Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-03 / 207. szám

VILÁG WÖLETÁRJAÍ EGYESŰLJETEKJ JP MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 207. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1955. szeptember 3. Xffűság és kultúra Nem egy esetben tették fel a kérdést — azok, akik­nek kellemetlen incidensük volt goromba, neveletlen, cinikus fiatalokkal —, hogy milyen a mi ifjúságunk. Előfordult, hogy önmaguk válaszoltak is e kérdésre, azzal, hogy a mai ifjúság romlott, de bezzeg az ő ide­jükben, mikor szigorúbban fenyítették a fiatalokat, s egy-két pofon könnyen elcsattant, ilyesmi nem tör­ténhetett volna meg. Valóban több olyan esettel ta­lálkozhattunk az elmúlt évek során, amely a fiatalság rossz tulajdonságaival ismertetett meg bennünket, en­nek ellenére helytelenítjük az elhamarkodott, vagy a túlzó ítéletet. Kétségtelen, hogy vannak hibái a mai fiatalságnak. Az is kétségtelen, hogy a mai szaba­dabb légkörben nem egyszer szertelenségbe bocsátkoz­nak a fiatalok, elkapatottak, fegyelmezetlenek lesznek, nem becsülik meg szabadságukat. Régen valóban szi­gorúan megtorolták a fiatalok túlkapásait. Kérdés azonban: az volt'-e a nevelés, az ember-formálás he­lyes módszere? Nyíltan, őszintén kimondhatjuk: nem. Bottal csak idomítani lehet, félelmet, gátlásokat kel­teni, amelyek azonban a szabadságot, a képességeket is megfojtják, s végeredményben még fokozottabb fe­gyelmezetlenség lappang mögöttük, amely aztán ki is tör, ha nem érzi maga fölött a sújtó kezet. Nyilván ilyen fegyelemre nincs szükségünk, mert a szabadság­nak a képességek kialakításának hívei vagyunk, s azt valljuk: csak a szabad ember fejtheti ki minden tu­dását, tehetségét maga és társai érdekében, Milyen fegyelmező erőre apelláljunk tehát mi? A válasz nyilvánvaló — hiszen más választás nincs —: az öntudatra. Csakhogy az öntudatra akkor lehet támaszkodni, ha meg van, s az ifjúság között ta­lálható hibák fő oka éppen a fejletlen szocialista ön­tudat. Szocialista öntudatot mondtunk, mert ez nem független a társadalomtól, mondjuk úgy: jellemző, sa­játos bizonyos társadalom tagjaira. Ezért tehát a fia­talság szocialista öntudatát kell fejlesztenünk. Igen, de mi köze van mindennek a kultúrához — kérdezhetné bárki, ha nem volna olyan nyilvánvaló a kettő: az öntudat és a kultúra, a műveltség között a kapcsolat. Hiszen kétségtelen is, hogy számos más olyan erő van, amely fejleszti, kialakítja az öntudatot, a munkától kezdve a nevelés különböző módozatain át (de hiszen nem része-e ez is a kultúrának?) a sportig és a különböző társadalmi érintkezési formákig (me­lyek megint csak kulturáltságot kívánnak). Azonban mindig és mindenütt szükség van a műveltségre, az önfegyelemben éppúgy, mint a közéletben vagy a tár­sadalmi érintkezésnél. Kultúrát kíván a tánc vagy a társalgás is, s még sokkalta jobban a politikai tájéko­zottság vagy —. pláne vitás kérdésekben f— az önfe­gyelem. A kultúra az ifjúságnak tehát elsősorban a szórakozás és a hasznot jelentő tudás mellett, velük együtt — a szocialista öntudat, a szocialista eszmeiség megformálóját jelenti. Ha ez mind elfogadott, nyilván­való igazság, akkor azonban felmerül a kérdés: mit kell tennünk az ifjúság kulturális nevelése érdeké­ben? Milyen módszereket kell találnunk, és kikre há­rul a nevelés eme feladata? Először talán az utóbbi kérdést kell tisztáznunk, határozottan megállapítva, hogy ez a feladat egyaránt terheli az egész társadalmat. Kötelességet ró a szü­lőkre, de magukra a fiatalokra is. Kötelességet jelent a pedagógusoknak és minden felnőtt embernek, nagy munkát kíván valamennyi társadalmi és kulturális szervtől, a DISZ-től épp úgy, mint a kultúrotthonok­tól, az MSZT-től, vagy az MNDSZ-től, és hasonlókép­pen a művészeti intézményektől vagy szövetségektől. Ami a feladat megoldását jelenti, ezek után ter­mészetes, hogy sémákat nem lehet kidolgozni. A célt, a vezérlő elvet szem előtt tartva mindenütt a sajátos helyi adottságok figyelembe vételével lehet terveltet szőni, s mihamarabb a feladat megoldásához látni. Ez pedig azt jelenti, hogy sok új kezdeményezésre van szükség, s egy általános követelményt is támaszt: a fiatalokat mind tömegesebben be kell vonni a mun­kába. Már eddig is születtek olyan tervek, amelyek ered­ményesnek ígérkeznek. Ilyen például a DISZ városi bizottságának ifjúsági akadémiája, vagy a kultúrhá­zaknál és a kultúrcsoportokinál az ifjúsági tanácsok megalakítása. A népművelési osztály tánctanfolya­mok indítását is tervezi — valamennyi kultúrotthon­ban —, amelyeken a fiatalok a szép táncmozdulatokkal együtt a helyes viselkedést is elsajátíthatnák. De még számos olyan terv van, amely elősegíti az ifjúság kul­turális nevelését. A kultúráról — mint a szocialista öntudat fejlesz­tőjéről — beszélve nem szabad megfeledkeznünk egy igen fontos nevelő erőről, nevezetesen az önállóságról. A munka — annál inkább, mivel fiatalokról van szó — csak úgy vezethet sikerre, ha tág teret engedünk a fiatalok tevékenységének, önállóságának. Hiszen ter­mészetes jelenség a fiataloknál az, hogy ha tevékenyen bekapcsolódhatnak a munkába — jelen esetben a kul­turális munkába —, érdeklődésük fokozódik, és min­den tekintetben — a közélet terén is — aktívabbak lesznek, öntudat nincs önállóság nélkül. Alakítsák a fiatalok is a szocialista kultúrát, hogy a kultúra is alakítsa őket. MAI SZAMUNKBÓL: ELKÉSZÜLTEK AZ ÜJ JÁTSZÓTEREK A IL KERÜLETBEN (3. oldal) Vasárnap délelőtt ünnepélyesen átadják Mihálytele­ken a társadalmi munkával épített egészségházat. Az át­adás napjára készülnek a mihálytelekiék, készülnek azok az üzemek dolgozói is, akik kétkezi munkával segítették a munkás-paraszt szövetség megbonthatatlanságát jelké­pező egészségház építését. Az átadásra vendégek érkeznek a fővárosból is Szegedre. Délelőtt fél 10-től külön autóbusz szállítja Mihálytelekre az utasokat az SZTK épülete elől Dolgozik as új tilológép SZÖKEHAJÜ FIATAL­ASSZONY áll a tilológép mellett. Ügyes mozdulattal csúsztatja a tört kendercso­mót a tiloló alá. A pozdorjá­tól is megtisztult kender szép szálasan, puhán omlik alá, mint valami dús kibon­tott haj. Csikósné, Károlyi Rozika fürge kézzel teríti, fésüli, s aztán másik csomó­ért nyúl. Néhányan körbeállják a gé­pet s figyelik a munkát. — Aztán megy-e? — kér­dezik. — De megy ám feleli felcsillanó szemmel —. Teg­nap is 107 százalékot ér­tem el. Elismerően bólogatnak. Aki ért ehhez a munkához — már pedig itt mindenki ért —, az tudja csak érté­kelni igazán ezt az ered­ményt. A kíváncsiság, az érdeklő­dés — ezért Rozika nem sér­tődik meg — főleg a gépnek, az "egyszemélyes* tilolónak szól. Mert Csilkósné, a Dél­magyarországi Rostkikészítő Vállalat űjszegedi üzemének munkásnője, újfajta kísérleti gépen dolgozik. A régi tiloló-gépsornak sok más hátránya mellett egyik hibája az, hogy 10—14 sze­mélyes. S akár tízen, akár öten dolgoznak mellette, min­den tilolónak működnie kell, mert a gépsor egymeghaj­tású. A múlt héten például a délutáni műszakban az egyik tízszemélyes géphez csupán három dolgozó jutott, hét tiloló üresen járt. Ren­geteg energia megy így ve­szendőbe. AZ ÜJ KÍSÉRLETI GÉP, az ötletes újítás ezen is se­gít. Egyszemélyes — külön meghajtású. De ami még en­nél is sokkalta fontosabb, a régi gépen nem lehet szabá­lyozni a verések számát; gyengébb, erősebb anyagot egyformán verettek. Ez ron­totta a minőséget. — Mikor, hogy sikerült — mondja Sallai Károly elv­társ, művezető —. Ha ügye­sebb, jobbszemű munkás állt a gép mellett, esetleg idejé­ben kivette a kendert. Ha nem, hát több lett a kóc, mint a szálaskender. A gyengébb minőségű ken­der sínylette meg leginkább a "véletlenre bízott* munka­módszert, Sok finomszálú kendert veretett a gép így kóccá. Pedig a kócból csak harmadosztályú fonalat lehet fonni. Az új gépnél, amelyet a nyersanyag minősége szerint lehet szabályozni, már egé­szen más a helyzet. Vegyük például Csikósné elvtársnő egy napi munkáját. Egy mű­szak alatt körülbelül fél má­zsa kendert tilolt meg, ebből 13 százalék lett a szálasken­der, hét a kóc. Ha régi gé­pen dolgozik, a szálaskender csak 10 százalék lett volna, a kóc aránya ezzel szemben 10 százalékra nőtt volna. EGYELŐRE még egy kí­sérleti gép dolgozik csupán, de rövidesen — a Könnyű­ipari Minisztérium ígéretet, tett rá — az egész műhely ilyen gépen tilol. — Egy hete dolgozom csak az új géppel, de már jól *megértjük» egymást — mondja Csikósné, Károlyi Rozika —. A régi gépnél rá kellett állnom a kender vé­gére, ha azt akartam, hogy a kés be ne rántsa az anyagot. Ez meg úgy dolgozik, ahogy én a/karom. Mosolyogva, szinte szere­tettel nézi a piroshátú gé­pet. Jóbarátok ók ketten; Rozika és a gép, S. É. Űj tagokkal gyarapodtak Szeged terme!ősz5vetkeze!ei Hétről hétre űj eredmé­nyeket mutathat fel az iz­mosodó termelőszövetkezeti mozgalom Szeged dolgozó parasztsága körében. A na­pokban váltak ismeretessé az idei terméseredmények, amelyek tanúsága szerint a szegedi termelőszövet­kezetek őszi búzából 2.2 mázsával, tavasz-búzából 2.4 mázsával, rozsból 1.3 mázsával, árpából 1.6 má­zsával nagyobb termésát­lagot értek el, mint váro­sunk egyénileg dolgozó parasztjai. A nagyüzemi gazdálkodás ily módon megmutatkozó fölé­nye is bizonyára szerepet játszott abban a megélénkü­lésben, amely legújabban a termelőszövetkezetekbe való új tagfelvételeket jellemzi. A hét folyamán Szeged csaknem valamennyi terme­lőszövetkezetében, illetve termelőszövetkezeti csoport­Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás sajtóbemutatója Az Országos Mezőgazda­sági Kiállítást pénteken dél­után bemutatták a bel- és külföldi sajtó képviselőinek. Penyigei Dénes földműve­lésügyi miniszterhelyettes be­vezető tájékoztatójában ki­emelte, hogy az 1955. évi kiállítás nem megismétlése az 1954. évi­nek, hanem igen sók téren, mód­szerében és tartalmában an­nak továbbfejlesztése. A ki­állítás egyik fő mondaniva­lója—amelyre már a főépü­letben irányítják a látogatók figyelmét — mezőgazdasá­gunk 10 éves fejlődésének mutatása. Emellett külön hangsúlyozza a kiállítás az egy év óta elért fejlődés eredményeit, valamint azt, hogy milyen fokot ért el már eddig a Központi Vezetőség júniusi határozatának átülte­tése a mezőgazdaság gyakor­latába. Különösen kidomborítja a kiállítás a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén elért eredményeket, a termelőszövetikezeti mozga­lom fejlődését. A hozamok állandó növelése mind a nö­vénytermelésben, mind az ál­lattenyésztésben egész mező­gazdaságunk legfőbb felada­ta. A kiállítás is ennek a cél­nak a szolgálatában áll. Megfelelő teret kapott a kiállításon az országos búza­rozs és őszi árpa termelési verseny, továbbá a kukorica­termelési verseny. Az utób­binak az eredményét szep­tember 15-én hirdetik ki iin­nepélyesen. A kiállítással kapcsolatban rendezték az őszibarack-versenyt és külö­nös érdeklődésre tarthat szá­mot, hogy 20 év óta először rendezték meg a borver­senyt is. A kiállítás többek közt ab­ban is különbözik a múlt évitől, hogy idén sokkal na­gyobb gondot fordítottak a közönség kényelmére. jában megtartották a szoká­sos rendes közgyűlést, amely­nek tárgysorozatán ezúttal — a legtöbb helyen — az új ta­gok kérdése is ott szerepelt. A közgyűléseknek kellett el­dönteniük, befogadja-e maga közé az új gazdasági év elé néző termelőszövetkezetek tagsága az újonnan felvételü­ket kérőket. A szövetkezeti tagság körültekintően döntött a felvételek sorsáról, s ezzel egy sor újonnan jelent­kező dolgozó paraszt ke­rült be a szocialista mező­gazdaság derékhadának so­raiba. . Az Alkotmány TSZ csü­törtöki közgyűlése felvette tagnak Szécsi Ferencet. A Táncsics TSZ Szűcs István­nét és Menyhárt Jánost. Ugyancsak csütörtökön zaj­lott le a közgyűlés a Hala­dás TSZ-ben. Ez alkalomból a szövetkezet tagsága a kö­vetkező új tagokkal bővült: Túri Lajos, Csarnai Lajos, ifj. Bangó Imre, Deák Jó­zsef, Balla Antal, Király Já­nos, Papp Rafael. A Szabad Tisza TSZCS szerdai közgyű­lésén felvette Fürtön János 2 holdas és Fürtön Mihály 2 és félholdas dolgozó parasz­tokat. A Felszabadulás TSZ pénteki közgyűlése visszafo­gadta Aranyos Istvánt, aki 1953 őszén lépett ki a szö­vetkezetből, továbbá felvette a 4 holdas Stifter Józsefet, a 3 holdas Török Lajost és csa­ládját, Vincze Lászlót, Fodor Józsefet, Domonkos Istvánt, Kálló Józsefet és Balogh Gyulát. Az új tagok munkábaállí­tása nagyrészt azonnal meg­történik. De vannak az újon­nan felvettek között — külö­nösen a Felszabadulás TSZ­ben — olyanok is, akik már néhány hete ott dolgoznak a szövetkezeti tagság soraiban, csupán felvételükre került sor most. Alig másfél hónapja, hogy a szegedi új tsz-tagok felhí­vást intéztek városunk dol­gozó parasztságához és a szo­cialista nagyüzemi gazdaság eredményeire, valamint sa­ját elhatározásukra hivatkoz­va felszólítottak minden egyénileg dolgozó parasztot, parasztasszonyt, parasztfia­talt: fontolják meg a sze­mük elé táruló tényeket és csatlakozzanak maguk is mi­előbb az életerősen fejlődő szövetkezeti mozgalomhoz. Az elmúlt hét példája is mutatja, hogy ez a felhí­vás nem maradt eredmény­telen. A tények bizonyító ereje és a népnevelők felvilágosító munkája nyomán városunk dolgozó paraszttársadalmá­nak egyre több és több tagja csatlakozik a közös jólétet és egyéni boldogulást bizto­sító tsz-mozgalomhoz. "" Hol nyaraltok a szegedi munkások ? Aki látta a magyar tengert, a Balaton csil­logó zöldeskék vizét, aki fürdött forró nap­sütésben kellemes vi­zeben, aki ült ringó csónakban tükrén, aki üdült a viz közelében, az tudja legjobban, mi­lyen felejthetetlen, él­ményt jelent a balatoni érdemes nyaralás. — ügy telt el ez a torgyárból 10, a Vason- Kovács Jánosné is két hét Balatonföldvá- tödéből 24, az Erömü- Nógrádverőcén gyűjtött ron, mint a mesében bői 26, a Víz- és Csa- erőt. Susula Kálmán és — mondta az idos tornamüvektói 14. a felesége gyermekükkel munkasasszony. - Ki- Falemezgyár-Gőzfürész együtt hazánk egyik szolgaitok, elem hozták üzeméből 22 dolgozó legszebb vidékén Mis­ei legfinomabb falato- volt az idén üdülni. De kolc-Tapolcán nyarai­kat csak kezem nyáj- még lehetne a dolgo- tak. Halász Jánosné, toltam erte. Kar. hogy zok százait sorolni, Bulik Istvánná gyér­mar oreg vagyok. Most akik két hét gazdag él- mekeikkel o rrl a m nc i rrn — A-% A1 «" Ar ....... , . . . - - együtt töl­igazan élni. menyevei nemrégen tötték szabadságukat Ezen a nyáron is na- tertek vissza, s pihen- Siófokon. A Fémipari I/7M PAN P*/IRT/I/I, W T 4/IM 1,AA JHZ T- — - _ . — ' Valamikor fogalom gyón sok szegedi dol- len kezdték meg mun- és Finommechanikai volt a munkásember gozó fejezte ki hason- bájukat. Vállalat UgíiaZabb loan érzéseit es gon- A Gyufagyár bölcső- munkása. Kohajda Ist­dolt szeretettel u, ren- de,ében dolgozik Csőn- ván ipari tanuló ió dunkre amely biztosít- ka Szilveszterné és munkájáért üdült ez év­. „, , „ - 1° es 'ehetővé teszi a Mayer Józsefné. Pécs— ben életében előtör ne, a Víz- es Csatorna- magyar dolgozók szá- Mecseken nyaraltak - Dombegyházi Péter müvek dolgozója ezen mara azt. hogy szabad-. először életükben. Na- reumatikus betegjét a nyáron életének 63. sagukat gondtalanul gyon jól érezték ma- gyogyítoUa három hét évében lathatta meg tölthetik el hazánk leg- gukat. Az Űjszegedi ig Hévízen szebb vidékein. Kender-Lenszövő Vál- A • ~ a MAV "A, AM' e8'jkor lehetet­szamara a Balaton Legfeljebb képekről is­merte, vagy csak tér­képről. Kézdi Mihály­először a Balatont. Hogy örült a víznek A Szegedi napfénynek, a leve- fonógyárból 235, a Ru- többen'voltak Galya- len volt a munkásé m­gönek gyönyörködött hagyárból 128, a Fém- tetőn. A ruhagyári Úol- ber számára — ma ele­a napkeltében, a hatal- ipari és Finommecha- gozók közül sokan ven valósággá válik n nr,katf Válla'°!to:i 2Ld a üdültek ° nógrádverő. szegeTZfoíók életé­Gyufagyarbol 37. a M-ceijzg^tgru^^j^ b.ertí^ inas vízben, a parton kéklő hegyekben.

Next

/
Thumbnails
Contents