Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-06 / 235. szám

Csütörtök, 1953. október 6. 5. DELMQGYfiRORSZfiG JEGYZETEK a Bartók-emlékhangversenyről TÍZ ÉVE HALOTT, de job­ban él, mint valaha — ezek­kel a szavakkal nyitotta meg Kodály Zoltán a Bartók Béla emlékére rendezett operaházi emlékünnepélyt. S ezt érez­hették azok is, akik hétfőn es­te megjelentek a Nemzeti Színházban, hogy a szegedi Bartók-évet megnyitó ünnepi estet meghallgassák. Jobban él, mint valaha — mert zenéjére mind szárnyalóbb visszhang felel, a szívek legmélyebb ré­tégéből feltörő, az érzékekre csapó hangokkal együtt rezo­náló válasz. Bartók zenéje megkezdte hódító útját a sze­gedi zenét szerető közönség szívében is. A Gyászinduló komor, meg­döbbentő hangzatai már a bartóki zene lényegét érzékel­tetik — magas feszültségű árammal való telítődést. A Gyászindulót hallgatva arra a Bartók Bélára emlékezünk, aki utolsó lehelletéig állta kemé­nyen fiatalos lelkesedésének minden vállalását. A RAPSZÓDIA zongorára és zenekarra a 24 éves Bar­tók oroszlánkörmeit villantja felénk. Hernádi Lajos ihletett értelmezése remekművet fede­zett és tárt fel számunkra. A „lassú" eszményien nemes pá­toszát, s a „friss" szilaj ára­dását mesteri varázslattal kel­tette életre. A legapróbb rész­let megformálásától az egész lenyűgöző kerekké formálásáig most is megmutatta, hogy Bar­tók műveinek leghivatottabb megszólaltatói közé tartozik. Az egykori tanítvány hűségé­vel, a Mester elképzeléseinek szellemében való tolmácsolá­sával tette a szegedi Bartók­hangversenyt a nagy magyar lángelmére való emlékezés megragadó ünnepévé. A kö­zönség szűnni nem akaró ün­neplését Bartók két zongora­művének előadásával viszonoz­ta, az I. Rondóból finom mű­vű ékszert formált, az Allegro barbaro döbbentesen feszülő energiáit a magabiztos férfi öntudatos alkotóerejének sod­rába kormányozta. Bartók egyik legnépszerűbb éreltkori müve, a Táncszvit. A nép legyőzhetetlen ereje nem öltött még ilyen im­pozáns zenei formát soliasem. MIT KÖZVETÍTETT FÉ­LÉNK ebből a szenvedélyek­tő! izzó műből a zenekar elő­adása? A műsor számaiban itt juiott legmagasabbra feladatá­nak megoldásában. A Rapszó­diában még nem volt mindig egyenrangú fél a zongoraszó­lo művészeti lendületével, a mű fiatalos hévvel teli, lelkes pátosza nem sugárzott át mindenütt meggyőzően a zene­kar előadásán. A Táncszvit biztos technikai begyakorlott­sága már felengedte szabadul­ni a zene belső izzását, ma­gával ragadott, képzeletet meg­indított, s lelkesítő tűzként ha­tolt át szíven, lelken. Rubányi Vilmos, a zenekar kitűnő kar­nagya gondos és lelkes elő­készítő munka után, mely m;n­den hangnak megkereste a He­lyét s mely minden apró fol­tot tudatos színképbe fogott, az előadáson biztosan uralta a zenekart, s nyújtó, magával ragadó energiával vitte siker­re Bartók e rendkívül nagy­igényű, s a zenekartól és kar­mestertől tudása legjavát kí­vánó művet. . Az újjáalakított Szegedi Fil­harmóniai Zenekar Bartók Béla nevét vette fel. Ez a név sokra kötelez. Munkára kötelez a leg­magasabb művészi ideálokért való harcban s névadójának, Bartók Béla művészetének hir­detésében. Bartók művészeté­nek Szeged zenekultúrájában elevenen ható erővé kell vál­nia. Ezért ezt az első jelentős lépést folytatni kell. S ehhez fel kell használni ennek az ün­jnepi Bartók-hangversenynek Tanulságait is. Bartók Béla !művészetének Szegeden közön­jséget kell nevelni. S ezért az •emlékév soronkövetkező Fel­'adatai kőzött a nevelés kérdé­'seit előtérbe kell hozni. A hangverseny fiatal közönségé­nek lelkes tapsviharai adják eh­hez a munkához a legtöbb buzdítást. A közönségszervezésnek most is az ifjúság még szé­lesebb rétegeire kellett volna támaszkodnia. A közönség­nevelés megköveteli különö­sen Bartók műveinél az egyes művek rövid, lényegre mutató, elemző ismertetését is. A most bemutatott mű­vek maradjanak a filharmó­nikus zenekar műsorán, érle­lődjenek, gazdagodjanalk ki­fejező erőben, szépségekben. Akinek most megragadta a lelkét, örömmel várja újbóli megszólaltatásukat, s jussa­nak el azokhoz is, akiket elő­ítéletük ma még távol tart ennek a lángeszű magyar szellemnek alkotásaitól. Szó­laljanak meg reprezentatív ünnepi alkalmakkor, amikor n szegedi dolgozók széles ré­tesei jelen vannak. BARTÓK BÉLÁT az egész világ mint korunk legna­gyobb zenei alkotó géniuszát ismeri cl. Muzsikája diadal­masan száll az éter hullá­main keresztül világrészek felett. A magyar zenei élet, s közelebbről Szeged muzsi­kusai akkor lesznek méltóak Bartók nagyszerű hagyatéká­hoz, ha az erők összefogásá­val szüntelenül fáradoznak azon, hogy Bartók Béla ze­néie dolgozó népünk közkin­csévé váljon. Erdős János RMmaíásért — 3 hónapi börtön Bacsó József, az üjszege­di Haladás TSZ volt tagja egy alkalommal részegen bement a Városi Párt-vég­rchajtóbizottságra, ahol ve­zető pártfunkcionáriusok előtt megrágalmazta a Ha­ladás TSZ több tagját, akik szerinte a tsz-ben visszaélé­seket követnek cl. Az elv­társak akkor mindjárt fi­gyelmeztették Bacsót, hogy részeg, s ezért nem tárgyal­hatnak vele. Bacsó József azonban megrágalmazta a párt-végrehajtóbizottság mezőgazdasági osztályának vezetőjét és a Haladás TSZ elnökét, — olyanokat állított róluk, amelyekről később kiderült, hogy telje­sen valótlanok, hazugságok. A rágalmazót természete­sen bíróság elé állították. A tárgyaláson Bacsó József beismerte, hogy mindaz, amit mondott, alaptalan ha­zugság. A tárgyaláson ki­derült, hogy a felelőtlen rá­galmazó, a becsületes em­bereket bajbakeverni akaró Bacsó József a felszabadu­lás előtt fűszerüzletet bé­relt, s a kapitalista szellem maradványai hatatták át a tsz-ben való működése ide­jén is. Egy alkalommal pél­dául írógépet vásárolt a tsz részére: 2000 forintért vet­te, 3000 forintért adta el a szövetkezetnek, — 1000 fo­rintot zsebresüllyesztett. Ezenkívül feketevágásért egyszer már 1500 forint pénzbüntetésre ítélték. Most ezt a büntetését ls figye­lembe vették és Bacsó Jó­zsefet rágalmazásért 3 hó­napi börtönbüntetésre ítél­te a Városi Bíróság. A történet s az ítélet fi­gyelmeztető! Büntetlenül senki sem rágalmazhat be­csületes embereket! AZ ÉLŐ KAPCSOLAT EREJE Társadalmi munka segítségéve! még 8 kútftifolyó épül A II. kerületi Tanács vá­ros- és községgazdálkodási tervében 1955-ben 14 kút építése állt. A kerület lakos­sága a kutak építésénél sok társadalmi munkát végzeit el: így vált lehetségessé, hogy a megtakarított pénzből még nyolc kútfeifclyó épült a má­sodik kerületben. Elkészült a Béketelepen a Hosszú utcá­ban is a kút — nem kell most már az utcában lakók­nak 6—800 métert gyalogoi­niok a kútig. Rövidesen meg­kezdik a Petőfitelep VlII-as és IX-es utcájában is a kút­kifolyó építését. Csepizsak elvtárs, a terü­leti végrehajtó bizottság el­nökhelyettese Dubljaniba ér- 1 késett. A kerületi végrehajtó­bizottság épületében már vár­ták a látogatók. Megkezdődött a fogadás. Többen bejelentették, hogy házépítés céljából fára van szükségük. Egy idősebb koi­hozparaszt panaszkodott, hogy igazságtalanul osztották el a veíeményeskertnek szánt, földet. Egy egyedülálló. 80 éves asszonv kérte, hogy he­lyezzék el az aggok házában. Egyesek tanácsért jöttek. Á panaszkodó kolhozpa­raszt távozásakor megje­gyezte: — Azt gondoltam, hogy pa­naszommal el kell mennem Drogobicsba. Kiderült, hogy iti helyben is mindent el lehet intézni... Estefelé a területi végre­hajtóbizottság elnökhelyette­sét Olga Ivanisin kolhoztag kereste fel. Elmondta, hogy az asszonyok nagyon harag­szanak a kolhozelnökre: — ön is jól tudja, hogy most jön a munka dandárja. Ilyekor jár ki a legtöbb em­ber a mezőre. Elnökünk, Szi­min elvtárs azonban nem tö­rődik ezzeL Hiába kérjük, nem hajlandó bölcsödét fel­állítani. Pedig erre feltétlen szükségünk van. Csepizsak beszélt a Dublja­ni kerületi végrehajtóbizott­ság elnökével, elővette a „megközelíthetetlen" kolhoz­elnököt is. A bölcsödét rövi­desen megnyitották. Olga Ivanisin látogatása eszébe juttatta a területi vég­rehajtóbizottság funkcioná­riusának, hogy meg kellene vizsgálni, mi a helyzet a töb­bi kerület időszaki gyermek­intézményeiben. Látogatása eredményeképpen még a be­takarítás előtt számos kol­hozban új napközi otthono­kat, bölcsödéket, gyermekját­szótereket létesítettek. i.; Ezelőtt más volt a hely­zet. Ha a Drogobics területi dolgozók valamit el akartak intézni, vagy panaszt akartak tenni a kerületi szervezetek helytelen ügyintézése miatt, kénytelenek voltak levelet írni. vagy a területi központba utazni. Gyakran előfordult, hogy egyesek hi­ába tették meg a hosszú utat, nem tudtak találkozni az il­letékes funkcionáriusokkal. Nem maradt más hátra: be­ültek a területi végrehajtóbi­zottság elnökének előszobá­jába, s megírták kérvényü­ket. A kérvény, amelyet szá­mos „ellenőrizni", „megvizs­gálni", „jelentést kérek" ha­Siprikó Gyula 25 éve dolgozik a Víz­műveknél. Mennyi mindent rejt magában ez a ju­bileum. Harminc esztendős volt, amikor az üzem­be került. Illetve ott volt ő már 1923-ban is, mint esztergályos, de filléres bérkövete­léséért őt is elküld­ték. Utána felvették a MÁV-'hoz, de ami­kor érdeklődtek sze­mélyéről az előző munkahelyén, na­gyon gyorsan elküld­ték. Hét évig sokfelé megfordult, s egyszer csak visszakerült a tiszaparti műhelybe. 1931-ben sikerült só­gorával közösen ven­ni egy kis üres telket a Szilléri soron, a töltés szélén. Tizen­egy évig építettek rajta egy kis családi házat. 1942-ben let­tek vele készen. — nagyon megkoplal­ták. Az udvarba egy diófát ültettek. Volt egy kis mel­léképületük is alápin­cézve — ide mene­kültek két év múlva, 1944 szeptemberében a bombázások elől. S egy alkalommal rá­juk omlott az óvó­hely ajtaja. Amikor kikecmeregtek a ro­JUBILEUM mok alól, s elült a füst és a porfelhő, akkor látták, hogy a házuknak nincs tete­je, az egyik ablak rá­mástól bevágódott a szobába az ágy tete­jére. Nekiláttak ismét építeni. A Vízműveknél há­romszor szorongtak az óvóhelyen. A va­súti hidat bombázták. Siprikó negyedszerre nem ment le, hanem hazasietett családjá­hoz. Akkor érte telitalá­lat a Vízművek tisza­parti épületét. A bomba lehatolt egé­szen a pincéig. A romokat persze már rég eltávolítot­ták, s az épület kő­alapjaival körülvett óvóhely a szabad ég alatt most röplabda­pálya. Ezek a rövid, kurta sorok könnyen végig­futnak egy negyed­századon. De az idő nem szaladt ilyen könnyedén, — fehér­re festette Siprikó elvtárs rövidre nyírt haját, szemüveg ke­retezi melegsugará szemét és mindig ba­rátságos arcán ránco­kat is szőtt. Aztán felszabadult Szeged — és Siprikó Gyula is. Egy szovjet őrnagy ismerte el először a korosodó esztergályos és gé­pész áiunkáját, aki október 11 után már ott dolgozott ismét a műhelyben. Vastag pénzköteget tett elé­je a szovjet katona. — Osszátok szét — mondta. — De mi megkap­tuk a bérünket mun­kánkért — válaszolta neki Siprikó. — Ezt viszont ju­talmul kapjátok! Jutalom a munká­ért? Ez a megelőző évtizedekben isme­retlen volt. 1949-ben ő lett a Vízművek igazgatója. Hat éve már. Nem volt könnyű dolga, hiszen csak hat ele­mit végzett. Igaz a négy osztályt kitűnő­en végezte. A közép­iskolában azonban rögtön megbuktatták, s a vasmunkás fia az V.—VI. elemit végez­hette csak még el, — szintén kitűnően. őszülő fejjel tanul­ta meg a politikai gazdaságtant és a munkában szerzett évek gyakorlata, a párt iránti bizalma, hűsége, az emberek ismerete tette kiváló igazgatóvá Siprikó Gyulát. Nagyon sze­retik az üzemben — mindenféle problé­mával fordulnak hoz­zá. Tanácsaival, ja­vaslataival. igazi, szívhez szóló őszinte szavaival sok családi élet boldogságát segí­tette elő. Igazgatói szobájában a falon két kormánykitünte­tését igazoló oklevél és békehareos mun­káját dicsérő elisme­rés — az üzem bejá­rata felett pedig az élüzem csillag dísze­leg. Nincs Felsővároson, a Csillag tér környé­kén olyan lakos, aki ne tudná, hogy Sip­rikó elvtárs milyen gondosan törődik az emberekkel. Mint ta­nácstag. egy év alatt közel 200 ügyet inté­zett el választóinak, akikkel együtt vesz részt békegyűléseken. Mert Siprikó elvtárs hetenkint tart béke­gyűlést. Beszél, lelke­sít, tettekre buzdít. Nem akarja, hogy mégegyszer levigye a bomba keservesen felépített házának te­tejét, szeretné a kis unokáját békében ne­velni. A minap is új bé­kebizottEágot alakí­tott a Szilléri soron. Háza udvarában, a meglombosodott, te­rebélyes diófa alatt vagy hetvenen ültek. Feleségét választot­ták meg béketitkár­nak. A gyűlésen be­szélgettek az embe­rek, s szinte minden­ki azt mondta: min­dent megtesz, hogy az 1944 október előtti korszak meg ne is­métlődjék. Dél van. A Vízmű­vek udvarában a röp­labda pályát körül­vevő téglasor szélén állunk. A jubiláló Siprikó elvtárs — a jövőről beszél. — Eltüntetjük ezt az emléket is. Jövőre új épület áll majd itt, irodáknak, lesz benne kultúrterem. Amiben most dolgo­zunk. azokat a helyi­ségeket átadjuk laká­soknak. Az őszi nap arany­ló sugara megcsillan a jubiláló békeharcos ezüstszínű haján. M, T. tározat tarkított, hosszú útat tett meg, amíg visszaérkezett a kerületbe, a kolhozba, a fa­luszovjethez. Ám innen ismét visszaküldték Drogovicsba. Sokszor hónapokba tellett, amíg az ember választ ka­pott. A területi végrehajtóbizott­ság, hogy ennek a huzavoná­nak véget vessen, bevezette a rendszeres fogadásokat, ame­lyeken a területi szovjet kül­döttei közvetlenül a kerüle­tekben találkoznak a dolgo­zókkal. E célra határozott na­pokat jelölt ki. A kerületi végrehajtóbizottságok és a helyi szovjetek helyiségeiben nyomtatott hirdetményeken olvasható, ki mikor tartja a fogadóórát. — Érdekes és hálás mun­ka, amely kölcsönös előnnyel iár — jegyezték meg a terü­leti szovjet küldöttei, amikor visszatértek kerületi kikülde­tésükből. Szkopin. a Drogobics-terü­leti szovjet küldötte a Kár­pátokban elterülő Podbuzs­kerületben tartja a fogadó­órákat. A választókkal való állandó érintkezés lehetővé tette, hogy számos, a kerület szempontjából fontos és halaszthatatlan kérdést oldjon meg. — Egyik utazásom alkal­mával, — beszéli, — rájöt­tem, hogy ebben a kerületben a lakosságnak ritkán van al­kalma filmet látni. Amikor visszatértem Drogobicsba, el­intéztem, hogy a területi kul­túrhivatal több vándormozit küldjön a kerületbe. Nehéz megmondani, meny­nyi időt vett volna igénybe, amíg a Novosztreliscsan terü­leti „Ifjú Gárda' kolhoz be tudta volna bizonyítani, mi­lyen nagy szüksége van a Csornij Osztrov faluban lévfl szeszgyár helyiségeire. Ez az üzem már régen nem műkö­dik. Senki sem törődik vele. Egy alkalommal Kotov elv­társ. a területi végrehajtóbi­zottság titkára fogadónapjá­ra Csornij Osztrovba utazott; Az „Ifjú Gárda" kolhoz tag­jai megkérdezték. nem le­het-e a területi végrehajtóbi­zottság segítségükre abban, hogy megkapják a gyárépü­letet. A kérésnek eleget tet­tek és a kolhoz így ki tudta bővíteni gazdaságát. A dolgozók kerületi foga­dóórái hozzájárultak a terü­leti központ küldöttei és ! funkcionáriusai tömegkap­! csolatának megszilárdításá­hoz. A területi szovjet végre­hajtóbizottsága egyébként a saját apparátusában is rendet teremtett. Szigorú ellenőrzést vezetett be a területi végrehajtóbizott­sági elnök titkárságán, ahol most mindent elkövetnek, hogy a bejelentések és pa­naszok ne heverjenek sokáig a területi és kerületi hivata­lokban. Az apparátus mun­katársai gyakran utaznak ki helyszínre, hogy a leveleket ellenőrizzék. A fogadóórák rendjét is szigorúan betartják. Ettől függetlenül a kerületből ér­kező látogatók minden vég­rehajtóbizottsági funkcioná­riushoz bármely időben be­juthatnak. A területi végrehajtóbizott­ság a kerületi végrehajtóbi­zottságokkal szemben is ma­gasabb igényeket támaszt, és javasolta, hogy a kerületi szovjetküldöttek és a kerületi végrehajtóbizottság funkcio­náriusai közvetlen a falvak­ban és a kolhozokban is tart­sanak fogadóórákat. V. Vukovics A Minisztertanács határozata az öntözéses gazdálkodás meg javításáról A Minisztertanács határo­zatot hozott az öntözéses gaz­dálkodás területén elért ered­mények továbbfejlesztésére. A határozat megállapítja, hogy hazánk öntözéses gaz­dálkodása a felszabadulás óta igen nagy arányban fejlődött. A berendezett terület 28 ezer katasztrális holdról 224 ezer katasztrális hold­ra emelkedett. A határozat ezután rámu­tat azokra a hibákra, ame­lyek az öntözéses gazdálko­dásban jelentkeztek és meg­állapítja az öntözéses gaz­dálkodás irányelveit. A ha­tározat leszögezi, hogy öntözésre berendezett terü­leteken elsősorban rizst kell termelni, amelyet az 1955. évi 80 ezer katasztra­lis holdról az egyoldalú rizstermelés felszámolásá­val tovább kell növelni. A szántóföldi jellegű öntözé­seket elsősorban a rizses ve­tésforgó keretében kell fej­leszteni. A rizses vetésforgón kívüli szántóföldi öntözése­ket csakis olyan mértékben lehet fejleszteni, amilyen mértékben a többtermelést biztosító feltételek megvan­nak. Tovább kell fejleszteni az öntözéses zöldségterme­lést és ki kell terjeszteni a rét- és legelőöntözést is. Különvonat indul a magyar—eszfrák labdarúgó mérkőzésre Október 16-án, vasárnap ke­rül sor Budapesten az évad egyik legjelentősebb nemzeti íutbaileseményére, a századik osztrák—magyar labdarugó mérkőzésre. Amint az IBUSZ vásárhelyi kirendeltségétől ér­tesültünk, ebből az alkalomból i MAV különvonatot indít Sze­gedről Budapestre a kora reg­geli órákban. A különvonatra Hódmezővásárhelyről, Makóról és a megye más helységeiből is lehet csatlakozni. Részvételi díj Hódmezővásárhelyről és Makóról 68.20, Szegedről 54.70 forint. A különvonat az esti órák­ban indul vissza Budapestről. Az utazásra az IBUSZ menet­jegy irodában lehet jelentkezni. Növekedett a baromfi-törzsállomány Befejeződött az idei napos­csibekeltetési idény. A kelte­tőállomások a múlt évi meny­nyiségnéi 50 százalékkal több naposcsibét keltettek. Az idén kikeltetett naposcsibék száma meghaladta a 17 és félmilliót. Az ország baromfi-törzsál­lománya az idén mintegy 20 százalékkal növekedett. Ezen­belül különösen örvendetes a víziszárnyas- és a pulykate­nyésztés fejlődése. A kacsa­törzsállomány mintegy 86, a pulykaállomány pedig 49 százalékkal nagyobb, mint az elmúlt évben volt. Az eredményhez nagymér­tékben hozzájárult a keltető­állomások jó munkája. Jelen­tős mértekben javultak a ke:­tetési eredmények, az elmúlt évi 71 százalékkal szembea 75,6 százalék volt az idei arány. A növekvő igények kielégí­tésére 1955-ben nyolc új kcl­tetőéllomás építését kezdték meg. A KONZF.RVGYARAK AZ IDÉN bőven készítenek dia­betikus konzervféléket is. Ezen­kívül befőttből 40 százalékkal, zöldborsóból mintegy 15 száza­lékkal, savanyúságból csaknem tíz százalékkal lesz több mint az elmúlt évben. — Nemzetközi filmtechni­kai kongresszus lesz október 6. és 8. között az olaszországi Torinóban, az új felvételi és vetítési eljárásokról. Ezzel párhuzamosan tartják meg a VII. Nemzetközi • Filmtech­nikai és Optika- Kiállítást,

Next

/
Thumbnails
Contents