Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-07 / 236. szám

VTlÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK"! AZ MDP CSÖNG HADMEGYEI B1Z0TTSAGANAK LAPJA XI. évfolyam, 236. szám Ára: 50 fillér Péntek, 1955. október 7. MAI SZAMUNKBÓL: JAVASLATOT TETT A MENEKÜLTEK HAZATÉRÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSÉRE A SZOVJETUNIÓ KÉPVISELŐJE, AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 10. ÜLÉSSZAKÁN — A SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS KÉRDÉSEKKEL FOGLALKOZÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSÉN (2. oldal) MISON BÁCSI PRÁGÁBAN (3, oldal) Szövetség — tettekkel A munkás-paraszt szövetség: államunk alapja. Nincs olyan területe életünknek, ahol a munkás-paraszt szövetség nélkül meglehetnénk. A termelés, a közellátás, vagy akár a politikai élet területén — egyaránt így van ez. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének tartalma jelenleg: a szocializmus építése. Még pedig különös erővel és figyelemmel azon a területen, amely a fejlődésben viszonylag elmaradt a város, az ipar mögött: a falun. Éppen ebből a szempontból van olyan nagy jelentősége annak a mozgalomnak, amelyet pártunk kezdeményezésére az ország ipari üzemei indítottak el a termelőszövetkezetek és a gépállomások megsegítésére. Patronázs-mozgalomnak hívjuk e segítséget, minthogy az üzemek valóban védnökséget vállaltak egyegy szövetkezet, gépállomás munkája felett. Aligha lehetne « védnökség jelentőségét túlbecsülni. Ez a mozgalom a munkás-paraszt szövetséget mindennapos tettekkel valósítja meg. Közvetlen kapcsolatot jelent az üzemek dolgozói és a falu népe, elsősorban a termelőszövetkezeti parasztság között. A munkásosztály gyakorlati közreműködését jelenti a falu szocialista szektorának fejlesztésében' — ami oly jelentős kérdése ma egész népi demokráciánk előrehaladásának. Az elmúlt évek során Szeged városában is kivirágzott ez a mozgalom. Nincs olyan jelentősebb szegedi üzem, amely ne kapcsolódott volna bele a termelőszövetkezetek és gépállomások feletti védnökségnek ebbe a munkájába. Üzemek egész sorában mindennapos gyakorlattá vált, hogy szerszámmal, anyaggal látják el a védnökségük alá tartozó szövetkezeteket, technikai segítséget nyújtanak gépeik kijavításában, fuvarral támogatják őket, nem egyszer elintézik ügyes-bajos dolgaikat a járási, megyei vagy magasabb állami szerveknél. Áldozatkészség, gyakorlatiasság, hozzáértés és ügyszeretet jellemzi ezt a segítséget. Hosszan lehetne az üzemek által önként magukra vállalt támogatás példáit és formáit sorolni. Természetes, hogy mindez előnyös a falunak; elősegíti a termelőszövetkezetek munkáját, erősíti a mezőgazdaság szocialista szektorát. De amikor megemlékezünk e mozgalom teljesítményeiről, nem szabad elhallgatni a hiányosságokat sem. Jelen pillanatban a patronázs-mozgalom fő hibája, hogy a termelőszövetkezeteknek nyújtott segítség túlságosan is gazdasági térre tolódott. Nem kétséges, hogy a patronáló üzemek számára gyakran komoly áldozatot jelent ez a segítség. Az sem vitás, hogy a szövetkezeteknek, illetve gépállomásoknak szükségük van a segítség ilyen formáira. Semmiképpen sem lehet egyetérteni azonban azzal, hogy ezek mellett a formák mellett a nevelés, a tanítás feladatai háttérbe szorulnak. Egy másik hiba — amely ugyan nem általános —, hogy egyes üzemek részéről a nagy lelkesedéssel és odaadással végzett védnökségi munka túlzott gyámkodássá válik. Az egyik szegedi üzem párttitkára például azzal dicsekedett, hogy nélkülük a termelőszövetkezet nem tesz egy lépést sem. Felmerül a kérdés, vajon az illető szövetkezet fejlődése szempontjából egészséges dolog-e ez? És egy másik kérdés: vajon jó szemmel nézik-e az ilyen túlzott, már-már önállótlansághoz vezető gyámkodást a környező egyénileg dolgozó parasztok? Mi a patronázs-mozgalom elsődleges feladata? Megtanítani a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőit és tagságát munkájuk helyes megszervezésére. Különösen jelentős feladat hárul ebből a szempontból a vezető beosztásban lévő elvtársakra: az igazgatóra, a párttitkárra. a könyvelőre. Az üzem igazgatója tanítsa meg a termelőszövetkezet elnökét helyes munkaszervezésre; segítse őt gyakorlati tanácsokkal, amikor például a nagyobb mezőgazdasági feladatok elvégzése idején összetorlódik a munka. Az üzem párttitkára adja át a tszpárttibkárnak arra vonatkozó tapasztalatait, hogyan kell a dolgozókat a termelésben való jobb, eredményesebb részvételre mozgósítani. Helyes természetesein, ha mindezek mellett általános politikai segítséget is nyújtanak a tsz-ek vezetőinek. De fordítsanak különös figyelmet erre a gyakorlati munkamódszer-átadásra. Rendkívül fontos, hogy a védnökség ne váljék terhessé és ugyanakkor önállóságra nevelje a termelőszövetkezeteket. A legfontosabb azonban, hogy megtanítsák a szocializmus falusi úttörőit saját lábukra állni, egyre nagyobb és megalapozottabb eredményeket elérni. Ez volt az eredeti célja ennek a mozgalomnak és ez marad továbbra is. Szóljunk még néhány szót a fiatalokikai való törődésről is. Ebben a tekintetben néhány üzemnek — így a Textilműveknek, Ruhagyárnak — volt egy-két jó kezdeményezése. Igen hasznos, ha az üzemi fiatalok kimennek a szövetkezetbe és segítik ott az ifjúságot a munka és a közösségi élet komoly tényezőivé válni. Ezt a kezdeményezést kell tovább vinni. Fontos eszköze lehet a fiatalok megszervezésének a kultúrmunka megindítása, amiben az üzemek kultúrcsoportjai nyújthatnak nagy segítséget. De ne érjék be csak azzal, hogy szórakoztató műsort adnak a falu népének — segítsék hozzá a szövetkezeti fiatalságot, hogy maga is hasonló kultúrmunkára álljon össze. A tsz-patronázs-mozgalom már az elmúlt években is szép eredményeket ért el, amelyeket hálásan őriz emlékezetében a szövetkezetek parasztsága. Ha üzemeink a további munkában még jobban figyelembe veszik a párt által e mozgalom számára adott irányelveket, tevékenységük még gyümölcsözőbb lesz, még gyorsabban segíti elő a falu szocialista fejlődését. BARÁTI SEGÍTSÉG Leíílík°zatok a szegedi üzemek patronázs mozgalmáról „Nincs olyan hét, hogy ne volnánk kint a tsz-ben" Az Autójavító Vállalat egyike azoknak az üzemeknek, amelyek az élen járnak a szegedi üzemek tsz-patronázs mozgalmában. A zsombói Béke TSZ fölött vállaltak védnökséget és példamutató lelkiismeretességgel végzik ezt a munkájukat. Vass Ferenc elvtárs, párttitkár az alábbiakban számolt be a patronázs-tevékenységről: — Állandóan kisegítjük járművel a szövetkezetet. A tavasszal rendbehoztuk szerszámaikat, most az őszi szezonra pedig generáloztuk a szövetkezeti daráló motorját és vontatót kölcsönöztünk a tsz-nek. A behordás munkáját több gépkocsival és dolgozóinkból alakított brigádokkal segítettük elő. — Kultúrgárdánk többször adott kint a tsz-ben műsort. Április 4-én viszont a zsombóiak voltak látogatóban nálunk s szórakoztatták kultúrműsorral dolgozóinkat. Augusztus 20-át együtt ünnepeltük a zsombói erdőben. Ezen a bensőséges ünnepségen legalább hetvenen voltak kint üzemünk dolgozói közül. Most szüretre hívtak meg minket, mi pedig november 7-re őket. — Nincs olyan hét, hogy ne volnánk kint a szövetkezetben. A tsz vezetői minden fontosabb dologban kikérik tanácsunkat. De mi is érezzük ennek a szoros kapcsolatnak az előnyeit. Üzemünk dolgozói jobban megismerik a falu problémáit, a falusi embereket, s ez természetesen szélesíti politikai látókörüket. Rendszeres gazdasági segítség A Vasöntöde párttitkára, Kovács Attila elvtárs az alábbi tájékoztatást adta: — Üzemünk az eperjesi (kistkirálysági) Lenin TSZ-t és a szomszédos Árpádhalmi Gépállomást patronálja 1954 tavasza óta. Solcat segítünk nekik ügyes-bajos dolgaik elintézésében: hivatalos ügyekben, beszerzésben, stb. A gépállomást rendszeresen ellátjuk a szükséges öntvényekkel, gépalkatrészekkel — természetesen terven jelül végzett munkával. Ez annál is lényegesebb, mert korábban az alkatrész- és öntvényellátás volt a gépállomás munkájának szűk keresztmetszete. Anyaghiány esetén is gyakran kisegítettük őket. — Üzemünk dolgozói és a Lenin TSZ tagsága között Iközvetlen kapcsolat fejlődött ki. Augusztus 20-án itt jártak nálunk a szövetkezet tagjai, együtt rendeztünk ünnepséget az üzem területén, majd pedig megvendégeltük őket. Ugyanebben az időben dolgozóink egy részét ott a szövetkezetben látták vendégül. A mezőgazdasági vásárra a mi teherautónk vitte fel a tsz tagjait. — Jelenleg is jelentős anyagi segítséget nyújtunk a szövetkezetnek. A Lenin TSZ most gazdasági vasutat épít. Ehhez csillekerekeket öntöttünk nekik és más alkatrészekkel is hozzájárultunk a munka sikeréhez. Ahol a politikai munka sem marad el A Textilművek igazgatója, Sarnyai Vencelné elvtársnő így számol be arról a segítségről, amelyet üzemük a Dorozsmai Gépállomásnak, illetve a csorvai Kiss Imre és Haladás TSZ-nek nyújt: — A gépállomás munkáját az anyagi jellegű segítségen túl igyekeztünk szakemberekkel is előmozdítani. Nyáron, az aratás idején körülbelül két hónapra egy mezőgazdasági szakembert adtunk át a gépállomásnak üzemünk létszámából. Rendszeresen kijár a gépállomásra biztonsági megbízottunk, aki ott munkavédelmi tanácsokat ad. — A Kiss Imre TSZ számára generáloztuk egyik szállító-kocsijukat, segítjük őket kisebb gépjavításokkal, villanyszereléssel és más munkákkal. Ezzel azonban nem merül ki patronázstevékenységünk. — Üzemünk vezető beosztásban tévő emberei eljárnak a tsz közgyűlésére és ott gyakorlati tanácsokat adnak. Ki kell emelni Túri Sándor elvtársat, a rezsiműhely vezetőjét, aki a tsz látogatásában és problémáinak megoldásában a legaktívabb. — A kölcsönjegyzés idején is kint tartózkodott egy brigád az üzemünkből. Nemrégiben elintéztük a Haladás TSZ-nek, hogy indokolatlanul magasra megállapított borbeadásukat csökkentsék. A Kiss Imre TSZ hasonló problémáiban is eljártunk. — A szövetkezeti tagság értékeli ezt a segítséget. Ha valami bajuk van, felkeresnek minket, s mi igyekszünk megtalálni a megoldást. A Haladás TSZ e téren szégyenlősebb. Arra hivatkoznak, hogy nem tudják eléggé viszonozni a segítséget. Erre mi azt válaszoljuk: nem baj, majd a szövetkezet jó termelési eredményei jelentik a viszonzást. Közvetlen munkakapcsolat A Villamosvasútnál Váradi Sándor elvtárs párttitkárt, a javítóműhely dolgozóját éppen munka (közben találjuk. Amikor a patronázs-mozgalom felől érdeklődünk, néhány prés-alkatrészre mutat, amely ott hever a gép mellett, s hozzáfűzi: — Ezeket a szőlőpréseket is a szövetkezet számára javítjuk. Az ásotthalmi Szabadságharcos TSZ-t patronnáljuk június óta. Korábban a Pusztamérgesi Gépállomásra jártunk ki, de annak védnökségét most egy budapesti gyár látja el. — Közvetlen személyes kapcsolat fejlődött ki már ezalatt a rövid idő alatt is üzemünk és a tsz között. A havonkinti látogatásban mindig résztvesz üzemünk valamelyik vezetője. A tsz most a szüret idejére kért tőlünk munkaerő-segítséget. Vállalatunk 25 dolgozója három napra kimegy majd szüretelni. — Már néhány anyagi jellegű segítséget is nyújtottunk. Beépítettünk egy nagyobbméretű víztartályt a szövetkezet istállójába, megjavítottuk a tsz gépkocsiját, előkészítjük szüretre ezeket a préseket. Azon vagyunk, hogy ennek a jóldolgozó szövetkezetnek a munkáját még eredményesebbé tegyük. Üzemek, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek patronálják a szegedi középiskoíákat A DISZ. II. kongresszusának la középiskolai DlSZ-szervezeirányelvei célul tűzték ki a szo-'tek már nagyrészben felvették ros együttműködés és baráti kapcsolatok kialakítását a tanulóifjúság, az üzemek és termelőszövetkezetek fiataljai közölt. Az üzemekkel, termelőszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal való kapcsolat kialakításának célja, hogy a tanulóifjúság megismerkedjék a más munkakörben dolgozó fiatalok életével, azok problémájával és szervezeti életével. A kapcsolatok egyben lehetőséget is nyújtanak arra, hogy egymást támogassák, segítsék és felkeltik ezek a találkozások a tanulóifjúságban a munka iránti fokozottabb megbecsülést is. A patronázs-mozgalom bevezetését örömmel fogadták a szegedi középiskolák tanulói és a kapcsolatot az üzemekkel és a termelőszövetkezetekkel. Az újszeged! Tanítóképző Intézet a Ruhagyárral és az újszegedi Kertészettel vette fel a kapcsolatot. Segítik az iskola munkáját az újszegedi Ládagyár, Kéziszerszámgyár dolgozói és DISZ-fiataljai is. A Közgazdasági Technikum tanulói a Szalámigyárral vették fel a kapcsolatot. Az iskola tanulói közül az előző években többen folytattak az üzemben statisztikusi gyakorlatot. A Tanítónőképző DlSZ-szervezete a MAV javítóműhelyt választotta patronáló szervül, s ugyanakkor komoly kapcsolatot teremtett a Táncsics Termelőszövetkezettel. A Radnóti Gimnázium fiataljai a Szegedi Konzervgyárba látogattak el. Patronáló gazdaságként pedig az AlgyőNagyfai Állami Gazdaságot választották. A Vegyipari Technikum patronálói budapesti üzemek, a Hungária Vegyimüvek, a Műszaki Gumigyár és a Chinoin Vegyészeti gyár. Az iskolát a a budapesti üzemek egyrészt anyagilag — különféle anyagok juttatásával — másrést szakelőadók küldésével támogatják. Az iskola fiataljai most kötnek majd szocialista szerződést a Jutaárugyárral. A szegedi középiskolák maradéktalanul eleget kívánnak tenni a DISZ felhívásának és az eddigi iskolákhoz hasonlóan a többi középiskolában is megindult már a szervezés az üzemekkel való kapcsolat felvételére, Levelezőnk írja a Szalámigyárból Vállalatunk egész évben a forráskúti Petőfi TSZ-t patronálja. Patronálási szerződésünk 1955. október 31-ével jár le. Jelenleg vállalatunk a szakma természetéből kifolyólag a tsz állatállományának gondozásában segít oly formában, hogy a sertések, a szarvasmarha állomány és a juh állomány kezeléséhez a vállalat egyik dolgozója állandóan tanácsokat ad. Az állatállomány téli takarmányozásának biztosítása céljából a tsz 150 köbméteres siló építését vette tervbe, amelynek megvalósításához vállalatunk az építéshez szükséges építési anyagokat, meszet, cementet, téglát gépkocsival a helyszínre fuvaroztatja. Nagymlhály László levelező. R tsz-mozgalom fejlesztéséért Bárkányi Ferencné elvtársnőtől, a Jutagyár párttitkásától az alábbi felvilágosítást kapjuk: — Üzemünk a Mórahalmi Gépállomást támogatja. Különösen fontonak tartjuk, hogy e munkán keresztül elősegítsük a községben a szövetkezeti mozgalom fejlőciését. — Pártaktivistáink közül többen résztvesznek a tsz párltaggyíilésén és más megbeszéléseken, ahol hozzászólásaikkal segítenek a feladatok helyesebb megoldásában. Üzemünkből különösen pártvezetőségi tagok es népnevelők látogatják a gépállomást. De rendszercsen jár ki Mórahalomra kultúresoportunk is. Ezenkívül gyárunk főkönyvelője segít az ottani adminisztrációs munkában. Meg kell azonban mondani, hogy az utóbbi időben egy kicsit elhanyagoltuk a patronázs-munkát; mintegy másfél hónapja nem voltunk kint a gépállomáson. Dicséretesnek tartjuk, hogy a jutagyári elvtársak, figyelme elsősorban a politikai munka felé irányul. De ha már ezt helyesen igy osztották be, jobban figyelemmel kísérhetnék a tszcsmozgalom fejlődését. Hiba például, hogy a párttitkár elvtársnő — mint erről a beszélgetés során megbizonyoodtunk — nem tudja hány és milyen termelőszövetkezet működik Mórahaimán, Ma kezdődik Szegeden a gyógyszerész nagygyűlés Ma délután fél 4-kor a Központi Egyetem Aulájában Román József egészségügyi miniszter ünnepélyesen nyitja meg az 1955. évi gyógyszerész nagygyűlést. A megnyitó ünnepségen adja át Román József egészségügyi miniszter a „Kiváló és Érdemes gyógyszerész" kitüntetéseket a gyógyszerészeknek. A megnyitó után az Eötvös utca 2. szám alatt Moz^onyi Sándor: „Hazai gyógyszerkincsünk fokozottabb felhasználása", Rom Pál: „Hazai gyógyszernövények felhasználása a gyógyászatban", Fischer György: „A gyógyszerészet munkaegészségügyi kérdései", Kedvessy György és Barcza Lajos: „A hidrogénperoxid-oldat tartósítása" címmel tart előadást. I A gyógyszerész nagygyűlés három napig tart. I