Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-28 / 228. szám

OELMUGTBRORSZUG Szerda, 1955. szeptember 28. Mi történt a külpolitikában ? ÍV. A, Bulganyin és N. Sz. Hruscsov még ebben az évben Indiába látogat A jelenlegi enyliültebb nemzetközi lég' ** kör kialakulását mindenekelőtt az telte lehetővé, hogy a négy nagyhatalom kormányelnökei Genfben, személyesen találkozhattak és megtárgyalhatták az országaikat és az emberiséget leginkább érdeklő kérdéseket. További enyhülés következett be azt követően is, hogy Adenauer, Grotewohl és Paasíkivi Moszkvába utazva tárgyalt és megegyezett a szovjet kormány tagjaival a Szovjetuniót és az emiitett három kormányelnők országát érintő kérdésekben. Kétségtelen, hogy a jelenlegi kedvező nemzetközi helyzet további javulását nagymértékben segítik elő azok a látogatások is. amelyekről a TASZSZ jelentései szeptenVuer 26-án és 27-én beszámoltak. Mint ezen jelentések egyike hirüt adja. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja táviratban értesítette Nehru indiai miniszterelnököt: elfogadja meghívását, hogy N. A. Bulganylnna1, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökével együtt látogasson el Indiába. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov még ez évben, novemberben, vagy decemberben tesz eleget az indiai miniszterelnök meghívásának, s valamivel több mint két hetet töltenek majd Indiában. A Szovjetunió és Kanada külügyminisztériuma — mint a TASZSZ szeptember 27-1 jelentése közli — Moszkvában és Ottawában egyidejűleg hozta nyilvánosságra, hogy Lester B. Pearson kanadai külügyminiszter szeptember 30-án a Szovjetunióba indul és október 5-től 12-ig vendége lesz a szovjet kormánynak- Pearson-t tudvalévően V. M. Molotov hívta meg ez év júniusában, az ENSZ San Franciscó-i ünnepi ülése alkalmával. A kanadai külügyminiszter Szovjetunióbeli látogatása minden bizonnyal jelentősen elmélyíti majd a szovjet és a kanadai nép közötti barátságot. H

étfőn a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája tőrvényt fogadott el az alkotmány kiegészítéséről. Az alA magyar-jugoszláv gazdasági tárgyalásokról kotmány 5. cikkelye például a következőkkel egészül ki: „A hazának és a dolgozók vívmányainak védelmében teljesített szolgálat a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárainak megtisztelő feladata". „A haza és a polgári lakosság védelmét célzó törvényhozás — hangzik a 112. cikkely kiegészítéseként elfogadott szöveg — a Német Demokratikus Köztársaság hatáskörébe tartozik". Wllli Stoph miniszterelnök az alkotmánymódosító törvényjavaslat indoklása során kijelentette, hogy cr Nyugat-Európában megszervezett agresszív katonai tömb-teremtetie új helyzetben elengedhetetlen, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megfelelő biztonsági és védelmi intézkedésekhez folyamodjék. A Német Demokratikus Köztársaság védelmét a köztársaság saját fegyveres erői veszik át. Ezeket a fegyveres erőket a népek közötti barátság, a fegyelem, valamint a nép és a haza iránti odaadás szellemében nevelik és korszerű harci módszereknek megfelelően képezik ki. Stoph minlszterelnökhelyettes végül kijejelentette, hogy az alkotmány kiegészítéséről hozott törvény még nem jelenti az általános hadkötelezettség bevezetését. Tegnap kezdődtek meg New Yorkban * az amerikai, angol és a francia külügyminiszterek megbeszélései. Ezek a megbeszélések az október 27-én kezdődő genfi értekezlet előkészítését szolgálták. A londoni rádió diplomáciai tudósítója szerint — mint az MTI jelentése megállapítja — a nyugati külügyminiszterek a többi között valószínűleg megpróbálják közös nevezőre hozni különföző leszerelési terveiket. Ma a külügyminiszterek folytatják tanácskozásaikat. A mai tárgyalásokba bekapcsolódik von Brentano. a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere is. aki hétfőn délután utazott el az Egyesült Államokba. Rövid külpolitikai hírek A párttagok példamutatásának eredménye Amikor a Cipőgyárban Liszekán György elé odatették az ívet, felegyenesedett egy pillanatra. — Ezer — mondta és egyet se rezdült a szempillája. A jegyzésgyűjtők összenéztek. Az volt a tekintetükben: Ez igen! Ez kommunista példamutatás. Liszekán elvtárs kimondta, amit akart, mint ahogy tavaly is kimondta, meg azelőtt is. Nem kellett magyarázni Szokodi Lajosnénak sem, mire kell a kölcsön az államnak. Hétszáz forintnak beruházásai minden egyes embernek. A beszélgetés, az érvelés tehát nagyon fontos a jegyzésgyüjtés mellett. Vér Dezső elvtárs azonban közbeszól: — Minden dolgozóval beszélgettünk. Nem sokáig, mert azt nem szeretik. Azt mondják, nem akarnak lemaradni a termelésben. De mindannyian megértették, miről van szó és meggyőződésből adták forintjaikat az államnak. Csak most derül ki, hogy a DÉMA Cipőgyár pártszervezete versenyre hívta a írta alá a nevét, hogy a pár- „ _ , , , tonkivüliek lástók: a kom- Szf?.edl Cipőgyár pártszervemunisták elől járnak, ha adni kell a nép javára. Reggel hét óra után Vér Dezső és Pádi Imréné zetét a következő versenypontok alapján: "-Szeptember 27-én üzemünkben minden párttag példásan lejegyzi a békekölcsönt és utána agitációs munkát végez. A kólcsönjegyzés ideje alatt emelnépnevelőket megállítjuk egy ( kedik nálunk a termelés*. Szeptember elején Belgrádban tárgyalások indultak meg a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányai között, a két ország függőben lévő pénzügyi és egyéb gazdasági kérdéseinek rendezése céljából. A Magyar Népköztársaság kormányét e tárgyalásoknál az a törekvés vezérelte, hogy ezúton is elősegítse mindkét nép érdekében a két ország közötti jó viszony és együttműködés megvalósítását. Amint tegnapi számunkban közöltük, ezeket a tárgyalásokat a jugoszláv fél megszakította. A magyar kormányküldöttség elismerte a magyar— jugoszláv hosszúlejáratú gazdasági egyezményekből származó, főként Magyarországnak nyújtott előlegekből eredő követelések jogosultságát Jugoszlávia javára, valamint hajlandónak mutatkozott a jóvátétel összegéről és fizetési feltételeiről is tárgyalni. Ugyanakkor előterjesztette a jogos magyar igényeket Jugoszláviával szemben, közöttük elsősorban a Jugoszláviában államosított magyar vagyonért járó kártérítést, továbbá egyéb jogos igényeket, mint a Magyar Államvasutak követelését a jugoszláv áruknak Magyarországon keresztül való szállításáért. A magyar fél a tárgyalások során kifejezésre juttatta azt a készségét, hogy a hoszszúlejáratú gazdasági egyezményekből származó jugoszláv követeléseket megfizeti, és a jóvátételt illetően keresi a méltányos megállapodást. A megegyezést azonban meghiúsította a jugoszláv félnek a tárgyalások során képviselt merev álláspontja, amely a következőkben nyilvánult meg: A jugoszláv kormányküldöttség túlzott igényeket támasztott a jóvátételt illetően. Amíg annak idején a Szovjetunió és Csehszlovákia igen jelentős engedményeket tettek a jóvátétel tekintetében, addig jugoszláv részről most nemcsak a jóvátétel egészének megfizetéséhez ragaszkodtak, hanem ennél lényegesen többet igényeltek kamat és kötbér címén. A jugoszláv fél a gazdasági kapcsolatoknak 1949ben történt megszakítására hivatkozva, kártérítési igénynyel lépett fel, amit magyar részről jogosultnak elismerni nem lehet. A magyar vagyonnak Jugoszláviában történt lefoglalásával és állami tulajdonbavételével kapcsolatban támasztott magyar igényeket a jugoszláv kormányküldöttség nem volt hajlandó tekintetbe venni. A kölcsönös igények és követelések egyenlegének megfizetésére a magyar kormányküldöttség méltányos összegszerű javaslatot tett. Ennek az ajánlatnak a megvalósítása jelentős erőfeszítést követelne a Magyar Népköztársaság részéről, de a két ország közötti kapcsolatok további erősödése érdekében Magyarország hajlandó lett volna ezt vállalni. Ennek ellenére a jugoszláv kormányküldöttség ragaszkodott túlzott követeléséhez és a tárgyalásokat megszakította, noha a magyar kormányküldöttség a tárgyalások elhalasztását és folytatását javasolta abban a meggyőződósben, hogy a múltból származó vitás gazdasági kérdések mielőbbi rendezésének mind a magyar, mind a jugoszláv nép hasznát látná. A magyar kormány a magyar és a jugoszláv nép érdekeiből kiindulva, változattanul teljes erejével törekszik a magyar—jugoszláv viszony megjavítására. Szükségesnek tartja a magyar—jugoszláv függő gazdaságipénzügyi kérdések rendezését a méltányosság szellemében, a kölcsönös igények tárgyilagos megvizsgálását nyugodt, baráti légkörben és a tárgyalások továbbfolytatását azért, hogy ezzel is lényegesen megjavuljon a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonya, s egyben erősödjék és szilárduljon a béke ügye. N. Sz. Hruscsov távirata Eisenhower elnökhöz mélyes találkozásainkra, szomorúan értesültem betegségéről. Szivem mélyéből mielőbbi gyógyulást kívánok önnek Moszkva (TASZSZ). Dwight D. Eisenhower öexcellenciájának. az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Washington, Fehér Ház• Visszaemlékezve genfi szeN. Hruscsov. Moszkva (TASZSZ). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a következő táviratot küldte Boldoczki János külügyminiszternek: Boldoczki János elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Budapest. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 10. évfordulója alkalmából kérem, fogadja szívbőljövő jókívánságaimat. Annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az egyenlőség és kölcsönös tisztelet elvére alapozott baráti viszony országaink között a jövőben is állandóan erősödik és fejlődik népeink boldogulása, az európai béke és biztonság érdekében. Kívánok, miniszter elvtárs, a magyar népnek további sikereket az új szocialista Magyarország építésében kifejtett alkotó munkájához. V. Molotov percre: mondják el, milyen eredménnyel jártak a műszak megkezdése óta és milyen a dolgozók véleménye a Hatodik Békekölcsönről? örömmel újságolják, hogy először a kommunisták jegyeztek, utánuk meg a pártonkívüliek. Szívesen jegyeztek valamennyien a hozzájuk beosztott dolgozók. Már csak négy emberhez kellelmenniök és be is fejezik a kölcsönjegyzést. Ez bizony elég hamarmunkának tűnik, amire azt szokták mondani, hogy ritkán jó. A pártszervezetnek egyik célja, hogy a jegyzés alkalmával a népnevelők beszélgessenek el a dolgozókkal a békekölcsönök eddigi felhasználásáról és mit jelentenek az új ötéves terv Most már érthető, miért dolgozik mindenki olyan szorgalmasan a Szegedi Cipőgyárban. E fogadfák a versenykihívást, tehát nem akarnak lemaradni. A csákózó üzemrészben — ahol 42-en dolgoznak — reggel 8 órára 28-an 11.500 forintot jegyeztek. Amikor a párttitkár végigment a műhelyen, a pártbizalmt eléje állt és jelentette: pártcsoportjának mind a 12 tagja befejezte a kölcsönjegyzést. Az egész üzemben talán csak egyetlen párttag, Pisztrui Jenő nem igyekezett a példamutatással. Gera Antal, a pártszervezet titkára azonban rögtön intézkedett. Megbízta Baróczi Pál pártveze* tőségi tagot, beszélgessen Pisztrui elvtárs pártbizalmi* jávai és ha kell, együtt magyarázzák meg neki, menynyire fontos az ő példamutatása is. A párttitkárnak nincs egy pillanatnyi megállása sem. A népnevelők jönnek-mennek, tanácsot kérnek, az eredményeket újságolják. Most egy 17 éves fiatal lány jön a párttitkárhoz. Molnár Erzsébetnek hívják, tagja a DISZ-szervezetnek, de még új dolgozónak számít az üzemben. Sürgősen haza kell szaladnia fontos családi ügyben, de — látva a nagy versengést — nem akart úgy elmenni, hogy először ne jegyezzen békekölcsönt. Molnár Erzsébet kimaradt valahogyan a kölcsön jegy tok névsorából, de mégis kötelességének érezte, hogy anyagilag is hozzájáruljon saját jövőjének kialakításához. Farkas Piroska, a DISZ-* szervezet másik tagja, tagjelölt szeretne lenni. Most jegyzésgyűjtéssel bízta meg a pártszervezet és odaadóan dolgozik. Nyolcszáz forintos havi keresetének felét kölcsönadta az államnak. Most még nem lehet tudni, hogy a két cipőgyár közül melyik nyeri meg a versenyt. Annyi bizonyos: a kommunisták példamutatása meghozta a kívánt eredményt, mert a délelőtti műszak dolgozóinak 80—90 százaléka már a reggeli órákban eleget tett hazafias kötelességének. A Ládagyárban is sikerre vezetett a kommunisták példamutatása Kedden jóval a reggeli műszak előtt siettek a dolgozók az újszegedi Ládagyárba. Még több, mint negyedóra volt hátra a munka kezdetét jelző gőzdudálástól, amikor már szinte mind egy szóiig ott álttak az üzem udvarán. Strack Ádám elvtársat hallgatták, aki a békekölcsönről, az államnak kölcsönadott forintok gyümölcsöző befektetéséről beszélt. A szavak nem ls találtak süket fülekre — megmutatkozott ez rövidesen. Kevés helyen kellett sokat beszélniök a jegyeztető pároknak: a ládagyári dolgozók többsége tudta a kötelességét. Nagy szerepe volt ebben az üzem kommunistáinak, akik példamutatóan jegyeztek. Sokat számított a jegyez etö párok példamutatása is. Strack Ádám 950 forintos keresete mellett 800 forintot, jegyeztető párja, Botás György segédmunkás pedig teljes havi fizetését, 700 forintot jegyzett. Az irodai jegyeztetők hasonlóképpen élenjártak: Benkő Dezsőné 930 forintos fizetése mellett 600, Kopsits Jánosné 1150 forintos fizetése mellett 700 forintot jegyzett. A kora reggeli első jegyzők között volt Sánta György kétszeres sztahanovista brigádvezető. aki 1400 forintos jövedelmére 900 forintot jegyzett. Alig hangzott el a reggeli dudaszó, amikor Bakaity István ládaszabásmesler otthagyta egy percre fürgén forgó, sivító fürészét, hogy 1000 forintos fizetésére 050 forintot jegyezzen. S a mester példamutatását követték a brigád fiatal tagjai; Hegyközi József, Gyurik József, Tóth-Kása János 700— 800 forintos keresetükre 500 —500 forintot jegyeztek. S így szaporodtak a számok szinte percről percre az üzemrészekben s olyan szép példái mutatkoztak a hazafias kötelességteljesítésnek, mint például Nagy János 4 gyermekes anyagtéri munkásnál, aki 840 forint fizetése mellett 500 forintot jegyzett, vagy Uhrin Antal szalagfürészes, aki 746 forint keresetére 700 forintot jegyzett. Ezeknek a szép jegyzések-i nek volt köszönhető, hogy a ládagyáriak már a déli órákban büszkén jelenthették: a dolgozóknak több mint fele példásan jegyzett ekkorra már. A jegyzés még továbbfolyik a Ládagyárban is, de az első nap első óráinak eredményei azt mutatják, hogy a kommunisták s velük egvütt minden öntudatos, hazáját. családját szerető dolgozó helytállása nyomán ebben az üzemben is jószíwel ajánlják fel forintjaikat a dolgozók a haza javára és a maguk hasznára. A lig szakadt fel a sölét — reggel fél hét múlt, — amikor a DAV szegedi üzemvezetőségének dolgozói megkezdték a Hatodik Békekölcsön jegyzését. Családapák és legényemberek egymás után írták nevüket az ívre. megmutatva ezzel is, hogy odaadó munkájukkal együtt így is készek tenni „a haza javára, a maguk hasznára". Bárkányi Pista, ez a tizennyolc éves fiú, villanyszerelő — aki nemrégiben a DÁVnál tanulta meg a szakmát, — 650 forintot jegyzett. Fizetése havonta általában ezer forint. Szőts Sándorné családanya 850 forint havi fizetése mellett 500 forintot adott kölcsön államának. Egy alacsony termetű ember: Szabó László technikus és művezető gondba merült arccal járt. Mintha belülről valami égette volna. Arról volt szó nála, hogy hiányzott a példamutatása. Bizony egyes dolgozók — teljesen joggal — úgy vélekedtek, hogv aki töbSegített a jó bet keres, jegyezzen önként többet is. Ezt el is várták volna az olyan vezető állásban lévő embertől, mint Szabó László. De ő valahogy úgy gondolta: „csínján jegyzek". Havi keresete a prémiummal együtt általában megközelíti az 1600 forintot. Felesége is állásban van és havonként hazavisz 700 forintot Gyermekük nincs, ketten élnek. Szabó László munkás volt. Ma technikus, művezető. Gondoskodtak arról, hogy szakmailag tovább képezze magát és vizsgát tegyen — a nép állama pénzén. SJ most mégis mit kell tapasztalni? Mintha sajnálná a pénzt. Megcsapta őt valahogyan a kapitalista múlt öröksége, a látszólagos, pillanatnyi „érdek" elhomályosítja előtte azt, amit tenni kellene, hogy további boldogulását az egész társadalommal együtt keresse, s ott meglelje. Nos. Dedig tapasztalta már a felszabadulás után, hogy a haza és dolgozó népe érdeke az egybeesik, nincs külön út. Ami pedig ebben az országban történik, — minden az emberért való. Mégis most latolgat. Mi történjék vele? Szent igaz, a kölcsön jegyzésére senkit nem kényszeríthetnek, •— a jegyzés önkéntes. De lehet és kell is beszélni Szabó Lászlóval, megpróbálni meggyőzéssel, jó szóval megváltoztatni véleményét, elérni, hogy anyagi viszonyainak megfelelően önkéntesen kielégítő összeget adjon kölcsön. Népnevelők, többen elbeszélgettek nagyon emberi módon és szépen Szabó Lászlóval. Felelevenítették előtte, hogy művezető, megbecsült a munkája, az állam pénzén vizsgára készül. A kerékpár helyett motorkerékpárt adtak neki, hogy könnyebben végezhesse munkáját a hálózati szereléseknél. SZÓ Mivel nem Szegeden, hanem a környékbeli községben lakik, hozzá járultak ahhoz, hogy motorkerékpárral járjon haza. Példákat soroltak a népnevelők. Olyan dolgozókról, akik bizony Szabó Lászlónál jobban jegyeztek kölcsönt, holott gyermekük is van. Szabó László is mondott „érveket", hogy miért nem akar jegyezni anyagi erejéhez mérten. Ilyen például: „Három disznóm van, az eltartásuk sokba kerül". Kiderült, hogy két disznót — és ez nem hiba — szerződéses alapon hizlal. Előleget is vehetnek fel a szerződéses hízókra, s aztán egy összegben szép summa pénzt kap értük. A népnevelők nagyon találóan jegyezték meg: „A három disznó hizlalása bizony cseppet sem a szűkölködés jele, annak bizony van pénze, aki három disznót tart". Hozzáfűzték még: az anyagi és kulturális juttatások növeléséért, a jobb életért a jó munka mellett kölcsönadott forintok is kellenek. Hogy mennyire megtérültek a kölcsönadott forintok, ezt a maga életén keresztül is lemérheti Szabó László. Művezető. Motoron jár. Gyönyörű új üzemrész épült, tanul... Aztán szépen elmentek a népnevelök. -Távol állt tőlük, hogy kényszerítsék őt a jegyzésre. Ha akar önkéntesen, saját jószántából jegyez szocialista Körülményéhez, keresetéhez képest. Czabó László gon^ dolkozott a hallottakon. Felismerte, hogy elhamarkodottan akart jegyezni. A hiba azonban csak addig hiba, amíg meg nem szüntetik. Szabó László felkereste a jegyeztető párt és most már becsülettel, példamutatóan jegyzett: 1500 forintot adott kölcsön államának. önként, tisztességgel tette. És őszintén sajnálja, hogy először nem gondolta mer 'obl-an a dolgot. (m. s.) 4