Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

V7IAG PROLETÁRJAI AZ MDP CSONGR A DMEGYE1 BIZOTTSAGANAK LAPJA Vasárnap, 195-5. október 30. E^mnaanBf' W* 2 XI. évfolyam, 256. szám " MAI SZAMUNKBÓL: LEVELEK A PARTOKTATASRÖL • (2. oldal) AZ ÜNNEPI MŰSZAK ELŐTT IRODALMI MELLÉKLET (3. oldai; (4. oldal) MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÉT KEZDŐDIK 14..!.'-.(),! :J i (5. oldal) A forradalmi műszak feladatail »' A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának méltó megünneplésére n Sze­gedi Ruhagyár kezdeményezése nyomán az ipari üzemek dol­gozói egyöntetű lelkesedéssel tettek felajánlásokat. Munkás­gyűléseken vitatták meg a tennivalókat és határozták meg — az üzem adottságait figyelembe véve — azokat a célokat, amelyeket a termelé­kenység emelése, a minőség javítása, az önköltség csökken­tése, valamint az anyagtakaré­kosság terén el kívánnak érni. Amikor kiformálták a végső el­határozásukat, száz és száz munkáskéz emelkedett a ma­gasba, mellyel kifejezésre jut­tatták akaratukat, hogy készek harcba menni újabb termelési győzelmekért. Nem feledkez­tek meg arról sem, hogy a fel­tételek megteremtéséhez el­mondják tapasztalatukat, hasz­nos tanácsaikat és bírálatukat. Korábban, amikor a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos prob­lémákat tárgyalták a munkás­gyűléseken, sok helyes ötlet, javaslat hangzott el. Már ezzel segítették a dolgozók a ver­seny feltételeinek megteremté­sét, bevezetésükkel pedig segít­séget adtak az üzem előtt álló feladatok megvalósításához. Az egyszerű dolgozók is megér­tették, hogy nem lehet a terme­lés kérdéseit különválasztani a technika, a műszaki színvonal' emelésétől. Ott, ahol a verseny] középpontjába állították a mű- j szaki színvonal emelését, már az eddig eltelt időben is jelen­tős eredmények születtek a ter­melés legkülönbözőbb mutatói­nál. A Szegedi Ruhagyárban a műszaki fejlesztéssel kapcso­latban 220 javaslatot tettek a dolgozók. Az utóbbi hónapok­ban ebből 90 javaslatot való­sítottak meg. Ennek eredmé­nye, hogy csupán az anyagmeg­takarítás értéke 157.019 forint, ugyanakkor a múlt negyedév­ben 6.1 százalékkal emelkedett a termelékenység. Az I. osztá­lyú áruk részarányát 0.6 száza­lékkal javították. A Csongrádi Bútorgyárban már szinte vala­mennyi gépen újítottak, s en­nek, valamint a munkaverseny állandó ébrentartásának az az eredménye, hogy például a III negyedévben legyártott 2372 konyha-garnitúra minősége ki­fogástalan volt, ugyanakkor 306.83 forinttal csökkent az egy konyhabútor elkészítésére eső önköltség az elmúlt évhez viszonyítva, s a tervezett üzemi eredményeket több mint 240 százalékra teljesítették. Ezek és a hozzájuk hasonló üzemek jó munkája eredményezte, hogy jelenleg sem Szeged, sem a megye ipara összességében nincs elmaradásban, sőt egyes mutatóknál némi eredmény mutatkozik az elmúlt év azo­nos időszakával szemben. Sze­ged ipara például 9.4 százalék­kal emelte a termelékenységet és bizonyos javulás tapasztal­ható az anyag felhasználásában is. Az eredmények mögött azon­ban látni kell az eleven, lüktető életet, a mindennapos szívós agitációs munkát, a párt moz­gósító erejét, a pártszerveze­tek. a kommunisták vezető, el­lenőrző tevékenységét. E nél­kül nem lehetne tartós ered­ményeket elérni. Ahol a kom­munisták példát mutatnak a pártonkívüli dolgozóknak ab­ban, hogyan kell leküzdeni a tcimelést akadályozó körül­ményeket, hogyan kell teljesí­teni az egyénre háruló felada­tokat, hogy gazdaságosabban, jövedelmezőbben termeljen az üzem, akkor van eredmény, mert vannak követőik, akik szeretik adott szavukat teljesí­teni. Nem mindenütt van azon­ban ez így, s ott, ahol nem így van — nem teljesítik a tervet, csökken a termelékeny­ség, rossz a minőség, vagy éppen magas a selejt. A Sze­gedi Kéziszerszámárugyárban például hónapokkal ezelőtt az akkori vezetőség felelőtlen munkája miatt komoly hibák következtek be. Nagy volt a szervezetlenség, az üzem nem teljesítette tervét, romlott a minőség, ebből következően csökkent a dolgozók keresete. Ennek — bár az üzemben most már nagy erőfeszítésekkel igyekeznek kijavítani a korábbi hibákat, — a nyomai még megvannak. 'Az elmúlt hetek­ben például mintegy 150 ezer forint értékű visszárut kaptak minőségi kifogásokkal. A . hi­bák kijavításához jelentős se­gítséget tud adni a helyi párt­szervezet A kommunisták vé­gezzék példásan a maguk mun­káját, ne tűrjék meg a selejt­gyártást, a lógást, az anyag­pazarlást, stb. A Kéziszerszám­árugyár hibáit a Makói Gép­gyárban is megtaláljuk. Már hat hónapja nem teljesíti az üzem a tervét. Lemaradás van az export kötelezettség teljesí­tésében is. Rosszul alakul a termelékenység, hibák vannak a minőséggel stb. Emellett el­hanyagolják a műszaki fejlesz­tést is. Arról, hogy évi munka­verseny-vállalása van az üzem­nek, a dolgozók nem is tudnak. Joggal feltehető a kérdés, hol van a pártszervezet, hol van­nak az üzem kommunista ve­zetői? Ott vannak az üzemben, látják is a hibákat, de nem lép­nek fel bátran, kommunista módon a hibák elkövetőivel szemben. A pártvezetőség még azt az elemi kötelességét is elmulasztja, hogy az igazgatót beszámoltassa, s megbírálja végzett munkáját. Igy nem le­het dolgozni. A Makói Gép­gyár kommunistái embereljék meg magukat és tegyenek ren­det saját portájukon, harcolja­nak együtt az élenjáró üzemek dolgozóival a Központi Veze­tőség határozatának végrehaj­tásáért, a termelékenység sza­kadatlan növekedéséért, a leg­szigorúbb takarékosság meg­honosításáért, az export-tervek maradéknélküli teljesítésért. Ilyen és hasonló jellegű prob­lémákkal találkozunk még más üzemben is. Az üzemek túlnyo­mó többségében azonban, külö­nösen ott, ahol a vezetők és a dolgozók szoros kapcsolatban vannak egymással, ahol a párt­és tömegszervezetek egyformán vállalnak részt a feladatok végrehajtásából, gyorsan, köny­nucbben érnek el újabb terme­lési győzelmeket. Az ilyen kap­csolatra pedig szükség van. A vezetők éljenek ott a dolgozók között, tanítsák, neveljék őket, adjanak felvilágosítást kérdé­sükre. Kísérjék rendszeresen figyelemmel a munkaverseny­ben elért eredményeket és te­remtsék meg a verseny anyagi és szervezeti feltételeit. A november 7. tiszteletére indítandó műszak kezdetén számba kell venni ezeket a ta­pasztalatokat. Október 31-én reggel, a munkakezdés előtti röpgyűléseken arról kell szólni a dolgozókhoz, hogy mit akar­nak megoldani november 7-ig, illetve az év végéig, s ezért milyen hibákat kell megszün­tetni. Sokan úgy gondolják, hogy teljesítették a normát, az üzem teljesítette a tervét, nincs tehát miért versenyt indítani. De azzal már nem számolnak, hogy a terv teljesítése közben több anyagot használtak fel az előirányzottnál, hogy rendsze­resen romlik a gyártmányok minősége, hogy a termelékeny­ség csökken, hogy néhol elma­] radtak az export-tervek telje­sítésével. i Ezek most a legfontosabb [problémák, s a versenymozga­. lom irányát és szervezésé1 j ezekre kell összpontosítani. [Hangsúlyoztuk már az export tervek teljesítésének fontossá' gát. Feltétlen helyen lenne ezért, ha a negyedik negyed évében ez jelentené a verseny gerincét. Az üzemeken belül, de üzemek között is nemes páros­verseny bontakozzék ki az évi export-tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért. E nemes vetélkedés feltétle­nül eredményre vezetne. Az üzemek dolgozói aktív cselek­vői és támogatói lennének en­nek a versenynek. Sőt nem ' egy dolgozó elgondolkozna azon is, hogyan lehetne még javítani a választékon, milyen új gyártási eljárás, új profii kellene, hogy szebbé, jobbá és olcsóbbá tegyük gyártmánya­inkat, hogy a gyártott termé­kek a maguk jóságával, szép­ségével, tartósságukkal az or­szág határán túl is hirdessék, hogy gondos munkáskezek ké­szítették őket. Ennek biztosí­tásához azonban mindenek sára került sor. Az ülésen Macmillan angol külügyminiszter elnökölt, aki egyben az első felszólaló is volt. A berlini értekezleten — mondotta Macmillan — ki­fejtettük elképzeléseinket egy okmányban, amely ma „Eden-tervként" ismeretes. E terv szerint az össznémet nemzetgyűlésnek a választá­sok után mielőbb össze kell ülnie. A nemzetgyűlés első feladata lesz az új Németor­szág alkotmányának kidolgo­zása. Amint ezt az alkot­mány jóváhagyják, ennek alapján fogják megalakítani az össznémet kormányt. A szövetségi kormány és a „ke­letnémet hatóságok (fgy ne­előtt a minőségen kell javí-Jvezte felszólalásában Macmil­tani. Nem is akárhogyan, ha nem a technológiai fegyelem szigorú betartásával és úgy, hogy ki-ki a maga területén feleiősséget érezzen az általa készített termékért. S ha ehhez még eredményesen alkalmaz­zák a minőség javítása érdeké­ben a társadalmi ellenőrzést, továbbá ha a verseny közép­pontjába kerül a termékek mi­nőségének javítása és ha a párt-, a szakszervezeti és a gazdasági szervek elterjesztik széles körben a jól bevált mun­kafogásokat, az élenjáró mód­szereket, — az eredmény nem maradhat el. Véletlenül sem feledkezhe­tünk meg fontos tennivalóink mellett a legfontosabbról, az önköltségcsökkentés legdön­tőbb tényezőjéről az anyaggal, különösen az importanyaggal való takarékosságról. Számo3 kezdeti lépés történt js már az üzemekben. Ifjúsági anyagta­karékossági brigádok dolgoz­nak, új gyártási eljárásokat ve­zettek be. Ennek van is némi eredménye. A Szegedi Jutafo­nógyárban például új eljárással készítik a gabonás zsákokat, s ezzel darabonként 17 százalé­kos anyagmegtakarítást érnek el. ugyanolyan minőség mel­lett. Azonban ma sem vált még igazi tömegmozgalommá az anyaggal való takarékosság. Ennek okát mindenekelőtt ab­ban láijuk. hogy agitációs és a propaganda munkánkban nem eléggé foglalkoztunk e mozgalom kiszélesítésével, nem mutattuk meg konkrétan a dol­gozóknak azokat a lehetősége­ket, mellyel anyagmegtakarí­tást lehet elérni. S megfeled­keztünk arról is, hogy a mun­kaverseny során elért anyagta­karékossági eredményeket nyil­vánosságra hozzuk, a módsze­reket ismertessük és elter­jesszük. Felismerve ezeket a hibákat, most újúlt erővel kell munká­hoz látni. A párt-, a tömeg­szervezetek és a gazdasági munka irányítói egységesen, a dolgozókat segítségül híva, arra törekedjenek, hogy a dol­gozók ezekkel a gondolatokkal lássanak munkához a forradal­mi-műszak első napján és végig szilárdan harcoljanak az év befejezéséig. Tulkán István, a Csongrád megyei operatív bizottság tagja, a Szegedi Városi Párt-végre­hajtóbizottság ipari osztályának vezetője korunk egyik legfontosabb nemzetkőzi probSémáia A genfi k ü I ügy miniszteri konferencia október 28-i ülése Genf (MTI). A Szovjetunió.! gatta tegnap V. M. Molotov­az Egyesült Államok, Anglia i nak azt a megállapítását, é3 Franciaország külügymi- j hogy maguknak a németek­nisztere okt. 28-án délután j nek kell megszervezni újra­1 hetelenül maga után vonja ' a fegyverkezési versenyt. Is­j ineretes, milyen következAié­l nyekkel jár ez a népiekre folytatta tanácskozásait. Ez ! egyesülésüket. Macmillan azt ] nézve, amelyeknek vállaira alkalommal az eLső napirendi [ mondotta, hogy ehhez egy le­pont — az európai biztonság I hetőség van, mégpedig: a és Németország — tárgya lá- j szabad választások megtar­'tása. Macmillan ezután felolvas­ta a három nyugati hatalom javaslatainak szövegét. E javaslat megismétli azo­kat a pontokat, amelyek már az elmúlt évben ismeretessé ; vált Eden-tervben is szere- | peltek. majd annak a képte­len állításnak bizonyítására törekszik, hogy az egyesitett Németország csatlakozása a Nyugateurópai Unióhoz in­kább növelné, mint csökken­tené a Szovjetunió biztonsá­gát. A továbbiakban a javaslat indítványozza, hogy Németországnak az Eden­terv alapján történő egye­sítéséről szóló egyezmény megkötésével egyidejűleg kössenek egy szerződést, amely lényegében egy eu­rópai agresszió megakadá­lyozására irányulna és fokozatosan lépne életbe a német békeszerződéssel egy­idejűleg. Macmillan után Molotov szovjet külügyminiszter emel­kedett szólásra. lan az NDK kormányát szerk.) fokozatosan átadják jogkörüket az új kormány­nak, amíg lehetővé válik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Kelet-Német­ország megszűnjék külön egységként létezni. Macmillan kijelentette, nagy megelégedéssel hall­Európai biztonság nélkül nem lehet tarlós békéről szó Hozzáfogtunk — mondotta többek között Molotov — .,az európai biztonság és. Német­ország" kérdésének megvita­tásához. E két kérdés a napi­rend első pontjában együtt szerepel, de nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy a kormányfők irányelveiben az európai biztonság kérdése áll az első helyen. Az európai biztonság kérdése döntő je­lentőségű minden európai népre nézve. A négy hatalom, amikor Németország jövőjének kér­dését vizsgálta, mindig ebből is indult ki. Ez az elgondolás alkotta az alapját a négy hatalom ismert egyezményeinek, amelyeket a német kér­désről a második világhá­ború alatt és a háború után kötöttek. | Az abból az időből származó egyezmények különösen hangsúlyozzák, hogy meg kell akadályozni a német mi­litarizmus feléledését, mint­hogy az újból veszélyeztel­heti az európai béke fenntar­tását. Az európai biztonság bizto­sítása és annak megakadá­lyozása, hogy Európa újból a háborús tűzvész martalékává váljék, korunk egyik legfon­tosabb nemzetközi problé­mája. A történelmi tapaszta­latok megmutatták, hogy az európai helyzet milyen óriási jelentőségű a béke sorsára nézve. A történelmi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy mind a két világháború kitörését európai katonai államcsopor­tosulások alakítása előzte meg. A szovjet kormány éppen e vitathatatlan tételektől ve­zettetve foglalt állást amel­lett, hogy létre ke(l hozni egy európai kollektív biztonsági rendszert, amelyben társa­dalmi és államrendjükre való tekintet nélkül résztven­nének az összes európai álla­mok, valamint az Amerikai Egyesült Államok. A szovjet kormány már többször kifejtette álláspont­ját, az európai biztonságról. Ezt a kérdést kellőképeién megvilágították a négy hata­lom kormányfőinek értekez­letén is. V. M. Molotov ezután ki­egészítésként néhány elgon­dolást fejtett ki. Rámutatott: a Szovjetunió úgy véli, alaptalanok azok az aggo­dalmak, hogy a szovjet ja­vaslat káros lehet a jiyu­gti államok biztonságára mivel végeredményben elő­irányozza a fennálló kato­nai csoportosulások meg­szüntetését. A szovjet kormány mind­amellett számot vetett egyes államok álláspontjával és arra törekedve, hogy meg­könnyítse a megegyezést, ja­vaslatot terjesztett elő arra, hogy az európai kollektív biztonságot fokozatosan, két szakaszban teremtsék meg. Az első szakaszban az eu­rópai kollektív biztonsági szerződés megkötése nem érintené az államoknak a fennálló szerződésekben és egyezményeikben vállalt kö­telezettségeit. A második szakaszba való átmenettel, amikoris teljes egészükben hatályba lépnek az európai biztonsági szerződés alapján vállalt kötelezettségek, a fennálló szerződések és egyezmények hatályukat veszítenék és megszűnnének az e szerződések és egyezmé­nyek alapján létrejött kato­nai csoportosulások. 4 fegyverkezési verseny kiindulópontja a katonai csoporto­sulások fennállása Molotov ezután arról be­szélt, hogy az egymással szemben álló katonai csopor­tosulások fennállása elkerül­nehezednek a katonai kiadá­sok növekvő terhei. Beszél­nek erről az itt képviselt na­talmak katonai kiadásainak méretei. Ismeretes, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok köz­vetlen katonai kiadásai az 1948/49. költségvetési év­ben az országos költségve­tés kiadási tételeinek 33 százalékát, 1933/54-ben pe­dig már 69 százalékát let­tek ki. Nagy-Britannia közvetlen katonai kiadásai az emiitett időszak alatt az összes költ­ségvetési kiadásoknak 24 szá­zalékáról 38 százalékára nö­vekedtek, Franciaországban pedig a közvetlen katonai kiadások 1949-ben a költség­j vetési kiadásoknak 24 száza­lékát, 1954-ben pedig majd­nem 33 százalékét jelentet­ték. A párizsi egyezmények megkötése után Európában kialakult helyzet arra kény­szerílette a Szovjetuniót, hogy fokozottan gondoskod­jék fegyveres erőinek erősí­téséről. Ezzel összefüggésben a Szovjetunió 1955-ös kato­nai kiadásait a költségvetés kiadási tételeinek körülbelül 20 százalékában állapították meg. A fegyverkezési verseny veszedelmességét különösen hangsúlyozni kell annak kap­csán, hogy mind nagyobb méreteket ölt az atom- és a hidrogénfegyver gyártása és felhalmozása, annak ellené­re. hogy a népek növekvő erővel követelik az atomhá­ború eltiltását és az atomhá­ború veszélyének megszün­tetését. Ha a négy hatalom meg­egyeznék az európai biz­tonság biztosítását célzó együttes Intézkedésekben, akkor ez gyökeresen meg­változtatná az egész euró­pai helyzetet. Erre a következtetésre kell jutni, ha figyelembe vesszük azoknak a kötelezettségek­nek a jelentőségét, amelye­ket az államok az európai kollektív biztonsági szerző­dés alapján vállalnának ma­gukra. A kollektív európai bizton­sági szerződés megkötése döntő módon elősegítené a többi megoldásra váró nem­zetközi kérdés rendezését. Vonatkozik ez a német kér­désre is, amelynek megoldá­sát csakis egy hatékony eu­rópai biztonsági rendszer megteremtésének útján és a jelenleg fennálló két német állam — a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság — fokozatos közeledésének útján lehet megtalálni. Ami a német kérdést il­leti — mondotta ezután Mo­lotov — a szovjet küldöttség az értekezlet munkájának megfelelő szakaszában rész­letesen kifejti elgondolásait és beterjeszti errevonatkozó javaslatait. '{Folytaid* a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents