Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

OfLMDGTflRORSZÁG Csütörtök, 1955. szept. 15. A világegyetem a legendákban és a valóságban \ z embert ősidők óta foglal'koztatja a kérdés: hogyan keletkezett a világ, milyen a felépítése. Erre a kérdésre csak <a természet adhat választ. A természet válaszol is, de hogy megértsük, hosszú ideig kell megfigyelnünk és tanulmányoznunk. Ez a tudomány fejlődésének hosszú és nehéz útja. De vajon mit tudhattak erről a mi távoli, tudatlan, félvad őseink? Az ősember a Földet lapos korongnak képzelte el, nz eget pedig hegyekon nyugvó kupolaszerű mennyezetnek, vagy baldahinnak. A régi asszírok úgy képzelték, hogy a Föld vízen lebeg, az ég kupoláját pedig egy alapzat tartja, amely á Földet körülfolyó „nagy vizeken* nyugszik: keleten és nyugaton ajtók vannak a Napszámára. Az egyiptomiak a Földet hosszúkás asztalnak, az égboltot pedig ércből való mennyezetnek gondolták. A perzsák szent könyvei oszlopokon nyugvó égboltról, vizén lebegő Földről beszélnek, az égen ajtók és ablakok vannak az eső, jégeső és havazás számára. Időszámításunk első századaiban a bibliában az egyház megalkotta a világegyetem „keresztény elméletét*: a Föld szilárd alapzat, sátorként borul föléje az égbolt. A világmindenség ennek az elméletnek megfelelően ház, amelyetkneft padozata a Föld, mennyezete az ég. a Nap, a Hold és a csillagok pedig a mennyezeten függenek. A mennyezet fölött vízzel telt ciszternák találhatók, isten, illetve segítőtársai az angyalok, ezekből a ciszternákból öntözik a Földet esővízzel. T dőszámításunk második * évszázadában Ptolemaios, a híres görög csillagász megalapozta elméletét: az égitestek a világ középpontjában álló mozdulatlan Föld körül keringenek. Ez az úgynevezett *geocentrikus rendszer* („Gea* görög szó, Földet jelent). Ez az abban az időben tudományosnak számító elmélet, amely ugyanakkor nem mondott ellent a bibliában foglaltaknak, kapóra jött az egyháznak. Megerősítve ezzel a csillagászati rendszerrel a biblia állításait, a teológusok ezt az elméletet kétségbevonhatatlan törvénynek tekintették. A XVI. században Koper' nikus, a zseniális lengyel csillagász halhatatlan müvében bebizonyította, hogyPtomelaios elmélete hamis. A Földet, a hatalmas Földet, amely a biblia állítása szerint mozdulatlanul áll a világ közepén, leszállította az egyszerű bolygók rangjára, amelyek saját tengelyük körül forognak és társaikkal együtt engedelmesen keringenek a Nap körül. Kopernikus rendszere, amelynek középpontjában a Nap helyezkedik el, az úgynevezett *helicentrikus rendszer- (Helios görögül Napot jelent). Az egyház kegyetlen harcot hirdetett ellene, hiszen ez az elmélet megdöntötte a világ teremtéséről szóló bibliai legendát; üldözte a Kopernikus elméletét követő tudósokat, akik közül sokan életükkel fizettek. kkor azonban a csilla^ gászat történetében hatalmas esemény következett be. A XVII. század kezdetén Galileo Gálilei, a híres olasz fizikus és csillagász, elkészítette az első teleszkópot. Nagyszerű eszközt adott ezzel az emberiség kezébe a világmindenség megismeréséhez. A teleszkóp „megoldotta* a Tejűtnak, ennek az eget övező, halvány fénylő sávnak évezredes rejtélyét. A Tejút a teleszkópban apró, szabadszemmel nem látható, gyengefényű csillagok mlriádjairá „hullott szét*. Lehullott a fátyol a HjJd titokzatos ábrázatáról is. Áz emberi archoz hasonló Hold ősidők óta foglalkoztatta az emberek képzeletét és fantasztikus mesék forrásául szolgált. Az álmélkodó nézők a teleszkópon keresztül láthatták, hogy a Hold felületét hegyek és völgyek borítják. 4 Mindezekre a felfedezésekre, amelyeket a teleszkóp segítségével értek el a bibliában a legcsekélyebb utalás sem található. Sót. mi több. megcáfolják a bibliát. A Hold megdöbbentő hasonlatossága a Földdel bebizonyította Kopernikus elméletének helyességét, hogy a Föld is bolygó. Nemhiába váltotta ki tehát a teleszkóp a teológusok haragját. A teleszkóo segítségével r Holdon felfedezett hegyek árnyéka azt bizonyította, hogy ez a bolygó nem saját fényével világít, hanem csupán a Nap sugarait veri vissza. A gyűlöletes teleszkóp a Naphoz is hozzáfért, foltokat fedezett, fel rajta. A teleszkóp tehát leleplezte mindkét „nagy égitestet* és velük együtt a bibliát is. A biblia tekintélye erősen megingott; számos hívő előtt világossá vált, hogy a „Szentírás* egyáltalán nem a „mindenttudö isten ujja*, hanem közönséges emberek írták, azokban az időkben, amikor a világmindenség felépítéséről még mi!sem tudtak. ¥T górjunk most át jó három évszázadot és nézzük meg a világot a mai ember szemével. Képzeletben tegyünik utazást a világűrben. Minél jobban távolodunk a Földtől, az ég annál sötétebb lesz, bár a Nap egyre jobban fénylik. Azután az ég egészen elsötétül és a Nap vakítóan fehér világánál megjelennek a szokatlanul fényesen ragyogó csillagok miriádjai. A világoskék égboltozat eltűnt... Kiderül, hogy az ég mint olyan, nem létezik. Nincs sehol a „szilárd* azúr kupola. Amit mi égboltnak képzelünk, azt a Napnak a légkörben szétszórt sugarai alkotják. Hol van hát az a "szilárd* égboltozat, amelyet isten „teremtett*? Az ég, éppúgy, mimt maga az isten, az emberi képzelet szüleménye. Nézzük meg most a Napot. Ez az izzó golyóbis, amelynek átmérője mintegy X millió 300.000-szer akkora, mint a Földé, valóban a középpontban áll, de nem a világ, hanem csupán saját bolygóinak és üstököseinek középpontjában. A bolygók különböző távolságokra és különböző időszakokon (éveken) át keringenek a Nap körül. De mik azok a csillagok, amelyekről a régiek azt hitték, hogy *ezüst szögek* az égbolton? A csillagokról kiderült, hogy napok, a mi Napunkhoz hasonló égitestek bolygókkal és holdakkal, akár a mi naprendszerünk. Világossá vált az is, hogy az összes csillagok, amelyek a Tejutat képezik, egységes csillagrendszert alkotnak, amit galaktikának neveznek. A lapos, korongalakú, zsebórához hasonló galaktika körülbelül 150 milliárd csillagzatból áll, átmérője mintegy 85.000 fényév. (Fényév = A csillagászatban használatos távolságegység; egy fényév = 9,46 billió km). Nyolcvanötezer év kell ahhoz, hogy egy fénysugár eljusson a Tejútrendszer egyik szélétől a másikig, miközben több mint egymilliárd kilométer utat tesz meg óránkint. \ Nap, a Tejútrendszer közkatonája, sokmilliárd csillagja közül az egyik, a Tejútrendszer középpontjától körülbelül kétharmad távolságra van. Valamennyi csillag kering a Tejútrendszer középpontja körül, köztük a Nap is, bolygóinak, azok holdjainak és üstököseinek népes családjával együtt, másodpercenként mintegy 270 kilométeres sebességgel. S ahhoz, hogy a mi naprendszerünk egyszer megforduljon a Tejútrendszer középpontja körül, Földünk éveiben számítva mintegy 185 millió év szükséges. így tehát a világ közepe áthelyeződik a Napról a Tejútrendszer középpontjába De ez lenne csupán az egész világegyetem? Nem. A galaktika csak egy része a világmindenségnek, amelyben számtalan hozzá hasonló tejútrendszert fedezhetünk fel a teleszkópon keresztül. A mai modern csillagászat mintegy kétmilliárd fényév átmérőjű részét ismeri a világmindenségnek, s abban több száz millió galaktikát tart számon. De tudnunk kell azt ' is, hogy nemcsak a csillagok keringenek a tejútrendszereken belül, hanem maguk a. galaktikák is szédítő sebességgel száguldanak a világűrben, másodpercenként sok száz és sok ezer kilométert tesznek meg. Hol van hát ezek Után a „világ középpontja*? Az a kétmilliárd fényév, amelyet az ember tekintete és elméje átfog — csupán jelentéktelen része lehet az egész „Világmindenségnek*. A Világmindenség ugyanis végtelen, márpedig, ha végtelen, akkor a világnak nincs és nem is lehet középpontja. cfaizo nyaknak Kötöl-t'-ruha Négy-öt éves kislányoknak készíthetjük el a rajzon látható ruhát. Anyaga: kb. 30 dkg. kártolt gyapjú. Két és feles kötőtűvel kötjük. Mintája simakötés. A szoknya a'só szélén kezdjük a kötést, 55 centiméteres szemsorra]. (Előzőleg mintaként kössünk ie tíz szemet, mérjük le, hogy ez hány centi, és eszerint számítsuk ki, hány szemmel kell kezdeni.) Kb. 3 cm-t lusta kötéssel, vagyis oda-vissza simán dolgozunk, utána sima kötéssel folytatgozunk. Virágdíszét színes gyapjúfonálból horgoljuk úgy, hogy egy hat láncszemes lyukba három pálca és egy kis pálca váltakozásával hat sziromlevelet készítünk; A virágot a közepén hat láncöltéssel varrjuk a kívánt helyre. A sapka anyaga kb. öt deka kártolt gyapjú, mintája ennek is símakötés. A munkát 14 centiméteres szemsorral kezdjük, és simakötéssel dolgozunk úgy, hogy a kötés egyik szélén minden hatodik juk a munkát. Megfelelő hosszúság után a szemeket befejezzük. Hasonló módon elkészítjük a szoknya másik részét, majd a két szoknyarészt, — nedves ruhán át történő vasalás után, — öszsze varr juk. Kissé húzva varrjuk a felsőrészhez. A felsőrészt sima kötéssel ugyanúgy kötjük, mintha kabátkát kötnénk. Patentkötéses részein két sima és két fordított váltakozásával dolsorban egy szemet szaporítunk. Kb. 16 centiméter után a szaporított szélen hat soronként fogyasztunk újabb 16 centiméterig, majd a szemeket befejezzük. Az így nyert téglalapot összehajtjuk, szaporított oldalán öszszevarrjuk, szélére pedig három centiméter széles patentkötéses pántot készítünk befejezésül. Ezt is horgolt virággal díszítjük. (A mintát a „Kötésművészet- című kiadványból vettük). Fogápolás Minden általános iskolában működik az iskolafogászat. Segítjük az ellenőrző orvos és a pedagógusok munkáját azzal, hogy magunk is gyakran ellenőrizzük gyermekeink fogsorát. A legkisebb romlás esetén küldjük orvoshoz a gyereket. Fő feladatunknak azonban a fogak romlásának megakadályozását tartsuk. Ezért szigorúan ellenőrizzük, hogy gyermekünk egészen kicsi korától kezdve minden nap, és különösen este, fogkefével alaposan megmossa a fogát, A fog romlása ugyanis főként éjszaka Indul meg, a rések között maradt ételmaradéktól, elsősorban a cukorféléktől. Vigyázzunk arra is, hogy kemény cukrot ne rágjon a gyerek és ne törje fel fogával a diót. Ha ilyenkor megsérül a fogzománc, ettől is megindulhat a romlás. A nyers gyümölcs és a főzelékfélék bőséges fogyasztása a fogakat is védi, adjunk hát belőle minél többet. Az alapos rágás is védi és erősiti a fogakat, szoktassuk rá erre is gyermekeinket. KÖNNYCSEPP a megsárgult papíron ELŐKERÜLT egy kérelem, amelyet kerek tizenöt esztendővel ezelőtt írt egy munkásasszony, elesettségében, nincstelenségében, kétségbeesésében a „nagyméltóságú, kegyelmes kormányzó úrhoz*, aztán a „főispán és a polgármester úrhoz* is. Megsárgult a kérelem lapja, s halványabb lett rajta a lila színű tinta. Az ember kezében tartja az írást, s nem tudja megrendülés nélkül olvasni: a múlt munkás sorsára vet fényt. A döbbenetes nincstelenség, nyomor szülte sorok a múlt munkásembere életének valóságát idézik. Szinte kiált belőle a megalázottság, s az emberi méltóság ijesztő helyzetbe való taszítása. íme szószerint a levél soraiból: „.:: Itt vrgyunk, éhen tengődünk, se ennivalónk, se ruházatunk, se a gyerekeknek, se magamnak. Az egyik kisfiam három hónapos, á másik ötéves. Szoptatnék, ha volna tejem. Szép, egészséges kisgyermekek mind a ketten, csak nincs mit enni..; Megfagyok a lakásomban, nem tudok hova lenni, sokat sírunk, de nincs aki segítsen rajtam. Most is úgy sír a pici, majd megeszi az öklét, olyan éhes. Csak sír világnak, de mit adjak neki, mikor nekem sincs mit enni. Nagyon alázatosan kérem a nagyméltóságos úr támogatását. Pauli Péterné, Szeged, Timár utca 1.* Az emberben a kérelmet olvasva az a kérdés is előbukkan, hogy vajon mi történt a Pauli-családdal, mi lett a sorsuk, milyen az életük ma. Jártunk a Timár utcában. Volt, aki emlékezett a Pauli-családra, de hogy most merre vannak, nem tudták. 1940 óta sok minden történt. De aztán mégis sikerült nyomra akadni, s megtalálni Pauli Péternét. Most, a Széchenyi tér 8 szám alatt, az első emeleten laknak Az asszony, az édesanya pedig a Szegedi Seprőgvár munkásnője. FELKERESTÜK Pauli Péternét és hoszszasan beszélgettünk vele a múltról, jelenről. Az embertelenül nehéz esztendők, amelyek fölötte elmúltak, ezüst szálakat fontak hajába, s szeme körül ott mélyülnek a megpróbáltatás barázdái. Pauli Póterné özvegyasszony. Három gyermeke van otthon, s idős édesanyja kosztjáról is gondoskodik. A legidősebb fiú Péter, 19 esztendős és munkás. Árpád 14 esztendős, ipari tanuló akar lenni, László pedig most jár az általános iskola harmadik osztályába. Egy olyan magányos. özvegy asszonynak, mint Pauli Péterné különösen felelősségteljes a családról való gondoskodás. Beszél az asszony a gyerekeiről. Nagy szeretet a szavaiban, öröm az, hogy Árpád nagyon ügyes és a barátjával már egy kis rádiót is szerkesztett, olyan fejhallgatósat, amelyet odahaza hasznosítanak is. Érthetően villanyszerelő és rádiószerelő tanuló akar lenni a kis Árpád. Lászlóról örömmel újságolja az anya, hogy négyes tanuló. Péter pedig a legidősebb, a vasúthoz akar kerülni. — Egészséges, életrevaló gyerek valamennyi. Jókedvűek, vidámak. Gyakran járnak moziba és különösen a kisebbik szereti a labdarúgást is, — mondja az asszony. — S a gyerekek édesanyja szokott-e moziba járni? Gyorsan jön a felelet: — Igen, én is el szoktam menni a moziba, de persze ritkábban, mint a gyerekek; KIS CSEND. Utána tovább beszél az asszony, az édesanya életükről. Se neki magénak, se már dolgozó, legidősebb fiának nincs szakképzettsége. Az asszony 1953 óta dolgozik a Seprögyárban. s begyakorolta, megtanulta ott a munkát. Ö és dolgozó Péter fia havonként általában 1500 forintot keres. Ebből élnek, s neveli az édesanya a gyerekeket. — Milyen az élelmezésük? — Rendesen főzünk és mindennap jóllakunk. Jóétvágvúak a gyerekek, s tápláló kosztot kapnak. — Mikor volt legutóbb hús? — Vasárnap főztem marhahúst az ebédhez. Persze szeretnénk, ha többször lenne hús, mert a gyerekek is nagyon szeretik. Szól arról is, hogy természetesen süteményt is szokott sütni, csak hát az a baj, hogy kicsi a tűzhely és a sütője, egy tepsivel pedig nem elég annyi szájnak, a pék meg messze van. Megesik, hogy néha éppen ezért marad el a sütés. „Mert bizony nekem itthon is van teendőm, hogy a gyerekekre mossak, vasaljak, rendben tartsam őket.* MAR HULLANAK A FÁKRÓL a megsárgult levelek. Közeleg az ősz, itt lesz majd a tél. Hogyan készül a télre Pauli Fétcrné? — Megvan már a télire való tüzelő; a szén és a fa is. Nem fagyoskodunk majd. Részletre vettem a tüzelőt, itt az üzemben intézték el, hogy így legyen, — állapítja meg és örül, hogy van már tüzelő a télre. Majd elhallgat, s tán eszébe jut a Timár utcai pincelakás, ahol végtelenül sokat fagyoskodtak. Ebben a pincelakásban minden télen feljött a talajvíz és téglákon jártak. Téli holmik is kellenek a gyerekeknek. Ez komoly gondot jelent az édesanyának. Hónapokon keresztül kell gyűiteniök a pénzt arra, hogyha egy nagyobb darab holmit, például nagykabátot akarnak vásárolni. Azért azonban minden gyereknek van ruhái a, az ami fontos. Persze a legidősebb fiú már igényes. Neki több kell a ruházatra is. Az édesanya okosan beosztja a pénzt és így a legnagyobb fiúnak most akarnak venni egy új ünneplő kiskabátot. Igaz, hogy ami ruha a nagyobb gyerekről lemarad, az szépen kijavítva a kisebbé lesz. S ha stoppolt is ez a ruha. de azért mégis rendes és tiszta. Mindig és állandóan terveznek. Többet, szebbet akarnak, s ebben nincs semmi kivetni való. LAKÁSUK szoba-konyhás. Itt lakik Pauli Péterné és három gyereke (Pauliné édesanyja másutt lakik, de a •kosztjáról az asszony gondoskodik.) Ez a lakás — ott a Széchenyi tér 8 szám alatt — nincs fényűzően berendezve, de a maga egyszerűségében is kedves, meleg, emberi hajlék. Amikor a lakásáról kérdezzük Pauli Péternét ezt válaszolja: — Nagyon jó, egészséges lakásunk van. Pár éve költöztem ebbe a lakásba, köszönöm és hálás vagyok érte. Nem- felejtem el. Még jár fizetéses szabadság és ha azt kiveszem, nagytakarítást is csinálok, meszelek. De szeretném, ha lenne egy éléskamrám is. Ha elfalaznánk a konyhából, ez is meglenne. Nagyon kellene a kamra, hogy ne a konyhában tartsam a háztartáshoz szükséges dolgokat. Beszélgetünk tovább Paulinéval. Aztán kézbe kerül a megsárgult lapu Kérvény, össze van hajtva, s az asszony nem tudja, mi lehet az a papírlap. Leírhatatlan a perc, amikor az ő kezébe kerül a tizenöt esztendővel ezelőtt írt kérvény. Lassan, szótagolva olvassa és közbe-közbe szól: „bizony így volt, így.. .* S a szeme lassan teleszivárog könnyel. Bizonyos, hogy eszébe jutott a tizenöt évvel ezelőtti kilátástalan, vigasztalan nincstelensége, szörnyű elesettsége. Akkor is nedves szemmel írta a kérvényt, s egy könnycsepp most is ráhullott a megsárgult papírra. Nem feledi a múltat, s értékeli a jelent. Percek múltával azt mondja: „Több kérvényt írtam a múltban, de még csak nem is válaszoltak rá.* HAZUDNÁNK, ha azt mondanánk, hogy most nincs Pauli Péternének gondja, s könnyű az élete. A gondok azonban összehasonlíthatatlanul mások, mint régen, s korántsem a kenyér gondjai. A régi és a mostani életéről így vall: — Régen, amikor a kérvényt is írtam, még reményünk sem igen lehetett n jó lakásra, a kenyérre, a munkára. Akkor a munka, a kenyér volt a gond. Most nem ez..; Még rágondolni is rossz, hogy mi lett volna velünk a múltban. De változott a világ ... Tudom, hogy akkor sokkal könnyebb lesz a helyzetem, ha minden gyerekem felnő és keres. Szeretem a gyerekeimet, s szívesen dolgozom értük is. Tartalmat, célt kapott Pauli Péterné élete. Örömét találja vidám, egészséges gyermekeiben. Szereti a munkáját. A haza az övé is, — segíti is a hazát. Mert tudja, ha a haza előbbre jut, akkor halad ő is tovább előre. TÖRÖDNEK VELE. Amikor beteg volt, segélyt kapott. Közölhetjük azt is, hogy az éléskamra megteremtésében üzeme segítséget nyújt. A kamra nem kerül egy fillériébe sem Pauli Péternének. össze hajtjuk a kérvényt, amely felidézte a múltat azoknak is, akik már elfeledték azt. Pauliné emlékezik, nem felejt;;, Marva^ Sándor