Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-06 / 209. szám
Kedd, 1955. szeptember 6. 3 BELMI6YRRBRSZIG A__ munkások és parasztok baráísáaának jegyében Sztahanovista becsülethői... ünnepélyesen adták át rendeltetésének Csengeri Pálné szívesen tonitja a szövés művészetére az elmaradókat a társadalmi munkára!, épített tnihályteleki orvosi rendelőt Emlékezetes nap lesz sokáig Mihálytelek lakosainak 1955. szeptember 4. Ezen a napon gyűltek össze a mihálytelek'i dolgozók az iskola tágas udvarában, hogy felavassák az új orvosi rendelőt, az első orvosi rendelőt a faluban. Volt mit ünnepelni, mert nem akármilyen rendelőt avattak, — szinte teljesen a maguk erejéből hozták létre. Az ünnepi hangú szervezet vezetőségi tagja, Ecseki Imre, Kaszab János, Lovár Péter tsz-tag, Németh István egyéni gazda, — valamennyien az orvosi rendelő építői. Amikor Szalma József elvtárs, az iskola igazgatója bejelentette, hogy megkezdődik az ünnepség, kocsi állt meg a ház előtt: hosszú fehér csecsemővetkőztető asztalt hoztak, a Julatban jóleső érzés volt vissza- j taárugyár dolgozóinak ájándétekinteni a végzett munkára, többen felidézték: hogy' is kezdődött?,.. Szokatlanul hideg, hófúvásos téli reggelen kocsisor állt meg Mihálytelek főutcájának legelején: téglát hoztak. Nagy esemény volt, kát. Molnár János, beszélt először fejlődéséről és a párttitkár Mihálytelek am minő lépé*, — megírta akkor az újság Is. Asszonyok, férfiak, gyerekek segédkeztek a tégla gyors lerakásában, ingyenes, önkéntes munkával. Megmozdult az egész falu népe, hogy orvosi rendelőt építsenek maguknak. Bálint András, a Szabad Tisza átadta a rendelőt kájuk elvégzése után, társadalmi munkában. Értéke tízezer forint. Teljesült Mihálytelek dolgozóinak és Fülöp Pál orvosnak régi álma: felépült a szép, modern orvosi rendelő. ÉrtÁe több mint ÖOO eser forint a DISZ-szervezetnek szocialista megőrzésre. Majd Fülöp Pál orvos ismertette az épület felépítésének történetét és megköszönte a vállalatok. a mihályteleki dolgozók odaadó lelkes munkáját. Ezután Varga Vince elvtárs, a III. Kerületi Tanács vb. elnökhelyettese átvette az orvosi rendelőt. Dr. Drexler Miklós, az egészTSZ elnöke példát mutatott a i ségügyi miniszter helyettese a falu dolgozó parasztjainak, ö minisztérium nevében köszönmaga fogatával tizennyolcszor i tötte Mihálytelek dolgozóit, elfordult meg Mihálytelek-Sze-1 ismeréssel beszélt munkájuk- , , • ged között. De ott volt: . Sza- ró! &; átadtaFfflJpP« orvos, ünnepel^' az" b bad Tisza valamennyi igas al-'nak az „Egészségügy kivalo or„Q n!11(Srt , F lattal rendelkező tagja a fúva- j dolgozoja" kitüntetést, rozásnál. Ha nagyobb meny- ] Ezután érdekes percek könyiseget kellett szalhtam, a vetkeztek: az építők megismerTiEFU, a MEZÖKER, a BEL- ^ SPED, a Traktoros Iskola, a Paprikafeldolgozó Vállalat segített. Megkezdődött az építés. A falu kedtek az orvosi rendelő berendezésével. A csinos, szürkéskék és vajszínűre festett, gyönyörűen parkettázott rendelőt a legmodernebb orvosi műszerekkel szerelték fel. Két műszerszekrény, szép nikkelkerekes vizsgáló-asztal, személy- és babamérleg, gégészet) és fogászati kombinált műtőszék, nagyteljesítményű kvarclámpa, jól felszerelt házi-gyógyszertár, elsőrendű orvosi eszközök, vérnyomás-mérő, elektromos sterilizátor, vérsüllyedést meghatározó felszerelés, egy garnitúra íoghúzó, fogó, első segélynyújtó sebészeti felszerelés, nőgyógyászati műszerek stb. A szép berendezés egy részét az Orvosi Műszerkészítő KSZ dola „rakoncátlan" gépek megszelídültak, megtanultak engedelmeskedni a lánynak. Csengeriné mosolyogva ölelgeti körül Júliát és Két óra, a műszakváltás ideje. Egy percre sem csendesedik azonban a zúgó gépterem. A szövők menetközben veszik át a gépeket, a kígyózó, fehér anyag megállás nélkül tekeredik a hengerre. Csengeri Pálné váltója is bejött már. Csengeriné ismer- j den rendben van! teti, melyik gép, anyag hogy ' viselkedik, dolgozik; aféle kis „konzultáció" ez, amely nagyon megkönnyíti a váltó munkáját. Fürge asszony Csengeriné, az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat szövője. Harmincnégy éve, tizennégy esztendős kora óta dolgozik a gyárban. A felszabadulás óta most augusztus 20-án részesült a negyedik elismerésben, — a szakma kiváló dolgozója lett. Mint minden jó szövőnő, gozói készítették el napi mun- i Csengeriné is gyors, mozgékony. Persze azért nem kapkod, mozdultai kimértek.; — Mindent a harmadik sebességi fokon végez — mondják róla munkatársai. Valóban, még a munkaidő leteltével is elég lépést tartani vele. De nem az öltöző felé siet, mint a többiek, hanem _ , „ ,,, , , I előre, a szövőgépek fellé tart. Ezt ünnepelték szeptember ; Csengeriné elvtársnő ugyanis 4-én a mi_hajytelekij dol^zo| egyike azoknak az élenjáró ' sztahanovistáknak, akik mun— Előbb a „pamutot'1 intézd el, az hamarább kész van, s így indulhat a gép. Aztán pedig ráérsz nyugodtan megcsinálni a „kendert"; Okos tanács, a tanítvány meg is fogadja. Csengeriné pedig figyeli a lány munkáját. A fiatal szövőnő egy pertinták a szádak qimán | cig sem áll. Ha elől rendben tiszták a szádak siman-] vanna.k a gépek, hátra siet. egyenletesen futnak. ÍA föiöslege9 szál sok kevere— Csak arra vigyázz — inti j dést okozhat a nyüstbem —. hogy a vetélők mindig i Ezt is töltve legyenek. Akkor soha- , szigorú szemlét fart tanítványa gépei fölött. MinA gépek simán, tanítómesterétől tanulta. — Júlia nemsokára „szárnyára kerül" — mondja Csengeriné, tekintetét a lányon pihentetve. — Egyedül is megáll már a lábán. Jövőre sztahanovistát nevelünk az egyik kender- és pamut- ! belőle. szövőgép. Júlia a kenderszö- I Júlia elpirul a dicséret halvőgép felé tart, Csengeriné j latára. Jól esik az elismerő visszahívja. 'szó a tanítómester ajkáról. sem kell kapkodni. Apró tanácsok ezek, de aranyat érnek. Júlia tudja ezt leginkább. Teljesítménye a kezdeti 87 százalékról 100 százalék fölé emelkedett. De most egyszerre áll meg Felhészülűnk a télre Szeged füzelöelrátásáról erős pillért a munkás-paraszt szövetségben: a mihályteleki orvosi rendelőt. Horváth Lászlóné Találkozás a Sándorfalvi Gépállomáson Tudósítónktól. A Sándorfalvi Gépállomásra az elmúlt hét szombatján gördült be az utolsó gabonát cséplő gép. Ez azt jelentette, hogy szombat estig a gépállomás befejezte az évi kenyérgabona cséplését. Már csak az aprómagvak cséplése van hátra. A jólvégzett munkát ünnepelték meg vasárnap este a gépállomás dolgozói. Vendégül látták azoknak a termelőszövetkezeteknek a képviselőit, amelyeknek már több éve végzik a gépi mezőgazdasági munkát. Ott voltak a szatymazi Szabadság, a sándorfalvi Róm In den lakója dolgozott. Jól megásták az alapot, jó munkát végeztek. A felrakásnál az Építőipari Technikum tanárai, diákjai is segítettek. Sok szabad délutánt töltöttek el itt a diákok, tanárok, — jó szívvel tették. A KIK dolgozói közül egyik szombaton délután 38-an „szállták meg" az építkezést és estig felépítették a három helyiségből álló melléképületet. A Jutaárugyár, a Falemezgvár, a DAV, a Kovács-Bognár Szövetkezet, a Szegedi Kenderfonógyár, az Űjszegedi Kenuéi Lenszövő gyár, a Városi Kertészet, a TÜZÉP, a Téglagyárak, a Tisztasági Vállalat, 'a KÖMI 104, az Építőipari Technikum, a Csongrádmegyei Tatarozó Vállalat, a a Csongrádmegyei Villanyszerelő Vállalat, a Szegedi Finommechanikai Vállalat munkásai, a Szabad Tisza, az Üj Élet, a Táncsics TSZ dolgozói, Mihálytelek valamennyi lakójának szorgos és Fülöp Pál körzeti orvos tanácstag lelkes, odaadó munkájának eredménye az, hogy elkészült a mihályteleki orvosi rendelő. Szeptember első vasárnapján a , csinos ház — az új orvosi ren-1 delő díszbe öltözött. Fehcr f-i- j sziporkázva verte vissza a nap — Ankét lesz az Ismeretsugarait, zöldre festett aolak, - j terjesztő Társulat klubjában ban piros muskátli pompázott. I 10-én, szombaton délután fél zsa Ferenc és az algyői termeVállalat, a Bútort í 'Szövetkezet küldöttei, hogy a Víz- és Csatornaművek, !g>'utt ,unne.HJek « « evi gazdag termes betakarítasát. A találkozón ott voltak a Szegedi Falemezgyár képviselői. A gyár már két éve szocialista szerződést kötött a gépállomással és segíti munkáját. Az üzem dolgozóinak segítsége hozzájárult ahhoz, hogy a gépállomás kisebb hibáktól eltekintve megállta a helyét az idei esős és sáros tavaszon és nyáron. Király József, a gépállomás üzemgazdásza boldogan me- HIUEK^ és nemzetiszínű lobogók jelezték, hogy avatásra kész a ház. Eljött a falu apraja-nagyja. Olt akartak lenni, amikor átadják közös munkájuk eredményét; alkotásukat: az orvosi rendelőt. Ott ült az ünneplők között Szűcs András, ez az idős, nagybajuszú hetvenöt éves bácsi. — Negyvenhat éve élek itt a faluban, — mondta — de nem emlékszem, hogy ez idő alatt építettek volna ilyen nagyszerű és ennyire szükséges épületet, mint ez az orvosi rendelő. En már idős vagyok, ha nem is sokáig élvezem, de itt élnek a gyermekeim, unokáim, ők na«r hnnxnát veszik ennek. Eljött az avatásra Vereska András elvtárs, a Városi Pártbizottság másodtitkára, dr. Drexler Miklós, az egészségügyi miniszter helyettese, Ratkó Anna, a SZOT titkára, a helyi párt- és tömegszervezetek, a tanács képviselői és azok az üzemi munkások, akik segédkeztek az építkezésnél. Ott volt Huszák Mihály, a DISZ5-kor az irodalmi és a művészeti szakosztály közös rendezésében "Beszélgetés a szegedi Nemzeti Színházban legközelebb bemutatásra kerülő "Néma levente« és »Szelistyei asszonyok-- előkészületeiről és kórtörténeti problémáiról". A vitát KoltayKastner Jenő egyetemi tanár vezeti. — A Szeged-Béketelepi Általános Iskola tanulói az uj tanévet szép és tiszta tantermekben kezdték meg. Ebben nagy segítséget nyújtott az iskolát patronáló szegedi tűzoltóparancsnokság és az iskolai Szülői Munkaközösség tagjai közül Horváth Györgyné, Budavári Istvánné, Halkó Pálné, Kiss Gyuláné, Kása Pál, Kása Pálné, Gráf György, Rovó Fererxcné és Fodor Antal. selte az érdeklődő üzemi dolgozóknak, hogy a gépállomás mennyi kenyérgabonát csépelt el. s miként dolgozott a két hatalmas kombájn. A gépállomás egyik dolgozója: Zombori Sándor gépével 4490 mázsa gabonát csépelt el 29 nap alatt. Ez forintban azt jelenti, hogy közel 5 ezer forintot keresett meg Zombori elvtárs. De a többi cséplőgépesek például Márton Ferenc, Kreigner József is a rossz időjárási viszonyok ellenére derekasan megállták a helyüket. A vendégek között volt Fehér István elvtárs is, a szatymazi termelőszövetkezetből. Elmondotta, hogy gondtalanul élnek és 22 mázsa fölös gabonát adtak át az átvevő szerveknek. Késő éjszakáig beszélgettek a tsz-tagok, a gépállomás és az üzem dolgozói. A fiatalok különösen nótáztak, táncoltak. !A' messzi földekre elhallatszó muzsikaszó, vidám ének a dolgozók nagyszerű összefogását, szép jelenét és jövőjét jelképezte. Barát János kaidejük után tanáccsal, tapasztalattal segítik a gyengébb szövőket. Nem kényszerből, nem is jutalomra várva, hanem önként, munkás, sztahanovista becsületből; Most is ezért siet. Nem először teszi meg ezt az utat és nem utoljára. A harmadik gépsorban egy fiatal, barna lány már messziről integet neki. Mosolyogva várja. Sokat köszönhet neki. Pintér Júlia «— akinek Csengeriné segít — alig egy éve került a gyárba. Ide, a gépek közé vágyott. Saját szavai szerint szövőnek született. Pintér Gyufláné igaz, először ellenezte leánya választását, de most már megérti. Maga is 17 éve szövő, s ha megkérdeznék, 6 sem tudna szebb szakmát választani ennél. Minden kezdet nehéz. így volt ez először Júliánál is. Eleinte sokat kifogtak rajta a gépek, mintha összebeszéltek volna, mind a négy egyszerre áilt le. Ekkor állt Csengeriné Júlia mellé, hogy tanítsa, segítse. Hamar jóbarátok lettek. Júlia igyekvő, szorgalmas tanítványnak bizonyult, érdemes volt foglalkozni vele. Az eltelt néhány hónap óta Lassan véget ér a nyár. A gondos háziasszony már felkészül a télre. Megelégedve számolgatja éléskamrájában a gyümölccsel megtelt üvegeket és azon is gondolkodik: lesz-e elég tüzelője. Megkerestük a Csongrádmegyei TÜZÉP Vállalat igazgatóját, Simon Béla elvtársat és megtudtuk tőle, hogy biztosítva van az elkövetkező télre Szeged tüzelőellátása. Néhány adat szemléltesse a város tüzelőellátásának fejlődését: a TÜZÉP Vállalat 1949-ben alakult. Ekkor egy esztendő alatt 1200 vagon szén fogyott el. Ez évben már eddig több mint 4000 vagon szén van a szegediek pincéjében. Természetesen ez a szám majdnem megkétszereződik év végére. Az utóbbi években tehát Szeged lakossága is nagymennyiségű szenet használt fel. Az 1955—56-os télre mar nagyon sok dolgozó biztosította téli tüzelőjét. Legnagyobb népszerűségnek a háztartási szén örvend. Előbb ugyan idegenkedtek tőle a háziasszonyok, de ma már az egyik legkeresettebb szénféleség talán azért is, mert minősége évről évre javul. A háztartási szén 40 százaléka elsőrendű, 4—5000 kalóriájú és 60 százaléka 2— 4000 kalóriájú szénből áll. A háztartási szénből a szükségletet a Szegedi TÜZÉP-telepek és boltok el tudják látni. Hasonlóképpen a speciális kályháiéban - tüzelő dolgozók számára a minimális szükségletet a legjobb minőségi, a tatai (oroszláni), a pécsi és a pestkörnyéki brikettből biztosítani tudjuk. A TÜZÉP-telepek bőségesen ei vannak látva jóminőségű barnaszénnel. A borsodi, a dorogi, a délnógrádi dió — amely minősége sokkal jobb, mint az elmúlt években — az ormosi, a kazincbarcikai, a csipkési, az egerszeri barnaszén olcsó és magas kalóriájú. Az elmúlt évben igen megszerették a dolgozók a lengyel iszapszenet. Ez évben is korlátlan menynyiségben lehet vásárolni a telepeken a magas kalóriatartalmú, olcsó — MAV telepen 20 forint 30 fillér — pécsi iszapszenet. Szeged dolgozóinak fa- és szénszükségletét 13 TÜZÉP-telep és bolt látja el, ahol a szükségletnek megfelelően mindenki megveheti előre téli tüzelő* jót. Szeged dolgozói nyugodtan nézhetnek a tél elé: van bőségesen tüzelő. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI Minisztérium mezőgazdasági kiállítási irodája a már előfordult félreértések jövőbeni elkerüléséért ismét felhívja a figyelmet, hogy az utazási kedvezmények csak az indulási helyen váltott vásárigazolvány felmutatásával vehetők igénybe. Az igazolványok megvásárolhatók a megyei, járási és a községi tanácsoknál, a gépállomásokon, a földművesszövetkezeii boltokban, az üzemi közönségszervezőknél és a vasút-, állomásokon. Huszonöt évvel ezelőtt az alig néhány tavaszt az életemből még anyám tartotta számon. Az öt-hat éves gyerek mohóságával ismerkedtem a világ tárgyaival, mint a többi emberpalánta, s a játékos délutánokat a végtelenségig nyújtottam volna min dennap, hogy soha ne érjenek véget. Ahogy visszaemlékszem, a nagy tervezések korát éltem, mert naoonta változtattam az előre kiszemelt mesterséget; egyszerre szerettem volna lenni cukrász, kéményseprő és lakatos, de még patikus is, mert nagyon fogfájós voltam. A jót és a roszszat korán elválasztottam egymástól, éppúgy, mint a nagyok, akiknek még nem láttam gondterhelt homlokuk mögé, bár tudtam, hogy kisebbedett a' kenyér a mi utcánkban is minden házban. S hogy az ember nagyobb darab kenyeréért, a szabad életért kik harcoltak foggal, körömmel, azt ma mélyebben a SZEPTEMBER I-ével Bécsben felemelték a villamos és az autóbusz díjszabását. A vitel- látom és érzem díj felemelése nagy felháboro- szeptemberi sztrájk emdást keltett. Feltűnően csök-' lékére összegyűlt kent azóta az autóbuszon uta-' „öreg" pártmunkások zók száma. ! közt. A mellettem lévő széken fejkendős néni ül. A szíve felett a Magyar Népköztársaság kormányának kitüntetése. Hajdan fekete haját beezüstözték az évek, s arca mély barázdái a messzi múltról beszélnek némán, ügy tűnik, valahol már láttam ezt az arcol, s a fényestükrű szemeket. Összes emlékeim felvillannak, majd elmerülnek a tegnapokban, amíg rájövök, hogy kire hasonlít ez az arc. Gorkij rajzolta meg ezt a portrét először híres regényében, Az anyában. Innen az eredeti ismeretség szomszédommal, Dominkó Júlia elvtársnövel. Az asztal túlsó végén a fiatalok rázendítenek a Bunköcska című dalra, s a kedves néni ajka hamar rááll a pattogós ritmusra. A dal közepe táján járunk már, mikor hozzámfordul, s fátyolos Juliska néni hangon föltör belőle egy darab emlék: — Ezt énekeltük egy május elsején, amikor sokan lebuktak sorainkból. Ilyenkora lehettem, mint maga, meg a többi fiatal, akik körülölelnek most szeretetükkel. Oh. fiatalság! — szakadt fel a sóhaj szíve legmélyéből, s a fiatal elvtársakat meg. simogatja meleg tekintetével. Hosszan elnézem őt, ahogy elmereng emlékein, hogy keresi húszéves önmagát a fiatal arcokon. Másoktól tudom, hogy soha nem ment férjhez, pedig nagyon szemrevaló lány volt. S mintha tudná, hogy min gondolkodom, megelőzi ki nem mondott kérdésem: — Nekem is lehetnének ilyen fiaim és lányaim, mint maguk, s talán már ekkora unokáim is ... — mutat végig a szembenülő elvtársakon, s hamiskásan elneveti magát. — Biztos nagyon rátarti volt, Juliska néni — mondom gyorsan, nehogy elszakadjon a szó fonala. — Dehogyis fiam. Attól tartottam, hogyha férjhez megyek, elveszek vagy kevesebb leszek a munkásmozgalom számára. A rettegések korában úgyis sokat aggódtak az elvtársak egymásért. Minek szaporítottam volna az aggodalmat az uramért is, az meg az övét énértem? — kérdezi szinte önmagától, s az utolsó szavakat egy gyerek komolyságával és makacsságával ejti ki. mintha nem történhetett volna máskép is. Elgondolom. hogy a harcos, gazdag életért feláldoz, la a családi élet melegét. az anyaság boldog örömét. Az arca mély redőit nem simítják ki a dolgoskezü fiak és a csicsergő, vörösnyakkendös boldog unokák. A példák egész sorát lehetne megemlíteni a férj és feleségek közös harcáról, akiknek a szíve nem szűnt meg külön dobogni a vörös hajnalért folytatoTi küzdelemben, akik kettős erővel támogatták egymást, hogy el ne essenek a megpróbáltatások nehéz éveiben. A Fucik-liázaspár életét ismeri ugye, Juliska néni? Ok is szerették egymást nagyon és ketten többet tettek a pártért, mintha külön-külön éltek volna, — említem meg példaként a nagy csehszlovák hazafiak életét. — Tudom — feleli Juliska néni. — Olvastam a könyvét, s a színdarabot is láttam .. . csakhogy akkor már késő volt, az évek elszaladtak, s én magam maradtam fiak nélkül. Ila újrakezdeném, hát igen... tön meg a mondat vegét mosolyogva, s néhány pillanat múlva hozzáteszi: — Kezdjétek ti másképp. mert ti vagytok az én fiaim! Lödj Ferenc