorvos. Lakása Deák Ferenc u< 22, szám, FELHÍVÁS Hivatalok részére szénhordók felvétetnek a fűtési idényre (októbertől áprilisig); Jelentkezni a Munkaerő gazd. csop, Mikszáth Kálmán U; 12. szám. FELHÍVÁS Felhívom a termelők figyelmét; hogy a téli araszolók elleni védekezéshez a hernyóenyv gyűrűt a fák törzsére egy méter magasan f. hó 15-ig rakják fel. Djszegedi részen a hernyóenyv felrakása kötelező, a munkák elvégzését ellenőriztetem és a mulasztók ellen az eljárást megindítom: Vb. elnök Eden felszólalása Bournemouthban Bournemouth (TASZSZ) Eden angol miniszterelnök október 8-án beszédet mondott az angol konzervatív párt bournemouthi évi kongresszusán. A külpolitikai kérdésekről szólva Eden megismételte a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet munkájának befejezése alkalmával tett nyilatkozatát: *Ha e találkozó szellemében folytathatjuk majd együttes munkánkat, akkor az, ami most még csak remény, az események szükségszerűsége alapján tartós vívmány lesz*. Nem látok indokot arra — jelentette ki Eden —, hogy megváltoztassam ezeket a szavakat, vagy valamiképpen módosítsam jelentésüket. Ugyanakkor a közelgő 'légyhatalmi külügyminiszteri értekezlet kilátásait értékelve Eden hangsúlyozta, hogy a -•diplomáciai folyamat lassú folyamat*, majd annak a véleményének adott hangot, hogy *néhány heti tárgyalás után nagyon lehetséges, hogy a tárgyalásokat minden siker nélkül elhalasztják". A nemzetközi helyzetet jellemezve Eden rámutatott arra, hogy az utóbbi évben a nemzetközi helyzet megjavult és most *a nemzetközi jellegű nyugtalanság Európában és a Távol-Keleten nem olyan éles. mint egy évvel ezelőtt*. A leszerelés problémáit érintve Eden kijelentette: "Az első cél az, hogy az érintkezési helyeiken csökkentsük a feszültséget. E.céLból Genfben tervet terjesztettem elő. A következő fejezet a Németország újraegyesítése ügyében mutatkozó haladástól függ*. Az atom- és hidrogénfegyver kérdésében — folytatta Eden — *a felügyelet és ellenőrzés problémája alapvető jelentőségű. Sok elgondolást javasoltak, én azonban nem gondolom, hogy valamelyik ország már megtalálta volna a végleges megoldást. Több ízben javasoltunk konstruktív eszméket. Ezeket természetesen lehet tökéletesíteni. Készek vagyunk bármikor megtárgyalni ezeket, valamint más elgondolásókat és terveket, hogy megtaláljuk a megoldást, ezt pedig meg kell tennünk*. A továbbiakban azonban Eden az "erő politikája* és a *Nyugat katonai erejének növelésére* irányuló politika folytatása mellett foglalt állást. «Ez azonban nem jelenti azt — mondotta Eden —, hogy védelmi programunknak nem kell rugalmasnak lennie ... Tekintetbe kell venni külföldi kötelezettségeinket, de e program költségeit is. Beszéde végén Eden közölte: Az angol kormány elhatározta, hogy *az 1957/58. pénzügyi év végére a jelenlegi létszámhoz képest hozzávetőleg 100.000 tővel csökkenti Anglia fegyveres erőinek létszámát*. A pártokiaiá* hírei A Szegedi Járási Pártvégrehajtóbizottság gondoskodott arról, hogy a járásban induló politikai iskolák propagandistái a háromnapos tanácskozás ideje alatt közösen megnézhessék a szegedi Nemzeti Színház ••Szelistyei asszonyok" című előadását. Hasznos kezdeményezés volt ez a járási pártvégrehajtóbizottság részéről mert a falusi propagandisták között többen voltak olyanok, akiknek eddig nem j volt alkalmuk színházba menni. Befejeződött Szegeden a politikai iskolák propagan1 distáinak tanfolyama. Mivel I a következő háromnapos tanácskozás előreláthatóan csak I januárban lesz, a propagandistáknak szükségük lehet menetközben is elvi iránv| mutatásra, módszertani se1 gítségre, Ezért a propagandista tanfolyam előadói elhatározták, hogy addig is allandó kapcsolatot tartanak a propagandistákkal. Minden hónapban felkeresik őket és egyéni vagy csoportos megbeszélés formájában választ adnak nekik a szemináriumok során felmerült kérdésekre. A politikai iskolák propagandistái így bátrabban tudnak dolgozni, tökéletesebben tudják átadni az anyagot hallgatóiknak, — A Petőfi iskolák ez évi közös megnyitó ünnepélyét a Városi DISZ Bizottság október 12-én, délután 5 órakor tartja a Kálvária téri Űttörőházban. A bizottság kéri a Petőfi körök hallgatóit, propagandistáit és ellenőreit, hogy pontosan jelenjenek meg a megnyitón. — A Szabadság Filmszínház október 10-től — hétfőtől — ismét műsorra tűzte a Mexikói lány című nagysikerű filmet, amelyet október 12-ig tart műsorán. Hetvenegymillió forint nyereményt sorsolnak ki az októberi húzáson Veszprémben készítik elő a Második Békekölcsön hetedik húzását. A Második Békekölcsön október 20 és 23 között lezajló hetedik sorsolásán ismét 233.200-zal növekszik a kihúzott kötvények száma és több mint 71 millió 120 ezer forinttal a kötvénytulajdonosoknak visszafizetett összeg. A 100.000 forintos főnyereményen kívül ezúttal huszonhárom 50.000 forintos, negyvenhat 25.000 forintos, száztizenhét 10.000 forintos és háromszáznegyvenhét 5000 forintos nyereményt, valamint ötezer-nyolcszáz 1000 forintos, tizenhétezer-négyszáz 500 forintos és kilencvenháromezer-négy százhatvanhat 300 forintos nyereményt sorsolnak ki. Ezenkívül száztizenhatezer egész kötvény névértékben történő húzására is sor kerül.