Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! N AZ MDP CSONGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 196. szám I Ara: 50 fillér | Szombat, 1955. augusztus 20. Éljen angnszíns 20, alkotmányunk ünnepe! Alkotmányunk ünnepén Bő aratás után, gazdag szüret küszöbén, -s — amit talán elsőül kellett volna említeni a nemzetek közötti jobb megértés küszöbén, bizakodóbb lélekkel köszönthetjük a régi szavakkal új kenyerünk és az alkotmány napját, mint valaha. Bori, búzát, békességet! Mennyi bölcsesség és dolgos akarat e néhány szóban! Századok szenvedéseiből kikristályosodott óhaj, amely szerény és mégis teljes, mert hiszen mi kell egy nép boldogságához, ha nem kenyér, vidámság, béke? De lám, századokon át még e szerény óhaj sem teljesülhetett! Szabadság és jog nélkül népünknek sem kenyér, sem béke, sem vidámság nem juthatott tartósan osztályrészül — csak olyan kis íalat kenyér, amely erőt, boldogságot nem adhatott. Világoknak kellett leomlaniok ahhoz, hogy a régi köszöntés vágyból valósággá érjen. De legelsősorban is: a szabadságnak kellett megszületnie. Ezért van több mint jelképes jelentősége annak, hogy új hazánk naptárában kenyér és alkotmány napja egybeesikEzer éven át nem volt ennek a népnek alkotmánya. S bár ha sok szó esett is róla, valójában az uraknak sem volt. Mert amit ök ezeréves alkotmánynak neveztek, az nem volt egyéb, mint az ezeréves kiváltságok egymásradobált, s nem is annyira törvény, mint inkább deres által összetartott halmaza. Az urak igazi alkotmányát úgy hívták, hogy földbirtok. Urak földjén nincstelen nép, ahol a szegény embert még az ág is húzta, s ahol milliók robotja csak arra szolgált, hogy néhány maroknyi kiváltságos tobzódhasson: ez volt az úri Magyar ország ezeréves alkotmánya: Évszázadok véres jogtalanságát hozta helyre az a forradalom, amely ebben az országban is a paraszt kezére adta a földet, a nép kezébe a termelőeszközöket, a munkás kezébe a hatalmat. Már a múlt század óta ettől a forradalomtól volt terhes Magyarország. De annyi vérzivatar, levert szabadságharc, balsors és szenvedés Után csak a szovjet fegyverek nyitották meg e forradalom előtt a kaput, hogy a kitáruló résen keresztül győzelmesen nyotnuljon előre bilincseitől megszabadult magyar népünk. 1945. tavasza! Büszkén tekintünk vissza rá, csakúgy mint az elindulást követő többi gazdag évre, melyeknek mindegyike egy-egy újabb mérfölddel röpítette előre hazánkat felfelé ívelő útján. A felszabadulás és a földreform éve, a köztársaság kikiáltásának éve, a hatalom birtoklásában végbement fordulat, majd pedig az államosítások éve után így következett el 1949 augusztusa, az alkotmány születésének hónapja. Ez volt az az augusztus, amelyen immár nem az úri rend maradandóságát és isteni eredetét hirdető *szent jobbot* hordozták körül az országban, hanem a szabadság törvényeinek tábláját, amely mindjárt első soraiban büszkén kiáltja: »A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé!« Múlnak az évek, száll az idő fonala. S ahogy végigpereg a történelem rokkáján, egyre erősebbé válik bennünk a bizonyosság, hogy az a nemzedék, amely lerakta a Magyar Népköztársaság alapjait, jó munkát végzett. Bátran mondhatjuk, hogy még soha mélyebb változás nem ment végbe nemzetünk életében, mint az elmúlt tíz és fél esztendőben. Egy új honfoglalás korszakát éljük, amely fokról fokra a nép kezébe adta azt, ami felett valaha csak az urak rendelkeztek. Gazdagság, tudás, kormányozás: valaha mindez elérhetetlen magaslatnak tünt a gyárak és a föld népe előtt: Ma nincs korlát, amely birtoklásuk elé akadályt állítana. Nézzünk be az új lakóházakba, a jólkereső munkáscsaládok otthonaiba, látogassunk el a gyárakba, amelyeknek igazgatói asztalai mellett a munkásosztály fiait és leányait látjuk, vagy vessük pillantásunkat az egyetemekre, amelyeknek padjaiban szintén a munkások és parasztok gyermekeit látjuk — és képet kapunk az ország viszonyaiban végbement nagy átalakulásról. Azelőtt itt földéhség volt. Ma azé a föld, aki megműveli. Azelőtt munkaéhség és munkanélküliség volt. Ma népgazdaságunk legfeljebb munkaerőhiányról panaszkodhat. Egykét évtizede még az ország mezőgazdasági függvénye volt a nyugat ipari hatalmainak. Most két sikerrel teljesített népgazdasági terv áll mögöttünk, amelyek nemcsak a kegyetlen háború sebeit gyógyították be, de elmaradt agrárországból modern ipari országgá változtatták hazánkat. Üj városainknak — Sztálinvárosnak, Komlónak, Kazincbarcikának — amelyek mintha csak a földből nőttek volna ki, csodájára járnak. ŰJ iparvállalataink — köztük városunk büszkesége: a Textilművek — az ország régi városaiban tíz- és százezernyi dolgozó ember kezébe adtak munkát, biztos megélhetést, lehetőséget egy gazdagabb, kulturáltabb élethez. Nem azt mondjuk, hogy már elértük a Kánaánt. Sem azt, hogy életünkből minden gond és baj eltűnt. Még sok a nehézség, sok a szenny, amelyet el kell hordanunk. De bármennyi akadály meredezzen is utunkban, bármilyen hibák nehezítsék is előrehaladásunkat — kezünkben a ^csodaszer*, amellyel minden nehézségen úrrálehetünk: a hatalom. Az állam, amelyet a tanácsrendszer bevezetésével végleg népünk vett birtokába, s amelyet a tudományos szocializmus iránytűjével a kezében a nép érdekeit híven kifejező forradalmi párt: a kommunisták pártja vezet. Ennek az államnak, ennek a hatalomnak az alaptörvényét ünnepeljük ma, az alkotmány napján. Nem frázisokkal, nem szóvirágokkal, hanem életünk azon tényeivel, amelyek az alkotmány megvalósulásáról beszélnek. Valójában egész életünk erről beszél, hiszen alkotmányunk nem utolsósorban abban különbözik a polgári világ alkotmányaitól, hogy papírosjogok helyett valóságos vívmányokat rögzít. A mi alkotmányunk nemcsak szavakban mondja ki dolgozó népünk munkához, művelődéshöz, szociális ellátáshoz és hatalomhoz való jogát, hanem gazdasági és politikai életünk egész rendjével mindjárt biztosítja is e jogok megvalósulását. Nálunk nem fordulhatna elő az, ami az Egyesült Államokban megtörtént, hogy egy közvéleménykutatás alkalmával a gyanútlan polgárok nem mertek közösséget vállalni államuk alkotmányának néhány fejükre olvasott mondatával — annyira ^kommunista uszításnak* tünt előttünk az;:: A mi hazánkban teljes összhang van alkotmány és élet kőzött, s ez az összhang nem kevesebbet jelent, mint országunk és népünk szilárd előrehaladását a szocializmus útján. Évforduló, azaz számadás napját üljük. Számadásunk azonban csak akkor lehet teljes, ha az elért eredményekről figyelmünket a jövő feladatai felé is irányítjuk, afelé, amit szocialista fejlődésünk meggyorsítása érdekében tennünk kell. Alkotmányunk napja a munkás-paraszt szövetség napja is, mint amely állami életünk legfőbb alapja. Nem vitás, hogy napjaink munkás-paraszt szövetségének fő tartalmát a falu szocialista átalakítása jelenti — az a hatalmas mozgalom, amelynek keretében a közösségi termelés alapjait a városról a falura is kiterjesztjük. Népi forradalmunk első tette az volt, hogy kimondta: a föld azé, aki megműveli. Dolgozó parasztságunk azonban ma már mindinkább fölismeri, hogy a föld igazán és végleg csak akkor lehet az övé, ha megszabadítja magát minden kapitalista kizsákmányolástól — ezzel együtt minden elmaradottságtól is — és a fejlett, nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás útjára tér. Ez a fölismerés összhangban áll azzal a gazdasági szükségességgel, hogy országunk szocialista fejlődését a köztulajdonban lévő nagyipar és a paraszti kisórutermelés kettős alapjáról a nagyüzemi szocialista termelés egységes alapjára helyezzük. Pártunk Központi Vezetőségének idei júniusi határozata közéletünk előterébe állította a mezőgazdasági termelés fellendítésének és a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének kettős és mégis egységes feladatát. Az alkotmánynapi munkásparaszt találkozók egyik legszebb és legfontosabb feladata lehet a szövetkezeti gondolat ápolása, annak a nagy társadalmi átalakulásnak az előmozdítása, amely a parasztság boldogulásának egyetlen biztos útja. Bort, búzát, békességet::: Világos az út, amelyen népünknek ez a régi vágya évről évre jobban teljesülhet. Ezt az utat a kommunisták pártja mutatja népünknek, az a párt, amely a marxizmus—leninizmus tanításaival felfegyverkezve már eddig is győzelemről győzelemre vezette népünket. Nincs fontosabb feladat, mint megerősíteni, még szorosabbá tenni nép és párt között a kapcsolatokat. Nincs alkotmányunk további beteljesítésének biztosabb útja, mint még szorosabbra tömöríteni népünk sorait aköré a párt köré, amely a Szovjetunió példáját követve a felemelkedés útjára vezette népünket, Munkások, parasztok baráti találkozói Szegediek Ásotthalmán Az ásottlhalmi Szabadságharcos TSZ-nek sokszor adott műszaki segítséget a Szegedi Villamosközlekedési Vállalat. Augusztus 20. előtt történt közvetlen. Egy három köbméteres víztartályt vittek éppen ki a tsz-be a munkások. Míg ott kint voltak. a tsz egyik gépkocsijuknak valami baja történt. Helyszínen nem tudtak segíteni, így behozták a műhelybe. Aznap egész éjjel Szikora János. Váradi Sándor és i Szijjártó László javította a Csütörtökön estö a Hungáriában Az űjszegedi Haladás Termelőszövetkezet legjobb tagjait csütörtökön este szeretettel látták vendégül a szegedi Hungária Szálló dolgozói. A vállalat dolgozói a szövetkezeti tagok tiszteletére bensőséges, kis háziünnepséget rendeztek. Virágokkal köszöntötték a vendégségbe érkező szövetkezeti tagokat, vacsorát adtak tiszteletükre. Ez a baráti találkozó is a munkás-paraszt szövetség állandó erősödésének, elmélyülésének jegyében folyt le. Rakonczai Mihály termelőszövetkezeti tag elmondotta, hogy miért is fontos szövetkezeti tagoknak, üzemi dolgozóknak egyaránt állandóan erősteni a munkások és parasztok baráti kapcsolatait. — A Hungária valamikor csak a nagyuraké volt, szegény- vagy munkásember be nem tehette oda a lábát, A múltban én sem léphettem be soha a Hungáriába. Most minden a miénk ebben az országban... A vendégek a Ucéső esti órákig együtt maradtak a Hungária dolgozóival. A vendéglátók szeretetét viszonozva, a Haladás TSZ tagjai alkotmányunk napjára hívták meg a Hungária dolgozóit magukhoz, Kölcsönős látogatás Nagy ünnepség volt pénteken este a Szegedi Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál. Az új üzemépület átadását ünnepeltek, amelyet még a mult év decemberében kezdtek építeni. Az űj épületben helyezkedik majd cl a motorte'kercselő és az írógéposztály. Az üzem dolgozói ünnepségükre most is meghívták a Szeged-baktói Alegyütt örültek az új épületnek. alhol még jobb, újabb sikereket érnek majd el. Ma az ünnepi közgyűlésen vesznek részt a Fémipari Vállalat meghívott dolgozói az Alkotmány TSZ-ben. Meghívták őket. hogy tanúi legyenek az ő fejlődésüknek is. Az ünnepi közgyűlésen pedig tíz új tagot vesznek fel a termelőszövetkezetbe, kotmány TSZ 12 legjobb dol-1 akik tovább erősítik majd az gozóját és még hét egyénileg | eddig is jói dolgozó Alkotdolgozó parasztot is, Velük 1 mány TSZ< Ismerősök lesznek együtt A Szegedi Kederfonógyárban augusztus 20-án vendégeket várnak. A csengelei Lenin TSZ tagjai látogatnak el az üzembe. Fogadásukra bizottság alakult a gyár vezetőiből és legjobb dolgozóiból. A kedves vendégeket ebéddel várják és szórakozásukról is gondoskodnak. Együtt nézik meg az Ünnepi Vásárt, majd autóval körsétát tesznek a városban, (megnézik Szeged nevezetességeit. Délután kultúrműsor lesz. A tánccsoport, népi zenekar és a színjátszók szórakoztatják a vendégeket. Este bálát rendez az üzem. A csengelei Lenin TSZ-t már több mint egy éve patronálja a Szegedi KenderSövényház'ok a Ruhagyárban Sövényházáról a gépállomás és a termelőszövetkezet tagjai jöttek be a Szegedi Ruhagyárba az ünnepi pártnapra. Mintegy ötvenen érkeztek meg öt óra után az üzembe. Az ünnepségen a Ruhagyár dolgozóit jutalmazták meg az üzem vezetői, de a termelőszövetkezet asszonyairól sem feledkeztek meg. Szépen varrott táskákkal ajándékozták meg őket. Ma, szombaton visszaadták a sövényháziaknak a látogatását és egész napot töltenek kint a termelőszövetkezetben, hogy ott megismerkedjenek problémaiakkal és ezután még több segítséget nyújtsanak nekik. fonógyár. A mai napon így régi ismerősök találkoznak. Az alkotmány ünnepén a Kenderfonógyárból is menmennek ki a csengelei Lenin TSZ-be. hogy még szorosabbá fűzzék kapcsolatukat a dolgozó parasztokkal. kocsit, mert sürgős volt. a behordás folyamatossága forgott kockán. Ma együtt ünnepel a tsz és az üzem. Az autóbusz reggel korán kiviszi a munkásokat és az üzem kultúresoport ját a tsz meghívására. Szíves vendéglátás, ajándék Az Űjszegedi Kender-Lenszövőben tegnap a deszki gépállomás és a deszki Táncsics TSZ képviselői látogattak el. A régi ismerősöket szívesen fogadták, s megmutatták nekik a hatalmas üzemet. A vendégek az ünnepi pártnapon is részt vettek, s aztán jól szórakoztak. Ma az űjszegedi gyár dolgozói látogatnak el a gépállomásra és a tsz-be. A gyár áruiból ajándékot is visznek. A deszki gépállomást szőnyeggel, a Táncsics TSZ-t pedig asztalterítővel ajándékozzák meg. Együtt mennek a vásárba is Két esztendeje, hogy a Szegedi Falemezgyár és a Sándorfalvi Gépállomás szocialista szerződést kötött egy. mással. Azóta már a Falemezgyár is számos esetben segítette a gépállomás munkáját. Ma, az alkotmány ünnepén pedig vendégül látják a gépállomásiakat, aztán a szegedi Dózsa TSZ tagjait is. Meghívták a találkozóra a mihályteleki és a kiskundorozsmai egyéni gazdák képviselőit is. A falemezgyáriak vendégeiknek megmutatják üzemüket. majd közös ebéd után együtt nézik meg az ünnepi vásárt. Negyvenkét lakást adtak át a Marx téri új házban Pénteken délelőtt a városi tanács 102-es termében ünnepélyes körülmények között adták át az újonnan épült Marx téri lakóház 42 elkészült lakását. Tombácz Imre, a városi tanács végrehajtóbizottságának elnökhelyettese beszélt az új lakókhoz, majd Zöldi Imréné, az állandóbizottság elnöke mondott néhány köszöntő szót. Ezután Bárdos Miklós, a városgazdálkodási osztály vezetője megbeszélte az új lakókkal a lakások elosztását. A Marx téri új lakóházban 42 család kapott otthont, közöttük nagyszámú sokgyermekes család. Így például a hétgyermekes Pölös Józsefné, aki eddig egy szobában lakott gyermekeivel, az ötgyermekes Bernáth Dezső, vagy Vígh István, aki hetedmagával letftott eddig egy szobakonyhás lakásban. Az új lakók nagy örömmel fogadták államunk segítségét. A kijelölt lakásokba a jövő hétfőn kezdődik a beköltözés. A Marx téri új lakóház az átadás előtt.