Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! N AZ MDP CSONGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 196. szám I Ara: 50 fillér | Szombat, 1955. augusztus 20. Éljen angnszíns 20, alkotmányunk ünnepe! Alkotmányunk ünnepén Bő aratás után, gazdag szüret küszöbén, -s — amit talán elsőül kellett volna említeni a nemzetek közötti jobb megértés küszö­bén, bizakodóbb lélekkel köszönthetjük a régi szavakkal új kenyerünk és az alkot­mány napját, mint valaha. Bori, búzát, bé­kességet! Mennyi bölcsesség és dolgos aka­rat e néhány szóban! Századok szenvedé­seiből kikristályosodott óhaj, amely szerény és mégis teljes, mert hiszen mi kell egy nép boldogságához, ha nem kenyér, vi­dámság, béke? De lám, századokon át még e szerény óhaj sem teljesülhetett! Szabad­ság és jog nélkül népünknek sem kenyér, sem béke, sem vidámság nem juthatott tar­tósan osztályrészül — csak olyan kis íalat kenyér, amely erőt, boldogságot nem adha­tott. Világoknak kellett leomlaniok ahhoz, hogy a régi köszöntés vágyból valósággá érjen. De legelsősorban is: a szabadságnak kellett megszületnie. Ezért van több mint jelképes jelentősége annak, hogy új hazánk naptárában kenyér és alkotmány napja egybeesik­Ezer éven át nem volt ennek a népnek alkotmánya. S bár ha sok szó esett is róla, valójában az uraknak sem volt. Mert amit ök ezeréves alkotmánynak neveztek, az nem volt egyéb, mint az ezeréves kiváltsá­gok egymásradobált, s nem is annyira tör­vény, mint inkább deres által összetartott halmaza. Az urak igazi alkotmányát úgy hívták, hogy földbirtok. Urak földjén nincs­telen nép, ahol a szegény embert még az ág is húzta, s ahol milliók robotja csak ar­ra szolgált, hogy néhány maroknyi kivált­ságos tobzódhasson: ez volt az úri Magyar ország ezeréves alkotmánya: Évszázadok véres jogtalanságát hozta helyre az a forradalom, amely ebben az országban is a paraszt kezére adta a föl­det, a nép kezébe a termelőeszközöket, a munkás kezébe a hatalmat. Már a múlt század óta ettől a forradalomtól volt ter­hes Magyarország. De annyi vérzivatar, levert szabadságharc, balsors és szenvedés Után csak a szovjet fegyverek nyitották meg e forradalom előtt a kaput, hogy a ki­táruló résen keresztül győzelmesen nyo­tnuljon előre bilincseitől megszabadult ma­gyar népünk. 1945. tavasza! Büszkén te­kintünk vissza rá, csakúgy mint az elin­dulást követő többi gazdag évre, melyek­nek mindegyike egy-egy újabb mérfölddel röpítette előre hazánkat felfelé ívelő útján. A felszabadulás és a földreform éve, a köz­társaság kikiáltásának éve, a hatalom bir­toklásában végbement fordulat, majd pe­dig az államosítások éve után így követke­zett el 1949 augusztusa, az alkotmány szü­letésének hónapja. Ez volt az az augusz­tus, amelyen immár nem az úri rend ma­radandóságát és isteni eredetét hirdető *szent jobbot* hordozták körül az ország­ban, hanem a szabadság törvényeinek táb­láját, amely mindjárt első soraiban büsz­kén kiáltja: »A Magyar Népköztársaság­ban minden hatalom a dolgozó népé!« Múlnak az évek, száll az idő fonala. S ahogy végigpereg a történelem rokkáján, egyre erősebbé válik bennünk a bizonyos­ság, hogy az a nemzedék, amely lerakta a Magyar Népköztársaság alapjait, jó mun­kát végzett. Bátran mondhatjuk, hogy még soha mélyebb változás nem ment végbe nemzetünk életében, mint az elmúlt tíz és fél esztendőben. Egy új honfoglalás kor­szakát éljük, amely fokról fokra a nép ke­zébe adta azt, ami felett valaha csak az urak rendelkeztek. Gazdagság, tudás, kor­mányozás: valaha mindez elérhetetlen ma­gaslatnak tünt a gyárak és a föld népe előtt: Ma nincs korlát, amely birtoklásuk elé aka­dályt állítana. Nézzünk be az új lakóhá­zakba, a jólkereső munkáscsaládok ottho­naiba, látogassunk el a gyárakba, ame­lyeknek igazgatói asztalai mellett a mun­kásosztály fiait és leányait látjuk, vagy vessük pillantásunkat az egyetemekre, amelyeknek padjaiban szintén a munká­sok és parasztok gyermekeit látjuk — és képet kapunk az ország viszonyaiban vég­bement nagy átalakulásról. Azelőtt itt földéhség volt. Ma azé a föld, aki meg­műveli. Azelőtt munkaéhség és munka­nélküliség volt. Ma népgazdaságunk legfel­jebb munkaerőhiányról panaszkodhat. Egy­két évtizede még az ország mezőgazdasági függvénye volt a nyugat ipari hatalmainak. Most két sikerrel teljesített népgazdasági terv áll mögöttünk, amelyek nemcsak a kegyetlen háború sebeit gyógyították be, de elmaradt agrárországból modern ipari országgá változtatták hazánkat. Üj váro­sainknak — Sztálinvárosnak, Komlónak, Kazincbarcikának — amelyek mintha csak a földből nőttek volna ki, csodájára járnak. ŰJ iparvállalataink — köztük városunk büszkesége: a Textilművek — az ország régi városaiban tíz- és százezernyi dolgozó ember kezébe adtak munkát, biztos megél­hetést, lehetőséget egy gazdagabb, kulturál­tabb élethez. Nem azt mondjuk, hogy már elértük a Kánaánt. Sem azt, hogy életünk­ből minden gond és baj eltűnt. Még sok a nehézség, sok a szenny, amelyet el kell hordanunk. De bármennyi akadály mere­dezzen is utunkban, bármilyen hibák ne­hezítsék is előrehaladásunkat — kezünk­ben a ^csodaszer*, amellyel minden nehéz­ségen úrrálehetünk: a hatalom. Az állam, amelyet a tanácsrendszer bevezetésével végleg népünk vett birtokába, s amelyet a tudományos szocializmus iránytűjével a kezében a nép érdekeit híven kifejező for­radalmi párt: a kommunisták pártja vezet. Ennek az államnak, ennek a hatalom­nak az alaptörvényét ünnepeljük ma, az alkotmány napján. Nem frázisokkal, nem szóvirágokkal, hanem életünk azon tényei­vel, amelyek az alkotmány megvalósulásá­ról beszélnek. Valójában egész életünk er­ről beszél, hiszen alkotmányunk nem utol­sósorban abban különbözik a polgári világ alkotmányaitól, hogy papírosjogok helyett valóságos vívmányokat rögzít. A mi alkot­mányunk nemcsak szavakban mondja ki dolgozó népünk munkához, művelődéshöz, szociális ellátáshoz és hatalomhoz való jo­gát, hanem gazdasági és politikai életünk egész rendjével mindjárt biztosítja is e jo­gok megvalósulását. Nálunk nem fordul­hatna elő az, ami az Egyesült Államok­ban megtörtént, hogy egy közvéleményku­tatás alkalmával a gyanútlan polgárok nem mertek közösséget vállalni államuk alkot­mányának néhány fejükre olvasott mon­datával — annyira ^kommunista uszítás­nak* tünt előttünk az;:: A mi hazánkban teljes összhang van alkotmány és élet kő­zött, s ez az összhang nem kevesebbet je­lent, mint országunk és népünk szilárd elő­rehaladását a szocializmus útján. Évforduló, azaz számadás napját üljük. Számadásunk azonban csak akkor lehet teljes, ha az elért eredményekről figyel­münket a jövő feladatai felé is irányítjuk, afelé, amit szocialista fejlődésünk meg­gyorsítása érdekében tennünk kell. Alkot­mányunk napja a munkás-paraszt szövet­ség napja is, mint amely állami életünk legfőbb alapja. Nem vitás, hogy napjaink munkás-paraszt szövetségének fő tartalmát a falu szocialista átalakítása jelenti — az a hatalmas mozgalom, amelynek keretében a közösségi termelés alapjait a városról a falura is kiterjesztjük. Népi forradalmunk első tette az volt, hogy kimondta: a föld azé, aki megműveli. Dolgozó parasztságunk azonban ma már mindinkább fölismeri, hogy a föld igazán és végleg csak akkor le­het az övé, ha megszabadítja magát min­den kapitalista kizsákmányolástól — ezzel együtt minden elmaradottságtól is — és a fejlett, nagyüzemi, szövetkezeti gazdálko­dás útjára tér. Ez a fölismerés összhangban áll azzal a gazdasági szükségességgel, hogy országunk szocialista fejlődését a köztulaj­donban lévő nagyipar és a paraszti kisóru­termelés kettős alapjáról a nagyüzemi szo­cialista termelés egységes alapjára helyez­zük. Pártunk Központi Vezetőségének idei júniusi határozata közéletünk előterébe ál­lította a mezőgazdasági termelés fellendí­tésének és a szövetkezeti mozgalom to­vábbfejlesztésének kettős és mégis egysé­ges feladatát. Az alkotmánynapi munkás­paraszt találkozók egyik legszebb és legfon­tosabb feladata lehet a szövetkezeti gondo­lat ápolása, annak a nagy társadalmi át­alakulásnak az előmozdítása, amely a pa­rasztság boldogulásának egyetlen biztos út­ja. Bort, búzát, békességet::: Világos az út, amelyen népünknek ez a régi vágya évről évre jobban teljesülhet. Ezt az utat a kom­munisták pártja mutatja népünknek, az a párt, amely a marxizmus—leninizmus ta­nításaival felfegyverkezve már eddig is győzelemről győzelemre vezette népünket. Nincs fontosabb feladat, mint megerősíte­ni, még szorosabbá tenni nép és párt kö­zött a kapcsolatokat. Nincs alkotmányunk további beteljesítésének biztosabb útja, mint még szorosabbra tömöríteni népünk sorait aköré a párt köré, amely a Szovjet­unió példáját követve a felemelkedés út­jára vezette népünket, Munkások, parasztok baráti találkozói Szegediek Ásotthalmán Az ásottlhalmi Szabadság­harcos TSZ-nek sokszor adott műszaki segítséget a Szegedi Villamosközlekedési Vállalat. Augusztus 20. előtt történt közvetlen. Egy három köbméteres víztartályt vit­tek éppen ki a tsz-be a munkások. Míg ott kint vol­tak. a tsz egyik gépkocsijuk­nak valami baja történt. Helyszínen nem tudtak segí­teni, így behozták a műhely­be. Aznap egész éjjel Sziko­ra János. Váradi Sándor és i Szijjártó László javította a Csütörtökön estö a Hungáriában Az űjszegedi Haladás Ter­melőszövetkezet legjobb tag­jait csütörtökön este szere­tettel látták vendégül a sze­gedi Hungária Szálló dolgo­zói. A vállalat dolgozói a szövetkezeti tagok tiszteleté­re bensőséges, kis háziün­nepséget rendeztek. Virágok­kal köszöntötték a vendég­ségbe érkező szövetkezeti ta­gokat, vacsorát adtak tiszte­letükre. Ez a baráti találkozó is a munkás-paraszt szövetség állandó erősödésének, elmé­lyülésének jegyében folyt le. Rakonczai Mihály termelő­szövetkezeti tag elmondotta, hogy miért is fontos szövet­kezeti tagoknak, üzemi dol­gozóknak egyaránt állandóan erősteni a munkások és pa­rasztok baráti kapcsolatait. — A Hungária valamikor csak a nagyuraké volt, sze­gény- vagy munkásember be nem tehette oda a lábát, A múltban én sem léphettem be soha a Hungáriába. Most minden a miénk ebben az országban... A vendégek a Ucéső esti órákig együtt maradtak a Hungária dolgozóival. A ven­déglátók szeretetét viszonoz­va, a Haladás TSZ tagjai al­kotmányunk napjára hívták meg a Hungária dolgozóit magukhoz, Kölcsönős látogatás Nagy ünnepség volt pénte­ken este a Szegedi Fémipari és Finommechanikai Vállalat­nál. Az új üzemépület át­adását ünnepeltek, amelyet még a mult év decemberében kezdtek építeni. Az űj épü­letben helyezkedik majd cl a motorte'kercselő és az írógép­osztály. Az üzem dolgozói ünnepségükre most is meg­hívták a Szeged-baktói Al­együtt örültek az új épület­nek. alhol még jobb, újabb sikereket érnek majd el. Ma az ünnepi közgyűlésen vesznek részt a Fémipari Vállalat meghívott dolgozói az Alkotmány TSZ-ben. Meg­hívták őket. hogy tanúi le­gyenek az ő fejlődésüknek is. Az ünnepi közgyűlésen pedig tíz új tagot vesznek fel a termelőszövetkezetbe, kotmány TSZ 12 legjobb dol-1 akik tovább erősítik majd az gozóját és még hét egyénileg | eddig is jói dolgozó Alkot­dolgozó parasztot is, Velük 1 mány TSZ< Ismerősök lesznek együtt A Szegedi Kederfonógyár­ban augusztus 20-án vendé­geket várnak. A csengelei Lenin TSZ tagjai látogatnak el az üzembe. Fogadásukra bizottság alakult a gyár ve­zetőiből és legjobb dolgozói­ból. A kedves vendégeket ebéddel várják és szórakozá­sukról is gondoskodnak. Együtt nézik meg az Ünne­pi Vásárt, majd autóval kör­sétát tesznek a városban, (megnézik Szeged nevezetes­ségeit. Délután kultúrműsor lesz. A tánccsoport, népi zenekar és a színjátszók szórakoztat­ják a vendégeket. Este bálát rendez az üzem. A csengelei Lenin TSZ-t már több mint egy éve pat­ronálja a Szegedi Kender­Sövényház'ok a Ruhagyárban Sövényházáról a gépállo­más és a termelőszövetkezet tagjai jöttek be a Szegedi Ruhagyárba az ünnepi párt­napra. Mintegy ötvenen ér­keztek meg öt óra után az üzembe. Az ünnepségen a Ruhagyár dolgozóit jutalmaz­ták meg az üzem vezetői, de a termelőszövetkezet asszo­nyairól sem feledkeztek meg. Szépen varrott táskákkal ajándékozták meg őket. Ma, szombaton visszaadták a sövényháziaknak a látoga­tását és egész napot töltenek kint a termelőszövetkezetben, hogy ott megismerkedjenek problémaiakkal és ezután még több segítséget nyújtsa­nak nekik. fonógyár. A mai napon így régi ismerősök találkoznak. Az alkotmány ünnepén a Kenderfonógyárból is men­mennek ki a csengelei Le­nin TSZ-be. hogy még szo­rosabbá fűzzék kapcsolatukat a dolgozó parasztokkal. kocsit, mert sürgős volt. a behordás folyamatossága for­gott kockán. Ma együtt ünnepel a tsz és az üzem. Az autóbusz reggel korán kiviszi a mun­kásokat és az üzem kultúr­esoport ját a tsz meghívására. Szíves vendéglátás, ajándék Az Űjszegedi Kender-Len­szövőben tegnap a deszki gépállomás és a deszki Tán­csics TSZ képviselői látogat­tak el. A régi ismerősöket szívesen fogadták, s megmu­tatták nekik a hatalmas üze­met. A vendégek az ünnepi pártnapon is részt vettek, s aztán jól szórakoztak. Ma az űjszegedi gyár dol­gozói látogatnak el a gépállo­másra és a tsz-be. A gyár áruiból ajándékot is visznek. A deszki gépállomást sző­nyeggel, a Táncsics TSZ-t pedig asztalterítővel ajándé­kozzák meg. Együtt mennek a vásárba is Két esztendeje, hogy a Szegedi Falemezgyár és a Sándorfalvi Gépállomás szo­cialista szerződést kötött egy. mással. Azóta már a Fale­mezgyár is számos esetben segítette a gépállomás mun­káját. Ma, az alkotmány ün­nepén pedig vendégül látják a gépállomásiakat, aztán a szegedi Dózsa TSZ tagjait is. Meghívták a találkozóra a mihályteleki és a kiskundo­rozsmai egyéni gazdák kép­viselőit is. A falemezgyáriak vendé­geiknek megmutatják üze­müket. majd közös ebéd után együtt nézik meg az ünnepi vásárt. Negyvenkét lakást adtak át a Marx téri új házban Pénteken délelőtt a városi tanács 102-es termében ün­nepélyes körülmények között adták át az újonnan épült Marx téri lakóház 42 elké­szült lakását. Tombácz Imre, a városi tanács végrehajtó­bizottságának elnökhelyettese beszélt az új lakókhoz, majd Zöldi Imréné, az állandóbi­zottság elnöke mondott né­hány köszöntő szót. Ezután Bárdos Miklós, a városgaz­dálkodási osztály vezetője megbeszélte az új lakókkal a lakások elosztását. A Marx téri új lakóházban 42 család kapott otthont, közöttük nagyszámú sokgyermekes család. Így például a hét­gyermekes Pölös Józsefné, aki eddig egy szobában la­kott gyermekeivel, az ötgyer­mekes Bernáth Dezső, vagy Vígh István, aki hetedmagá­val letftott eddig egy szoba­konyhás lakásban. Az új la­kók nagy örömmel fogadták államunk segítségét. A kije­lölt lakásokba a jövő hétfőn kezdődik a beköltözés. A Marx téri új lakóház az átadás előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents