Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

jmDÉLMUGYARORSZIIG V. "ÁI4vÁhitteT^* Kedd, 1955. szeptember 13. (Folytatás az első oldalról). ság és a Német Demokratikus Köztársaság képviselőjének részvételével, nyilvánvaló, hogy a problémát célszerűtlen a 'nostani tárgyalásokon megvitatni. Néme ország ujraegyesltésenek kérdéséről Mi teljes mértékben osztjuk azt a véleményt, hogy a német újraégyesítés problémájának megoldása a német nép fontos nemzeti feladata. A szovjet kormány változatlanul amellett volt, és amellett van, hogy Németország egységes, békeszerető. demokratikus államként egyesüljön. Kérjük önöket, ne higgyenek azoknak, akik a dolgot úgy tüntetik fel, mintha a Szovjetuniónak aggályai lennének Németország békeszerető cs demokratikus államként való újraegyesítését illetően. A kancellár úr iegnapi beszédének a szóbnnforgó kérdésről tett egyik kijelentése miatt szükségesnek tartjuk ezt a ma. gvarázatot. Nem lennénk teljesen nyíltak, ha nem mondanánk meg, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása óta olyan akadályok merültek fel Németország nemzeti újraegyesítésének útján, amelyek elkerülhetők lettek volna. önök jól tudják, hogy a Szovjetunió több alkalommal figyelmeztetett erre abban az időben, amikor a párizsi egyezményeket tárgyalták. Ezen egyezmények értelmében a Német Szövetségi Köztársaság olyan katonai csoportosulásokba lépett, mint az északatlanti tömb és a Nyugateurópai Unió, most pedig végrehajtják Nyugat-Németország remilitarizálását. Senki előtt nem titok, hogy ezek a katonai csoportosulások a Szovjetunió és néhány más békeszerető európai ország ellen irányulnak. Ezt a tényt nem lehet megcáfolni a szóbanforgó katonai csoportosulások állítólagos védelmi jellegéről hangoztatott szavakícal. A Szovjetunió kénytelen számolni a kialakult helyzettel. Ennek ellenére, mi lehetőségeket keresünk a felmerült nehézségek leküzdésére. és arra, liogy módot találjunk akár fokozatosan véget vetni minden európai katonai csoportosulásnak. Adenauer úr nyilatkozatának befejező részében megerősítette: a szövetségi kormány készséggel vitatja meg a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatai megteremtésének kérdéseit. Adenauer úr azonban még nem juttatta kifejezésre véleményét a Szovjetunió kormánya által beterjesztett arra vonatkozó javaslatról, . hogy létesítsenek diplomáciai kapcsolatot országaink között, s hogy a Szovjetunió létesítsen Bonnban, a Német Szövetségi Köztársaság pedig Moszkvában nagykövetséget és cseréljenek nagykövetet. Szeretnők megtudni a Német Szövetségi Köztársaság kormányának e javaslatra vovatkozó véleményét és válaszát. viszonyt teremtsünk a szovjet és a német nép között. Hruscsov elvtárs a továbbiakban Németország egységesítésének kérdéséről beszélt, majd arról szólott, milyen lehetőségei vannak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság T_'"T T közötti kapcsolatok megterem- lamunK es lésének. A Szovjetunió — mondotta befejezésül — a Német Szövet-' ségi Köztársasággal normális baráti kapcsolatokat akarunk létesíteni. és ugyanilyen kapcsolatokat akarunk létesíteni államunk és Nagy-Britannia, államunk és Franciaország, álAmerikai Egyesült Államok között és a világ minden mát országával. V. M. Molotor elvtárs felszólalása Adenauer kancellár nyilatkozata Adenauer kancellár beszéde elején foglalkozott Bulganyin elvtárs felszólalásának egyes részleteivel, majd így folytatta: Miniszterelnök űr, ön talán tudja, hogy a londoni Times azt írta, ezeken a tárgyalásokon mi mindketten bizonyos fokig az egykori heroldok szerepéljen lépünk fel, mindegyikünk fennhangon hívja fel a másik figyelmét azokra a hibákra, amelyeket szeretne a másiknál kiküszöbölni. Ügy gondolom, hogy nem volna szabad ilyen szerepben fellépnünk. hanem teljes őszinteséggel igyekeznünk kell a valóság nyugodt megítélése után megegyezést elérni. Igaz, hogy a német csapatok nyomultak be Oroszországba. Igaz, hogy sok rossz történt. Azonban az is igaz. hogy az orosz seregek, azután, védekezve — ezt feltétlenül elisrem — Németországba jöttek és hogy akkor Németországban a háború alatt sok szörnyű dolog történt. Ügy gondolom. hogy ha kapcsolataink új szakaszába akarunk lépni — és ez a mi komoly kívánságunk —, akkor nem szabad túl messzire néznünk a múltba. mert úgy csak akadályokat gördítünk magunk elé. Az új időszak kezdetének előfeltétele a lélektani megtisztulás is. Ezután Von Brentano szólalt fel, majd Hruscsov elvtárs válaszolt. Hruscsov elvtárs felszólalása Szeretnék néhány megjegyzést tenni Adenauer szövetségi kancellár úr és von Brentano külügyminiszter úr felszólalásaival kapcsolatban. A kancellár úr felszólalásában azt mondotta, hogy a szovjet csapatok, amikor Németország területén előrenyomultak, szintén elkövettek bűntetteket. Ezt kategorikusan tagadtuk. A szovjet csapatok, amelyek kiűzték szovjet területről a rablókat, azért üldözték őket. mert nem adták meg magukat. Ha csapataink nem vették volna őket üldözőbe, az ellenség összeszedte volna magát és újabb támadást indított volna. A szovjet csapatok ezért nem állhattak meg félúton, el kellett érniök céljukat — az ellenség szétzúzását. Amikor a szovjet harcosok a német fasiszták által rájuk kényszeritett háborút folytattak, és pusztították az ellenséget. népükkel szemben fennálló szent kötelességüket teljesítették, vérüket hullatták. Vajon cz bünteti? Ha valamilyen csapatok Németországra támadnának és a német csapatok védelemből átmennének támadásba, vajon lehetne-e ezt bűntettnek nevezni? Ez a nép szent kötelessége. ügy vélem ezért, hogy itt a szovjet csapatokat sértő kifejezés hangzott el. F.z késztetett arra, hogy első megjegyzésemet megtegyem. A kancellár úr és a külügyminiszter úr felszólalásaikban azt mondották, hogy sok család semmit sem tud hozzátartozóiról. Mi megértjük ezeknek a családoknak — apáknak, anyáknak, gyerekeknek és feleségeknek — érzéseit. De legyenek bátrak és nevezzék meg az igazi vélkeseket. Ki a vétkes abban, hogy sok családfenntartó és hozzátartozó nem tért vissza családjához? Hitler és bandája okozta ezeket a csapásokat. Sok német elpusztult, de még több szovjet ember pusztult el. Kinél kell nekünk bejelentenünk igényeinket? Egyes olasz államférfiak — [a Szovjetunió soha nem lépett i fel Olaszország ellen — igé1 nyeket jelentenek be nálunk azzal, hogy nem tért vissza sok olyan olasz katona, aki a német fasisztákkal együtt harcolt ellenünk. Hol vannak a katonáink? — kérdezik. Szovjet földön vannak — eltemetve. Nem mi kezdtük a háborút, ezért nem a mi vétkünk, hogy sokan nem tértek vissza családjukhoz. Az embermilliók pusztulása legyen figyelmeztetés, hogy ez ne ismétlődjék meg a jövőben. Ha valaki a jövőben megkísérli megismételni azt. amit Hitler megkísérelt, ez a kísérlet ugyanazzal, vagy talán még többel végződik. Szeretném, ha a Német Szövetségi Köztársaságot képviselő urak helyesen értenének engem. Nyugodt légkörben, nyiltan és őszintén kell megtárgyalnunk a kérdéseket. A tárgyalások során nem haragból, még kevésbé bosszúvágyból kell kiindulnunk. A harag és a bosszúvágy rossz tanácsadó és sohasem vezet helyes megoldáshoz. Ezt meg kell értenünk. Mi természetesen nem meríthetjük teljes feledésbe azt, ami történt, de a kérdések megoldásánál mindenekelőtt nem a j múltból, hanem a jövőből kell [kiindulni, a jövő pedig azt követeli tőlünk, hogy jó, baráti Mi, szovjet emberek —j mondotta többek között Mo- j lotov elvtárs — nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan kijelentéseket. amelyekben területeink hitleri megszállóinak gaztetteit összehasonlítják a szovjet csapatok hadműveleteivel, amely szovjet csapatok becsülettel védelmezték hazájukat a Nagy Honvédő Háborúban. Az agresszorral szemben védekezve kénytelenek voltak a hadműveletek során olyan katonai intézkedéseket tenni, amelyek elkerülhetetlenek voltak. Egészen nyilvánvaló, hogy a szovjet csapatoknak Németország területén foganatosított katonai intézkedéseit nem lehet összehasonlítani a területrablóknak szovjet területen véghezvitt gaztetteivel. Ez megalázó lenne a szovjet népre nézve. Remélőm, hogy e tárgyalásokon közös nevezőre jutunk az adott kérdésben. Meg kell említeni, hogy 1945-ben, amikor a szovjetcsapatok a hadműveletek során Németország területére léptek, álalában ugyanazt cselekedték, mint az amerikai és angol csapatok. A szovjet és más szövetséges csapatok között természetesen mégis volt különbség, mivel a szovjet csapatok előretörtek, magukra vállalták a háború legnagyobb nehézségeinek leküzdését. Ennek magyarázata az, hogy korábban, majdnem négy éven keresztül a mi területünkön. szovjet területen folyt a háború, s a szovjet hadsereg kellő gyorsasággal és határozottsággal cselekedett, hogy meggyorsítsa a háború befejezését. Helyénvaló lesz itt nemcsak arról beszélni, nüt tettek a szovjet csapatok saját hazájukért. hanem arról is, mit tettek a német népért. Vajon nem tény-e az — mondotta ezután Molotov —, hogy ha a hitleri hadsereg nem támadott volna a Szovjetunióra. nem szenvedett volna a német nép sem. Vajon nem tény-e az, hogy a német nép nem tudta megszabadítani saját magát Hitlertől és a hitlerizmustól. Ha valaki, úgy a szovjet emberek nagyon örültek volna annak, ha a német nép még a második világháború kitörése előtt megszabadította volna magát Hitlertől és a hitlerizmustól. De a német nép akikor ezt nem tudta megtenni. Nem kételkedem abban, hogy Adenauer úr nem akart semmi sértőt mondani, amikor a háború végén német területre lépő hadseregünk hadműveleteit említette. Mégis jogunk van megmondani, hogy hatalmas áldozatokat hozó szovjet csapatok a szovjet nép felszabadítójaként és ezzel együtt a német nép felszabadítójaként léptek Németországba. A Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője a maga részéről javaslatot terjesztett elő a szovjet bíróság által a háború idején különösen súlyos bűncselekmények elkövetéséért elítélt volt hadifoglyok — valójában háborús bűnösök bizonyos csoportjáról van szó — kérdésének és egy másik kérdésnek — Németország egysége helyreállítása kérdésének megtárgyalására is. Megelégedéssel hallgattuk azokat a megjegyzéseket, ame lyeket mind a kancellár, mind a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere tett, arról szólva, hogy megértik a hódítók és a háborús bűnösök által szovjet emberek ellen elkö vetett bűncselekményektől és gaztettektől lelke mélyéig fel háborodott szovjet nép érzel meit. Mi nem gondoljuk, hogy az egész német nép ezt a problémát — vagyis azt a kérdést, hogyan bánjanak el az említett súlyos háborús bűnösökkel — alapvető, vagy elsőrendű problémának tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok megoldása szempontjából. Másrészt azonban feltétlenül el kell ismerni, hogy ez a kérdés, a háborús bűnösök kérdése érinti mind a Német Szövetségi Köztársaságot, mind a Német Demokratikus Köztársaságot. Es ha önök hajlandók volnának megvitatni ezt az ügyet a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel együtt, úgy azt meg lehetne tenni. De mi feltételezzük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége ezt a jelenlegi körülmények között aligha tartja célszerűnek. Ezzel számolnunk kell. Felvetődött egy másik kérdés is, a német egység helyreállításának kérdése. A szovjet emberek természetesen megértik, milyen fontos ez a kérdés a német nép számára. Engedjék meg ajinak a reményemnek kifejezését, hogy nem sok időnek kell elmúlnia és ez világossá válik a német nép többsége számára. Az a tény, hogy jelenleg a nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában vagyunk, az ilyen feltételezés mellett szól. Engedjék meg kijelentenem azt is, hogy Németország újraegyesítésének kérdését nem lehet helyesen megoldani, ha maguk a németek nem egyesítik erőfeszítéseiket és nem fognak hozzá e kérdés megoldásához. f Helyesen hangzott el az, hogy e téren a négy hatalomnak is vannak kötelezettségei. Ami a Szovjetuniót, a szovjet kormányt illeti, ezt jól tudjuk. És mégis, Németország egységének helyreállítása elsősorban a németek ügye, anélkül, hogy a németek ebben az ügyben megtalálnák a közös nyelvet, nem tűnnek el a meglevő nehézségek. Szó volt itt arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége nem támaszt semmilyen "előzetes feltételt*. Ezt mi úgy értjük, hogy nem támaszt semmilyen előzetes feltételt a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésével kapcsolatban. Helyeselnénk a szövetségi kancellár erre vonatkozó világos nyilatkozatát. Ilyen értelemben helyeseljük von Brentano úrnak, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének mai nyilatkozatát is, amelyben elítélően szólt az úgynevezett "előzetes feltételekről". De a szövetségi kancellárnak az a tegnapi nyilatkozata, hogy *egységes egészként* meg kell oldani azokat a kérdéseket is. amelyek a szovjet kormány javaslataiban szerepeltek és azokat a kérdéseket is. amelyek a szövetségi kancellár nyilatkozatában szerepeltek, aligha jelent mást, mint valami *előzetes feltételt-". Úgy kell-e érteni ezt a nyilatkozatot, hogy nem lehet a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között diplomáciai kapcsolatokat létesíteni, amíg a háborús bűnösök kérdése és Németország újraegyesítésének kérdése nincs megoldva? Ügy véljük, hogy a diplomáciai viszony megteremtése a jelenlegi viszonyok között megfelel mind a Szovjetunió, mind pedig — és nem csekélyebb mértékben — a Német Szövetségi Köztársaság érdekeinek. Ezt a kérdést még ma megoldhatnánk, ha ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya célszerűnek tartaná. Ilymódon lehetőségünk nyílnék a viszonyok további javítására és az összes többi kérdés megvizsgálására. Ügy gondolom, hogy ha öt évvel ezelőtt találkozunk, a helyzet kedvezőbb lett volna, mint most, tíz évvel a háború befejezése után, de természetesen most is lehet így is, úgy is eljárni. Szeretnék még kitérni arra, milyen jelentőségű az általunk megvitatott kérdések szempontjából a négy hatalom kormányfőinek nemrég megtartott genfi értekezlete. Nem lehet kétséges, hogy a genfi értekezlet kedvező előfeltételt teremtett az államok közötti viszony megjavításához és a német probléma megoldásához. Világszerte elismerik, hogy a genfi értekezlet olyan szakasz volt a négy állam közötti viszonyban, amely megfelel a béke megszilárdítása érdekeinek és az államok közötti viszony megjavítása érdekeinek. Mégis azt lehet olvasni néhány nyugat-németországi és nemcsak nyugat-németországi lapban? hogy a genfi értekezlet bizonyos kedvezőtlen következményekkel járt a Német Szövetségi Köztársaságra és a német népre nézve. Ezzel nem érthetünk egyet? fgy C3ak azok gondolkozhatnak, akik nem akarják a nemzetközi feszültség enyhülését és az ellenkező oldalra vonzódnak. A négy hatalom közötti viszonyban most megállapítható javulás kedvezőbb helyzetet teremt a megoldatlanul maradt háború utáni kérdések rendezéséhez. Ezzel hasznára van a német probléma sikeres megoldásának is. Maga az a tény, hogy most tárgyalások folynak, az államaink közötti viszony javulásának kezdetéről tanúskodik. E tárgyalásoknak elő kell mozdítaniok a nemzet< közi feszültség enyhülését. | Mindez megfelel mind a szovjet nép, mind a német nép érdekeinek. Adenauer ujabb felszólalása V. M. Molotov felszólalását követően Adenauer kancellár másodszor szólalt fel. Kijelentette többek között: Hruscsov úr és Molotov úr is azt mondta, hogy én arról beszéltem, hogy a Szovjet Hadsereg bejövetele után ugyancsak követett el bűntetteket. Kategorikusan kijelentem — ezt ellenőriztem Hallstein államtitkár jegyzeteiből —, hogy tudatosan és szándékosan nem használtam ezt a szót. Azt mondtam, hogy a csapatok bevonulásakor ugyancsak történtek szörnyű dolgok és helytelen volna, ha itt nem foglalkoznánk ezekkel a dolgokkal. Molotov külügyminiszter úr azt mondotta, hogy a németek nem voltak képesek megszabadulni a hitlerizmustól, de uraim — ne nehezteljenek rám azért, amit most mondok — és ez nem egyedül a Szovjetunióra, hanem több más országra is vonatkozik. Miért hagyták a nagyhatalmak 1933 után, hogy Hitler úgy kinőjje magát? Hiszen ez a döntő kérdés. Amikor arra gondolok, milyen tisztelettel adóztak a nagyhatalmak Hitlernek, például a berlini olimpiai játékok idején, akkor — kérem értsenek meg — valóban nem tudom visszatartani temperamentumomat. Soha nem felejtem el, milyen büntetlenül megúszta Hitler a nemzetközi szerződések mindenféle megszegését. Ezzel néhány ostoba német szemében hőssé tették ezt az embert, másokban kiábrándulást keltettek. Uraim, szeretnék még teljes nyíltsággal szólni egynéhány szót Önökhöz. Ügy gondoljuk, van tudomásunk olyan esetekről — nem kevés esetről —, amikor katonaként fogságba esett németeket elítéltek olyan bűntettekért, amelyeket a hadműveletek beszüntetése után követtek el. A szovjet nép jószívű és nagylelkű nép. Ugyanezt állíthatom saját népemről is és éppen ezért játszik ez a kérdés népünkben olyan hatalmas szerepet. Semmi mást nem kívánunk? csak azt, hogy Önök velünk mégis csak tanulmányozzák ezt a kérdést. Nagyon kérem Önöket, tárgyalják meg velünk ezt a kérdést. Kérem, ne tegyék azt, hogy nekünk ezzel a közléssel kelljen hazatérnünk: a szovjet kormány egyáltalán nem volt hajlandó beszólni velünk erről a kérdésről. Most a Német Demokratikus Köztársaságról, Molotov külügyminiszter űr arról beszélt — és feltételezem, hogy Bulganyin úr szintén erről mondotta —, hogy a németeknek maguknak kell kezdeményezniük találkozásukat. Ebben sok az igazság és ezzel tökéletesen egyetértek. De uraim, mi úgy véljük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem tarthat igényt a szovjet övezetben élő 17 vagy 18 millió nemet képviseletére, mert a szovjet övezet lakosai nem ismerték el képviselőjüknek. Higgyék el? egyáltalán nem arról van szó, hogy mi itt ülünk önökkel szemben és önhittséggel , gondolkodunk egyik vagy másik országról. Erről nem ls lehet sző. Abban a pillanatban, amikor meggyőződünk, hogy valóban a szovjet övezet lakossága által elismert képviselők állnak előttünk, egy asztalhoz ülünk velük, a német nép akkor —• és ez a meggyőződésem —> tudni fogja, mi a feladata é9 mi a kötelessége. Szeretném javasolni önöknek, hagyjuk most a háborús és a háború utáni témákat? hogy mindkét fél — ha ön, miniszterelnök úr egyetért ezzel — tanácskozzék a ma elhangzott beszédekről és legalább is ma ebédig fogjunk hozza a gazdasági kapcsolatok témájának megvitatásához. IV. A. Bulganyin elvtárs válasva Adenauer nyilatkozatával kapcsolatban ezután N. A. Bulganyin szólalt fel, s többek között ezeket mondotta: Nem tudom másnak, mint kirohanásnak nevezni azt. amit Ön a Német Demokratikus Köztársaság kormányáról mondott. Annak cáfolatául elegendő megemlíteni a következő tényeket. Nemrégen N. Sz. Hruscsovval a Német Demokratikus Köztársaságban voltunk. Körülbelül 500 kilométert tettünk meg, voltunk ipari és mezőgazdasági üzemekben, voltunk sok városban és helységben is. Láttuk a német lakosság igazi, valódi magatartását kormányával szemben, a Német Demokratikus Köztársaság kormányával szemben. A német állampolgárok magatartása arról tanúskodik, hogy a lakosság tiszteli, elismeri és a saját kormányának tartja a Német Demokratikus Köztársaság kormányát. Végül a Német Demokratikus Köztársaság kormánya szuverén kormány, amelyet több európai ország elismert, amelyet elismert a négy nagyhatalom, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Kínai Népköztársaság. Véleményem szerint ez teljesen elegendő az ön nyilatkozatának cáfolatára, ügy gondolom, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége által itt használt érvelés nem fogja elősegíteni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös megértését a német nép két részének újraegyesítésével kapcsolatos kérdések megoldásában. Ami azt a javaslatot illeti, hogy most térjünk át a gazdasági kérdésekre, a szovjet küldöttségnek nincs ellenvetése a javaslattal szemben. Ezután a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatairól dr. Hallstein, a Német Szövetség Köztársaság külügyi államtitkára tett nyilatkozatot, ÍMT1).