Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-23 / 224. szám

<r * Péntek, 1955. szeptember 2*. 3 0EIM«GY»R0RSZIG A gyárakban dolgozó nők éleiéből ÖTÉVES AZ SZTK A teremmeater A varrónőnek még fizetni lett kellett, ha rendesen meg akart tanulni dolgozni a felszabadu­lás előtt. Frányó Józsefnének is sok pénzbe került, amíg a szabást megtanulta, s a segéd­vizsgát letette. Régi idő, még a harmincas évek vége ez, de jól emlékszik rá: — Odaát dolgoztam az űj­szegedi Kenderben, a varrodá­ban — beszéli Frányóné. — Keveset kerestem, de őrültem, hogy dolgozhattam. Később a felszabadulás után, mikor a Szegedi Ruliagyár a mostani helyére került, ott látni Frányónét az első brigád­ban. 'A' Pálfi-brigád — amely­nek tagja lett — arról volt hí­res, hogy a legjobban dolgo­zott mindig. Az asszony jól el­végezte, amit rábíztak. Kis Tanított. Nem úgy, mint llz iparkodó lány (s. j.) öt esztendővel ez­előtt az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendeletben ki­mondta: a társadalombiztosí­rA magkészítő asztalnak tá- tást át kell adni a munkás­öt, hanem szívesen, szép szó-1 maszkodva beszélget Széli Mú- osztálynak, illetve a Szak­val. Hamar beleszokott ebbe, | ria. Néhány percre letette szer-! szervezetek Országos Taná­de nem hagyták sokáig. A III. [számait, hogy elmondja, %w.n-! csának. Ezzel a rendelettel terembe küldték egy szalag élére vezetőnek. Itt azután több emberrel kellett foglalkoz­nia, mint mikor munkamód­szerátadó volt. Nagyobb lett a Moziba, színházba is el­megyek. Az üzem kullúrcso­portjában is nagyon jól eltöl­felelősség, de az egykori egy- I töm az időt. Most igaz, sajnos szerű varrónő helytállt. I egy kicsit szünetel a kultúr­Az üzemben nagy szükség j munka, de újra meg lesz a volt a szakemberekre vezető tánccsoport, ha megválasztjuk a kulturfelelost. ka után hol tölti el szabadide-k államunk mindörökre meg­jét. helyen. Frányónénak is meg­mondták, hogy néhány napra vállalja el a X. teremben a teremmesteri beosztást. Hal­lani sem akart először róla, — ő nem lesz műszaki, — de megpróbálta, s ma már kiváló műszaki, jól irányítja a terem munkáját. Tevékenysége elis­idö múlva munkamódszerátadó mert, megbecsült. Az. első üdülés a gyerekekkel Sok jót hallott Szabó I. Já­nosné a vajkai üdülőről. Ta­valy Rózsa Vincéné, az egyik munkatársa levelet is küldött neki onnan, amelyben bíztatta, hogy nem bánja meg, vigye el a gyerekeit is Vajkára üdülni. — Egy hónapja voltaim Vaj­kén a hároméves Jancsikával és az ötéves Lacikával — me­séli mosolyogva Szabóné. — Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon jó volt. A gye­rekekkel mindig együtt lehet­tem, még napközben is, mikor az óvónéni vigyázott rájuk az üdütő többi apróságával. Abban az időszakban, mikor Szabóné Vajkán volt, 70 édes­anya üdült ott. A gyerekek száznál is többen voltak. Ké­nyelmes helyről gondoskodtak számunkra. Már Budapesttől külön autóbusz vitte őket az üdülőig. Ott pedig, ahogy Sza­bóné is mondja, mindennel el­látták őket. Két hetet töltött Vajkán Sza­bó I. Jánosné. Először volt üdülni és örömére a gyerekei is ott voltak vele. Az a kedvez mény érte, hogy a gyermekek mázták. nyaralása neki semmibe nem került. Ezt a gondoskodást is' megérte a munkásasszony, a három gyerekes édesanya. A Szegedi Jutaárugyár fono­dájában dolgozik Szabóné. Be­osztása kisegítő fonó. Egyszer egyik, máskor a másik gépnél helyettesít valakit. Mikor hol van rá szükség. Jókedvvel, be­csülettel dolgozik. S nem fe­lejti el élete első nyaralását, a róla és a gyerekeiről való gon­doskodást. — Nagyon szeretek táncolni — folytatja később. — Itt né­gyen tanultunk is népi táncot, aztán a színjátszókhoz men­tem át. Még a sportot is kedveli ez a fiatal lány. A röplabdapálya építésében is segédkezett; a salak elterítésénél. A munka utáni kis szórakozások szinte felüdülést jelentenek neki. A munkáját becsüleltel elvégzi. A Szegedi Vasöntöde legjobb magkészitői között van. Export motorházpajzsokhoz készíti a magot. Selejt nemigen fordul elő nála. Egy éve jött magké­szítőnek, s szakmunkásnak megfelelően dolgozik. Az iparkodó lányt becsülik az üzemben. Jó munkájáért né­hány napja száz forinttal jutal­A tervező mérnöknő Á Szegedi Textilmúvekben is tevékenykednek a mű­szakiak és a munkások a technika korszerűsítéséért, jobb eljárások alkalmazásáért. Az új iránti törekvésnek szép példáját adja Halász Károlyné is, az üzem fiatal mérnök­nője. Alig egy esztendővel ezelőtt látta meg az üzem korszerű, bonyolult gépeit, — akkor került a gyárba az egyetemről —, de máris olyan gyakorlati tudással rendel­kezik, hogy Bodó Zoltán főtechnológus segítségével meg­tervezte élete első nagy művét: egy újfajta bontógépet. Eddig a kártolás, előfon ás s egyéb művelet után ke­letkezett hulladékot a bálabontógépekhez vitték vissza újrafeldolgozásra; Ez a gép azonban a csomós hulladék­fonalat nem bontotta ki megfelelően, s ez károsan befo­lyásolta a kész fonál minőségét. A Halász Károlyné által tervezett géppel mindenféle hulladékfonalat feldolgozhat* nak majd. s egyenletes lesz a hulladék visszakeverés. Ezentúl az amúgyis eléggé igénybe vett bálabontógépek a rendeltetésüknek megfelelő munkát végezhetik. Halász Károlyné szorgalmas, jó munkával kiérdemel­te, hogy a párt tagjelöltjeinek sorába kerü'lt. szüntette a gyászos emlékű OTI-t, amely a Horthy-rend­szer átkos maradványa volt. Ugyanakkor elválasztotta az egészségügyi ellátást és atár­sadalombiztdkítást. Az előzőt állami, az utóbbi szakszerve­zeti feladattá minősítette. A Szakszervezetek Országos Tanácsán belül létrehozta a Szakszervezeti Társadalom­biztosítási Köapanlot — az SZTK-t. w Mi tette lehetővé, hogy a társadalombiztosítás is a munkásosztály kezébe ke­rüljön? Mindenekelőtt az a tény, hogy a Szovjetunió széjjelzúzta a nagybirtokos­nagytőkés Horthy-Magyaror­szágot. Továbbá a;, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép többsége által támoga­tott Kommunista Pártnak si­került megtörni a reakciós erőket és kiharcolni a mun­kásosztály hatalmát: a pro­letárdiktatúrát. Kizárólag ilyen előfeltételekkel volt le­hetséges, hogy a munkásosztály és a dol­gozó nép állama azokra Több százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a III. kerület lakosai A nem Tárt pénz Kovács Magdáéknál naponta hatan ülik körül az asztalt, mikor esténként találkozik ott­hon a család. Ilyenkor a jövőt is tervezgetik. Két eladó lány van a családban, Magdi, meg a nővére. Róluk kell előbb gon­doskodni. A kelengye nagyon íontos, hiszen nagylányok, meg keresnek is és ha férjhez mennek, ne távozzanak üres kézzel a háztól. Ez a mama véleménye. Eszerint is rakja el a lányok keresetét. A fiatalabbik lány — aki a Szegedi Vágóhídon dolgozik — legutóbb nem várt pénzzel ör­vendeztette meg a mamát. Jó munkájáért a sztahánovista ok­levéllel együtt 300 forint ju­talmat kapott. — Ezt a pénzt is adja édes­anyám a bútorcsináltatásba — ezzel a szavakkal lépett a lány az ünnepség után anyja elé. Az megígérte, hogy így lesz. !Az asztalos, aki a szobabe­rendezést készíti, kitesz ma­gáért. Szépen megcsinálja, atnit nála rendeltek. — A héten haza is szállítják a bútort — dicsekszik Magdi. Nemcsak az ő részére, nővé­rének is készül a kelengye. Az ő bútorával együtt az idősebb testvérnek is hálószoba beren­dezést rendeltek. Jól keresnek a lányok. Ügyes, megbízható munkások mindketten a Vágó­hídon, s bármely munkaterüle­ten tudnak dolgozni. Kerese­tük egy részét félre tudják tenni kelengyére. Édesanyjuk, a ta­karékos háziasszony gondosko­dik róla, hogy helyes beosztás­sal erre is jusson a becsületes munkás-családban. A Fémipari és Finommechanikai Vállalat befejezte negyedévi tervéi A Szegedi Fémipari és Fi- | váth Imre műszerészek dol­nommeohanikai Vállalat 1955 harmadik negyedévi tervét szeptember 20-án, a határ­idő elött tíz nappal befe­jezte. Szép eredményeinket a dolgozók jó munkájával, he­lyes szervezéssel értük el. A motortekercselő üzemrésznél (iálffi Imre, az irodagép rész­legnél Urbán Mihály és Hor­goztak igen jól. A tömegcik­ket készítő üzemrészben Frei­ezos Ferenc és Vajda Sándor, a mérlegkészítőknél pedig idős Bara Sándor végzett ki­emelkedő munkát. Az üzem valamennyi munkása hozzá­járult ahhoz, hogy a harma­dik negyedévi tervet határ­idő előtt befejeztük. KOVÁCS JANOS igazgató A kerületi tanácsok egyre közelebb kerülnek a lakos­sághoz: így van ez a III. ke­rületben is. Hosszadalmas lenne felsorolni azoknak az utcáknak neveit, ahol új gyalogjárda, kocsiút épült, ahol az utca lakói egy em­berként dolgoztak, hogy a munka mielőbb befejeződjék. Ez évben a III. kerületi Ta­nács a Marx téren 2250 négy­zetméter keramit-burkolatot rendbehozott. A burkolatlan talajterületre 400 köbméter salakot terített el. Az aszfalt gyalogjárdát is felújította, megjavította. A Marx téri utak javításánál társadalmi munkával 13.300 forintot ta­karítottak meg. A Szegedi Köztisztasági Vállalat dolgo­zói a salakterítésnél 6200 fo­rint értékű munkát végez­tek el társadalmi munkával. A mihályteleki dolgozó pa­rasztok sok társadalmi mun­kát vállaltak. Felépítették a szép, modern orvosi rendelő­jüket több mint 200 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával. A sárgabányai talaj­utat járhatóvá tették; 12 ezer forintot takarítottak itt meg. A Lenin utcai földesút dom­borítását, víztelenítését 1100 négyzetméter területen társa­dalmi munkával a tervezett 6500 forint helyett 1900 fo­rintos költséggel végezték el. Most a Rákóczi téren utcai tégla gyalogjárda készül kö­zel 50 ezer forint költségelő­irányzattal. A III. kerület város- és községgazdálkodási csoport iának tervében nem szerepel, de az Űj Élet. a Szabad Tisza Termelőszö­vetkezetek parasztiai Mihály­ieleken a Kisvasút utca és a Maty ér között, salakutat építettek. A Szegedi Kenderfonógyár dolgozóinak kívánsága ez évben teljesült: a Rigó utcai burkolatot kijavították. A gyár dolgozói négyezer forin.t értékű társadalmi munkát végeztek el. Ez évben még két gyalog­járda épül a III. kerületben: az Alföldi utca aszfalt gya­logjárdája 160 ezer és a Ti­sza Lajos utca aszfaltburko­lata 159 ezer forintba kerül. Dolgozóink életszínvonalá­nak emelkedését tükrözi a III. kerület város- és község­gazdálkodási osztálya által kiadott lakóházépítési en­gedélyek száma. Ez évben 62 dolgozó kért engedélyt, 49 en már megkezdték, 16-an be­fejezték a családi ház építé­sét. A III. kerületben ez évben sok kút készült el a lakosság kívánságára. Mihályteleken az orvosi rendelőnél, a Pe­tőfi utcában, Hattyastelepen, a Verseczi utcában, a Mok­rini-soron, a Homok utcában, a Hold utcában, a Hattyas­soron, a Váradi utcáiban, Ság­vári telepen, a Szondy utcá­ban, a Barát utcábsn, a Rá­kóczi és Katona utca sarkán. Rövidesen elkészül a kút az Alföldi utcában, a Világos utcában, Mihályteleken a Dózsa utcában, a Rákóczi Fe­renc utcában és a Szabadkai úton. • A kutak felállításánál a kerület lakossága a vízveze­ték leásásánál, a csatorna be­tömésénél társadalmi munká­val negyvenezer forintot ta­karítottak meg. bízta a társadalombiztosí­tás ügyét, akiket a legjob­ban illet: a munkásosz­tályra. Amíg az OTI ezer és millió szállal a tőkés világhoz voit kötve, s a tőkések profit­szerzésének óriási vállalko­zása volt — addig a szakszer­vezeti társadalombiztosítás a munkásosztály kezében, tény­legesen azt a célt szolgálja, amelyre hivatott., a dolgozók társadalombiztosítását. Hazánk több ezer üzemé­ben — a száznál több mun­kást foglalkoztatottaknál — helyben irányítják, intézik a társadalombiztosítás ügyeit az üzemi Szakszervezeti Bi­zottságok. Minden megyében — természetesen Szegeden is — a Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett a szakmák képviselőiből álló Megyei Társadalombiztosítási Bizott­ság működik, amely ellen­őrzi, segíti az SZTK alközpon­tok munkáját és dönt vitás ügyekben, fellebbezésekben, nyugdíj-kérdésekben stb. Az eddig eltelt öt esztendő rövid idő volt. De ez az öt esztendő számtalan példával bizonyította és bizonyítja, hogy a munkásosztály, a szak­szervezetek olyan eredmé­nyeket értek cl a társada­lombiztosításban. amelyre még nem volt példa. A Horthy-rendszerben a társadalombiztosítási járulék 50 százalékát a munkaválla­lóval fizettették. A tőkés or­szágokban ma is így van. Nyugat-Németországban pél­dául a társadalombiztosítási járulék 21 százalék. Ebből 10.5 százalék a munkást ter­heli. S még öt-hatfajta adó, amely a kereset 40 százalé­kát teszi ki. Nálunk a tár­sadalombiztosítási járulék teljes egészében a munkálta­tót terheli. A régi »OTI napibérosz­tály* helyett a beteg dolgozó illetményének 65 százalékát, illetve, ha két évet megsza­kítás nélkül egy helyben dol­gozik, 75 százalékát meg­kapja egy évig. Tbc esetén, munkaviszonyától függően két évig. Nyugat-Németor­szágban az illetmény 50 szá­zalékát kapja a beteg maxi­málisan fél évig. A családtagok kórházi ápolása egy éven belül 28 nap volt — ma már 90 nap, tbc esetén 180 nap. Heine­Medin és Little-kor megbe­tegedésnél 270 nap. A mun­kás, ha megbetegszik — az első naptól kezdve megilleti a táppénz. Sót, ha a beteg dol­gozó kórházba kerül, a kór­házi ápolás első napjától megilleti a táppénz 50 száza­léka s ha eltartásra szoruló gyermekei vannak, a táppénz 80 százaléka. Nem kevésbé lényeges, hogy a nyugdijak alsó halá­rát 500 forintban állapítottuk meg, illetve az évi átlagk»> reset 50 százalékában és eh­hez pótlék címén az 1945-től minden ledolgozott év után 1 százalék jár. Az elmúlt öt esztendőben a társadalombiztosítást kiter­jesztettük a tanuló-ifjúságra, a mezőgazdasági állami gaz­daságokra, a hármas típusú termelőszövetkezetekre. A biztosítást kiterjesztette államunk a kisipari termelő­szövetkezetekben dolgozó vol t kisiparosokra is. Ebben a szektorban dolgozók nem győzik hangoztatni, mit je­lent számukra a társadalom­biztosítás: kórházat, gyógy­fürdőt, orvost stb. ingyen nyújt államunk. A szakszervezeti társada­lombiztosítás fejlődését leg­jobban mutatja, hogy első ötéves tervünk elindí­tásának idején 1.3 milliós költségvetés a terv végére meghaladta a 4 milliárdot, s a biztositottl létszám az öt és félmilliót. Ilyen óriási eredményekre csak egy szabad, független, a szocializmust építő nép ké­pes. A tőkés államokban ilyen fejlődés egyszerűen el­képzelhetetlen. Ez azonban még csak a kezdet. Első öt­éves tervünk eredményes végrehajtásának az eredmé­nye. A jövő évben kezdődik második ötéves tervünk, amelyben célul tűzzük ki: a szocializmus alapjainak lera­kását. Társadalombiztosítá­sunk is igen nagyot fejlődik a következő ötéves terv vég­rehajtása során: megközelít­jük az általános népbiztosí­tást. Mit ad a második ötéves terv Szegednek? Az új kenyérgyár Városunknak már régóta szüksége van egy új, korsze­rű kenyérgyárra. A jelenlegi csekély kapacitású és elavult felszerelésű sütőüzemek mennyiségileg is egyre nehe­zebben tudják fedezni a szükségletet, de gyártmánya­ik minősége tekintetében is sok kívánnivalót hagynak maguk után. összesen kilenc kisebb üzem látja el ma Sze­gedet kenyérrel és péksüte­ménnyel. Normálig kapacitá­sukhoz képest messze túl vannak terhelve; emellett termelésük nem gazdaságos, s a korszerűtlen berendezés mellett még olyan körülmé­nyek is hátráltatják munká­jukat, mint például a szük­séges raktárhelyiségek hiá­nya. Ezt a régóta vajúdó prob­lémát a város új, nagykapacitású és kor­szerű kenyérgyár létesíté­sével oldja meg. Ez lesz a második ötévés terv egyik legfontosabb beruházása Szegeden. Az új kenyérgyár felépíté­sére államunk mintegy négy­millió forintot szán. Ebből másfél millió már a város rendelkezésére áll. A tervek készítése már folyamatban van, s ha az időjárás engedi, januárban hozzá is lkezdenek az építkezéshez. A kenyér­gyár helye egyébként a Tex­tilművek szomszédságában lesz. mint ebben a helykije­lölés során az illetékes szer­vek már véglegesen megál­lapodtak. Néhány szót az új gyár ka­pacitásáról. Háromszor két sütőteres lesz az üzem; hatalmas, modern „kemencéiből" na­kenyér fog gíteni a városi tanács, midőn a második ötéves tervben két külvárosi mozi létesí­tését irányozta elő. Az egyik filmszínház Alsóvá­roson, a másik Felsőváro­son létesül; pontos elhelyezésükről még nem történt döntés. Ugyan­ezt a célt szolgálja a kultúr­otthon-hálózat fejlesztése. A második ötéves terv kereté­ben Mihályteleken kultúrott­hon, Petőfi-, Béke- és Ság­vári-telepen pedig kultúrte­rem létesül. A kultúrottho­nokat ezenkívül folyamato­san felszerelik keskenyvetí­tőkkel. Több mint másfélmillió forint van kilátásban nép­művelési célokra. Ebből a kultűrotthonok mellett első­sorban a könyvtárhálózat bővítését tervezik. A városi Somogyi Könyvtár segítségé­vel kerületi könyvtárak ki­alakítására kerül sor Alsóvá­roson, Felsövároson és Új­szegeden. JUucIcz&íhU Viják 2ö éve dolgozom egyfolytá­ban a köztisztasági telepen" —, írta Brizgalov Péier elvtárs levelében. — Most nagy öröm ért. Balatonföldváron töliötlem két hetet. A vállalat küldött el üdülni jó munkámért. Nem is kellett fizetnem. Nagyon jól éreztem ott magam és kívánom miaden dolgozótársamnak, hogy hozzám hasonló üdülés­ben részesüljön. '.4 Keletmagyarországi Özem­élelmezési Vállalat 6-os számú nyoknak, amikor a moziláto- 1 telepének (volt Üzemélelmezési gató közönség igen tefcinté- | Vállalat) dolgozói jelentjük lyes része a külső városré- hogy harmadik negyedévi ter­szekből, elsősorban e város- ' vünket szeptember 17-cre tél­részek fiatalságából kerül ki. jesítettük. Ezen a helyzeten kíván se- i * Sárkány Lászlóné pi két vagon kikerülni. Természetesen a higiénia minden kellékével el lesz látva és munkavédelmi szempontból is lényegesen felül fogja múlni a régi üze­meket. A napi két vagon ugyan nem jelenti még a vá­ros kenyérszükségletének tel­jes fedezését, de megszünteti a túlterhelést, ami lényeges feltétele a minőség javításá­nak. Az új gyár beindulása véget vet annak, hogy amúgy is felújításra váró kisüzemeink messze kapaci­tásuk felett termelnek — például a Gogoly utcai sütö­de 70 mázsás kapacitása mellett 100 mázsát is kény­telen kisütni — ami nyilván­valóan a kenyér minőségé­nek rovására megy. Az új kenyérgyár beindí­tása ezenkívül azt is jelenti, hogy a jelenleg működő sü­tőüzemek egy része felszaba­dul, s részben péksütemé­nyek készítésére szorítkozik, részben a lakosság rendelke­zésére áll bér- és cseresüté­sek céljaira. Mozik a külvárosnak A szegedi külvárosok la­kóinak régi fájdalma, hogy a város mindhárom filmszín­háza a belvárosban, sőt még annak is a legbelső körzeté­ben csoportosul. Ez a helyzet a régi világból maradt örök­ségül. amikoris a mozivállal­kozók nem merték a külvá­ros „kockázatát" vállalni. A filmszínházaknak ez az elosz­tása azonban semmiképpen sem felel meg a mai viszo­I

Next

/
Thumbnails
Contents