Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-30 / 230. szám

V/MG 'PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP CS0NGKADMEGYE1 BIZOTTSAGANAK LAPJA MAI SZAMUNKBÓL: AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS TOVÁBBFOLYTATTA AZ ELŐTTE ALLO FELADATOK ELVÉGZÉSÉRŐL SZÖLO VITAT (2. oldal) MEGYÉNKBEN A KUKORICA-ÉRTÉKESlTÉSI TERVET CSUPÁN KILENC ÉS FÉL­SZAZALÉKRA TELJESÍTETTÜK EDDIG (3. oldal) SZÁMVETÉS A VASARNAPI RANGADÓ ELÖTT (4. oldal) Az épíelfiiiscg becsületbeli ügye Az évenként megismétlődő kölcsönjegyzés egész dolgozó népünknek, így a rregyar értelmiségnek is be­csületbeli ügye. Kétségtelenül áldozatot jelent ez va­lamennyiünknek, de ez az (i)dozat nem egyoldalú, mert követi az állam állandó anyagi és erkölcsi támogatása. Méltán kérdezhetjük: mikor adott Magyarország any­nyi kutatási és munkalehetőséget, mikor nyújtott olyan anyagi megbecsülést az értelmiségnek, mint napjaink­ban? Országszerte rengeteg példája van e megbecsü­lésnek és támogatásnak. De szűkebb hazánk, Szeged területén is találhatunk igazolást rá, az egyetem épü­leteinek kibővítésében, s az évek során a tudományos munka segítésére felhasznált összegekben, körzeti ren­delőintézetek kialakításában, vagy az üzemi egészség­védelem megszervezésében, a színház kamaraszínház­zal való bővülésében — amelynek állandó, önálló he­lyiséget a jövőben éppen az államnak kölcsönadott fo­rintjainkkal biztosíthatunk majd — a pedagógusok éle­tében pedig az új iskolákban, vagy a fizetésrendezés­ben. Mindezek olyan tények, melyek az állam segítő szándékát bizonyítják. Éppen ezért becsületbeli ügye az értelmiségnek, hogy kölcsönadja államának forint­jait minden eddigi segítségért. De amellett, hogy a segítség viszonzása is a köl­csön, amellett nyilvánvalóan — mint minden kölcsön — a további támogatás szolgálatában is áll. Olyan befektetés, mely — amellett, hogy teljes mértékig visz­szatériil a kölcsönadónak — élete további javulását, munkája lehetőségeinek bővítését segíti majd elő. Ka­matosan térül meg a kölcsönadott összeg, s az értel­miség alkotó munkáját segíti elő a jövőben, a követ­kező ötéves terv során. Az értelmiség meg is érti a kölcsönjegyzés jelen­tőségét. Bizonyítéka ennek, hogy számtalan példamu­tató jegyzést hozhatnánk fel a szegedi értelmiség köré­ből. A Szegedi Tudományegyetem rektora, Baróti De­zső egyetemi tanár a jegyzés első napján, kedden el­sőnek jegyzett intézetében — jóval havi keresetének összege fölött — hétezer forintot. Az egyetem Kossuth­díjas professzorai mindnyájan példamutatóan írták nevüket a jegyző-ívekre: Fodor Gábor kémikus pro­fesszor nyolcezer, Rédei Lajos matematika-profresz­szor nyolcezer forintot jegyzett. A professzorok pél­damutató magatartása nyomán az egyetemi tansze­mélyzet többi tagja is igen szépen, becsülettel tett ele­get az állam kérésének. Az Orvosegyetemen dr. Ko­vács István docens ötezer, dr. Dirner Zoltán docens pedig négyezerkétszáz forintot jegyzett. Tegnap, csü­törtökön reggel a Természettudományi Karról azt je­lentették, hogy a létszám kilencvenhat százaléka jegy­zett már, s eddig körülbelül 305 ezer forint gyűlt össze. Hasonlóképpen megnyugtató jegyzésekkel talál­kozunk a színház művészeinél is, ahol mér kedden délig körülbelül százötven fő jegyzett mintegy százhar­mincezer forint értékben. Az ismert művészek közül Kátay Endre kétezerkétszáz forintot, Miklósy György kétezernyolcszáz forintot — fizetése összegénél hét­száz forinttal többet — jegyzett. Kormos Lajos és fele­sége Miklós Klára pedig külön-külön kétezerhárom­száz forintot jegyeztek, többet, mint a fizetésük. De a szegedi pedagógusok is becsülettel teljesítik hazafias kötelességüket. A Tömörkény István Leánygimnázium tanárai például már kedden délelőtt kivétel nélkül je­gyeztek és pedig igen áldozatkészen. Végül még egy példát kell említenünk, mely úgy­szólván kötelezi az értelmiséget: munkásságunk pél­dája. Munkásosztályunk ma is elsők közt, példamuta­tóan adott kölcsön az államnak minden nélkülözhető forintot. Hasonlóképpen tettek a kulturális intézmé­nyek s az egyetemek munkásai és kisfizetésű dolgo­zói is. Ezért is becsületbeli ügye az értelmiségnek ez a kölcsönjegyzés. R Szegedi Bishagyár dolgozói ass Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulósa alkalmából mmtkaversenyre hívják a szegedi üzemek dolgozói! Rendkívüli munkásgyűlés a Ruhagyárban Csütörtökön délelőtt nagyszerű kezdemé­nyezés született a Szegedi Ruhagyárban. Ügy kezdődött, hogy az üzem dolgozói már az első napon befejezték a VI. Békekölcsön­jegyzést még hozzá legkiválóbban Szegeden: közel 1 millió forintot adtak a gyár dolgozói kölcsön az államnak. 591 forint volt a jegy­zési átlag. A maguk teremtette győzelem jó hangulatot, lelkesedést árasztott az üzemben és újabb tettekre serkentette a Ruhagyár dol­gozóit. A harcosok, akik éveken, hónapokon keresztül csatáztak azért', hogy az elmaradó gyárból élüzemet csináljanak, — és ezt sike­rült is nékik, a terveket ma már hónapról hó­napra sikeresen teljesítik — most újabb harcba indultak: elhatározták, hogy az Októ­beri Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából, mint a hazafias kötelességének először eleget tevő szegedi nagyüzem, ver­senyre hívják a város minden üzemének dol­gozóját. A gyár vezetői az egyéni felajánlások és az évi terv teljesítéséért tett vállalások alap­ján elkészítettek egy felajánlási javaslatot a nagy ünnepre. 2 óra után a kultúrteremben összesereglettek a munkások, a műszaki dol­gozók. Péter lános elvtárs az üzemi pártbi­zottság titkára a békekölcsönjegyzésben elért sikerről beszélt, aztán Nagy Ernő elvtárs a gyár igazgatója ismertette d felhívás és a fel­ajánlás szövegét. Hatalmas kitörő taps fogadta a bejelen­tést, amely azt mutatta, hogy teljesen egyet­ért ezzel a kezdeményezéssel valamennyi dol­gozó. Egymás után szólaltak jel a munkások, a műszaki dolgozók, Bozó Béla. Tóth Mi­hályné, Tóth lózsef. Kokainé. Kozmáné, Búj­dosóné. Korányi Mátyás. Korompál Magda ifjúmunkás, Szabó Sándor főmérnök. Lőrincz Lajos, Bene Lászlóné. — mindnyájan lelke­sedtek a kezdeményezésért, büszkeségüket fe­jezték ki. hogy ök hívhatják versenyre a szegedi üzemeket. Ladányi Benedek elvtárs, a Városi Pártbizottság első titkára szólt ezu­tán a dolgozókhoz: Köszönjük a párttagoknak és a pártonki­vülieknek — mondotta a többi között -—, akik kommunista módon dolgoztak, azt a segítsé-. get, amit a kölcsönjegyzés munkájában a pártnak adtak. Azért sikerült ilyen szépen a békekölcsönjegyzés is, mert azok a célkitűzé­sek, amelyeket a párt a dolgozók elé tár, — az a dolgozók saját érdekeit fejezi ki. A munkásgyiilés nagy lelkesedéssel fo­gadta el a munkaversenyre szólító felhívást, amelyet a gyűlésen megválasztott küldöttek vittek el azokba a szegedi üzemekbe, ahol ugyancsak sikeresen befejezték a VI. Békeköl­csön jegyzését. A ruhagyári dolgosok felhívása Mi, a Szegedi Ruhagyár dolgozói a Magyar Népköz­társaság Minisztertanácsának felhívása alapján a VI. Béke­kölcsön jegyzésében egységc­sen vettünk részt és haza­fias kötelezettségünknek az első napon példamutatóan eleget tettünk. Ezzel is hoz­zájárultunk, anyagi erőnk­höz mérten, pártunk és kor­mányunk célkitűzéseinek megvalósításához, a második ötéves terv megkezdése fel­tételeinek biztosításához. Ezzel egyidejűleg elhatá­roztuk, hogy pártunk ez év márciusi határozatában meg­jelölt célkitűzések további végrehajtásában is ugyan­ilyen egységesen résztve­szünk. Mi, a Ruhagyár dol­gozói is csatlakoztunk a 20 budapesti üzem felhívásához. A vállalásunkban megjelölt termelési feladatok megvaló­sításában már eddig is ér­tünk el eredményeket. Meny­nyisegi tervünk teljesíté­sében ncgy nap előnyt sze­reztünk. A gyártmányok mi­nőségét a múlt évhez képest 2.4 százalékkal javítottuk, a termelékenységet 16.6 száza­lékkal emeltük, önköltségün­ket 1.6 százalékkal csökken­tettük. ezen belül az anyag­takarékosság terén 1.3 száza­lékot értünk el, az összeha­sonlítható termékcink költsé­geit 1.6 százalékkal csökken­tettük. Végrehajtottuk 125 százalékban a műszaki intéz­kedési tervünket, ami által javult a fegyelem, szervezet­tebbé vált a munka. Az elért eredmények nem jogosítanak fel bennünket el­bizakodottságra, mert szá­mos tennivalónk van még ah­hoz, hogy év végéig üzemünk részleteiben és maradék nél­kül eleget tegyen kötelezett­ségének, hogy minden nehéz­ség nélkül kezdjünk máso­dik ötéves tervünk célkitűzé­seinek megvalósításához. Eh­hez a munkához jelentős se­gítséget ad a gyár dolgozói­nak 220 javaslata, melynek megvalósítása biztosítja an­nak a jelszónak az érvénye­sülését, hogy: "Adósság nél­kül, megalapozottan kezdjük meg a második ötéves ter­vünk első esztendejét". Feladataink nagyok. Mi ezt átérezve, vállaljuk, hogy az éves vállaláson belül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójára az alábbiakat valósítjuk meg: "I November 7-ig esedé­J"* kes tervünket 600.000 forinttal teljesítjük túl, amely újabb 1 napi előnyt jelent az éves vállalás teljesítésében. Ez 2682 darab munkaruhá­nak felel meg. O A minőséget úgy kí­* vánjuk javítani, hogy az I. osztályú áru részará­nyát konfekcionálási hibából 99.1 százalékra és anyaghibá­val együtt 93.5 százalékra fogjuk teljesíteni. O Anyagtakarékosság tc­rén a negyedik ne­gyedév műszaki intézkedési tervében vállalat 420.000 fo­rintos anyagmegtakaritásból november 7-ig 220.000 forin­tot teljesítünk, a) Több újítás bevezetésé­vel mintegy 20.000 forint bér­megtakarítást érünk el. A Az éves felajánlásban vállalt 6.1 százalékos termelékenységi emelkedés­ből teljesített 4 százalékot november 7-ig további 1 szá­zalékkal növeljük. " A tömegszervezetek­• kel, szakszervezettel és a DISZ-szervezettel közösen biztosítjuk, hogy a harmadik negyedév tényszámaihoz vi­szonyítva a 100 százalékon alul teljesítők számát 10 szá­zalékkal csökkenteni fogjuk olymódon, hogy a sztahano­vistákat és -szakma kiváló dolgozóit" bevonjuk az ala­csonyabb képességű dolgozók szakmai nevelésébe. a) A munkafegyelmet úgy javítjuk meg, hogy nevelés­sel olyan közhangulatot te­remtünk, amely nem tűr meg lógást és fegyelmezetlenséget. Ezzel 15 százalékkal csök­kentjük az igazolatlan és ké­sőnjövők számát. Ml, a Szegedi Ruhagyár dolgozói felhívjuk városunk minden üzemének munkásait, vezetőit, hogy felhívásunk nyomán csatlakozzanak kez­deményezésünkhöz, novem­ber 7 jobb munkával való megünnepléséhez. Ezzel is segítsük elő pártunk már­ciusi határozatának megva­lósítását, népünk jobhlétél, új ötéves tervünk sikeres megkezdését. PÉTER JÁNOS vb. titkár KÜLÜS SÁNDORNÉ DISZ-titkár CSOMOR SÁNDORNÉ ÜB. elnök NAGY ERNŐ igazgató BOZŐ BÉLA a könnyűipar kiváló dolgozója KORÁNYIMATYAS a szakma kiváló dolgozója KÖKAI JÁNOSNÉ a szakma kiváló dolgozója KOZMA ISTVÁN a szakma kiváló dolgozója Csatlakozások a felhíváshoz AKIK PÉLDÁT MUTATNAK BERTA MARIA, KADAR IMRE, SZALMA JÁNOS, a mihályteleki általános is- R Sz{lgedi TextiIművck kor. kola igazgatója 1830 forint mánykitüntetett dolgozója SZ0,g:áUató Vallalat dolgo­a Délmagyarországi Aram­fizetéséből 1700 forint béke- 1094 forintos havi fizetéséből kölcsönt jegyzett 700 forintot jegyzett zója 8—900 forintos fizetésé­ből 600 forintot jegyzett SZABÓ FERENC, a Felszabadulás Asztalos KSZ dolgozója, a Délmagyar­ország levelezője 1300 forint fizetéséből 800 forintot jegyzett Csütörtökön délután röpgyü­lést tartottak több szegedi üzemben, — ahol már befejez­ték a kölcsönjegyzést, — s csatlakoztak a ruhagyári dolgo­zók versenyfelhívásához. A SZEGEDI VASÖNTÖDÉ­BEN Német Ferenc elvtárs, a Ruhagyár kiküldötte ismertette a versenyfelhívást, amelyet a dolgozók egyhangú helyesléssel fogadtak. Kovács Attila elvtárs, a pártszervezet titkára, ismer­tette a vállalat vezetőségének csatlakozó vállalását, amely szerint az 1955. évi teljes ter­melési tervet — az éves fel­ajánlásban vállalt kilenc nap­pal szemben — 18 nappal az év befejezése előtt teljesítik. Ezután az üzem dolgozói fel­ajánlásokat tettek és több ver­senykihívás is született. A SZEGEDI CIPŐGYÁR BAN tegnap tartott röpgyűlé­Moszikvai koruti részlegének! nepségre a dolgozók. Az ün­nepségen Balogh István elv­társ, a városi pártbizottság tit­kára tolmácsolta a pártbizott­ság köszönetét az üzem dolgo­zóinak a békekölcsönjegyzés­ben mutatott jó munkájukért. Ezután felolvasták a ruhagyá­riak versenyfelhívását, ame­lyet a Szalámigyár dolgozói nagy lelkesedéssel fogadtak el. A SZEGEDI GYUFAGYAR­BAN is csatlakoztak a felhívás­hoz. Vállalták, hogy az évi terv­nek erre az időszakára eső ré­szét megtakarított faanyagból hárommillió doboz gyufával túlteljesítik. A gyártmányok minőségét 85 minőségi pontra akarják emelni az elmúlt évi 79 minőségi ponttal szemben. A technológiai előírásokat meg­tartják és a társadalmi ellen­őrzést még jobban kiszélesítik. A SZEGEDI ECSETGYAR­munkásai is eleget tettek ha­zafias kötelességüknek, mind­annyian jegyeztek békekölcsönt. Tegnap délután ők is csatla­koztak a ruhagyáriak verseny­felhívásához. ígéretet tettek, hogy megszüntetik az eddigi lemaradást és javítják a minő­séget. sen Tulkán István elvtárs. Szeged Városi Párt-végrehajtó­bizottság osztályvezetője mon­dott köszönetet a dolgozóknak a békekölcsönjegyzésben elért eredményekért. Ezután a ruha­gyári dolgozók küldöttségének vezetője, Tóth József elvtárs A SZEGEDI SZALAMI- ismertette a felhívást, melyhez GYARBAN tegnap délután öt az üzem dolgozói egyhangú lei­órakor gyűltek össze az ünnep- j kesedéssel csatlakoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents