Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-25 / 199. szám

VílÁG PROLETÁRJAI AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 199. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. augusztus 2ri m JIWI ' MAI SZAMUNKBÓL! J) A NÉMET KOMMUNISTA PART ÁLLÁSPONTJA ADENAUER MOSZKVAI TANACSKOZASAIVAL KAPCSOLATBAN (2. oldal) MUNKABAN A GYARAK TERMELÉSÉNEK KORSZERŰSÍTÉSÉÉRT 13. oldal) Töhh gondot a minőségre Nagyon fontos, hogy az ipari üzemek gyártmányai minőségben is jók legyenek. A rossz minőségű áru nemcsak bosszúságot okoz a vásárlóknak, hanem joggal háborítja őket. Szeged üzemeiben is szükséges megtar­tani és túlszárnyalni a minőségi előírásokat. Többször előfordul, hogy a drága anyagot selejtbe kell dobni, mert a vele műveletet végző munkás figyelmetlen, ha­nyag, nem tartja meg a technológiát. Egyesek sze­retnek arra hivatkozni, hogy azért nem kielégítő a mi­nőség ennél vagy annál a gyártmánynál, mert maga a nyersanyag sem megfelelő. Ezzel aztán elintézettnek vélik a dolgot, nem nézik meg, hogy ők saját maguk miben hibásak, mit tehetnének a gyáron belül a jobb munkáért. Kétségtelen, előfordulhat, hogy a nyers­anyag nem megfelelő, s ezért nem lehet kielégítő a mi­nőség sem. De ezt nem lehet „mentőövként" elfogadni, s általánosítani mindenre, hiszen az esetek többségében a gyáron belül nagyon sokat tehetnének a jobb minő­ségért. A szegedi üzemekben általában eredményeket ér­tünk el a gyártmányok minőségének javításában. Ebben jelentős szerepe van annak is, hogy a munkások foko­zottabban érdekelté lettek téve, hogy jó minőséget gyártsanak. A Szegedi Vasöntödében ls például számot­tevő összeget kapnak azok a formázok, öntők, akik mi­nőségileg jó munkát végeznek, nem tűrik, hogy selejt kerüljön ki a kezükből. Az Újszegedi Kender-Lenszö­vőben például Becker Györgvné is egyike azoknak, akik kifogástalan minőségű anyagot szőnek. A Szegedi Cipő­gyárban régebben bajok voltak a minőségnél. Több té­nyezőből adódott ez: egyes munkások felületességéből, szervezési hiányosságokból, laza ellenőrzésből. Változ­tattak ezen, és most mór a Cipőgyárban a tervezetten felül gyártanak első osztályú cipőt. Végre és igen he­lyesen pedig megvalósítják, hogy az eddiginél sokkal jobban, anyagiakban is kifejezésre jusson a jóminőséget végzők munkájának elismerése. Forúos lenne az is, hogy a Cipőgyár termékeit a kereskedelem részéről átvevő minőségi bevizsgálok mindig alapos munkát végtzze­nek; ne történjék meg egy esetben sem, hogy „hangu­latuk" szerint bíráljanak cipőket. Megtörtént, hogy az egyik nap másodosztályúnak, sőt harmadosztályúnak minősítettek olyan cipőkét, amelyek első osztályúak voltak. De volt ez fordítva is. Egyik eset sem helyes és gondos minőségi ellenőrzésre van szükség! A rossz minőségű, selejtes áruban is ugyanannyi anyag, munka van, mint a jó minőségűben. A selejt, a rossz minőség kárét az egész ország, az egész nép látja. De közvetlenül sem érdeke a munkásnak, hogy rossz minőségű, selejtes árut adjon. Mert a selejtet — helye­sen — meg is kell térítenie. Feltótlenül fontos, hogy az üzemek vezetői, az öntudatos munkások fokozottabban, jobban harcoljanak a minőség javításáért, ne tűrjék a selejtgyártést, az anyagpazarlást. A minél kevesebb selejt, minden deka megtakarított anyag javunkra szol­gál, s elősegíti előrehaladásunkat. A minőség javításáért a többi között teendő az is, hogy a művezetők ellenőrizzék a gyártási eljárások megtartásét, segítsék a munkást a technológia jó alkal­mazásóban. A technológiai eljárósok meg nem tartása is nagyon könnyen selejtet, rossz minőséget okoz. A technológiai eljárások meg nem tartása miatt a Kézi­szerszámáru gyárban es a Vasöntödében is rossz minő­ség, selejt keletkezett, nem is olyan régen. Minden munkás a saját posztján nagyon sokat tehet a minőség további javításáért. Fokozott a felelőssége az üzemek vezetőinek, a műszakiaknak, technológusok­nak. Az ö feladatuk elsősorban olyan új eljárások, mód­szerek létrehozása, amelyek segítségével tovább javul­hat a gyártmányok minősége. A Szegedi Textilművek­ben például eredményes munkát végeztek azért, hogy a tisztító üzemrészben, a lécesverőnél bizonyos átalakí­tással jobbá váljék a nyersanyag tisztítása, bontása. Ennek a munkának az lesz az eredménye, hogy meg­javul a fonál minősége. Természetesen ez így önmagá­ban véve még kevés. A fonál javuló minőségéhez szük­séges a fonónők becsületes munkája is. Ismert dolog az, hogy a gépek mellett emberek dolgoznak, s az ő te­vékenységükön is múlik egy-egy eljárás sikere. Szeged gyáraiban is folyik a munka azért, hogy to­vább növeljék a technikai színvonalat. Uj lehetőségeket tárnak fel a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére. Ezt a feladatot segíti elő a minőség ja­vulása. Van itt is teendő. A Szegedi II. 6Z. — Cserepes sori — Téglagyárban például helytelenül csak a meny­nyiséget hajszolták, a minőséggel nem törődtek eleget. Fontos az is, hogy minden üzem jó munkát végezzen, mert hiszen ez is szükséges sok esetben ahhoz, hogy a többi gyárak jól végezzék feladatukat. A Szegedi Ruha­gyárban azért nem kielégítő a sportszövet nadrágok mi­nősége, mert a Budapesti Gyapjúszövőgyár hibás szö­vetet küldött. Nyilvánvaló, hiába varrják meg jól a Ru­hagyárban a nadrágot, ha a szövetben szövési hibák vannak, nem lehet első osztályú. De az Újszegedi Ken­der-Lenszövőben sem lehet jó minőségű szövetet készí­teni, ha a Szegedi Kenderfonógyár nem küld jó minő­ségű fonalat. Szüntelenül javítsuk a minőséget. Ez — éppen a selejt megszüntetésével — növeli a termelékenységet, csökkenti az önköltséget. Ez pedig alapja annak, hogy tovább szépítsük életünket. ^ Tapasztal!, mivel! kommunistákkal a mezőgazdaság további iejlesztéséért! Megnyilt a falusi munkára jelentkezett pártmunkások első szakmai tanfolyama Kedden több mint 250 résztvevővel ünnepélyesen nyílt meg a falusi munkára jelentkezett pórt-, állami es gazdasági funkcionáriusok első csoportjának szakmai tanfolyama. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozok Pártja Központi Vezetőségé­nek első titkára, Ács Lajos, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Ve­zetőség titkára, Matolcsi Já­nos, a Központi Vezetőség titkára, Erdei Ferenc föld­művelésügyi miniszter. Po­gácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Mező Imre, a budapesti pártbizott­ság titkára. A tanfolyam hallgatói hosszantartó, lelkes tapssal köszöntötték a párt és a kormány megjelent képviselőit. A tanfolyamot Erdei Fe­renc földművelésügyi mi­niszter nyitotta meg. Ez az elsó alkalom — mondotta — amikor a mező­gazdaságba küldött elvtársak részére olyan tanfolyamot rendezünk, ahol felkészül­hetnek új munkaterületük legfontosabb tudnivalóira. Természetesen tudjuk, hogy a kéthónapos tanfolyam nem elegendő arra, hogy az ösz­szes alapvető ismereteket — amelyek között sok bonyo­lult kérdés van — teljesen elsajátítsák. Azt a céit tűztük ki, hogy azokat az alapvető tudni­valókat, amelyek jövendő munkahelyükön szüksége­sek, feltétlenül tisztán lás­sák és megtanulják, s ezek, valamint az eddigi pártmunkában, gazdasági szervezőmunkában szerzett tapasztalataik alapján ké­pesek legyenek gyorsan megtanulni mindazt, amire úi munkahelyükön szük­ségük van. Ezután a hallgatók hosz­szantartó tapsa közepette Rákosi Mátyás .emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Amióta 1933 júniusában pártunk Központi Vezetősége napi­rendre tűzte a mezőgazda­ság fejlesztését, nul igyekeztünk erősíteni a falusi munkát s különösen a falu szocialista átépítését. Munkánknak új lendületet adott, hogy tapasztalt, kipró­bált pártmunkásokat, jó, friss erőket küldtünk falura, tavaly ezret s az idei év első felében több száz elvtársat. Központi Vezetőségünk ez év június 8-i határozata alapján még további 1200 elvtársat küldünk az idén falusi munkára, mégpedig politikailag szilárd, a veze­tésben és a szervezésben jár­tas, művelt, tapasztalt és fejlődőképes elvtársakat. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy ezzel újabb lö­kést adunk annak a fejlő­désnek, amely elsősorban a szocialista szektorban máris mutatkozik. Ismeretes, hogy a szövetke­zetek és az állami gazdasá­gok terméshozama ország­szerte meghaladja nemcsak az átlagos paraszti, hanem a középparaszti terméseredmé­nyeket is. A júniusi határozatot kö­vetően a párt hívó szavára sok százan jelentkeztek fa­lusi munkára az üzemek, a hivatalok, az állami intéz­mények dolgozói közül, mér­nökök, technikusok, mező­gazdászok, pártmunkások. Az elvtársak, akik az első ilyen mezőgazdasági szaktanfo­lyam hallgatói, mintegy él­csapatát képezik ennek az ezerkétszázas csoportnak. Miután a szocialista épí­tés menete az alföldi, a ga­bonatermő megyékben a leg­erőteljesebb. elsősorban eze­ket a megyéket akarjuk az elvtársak segítségével meg­erősíteni. Ahhoz, hogy a szövetke­zetekben, az állami gazda­ságokban és a gépállomá­sokon tovább javuljon a vezetés. természetesen nagytudású igazgatókra, főmérnökökre. főagronó­musokra. főkönyvelőkre, pártmunkásokra van szük­ség. E kéthónapos szaktanfolyam persze csak az alapismerete­ket adhatja meg, a tudás ja­vát, lényegét a helyszínen, munka közben kell elsajátí­tani. De az eddigi tapaszta­latok alapjón meg vagyunk szakadatia- .győződve róla, hogy ez sike­rülni fog, különösen akkor, ha az elvtársak önként vál­lalt új munkájukat élethiva­tásuknak tekintik s teljes erejüket, teljes tudásukat a mezőgazdaság szocialista szektorának további gyors fejlesztésére fordítják. A mesőgazdaság további fejlesztése egyik legdöntőbb leiadatunk Ez a munka a legszoro­sabban összefügg a nép élet­színvonalának növelésével. A népjólét emelése paran­csolóan megköveteli a me­zőgazdaság nagyarányú fej­lesztését, a szocialista me­zőgazdasági szektor fejleszté­sét csakúgy, mint a magán­gazdaságok támogatását. Szeretném felhívni a figyel­met arra, hogy pártunk vál­tozatlanul központi kérdés­nek tartja a dolgozók élet­színvonalának és jólétének további emelését. Mivel en­nek alapja csak a szocialista ipar, s ezen belül a nehéz­ipar lehet, pártunk erőtelje­sen hangsúlyozza a szocia­lista iparosítás fejlesztésének fontosságát. Csak a többet és olcsób­ban, jobb minőségben ter­melő ipar, valamint a fej­lődő mezőgazdaság tudja biztosítani, hogy a dolgo­zó nép anyagi jóléte állan­dóan növekedjek. Ipari és mezőgazdasági beru­házásaink ezt a célt szolgál­ják és ezt fokozódó mérték­ben el is érik. • A tanfolyam hallgatói, a falusi mezőgazdasági mun­kára önként jelentkezett elv­társak legyenek tudatában feladatuk fontosságának, je­lentőségének. Legyenek meg­győződve arról is, hogy pár­tunk mindenkor teljes ere­jével támogatja őket, segít­ségükre lesz, hogy áldozatos munkájukat siker koronázza. Már most gondoskodunk ar­ról, hogy mind az állami, mind a pártszervek megfe­lelő munka- és életkörülmé­nyeket biztosítsanak az elv­társaknak. Eddigi tapasztalataink nzt mutatják, hogy az önként falura ment elvtársak zöme jól megállta a helyét, megfe­lelt. a várakozásoknak. Külö­nösen fontos, hogy elvtársa­ink munkaterületükön elsa­játították a megkívánt szak­mai tudást és meg tudták honosítani az annyira szük­séges kommunista helytál­lást és szilárdságot, szerve­zettséget, fegyelmet, kommu­nista munkastílust, amely eddig — sajnos —• egyes he­lyeken hiányzott mezőgazda­ságunk szocialista szektorá­jó tapaszta­elhatározta, ban. Pártunk a latok alapján hogy az elkövetkező esztendők­ben is küld elvtársakat Budapestről, a megyei köz­pontokból, az ipari üze­mekből falura, a mező­gazdasági termelés és a falu szocialista átépítésé­nek fejlesztésére. Ezért kívánatos, hogy to­vábbra is a lehető legna­gyobb számban önként je­lentkezzenek olyan lelkes, párthű kommunisták, akik odaadó munkájukkal, példa­mutatásukkal a mezőgazda­ság különböző területein elő­re lendítik a szocialista át­szervezést, a termelés növe­lését s ezzel népünk jólété­nek emelkedését. Kérem e szaktanfolyam hallgatóit — mondotta befe­jezésül Rákosi Mátyás —, hogy a rendelkezésükre álló időt a lehető leggyümölcsö­zőbben használják fel és az itt szerzett tudást dolgozó népünk üdvére minél eiőbb és minél nagyobb sikerrel ér­tékesítsék. Még egyszer sok sikert, jó eredményt kívá­nok ennek az úttörő mun­kát végző szaktanfolyamnak. (Hosszantartó nagy taps). Ezután Ágoston András a hallgatók nevében megkö­szönte a párt előlegezett bi­zalmát és ígéretet tett erra, hogy a tanfolyamon és az­után a gyakorlati munkában is megállják a helyüket. A megnyitó után Rákosi Mátyás, a párt és a kormány megjelent képviselői hossza­san elbeszélgettek a falus) munkára jelentkezett elvtár­sakkal. ,Búsaőrlési forgalmunk 20 szásalékkai emelkedeíl" — LEVÉL — A Kisteleki Malom dolgo­zói ebben az évben jól felké­szültek a közellátás zavarta­lan ellátására. Darabos János művezető javaslatára alkal­maztunk egy újítást a búza­átvételnél. Eddig emberi erő­vel kellett minden zsák búzát vagy gabonát kiüríteni, ami fáradságos és nehéz munka volt; most az újítás bevezeté­Nagyszabású ünnepségekkel emlékezik meg az országunk Bartók Béla születésének 75. és halálának 10. évfordulójáról Kedden délután a Művészeti Szövetségek Házéban Fasang Árpád, a Népművelési Minisz­térium zene- és táncművészeti főosztályának vezetője sajtótá­jékoztatón számolt be azokról az ünnepségekről, amelyekkel hazánk Bartók Béla születésé­nek 75. és halálának 10. év­fordulójáról emlékezik meg. Fasang Árpád elmondotta, hogy az ünnepségek megrende­zésére országos Bartók Béla emlékbizottság alakult, amely­nek elnöke Kodály Zoltán Kos­suth-díjas kiváló művész. Tit­kára Szabó Ferenc Kossuth­díjas érdemes művész, tagjai: Andics Erzsébet, ifj. Bartók Béla, Darvas József, Ferertcsik János, Fischer Annié, Horváth Márton, Kadosa Pál, Non György, Révai József, Somogyi László, Szabolcsi Bence, Tóth Aladár és Zathureczky Ede. A bizottság 1955. szeptember 25-én, a Magyar Állami Ope­reházban ünnepi megemléke­zést és dísz hangversenyt tart Bartók halálának 10. évfordu­lója alkalmából. Az operaházi ünnepség nagy­szabású események sorozatát nyitja meg. Az Országos Fil­harmónia reprezentatív hang­versenysorozatot rendez. A Nemzeti Múzeumban 1955. szeptember 24-én Bartók-em­lékkiállítás nyílik. 1956 októberében nemzet­közi jellegű Bartók-fesztivál lesz. Az ünnepségek sorozatába bekapcsolódik a vidék is. A megyékben, nagyobb városok­ban mindenüti Bartók-bízott­ságok alakulnak, amelyekben a helyi zenei élei képviselőin kí­vül a párt, a tanács, a nép­művelési szervek és a tömeg­szervezetek vesznek részt. se óta egy emberre von szük­ség és az is több gabonát tud átvenni, mint azelőtt kettő. Beteljesedett az őröltetők régi kívánsága is, hogy búza­Őrlésnél kapjanak grízes lisz­tet. A búza jobb feldolgozá­sának meg is van az ered­ménye, mert őrlési forgal­munk a tavalyihoz viszonyít­va 20 százalékkal emelkedett. Különösen a termelőszövet­kezetek gabonájából lehet ]ó lisztet őrölni. Megyfigyeltük: a nagyüzemi gazdaságokból behozott búza- és rozsszemek egyenlőbbek, nincs annyi üszög vagy egyéb hulladék benne, mint az egyéni kis­gazdaságokból behozott búzá­ban. A gabona nedvességtartal­mában is van különbség, mert a szövetkezetekben job­ban tudják tárolni, szárítani a gabonát, miután arra na­gyobb a lehetőség. A malomban minden esz­tendőben fokozottabbak az őrlési követelmények, több gabona kerül hozzánk és ép­pen ezért modern tároló, fel­dolgozó és elosztó telepet is akarunk építtetni. Ez azért is szükséges, hogy minőség sze­rint és fajtánként tudjuk kü­lön választani a gabonát. Ha mindez meglesz, még jobban eleget tudunk tenni őrlési kö­telezettségeinknek. Mgrhás István

Next

/
Thumbnails
Contents